Tolna Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-19 / 247. szám

1958 október IS.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

3

Egy asszony képviselőjelölt választói között

A bonyhádi járás hepe-hupás vidékének községeit járja Vass Istvánná, a Hazafias Népfront országos titkára. Sokféle tapasztalatot szerez, sokféle nehézséget ismer meg a látogató ezekben a községekben.

Vass elvtársnő gyakran találkozott az elmúlt években is választóival, sok községünkben megfordult már 1953. óta, amióta megyénk dolgozóinak országgyűlési képviselője lett. Emlékeznek rá a bonyhádi parasztok is, akikkel egyik »-nehéz esztendőben«, az 1953. évben tanácskozott és azok panaszait, problémáit »■felvitte« az ország vezetőihez. Szer te az egész megyében sokan ismerik őt, hiszen csupán az utóbbi fél évben a bonyhádi járás hét községében járt, a többi járásokban is volt többször, gyűléseket tartott, beszélgetett a dolgozókkal. Érdekes, hogy minden községben, ahol ezen a napon járunk — úgy Bátaapátin, mint Aparhar.ton és Tabódon — vannak régebbi isi' rősei is, bár ezekben a községekben csak most jár előszörj Barátként, meleg szeretettel üdvöz- lik Vass elvtársnőt és emlékeztetik régebbi találkozásukra. Keresetlen szavai gyorsan átsegítik a kezdeti zavaron az ismeretleneket is, és rövid ott-tartózkodás után már úgy beszélget a képviselőjelölt-asszony a dolgozókkal, mintha nem is most találkoznának először. Rózsa Lajos bácsi Tabódon — aki már a hetven felé jár — alig akarja elengedni. »Ezt hallgassa még meg, mondja, mi a véleménye?« — ismételgeti el többször is.

Előbb várták, kis késéssel érkeztünk, emiatt Vass elvtársnő csendesen, szerényen elnézést kér. Tetszik is ez az embereknek és gyorsan »■megbocsátanak«. Tréfálkoznak is emiatt, majd egyik asszony megjegyzi: »Tudtam én biztosan, hogy jönni fog, bízhatunk benne, hisz’

Nagymányokra is eljött — még amikor én is ott laktam — pedig hogy’ szakadt az eső, percek alatt bőrig áztunk mindnyájan.«

Közvetlensége, egyszerűsége segítségével gyorsan meghitt beszélgetések alakulnak ki mindenütt. Érdeklődik az emberektől, hogy élnek, milyen a termelőszövetkezet, milyen nehézségekkel küszködnek. (Ezekbe az eldugott — mint mondják, »is- tenhátamögötti« kis községekbe kívánt menni, hogy megismerje az ottaniak problémáit is.) Hosszasan beszélgetnek, szívesen hallgatják és bizalommal el is mondják problémáikat. Tabódon egyikük azt mondja: »Magának, elvtársnő, ide kéne jönni hozzánk néhány napra, mert — úgy látom — igen jól megmagyarázna nekünk mindent, amit még nem tudunk.« Nevetnek, mert hiszen nemcsak néhány, de még egy napig sem tud ottmaradni náluk, másutt is várják, meg egyéb országos jellegű teendői miatt sem maradhatna. (Később azért a járási párttitkárnak szóvá teszi képviselő- jelöltünk, hogy a jövőben hosszabb ideig kíván egy-egy községben tartózkodni.)

