Tolna Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-14 / 269. szám

1958 november 14.

TOLNA MEGYEI NËPÜJSAG

S

Áz iregszemcsei kutatók újszerű termelőszövetkezeti patronálása

LEVÉL A NYUGATI „PARADICSOMBÓL“

Lénay Győző és társa,

Angliába disszidált magyarok írják :

Tisztelt Rádió! Angliában élő magyarok közül kettő ír most önök- nek. Jelenleg a Canterbury-i börtönből. Elmondjuk a történetünket. Lón donban éltünk eddig. Munkánk 6 hónapja nem volt. Állandóan jártunk munkát keresni. Ruhánk, amink volt, az leszakadt rólunk. Éhesen, fázva, jártunk munka után. Sehol nem fogadtak be, sehol nem segítettek. Elindultunk gyalog a kisvárosokba munkát nézni. Elértünk Doverbe. Itt negyedik napja nem láttunk egy falatot sem. Rongyosan ténfereg- tünk az utcán. Az éhségtől már menni sem tudtunk. Elértünk a tengerpartra, szakadó esőben. Ott állt üresen egy ház, abba bementünk. Bent találtunk élelmet is, természetes szárazát és romlottat. Ettünk, ittunk és fáradtan ledültünk az ágyra. Ebben a házban senki nem lakik. Csak nyaralni jár ide egy főúr.

Este 11 óra felé a barátom elment és sajátmaga szólt a rendőrnek, hogy jöjjön ide a házhoz. Ö idejött és bilincsbe zárva elvittek bennünket a rendőrségre, majd onnan a börtönbe. Itt vagyunk már két hete elítélés nélkül. Hogy mikor ítélnek el, nem tudom. Azt sem, hogy ilyen cselekedetért mennyi évet kapunk.

Értsék meg, éhesek voltunk. Haljak meg éhen? Itt úgyis azt szeretnék. Szeretnénk hazamenni, de el vagyunk zárva mindentől. Mi lesz velünk, nem tudom. Vagy börtönt kapunk, vagy mehetünk megint az utcára. Itt mindenképpen el kell veszni! Ha tudnak, segítsenek valamit, üdvözlettel L. Gy.«

(A levél eredeti példánya a Magyar Rádiónál van.)

II lakihelyiiktSI távollevők szavazásáréi

»A szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodást hazánkban legmagasabb fokon a mezőgazdasági termelőszövetkezetek valósítják meg. Ezért a párt a mezőgazdaság szocialista átalakításában a mezőgazdasági termelőszövetkezetet tekinti a legfontosabb szövetkezeti formának, s ennek meg felelően ezeknek nyújtja a legnagyobb támogatást«. (Idézet a tsz-ek politikai, gazdasági és szervezeti megszilárdítására irányuló párthatározatból.)

E határozat végrehajtását tartották szem előtt az Iregszemcsei Kísérleti Intézet kutatói akkor,, amikor patro- nálást vállaltak az ozorai Petőfi, a nagyszokolyi Béke, a tamási Uj Élet és az ujiregi Béke Termelőszövetkezetek felett. A patronálás tapasztalatairól beszélgetünk a kutatókkal.

— Sok gyakorlati tapasztalatot ad nekünk, kutatóknak ez a feladat, amelyre vállalkoztunk — mondja Simon József a Kísérleti Intézet üzemszervezési csoportjának vezetője.

— Igen hasznos a tsz-ek számára az a segítség, amelyet a kísérleti intézet kutatóitól kapunk — mondják a tsz elnökök, i— Tanácsaik alkalmazásával gazdaságilag erősödünk és jövedelmezőség emelkedésével, az árutermelés fokozásával növekszik tagságunk életszínvonala.

