Tolna Megyei Népújság, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-04 / 3. szám
ÚJ ESZTENDŐRE ^ múló év utolsó percét élte, s elsurrant valahonnan egy nyíl, sötétség csordult szemére — aminek a másvilágon talán világosság a neve — és eldőlt a hóban, vagy a szürke decemberi réten. Ami érték volt belőle az megmaradt, a többit elviszi az idő, mintha soha nem álmodott, nem parancsolt, nem uralkodott volna... A szilveszteri éjfél borospoharainak csengésével elmúlt az óév és a pirkadó hajnalban már az 1959-es év járja az utat. Járja az utat, mert nincs más és elveszi az időtől az időt, mert valaki neki adta. Kutat a nagy végtelenben, aminek élet a neve, mert benne is kutatnak. Most, hogy az új év küszöbéről elindulunk, nézzük meg, hogy fpld- művesszövetkezeti vonalon hogyan foglalhatjuk össze az évi tennivalóinkat. Első és legfontosabb teendőnk legyen: előmozdítani a mezőgazdaság fejlődését — természetes szakpropagandával is. A IV. kongresszus állásfoglalását tükrözi e pár sor, amit az év útmutatójának szánok. A földművesszövetkezetek jelenleg már alkalmassá váltak arra, hogy termelési üzemágaikon keresztül egyes szakelőadások szervezésével, szakkönyvek terjesztésével kiegészítő szakpropagandát, végezzenek a szaktanfolyamok mellett. Ha egy pil lantást vetünk a jól termelő és rosszul termelő gazdaságokra, akkor mindjárt világosé válik ennek jelentősége. Búzából például az azonos körülmények között termelő gazdaságokban a holdankénti átlag- més 7 és 16—18 mázsa között váltakozik. Cukorrépánál 90 és 200 mázsa között. A tehenenkénti évi tej- hozam pedig 1500 liter és 4000 között váltakozik. Ha tehát a földművesszövetkezetek oda hatnak, hogy az elmaradott rosszul termelő gazdaságokat csak az átlagos színvonalig sikerül propagandájának segítségével felemelni, máris jelentős többtermelés keletkezik. Ehhez viszont elengedhetetlen és követelmény, hogy a jelenleginél lényegesebben többet kell szövetkezeteinknek is tenni azért, hogy mezőgazda- sági tudományunk már kidolgozott és elfogadott módszerei, eljárásai eljussanak a parasztsághoz. Jetihez a propagandamunkához a mezőgazdaság szerteágazó ősz szes területe hozzátartozik. így széleskörű propagandát kell kifejteni a korszerű műtrágyázás, valamint a helyes istálló trágyázás érdekében. A termelési üzemágak nem tartoznak a jövedelmet hozó üzemágak közé. Igyekezni kell természetesen, hogy minél több helyen jövedelmező legyen, vagy legalábbis ne legyen ráfizetéses. De azt is meg kell mondani, hogy ennek a munkának az igazi hasznát nem mindig tükrözik az üzemágak bevételei és kiadásai. Hiszen, ha a földművesszövetkezeti termelési üzemág hozzájárul a termelés emeléséhez, ebből a termelési üzemágnak talán nem is lesz nagyobb bevétele, de növekszik a felvásárlási forgalom és ezen keresztül a felvásárlási üzemág bevétele. A nagyobb termelés következtében nő a lakosság vásárló ereje és így a bolti kereskedelem forgalma is, valamint a kiskereskedelmi üzemág nyeresége. így kell ezt a kérdést nézni. Azt tanácsoljuk a földművesszövetkezeteknek, vezetőiknek, hogy nézzék meg a garast, de azért ne tanúsítsanak szűkkeblű ségét ezen a téren. Ebből eredően ésszerűen és foko zatosan szélesítsük a felvásárlás«;. Ismételten, a felvásárlási munka javításával kapcsolatban figyelembe kell venni azt az új helyzetet, ami a kötelező beadás eltörlése következtében állott elő, annál is inkább, mert a kötelező beadás eltörlését nem szabad ideiglenes rendszabálynak tekinteni. A forradalmi munkás-paraszt kormány is ennek az elhatározásának adott kifejezési, amiből az következik, hogy földművesszövetkezeteinknél annál fontosabb a felvásárlás jó megszervezése. E téren nem kis hibáink és nem kis tennivalóink vannak. Javítani kell a felvásárlási munkát és olcsóbbá, gaz daságosabbá is kell tenni. Ezen kívül a földművesszövetkezeteknek a jelenleginél lényegesebben nagyobb hatást kell gyakorolniuk a termelés tervszerűsége érdekében, mert e téren még ma nem kis bajok vannak. Néhány fontos mezőgazdasági termék termelése akadozik és döcögve megy előre. Más termékeknél viszont olyan nagy a termelési kedv, valamint a termelők tájékozatlansága,, hogy jelentős túltermelés keletkezik. A termelés tervszerűségével kapcsolatban egy másik probléma, a növénytermesztés mellett a sertéshizlalás szezonszerűségének fokozódása. A sertéseket mindig főként a téli hónapokra hizlalták a termelők. Az utóbbi években azonban eltolódott a téli és nyári hizlalás normális aránya a téli hizlalás javára. Ezért mostanában, novembertől márciusig, olyan nagy kínálat jelentkezik sertésből, hogy a felvásárló szervek csak ütemezve tudják átvenni. A hűtőházak megtelítődnek és ilyenkor erőltetett, mindenáron való export lehetőségeket kell keresni, ami nem Nem fontos, talán ma, amikor még a téli havazás sem állott be, de érdekes a szerződéskötések, a piac, a lakosság 1959. évi ellátása miatt. Ahhoz, hogy a szerződéses termelést úgy minőségileg, mint mennyiségileg foI I kozni tudjuk, most kell szaktanácsot adni; a parasztság most ér rá elméleti kérdésekkel foglalkozni, amely előbbre viszi munkáját a modern agrotechnika jegyében. A fejeskáposzta az egyik legrégebben fogyasztott zöldségfélénk, őshazája a Földközi-tenger partvidéke, Nagy-Britannia, Hollandia és Észak- Franciaország tengerpartja. Hazánkban a fejeskáposztát a tizenötödik században már nemcsak házikertekben, hanem a szántóföldi kultúrák között is termesztették. Abban az időben a zöldségnövények közül a okáposzta termesztése volt a legnagyobb arányú. Népgazdasági szem- j pontból a fejeskáposzta egyik legfon- j losabb zöldségnövényünk. A zöldségnövények területének kb. 10 %-án tér mesztünk káposztaféléket, s ezek közül a legnagyobb helyet a fejeskáposzta foglalja el. Népélelmezési jelentősége abban van, hogy sokoldalú a felhasználhatósága, egész éven át fogyasztják. Étrendi szempontból' is igen fontos, mert nagy mennyiségű Bl, B2 és C vitamin tartalma van. Megyénkben Mözsön, Tengelicen termelik nagyobb mennyiségben, de eredményesen termeszthető páradús levegőjű vidéken és mély fekvésű, nyirkos, tápdús talajon. A legvízigényesebb zöldségféle, ezért fontos a fejeskáposzta egyenlemindig a legjobb üzlet. Ráadásul a baromfitenyésztés szezonszerűsége miatt az egyéb húsokból is ilyenkor van bőség. A nyári hónapokban pedig pontosan a szezonszerűség miatt gyakran akadozik a lakosság ellátása és a kedvezőbb export lehetőségeket is kevéssé tudjuk ilyenkor kihasználni. Ésszerű árpolitikával, de termelési propagandával is el kell érni a túlzott szezonszerűség fokozatos kiküszöbölését. Ez az ország és végső fokon a parasztság érdeke is. jyj indem ellett az eddiginél még nagyobb gondot kell fordítanunk a földművesszövetkezeti egységek munkájának tovább javításával, a tatarozásokra és a karbantartásokra. A szövetkezeti boltjainkban naponta több tízezer vevő fordul meg, tehát nem mindegy, hogy meny nyíre kulturált körülmények között milyen tiszta üzletekben és milyen kiszolgálásban részesülnek. Ezen a téren még sok a javítanivaló. Emellett úgy a leltári _hiányok, mint a többletek ellen következetes harcot kell folytatni. Mindemellett befejezésül egy olyan általános szempontot emelünk ki, amely körül csoportosul az egész évi tennivaló. Óvjuk, gyarapítsuk a szövetkezeti vagyont. A szövetkezetek és a szövetkezeti vállalatok gazdasági munkájában rendkívül fontos követelmény a szövetkezeti vagyon növelése és a megszerzett vagyon megóvása, amely lelkiismeretes és sok munkát követel és amelyhez kívánunk minden földművesszövetkezetnek eredményekben gazdag, boldog új esztendőt. Nem fontos, tes vízellátásának biztosítása. Egyenlőtlen vízellátás esetén a fejek felrepednek, a nagy meleget nem kedveli, a hőséget még akkor is megsínyli, ha öntözzük. Termelésére a tevékeny humuszban gazdag, jól trágyázott középkötött talaj a legalkalmasabb. Jól megterem a láptalajokon is, különösen kellő mennyiségű káli és foszfor műtrágya adagolásával. A káli és foszfor műtrágyák adagolását a fejeskáposzta bő terméssel hálálja meg. Nagy tömeget terem, ezért sok tápanyagra van szüksége, tehát ajánlatos egyszer vagy kétszer fej trágyázni, különösképpen ha öntözzük, — kataszt- rális holdanként 50 kg kálisó és 20— 30 kg pétisó műtrágya, kétszeri, kb. 15 napos időközbeni kiszórásával. A korai fejeskáposzta vetését február második felében végezzük melegágyba. A közép és hosszú tenyészidejű fajtákat — függően az egyes fajták tenyészidejétől — március végétől április végéig szabadföldi pa- lántaágyba_ vetjük. A középidejű fajták tavaszi vetésének az a hátránya, hogy fejlődésük a kedvezőtlen nyári hónapokra esik, ugyanakkor azonban nagy előnye, hogy termését olyan időben szedjük le — augusztus, szeptember hónapokban, — amikor a fejeskáposztaszük- séglet korai fajtákkal már nem fedezhető. A korai fajtákat április közepén ültetjük ki, amikor már nagyobb hidegektől nem kell tartani. A közepes és hosszú tenyészidejű fajták kiültetési ideje április és május hónap, a fajtától függően. A megfelelően ősszel trágyázott és felszántott BALSAI LÁSZLÓ 3000000000«)0c0000c000e00000000000{xx>00000000cx)000-xxxx) II Örömmel fogadták az oktatást Varaljan, az autóbusz megállónál, szokatlan, a menetrendtől eltérő idő ben kis csoport várakozott. A különjáratú autóbuszt várták, amely Nagymányok és Kismányok községeket érintve Majoson át a bonyhádi földművesszövetkezethez vitte utasait, a vezetőségi tagokat a téli oktatás első előadására. Az oktatáson első ízben 54 fő vett részt. Hogy kiemeljük azt, hogy milyen jó volt a megjelenés, megemlítjük azt, hogy mindössze csak hatan hiányoztak, ők is igazoltan. Az előadást Szániel Imre, a MÉSZÖV Mezőgazdasági Osztályának vezetője tartotta. Nagy érdeklődéssel hallgatta meg a vezetőség és utána széles vitát kezdtek az el- liangzottak fölött és ezen túlmenve nemcsak az előadással szorosan ösz- szefüggő kérdéseket tárgyaltak meg, hanem felvilágosítást kértek Szániel elvtársiéi a világpiaci helyzetről, megvitatták mit érdemesebb és mit szükséges termelni, továbbá a gépállomással kapcsolatos problémákat vetették fel, amely a gépállomás munkájára nem veti a dicséret és az elismerés fényét. Többek között panaszkodtak, hogy a földművesszövetkezet vezetőségének többszöri kérelmére, sürgetésére sem volt hajlandó a bonyhádi határban egy 6 holdas területet felszántani. Aztán az ilyen és ehhez hasonló panaszokat még sorolhatnám. A váraljai helyi szerv igazgatósági tagja Szösz elvtárs felszólalásában, nagyon helyesen, a parlagterületek hasznosításáról beszélt. Felszólalása nyomán egyöntetűen vitatták, hogy valamilyen kedvezőbb intézkedést kellene hozni a parlagterületek arany korona szerinti bérletének kérdésében, hogy legalább valamit teremje- I nek az elhagyott parlagföldek. Erre ; a kérdésre Fábián elvtárs adta meg I a választ és idézőjelben mondta azt, i hogy a saját földjeink is parlagok. I Ezt Szániel elvtárs példával támasztotta alá a nagymányoki Plutzer bá- I csihoz intézett kérdésével. Plutzer j bácsi elmondta, hogy az idén 170 má- ! zsa