Tolna Megyei Népújság, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-25 / 304. szám

í Yt- * Sfc* «M %%^îîi ‘ï? *, TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG :K Politechnikai oktatás a Tolnai gimnáziumban Csiszolás, kalapálás zaja hallatszik ki a teremből, néha felbűg egy vil­lanymotor is. Csak a beszédet nem nagyon lehet hallani. Mint egy ki­sebbfajta üzem, olyan a Tolnai Gim­názium egyik helyisége. Műszerek­kel, gépekkel, „munkásokkal”, akik nem mások, mint a gimnázium első­osztályos tanulói, „művezetőjük” pe­dig Kappelmayer Mátyás fizika­tanár. Itt folyik az elsőosztályosok poli­technikai oktatása — mondja Létay Menyhért, a gimnázium igazgatója. — Náluk már a tantervben szere­pel ez, míg a felsőbb osztályosoknál szakkörök keretein belül segítjük elő, hogy az iskola tanulói megsze­rezzék a ma már egyre nélkülözhe­tetlenebbé váló technikai műveltsé­get. A gimnáziumban — mint elmond­ják az elvtársak — már a múlt tan­évben is komoly eredményeket ért el a rádiós szakkör és erre lehetett alapozni az idén a politechnikai ok­tatás bevezetését. Jóformán a sem­TALLÓZÁS a külpolitika 1958-as eseményeiből Az ó- és új esztendő határán érde­mes visszatekinteni az immár el­múló 1958-as esztendő világpoliti­kai eseményeire. Nemcsak azért tesz szűk ezt, hogy lássuk mi is történt, hanem azért is, hogy újból és újból megmutassuk, korunk egyik legége­tőbb kérdésében a béke megvédésé­ben, kik működnek közre őszintén és kik azok, akik csak szavakban, miközben hol nyíltan, hol burkoltan az ellenségeskedést szítják. Úgy gondoljuk, e kis tallózás a kö­zelmúlt emlékeiben további erőt ad számunkra is, hogy jövőre még töb­bet tegyünk a békéért, új és új sike­rekkel tápláljuk azt a nagy remény­séget, amellyel a béke sorsáért ag­gódó emberiség tekint a Szovjetunió vezette szocialista tábor erőfeszíté­seire. Üljenek össze a kormányfők Fordulat Franciaországban Június. A májusi algériai puccs, a fasiszta katonatisztek hatalomraj utá- sa június első napján megteremtette de Gaulle számára a teljhatalmat Franciaországban. Hogy mit jelent ez a fordulat Franciaországnak, a népnek, azt eddig a terrorintézkedések növeke­dése, az algériai háború fokozása és más tényezők mutatják. Az imperialisták erőszakos fellépése Július. Genf ben az atomszakértők értekezletével jól kezdődött a hó­nap. Ezután azonban viharos hírek érkeztek. Irakban a forradalom eredményeképpen köztársaság lett. A Nyugat súlyos vereséget szenve­dett ezzel. miből teremtették meg ezt a kis mű­helyt. A nyáron — több hónapos munka után — elkészült az a távirá­nyítású hajómodell, amellyel a holt Dunaágban „vizsgáztak” a nyilvános ság előtt is a szakkör tagjai. Ettől kezdve egyre nagyobb segítséget kap az iskola — főkép felszerelésekben — a községi és a megyei tanácstól, a helyi vállalatoktól, szövetkezetek­től. Az egyik szekszárdi általános is­kolától gyalupadot kaptak, ezt kézi­kocsival vitték ki a diákok Tolnára. Egy alkalommal egy leégett villany- motort kaptak tekercselésre. Ami­kor elkészült, „munkadíjként” meg­kapták a motor párját is, ezt már sa­ját műhelyük részére javították meg. így, apránként gyűlt össze a felszerelés, amivel már komoly mun­kát lehet végezni, de főkép tanulni. A szakkör tagjai rádiót építenek. Az elsősök az iskola fizikai kísérleti eszközeit javítják, hozzák rendbe, sőt, újakat is készítenek. Egyszóval komoly, hasznos „termelő” munkát végeznek. « habkönnyű hópelyhek rátele­pedtek a nyárfák csupasz ágai ra és csipkefüggönyt szőttek Ber- táék ablaka elé. Odabent szaporán égett a tűz, s a népes család visz- szafolytott izgalommal nyüzsgött. Készültek a fenyőfaünnepségre. Ber- táné a legkisebb gyerekkel, Péterrel foglalkozott. a nagylány a többit mosdatta, öltöztette. Az egyik fiú a tűzhely mellett ült és fából em­bert faragott. A Berta szülök tizennégy gyer­meknek