Tolna Megyei Népújság, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-09 / 290. szám
1958 december 9. TOLNA MEG VEI NÉPÚJSÁG 3 VASÁR KOCSIK UTÁN kötözött ficánkoló lovak, batyut cipelő asszonyok és köd — ez fogadta tegnap a szekszárdi vásár látogatóit. A kora reggeli órákban, amikor az árusok a kirakodást megkezdték, alig néhány ember válogatott a ponyvára terített árukból, később ha a hőmérő higanyszála a mínusz 5 Celsius fok alá is süllyedt, de mind többen jöttek az év utolsó vásárára, vonattal, autóbusszal, kocsin, kerékpáron. Állatokból és árukból nagy volt a kínálat, az árak mérsékeltek voltak ... Közvetlenül a vásártér bejáratánál, ott, ahol az asszonyok rakják ki áruikat, a helypénzszedő „dolgozik .. — Menyecske, maga 10 forintot fizet! — Nem tudok én lelkem, egy fillért sem adni, nincs még pénzem, majd később jöjjön ... — Hát akkor viszem a kabátot, mert itt rendnek kell lenni! ... Lehajol a kabátért, karjára akasztja s már menne is tovább, de az asszony zsebébe nyúl s kifizeti a hely pénzt. A LÖVÄSÄR bejáratánál van a legnagyobb forgalom és tolakodás. A kocsisok kiabálása kihallatszik a vásári zsibongásból. Szürke és pejlóval harci gazda kanyarodik a bejárathoz, az állatorvos megvizsgálja a jószágokat, a passzust is megnézi. Amíg a hivatalos dolgot elintézik, körülállják a vásárolni szándékozók a kocsi után kötött éves forma két csikót. — Mit kér szomszéd? — szólítja meg a gazdát, egy barnaképű ember ... — Magának 28. Majd ott bent, a kerítésen túl beszélünk. — A lovak közé csap. s benyargal a vásár területére. A SERTÉSVÁSÁR bejáratánál veszekedésre gyűlt össze a kíváncsi nép: — El vidd innen öcsém azt a ládát, mert összenyomatom! — Nincs az magának útban! — Még, hogy nekem nincs, nem látják a kocsin a süldőket! — Nem bánom én, akkor sem viszem! Kendőbe kötözött menyecske ugrik a vitatkozók közé és mondja, hogy ő már pedig nem viszi innen el, még ha ... És veszekednek ... Leáll a forgalom, végül a ládát mégis elviszik, mert azt később hozták, mint ahogy a kocsis oda- állt. Igaz, hogy néhány perc múlva újabb ládát tettek a kocsi elé, választási malacokkal rakottan: 600 forintot kértek párjáért... * A KADAROK MELLETT öreg néni gesztenyét süt. Kocsiderékra való rőzse áll a kályha mellett és" ha vásárlók nem is, de melegedő asszonyok s emberek körülállják a tüzet. — Mit kér a gesztenyéért, mama? — öt forint fél liter, egy kis bádoggal meg két forint. S tölti a félig sült gesztenyét a vásárló markába ... EZEN A VÁSÁRON — hol nem? — a „képzőművészet” is képviseltette magát. — Hogy a kép, néni — kérdi egy kalapos fiatalember. — Száz forint darabja a tiroli képeknek ... nézze milyen szép a nyári kép, meg a téli is száz, lehet választani... A vásárló felé fordítja a képet, amely egy kastélyt ábrázol, fenyőfával, a háttérben heggyel, a téli változaton hó is van ... A KOCSIK végeláthatatlan sora kanyarog a sertés-, marha- és lóvásár felé. A kocsiforgatagban íá- zós fiatalember ácsorog öregecske lovakkal. A lovak is fáznak, remeg hosszú szőrük, mely fehérré vált a megfagyott párától. A legény mellett megáll egy atyafi: — Talán