Tolna Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-03 / 233. szám

1958 október 3.

TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG

3

Választási agitációs tanfolyamok a bonyhádi járásban

Hatalmas erőforrás rejlik a társadalomban

Nagy sürgés-forgás van a pártái apszervezeteknél a választási agitátorok megfelelő felkészítése érdekében. Miután összegyűjtötték járási viszonylatban és nagyjából a községekben is az elért eredményeket feldolgozták azokat az agitációs érveléshez, megkezdődtek, illetve a napokban megkezdődnek az agitációs tanfolyamok.

A „Járási Pártbizottságon kulcskérdésnek tekintették a községi agitációs tanfolyamok előadóinak tájékoztatását, felkészítését. Ez az elmúlt héten megtörtént, a járásból mintegy 50 elvtárs részvételével.

Az előadások után feltett mintegy 25 konzultációs kérdés meny- nyisége is azt mutatja, hogy az elvtársak komolyan vették megbízatásukat.

De tartalom szempontjából is fontosak, sokoldalúak ezek a kérdések, bátran választ kértek arra, ami előttük még nem elég világos, vagy pedig a választókat foglalkoztató probléma. így sok kérdés hangzott el a nemzetközi helyzetről (Tajvan, Irak, Algéria), belpolitikai kérdésekről (miért és hogyan lehetett ellenforradalom, osztályharc -r- ellenséges elemek, osztályidegenek —, mezőgazda- sági munkaerő utánpótlás termelő- szövetkezetek és egyéni parasztok

Mint egy színes kaleidoszkóp, olyan egy falu élete, ha az ember mélyebben belenéz eseményeibe. Nagyszerű eredmények, bú és bánat úgy váltogatják egymást, mint akárcsak abban a bizonyos csodahengerben. S mégis az összkép a fejlődést, az egyre szebbé váló életet példázza, erőt ad a további munkához. Ilyenek az alábbi mázai képek is.

*

Mint minden községben, itt is a községfejlesztési hozzájárulás nagy emelője a falu szépítési, kulturáltabbá válási folyamatának. Ezt a tanács igyekszik még gyorsítani is. Éppen ennek érdekében a tartalékterületekből mintegy negyven holdon muhart termeltek. A muhar cséplése most folyik. A belőle befolyó ősz- szeg gyarapítja a községfejlesztésre fordított összeget.

— De van is hova elkölteni a pénzt. Ezzel gyorsul majd a járdaépítés s bekerítik a vásárteret is. A lakosság megnövekedett jövedelme következtében a piac- ■ kérdés is előtérbe került. A piactartási jogot már megkapta a község, ki is jelölték a terpt hozzá, s most már a berendezése, elrendezése hiányzik. A többletbevétel a községfejlesztési hozzájáruláshoz lehetővé teszi, hogy az eddigi tervektől eltérően hamarább valósítsák meg, adják át a forgalomnak.

*

Arról már hírt adtunk, hogy egész kis új falu épült itt, a bányász családok részére. Közel 100 családi ház épült Mázán, többségében állami segítséggel, de egyénileg is több mint 10 házat készítettek.

Nagy gondként merült fel a közel 400-as létszámú új lakótelep vízellátásának biztosítása. Ebben az esetben a Komlói Szénbányászati Tröszt sietett a dolgozók segítségére. A többszázezer forintos beruházás eredményeképpen a Katona-dűlőben három mélyfura- tú kutat létesítettek, amelyeknek a vizét elvezetik az új lakótelephez. A hálózathoz szükséges csöveket már a helyszínre szállították, csak a beépítés hiányzik.

A községnek is nagy hasznára lesz e hálózat, mert a tervek szerint a vezetékekből a község területén tűzcsapokat is képeznek ki. Tűz esetén tehát nagyobb biztonságot eredményez ez a községben, mint a változó vízbőségű kutak.