adtak életet. Ezen a kará­csonyi délutánon mind a tizennégy ott rajzik a tágas szobában. A leg­idősebb, Éva, huszonkétéves, a leg­kisebb, Péterke, nyolchónapos. Az apa, Berta Pál az ablak előtt áll, mereven, mozdulatlanul. Elme­reng a hópelyhek megnyugtató, gondűző lebegésében. A táj is olyan mintha lebegne. Légiesen könnyűnek látszik, s a csend szinte beszivárog az ablakon. A család zsongása is csendesebb mint máskor, eluralta a gyerekeket is az ünnepi készülődés izgalma. Magas, derék ember a Berta Pál. A kis dunamenti város nemrég ál­lamosított konzervgyárában kazán­fűtő. Háta egyenes, fejét büszkén tartja, járása kemény, határozott meg a beszéde is. Csak az arcára vésett mély nyomokat az élet nyo­morúságának sok küzdelme. Tizennégy gyerek apja! Ahogy ott áll az ablaknál, észreve­szi, hogy a nagy téli fehérségből ki­bontakozik egy fekete, női alak. Na­gyokat lép, magasra emeli lábait a mély hóban, imbolygó a járása. Kendőjét mélyen a szemébe húzza, hóna alatt bugyrot szorongat. Közeledvén megismeri. — Jön Rozika, a nagysasszonytól... Néhai Vitéz Albert Ákos özvegyé­nek, a gyár volt tulajdonosának szol gálóleánya közeledik a hóesésben, a hófedte úton, a barakkszerű mun­káslakások felé. Bertáék ajtajának tart. Leveri a havat a lábáról, lesi­mogatja kendőjéről, s kopogás nél­kül benyitja az ajtót. — Dicsértessék... Kegyelem telj es karácsonyi ünnepeiket kíván a nagy­ságosasszony a derék apának, régi hűséges munkásának és az egész családnak. Fogadják hálával a krisz­tusi szeretet karácsonyi ajándékát. Egyszuszra mondta el Rozika a mondókáját. Betanulta. A család el­némult, mindenki mozdulatlanul a lányra dermedt, mintha fényképező gép elé állították volna őket. Berta Pál lassan, méltóságteljesen meg­fordult. — Vidd vissza Rozika ezt a cso­magot. Nekünk nem kell. Elég sok hasznavehetetlen kacatot gyűjtött már össze és küldött ide karácso­nyonként az a horpadtmellű öreg­asszony. Elvárta érte, hogy egész évben ezen hálálkodjunk neki ahá- nyan csak vagyunk. Majd megdög- löttünk éhen, de a városban min­denki arról beszélt, hogy milyen jó­ságos hozzánk az a vénasszony... Rozika rémüldözve nézte a dühös, nagy férfiút. A család is megszep­pent. — A félelem és a nyomor kész­tetett az elmúlt évek karácsonyain, hogy megalázkodtam és elfogadtam a vénasszony ócska rongyait. Kirú­gott volna- a gyárából, ha megaka­dályozom, hogy miközben éhbérért dolgoztat egész évben, karácsonykor rajtam gyakorolja a krisztusi szere- tetet kacatjaival... * A gyárban már reggel kiürítet­ték a legnagyobb raktárter­met, két nagy fürészporkályhával egész nap fűtötték. Délfelé a teher­autón hatalmas fenyőfát hoztak s egész délután díszítették. Két ajándék Karácsony, 1949 Amikor ráborult az este a városra s elcsendesedtek az utcák, kigyullad­tak a fenyőfán a minden szűrben pompázó rejtett villanykörték s fel­csillantak az ezüstös szaloncukrok. Ott volt a Berta család is. Pál a komájával Farkas Jánossal álldogált, a gyerekek meg körülrajongták a csodás karácsonyfát. — Ugye api* ez a világ legna­gyobb karácsonyfája? — kérdezte nagyon komolyan Gyurika. — Ez. Ekkora nincs még egy... Bertáné a kis Péterrel bajlódott, csitítgatta. Péterke ütemes kiabálá­sával mindenkit túlharsogott. Már- már abbahagyta volna,, de amikor belépett a kenderszakállú Télapó, — Havasi Tamásnak, a gyár igazgató­jának személyében, — Péterke is­mét erősíffett. A sírás csak addig tar tott, míg a Télapó a hátán nehezedő nagy puttonyból a sok névreszóló kis csomag közül ki nem halászta azt. ami Berta Péterkét illette... A karácsonyi esttel mindenki meg volt elégedve. Gyerekek, felnőttek egyaránt. A nemrég államosított gyárban nem az urak könyöradomá- nyait, hanem a szakszervezet társa­dalmi ajándékait osztotta ki a Tél­apó a gyerekeknek. Otthon elálmosodtak a gyerekek is, a felnőttek is. Kialudtak a