Tolna Megyei Népújság, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-07 / 5. szám

4

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

1959. január 7.

A KARRIER

T ermészetesen ma már, vissza- • felé követve nyomon az eseményeket, nehéz lenne megállapítani, hogy hol kezdődött. Valószínűleg az első lépés is rossz volt; mindany- nyiójuk előtt más cél lebegett, s az évek során csak keserűség és kiábrándultság rakódott le bennük. De felületes és kapkodó életük sok min dent feledtetett és eltakart, arra pedig egyikük sem gondolt, hogy ez a szolid, majdnem ájtatos képmutatás egyszer leválhat róluk és mindent átformál. De most e váratlan találkozás után egyszerre minden hangsúlyt és jelentőséget kapott, egy elejtett szó, vagy egy félrecsúszott nyakkendő is.

Csak erre emlékezett: reggel ősz szálakat fedezett fel a hajában. Mária mögötte állt, mellékesen és közönnyel, de most egyszerre olyan távolinak érezte, mint még soha. A közeli és elérhető csak a másik volt, a mindenki előtt eltitkolt, aki 24 évét adta neki egy érthetetlen és boldog szerelem önfeledtségében.

— Elkésel, — mondta az asszony s a férfi sietve aktatáskájába gyömöszölte könyveit és szinte szaladva ment le a lépcsőkön. A kapuban megállt és visszafordult, de a lépcsőház sötét volt és nyirkos, s teljesen elnyelte az emeleti lakást, ahol 15 éve laktak.

Lassan ment, mintha ennek a 15 évnek terhét cipelte volna, s ezt mondta: „karrier”. Szájában fanyar ízt érzett, hasonlíthatatlan keserűséget. Igen, talán akkor kezdődött, 15 éve. Pedig milyen egyszerűnek látszott minden, zsebében a tanári oklevéllel, s előtte egy olyan házasság, amelyre a rokonok azt mondták: „tiszta szerencse”. Akkor még csupa ábránd volt és tisztázatlan reménykedés, de most sem értette, mit akart tőle ez a tehetős család, amikor a kényszernek azzal a szelíd és illedelmes formájával hozzáadták Máriát. Mert gazdagok voltak, jelentős befolyásuk volt.

— Tanárnak lenni szép hivatás, — mondta az apa és megveregette a vállát. Később még ezt is mondta:

— Szép újságcikkeket és tanulmányokat fogsz írni, a többit bízd csak rám.

Elkápráztatta a jövő. Otthon csak szegénységet látott és küzködést, s amikor bekerült ebbe a családba, maga is úgy érezte, hogy ez a házasság csak szerencsét jelenthet. Mert Mária szerette s a szülők pompásan berendezett otthonnal várták a fiatalokat. A háború utolsó évében jártak. Olaszországi nászúira természetesen gondolni sem lehetett; „majd a háború után” — mondta az apa derűsen és magabiztosan.

De minden másként történt. A háború után a család tekintélye és befolyása egyszerre megszűnt, a gyári részvények elértéktelenedtek, s az apa, aki azelőtt ezt írta névjegyeire: „magánzó”, mind sűrűbben kért tíz- és ötvenforintos kölcsönöket. Ekkor már el kellett adni a perzsákat és az ezüstneműt is.

Évek múltak, talán meg sem tudná mondani mennyi év? Valami kábulatban élt, a munka és a család körpályáján, s már tudta, hogy sc- ha nem fog írni szép tanulmányokat, egyáltalán semmit sem fog írni, mert talán nem is tudna. S egyszerre tisztán és kitapinthatóan érezte, hogy becsapták, még azzal is, hogy tehetségesnek tartották, holott legCleopatrát

„rehabilitálják44

Szelim Hasszán egyiptomi régész meglepő kijelentéssel állott elő: szerinte Cleopatra »korának legszűzie- sebb asszonya volt-«. A régész terjedelmes munkában készül »rehabilitálni« a királynőt, akit véleménye szerint »korának rosszindulatú történészei illettek rágalmakkal«.

Szelim Hasszán szerint Cleopatra »rendkívül értelmes asszony és kiváló politikus volt, lelkesedett hazája kultúrájáért és művészetéért, s minden cselekedetét egyedül Egylp- tem java vezérelte,«

feljebb törekvő volt, s talán csinos is, akit érdemes befogadni egy „jobb családba”. A felismerés keserű volt és kiábrándító, de az a szabályos és salaktalan élet, amelynek sodrába került, most már óhatatlanul vitte magával.