*

A bú és a bánat sem hiányzik a faluból: Nagy részvét mellett temették el a napokban az egyik idős nyugdíjas bányászt, Dózsa Jánost. A helyi szokásnak megfelelően, nem kocsin szállították a koporsót, hanem férfiak vitték.

viszonya, stb.). A járás politikai vezetői (JB. titkár, osztályvezetők, tanácselnök) adtak választ a kérdésekre.

A tanfolyam-vezetők megkapták beosztásukat, melyik községben lesznek előadók és legtöbbjük kapcsolatot létesített a pártvezetőségekkel még az elmúlt héten. Megállapítható, hogy

jelentős segítséget adtak az előadók az agitátor-tanfolyamok megszervezéséhez.

Nagyszámú népnevelő-csoportok felkészítése történik meg e héten a községekben. Három előadás keretében ismertetik a legfontosabb kérdéseket, tennivalókat és ugyanakkor megtörténik a népnevelők konkrét beosztása is. A pártoktatásban résztvevő szemináriumi hallgatókat is beosztották a legtöbb községben népnevelő munkára. Hétfőn a járás mintegy 10 községében be is indultak a tanfolyamok és kedvezőek a tapasztalatok. Tevelen — ahol 70 népnevelő jelent meg — a termelőszövetkezetből a tervezett 12 elvtárs helyett tizenheten voltak az előadáson és részt kértek a népnevelő munkából.

Bonyhádon, a községi agitátortanfolyamon 140-ből 129-en, Ké- : tyen 25-ből 22-en jelentek meg.

A gyászmenet, a bányászzenekar búcsúztatója közepette kísérte utolsó útjára a megbecsült, volt élenjáró bányászt.

*

De milyen az élet... Derűre-ború és viszont. A néphadsereg napját bennsőséges ünnepség keretében ünnepelték meg a faluban. Erre az alkalomra a község legmagasabb pontján az általános iskolások tábortűzzel egybekötött jólsikerült műsoros estet tartottak. Először az iskola igazgatója emlékezett meg az évforduló jelentőségéről, majd a gyerekek jelenetekkel, énekszámokkal tették még ünepélyesebbé a megemlékezést.

*

Bővülnek a bányászfalu szórakozási lehetőségei is. Ezt bizonyítja a falu bányásznapra kapott cukrászdájának egyre emelkedő forgalma. A korszerű berendezéssel ellátott cukrászda után most egy kisvendéglőt kap a község,

öt kilométerre hagyhatták már maguk mögött Dombóvári, amikor feltűntek a puszta épületei, a lakóházak, az istálló és a hatalmas magtár. A Rákóczi Tsz elnöke az épületek felé bökött az ujjával.

— Ez hát a Kotkodács-puszta? — kérdezte.

— Ez lenne — hagyta rá Gyergyádesz Imre bácsi és az olvadó hó miatt csaknem tengelyig süppedt szekeret a főépület felé irányította.

— Ha minden jól megy ebben az ötvenhetes esztendőben, már nekünk teremnek ezek az almafák — fűzte tovább a szót az elnök a gyümölcsös felé fordítva tekintetét.

Imre bácsi a sárba hajította a cigarettacsikket és a bajusza alatt csendes mosollyal mondta.

— Vihar után napsütés következik mindig... Ez az ötvenhetes év most már majd megint a mi évünk lesz.

Amikor megálltak, megnyílt a főépület szárnyasajtaja. Az ajtóban középmagas, büszke tekintetű, fehérhajú ember jelent meg. Ösdi szabású ruhájában úgy festett, mintha valami régi, ötven év előtti úriembert ábrá- zpló kép rámájából lépett volna elő.

— Jónapot, Türkösi úr — köszönt kedélyes hangon Imre bácsi, miközben pokróccal takarta le a latyakos útban megizzadt lovakat.

— Jónapot — köszönt vissza Türkösi — mi járatban vannak?

— Megtekintjük a pusztánkat — közölte csendes hangon jövetelük célját az elnök.

Gyengébb volt az első foglalkozás Aparhanton — ilyen szempontból — ahol szervezési hibák, pontatlan ki értesítés miatt a népnevelőknek csak 50 százaléka jött el.

