Tolna Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-14 / 191. szám
195S. augusztus 14. TOLNA MEGYEI NlPÜJSÄG 3 „...már előbb a munkásokhoz kellett volna fordulni...“ Állandó lesz-e a kezdeti javulás a zománcozócsarnokban ? költséget s anyagot jelentett ez. S a termelési hibákat követték egyebek is. Romlott a fegyelem. Ebédidőt szinte akkor tartottak a munkások, amikor akartak, hiába kiabált a művezető, a munkások ugyanezt tették. Közben, hogy a műszaki vezetők is tegyenek valamit, egymás között megbeszélték, hogy hiba van a termelésben, állandóan nő a selejt; de a helyzet javítására hathatós intézkedést nem tettek. A zománcozó csarnoki különleges helyzetre a párt- és szakszervezet is felfigyelt. Azonnal intézkedtek. Azt mondták: forduljanak a munkásokhoz, ők csinálták a hibákat, nekik is kell azt kijavítani. Őszinte szóval elmondani a hibákat, a hibák okozóit pedig meg kell nevezni. Röpgyűléseket tartottak a zománcozó csarnokban. Minden műszakban elmondták a hibákat. A tömegszervezetek vezetői megemlítették azt is, hogy az első félévben egy nap nem sok, de még annyi nyereségrészesedést sem tudtak összehozni, sőt mind több a ráfizetés. Megnevezték a hibák okozóit. S kérték a munkásokat, dolgozzanak úgy, mint régebben, kövessenek el mindent, hogy javuljon a munka, kevesebb legyen a selejt. A munkások erre azt kér- Aé k, hogy másképpen beszéljenek velük a művezetők. A párt- és szak- szervezet foglalkozott a művezetőkkel. Július 23-án, amikor először szóba került üzemi bizottsági ülésen a zománcozó csarnok munkája, még csak hibákról beszéltek. Augusztus 1-én az üb-ülésen már olyan döntések születtek, olyan gyakorlati határozat megvalósítására került sor, amelyek segítik a hibák kijavítását. Alig két hét telt el azóta, hogy a munkások előtt szóba hozták a zománcozócsarnoki helyzetet. Némi javulás már az első napon tapasztalható volt. De a termelésben még további lemaradást észleltek. Augusztus 8-ig 1,1 tonna edénnyel gyártottak kevesebbet, mint amit a terv előír. Augusztus 12-én már 0,2 tonna edényt termeltek terven felül és ami a legörvendetesebb, mind kevesebb lett a visszáru. Nyolcadikáig a napi visszáru átlagosan 8,15 mázsa volt. Augusztus 7—12-ig pedig már lecsökkent 7,04 mázsára. Tehát lényegében javult a zománcozó csarnok termelése. Megkezdődött a korábbi hibák kijavítása is. A művezetőket utasították, hogy emberségesen beszéljenek a munkásokkal, s a munkások pedig majd változtatnak viselkedésükön, mert »amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten«. Ma már csak elvétve hallani olyan esetet, hogy a művezető utasítását nem fogadják meg a dolgozók. Akkor volt alkalmunk beszélni a gyár vezetőivel, amikor már többé- kevésbé a zománcozó csarnokban kezd helyreállni a rend. S végkövetkeztetésül nem árt szavaikat idézni, amelyben nagyon sok igazság van, s amely igazságot nagyon sok helyütt — most már Bonyhádon is — példák igazolják: »Bizalom a munkásokban. A munkásokhoz kell fordulni, ha valahol hiba van. Nekünk is már előbb ezt kellett volna tenni...« Pálkovács o Egy óra Cikón J£csra szombat délután van. A nap erősen tűz. A fák zöld leveleid halványszürke bársony réteggel vonta be az út pora. Kihalt a község. Csend van. Teremtett lelket nem látni az utcán. Dolgoznak az emberek. A postáról kijövet aztán sikerül egy melegítős fiúval találkoznom. Kérésemre ő kalauzol tovább. — Mit építenek azokból a cementlapokból? — kérdem meg kísérőmet, rámutatva a patak mellett levő építőanyagra. A tanács a járdát javíttatja belőle. Itt is építkeznek, javítják a járdát. De bárhová megy az ember a megye területén, nem találni egyetlen kis községet, vagy akár tanyát sem, ahol ne mutatkoznék a fejlődés. Itt Cikón is építik, szépítik „szű- kebb hazájukat’’ a falu dolgozói. Az iskola előtt haladunk el. Itt nagy a sürgés-forgás. Meszelik a tantermeket, súrolják a padokat, hogy mire beköszönt a ködszitáló szeptember, tiszta, friss, egészséges