Rengeteg problémával és panasz- szál fordulnak hozzá. Az egyik a bekötőutat, a másik a villanyt sürgeti, baj van a nagy vadkár miatt Bátaapátin, juttatási törlesztést reklamál a negyedik, miért van az adógabona? — kérdi egy másik. Mind más-más probléma. Vassne elvtársnő türelmesen végighallgat mindenkit, mérlegel, megfontol — és ami különösen tetszik az embereknek — nem kertel, őszintén válaszol mindenkinek. Nem ígér olyant, ami nem teljesíthető, de azt megmondja, tájékozódik, milyen lehetőségek vannak és majd közli velük levélben, hogy mit lehet tenni, őszintén ismerteti a báFiatalon a választás előkészítéséért

A szekszárdi járásban működő KISZ alapszervezetek a párt, s a KISZ Központi Bizottság határozata alapján hozzáfogtak a választási munkák előkészítéséhez, hogy segítsenek a választási munkák sikeres végrehajtásában. Ennek érdekében KISZ aktívaértekezleten megtárgyalták a KISZ alapszervezetekre háruló feladatokat. Ennek értelmében október 20-ig minden alapszervezetben befejezik az ifjúsági választási gyűléseket.

A KlSZ-szervezetek többsége bekapcsolódik az agitációs munkába, sőt a kisgyűlések megtartásába is.

Ezzel igyekeznek segíteni a párt- szervezeteknek. A KlSZ-szervezetek többségükben az ifjúság között végzik felvilágosító munkájukat, felkészítik az ifjú választókat a választásra. A helyi tanácsokba közel hatvan, a járási tanácsban hat és a megyei tanácsba három fiatalt jelöltek a jelölőgyűléseken. Szervezetek többségében megkezdődött az új választók névsorának összeállítása és az új választók gyűlésének elő készítése. Tolnán, Fácánkerten, Kaj- mádon már kiírták a neveket és a KISZ tagok között felosztva az új választókat, agitációs munkát végeznek a gyűlések megtartása előtt.

taapátiakkal — akik villanyt sze retnének kapni — az ország villamosítási problémáit és megmondja, bizony még várniuk kell, mert vannak olyan megyék, ahol több község van villany nélkül, mint Tolna megyében. Gondosan mérlegeli az egyéni és közösségi érdeket, a falu vagy az egyén helyzetét, tanácsot ad, elmondja, hogy saját erőből mit lehetne megcsinálni, miben igyekszik majd segíteni stb. És az őszintén mondott szóból értenek az emberek, még a hevesebbek is megnyugszanak az okos, értelmes, nyílt beszédre. Bátaapátin — mikor Lajos Sándor bácsival, a népfront községi elnökével beszélgetnek — egyik idő sebb néni halkan odasúgja szomszédjának: »Látod, mennyire törődik velünk? Régen meg s^m látott volna egy országgyűlési képviselő ilyen kisembert, mint mi vagyunk!«

Tréfásan-komolyan csaknem mindenütt szóba kerülnek az egyenjogúság, az »asszonytársadalom« problémái. Aparhanton férfiak csoportjától körülvéve, egykét ifiasszonynak a tréfás vitába való bekapcsolódásával sikeresen meg is vívja Vass elvtársnő a »harcot«, sarokbaszorulnak az »erősebb« nem képviselői maradi nézeteikkel, majd »elássák a harci bárdot«, megadják magukat.

Egyszerűsége, egész egyénisége a munkásasszony sajátja, aki maga is előbb textilgyárban, később mint villanyhegesztő dolgozott közel másfél évtizedig a Budafoki Zománcgyárban. Ez is magyarázza azt, hogy olyan könnyen megértik egymást a dolgozókkal. Bizony neki sem volt könnyű élete, a tőkések üzemében, sztrájkok, munka- nélküliség, ette a munkásemberek inkább keserű, mint elegendő kenyerét. Mikor az asszonyok családi helyzete, gyerekei felől kérdezősködnek, Vassné elvtársnő tréfásan így válaszol: »Tudják, abban van a politika, hogy mikor úgy akarom, nagymama, mikor másként, akkor édesanya vagyok.« Boldog családi életet él, három gyermeke van — két férjezett lánya és egy tíz éves kisfia. A kisunoka nyolc éves múlt. Teljesen ősz hajával nagyon ellentétes fiatalossága, mozgékonysága, nagy munkabírása.