Vannak jó tapasztalatok, már a kezdésnél. Bátran felteszik kérdéseiket a népnevelők. így például Ké- tyen három kérdés volt az előadás után, ebből egyik az, „Miért nem várhatunk arra, hogy az egyéni paraszt önmagától rájöjjön a tsz-be lépés előnyére?” Teljes képet még nem lehet adni, milyen problémákkal foglalkoznak — hiszen csak most kezdődtek meg —, de máris megállapítható, hogy

a pártszervezetek és népnevelők zöme komolyan vette a választási agitációs tanfolyamokat.

Van bizonyos fokú lemaradás abban, hogy több községben még mindig gyűjtik az anyagot, a „municiónak- valót”. Ezt a munkát meg kell gyorsítani. A járásban a hét végére befejeződnek az agitációs tanfolyamok — a beütemzések is így történtek a községekben —, hogy utána elinduljanak a népnevelők beszélgetni a választókkal, meghányni-vetni velük együtt ország-világ dolgát.

H. E.

a kettőt összesen mintegy 250 ezer forintos beruházással. A kisvendéglő berendezései, felszerelése is megvan már csak a helyiség biztosítása van hátra.

*

A vásárlóerő növekedését mutatja elég szemléletesen, hogy a bolthálózatban is változásokat kell eszközölni. Énnek érdekében szintén közel 250 000 forintos beruházással új, korszerű szövetkezeti boltot kap a falu, a megfelelő raktárhelyiséggel együtt. Ez a munka is folyamatban van.

*

A község és lakóinak lebecsülése volna, ha végül nem emlékeznénk meg róla: a mázaiak

nem égből pottyant mannaként várják mindezeket a létesítményeket. Megteszik a magukét, kötelességüket az állammal szemben. Erre csak egy példa. A harmadik negyedévi adófizetési tervüket 120,8 százalékra teljesítették.

— Melyik pusztájukat? — álmél- kodott Türkösi.

— Hát ezt a Kotkodács-pusztát — vágta rá Gyergyádesz Imre bácsi nyomatékkal.

— Hogyan lenne ez a maguké, emberek? Amióta a Vörös Sugár szétoszlott, ez( visszaszállt az én nevemre, Itt maguknak nincs keresnivalójuk — mondta Türkösi és a hangjából nagyfokú belső felindult- ság sugárzott ki.

Visegrádi János, a Rákóczi Tsz elnöke csendes, de határozott hangon magyarázni kezdett.

— Nézze csak Türkösi úr. Miután a Vörös Sugár eddig még nem alakult újjá, mi vesszük át a pusztát... Magának ehhez a birtokhoz semmi köze... Ez most már szövetkezeti tulajdon lesz megint, mégjpedig a mi tulajdonunk. A maga októberi királysága csak pünkösdi királyság volt itt Kotkodács-pusztán.

A szóváltásra megjelent a puszta másik lakója, Paska Ferenc is, aki a feloszlott Vörös Sugár Tsz tagja volt.

— Hallja mit mondanak — fordult Paska felé Türkösi — el akarják venni a pusztát.

Paska Ferenc gondolkozott egy darabig, aztán megkérdezte:

— Magától, Türkösi úr? Aztán ki akarja elvenni?

— Mi akarjuk elvenni — adta meg a választ Gyergyádesz Imre bácsi, még mielőtt Türkösi megszólalhatott volna. — Mi vesszük el a magunk részére. Mi... érted... Te is, én is, ő

NÉHÁNY ÉVNEK ennek előtte mozgalom indult az iskolák és óvodák társadalmi megsegítése érdekében. Ez a mozgalom azóta él és évről évre mind szebb eredményeket éi el. A Megyei Tanács Művelődési Osztályán a napokban értékelték az 1957—58. tanév eredményeit és ezek az eredmények arról tanúskodtak, hogy hatalmas erőforrás rejlik a társadalomban. Ha ezeket az erőforrásokat kiaknázzuk, meggyorsíthatjuk azt a fejlődést, amely a szemünk előtt zajlik le országunkban.

