Tolna Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-03 / 233. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 október 3. A New York Times az amerikai kormány távol-keleti politikájának ostobaságáról New York (Reuter). A New York T'mes csütörtöki vezércikkében sze­mére veti az amerikai kormánynak, hogy a tajvani kérdésben késedelme­sen alkalmazza a nyugalmasságot és megállapítja: Dulles külgyminiszter- nek az a kijelentése, hogy a csang- kajsekisták „meglehetősen ostobák” voltak, az amerikai kormányra is áll. „Némileg elkésett rugalmassággal az Eisenhower-kcrmány most állás- foglalásának olyan felülvizsgálatait hajtja végre, amely felér az Egye­sült Államok kínai politikája irány­vonalának átalakításával, hogy ezt a politikát jobban összhangba hozza, mind a katonai realitásokkal, mind pedig a hazai és a külföldi közvéle­mény döntő többségének álláspont­jával” — írja a lap, majd így foly­tatja: „Lényegében ez az értelme Eisen­hower elnök és Dulles külügymi­niszter sajtóértekezletén tett kijelen­téseinek, amelyekkel most annak valóraváltását javasolják, amit három Washington (TASZSZ). Eisenho­wer elnök szerdai sajtóértekezletén a tudósítók kérdéseire válaszolva nyilatkozott a tajvani helyzetről. Nyilatkozatából kitűnik, hogy az Egyesült Államok továbbra is rá akarja erőszakolni a Kínai Népköz- társaságra úgynevezett „tűzszüneti” javaslatát, hogy fenntarthassa Taj­van megszállását és a csangkajsek- ista rendszert. Dullesnak arról a keddi sajtóérte­kezletén elhangzott kijelentéséről, hegy a csangkajsekista csapatok ossz,- pontosítása a parti szigetek térségé­ben „ostoba” lépés volt, Eisenhower azt mondta, hogy ö mint katona ugyancsak csatlakozik ehhez a véle­ményhez. Eisenhower azonban tüs­tént számos kifogást fűzött ahhoz a beismeréshez, s nyugati világ „elvei­nek védelmeként" igyekezett feltün­tetni a kínai parti szigetek térségé­ben elkövetett amerikai provokáció­kat. Eisenhower felhívta az Egyesült A lengyel állam ezeréves fennállá­sának ünnepségeivel kapcsolatban a Balti-tenger partvidékén is nagy készülődés folyik. Kiterjesztik a tu­dományos kutatómunkát, új múzeu­mokat létesítenek, kiadványok jelen­nek meg a lengyel tengerpartvidék múltjáról. A legnagyobb arányú létesítmény évvel ezelőtt kellett volna megtenni: azaz csökkenteni kell, vagy ki kell vonni a csangkajsekista erőket a Kimoj és Macu partmenti szigetek­ről ...” Az amerikai lap megállapítja: „sajnálatos, hogy ezt a rugalmasabb politikát az amerikai kormány nem követte már jóval korábban." Maga Eisenhower hangoztatja most — írja a lap —, hogy a partmenti szigetek nem létfontosságúak Tajvan védelme szempontjából és, hogy mint katona, nem tekinti jó megoldásnak nagylét- számú csapatok állomásoztatását ezeken a szigeteken. Dulles külügy­miniszter olyan messzire megy, hogy a csangkajsekisták csapatösszevoná­sát „meglehetősen ostobának” mond­ja. Ha ez így van, akkor „meglehe­tős ostobaság” volt az is, hogy az Egyesült Államokat kitették a kínai partmenti szigetek védelmével ös­szefüggő kockázatokra — írja töb­bek között a New York Times vezér­cikke. Államok szövetségeseit — amelyek többsége, mint ismeretes, nem támo­gatja a népi Kína ellen folyó jelen­legi amerikai kalandot —, hogy ért­sék meg az együttes akció „szüksé­gességét.” Eisenhower megpróbálta kétségbe­venni ezt a nyilvánvaló igazságot, hogy a népi Kína harca a csangkaj­sekisták fondorlatai ellen tisztán kí­nai belügy. Az elnök, hogy igazolja az Egyesült Államok jelenlegi kép­telen álláspontját, amely megakadá­lyozza, hogy Kína elfoglalja törvé­nyes helyét az ENSZ-ben, megismé­telte szokásos kirohanásait a Kínai Népköztársaság ellen. Az elnöknek kérdéseket tettek fel az első szovjet mesterséges hold ki­lövésének közelgő első évfordulójá­val kapcsolatban. Az elnök válaszá­ban kénytelen volt elismerni, hogy az első szovjet mesterséges hold lét­rehozása és felbocsátása „eredmény és újabb bizonyítéka az orosz tudo­mány magasfokú fejlettségének.1’ ezen a vidéken a Goplo-tó körüli nagy, történelmi és természeti nem­zeti park lesz. A park egyrészt kul­turális jelentőségű lesz, másrészt gyönyörű kirándulóhely a környék dolgozói számára. A nemzeti park kialakításéval kapcsolatos tudomá­nyos munkát a toruni Kopernikus egyetem munkatársai végzik. ESEMÉNYEK SOROKBAN Párizs (MTI). A francia rádió technikusai szerdán délelőtt sztrájkba léptek. Szerdán éjfélig a francia rádió valamennyi állomása csupán hanglemezműsort közvetített. Szerdán reggel a Francia Országos Tudományos Kutató Központ mint­egy 3000 dolgozója abbahagyta a munkát a központi laboratóriumban. Kétnapos sztrájkkal fel akarják hív­ni a figyelmet a bérköveteléseikre és arra, hogy a kormány korábbi ígé­retei ellenére sem rendezte a tudo­mányos kutatók anyagi helyzetét. * Ankara (AFP). Ankarai hivatalos körök szerint Törökország hajlandó résztvenni egy Ciprus-kérdésben tartandó értekezleten, ha eleget tesz­nek az ilyen értekezletre vonatkozó angol feltételeknek. * Bécs (Reuter). A nemzetközi atom­energia ügynökség költségvetési bi­zottsága változtatás nélkül jóváhagy­ta a javasolt 6 425 000 dolláros költ­ségvetést. * « Lcndon (MTI). A munkáspárt scarberoughi értekezletének gazda­sági vitájában többek között meg­tárgyalták az angol villamosipari munkások szakszervezetének javasla­tát. A javaslat a nemzetközi keres­kedelem szabad fejlődését gátló szükségtelen akadályok eltávolítását sürgeti. * Párizs (MTI). A dél-franciaországi Gard megyét sújtó áradás eddig 31 halálos áldozatot követelt. * Belgrád (MTI). Súlyos bányász- szerencsétlenség történt a Knjazse- vac közelében levő podviszi szénbá­nyában. A fővájatban tűz keletke­zett, amely 60 bányászt elvágott a külvilágtól. A szerencsétlenség rész­leteiről még nem érkezett jelentés. * Oran (AFP). De Gaulle tábornok csütörtökön reggel megérkezett Se- nia repülőterére. Innen egy másik repülőgépen folytatta útját a dél- oráni Tiaretbe. * Róma (TASZSZ). Az olasz munka­ügyi minisztérium hivatalos adatai szerint 1958. június 30-án 1 824 000 munkanélküli volt Olaszországban. * Uj-Delhi (AFP). Indiában október elsején alkalmazták elsőízben térfo­gat, űr és hosszmértékként a méter­rendszert. Egyes vélemények szerint két évre lesz szükség ahhoz, hogy az új mértékrendszer felváltsa az eddigit. Indiában eddig a brit mérté­keken kívül egyes vidékeken több­fajta helyi mértéket használtak. TASZSZ jelentés Eisenhower sajtóértekezletéről Uj Nemzeti Park Rendőri rendszert vezetnek be Franciaországban Párizs (TASZSZ). A francia mi­nisztertanács a népszavazás óta szer­dán