volt a cukorrépa termése. Tehát — mutatott rá Szániel elvtárs — a megyei átlag holdanként 100 mázsa volt, ami ez esetben annyit jelent, hogy ha növelnénk a terméseredmé- I nyékét átlagosan, akkor csökkenteni j lehetne a cukorrépa vetésterületeit i és nem kellene „forszirozni” a szerződéskötést sem. Az előadással, illetőleg az első oktatási estével kapcsolatban Szániel elvtársnak az a véleménye, hogy el- tolódott egy kicsit a hozzászólásoknál I a téma az anyagtól, de igazán örül j neki, örül az aktív felvetéseknek, | mert minden egyes probléma érdekli és érinti a parasztságot. A hallgatóság érdeklődését az bizonyítja a legjobban, hogy kérik az oktatást irányító szervet, a sorra- kerülő tematikát előre adják meg, hogy az előadásra már felkészülve mehessenek, alaposan átgondolva tudjanak vitatkozni, vagy megvitatni egyes kérdéseket. Úgy a tanfolyamhoz, mint munkájukhoz sok sikert kívánunk és boldog új esztendőt! —i. ocKmmoacarmrrmrrcroorxxmncrmxxrmrrrrraaaa de érdekes talajt tavasszal porhanyóra műveljük és gyommentesen készítjük elő a palántázásra. Korai rövid tenyészidejű fajtákat — Aranyföldi, Júniusi óriás, Dittmár-féle 40x40, de inkább 40x50 cm távolságra ültetjük. Utóbbi 50 cm-res sortávolság mellett fogatos művelést is alkalmazhatunk. Középhosszú Enkhuizen — és hosszú tenyészidejű Hajdúsági tájfajta, Hajdúhadházi fajtákat 50x50 — 60x60 cm távolságra ültetjük. E fajták ültetési távolságánál figyelemmel kell lenni az egyes fajtákra is. Utóbbi években előtérbe került az ikersoros ültetés, mely esetben a széles sorokat többször lehet fogattal kapálni, mely olcsóbbá teszi a termelést, azonkívül nagyobb termést is ad. Ez esetben a rövid tenyészidejűket 45+25x60 cm- re ültetjük. A közép és hosszú tenyészidejűeket 45+45x63 cm-re ültetjük. Jó táperőben levő talajokon a tőtávolságot lehet szűkebbre venni, gyengébbeken növelni. A tenyészterület megválasztása döntő befolyással van adott esetben az ott elérhető legmagasabb termés- mennyiségre. Kiültetés előtt a palántákat DDT porozó szerrel leporozzuk, hogy a kártevők elpusztuljanak. A palántákat kiszedés előtt jól beöntözzük. Ültetéshez lehetőleg borús időt válasz- szunk, nagy melegben ne ültessünk, csak a délutáni órákban. A kiültetett palántákat öntözzük be, mert ez a munka mindig olcsóbb, mint 20—30 százalékos pótlást végezni. A kiültetett növények ápolása elsősorban talajporhanyításból áll. Különösen az első és második kapálást kell időben elvégezni, hogy a növények fejlődése gyors és folyamatos legyen. Mivel a fejeskáposzta igen vízigényes, ahol mód van rá, öntözni kell. A különféle öntözési módok közül leg jobb a káposzta permetező öntözése, legjobban szabályozható a vízmeny- nyiség adagolása, azonkívül ez a módszer a kártevőket pusztítja, mert a levélre lerakott petéket és rovarokat a víz lemossa. Amint a levelek beárnyékolják a talajt, az öntözést csökkenteni kell. Gondos öntözéssel még kevésbé alkalmas talajon is szép eredményt lehet elérni. A közben fellépő kártevők ellen DDT 20 százalékos porozószerrel védekezhetünk. Minden öntözés után talajporhanyítást kell végezni, hogy a cserepesedést elkerüljük. Szedésnél csak a teljesen érett, kemény fejeket vágjuk le, mivel a laza fejek nem alkalmasak fogyasztásra. Az érett fejeket nagyságra való tekintet nélkül le kell vágni,'különben felrepednek. A szedést száraz időben kell végezni. A nedvesen szedett és ütődött fejek könnyen rothadnak. A fejeskáposzta szerződéses termesztése gazdaságos, mert kh-ként 15—20 ezer forintot jövedelmez. A szerződések kötését a helyi földművesszövetkezetek végzik, ahol a fejeskáposzta termelési szerződést a termelőkkel megkötik. Fogarassi József 1 \