Az elmúlt tanévben Tolna megyében közel kétmillió Ft (pontosan 1 918 000) értékű társadalmi munkát végeztek a szülők az iskolákban és az óvodákban. A szülők ezzel is kifejezésre juttatták azt, hogy támogatják a mai iskolarendszer célkitűzéseit, amely mind műveltebb ifjúság kinevelésén munkálkodik. Az új' tantermek létesítésénél végzett társadalmi munka értéke 663 000 Ft volt, az iskolák, óvodák egészség- ügyi feltételeinek biztosításához nyújtott társadalmi segítség értéke 154 000 Ft, az épületek tatarozásához, a politechnikai képzés bevezetéséhez nyújtott társadalmi segítség értéke 463 000. Az egyéb segítség (tüzelőszállitás, tanulmányi kirándulás, táborozás) pedig 639 000 Ft volt.

AZ EGY TANULÓRA eső forint átlag meghaladja a 44 Ft-ot. Különösen a szekszárdi járás eredménye figyelemre méltó. Itt egy-egy tanulóra 79 Ft jut. De a többi járásban is meghaladja a Ft átlag a 30 Ft-ot. A szülők támogatásán kívül az egyes vállalatok patronálása is igen szép eredményeket produkált. A megye intézményei közül ebből a szempontból elsősorban a Bonyhádi Zománcműveket, a kismányoki legeltetési társulatot, • a Kisvejkei Erdő- birtokosságot., a Nagytormási Állami Gazdaságot, a zombai Vörös Csillag Tsz-t, a Dombóvári Talpfatelítő Vállalatot, a Vajüzemet, a Faipari Ktsz-t, a Dalmandi Állami Gazda* ságot, a Hőgyészi Gyapjútermeltető Vállalatot, a Dunaföldvári Sertés- tenyésztő Vállalatot, a Cipész Ktsz-t, a Kendergyárat, a szedresi tsz-t, a Palánki Téglagyárat, és az ugyancsak Palánki Tangazdaságot kell kiemelnünk. De úgy látszik, hogy az iskolák társadalmi megsegítésének mozgalma a megye határain is túlnő. Ugyanis a komlói asztalosis, hogy a tiéd is, övé is( enyém is legyen, ne pedig egy emberé — magyarázta, miközben széles ujjával az elnökre, Paskára és az egyre kétségbeesettebb arcot vágó Türkösire mutatott.

Türkösi békülékenyebb hangnemben sorolni kezdte.

— Nem való ez az időpont ilyen vitákra... Hisz a Mecsek, meg a Bakony még] tömve van felkelőkkel, csak a márciust várják) a tavaszt. Aztán megint folyik a vér... Meg az ENSZ is még ki tudja miként dönt... Miért kell maguknak ilyenkor ezzel a Kotkodács-pusztával bajlódni, várják meg amíg eldől. ..

— Most már elég — dobbantott egyet Gyergyádesz Imre bácsi. — Kotkodács-puszta a mienk és punktum, végeztünk. Nem vagyunk kíváncsiak a hápogására. Gyerünk, szétnézünk. Számbavesszük mink van... Gyere Te is Paska — mondta és belekarolt Paska Ferencbe, aztán az elnökkel együtt hármasban megindultak, hogy megtekintsék a pusztát. '

Az almafákkal teleültetett tíz holdon húzódó hatalmas gyümölcsöst járva, Gyergyádesz Imre bácsi a frissen ásott gödrökre mutatva megkérdezte.

— Hát ez meg mi? Ki ásott itt fát a télen?

— Én — feielt lehorgasztott fejjel Paska Ferenc.

— Aztán minek? — faggatta az elnök;

— Hát az úgy volt — kezdte Paska

üzemet is ott találjuk azok között az üzemek között, amelyek az elmúlt tanévben támogatásban részesítették a megye iskoláit.

