Tolna Megyei Népújság, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-07 / 5. szám

1959. január 7.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

5

4 vasutas becsülethez méltóan

űz idén is a lakosság igényeinek kielégítését tartják legfontosabb feladatnak a ktsz-ek

Tízéves múltra tekint vissza a kisipari szövetkezeti mozgalom. Az elmúlt év a jubileum évfordulója volt, s egyúttal a további sikerek, eredmények esztendeje is volt. Néhány nappal múlt csak el 1958. év, amikor tovább erősödtek a megye kisipari szövetkezetei, amikor megalapozták a további fejlődést. Számvetést készíteni egy ilyen széles mozgalom, termelői egységek munkájáról nehéz. A számok és adatok csak a szövetkezetek megerősödésének egy-egy kis részletét mutatják be.

(A MÁV Pécsi Igazgatóság az igazgatóságok versenyében országos első lett, ebből az alkalomból közöljük e cikket.)

958-ban már a nyár közepén megbeszéltük azokat az intézkedéseket és tennivalókat, amelyeket foganatosítani kell az 1958. évi őszi forgalmunk sikeres lebonyolítása érdekében.

Szocializmust építő országunkban már nincs éles határvonal az őszi forgalom és az év más szakaiban le bonyolított forgalom között. így például 1958. májusában jóval több árut szállítottunk el, mint 1957. őszi forgalmának bármelyik hónapjában, de mivel az ilyen magas szállítási feladatok mögé még felsorakozik a betakarított termékek rendeltetési helyre való szállítása, így az őszi forgalomra a vasútnak mégis jobban fel kellett készülni. Ezt tettük mi is. Felmértük az év első nyolc hónapjának eredményeit, hiányossá - gait. Levontuk a következtetéseket és ennek alapján tevékenykedtünk további munkánkban. Elsősorban a párttal és a szakszervezettel egyetértésben csomóponti értekezleteket tartottunk, ahol a vonalakra, sőt a nagyobb szolgálati helyekre vonatkozóan megszabtuk a feladatokat. Nem feledkeztünk meg a szállítófelekkel való még szorosabb együttműködésről sem. melyekkel ugyancsak megtárgyaltuk az előttünk álló feladatokat. Az eredmény nem is maradt el. 1958. augusztus hónapjában az igazgatóságok egymásközti versenyében az első helyen végeztünk. Ez igen nagy segítség volt, mert dolgozóink előtt feltártuk az eredmények ■ gazdasági kihatásait, így nagyobb megértéssel a gazdaságosabb munka érdekében még nagyobb erőfeszítéseket tettek a vasutas dolgozók. Á III. negyedévben megtartottuk első helyünket, sőt az őszi forgalmi versenyt is megnyertük, mivel november hónapban is mi értük el az első helyezést. Ennek anyagi oldala sem lebecsülhető, mivel az őszi forgalmi verseny első helyezettje 120 ezer forint jutalomban részesült. Ez az összeg az őszi forgalomban legjobb munkát végző szolgálati hely dolgozói között kerül szétosztásra. Szállítási tervünket már december 19-én a kocsiigényes szállításnál 100,2 százalékra teljesítettük, így a hátralévő időben még körülbelül 230—240 ezer tonnával több áruit szállítunk el a hónapban a tervezettnél.

IVéhány minőségi mutató meg. javításán keresztül kívánunk rámutatni arra, hogy munkánkat a gazdaságosságra való törekvés, a kor mány takarékossági rendeletének szem előtt tartása vezette. Tudtuk, hogy az előttünk álló feladatokat