Az ozorai Petőfi Tsz elnökének véleménye

— Rendkívül nagyra értékeli tagságunk azt a segítséget, amelyet Simon József kutatótól kapunk. Eddig — bár jónéhány éves múltra tekint vissza tsz-ünk — vetésforgónk nem volt. Előfordult az, hogy három-négy éven keresztül ugyanabba a táblába került a búza, amelybe az előző évben volt. Az idén pedig Simon Józsi bácsi által elkészített tízéves vetésforgó, illetve növényi sorrend kialakításával ezen változtattunk. 1957-ben például szántóterületünk 32,ß százalékán termeltünk kenyérgabonát az ided gazdasági évben már 26,6 százalékra csökkent a takarmány és ipari növények területének javára. A tíz év után szántóterületünk 12,5 százalékán termelünk kenyérgabonát s a terület csők kentésével magasabb terméseredmény elérésére törekszünk. Az idei évben 85 holdnyi területen végeztük el a szervestrágyázást, a következő évre már többet terveztünk, mert a talajerő utánpótlására legalább a négy éves sorrendet akarjuk rendszeresíteni.

— Szövetkezetünk legjövedelmezőbb ága az állattenyésztés, ennek megfelelően növeljük a takarmány vetésterület nagyságát. Jelenleg területünk 8,2 százalékán termeltünk takarmányt, a tíz év alatt ez a terület 23 százalékra emelkedik.

— Igen jó tudni azt,, hogy közvetlenül is van kihez fordulni jótanácsért. Ezért is nagyra becsüljük azt a segítséget, amelyet Simon Józseftől kapunk — ezt Trubacs István bácsi a raktáros mondja. — A tavasszal is 100 kilogramm szójave- tőmagot kaptunk a kísérleti intézettől az ő közbenjárására.

— Előfordult, hogy telefonon keresztül kértük ki tanácsát — mondja Lovász Erzsi, a tsz könyvelője, akinek az önköltségszámítás elkészítésében adott útmutatást.

Kölcsönösen nagy megbecsüléssel beszélnek egymás munkájáról azok is, akik kapják és az is, aki adja a segítséget. Simon József, a tapasztalt kutató például a következőket mondja:

— Az ozorai Petőfi Tsz egyike azoknak a szövetkezeteknek, amely nek igen szívós tagsága van. Ezt bebizonyították az ellenforradalom alatt is. Nem hagyták széthurcolni a szövetkezet vagyonát, de úgy látom szívósak a munkában és az ossz szefogásban is. Ennek egyik példája, hogy fejlődik, erősödik a tsz gazdasága. Gyönyörű állatállományuk van — bár bizonyos tekintetben túllépik a takarmányozási normákat, különösen az abraknál — ugyanakkor, véleményem szerint, kevés a

szálastakarmány felhasználás. Ez hiba, itt javítani kell. De szívósságuk ra jellemző még az is, hogy ebben az évben 196 000 forint adósságot fizettek ki. Ez azt jelenti, mint ahogy mondani szokták: »Tiszta lappal kéz dik a következő gazdasági évet«. Nagy anyagi megerőltetés volt ez a tsz számára, de ennek ellenére is az egy munkaegységre eső jövedelem több mint harminc forint lesz.

A föld, és a közösségi élet sze- retete csendül Simon József kutató szavaiból. Ez olyan ember földsze- retete, aki, mint kutató nem könyör- adományt vár a természettől, hanem tudományos módszerek alkalmazásé val veszi ki a földből az, amit lehet. És útmutatásaival elméleti és gyakorlati tanácsaival önzetlenül és minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül tanítja, segíti a tsz tagságát.

A nagyszokolyi Béke Termelőszövetkezet

patronálására pedig egy másik iregszemcsei kutató, Vermes Ferenc vállalkozott. A patronálást ő és kollegái egészen másképp értelmezik, mint ahogy még ma is több tsz-ben ezt elképzelik. Nem a kézzelfogható gazdasági segítséget tartják elsődlegesnek, hanem azt, hogy szervezési, közgazdasági és agronómiái szaktanácsokat adjanak a termelőszövetkezetnek.