tartott első ülésén több olyan rendeletet hagyott jóvá, amely foko­zott rendőri intézkedéseket ír elő, az úgynevezett „terrorizmus” 'leküzdé­sére. A szóbanforgó intézkedések hivatalosan arra irányulnak, hogy elfojtsák az anyaországban élő al­gériai hazafiak tiltakozó akcióit és általában megakadályozzák az| algé­riai nép nemzeti felszabadító harcá­nak támogatását. A rendeletek igen széles hatáskört biztosítanak a bel­ügyminiszternek az algériai hazafias szertvezetek anyagi támogatásával gyanúsított személyek rendőri fel­ügyelet alá helyezésében. Az egyik rendelet különbizottság alakításáról intézkedik, amelynek tagjait a a igaz- ságügyminiszter és a belügymi­niszter nevezi ki. Ez a bizott­ság az említett intézkedések végrehajtásának ellenőrzésére lesz hivatott. A minisztertanács elhatá­rozta továbbá, hogy mindazokat, akik az algériai felkelők támogatása céljából bűncselekményeket követ­nek el katonai bíróság elé állítják. Külön intézkedéseket foganatosíta­nak fegyverrejtegetők ellen. Ilyen­formán a francia kormány rendkí­vüli felhatalmazásait elsősorban a rendőri intézkedések fokozására hasz nálják fel. Áz Humanité a francia kormány új rendeletéről Párizs (MTI). Az Humanité vezető helyen ír arról, hogy a francia kor­mány minisztertanácsának ülésén három rendeletet fogadott el azzal az ürüggyel, hogy megadja az eszközö­ket „a terrorizmus elleni harchoz", valójában azonban az önkénynek nyit utat. A rendeletek szövegét még nem hozták nyilvánosságra, mivel ezek az új alkotmány-adta kivételes hatalommal léptethetők életbe. Ki­hirdetésük csak az új alkotmány proklamálása után, azaz hétfőn le­hetséges. Az Humanité rámutat arra, hogy a kormány elnyomó intézkedé­sei nemcsak az algériai dolgozókat érintik, hanem mindazokat a francia dolgozókat is, akik az algériai tár­gyalások hívei. Az Izvesztyija Hammarksjöld jelentéséről Moszkva: (TASZSZ) Az Izvesztyi­ja kommentárt fűz ahhoz a jelen­téshez,! amelyet Hammarskjöld fő­titkár az ENSZ-közgyűlés rendkívü­li ülésszakán a libanoni és jordá- niai helyzetről hozott határozat végrehajtásáról előterjesztett. A lap New York-i tudósítói ki­emelik hírmagyarázataikban, hogy a szóbanforgó jelentést, melyet csaló dással és elégedetlenséggel fogad­tak az arab küldöttségek és az ülés­szak résztvevőinek túlnyomó több­sége. Az ENSZ köreiben — állapítják meg a cikkírók — felhívják a figyel met arra a körülményre, hogy nem véletlen az összhang, amely az ENSZ főtitkár következtetései és a Washingtonból irányított amerikai propagandagépezet szokásos állítá­sai között mutatkozik. Úgy látszik a főtitkár engedett az amerikai dip­lomácia nyomásának és lehetővétet­te, hogy felhasználják nevét az ame­rikai külpolitika aljas céljaira. Mindez arra kötelezi az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy újabb erőfeszítéseket tegyen a Libanonban és Jordániában állomásozó idegen csapatok kivonásáról hozott köz­gyűlési határozat maradéktalan vég­rehajtására. Szovjet földön gazdag termés érik Gabonafélékből idén rekord-ter­mést érnek el a Szovjetunióban. Or­szágszerte sokkal több gabonát ta­karítottak be, mint az eddigi »leg­termékenyebb« 1956-os esztendő­ben, amikor a népgazdaság 540 mil­lió mázsa gabonát kapott. A Szov­jetunió mezőgazdasági minisztériu­mának tájékoztatója szerint az or­szágban hamarosan befejeződik a betakarítás, hiszen a gabonafélék alá vetett területek 92 százalékát, vagyis 105 millió hektárt már le­arattak. Jó termés várható a többi növény bői is. Ukrajnában például hektá­ronként 10—15 mázsával több cu­korrépát termesztenek, mint tavaly. Grúziában zöld-tealevélből 127 000 tonnás termést értek el. Ilyen ered­ményt még sohasem értek el. A szovjet mezőgazdaság gyors ütemben fejlődik. Ezt bizonyítja a következő összehasonlítás is. Míg a Szovjetunióban a mezőgazdasági termelés 1954—1957 között évente átlag 7,1 százalékkal emelkedett, addig az Egyesült Államokban csu­pán l,jl százalékos volt az emelkedés. Egyes terményekből a Szovjetunió már túlszárnyalja az Egyesült Ál­lamokat. így például a szovjet kol­hozokban és szovhozokban búzá­ból 2,5-szer, cukorrépából pedig 3-szor annyit termesztenek, mint az Egyesült Államokban. Csányi László: Harry Hoover utolsó napja (2) Másnap müncheni időzésük har­madik napján pedig ez történt: Dél felé léptek ki elsőemeleti la­kásukból. Kay tartózkodóan Hoo- verbe karolt, de inkább a férfi tá­maszkodott rá, aki émelygő szédü­lést érzett, mert az esti rosszullét az aránylag nyugodtan töltött éjszaka után sem csökkent. »Mit gondolsz, beteg vagyok? — kérdezte Hoover, de Kay tréfára vette: »Öregszel. Úgy látszik már józanabbul kell élned. Megárt az ital és a szerelem.« Hoover azonban nem mosolygott, egész délelőtt komor volt, az ab­lak mellett ült egy karszékben s a lányt nézte,, aki hosszan és szertar­tásosan fésülködött. A nyitott ab- lákon át az Isart lehetett látni s a parkot, amely a délelőtti napsütés­ben mintha új életre ébredt volna. Hoover az életre gondolt, de a rész­vényed jutottak eszébe. S törte a fejét, hogy mi lehetett a nagyanyja neve, mert ez a gondolat időnként megzavarta nyugalmát. De csak egy törődött öregasszonyt látott maga előtt, amint átment a szobán s vitt valamit a kezében. Azután egy ház jutott eszébe, ahol fiatal éveit töl­tötte; a falat repkény nőtte be s a kéményen szélkakas volt. És arra is gondolt, hogy gazdag. Bár innen, Münchenből, ennek a gazdagságnak körvonalait is alig lehetett látni. Pe dig olyan gazdag, hogy százdolláros borravalókat is osztogathatna; mi az neki? Persze nem tesz ilyen bo­londot, nem minthha sajnálná a pénzt, vagy takarékoskodnia kel­lene, de ilyent egyszerűen nem tesz az cm bér, mert ez lázadás lenne, a gazdagság anarchiája. S Kayre is gondolt, mert a lányt, aki előtte ült és fésülködött, egy kicsit emléknek érezte, mintha egy­re távolodnának egymástól. Kay szerette Hoovert, az érzés pénzben kifejezhető hőfokán, mely azonban ennek ellenére is sok mindenre ké­pes. Hoover tudta ezt s nem is bán­ta, ez a ragaszkodás is elég volt neki, hisz egy valószínűtlen öreg­asszonyon és egy repkényes házon kívül alig emlékezett egyébre az életéből. Dél felé indultak el a szállóból s úgy tervezték, hogy ebéd előtt sé­tálnak egy kicsit, valahol isznak egy konyakot s délután talán meg­nézik az állatkertet. Most már ez is elég lett volna, mert nem bízott az élményben, amelynek kedvéért Münchenbe utazott. Amikor végigmentek a folyosón, Hoover arra gondolt, hogy halálosan unatkozik. Az unalom szinte a sejt­jeibe ivódott; érezte, hogy az élet semmit sem tartogat számára; tá­jak és nők, könyvek és filmek nem hozhatnak meglepetést. Csalódott volt, mert látszólag mindent meg tudott szerezni s talán éppen ezért, itt, a müncheni szállodában, re­ménytelennek látta az életét. Hitler nyomában... — gondolt a tervezett újságcikkre és legyintett, mert csak a kövér vendéglősre tudott vissza­emlékezni, aki becsapta, kétségtele­nül becsapta, mert nem ott robbant a bomba, ez biztos, összerezzent és félt; mert most már sejtette, hogy a vagyon sem elég, az életnek van­nak rejtélyes részei, ahova a pénz sem nyit utat. Boldogság, dünnyög- te maga elé, de a szó valami távo­lit és valószínűtlent jelentett, mint­ha ezt mondta volna; a Mars boly­gó. A lépcsőfordulónál Hoover átha­jolt a korláton s lenézett az elő­csarnokba. S egyszerre megszédült, kezét szinte kitépte a lány karjából, hogy megkapaszkodhassék a korlát­ban, de ehhez sem volt ereje. Arca olyan lett, mint a mész, levegő után kapkodott, térde megroggyant s las­san, szinte fokozatosan összecsuk­lott. Ez az ötvenéves férfi, amint a piros kókuszszőnyegen feküdt, tel­jesen élettelenül, már^nem is a gaz­dag Harry Hoover volt,, hanem egy nyomorult ember, akinek súlyos teste időnként rángott egyet, arca, sőt vastag fülcimpái is elszintele- nedtek s utolsó erejét megfeszítve kapaszkodott a szőnyegbe, mintha ez jelentené az életet. De mindez, csak pillanatokig tartott. Amire a portás a lépcsőfordulóhoz rohant, Harry Hoover meghalt. Vizenyős szeme felakadt, a széles mell és a gyomor besüppedt, mintha már má­zsás föld nyomná s két tenyerét ki­fordította, így mutatva, hogy iga­zán nincs semmije. A szálloda vendégei, mintha ria­dót fújtak volna, néhány perc múl­va a holttest körül tolongtak. Vala­honnan egy orvos is előkerült,, mint ilyenkor mindig. Az igazgató két­ségbeesett mosollyal magyarázta a vendégeknek, hogy igazán nem tör­tént semmi, egy kis baleset az egész. A vendégek megborzongtak, néhány nő eltakarta az arcát. »Bot­rány — hörögte az igazgató s ke­zét tördelte — mindenki felmondja a szobát.« S intett a portásnak, aki az elmaradó borravaló miatt fanya­logva állt a tömegben zsinóros egyenruhájában. A vendégek lassan elódalogtak, csak Kay maradt a holttest mellett, könnytelen arccal, teljesen értetle­nül. Valaki már telefonált a men­tőknek, de addig is kellett valamit csinálni. Két ember tehát megfogta a hullát s bevonszolta egy közeli fülkébe, ahol a söprűket és tisztító, szereket tartották: »Botrány« — is­mételte az igazgató s kétszer ráfor­dította a fülke ajtaját. Kay ernyedten tiltakozni próbált. Harry Hoover egyike Amerika leg­gazdagabb embereinek, mégis tisz­teletlenség, hogy padlóviaszok és söprűk közé lökik be. »Botrány« — ismételte makacsul az igazgató és elfordult. Kay még egy ideig ott állt a fülke ajtajában, zavartan, mert nem tud­ta, mit kellene most tennie. Sápadt volt, arcán elkenődött a festék. Tel­jesen egyedül volt a lépcsőforduló­ban, és az életben, mindenki eltűnt mellőle, mintha összebeszéltek vol­na. Sajnálta Hoovert, tehát még áll­dogált egy kicsit a folyosón, mint­ha arra várna, hogy megnyíljék a fülke ajtaja s kilépjen rajta Harry. Aztán vállatvont, mint aki nem te­het egyebet, felszaladt a szobájába s megszámolta a pénzét. Bőven volt még annyija, hogy visszautazhassák Amerikába.

Next

/
Oldalképek
Tartalom