csak úgy tudjuk megoldani, ha kocsit biztosítunk. Ennek két módját választottuk. Először megjavítottuk a kocsikihasználást, mely 1955-ben 14,23 tonna volt,, 1957-ben 14,54 tonnára javult, ezt emeltük fel 15,15 tonnára. E felemelés az 1957. évi már jobb eredmény figyelembevételével is 21 025 kocsi megtakarítását, il'etve megrakását tette lehetővé. Igazgatóságunk jól kihasználta az új mozdonyokat. Az adott lehe tőséghez mérten meg is javítottuk tehervonataink gazdaságos kihasználását, amelyet igazol az 1955. évi 572 tonnás átlagos terhelések 1957- ben 597 tonnára, majd ez évben 630 tonnára való felemelés. Annak ellenére. hogy dolgozó kocsiparkunk az őszi forgalomban kisebb volt a tervezettnél. Szeptemberben kocsiparkunk 331 kocsival kisebb volt a tervnél, októberben 198 kocsival volt kevesebb, melyet a kocsifordulóvaí kellett ellensúlyozni. Ez sikerült az 1,9 napos tervvel szemben 1,79 napos volt a kocsiforduló. Itt azonban rá kell mutatnunk ennek gaz- daságtalanságára. Igen sok esetben kellett kihasználatlan vonatokat közlekedtetni Pécsbánya és Komló állomásokra a bányák igényeinek fedezésére. Ennek eredménye lett, hogy a szeptember havi 638 tonnás átlagos terhelésünk október hónapban 621 tonnára csökkent. Helytelen tehát egyes igazgatóság kocsiigé- nyeit kiegyenlítés útján biztosítani a másik rovására, népgazdasági szemAz elmúlt években a nép ellenségei előszeretettel hangoztatták, hogy a Hazafias Népfront-mozgalom a mi országunkban csak választások idején tölti be szerepét. Már az elmúlt év is bebizonyította e nézet tarthatatlanságát, és azt, hogy nem igaz. A Hazafias Népfront ez évi terveit nézve még inkább bebizonyosodik, hogy népfront-mozgalmunk a választások előkészítése és levezetése után sem pihen, hanem ez évben még fokozottabb erővel lát munkához, hogy segítse megyénk dolgozóit a párt és kormányhatározatok minél sikeresebb végrehajtásában.

A rendszeres, kéthavonkénti elnökségi ülések például olyan fontos kérdést tárgyalnak meg, mint január 8- án a népfront-bizottságok részvételét, segítő tevékenységüket a téli oktatási munkában, majd március 26-án pedig azt vitatják meg, hogy a tavaszi és nyári munkát hogyan tudják segíteni.

pontból is, mivel jelentékeny gaz daságtalan vonatkihasználást okoz.

^ kocsiforduló megjavításához szükségünk volt tehervonataink utazási sebességét megjavítani. Az 1955. évi 11,7 km/ó utazósebességet, 1957-re 12,5 km/órára javítottuk az elmúlt évben lassabban közlekedtek a vonatok 11,7 km/óra átlagos sebességgel. Feladatul áll ejőt tünk, hogy a korábbi jobb eredményt elérjük. Ennek érdekében irányított vonalainkon naponta figyelemmel kísérjük tehervonataink utazási sebességét és jobb eredmény érdekében a szükséges intézkedést megtettük.

A szállítási tervek túlteljesítésével, az őszi forgalmi munkaverseny elnyerésével elmondhatjuk, hogy elegat tettünk szállítási kötelezettségünknek, vasutas becsülettel álltuk meg helyünket. Ezért a kimagasló eredményekért köszönetét man dak a pártnak és a szakszervezetnek, valamint az igazgatóság valamennyi dolgozójának.

Az eredmény ígéret arra, hogy a téli forgalmunkat is zökkenőmentesen bonyolítjuk le, de kötelez bennünket a jó eredmény arra is, hogy még tovább haladjunk azon az úton, mely pártunk és kormányunk célkitűzése: a gazdaságos üzemvitellel nagyobb teljesítményt érjünk el, minél kisebb ráfordítással.