árverezed öcsém ezt a két jószagot? — meg sem várja a választ, a Vendéglátó sátra felé indul... A CIGÁNYOK üstöt árulnak: — Ide figyeljenek hát emberek, 170 forint az üst. A barna legény benne áll az üstben, úgy alkuszik egy nénivel, a néni vásárol. fizet és kisebb forma cigánygyerek ajánlkozik, hogy elviszi. — Aztán mit kérsz, te gyerek, ha elhozod? — Ád a néni egy forintot? — Mennyit? hetet? — Nem keziccsókolom, etet, s mutatja a kezén, hogy mennyit. .. * Téli vásár volt Szekszárdon. Az utolsó ebben az évben. A vásár kinek jó volt, kinek rossz. Nem lehet mondani azt, hogy rossz, volt, azt sem. hogy jó, bár az a néhány atyafi, akik már tíz órakor a Vendéglátó sátránál á sűrű ködben énekelték nótájukat, biztos jó vásárt csináltak ... Nem cserélnék egy tízholdassal Valóságos kis birodalomba jutottam, amint a külsőre nem sokat mutató épület hátsó udvarába értem. A gyönki Petőfi Tsz sertésállománya uralja itt a terepet s a rendes, tiszta ólakat. Nem rínak, békésen szöszmöíölnek, pihennek, a jófajta takarmánytól ilyenkor köt a hájuk ... Legalábbis így mondja gondozójuk, Krépp Józsi bácsi, ő már pedig csak tudja. S mert mindig a többre, a jobbra törekszik a tsz érdekében, rajta keresztül a saját életében is, mindjárt panasszal áll elő. De lehet — s ez a valószínűbb — munkája dicséretét akarja így már eieve szerénységből megakadályozni- — Látja kérem — kezdi magyarázni a „bajt” — alig férnek el itt a jószágok, bővíteni kellene a helyüket. — És csakugyan eléggé szorosan sorakoznak itt egymás mellett az ólak. — Jövőre, úgy tervezte a vezetőség — teszi hozzá mintegy megnyugvásképpen —, hogy a szomszédos házat is megvesszük, akkor majd lehet terjeszkedni. Mert tudja nem lehet ám mindent egyszerre. Ezt a házat is az idén vettük meg. — No, Iám, milyen az élet itt, panasszal, kezdődik s a végén dicsekvésre méltó dolgokkal végződik. De a panasz is egy új út, egy új élet fejlődését, menetét mutatja. Krépp bácsinál ez az új út még 1952-ben kezdődött, amikor alapító tagja lett a gyönki Petőfi Termelő- szövetkezetnek. — Azért kezdtünk így gazdálkodni már akkoriban, mert sok tapasztalatból le lehetett szűrni, nogy azt nem érjük el egyénileg, amit közösen. Azóta maguk is meggyőződtek ró- ia. — Még eddig meg vagyok elégedve — mondja, nehogy dicsekvésnek érezzem beszédét. Sokáig lehetne sorolni mi jutott itt egy-egy munkaegységre, de úgy gondolom, Krép bácsi szavai többet érnek minden száraz felsorolásnál. Mikor azt mondja, hogy „búzáról nem kell gondoskodnunk, jutott munkaegységenként több mint 2 kiló” nem egyszerűen úgy mondja, mintha számolná, a 600 munkaegységére mennyit kapott. Hangjából úgy érzem az csendül ki — már ezt is mondani kell, hisz ez köztudomású. Tíz holddal lépett be a tsz-be akkor 1952-ben — mint a beszélgetés során kitűnik. — Nem cserélnék most egy 10 holdassal — teszi hozzá hiába a tíz holdja valakinek, ha nincs meg ami nekem. — Ehhez jön még a háztáji? — kérdeztem. — Az csak természetes — válaszolja. És sorolja, hogy a megengedett háztáji földjéből van egy darabon szőlő is. Ebből megvan az itóka s még eladásra is jut egy kevés. Tíz sertés otthon hízik, amelyből hat eladásra kerül, r.