fények, a tüzek a műnkásházakban. Csak az utcalámpák beszűrődő sápadt fénye cirógatta az alvók arcát... * A terv akkor vált elhatározássá, amikor Berta Pál panaszkodott a komájának, Farkas János laka­tosnak: — Hát idén se tellett karácsony­fára! Ki az isten tud egy akkora fát feldíszíteni, hogy a tizennégynek jusson is belőle? — Bizony nem könnyű! Fél havi fizetés. — Inkább ruhát veszek nekik azon... Farkas János ezután megkereste Győré Józsefet a kommunista párt titkárát. Beszélgetett vele, minek eredményeként már együtt mentek még aznap az igazgatóhoz. S így született a döntés: a gyári fenyőfát Berta Pál elvtársai és barátai saját költségükön díszítik fel a szakszer­vezet és az üzem hozzájárulásával. A díszeket sértetlenül a fán hagyják,, s az ünnepély után mindenestől, de lopva és titokban elviszik Bertáék- hoz! Amikor éjfél után Bertáéknál is elsötétült az ablak, négy ember meg ragadta a fenyőfa négyágú vaslábát és elindultak vigyázva: semmi le ne essen, csendesen: észre ne vegye senki... Bertáéknál csendesség volt, aludt az egész család. A négy fenyőfavivő ember gondo­san a bejárati ajtó elé állította a fát, s Havasi igazgató elővette zsebéből a csengőt. Megrázta... Gyereksírás riasztotta fel a csalá­dot. Berta Pál morgott, káromko­dott: — Ki az isten hülyéskedik itt? Ha kimegyek ellátom a baját... A csengetés egyre erősbödött. Bér táéknál lámpa gyúlt, Pál az ajtónál termett s dühösen kitárta. Az ajtón kiáramló fény rávetült a hatalmas díszes fenyőfára s megvilágította tel jes terjedelmében. Berta Pál meg­döbbent! — Gyerekek... — akart mondani valamit, de elhallgatott,, mert a gye­rekek hiánytalanul, torkukra szorult csodálkozással mind ott álltak körü­lötte. Csak a kis Péterke sírt, konok, hangos ordítozással, mert ő még nem tudta .felfogni, hogy mi is történik körülötte... GYENIS JÁNOS Január. Az első nagy eseménye a szovjet kormány javaslata volt, hogy üljenek össze a kormányfők, vitassák meg a megoldatlan kérdéseket és teremtsék meg a leszerelés, a tartós béke lehetőségeit. Az ezért való harc húzódik végig a Szovjetunió egész évi politikáján. S nézzük, mit tettek erre Nyugaton. Egyrészt üres békeszólamokat, más­részt a kardesörtetés és fenyegetőzés politikáját folytatták. A gáncsosko- dás, a huza-vona eredménye, hogy a nyugati fegyvergyárosok létjogosult­ságát biztosítva, nem sikerült az emberiség vágya, követelése, a csúcs értekezlet. Az arab világ ébredése és összefogása Február. Létrejött a Közel-Kele­ten az Egyesült Arab Köztársaság, az arab népek összefogásának első nagy tanúságtétele. Az új köztársa­ság baráti viszonyba lépett a szocia­lista világgal. Az imperialisták erre ellenlábas­ként létrehozták Jordánia és Irak föderációját. A 150 napi lét után szét­hullott a nyugatbarát egyesülés s megmutatta a szabadság és béke­szerető népek akarata ellen, csak ideig-óráig van meg a mesterkedések lehetősége. Az atomkísérletek egyoldalú felfüggesztése Március. Éppen Florence felett járt az USA egyik repülőgépe, amikor műszaki hiba miatt kioldódik a ve­szedelmes teher. Csak a dinamit robbant, de mi lett volna, ha az atom töltet is. És ilyen repülőgép számta­lan járt Nyugat számos országa fe­lett. Micsoda őrült játék. Ekkor is a Szovjetunió mutatja meg a helyes utat. Egyoldalúan be­szünteti az atomkísérleteket, de a nvugati hatalmak nem követik a példát. A Szovjetunió félévig vár, s mivel ezalatt az USA és Anglia több tucat robbantást hajt végre, kényte­len visszavonni az egyoldalú kötele­zettséget. A kísérletek általános be­szüntetéséért azonban tovább folyik a küzdelem. Kisebb események, nagy történések árnyékát vetik előre Április. Az imperialisták által fel­bujtott lázadók egyik székhelyét, Padangot az Indonéz kormánycsa­patok elfoglalják, s ez már jelzi jú­liusi végső győzelmüket is a lázadók felett. Megbukott a francia kormány, s