TÓTH JÓZSEF

a MÁV Pécsi Igazgatóság vezetője

Szólni kell a különböző bizottságok terveiről is. A megyei békebizottság február 6-án a téli békemunka eredményeit tárgyalja meg, valamint a Magyar—Szovjet Barátsági Hónap

előkészítésével kapcsolatos feladatokat. Egyébként előtte és utána is számos helyen lesznek békegyűlések. Januárban Dalmandon, Kakasdon, Iregszemcsén, Sárpilisen, februárban Mórágyon, Tengelicen, Pusztahen- csén, márciusban Kistormáson, Pakson, Kismányokon, Szekszárdon és még számos helyen. Lényegében s béke, a népek közötti barátság elmélyítését szolgálják az ezen időszakban megrendezésre kerülő magyar— szovjet, magyar—német, magyar—

cseh, magyar—román, magyar—lengyel baráti találkozók egész sora megyénk községeiben.

Ezzel párhuzamosan a munkás— paraszt szövetség ápolása, a munkások és parasztok közötti kapcsolat elmélyítése érdekében számos helyen kerülnek sorra munkás—paraszt taUJ GÉPEK ÉS FELSZERELÉSEK

A legtöbb szövetkezet alakulásakor a volt kisiparos műhelyében kezdte meg működését. Évek múlásával azonban a műhelyek és a kisiparosok szövetkezetbe vitt gépei, felszerelései az igényeket nem tudták kielégíteni. A nyereség egy részéből, állami hitelből a szövetkezetek gépeket vásároltak, fejlesztették a gyártási technológiát. A bátaszéki kádárok szövetkezetében például fűrészgépet, fúrógépet vásároltak. A tolnai fémtömegcikk-készítő szövetkezetben vasmegmunkáló gépekkel bővítették a gépparkot, és emellett célgépeket készítettek a szövetkezet műhelyeiben. Több százezer forintot tesz ki az az összeg, melyet az. üzemházak építésére fordítottak. A bátaszéki kádárok és a dombóvári faiparosok szövetkezete új, modern üzemházat építtetett. Három szövetkezet pedig üzemházat vásárolt. Az elmúlt évben költöztek új üzemházba a bonyhádi ruházati szövetkezet tagjai.

lálkozók. Többek között a kajdacsi dolgozó parasztok még e hó folyamán Sztálinvárosba szándékoznak ellátogatni.

A megyei művelődési bizottság a középrétegek között végzdtt nevelőmunka eredményeit és további feladatait tárgyalja majd meg március első felében. A mezőgazdasági bizottság február 24-én a parlagon fekvő és hiányosan kihasznált területek felmérésének és hasznosításának feladatait beszéli meg.

Ezenkívül természetesen még szám- tálan más nem kevésbé fontos probléma megtárgyalását tűzte maga elé a Hazafias Népront. Különböző megbeszéléseken megvitatják a feladatokat a tanácsok és a Hazafias Népfront kapcsolatának erősítése terén, a tsz-agitáció gyakorlati eredményeinek fokozását, a fásítás és a különböző mezőgazdasági munkák segítésének feladatait, a községfejlesztés és a társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatos további feladatokat.

EGYRE BŐVÜL A TERMÉKEK VÁLASZTÉKA, ÉS JAVUL A MINŐSÉG

A szövetkezetek elsőrendű feladata: kielégíteni a lakosság igényeit olyan termékekből, melyet a nagyipar nem gyárt. A cipész és szabó, valamint a vasipari szövetkezetek termékei már egy-egy község lakosságának minden igényét kielégítik. Sőt nagy tételben gyártanak a kereskedelem részére is cipőket, ruhákat stb.-t. A Tolnai Ruházati és Szolgáltató Szövetkezetben például havonta 100 pár cipőt készítenek a megrendelő ízlésének megfelelően. A paksi cipészek pedig országos hírüket az elmúlt évben közel százezer pár tutyi készítésével növelték. A szekszárdi szabók készítette ingek pedig csaknem minden jelentősebb áruházban vásárolhatók. És emellett a különleges igények kielégítésére is vállalkoztak. Elég csak például említeni, hogy minden fazont a legújabb divat szerint készítenek, amilyen a megrendelő kívánsága.