Az iregszemcsei elvtársak segítségét tartjuk jónak, a patronálás legjobb módszerének. Mégpedig azért, mert ma még legtöbb tsz-ben nem tudják kihasználni a nagyüzemi gaz daság adta lehetőségeket, mert a termelőszövetkezetben kevés olyan ember van, aki jól ért az üzemszervezéshez, az agronómiához, a könyveléshez, a zoótechnikához. Vermes Ferenc pedig éppen abban adott segítséget a Béke Tsz-nek, hogy helyes legyen a gazdaság aránya. Kidolgozta például a tsz tíz éves távlati tervét. A tervben a ma meglévő szántóföldet figyelembevéve 15 féle •növényt javasol termelni. Papírra vetette, hogy miből mennyit észszerű termelni, melyik táblába mikor mit vessenek, milyen legyen a növények termelési sorrendje. Ezen túlmenően, most készül kidolgozni a tsz tíz éves fejlesztési tervét. Ezt csak elméletileg és gyakorlatilag jól képzett mezőgazdasági szakember

Néhány napig bevonuló fiatalok vidámságától volt hangos a szekszárdi kultúrotthon. Elment a legények „eleje”, hogy szolgálati kötelezettségének eleget tegyen. Elkeseredett egy sem akadt köztük, mert ha fájt is itthagyni a barátokat, esetleg a menyasszonyt, mégis jó az ha valaki bevált, egészséges, alkalmas a haza védelmére.

A mostani bevonulás kapcsán, mintegy reminescentiá jaként a szekszárdi „régi jó világ”-ról megjelent sorozatnak, útravalóul két történetet hadd mondjunk el a most bevonulok számára arról, milyen volt a katonasors Szekszár- don abban a „régi jó világban.”

H. főhadnagy jeles vívó hírében állt a kisváros helyőrsége tisztjei körében. A hírnév jóllehet nem vívási tehetségéből fakadt, hanem abból, hogy minden délután vívókarddal és sisakkal a kezében sietett a gimnáziumba, amelynek tornatermében tartották az edzéseket, az edzés után pedig ugyanezekkel a sportalkalmatosságokkal vonult végig ismét a főutcán, szédítve a város szépreményű polgár- lányait.

Egyik délután is jön H. hadnagy, nagy léptekkel igyekszik az egyik vegytisztító boltja felé. A tulajdonos a bolt előtt ácsorog és beszélget két ismerősével. A főhadnagy odalép a beszélgető csoporthoz s megkérdezi :

— Horváth úr! Elkészült a plasztronom tisztításával?

tudja elkészíteni. S mert a nagyszokolyi Békében ilyen nincs, ezért felmérhetetlen az önként vállalt patronálás új formája. A szövetkezet vezetői örülnek is a segítségnek és mint mondották, már az idén Vermes Ferenc terve alapján készítik el a termelési tervet, ennek alapján dolgoznak.

Nem érdektelen megemlíteni, hogy a kísérleti intézet közvetlen módon is sokat segít a tsz-eknek. A már említett nagyszokolyi tsz-nek az idén megjavították a zetor traktorát, burgonyaszedőgépet adtak kölcsön, a nagyüzemi líalászáshoz hálót, negyven hold földbe minőségi vetőmagot (ez utóbbit a tsz kifizette), az ozorai tsz-nek, a tamási Uj Élet Tsz- nek kukoricavetőmagot adtak és szinte a környék valamennyi termelőszövetkezetét ellátta a kísérleti intézet szójabab vetőmaggal, hogy csak néhányat említsünk:

A tsz-eknek adott segítség nagyjelentőségű. Arról van ugyanis szó, hogy az Iregszemcsei Kísérleti Intézet szakemberei a környékbeli tsz-ek patronálásán kívül, megyei vezetők kérésére elvállalták, hogy 27 tsz-ben közvetett módon segítenek kidolgozni a tíz éves fejlesztési tervet, a vetési sorrendet. Ezt gyakorlatilag a következőképpen hajtják végre: A 27 tsz agronómusát meghívták két alkalommal is megbeszélésre az intézetbe. Ezeken a megbeszéléseken a kutatók elmondották, hogy ők hogyan készítették el a termelőszövetkezetekben a már fentebb említett terveket. Megígérték, hogy amennyiben idejük engedi, kimennek más járások termelőszövetkezeteibe is, és gyakorlati segítséget adnak az agronómusnak. Mindezt az iregszemcsei kutatók munkájuk mellett ingyen csinálják. Cserébe csak annyit kérnek: ha javaslataik jók, azokat a termelőszövetkezetekben következetesen hajtsák végre. S mint mondották: munkájuk legnagyobb elismerését abban látnák, ha a megye termelőszövetkezetei belátható időn belül mintaszerű nagyüzemek lennének,, minden tsz tag boldog, elégedett lenne, a szövetkezetek vonzanák azokat a középparasztokat is, akik ma még távol tartják magukat a termelőszövetkezettől.