ez szálláscsináló ja volt de Gaulle ké­sőbbi hatalomrajutásának. Kubában erősödött a harc az USA-val paktáló Batista uralma el­len, amely az amerikai csapatok augusztusi partraszállását hordozta méhében. Megkülönböztetett figyelem kétszer is Moszkva felé Május. A Szovjetunióban felröpí­tették a harmadik, az eddigieknél sokkal nagyobb szputnyikot. E hatal­mas siker ámulatba ejtette a világot. Ezután ült össze Moszkvában a varsói szerződésben résztvevő orszá­gok értekezlete. A szputnyik adta óriási technikai sikert azonban nem az erő fitogtatására használták fel. Ezt bizonyítja, hogy meg nem táma­dási szerződés kötését javasolták a NATO országaival a béke megszilár­dítása érdekében. Sőt azt is bejelen­tették, hogy a Szovjetunió és a többi országok közel fél millió fővel csök­kentik 1958-ban a hadsereg létszá­mát. Ismét tanúi lehettünk, mennyire akarják a békés megegyezést. A NATO a javaslatot sem fogadta el a hadseregcsökkentést sem hajtotta I végre. Nem is akartak belenyugodni, s hogy valamit megmentsenek, ameri­kai csapatok szálltak partra Liba­nonban, Jordániát pedig angol ejtő­ernyősök özönlötték el. Világszerte nagy felháborodást váltott ki az imperialisták erőszakos fellépése. A közel-keleti válság csök­kenésében nagy szerepe volt az össze ülő stockholmi Béke Világkongresz- szus munkájának, szerepe volt az ENSZ-nek is, de legnagyobb hatást a szocialista országok erélyes fellé­pése váltotta ki. Új feszültség „ártatlan“ tettel kezdve Augusztus. Úgy kezdődött, hogy amerikai haderők szálltak partra Szingapúrban. 1958 januárjáig, míg önállóságot nem kapott, brit korona- gyarmat volt. Egy nagy „hadműve­let” előjátéka volt, amely később kezdődött: a Tajvanról indított Kína ellenes provokáció előkészítése. Dörögnek a fegyverek Szeptember. A tajvani szorosban már dörögtek a fegyverek, Varsó­ban pedig nagyköveti szintű kínai— amerikai tárgyalások folytak a part­menti szigetek körüli problémák ren dezésére. De a hónap végéig sem szü letett eredmény. A béke erői azonban mindent megtettek a Szov­jetunió vezetésével a feszültség eny­hítéséért. Az USA nem hajlandó lemondani a provokációkról Október. Ezt bizonyítja ez a hónap is. Hiába rendelt el Peng Te-huaj, a Kínai Népköztársaság honvédelmi minisztere tűzszünetet és hosszabbí­totta meg, a második napiparancs után újra behatoltak .az amerikai hadihajók Kína felségvizeire. A másik oldalon: Október végén Amer tábornok az Egyesült Arab Köztársaság alelnöke Moszkvában járt s tárgyalásainak eredményeként a Szovjetunió 400 millió rubel ér­tékű segítséget nyújtott a Nílus asz- szuáni gátjának építéséhez, ellentét­ben a nyugati hatalmakkal, minden politikai feltétel nélkül. A szocializmus világtörténelmi győzelmének programja November. Közzétették az SZKP XXI. Kongresszusának téziseit, s az abban foglaltak valóban örömmel és büszkeséggel töltik el a béke biztosí­tásáért küzdők hatalmas táborát, s mintegy megacélozza erejüket a to­vábbi harchoz. Ezzel szemben a nyugati hatalmak akár a berlini kérdésben, akár a vá­ratlan támadás megelőzésére össze­ült nemzetközi értekezleten soroza­tosan visszautasítják a Szovjetunió ésszerű javaslatait, húzzák, halasz- szák, igyekeznek mindenképpen el­gáncsolni a megegyezést. Az igaz ügy győzelmet arat December. A világ másik részén Akkrában Afrika valamennyi álla­mának képviseletében 500 küldött gyűlt egybe, hogy megvitassák az 'mperializmus és a faji megkülön­böztetés elleni küzdelem módszereit és minden egyéb problémát, amely Afrika népeinek közös ügye. Mint minden haladó kezdemé­nyezést, úgy ezt is támogatja a Szov­jetunió. — Bizonyos, hogy az igaz ügy — szól Hruscsov elvtárs a kon­ferenciához intézett üdvözlőtáviratá­nak néhány sora — amelyért növek­vő egységben harcolnak Afrika né­pei, diadalt arat. (

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom