Tolna Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-19 / 247. szám
Johannes R. Becher halálára VÁLASZTOTTUNK. ANNO 19*9 ű zázezrek Idsérték utolsó útjára azt a költőt, aki nemcsak az újabbkori Németország, hanem egész Európa egyik legnagyobb költője volt. A német nép szívébe zárta, mert tanúja volt annak a harcnak, amit Becher a fasiszta Németország ellen, majd a szocialista építésért vívott, de tanúja lehetett annak is, amint ennek a nagy költőnek lírája meg tisztult s szocialista lírává nemesedett. Pedig ez az út nem volt egyenletes és sima. minden eredményért meg kellett harcolnia. Becher is, mint annyian, az ex- Ipresszionizmusból indult ki, de nem rekedt meg ebben az útvesztőben, mint kortársai közül any- nyian, s a háború és a forradalom éved alatt megtalálja az új kifejezési formát, ami azonban művészi felelősséget is jelent számára. Az emigráció évei teljesen megtisztítják s 1930-ban megjelent kötete már leszámolást is jelent, »leszámolást a múlttal, azzal a múlttal, amely egy generáció tragédiája volt«. De ebből a tragédiából sarjad ki az új Németország s egy új költészet is. amit 1938-ban énekel meg »A boldogság keresője és a hét bűn« című kötetében. Becher számára ekkor kezdődik a beteljesedés, ami a hazatérés pillanatában egybeolvad a szocialista építéssel. Ennek a csodálatosan gazdag költészetnek központi gondolata azonban Németország kérdése. Az emigrációban a fasiszták által A szekszárdi járási KISZ bizottság életrehívta a szekszárdi járás kulturális tevékenységének irányítására a járási kulturális bizottságot. A kulturális bizottság feladata, hogy irányítsa a KISZ és más tömegszervezetek kulturális tevékenységét, a művelődési otthonok munkáját, ellenőrizze és segítse azt. A bizottság tagjai az elvi irányítás mellett szakmai segítségét nyújtaA kis belső szobában hűvös volt, és olyan álmosító döngés, zsongás, mint amilyen így nyár közepén egy kis falusi előszobában lenni szokott. A szomszéd falon csak tóm pán kopogott át a kaszakalapálás mértani pontos óraketyegése, mert olyan volt, mint a kis zsebóra potyogásé. Kintről a pitvar felől a mozsár huhogása, öblös puffogása szűrernlett, de az is csak halkan, hangfogóval a vastag falakon s a nyári meleg nagy vattatakaróján át, nehogy a beteget, a talán már sZundítót, vagy éppenséggel alvót háborgassa. Mert beteg üldögélt a leghátsó elzárt szobában, a kopott Karos- szék puha öblében. Feje kócos, ruhája gyűrött, szeme fáradt, mert nagy púpos szemhéjak borították már napok óta. Jó volt hallgatni azt a kinti, lágy dohogást. Tudta, hogy az édesanyja szorítja két kemény sarka közé a mozsarat s a nehéz vassal zúzza, püföli a benne ágaskodó száraz pirospaprikát. És közben jó nagyokat prüsszent, mert a paprika pora csípősen szerte száll. Előtte a kis asztalkán a gyógyszertár. Hosszúnyakú injekciós ampullák, piroskeretes üvegek, a tönkretett, elpusztított Németország feltámasztása, a felszabadulás után az újjáépítés és a német egység kérdése foglalkoztatja. Becher a szocializmusban látja Németország jövőjét, amely a klasszikus német örökség szerves része, s amellyel elidegeníthetetlen egységet jelent. Azon a képen, amit őrzök róla, Thomas Mann társaságában van, szívélyes beszélgetésben. Mann a klasszikus német kultúra, a goethei vonal utolsó állomása, Becher azonban egy lépéssel túljutott már ezen s meglátta, sőt elő is segítette, a szocialista építést. Kettejük kézfogásában, barátságában a múlt és a jövő Németországa találkozott s Becher nagysága épp abban van, hogy folytatója tudott lenni ennek a gazdag örökségnek.-■X •: Magyarországon sajnos nagyon keveset tudtunk róla. Néhány versén kívül csak nagy antifasiszta regénye, a Búcsú, került a magyar olvasók kezébe, sürgető irodalmi feladataink közé tartozik ennek a gazdag életműnek feltárása. De így is, töredékes voltában is, egy igazi költőt és nagy hazafit ismerhettük meg benne, olyan művészt, aki méltó folytatója volt a német és az európai műveltség igazi hagyományainak. Százezrek kísérték utolsó útjára s a gyászoló német néppel együtt egész Európa búcsúzott ettől a kivételes szellemtől. (cs) nak a népművelési tevékenységhez, biztosítják, hogy a párt művelődés- politikai irányelvei megvalósuljanak és annak szellemében végezzék a különböző szervek népművelési munkájukat. A bizottság elnökévé Vadócz Kálmánt, a szekszárdi járási KISZ VB. tagját, járási népművelési felügyelőt választották. szék lábánál hűs vederben úszó szódavíz és vörösbor. Beteg. Már egy hete. Az orvosok azt mondják kimerült. Pihenjen. Né dolgozzék. Jó. Néha olvas, beszélget azokkal, akik bejönnek hozzá, nézegeti magát a tükörben. Mit csináljon? Csúnya. Persze, csak most. Mert beteg. A férje nem is tudja. Nincs itthon. Soffőr. Utazik. Messze jár. Viszi a sódert, szenet, téglát, éjjel-nappal, a fekete, kopott meleg kocsi. S ö figyel. A motort, az utat. Lehet, hogy egyedül is van a kocsiban. Mellette langyos vizesüveg a zsíros bőrülésen. S lehet, hogy rá is gondol. Hogyan? Vasárnapra mindig megjön. Néha már szombaton hajnalban dohog a gép a kapu előtt, s ilyenkor szeretne kiszaladni eléje, de nem szabad. Várnia kell az ágyban. így kívánja. Pontos ember. Erős, kemény és nem tűr el- lentmodást. Nem szűkölködnek semmiben. Ö tulajdonképpen csak van. Ä férje jön-megy, pénzt hoz. ruhát vesznek, bútort vesznek, háAz utca lakói talán mind egy szálig a házak előtt bámészkodtak. Az ok, amiért kiálltak csodáskod- ni fényes nappal, az volt, hogy Marosiné marokrafogott vasvillával hajkurászta Váradiné nyápic férjét és közben ezt ordítozta: — Állj meg, gazember, hadd ontom ki a béledet. Az ilyesmi hallatlanul izgalmas és szórakoztató a közönségnek, ingyen cirkusz, mert valódira úgysem tellett pénz és mi gyerekek is csak úgy láthattunk igazi állatsze- lidítőket, kötéltáncosokat és Nelly-t, a levegő királynőjét, ha az esti ingyenbelépőért egész nap vizet cepeltünk a pónilovaknak, meg a fogatlan, vén oroszlánnak, amely olyan büdös volt, hogy kilométeres körzetben minden jóra- való embernek felfordult tőle a gyomra. De visszatérve Marosiné meg Váradi, ízes káromkodásokkal fűszerezett közelharcára, amely vé- gülis Váradi hősinek egyáltalán nem mondható, de annál hasznosabb megfutamodásával ért véget, el kell mondani, hogy ez az év úgy szerepelt a kalendáriumban, mint az Ürnak 1939-ik esztendeje. Nyárvégén jártunk ekkor, képviselőválasztások élőt*' egy nappal. A városban minden valamirevaló falon felirat hirdette, hogy „Éljen dr. Kováts Pál”, vagy „Éljen dr. Zsűrin Jenő”. Ezt az „Él- jen”-t ugyan kevesen vették komolyan, de képviselőválasztások előtt így volt szokás. Egyébként mindkét agyonéljenzett úriember a város legillusztrisabb személyiségei közé tartozott. Dr. Kováts valami magasrangú tisztviselő volt, dr. Zsűrin meg gazdag ügyvéd. Azon kívül, hogy az előbbit a Magyar Élet Pártja kívánta bejuttatni a törvényhozás házába, az utóbbi meg állítólag a kisgazdák képviseletét vette tervbe, a fene se talált köztük semmi különbséget. De hogy az egyik ilyen, a másik meg olyan pártba iratkozott be, elég volt ahhoz, hogy saját emberüket a különböző kortesek plakáttal, mésszel, borral, pénzzel magasztalják, az ellenpárt emberét meg kinevezzék rablónak, gyilkosnak, liliomtiprónak, akivel kapcsolatban a legenyhébb kifejezés az abeug. így veszett össze Marosiné, aki kisgazdának tudta magát — hát elég kicsi volt, mert talán még a két holdat sem érte el birtokuk — zat csinosítanak, szórakoznak. Néha nevetnek is. Gyerek, az nincs... A férje már tett ilyenféle megjegyzést: — Tegnap felvettem egy asz- szonyt, két édes kis gyerekkel. Esett az eső, s gyalog caplattak a latyakban. De nem bántó ez a megjegyzése, ő azonban érti. Lehet, hogy rosszul érti, de hisz maga is szeretné. Most megint beteg és ez is ettől van. Valami jégszerű páncél veszi körül és üresség. Mondják a barátnői: — Nincs neked Magdi semmi bajod. Egy sereg gyerek kéne. És mintha tőrrel szúrnák ilyenkor. Hisz tudja, miért mondják ... S most, mintha újra gyorsabban verne a szíve. Ez a sok-sok üveg itt ezen a kis asztalkán. Minek ez? Igen, persze, hogy meggyógyuljon. De meddig? A körmeit nézi. Piszkosak. Most pedig van ideje. Az asztalon zsilett. Miért írják ilyen furcsán: Gilette? S miért olyan furcsa minden. Ezelőtt tíz évvel meg Váradi, aki hivatalszolga létére úgy érezte, hogy neki, mint hivatalbéli embernek, a kormánypártot illik támogatni. A közelharcnak, mint már mond tam, Váradi megfutamodása vetett véget. Hiába, nyápic ember volt az istenadta, meg a vasvillát is Marosiné fogta marokra s ő is tudott cifrábban káromkodni. Az emberek is visszaoldalogtak házaikba, amiket deszkakerítés, az ablakokon meg spaletta takarta el a külvilágtól, hogy be ne lásson senki; szégyel- ték szegénységüket. Másnap igen sok ember tolongott a központban lévő utcákban. A kortesek minden utcasarkon szónokoltak, egekig magasztalva pártfogol tjukat s a sárgaföldig pocskondiázva az ellenfelet — igyekeztek megszolgálni a kortespénzt. A gyerekek ott csetlettek-botlottak a felnőttek között. Látványosnak ígérkezett a nap, mert a szesztilalom nagyobb dicsőségére annyi volt a részeg ember, hogy jósze- rint még egy sikeres szüret idején sem több. A szavazatok megvásárlásában nagy szerepet játszott a bor, amit igaz a szesztilalom miatt bezárt kocsmákban nem lehetett meginni, de, hogy a kortesek a kapualjakban kit és hogyan itatnak, azzal már nem törődött a kutya sem, hát még a rendőrök, meg a csendőrök, akik erre a napra úgy ellepték a várost, hogy ha kutyát akart hajítani valaki, akkor is kék ruhát, vagy kakastol- lat talált. Már a reggeli órákban elterjedt a híre, jó lesz, ha mindenki a kormánypártra szavaz, mert a gyanús embereknek valamilyen módon megjelölték a szavazócédulájukat és utólag majd kiderül, kire adta voksát. A tegnapi haragosok közül csak Váradi szavazhatott, Marosinénak nem volt szavazati joga, mint ahogyan igen kevesen rendelkeztek csak vele, inkább azok, akik amúgyis a kormánypártot támogatták. így aztán estefelé el is terjedt a hír — négy esztendeig nagyságos Kováts Pál úr fogja képviselni érdekeinket a parlamentben. Pirnitzerét, meg Gauzerét, a nagy- kereskedőkét is, de Marosinéét és Váradiét is. Hogy a kettőt hogyan lehet összeegyeztetni, ez ugyan rejtélyes dolog, de hát ez a „politika.” Az pedig úri huncutságnak számított akkor, amibe szegény is olyan valószínűtlen volt, amikor a férje mindennel elhalmozta, szinte a karjaiban vitte, ajnároz- ta, csak a gyereknél, torpan meg: — Ne, most még ne legyen. S aztán nem lett egészen mostanáig. Késő? Álmosság és bágyadtság lepte el. Felvette a kis finom acélpengét, kapargálta, vagdosta a körmeit. Aztán hirtelen a penge kettétörött. Megijedt. Nézegette a kis hegyes acélcsonkokat, s eszébe jutott az előbbi gondolat-fonal. Csak vár egy hétig. Dolgozik, szórakozik és beteg. Már évek óta. Semmi érteïme. Mi lenne ... Kicsit borzongott, de öntudatlanul is végighúzta az erein az éles, hegyes szilánkot. Aztán megijedt. Elkapta a kezét. A szőnyegen azonban már szépen pirosán fényesedni kezdett a vér. Akárcsak a mozsárból véletlenül kidöntött frissen tört paprika. Mit szól majd az édesanyja? A feje zümmögve fáradtan csorgatta a gondolatokat, mint a felmetszett vékony kezek a vért... Nem ájult el. Csak nézett tűnődve maga elé, s csak nagyon messziről hallotta már, amikor a megszokott dübörgéssel megállt a gépkocsi a kapu előtt... Kispataki József embernek nem volt ajánlatos beleártania magát. A választás így le is zajlott. Hogy senki ne merjen renitens- kedni, arról a rend éber, de tiszteletnek és megbecsülésnek egyáltalán nem örvendő őrei gondoskodtak. Az utcánkban azonban a hangulat továbbra is izzó maradt. Váradi nem nagyon mert az utcán mutatkozni, így aztán Marosinénak sem volt alkalma kivel veszekedni, az emberek csak maguk között emlegettek valami csalást, meg igazságtalanságot, szidták a kormánypártot, dr. Kováts Pállal egyetemben. A szidás azonban csendben folyt, az elkeseredés elvette az emberek kedvét attól, hogy hangoskodjanak. Szavazati joga ezen a tájon kevés embernek volt, emésztette őket a tehetetlenség. ök ugyan nem szavaztak volna a kormányra, ha meg is jelölték a szavazólapokat, hiszen akinek nincs veszteni valója, az nem is fél, márpedig a mi utcánkbéliek igazán nem veszíthettek semmit. Napszámosra mindig szükség van, mert Mayer úr, meg Vendl úr ugyancsak nem fogja önkezűleg megkapálni szőlőjét. Az indulatok csendes fortyogá- sának az vetett véget, hogy egy asszony fordult be az utca végén a bolt mellett. Végigszaladt az utca felén és kiabálta: — Marosiné, Váradi, jöjjenek, ha akarnak érdekes dolgot látni. No, jöjjenek már. A hívottak, nem tudván ellenállni kíváncsiságuknak, elindultak. De követték őket sokan, s mire befordultak a főtérre, számuk felszaporodott vagy húszra. Az asszony aki előttük haladt, most megállt. Titokzatos arccal szembefordult a kíváncsi emberekkel. Látva, hogy most ő áll az érdeklődés középpontjában, egy kissé várt is mondanivalójával, aztán színpadias mozdulattal a nagyvendéglő kirakatablakaira mutatott. — Ha érdekeset akarnak látni, nézzenek be. Az emberek odaóvakodtak. Igyekeztek úgy tenni, mintha semmi dolguk nem lenne, aztán megálltak és bebámészkodtak a nagy ablakon. Bent szépszámú társaság ülte körül a középső nagy asztalt, amit általában a város előkelőségei szoktak megtisztelni megjelenésükkel. Az asztaltársaság tagjai alkalmasint vacsora után lehettek már, erről tanúskodott az egynéhány ott heverő használt tányér, amiket most takarítottak el a pincérek. Az asztalfőn dr. Kováts Pál újdonsült képviselő foglalt helyet, jobbján — nem tévedés — dr. Zsűrin Jenő, a bukott jelölt. Egyszercsak a polgármester megemelte poharát, valamit mondhatott is, mert mozgott a szája, de azt itt kint nem lehetett hallani. Aztán poharát még magasabbra emelve meghajolt a képviselő felé. Ekkor már valamennyien álltak, koccintottak. Kováts Pál elsőnek Zsűrin Jenőével ütötte össze poharát és egymásra nevettek. Erre a kint ácsorgó emberek megfordultak és egy szó nélkül el- oldalogtak. Az úton sem beszélt senki. Érdekes, hogy Marosiné és Váradi egymás mellett ballagtak s az utca sarkán Marosiné csak annyit mondott: — Ne haragudjunk egymásra. — Váradi, aki hivatalbéli létére, némileg csiszolódott is politikai dolgokban, ezt mondta: — Ne egymásra haragudjunk. Van más is. így zajlott le a mi utcánkban a választás az Ürnak 1939-ik esztendejében. Párásztai György Kulturális bizottság alakult a szekszárdi járásban GILETTE v