Éjfél van, mire elbúcsúzik választóitól, de fáradtság nem látszik rajta, hazafelé indul a jól végzett munka után. Mindenütt hívják, jöjjön el máskor is. Ilyen ember Vass Istvánné elvtársnő, megyénk egyik képviselőjelöltje.

Somi Benjaminné

Kalapács, szurony, búzakalász

— a gyönki bélyegzőben

Serény munka folyik a Szekszárdi Levéltárban. A levéltár dolgozói készülnek a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 40-ik évfordulójára. Feldolgozzák azokat a leveleket, iratokat, amelyek a levéltár birtokában vannak — számuk meghaladja a többezret. Ugyanakkor készül a Tolna megyei dokumentációs könyv is.

A kutatómunka során már eddig is sok érdekes adat került napvilágra, mint ismeretes több 1919ben kiadott megyei újság került ele, amiről eddig senki sem tudott. A napokban ritka bélyegzőlenyomatot figyeltek meg a levéltári dolgozók: a gyönki járási tanács körbélyegzőjében kalapács, szurony és búzakalász látható, szimbolizálva, hogy a Tanácsköztársaságban a hatalom képviselője a munkás-, katona- és földművesek tanácsa volt. Tolna megyében ez volt az egyetlen ilyen bélyegző, de az országban is csak kevés hozzáhasonlót lehet találni.

Egy ssák búsa

Úgy zúgott a feje, mintha berúgott volna, s ahogy bütykös öklére támasztotta a fejét és nézte a durván gyalult asztal deszkáját, a deszka csíkjai mintha megmozdultak volna, mintha szaladnának a könyöke alatt. Megrázta a fejét és öklét szorosabban szorította kivörösödött homlokához. Érezte ingnyaka szőri tása alatt az ér lüktető mozgását és hirtelen, mintha meg akart volna fulladni. Odakapott a nyakához és két ujját az ing és nyaka közé préselte, a felső gomb lepattant róla és odaugrott eléje az asztalra idegesen táncolva, pörögve.

A kopott, égettelejű lisztesláda előtt felesége hajolt a moslékosvö- dör fölé és egyik kezével a krumplit morzsolta a vödörbe, a másikkal meg köténye sarkát sodorgatta, ami1 néha a szeméhez emelt, hogy letörölje könnyeit.

— Mit mondtak? — kérdezte sóhajtva az asszony, mintha félne a választól.

— Nincs. Nekik sincs, eladták, ami felesleges volt — válaszolt sokára a férj és tovább gondolkodott. Sorra vette még egyszer a közeli ismerősöket, akiknél már volî ’és nem tudtak segíteni rajta. A közelben már csak az egyik szomszéd volt, akit nem kérdezett meg, de hozzá valahogy nem akaródzott átmenni. Nem voltak haragban, régen össze is jártak téli estéken, a nagy munkákban segítettek egymásnak, de amióta a szomszéd belépett a szövetkezetbe, azóta mintha megszakadt volna a jóbarátság. Hívta őt is, de ő azt válaszolta, hogy a maga gazdája akar lenni, s még valami olyant is mondott, hogy egy év múlva úgy kilép majd, mint annak a rendje. . Igen. Határozottan emlékszem rá, hogy mondta. De annak már két éve, és a szomszédnak eszeágában sincs kilépni, sőt egyre jobban tolA REGI JO VILÁG

Amikor minden hetedik választóra jutott egy csendőr

T1 alán csak a levéltárak őr- zik hiteles adatait az 1905. január 26-i képviselőválasztásnak, s csak az idős emberek tudnak róla. Talán sokan kétségbevonják az alábbiakat, pedig a szekszárdi levéltárban az alispáni iratok 387. szám alatt őrzik a hiteles dokumentumokat.