égy pedig levágásra, minden családtagra egy. A tsz-ből kapott 31 mázsa kukorica, 9 mázsa árpa, 33 mázsa burgonya a háztájival együtt elég a hizlaláshoz. A háztájit nem számítva, pénzben mintegy 26 000 forint érték Krépp bácsi évi jövedelme a tsz-ből. Ezt havonta elosztva több mint 2000 forint. Úgy gondolom, nem kell hozzá bővebb kommentár. Még sokáig beszélgethettünk volna ha nem hívja a kötelesség. A búcsúzás után még beszélgettem néhány tsz-taggal, de mindenütt a meg becsülés hangját hallottam saját magáról és munkájáról. De úgy látszik, mások is bíznak benne, nemcsak a tsz-tagok. Az utcán járva, ugyanis a választásokról kintmaradt egyik plakát a tanácstagjelöl tek között láttam az ő nevét is. (i—e) B Magyar Tanácsköztársaság 40. évfordulója alkalmából Szekszárdon felállítandó emlékmű javára gyűjtött és már befizetett összegek 3. Járási Rendőrkapitányság Konyhád 540 forint, Tm. Patyolat üb. Szek- szárd 133 forint, Cipész Kisip. Termelőszövetkezet Szekszárd 400 forint, Közalkalmazottak Szakszerv. Állat, e. ü. kir. Szekszárd 410 forint, Vegyesipari Termelőszövetkezet Döbrö- köz 95 forint, Uj Barázda Tsz Gyulai 104 forint, Asztalos és Mázoló Kisipari Termelőszövetkezet Tolna 210 forint, Községi tanács Tolna 155 forint, Tolna és Vidéke Földmű- resszövetkezet Tolna 560 forint, Cipő gyár Bonyhád 500 forint, Községi tanács Gerjen 155 forint, gépállomási dolgozók gyűjtése Nagydorog 217 forint, Községi Tanács Mórágy 88 forint, Községi Tanács gyűjtése Sár- szentlőrinc 116 forint, Húsipari Vállalat dolgozói Szekszárd 303 forint, Megyei Földm. Igazgatóság dolgozói Szekszárd 840 forint, Általános Iskola Várong 137.50 forint, Ruházati és Szolgáltató KTSZ Dombóvár 478 forint, KISZ alapszervezet Gyönk 100 forint, Épületkarbantartó KTSZ dolgozóinak gyűjtése Gyönk 560 forint, KISZ-szervezet gimnázium pyönk 90 forint, Déldunántúli Ruházati Nagyker. Vállalat Szekszárd 391 forint, 19-esek Baráti Köre Szabó István gyűjtése Szekszárd 1763 forint, Hazafias Népfront Fürgéd 40 forint, Községi Tanács Paks 474 forint, úttörők szárazdi gyűjtése 11.40 forint, Műbútorasztalos KTSZ Dunaföldvár 105 forint. Ált. iskola Kölesd 42 forint, Épületkarbantartó KTSZ Bátaszék 850 forint, BM. Rendőrkapitányság Szekszárd 2537 forint, Kendergyár Furkó-puszta 400 forint, Földszöv Tamási 286 forint, Téglagyár Dombóvár 259 forint, Alt. Iskola Gyönk 16.40 forint, Kendergyár Szekszárd 358.15 forint. Sárközi Állami Gazdaság üzemegysége Bátaszék 150 forint, Földművesszövetkezet Pincehely 227 forint, Uj Élet Tsz Nak 36 forint, Terményforgalmi Vállalat Szekszárd 210 forint, Szabadság Tsz Dunakömlőd 425 forint, Sütőipari Vállalat Szekszárd 191 forint. fl bonyhádi területi KISZ terveiből: Kirándulás Pécsre, KISZ-szervezetek meglátogatása, otthonos lesz a szervezet helyisége A bonyhádi járási kultúrházban lévő KISZ terméből világosság ömlik át az ablakokon a sötét éjszakába. KISZ taggyűlés van. A meglévő •öreg« tagok a most belépni szándékozók sorsát döntik el. Egy óra elmúltával a szervezet létszáma tíz új taggal növekedett. Ez volt tulajdonképpen az első napirendi pont, amelyet aztán számtalan követett. Többek között megkezdődött az új tagkönyvek kiadásához szükséges adatösszeírás. Ezután minden egyes KISZ tagról fénykép készült. »Rengeteg terve van a szervezetnek. Az egyik a sok közül a kirándulás szervezése Pécsre, ahol délelőtt egy alapos »szánkótúra« a Mecseken, este pedig színdarabnézés. December hónapban lesz a zászló- avatási ünnepségünk is, amelyet nagyszabásúra tervezünk. A környék KISZ-szervezeteinek - meglátogatásai tervünkben szerepel. Legközelebb a ladományi fiatalokhoz megyünk. Igyekszünk segítséget adni a szervezésben, de az esetleges felmerülő problémák megoldásában nyújtunk hathatós támogatást« — mondja a vezetőség tagja, Király Ernő. A lányok a KISZ helyiséget teszik otthonossá. Szilveszterre elkészült már néhány terítő. S ki tudná még elmondani, avagy leírni a számtalan felvetődött problémát, tervet. Előkerült a römikártya. Megkezdődött a »pikk« és »treff« harc. A másik asztalnál »csendes ulti«-csata folyik. Befejezésképpen csak még egyet meg szeretnék állapítani. A teremben igen nagy a tisztaság. A zongora csillog, egy szem por sem látszik azon. A frissen felmosott padlón tiszta szőnyegek futnak a terem hosszában. S véletlenül valamelyik »bagós« csikkjét földre dobja, a másik mindjárt figyelmezteti, hogy a »hamutartót is feltalálták már«. (b.) Beváltak a „szerencseszámok^ — Ez is jól kifogta a szerencsét — állapították meg vasárnap jónéhá- nyan az újságot olvasva, amely arról adott hírt, hogy Csehi Ferenc, a tolnai Cipész KTSZ dolgozója a lottón négyes találatot ért el, amely után a nyereménye 217 000 forint. — Hát igen, egyiknek sikerül, a Büntetés az egészségügyi rendszabályok be nem tartásáért A városi tanács egészségügyi ősz- tálya szigorúan veszi az egészség- ügyi, tisztasági rendszabályok betartását. Vizsgálatot folytattak a város különböző boltjaiban. A földművesszövetkezet 4-es számú boltjában kifogásolható állapotokra akadtak. A különböző élelmiszereket fedetlenül tartják, lepi őket a por. A boltot nem seprik rendszeresen. Pedig semminemű beruházásra nem lenne szükség, csupán egy kis jóakaratra, hogy tisztaságot tart son a boltvezető. Kommandinger Károly boltvezetőt a tisztasági rendszabályok be nem tartásáért az egészségügyi osztály 200 forint pénzbüntetésre ítélte. Egy önkényes lakásfoglalás és következményei A városi tanács lakáshivatala érdekes ügyben folytatott vizsgálatot az elmúlt napokban. Az ügy szereplőit nem lenne helyes megnevezni, hiszen csak részben hibásak a bekövetkezett kellemetlen^ ségek miatt s meglehetős kényszerhelyzetben tették, ami miatt később a vizsgálatra sor került. Ellenben néhány általános tanulságot lehet levonni az ügyből, ezért elmondani nem árt. Egy háromtagú család szükség- lakásban lakott már hosszú idő óta. A lakásban valóban csak szükségből lehetett lakni s ezért a lakónak teljesen jogos volt a kérése, hogy a lakáshivatal utaljon ki számára más, megfelelő helyiségeket. A lakáshivatalban erre ígéretet is tettek, sőt az új házasok között másodiknak sorolták, ami annyit jélent, hogy viszonylag rövid idő alatt reménye lehetett B. I.-nek (nevezzük így) az új lakáshoz. Azok, akiknek lakfeuk nem meg felelő, természetesen türelmetlenek. Ez a türelmetlenség, ha nem is helyeselhető — megérthető. Néhány nap alatt a lakáshivatal nem tudott intézkedni. Közben B. I. kapcsolatba került egy férfivel, aki felajánlotta — természetesen tisztes, bár egyáltalán nem tisztességes honorárium fejében — közvetítését új lakás szerzésére. A közvetítési díjon felül persze a lakásért is le kell fizetni néminemű, nem is csekély, összeget. B. I. nem tudott ellenállni a kísértésnek. Kölcsönök útján összeszedte a szükséges pénzt és önkényesen, kiutalás nélkül, beköltözött a »megvásárolt« lakásba. A lakáshivatal minden jogtalan lakásfoglalás ügyében köteles intézkedni és elejét venni annak, hogy a lakásfoglalások ne önké nyeskedés útján, hanem kiutalással történjenek. B. 1.-t a »megvásárolt lakásból természetesen ki kellett lakoltatni. Viszont a lakás- hivatalban emberségesen kezelték az ügyet, mert nem tették vissza a régi elhagyott szükséglakásába, hanem kiutaltak számára egy a réginél jobb, de az önkényesen elfoglaltnál rosszabb lakást. Közben persze az a bizonyos férfi, aki az önkényes lakásfoglalásnál a közvetítő szerepére vállalkozott, nem akart arról tudni, hogy a közvetítésért pénzt fogadott el. B. I. a leg nagyobb zavarban volt, hogyan szerezze vissza pénzét. Törvényes út a pénz visszaszerzésére nincs, az ilyen adás-vételeket titokban szokták tartani az eladó is, a vevő is ■ és máskülönben is lakást adni-venni tilos. Hogy B. 1. pénzével mi lett, nem tudni, ha elveszett, csak saját magát okolhatja érte. Befejezésül az ügyhöz el kell még mondani, hogy amint • már fentebb említettük, a fiatal háza- sok között B. I.-t másodiknak tartotta nyilván a lakáshivatal. Ez- ideig már rendes kiutalással jó lakáshoz jutott volna. Talán éppen ahhoz, amit önkényesen elfoglalt, s amelyből ki kellett költöztetni. Szolgáljon tanulságul az eset az önkényes lakásfoglalásokhoz. P. Gy. másiknak nem — ezzel a megállapítással aztán sokan néhány eredménytelen kísérlet után fel is hagynak a próbálkozással. Számos eset mégis azt bizonyítja, Fortuna istenasszony szíve is előbb- utóbb hajlik azok felé, akik kitartóan ostromolják kegyeiért. Itt van Csehi Ferenc esete is. Alkalmunk volt beszélgetni vele, hogyan sikerült kifognia ezt a ritka szerencsét, a tekintélyesnek mondható nyereményösszeget, hogyan csinálta a négy találatot? — Egyszerű a magyarázata — mon dotta. — Amióta megindult a lottó, azóta rendszeresen játszom tíz szelvénnyel. Kiválasztottam néhány »szerencseszámot« és mindig eze két tippeltem meg variációs játék formájában. így sikerült. Persze, tippet ajánlani nem tudok senkinek. — És mire fordítja ezt a tekintélyes összeget? — Az összeg egy részét takarékba helyezem. Mint mindenütt, nálam is lesz helye a pénznek. A házamat ta- taroztatom — ugyancsak ráfér —, a lányom árvízkárosult, annak is jólesik egy nagyobb összegű segítség. A testvéreimnek is juttatok a pénzből, nekik is jól jön némi segítség. Tehát ezúttal is olyan helyre került a pénz, ahol igazán nagy szükség van rá... (x)