AZ IDEI TERVEKRŐL

A múlt évet sikeresen zárták a megyei kisipari szövetkezetek. Csupán egy szövetkezet zárta az évet ráfizetéssel. Az idén előreláthatólag minden szövetkezet teljesíteni tudja tervét. Ehhez a megyei szövetség minden segítséget megad. Már elkészültek a szövetkezetekben az ‘idei tervek. Kidolgozták, hogy miből mennyit fognak készíteni. És a legfontosabbat tartották szem előtt: mindig figyelembe veszik a lakosság igényeit. Az építőipari szövetkezetek az idén tizenegy és félmillió forint értékben végeznek munkát mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek. A SZÖVOSZ részére pedig 3,5 millió forint értékű munkát adnak majd át az év végén. A 17 építőipari szövetkezet ezenkívül még 5 millió forint értékű egyéb építkezést végez magánosoknak.

— Huszonnégyezer-hétszázhúsz forint kedvezményt kapott az elmúlt gazdasági évben a dunakömlődi Szabadság Termelőszövetkezet a 3004-es rendelet alapján, mert a műtrágyafelhasználás területén megfelelő eredményt értek el.

Még nagyobb lendülettel lát munkához ez évben a Hazafias Népfront

A gyógykovács

ii.

A kultúrház nagytermében fehér abrosszal letakart asztalok várják a vendégeket. A nőtanács asszonyai kint a szabadban főzik a csirkéket, amelyeket a meghívottak hordtak össze. Olyan, első látszatra a kultúr ház környéke a sok fehérkötényes szakácsnőt látva, mintha lakodalomra készülnének, pedig ez nem lakodalom lesz, hanem még annál is fontosabb: a község felszabadulásának megünneplésére készül a falu.

Czingatag István, a község egyik legtekintélyesebb gazdája, akit a tanácsba is beválasztottak az őszön feleségével együtt az elsők között érkezik, s egyenest Rakács Bonifác felé tart, az állami gazdaság igaz gatója felé, aki egymagában búslakodik egy sarokasztalnál.

— Ha megengedi! — mondja Ra- kácsnak, akitől sok okosat hallott találkozásaik során és már teszi is fel az ötliteres demizsont az asztal tetejére.

— Csak tessék... Foglaljanak helyet — derül fel az arca az igazgatónak.

— Már régen meg akarom kérdezni magától, mivel úgy hallom nagy mestere a gyümölcs és szőlőtermesztésnek,, hogy a szórtágú gúla kialakítását hogyan kell végezni al- mafákon? — kérdi a gazda.

— Hátha nem is vagyok éppen nagy mester — mondja kissé zavar tan az igazgató — azért megmondom magának. Általában úgy, hogy az egyes vázágakat körben a sudá- ron egymás felett, tíz centiméterre

hagyják meg. Vagyis ennél az esetnél sokkal sűrűbb az ágak állása, amit indokol az, hogy ezeket a váz - ágakat nem ágaztatjuk el és az ágakon csak termőrészek alakulnak ki...

Amíg újabbnál újabb kérdéseket felvetve a gyümölcstermelés ezerfelé ágazó tudományáról tárgyal Czingatag István az igazgatóval, las san megtelik a terem.

A párttitkár, Kovács Gábor meg Dacosa Benő, a termelőszövetkezet elnöke az utolsók között érkezik.

— Nekünk már nem is jut hely — komorodik el az elnök.

— Dehogyisnem — nevet a titkár és már indul is a sarokasztal felé, ahol Czingatag István ■ beszélget az állami gazdaság igazgatójával.

Az elnök meghökken t— pont Czin gataggal üljön egy asztalhoz, aki azt beszéli, hogy mindaddig nem lép be a szövetkezetbe, amíg ő lesz az elnök — villan az agyában.

— Gyere, itt még neked is jut egy hely! — kiáltja a párttitkár. A tekintetek ráirányulnak. Nincs mit tenni. Nem utasíthatja vissza az invitálást és már indul is a sarokasztal felé.

A társalgás kezdetben nehezen indul. Dacosa Benő az igazgatóval, Kovács Gábor meg a gazdával beszélget. Czingatag István meg Dacosa Benő között még nincs meg a kontaktus. Egyetlen szót sem váltanak. Már a csirkét is feltálalták. Czingatag István a demizsonból tölt a poharakba. A párttitkár emeli fel a poharat elsőnek.