Az 1904—1905. évfordulóval befejeződött a választási hadjárat, a politikai előkészítés gyakorlatilap a végéhez közeledett, s a kormánypárt és az »ellenzék« nagy reményekkel várták, hogy a választók őket küldik a parlamentbej

À felszín csendes volt —, de annál lázasabb tevékenység folyt a hivatali berkekben. Biztosra ment a választáson a kormánypárt, hiszen az »ellenzék« nem tudott hatalomra jutni. De így is együtt osztozkodtak minden jóban, amit nyomorgó tömegek termelőmunkájából elsajátítottak. Egymást legfeljebb csak a nyilvánosság előtt pocskondiázták, de amikor a szónoki emelvényről leléptek kezet fogtak és együtt dőzsöltek.

Az ellenzék nem ott »tevékenykedett«, ahol fennhangon hirdették —, hanem ott, ahol a jogfosztott tömegek voltak —, akiket barátaiknak neveztek szónoklataikban a kortesek, de utána arra sem méltatták a dolgozókat, hogy köszönésüket fogadják. Ez az ellenzék valójában ellenség volt. Érthető, hogy ezzel nem parolázott sem a kormánypárt és a »hivatalos« ellenzék. A kézfogás helyett fegyverek csöveit, szuronyát tartotta feléjük.

Az 1905-ös választások alkalmával Tolna megyében hat választókörzet volt, ami gyakorlatilag a hat járásnak felelt meg. A választások előtt jelentősen megerősítették a csendőrséget: 183 csendőrt osztottak el a hat járás között, minden járás kapott ezenkívül 1—1 lovasszázadot (60—70 fő) és 2—3 gyalogos századot is, összesen 15 gyalogos század erősítette a járásokat.

A z általános megerősítésen túl a paksi járásba a za varos helyzetre való tekintettel egy gyalogszázadot küldtek erősítésként, Nagymányokra és közvetlen környékére egy lovas- és két gyalogos századot, Nagykónyi- ba 67 gyalogost, Érténybe 65 gyalogost, Tolnára egy gyalogos századot, Döbröközre 60 lovast küldtek.

A felsorolt fegyveres erők létszáma meghaladta az 1300-at —

a ez csupán erősítésként érkezett — rajtuk kívül itt állomásozott a szokásos rendfenntartó erő is — ugyancsak többszáz főnyi létszám mai.

Mennyi volt a választók létszáma Tolna megyében? Alig hat- szor-hétszer annyi, mint a mozgósított fegyveres erők száma. Az akkori jelentések szerint minden választókörzetben (azaz járásban) a választók száma meghaladta az 1500 főt. A választásra jogosultak száma legfeljebb 11 000 lehetett. Az alig 11000 választóra (akik közül földbirtokosok, bankárok, kulákok, ipari burzsoázia, magasrangú megyei vezetők igen nagy számban voltak) több mint 1500 fegyveres jutott, ami azt jelenti, hogy minden hetedik választó jogosultra jutott egy-egy fegyveres ember. A szavazásra jogosultak száma igen alacsony volt. Erre ele gendő példaként felhozni, hogy a bonyhádi járás 14 községében ösz- szesen 858 szavazó volt.

■pgyetlen lépést sem mertek 1 tenni a kormánypárt hívei fegyveres erő nélkül. Döbröközön tizen voltak a kormánypárt mellett, kétségbeesetten követelték, hogy az a hatvan lovas (akikről elő zőleg már volt szó) a választásokat megelőzően legalább két napig tartózkodjék a községben és a választás napja után is még két napot töltsön ott különben nem mennek el szavazni, mert félnek attól, hogy a tömeg felfordítja kocsijukat. S a tíz kormánypárti szavazóra 1905-ben hatvan csendőr vigyázott! A kurdiak és a dombóváriak arról panaszkodnak, hogy a fegyveres erők ugyan elkísérik őket a szavazóhelyiséghez, de haza kísérni nem akarják őket, s így nem nagy biztonságban van személyük.

I 905-ben csak keveseknek

* adatott meg a választójog: Akkor még ádáz harc folyt a munkásosztály és agrárproletárok részéről a titkos választásokért és a választójogért.