Pozsonyi Ignácné

Dorogi Erzsébet

— Elnézést kérek, főhadnagy úr, még nem, mert... — Tovább nem jutott a magyarázkodásban, mert a „főhadnagy úr” meglendítette a kezében lévő vívókardot és végigvágott a magyarázkodó emberen. Erre az mit tehetett — mert mit tehetett egy „közönséges” civil, egy m. kir. katonatiszttel szemben — futásnak eredt. A „főhadnagy úr” utána és ütötte-csépelte, ahol érte. Amíg meg nem únta.

Az esethez még annyit, ezzel tovább növekedett a főhadnagy úr nimbusza az úrikisasszonyok körében, este a kaszinóban tiszttársai gratuláltak neki a hőstetthez, a parancsnokság pedig elrendelt egy tessék-lássék vizsgálatot. A vizsgálat aztán semilyen eredményt nem hozott, mert a főhadnagy úr igazán csak „tiszti becsületét ’ védte meg.

H. főhadnagyot másfél évtizede nem láttam. Nem is hiányzott. Sőt. Ellenben találkoztam nemrégiben egy emberrel. Hallatlan ismerős volt az arca. Első pillanatban nem tudtam, hová is tegyem emlékezetemben ezt az embert. Ma már tudom. S emlékszem arra is, amit itt elmondani kívánok.

Sz. századost katonái maguk között csak úgy hívták „az őrült.” így, se több, se kevesebb. Meg kell jegyezni, hogy a legteljesebb mértékben rá is szolgált erre a jelzőre. Bár zárt intézetben soha nem volt, tettei tévén már régen kiérdemelte volna, hogy oda csukják.

A kormány rendeleté értelmében az a választójogosult személy, aki a választás napjárf állandó lakóhelyétől távol van, kérheti ideiglenes lakóhelyén, illetőleg tartózkodási helyén az illetékes községi (járási jogú városi, városi, kerületi) tanács végrehajtó bizottságától az ottani névjegyzékbe való felvételét.

Az ideiglenes lakás, illetőleg tartózkodási hely szerint illetékes tanács végrehajtó bizottsága a kérelmező adatait azonnal névjegyzékbe veszi, ha bemutatja az állandó lakás szerint illetékes tanács végrehajtó bizottsága által kiállított „IgazoSzegény ember vízzé., főz, de a nagyon szegény még azzal sem. E helyett! végigtúrkálja a zsebeit, hogy valahol talán akad egy-két elbújt krajcár, vagy valami más, ami beváltható kenyérre.

Uxtem hát a pádon és vallattam a zsebeimet. Lehet, hogy közben gondolkoztam is. Hogy min gondolkoztam, ma már nem fontos. Okos dolog nem lehetett, mert arra emlékeznék, de nem jut más az eszembe, mint az a csodálatos tény, hogy találtam az órazsebben —■ amelyben különben sosem volt óra — annyi pénzt, hogy negyedkiló kenyérre éppen futotta.

Gyakorlatoznak a katonák a vásártéren. Sz. százados feldúlt képpel jár-kel köztük. Ma különösen vad hangulatban van. Két katonába már belerúgott, s amióta megérkezett a gyakorlat színhelyére ordítozásától alig lehet érteni egymás szavát. Odalép az egyik csoporthoz, és kifogásolnivalót talál az élen fekvő tizedes ruházatában. A tizedes valami kifogásfélét kockáztat meg, erre a százados ha lehet még emeltebb hangon el- bűdül: „Miért nem fekszik vigyáz-ban?” A tizedes összeszedi magát, a százados urat azonban úgy látszik nem elégíti ki ez sem, mert kikapja a tizedes kezéből a puskát és teljes erejéből rásújt vele a katona kezére. A csont ropogása, vagy a megsebzett ember nyögése okozta-e, de erre teljesen megvadul „az őrült”, mert a már amúgy is eltört karra többször rá is tapos. Valósággal tobzódik, a tizedes eltorzult arcának láttán elborul a százados úr tekintete és tapossa az embert, míg csak odasiető felettese el nem vonszolja.

Vizsgálat persze lett az ügyből, ítélet már sajnos nem. Kiderült, hogy a tizedes „tiszteletlenül” viselkedett fellebbvalójával szemben.

Az idősebbek közül bárki újabbakkal egészíthetné ki ezt a két történetet, de egyelőre ez is elég arra, hogy újabb adatokat szolgáltasson arra, hogy milyen volt a katonaélet „a régi jó világban.”

(Parásztai)

lás”-t arról, hogy a névjegyzékben szerepel.

Ezért az Országos Választási Elnökség felhívja mindazokat a választójogosultakat, akik november

16-án bármilyen okból (munkavállalás, üdülés, látogatás, stb.) az állandó lakóhelyüktől távol lesznek, hogy már most szerezzék be ezt az igazolást. A tanács végrehajtó bizottsága az igazolást levélbeli megkeresésre a kérelmezőnek megküldi, hozzátartozójának, vagy más megbízottjának is kiadja, tehát a kérelmezőnek nem szükséges személyesen megjelennie.

Ha beosztom, a vacsora meg a hol napi reggeli éppen kitellik belőle. Tizenkét órányi vigasztalás. Vagy nyereség. Inkább nyereség.

Friss, csodálatos illatú kenyeremmel visszaültem a padra. Csak kis falatokat törtem belőle, így tovább tart. Azt hiszem, maradéktalanul boldog voltam. Törtem, rágtam, nyeltem, és elteltem az egészség gyönyörével. Nem néztem és nem is láttam magam körül a világot; nem törődött úgysem velem, én sem ővele. Volt még kenyerem, bátran dacolhattam.

így fogyott el a kenyér bele. Már csak az a gyönyörűszép, illatos és ropogós héja volt a kezemben. Arra -gondoltam, hogy ezt már el kellene tenni reggelire, mert holnap is nap lesz. Nem hiszem, hogy lett volna hozzá lelkierőm. Sosem voltam erős akaratú egyéniség. És különben is: egy kenyérhegyet is megettem volna, ha...

Igen, ha lett volna kenyérhegy, és ha nem pattan oda a lábamhoz az a pöttyös, piros labda.

De odapattant. Én pedig felveti tem, és — mert mindig szerettem a szépet — gyönyörködtem benne Még a kenyérhajat is letettem a kezemből magam mellé, a padra.

— Bácsi kérem, tessék visszaadni az én labdámat... — szólalt meg egy csilingelő gyerekhang. Szőke, hosszú loknis, kékszemű kislány állott előttem.

Eszembe jutott, hogy még egy labda szépsége sem lehet az enyém, pedig már járna nekem, hiszen úgy nőttem fel, hogy sohasem volt pöty- työs labdám.

— Bácsi kérem. ;.

Féltem, hogy ; ki fog nevetni az a csöpplány, de több voit bennem a vágy, mint a félelem, & megszólaltam:

— Jól van, kedves, én visszaadom a labdát, de csak úgy, ha — ha én- velem labdázol egy kicsit. Csak egy kicsit...

Rám nézett az én kis új barátnőm, és a gyermekek bizalmasságával tegeződésre forditotta a társalgásunkat :

— Ha visszaadod, akkor játszom veled...

És percekig boldogan labdázott az öreg gyerek meg a kislány. A kenyér héja pedig türelmesen várt a sorsára a pádon.

A pöttyös, piros labda ide-oda szállt, és ez olyan gyönyörűséges játék volt, hogy azóta is a kenyér izével érzem pedig egy évtizede mindig van kenyerem és azóta sem volt a kezemben pöttyös, piros labda.

János y Zoltán

Katonaélet a m. kir. hadseregben

Pöttyös, piros labda