— A békességre igyunk — mondja és kacsint egyet, aztán csettint a nyelvével és Czingatag István felé fordul.

— Bizony Pista, ha megfogadtuk volna a tervedet ötvennégyben, akkor most a termelőszövetkezetnek is már ilyen finom bora lenne.

A gazdát zavarba hozza a váratlan beszéd, az elnök meg úgy köhécsel, mintha a csirkecsont a torkára szaladt volna.

Az állami gazdaság igazgatójának azonban mohó érdeklődés csillan a szemében.

— Hát maga termelőszövetkezeti tag is volt Czingatag gazda?

— Voltam!

— Aztán miért hagyta ott a szövetkezetét? — kérdez tovább az igazgató.

A gazda nem válaszol, csak az arca szomorodik el.

A dereshajú titkár odahajol az el nőkhöz és a fülébe súgja:

— Ha akkor megszegted a demokráciát a szövetkezetben, most legyen erőd kommunista módra helyrehozni.

Dacosa Benőben a konokság néhány pillanatig pokoli küzdelmet

folytat a párt által tanított józansággal, végül aztán mégiscsak az utóbbi győzedelmeskedik, mert hirtelen megszólal.

— Annak, hogy Czingatag Pista kilépett én is oka vagyok.

Hirtelen csend lett az asztalnál.

— Hogyhogy? — hökken meg az igazgató.

Az elnök homloka verejtékben fürdik, de azért már mondja is:

— Hát úgy volt az, hogy ötvennégyben a Czingatag Pista, akivel mindig barátságban voltam, azt a javaslatot tette, hogy a kopaszdombot ültessük be szőlővel.

— Azt a részt, amelyiket mi beültettünk, miután megkaptuk tőletek? — vág közbe az igazgató.

— Azt — válaszolja az elnök, — és folytatja tovább. — A tagság mel lette volt, de én olyan szavakat használtam, hogy mégis elálltak tőle;

— Mit mondtál? — kérdi egyre nagyobb érdeklődéssel az igazgató.

— Hát azt, hogy biztos a kulák rokonai sugalmazták ezt az agyafúrt, kilátástalan tervet.

Az igazgató a fejét csóválja. A párttitkár pedig felkapja a poharát, az arca majd elcsattan az örömtől.

— Ez már a múlté gyerekek, a Dacosa Béni már megbánta, amit akkor mondott! Igyunk mégegyszer a békességre.

A poharak összecsendülnek, Czingatag István arca váratlanul felderül, s kezét nyújtja Datosa Benőnek.

— Nekem ezt a te szádból hallani mindennél többet jelenít pajtás.

— Izé... Hogyis mondjam — köszörüli a torkát a titkár Czingatag Istvánhoz fordulva. — Hivatalosan meghívunk a decemberi közgyűlésünkre.

— Elmegyek én szívesen Gábor bátyám! — feleli a gazda.

A kultúrház színpadán cincogni kezd a hegedű, a poharak egyre sűrűbben ürülnek. Egy öblöshangú férfi dalba kezd,i s amikor a dal elhal, Kovács Gábor a párttitíkár felemelkedik és megemeli a poharát.

— Ezt pedig a szovjet barátaink egészségére igyuk, akik tizennégy évvel ezelőtt felszabadítottak bennünket, — kiáltja.

Csak hajnal felé kezdenek hazaszállingózni a vendégek. Kovács Gábor, az őszhajú párttitkár egy darabig együtt megy hazafelé az elnökkel, Dacosa Benővel. Az elnökön látszik, hogy egy kissé többet ivott a kelleténél.

— Maga Gábor bátyám háromszoros kovács — mondja miközben a titkárra nevet.

— Na^ hogyhogy? — ámul az öreg.

— Hát úgy, hogy a neve is Kovács, a foglalkozása is, na meg a lelkeknek is maga a gyógykovácsa ebben a faluban — feleli az elnök.

(Vége.)

HAYPÁL TIBOR