Napjainkban mestergerendás pa rasztházakban, műhelyekben esténként összeülnek a dolgozók, s megbeszélik ki képviselje érdekeiket a községi, a járási és a megyei tanácsban, kinek adják azt a megtisztelő feladatot, hogy a törvényhozás legfelsőbb szervében őket képviseljék... Most arról folyik a szó, hogy kik legyenek a jelöltek, kik kerüljenek majd a szavazólapokra, — de fegyveres erő sehol nincs, nincs is szükség rá, mert a nép saját magából választja elöljáróit, törvényhozóit.

lasodik. Azóta górés disznóólát épített a régi helyébe...

Felesége mintha kitalálta volna gondolatait, megkérdezte:

— Te János!

— Na ; :.

— A Pali szomszédéknál nem voltál?

— Nem! — válaszolt kurtán a férfi és dohányzacskója után matatott a zsebében, aztán tömni kezdte kur- taszárú pipáját, s mikor elkészült vele, a szájába vette, de nem gyújtotta meg egyelőre, csak szopogatta a bagótól sárga csutorát.

Az asszony félt ajánlani, hogy próbálja meg náluk is, mert ismerte az ura hirtelen természetét, félt, hogy ismét haragra gerjed, ha a szomszé- dékhoz küldi kölcsönért... Aztán jobban a vödör fölé Hajolt — igaz, elfogyott már ä krumpli — morzsol- gáttá, húzta, préselte ujjai között a puhára ázott darát... — Meg kelle ne próbálni. Talán nekik van. Mi is adtunk egyszer azoknak, emlékszel, — mondta nagysokára.

— Adtunk, adtunk, de az akkor volt, most meg most van.

— Jól van, hát csak mondtam — emelkedett fel az asszony, és elindult ki a disznóól felé, kezében a vödörrel. A férj meg ballagott utána, most már pöfékelve pipájából és elgondolkodva nézte az asszonyt, amint söpörte a kerítést, s egyre csak azon gondolkodott, hogy honnan szerezhetne egy zsák búzát, vagy lisztet, amivel kihúzhatnák még aratásig . :.

Hiába törte a fejét, nem talált elfogadható megoldást.

A szomszéd disznóóljában is visítani kezdtek a malacok a vödörcsörgésre, aztán csend lett, csak az állatok mohó habzsolása hallatszott.

— Aggyisten, János1 — köszönt a szomszéd át a disznóól sarkától, s könyökét a kerítésre támasztva, lát-szott, hogy beszélgetni szeretne.

— Jó estét, Pali! — köszönt visz- sza János, s érezte, hogy az asszony könyökével meglódítja a szomszéd felé. Kettőt lépett a lendülettől és már nem akart megállni... hát elment a drótkerítésig, pedig úgy magában megfogadta, hogy ő nem közeledik a szomszéd felé, ha az nem jön.

— Híznak-e szépen? — nyújtotta feléje üdvözlésül a kezét a szomszéd.

— Több dara kellene nekik. A krumplitól meg a melegvíztől nem nagyon zsírosodnak. Az új kukorica nagyon messze van még.

— Én nem panaszkodhatok, nekem még van pár mázsa tavalyi iS;

...János egyik lábáról a másikra állt: zavarban volt, szerette volna most már kimondani kérését, meg restellte is ... Aztán mégis kiböktej

— Te szomszéd! Éppen át akartam már menni, egy zsák búzát aratásig nem tudnál?... Jó étvágyunk volt a télen .. ;

— Szívesen, János, csak gyere át érte. Éppen azon gondolkodtam, hogy már el kellene adni; ne érje itt az új . ;. — El is köszönt, János meg mélyen gondolkozva ballagott a konyha felé, s egészen megdöbbent, amikor a ház végénél felesége melléje lépett az árnyékból.

— Látod, nekünk is lehetne még eladásra is, ha ott lennénk — súgta az asszony.

János nem válaszolt, s ez a szótlanság azt jelentette, hogy komolyan viaskodik büszkeségével...

Atádi Géza