Hogyan kezdődött? Véletlenül és mellékesen, mert a nagy dolgokat soha nem lehet erőre elrendezni. A lányt Izabellának hívták, s a második találkozás után, amikor kimondta a nevét, langy meleg ömlött szét benne. Esős ősz volt, esténként ta- padós köd szállt a városra. Egy cukrászdában ültek és feketét ittak. Ezt mondta:

— Milyen furcsa, hogy itt ülünk kettesben.

A lány halványan mosolygott és elfordította a fejét.

Később még ezt is mondta:

— Olyan keveset tud rólam. Vájjon megért-e?

— Mindent tudok, — felelte a leány, s a férfire nézett, de az lehajtotta a fejét.

S amikor elváltak:

— Találkozhatunk még?

A leány sokáig nem felelt.

— Talán, — mondta végre. Egy ideig hallgatott, aztán hozzátette:

— Azt hiszem, jó lenne.

Szédülve ért haza, titokban arra számított, hogy a szívében érlelődő szenvedély ledönti az otthon falait, s maga alá temet mindent. „Ha újra kezdhetném” — gondolta, és lehajtotta a fejét. De minden összekúszá- lódott benne, nem is tudta, mi lenne, ha valóban újra kezdhetné.

— Későn jöttél meg, — mondta Mária, amire csak ezt felelte:

— Váratlanul közbejött valami.

De már tudta, hogy az, ami „váratlanul közbejött', több, ó de menynyivel több, mint amit egy ilyen mellékes mondattal el lehetne intézni. S az asszonyra nézett, aki gyűrötten és álmosan állt az ablak négyszögében. De a leányt látta maga előtt, kissé telt alakját, csigába font barna tincseit. „Majd ő is megöregszik, — gondolta, — igen, meg fog öregedni.” De ez sem vigasztalta meg; úgy érezte, csupa seb belül.

C el s alá járkált a szobában, s * a fájdalom és keserűség egyre jobban testébe ivódott. Arra gondolt, hogy menthetetlenül és jóvátehetetlenül elhibázott valamit, de tudja-e viselni ezt a gonosz terhet élete végéig? Úgy érezte, mindent fel tudna áldozni a leányért, aki most már nemcsak a szenvedélyt jelentette, hanem egy elrontott élet egyedül lehetséges jóvátételét is. „Vele jobb lenne?” — kérdezte félhangosan, s hunyorítva nézett a távolba, mintha onnan várta volna a választ. Talán nem is lenne jobb, gondolta csüggedten, de más lenne. S néha ez is elég, talán nem is kell több, csak ez a „más”, mert ez is fel tudná oldani ezt a kétes és tisztátalan múltat.

Mária néhány nappal később ezt mondta:

— Olyan furcsa vagy, nem értelek.

Ez ebéd utó'- irtént, még a megterített asztalnál ültek.

Lassan felemelte a fejét, de mintha széttört cserepeken át látta volna az asszonyt.

— Azt hiszem, soha nem értettél meg. Néha arra gondolok, mind a

ADY ENDRE:

B CSILLOGOK CSILLAGA

Sohse hull le a vörös csillag:

Nap, Hold, Vénusz lehullott régen S ő űölyföl a keleti égen.

Sohse hulló a vörös csillag:

Rózsás, lila, zöld, kék, vagy sápadt, Szeszélye az égi világnak.

Hulló csillag, hullj, hullj rogyásíg, Ezer eséssel, ezer jajjal:

Egy csillagból is jöhet hajnal.

Vörös csillag, ragyogj és trónolj,

I Mióta ember néz az égre.

Vörös csillag volt a reménye.

ketten mást vártunk. Ti azt akartá- ; tok, hogy a pénzetekért szolgáljalak, ’ én pedig így akartam karriert csinálni.

S kicsit később:

— Soha nem voltunk őszinték i egymáshoz.

Az asszony összerázkódott, valami i idegen, eddig soha nem érzett bor- ! zongás futott át rajta. Lehunyta a szemét, s nem válaszolt. Később átment a másik szobába.

Sok idő múlt el így. A férfi mi- j előtt elment hazulról, benézett hoz- ! zá. Az ablak mellett ült, a fakó j őszi fény megvilágította arcát. Úgy rémlett, mintha sírt volna.

Csak este találkozott Izával.

— Szeretlek, mondta a leány, s a férfihez simult. Sokáig hallgattak. A férfi arra gondolt, mi lett volna, ha nem találkoznak? Mert most, ebben az önfeledt pillanatban, életének külső keretei elmosódtak, s az otthon, amit még az apósa rendezett be, valószínűtlen mélységekbe süllyedt. S úgy érezte, annak idején a hűvösen megfontolt házassággal valójában Izát árulta el. Egyszerre mardosó szégyent érzett.

— Nem is lenne szabad szeretnem téged, — mondta a leány, s nem nézett rá. És később:

— Valahogy másként kellene. — És sietve hozzátette:

— Igen, kár lenne bármit is szépítenünk. — De szorosan fogta a férfi nyakát, akit mindjobban elborított a kétségbeesés.

— El kellene utaznunk, — mondta végre a férfi, de a hangja távoli volt és bizonytalan.

— Talán, — mondta még — mindent elölről lehetne kezdeni, tisztán és őszintén. — S arra gondolt, hogy reggel ősz szálat fedezett fel a hajában. S egy Rilke-sor is eszébejutott, mely úgy jött, mint egy távoli üzenet. Hangosan mondta, mintha csak közvetítője lenne a végtelenből jövő szavaknak:

— Wer jetzt kein Haus hat, baut sich keines mehr.

A leány szólalt meg, hosszú szünet után:

— Hiszel benne, hogy építhetünk is még?

Kiáltani szeretett volna, de összeszorította a száját. Ami körülvette, a lompos és ápolatlan asszony, az otthon egyre szürkülő falai, s a munka is szorosabb kört vontak köréje; az érezhet ilyesmit, akit növekvő árvíz vesz körül.

— Talán, — mondta végre, s hirtelen kiszabadította magát a leány karjai közül.

Hajnal felé váratlan felriadt, a redőny rései között halvány fény derengett be.

— Talán, mondta maga elé, s arra gondolt, hogy sok mindent meg lehetne változtatni. Ilyen hajnali derengésben kellene elindulnia, bizakodva és derűsen; talán még sok mindent jóvá lehetne tenni. Nem, Izát nem vinné magával, mert azt mondanák, hogy egy nőérÜhagyott ott mindent. Pedig csak élni szeretne, levetni minden nyűgöt és emléket, amely fájdalmat és kiábrándulást, talán szégyent is jelentett. És Iza? Biztosan találkoznának, most már semmi kétsége nem lehetett, hogy útjuk és sorsuk összefonódnék egyszef.

A holnap és minden, ami a jö** vöt jelentette, tisztán és érzékletesen állt előtte, s úgy érezte, csak ki kellene nyújtania a kezét. Ült az ágyon, felemelt fejjel hallgatott, és várt. Sok idő múlt el így. De a csenden és reménységen át hirtelen meghallotta Mária nehéz lélegzését, akinek alakja mindjobban kivált az egyre határozottabb fényben. Csodálkozva vette észre, hogy eddig nem is gondolt rá. Feléje fordult és sokáig vizsgálta az alvót. Mint egy elhomályosult s egyre tisztábbá váló emlék jelent meg előtte az álomtól gyűrött arc, s minden, amiről eddig nem vett tudomást. Olyan otthontalannak érezte magát, mint a szálló füst.

— Mindén reménytelen? — kérdezte lehajtott fejjel.

Nyitott szemmel, a hátán fekve virrasztott reggelig, amíg meg nem szólalt a keltő óra éles hangja.

Csányi László

MEGJEGYZÉSEK

„A jeltelen sír“ című íráshox

Simo aláírással megjegyzéseket kaptunk Atácli Géza »A jeltelen sír« című írására. A megjegyzések bevezetőben ezek: »Atádi Géza aláírással megjelent A névtelen sír című írás, amely szándékát tekintve az osztályöntudatra ébredő, uraik ellen forduló falusi proletároknak, zsellérembereknek hősiességét és az ellenforradalmárok kegyetlen terrorját akarja publikálni. Valójában Atádi írásában a zsellér .nem öntudatra ébred, hanem lesüllyed az embertelenség, a vérben tobzódó csőcselék színvonalára. Olyan elszabadult vadállati ösztönt rajzol meg (pl. a két földbirtokos-lány meglin- cselése), amely inkább hasonlít az ellenforradalmi csőcselék 1919. és 1956-os tobzódásához, mint a nincstelen zsellérség forradalmi megmozdulásához. A cikkíró szándéka ellenére meghamisítja a történelmet, felcseréli a brutalitások, vérengzések szereplőit, mondanivalójában homályos, pártatlan...«

Ezután Simo megjegyzései lényegében az előbb idézett megállapításokat támasztják alá, kifogásolják Atádi cikkének hangját, helytelenítik annak ízléstelenségét, majd megállapítják: »Kétségtelenül hihető és értékes a cikk befejező része. De ha párhuzamot vonunk a zselléreknek az úri néppel való harc bekerülése és a csendőröknek a puszta elleni támadása között, sajnos a cikkben a zsellérasszonyok brutalitásban túltesznek a csendőrökön. Ez pedig nem igaz, az életben fordítva történt. Mondhatná valaki, hogy mindig van kivétel. Kétségtelen, hogy minden forradalmi megmozduláshoz csapódik szenny és piszok, így a szocialista forradalomhoz is. De mindig gátlója a fejlődésnek (anarchizmus, fosztogatás, stb.) Nem tartozik lényegéhez.«

Atádi Géza írásában két megtörtént eseményt kapcsol össze és foglal egybe egy elbeszélés keretében. A két esemény nem az 1919-es forradalom közvetlen velejárója volt. Nem úgy mutatja be az eseményeket, mint a forradalom természetes következményeit, hanem a puszta népének spontán felháborodását, elvakult emberek pillanatnyi dühének vad és rombolást eredményező kitörését.

Simo megjegyzései lényegében helyeselhetők, figyelembe kell azonban venni azt is, hogy az eseményeket, a történéseket nem mindig a józan ész irányítja, hanem az elvakult ság, a felgyülemlett düh, a sérelem és megalázottság is létre hozhatja.

Kétségtelen, hogy Atádi Géza írását nem lehet tipikusnak tekinteni, hiszen az 1919-es szocialista forradalomra nem a brutalitások, sőt ellenkezőleg, éppen az emberségesség, a szegény nép életének megjavítására irányuló törekvések voltak a jellemzők. Atádi hibát követett el akkor, amikor nem jelezte és nem élezte ki, hogy elszigetelt, egyes és végeredményben elítélendő eseményeket mutat be, nem pedig általános, vagy legalábbis gyakori eseményeket. Kár és helytelen volt ragaszkodni az eseményeket elmondó emberek által előadott történethez, amely nagyon kevéssé menti a megjelent írást. Kellő átértékeléssel, az eseményeknek feldolgozásával jobb, eredményesebb munkát lehetett volna végezni, s »A jeltelen sír« című írás nem adott volna okot félreértésekre.

A világirodalom gyöngyszemei Horatius: Megszegett sok esküvésed...

Vízszintes: 1. Az idézet kezdete.

11. Időjelzői. 12. Bolondban van! 13. Kétszer öt? 14. Vándorló mesterember. 17. Igevégződés. 19. Sokan keresik ezzel a kenyeret. 20. Balogh Sándor. 21. Német szorzöképző. 23. Éles, visító hangot hallat. 24. Kecskehang. 25. Lyuk. 27. Ének. 28. Elsütöttek egy fegyvert. 29. Sportolt. 31. A vízsz. 1. folytatása. 32. Hónap rövidítése. 33. Sír. 34. Asszonyjelző. 35. Jó... kellemes íze van. 36. Híres színész volt. 39. Pestkörnyéki falu. 41. 2. E. A. 42. Nélkül németül. 44. I-vel a végén, becézett férfinév. 45. Énekhang. 46. Irányító. 49. Állóvíz. 51. Hóhér. 52. Keresett áru. 54. A vízsz. 31. folytatása.

Függőleges: 1. Csütörtökön jelenik meg az újságokban. 2. Nemzet.

3. Vízi növény. 4. Igazgató becézve.

5. Dalaid. 6. Régi, elhunyt költőnk előneve. 7. Kövület németül. 8. .. .-ér, nem marad le. 9. Szegecs. 10. Mutatószó. 15. B-vel, fűszer. 16. Hajórész. 18. Játszó. 20. Nagyon fél. 22. Nem vigyázott az evésnél. 24. Női becenév. 26. Gáti Lajos. 28. Ellentétes kötőszó. 30. Három oroszul. 31. Nemzet. 37. Szelet. 38. A hét vezér egyike. 40. Növény. 42. Korrózió állóvá lesz. 43. Tele keverve1 45. Folyó a Szovjetunióban. 47. E. K. S. 48. Elrejtett hely. 50. Gyümölcs — fordítva. 51. Bánat. 53. Sóhaj. 55. Oxigén vegyjele.

December 17-i keresztrejtvényünk helyes megfejtése:

Engem a szerelem piros labdával szíven ért.;;