DE AZT IS megmutattak a beérkezett jelentések, hogy nem minde- ! itt egyformán aknázták ki a társadalomban rejlő erőket. Néhány iskola ugyanis — főképpen a tamási járásban — egyszerűen azzal intézte el a mozgalmat, hogy az iskola semminemű külső segítséget nem kapott. Ezzel szemben a ladományi, a bonyhádvarasdi, a grábóci, a gyö- rei, a kakasdi, a kisdorogi, a nagy- mányoki, a mázai, a mucsfai, a murgai, a teveli, a dombóvári, a dunaföldvári, a hőgyészi, a pálfai, a dunaszentgyörgyi, a szedresi, a de- csi, a szekszárdi és a palánki szülői munkaközösségek példamutató munkát végeztek az elmúlt tanévben és egyes helyeken szintén csodákat műveltek. Izményben, Kisvejkén, Váralján, Szálkán, Mucsiban, Gyulaion, Lápafőn, Döbröközön, Tolnané- mediben, Diósberényben, Bölcskén, Madocsán, Alsónánán, Kajmádon. Szedresen, Jánosmajorban, Katalin- pusztán, Decsen, Koppányszántón, Alsómeggyesen, Pincehelyen, Szek- szárd-Palánkon új tanterem épült, vagy építése van folyamatban, Zá- vodon, Bonyhádon, Döbröközön új óvoda terem, Dunaföldvárott pedig nevelői lakás létesült.

VANNAK NÉVTELEN hősei ennek a mozgalomnak, akik váljanak megyeszerte ismertekké, mert megérdemlik. így Berkényi Ádám bonyhádi Pfeiffer Henrik diósberényi Romhányi Henrik pálfai, Kreskay Zoltán dunaföldvári, Misóczy József dunaszentgyörgyi, Nyilas Gábor szedresi, Simon László szekszárdi nevelők, vagy a Bonyhádi Zománcművekből Link Péter építészmérnök, vagy Hátszegi Imre dolgozó paraszt Bonyhádról, Kovács Ferenc döbrö- közi szülő, Rózsa Julianna vb-elnök Dunaszentgyörgyről, Somogyi János, a Bölcskei Gépállomás igazgatója, Kapugyári Mátyás téglagyári mun- / kás Szekszárd-Palánkról és még sokan mások.

Az egész megye társadalma hálával és megbecsüléssel gondol a mozgalom név szerint megemlített és névtelen harcosai és sok sikert kíván az 1958—59. tanév várható eredményeihez.

Ferenc —, hogy amikor a pesti lövöldözések híre eljutott hozzánk és szétugirasztották a mi szövetkezetünket is) Türkösi azt mondta: „Visszahódítottam az ősi jussomat, de azért téged nem zjavarlak el Kot-, kodács-pusztáról. Ha akarsz, dolgozhatsz nekem.” Aztán kijelölt az alma fék közül harminc darabot és megparancsolta: „Termeld ki őket, a gályát meg a tuskót neked adom.1’ Én meg mit csinálhattam, fogtam magam és nekiláttam a famunkának. Ezért vannak ezek a gödrök az; almásban.

— Szóval azt mondta, hogy visz- szahódította az ősi jussát? — fordult Gyergyádesz Imre bácsi Paska Ferenccel szembe.

— Azt—hagyta az rá csendesen. — Visszavette, amit az ősapáink szereztek ... azt mondta.

— Mondd meg neki — szólalt meg az elnök, Visegrádi János csendes hangon, kissé elgondolkozva — mondd meg, hogy ha már az ősapáinkról beszél, akkor tudhatná azt is, hogy azok közösen szerezték ezt a földet s ennélfogva az az igazság, ha közösen is használjuk ... Meg azt is megmondhatod — fűzte még hozzá —, hogy Kotkodács-pusztán, meg itt a környéken sokféle hódító jár/ már, sokan meghódították ezt a földet, de a végleges utolsó hódítás a miénk, mivel mi nem egyéni célokért, hanem a közösség javára hódítunk, s ez legyőzhetetlen erőt ad nekünk.

(Haypál)

MÁZAI KALEIDOSZKÓP

\

Kotkodáes puszta visszahódítása

(1957 február)