levegőjű tantermek várják a nebulókat. — Maga fiatal, milyen szórakozási lehetőségek vannak itt a községben? — kérdem újdonsült ismerősömet. — Hát, azzal baj van ... — Miért? Nincs talán KISZ szervezet, amely nevelje, irányítsa a fiatalokat? — De van. ifjúsági szervezet a politikai nevelő munkája mellett nem rendez táncos összejöveteleket? — Lenne bál csak sohasem tud megegyezni a KISZ, a Sportkör és a Tűzoltók. Mert tetszik tudni, ha az egyik el kezd mozgolódni, akkor a másik is ugyanakkor akar rendezni... így folyt tovább a beszélgetés. Szóba került a mozi is, amely működik, de egymagában már kevés. A fiataiok közül sokan, éppen a művelődési lehetőségek hiányában városba vágyódnak. Nagy feladat áll a a cikói KISZ szervezet előtt. Vezetnie, nevelnie kell a fiatalokat. Ne kívánkozzék mindenki Pestre. Neveljen, mutassa meg a fiataloknak a helyes utat és. gondoskodjék az egészséges szórakozásról is. A különböző szervek pedig hangolják össze munkájukat. Természetesen ezt nemcsak Cikón kell megtenni, hanem minden olyan községben, ahol hasonló gondok vannak. Balás Dénes Húszkiiós pulyka, háromkilós tyúkok A 62. Budapesti Mezőgazdasági Kiállításon és Vásáron az állami gazdaságok különféle csibenevelési módszereiket mutatják be. Ennek során a látogatók elé kerül az infra- lámpás, a koihozanyás, a téglakályhás és mélyalmos csibenevelés mód szere. A Vecsési Állami Gazdaság bemutatja egyik kiváló leghorn tojóját, amelynek életteljesítménye 3 év alatt több mint 600 tojás. Ugyancsak a Vecsési Áhami Gazdaságból hozzák a három kilogrammon felüli leghorn tyúkokat. Az állami gazdaságok meglepetésként 20 kilós pulykakakas bemutatását tervezik. Napokig figyelték, hogy rosszu dolgoznak a zománcozó csarnokban s utána hetekig beszéltek róla a műszaki vezetők. Egymás között megbeszélték, hogy valami hiba van £ csarnokban, mind több árut küldenek vissza, amit nem lehet minősíteni, állandóan nő a selejt. S beszéli a hibáról a főmérnöktől kezdve s művezetőig mindenki. Ezen kívül nem sokat tettek. A zománcozó csarnokban egyre romlott továbbra is a termelés, a munkások keresete csökkent. A művezetők durva hangon beszéltek a munkásokkal, azok ugyanilyen hangon válaszoltak. A Bonyhádi Zománcművek legfontosabb üzemrészében aggasztóvá vált a helyzet. Júliusban már nem tudták teljesíteni a tervet, a rengeteg selejt csak szaporodott. Az export-terv teljesítésében is lemaradások voltak. Az edények mind több hibával kerültek a raktárba, azok egy részét — naponta nyolc, kilenc, tíz mázsát — küldtek vissza. Rossz zománcozó anyagot küldtek a műhelybe, több ezer edényről kellett lemosni a zománcot, újabb bérÉpítkeznek Gyönkön A gyönki községi tanács a községfejlesztési alapból 1500 négyzetmé-' ternyi utat építtet. Az út 500 méter hosszú és 3 méter széles lesz, és terméskövekből készítik. A tanács szerződést kötött már májusban a Komlói Útépítési Vállalattal, a szerződés értelmében a vállalatnak július 25- én be kellett volna fejeznie a munkát. A vállalat azonban a mai napig sem kezdte meg az út építését, sőt a szerződés felbontását kérte annak ellenére, hogy a tanács közel 3000 forintot fizetett már a vállalatnak a költségvetés elkészítéséért és a helyszíni vizsga költségeire. A tanács az út építését most más vállalkozóval oldja meg, a munkát rövidesen meg is kezdik. * Lázas ütemben folyik a gyönki sportpálya mellett az öltöző építésé is. Az építők úgy tervezik, hogy az öltözőt augusztus 20-án átadják rendeltetésének. Az öltöző építését nagyarányú társadalmi munkával segítette a sportszerető lakosság. Az 50 000 forint értékű épület mindössze 5000 forintba került a községi tanácsnak. Szüret előtt a bátaszéki hordó „gyárban" A Bátaszéki Kádár Kisipari Termelőszövetkezet — mint ilyen — egyedülálló a megyében. De tudomásunk szerint ebben a szakmában magán kisiparos is kevés van. Ez ismert a szőlőtermelők körében is. Onnét tudom, mert legutóbb vasárnap fültanúja voltam egy beszélgetésnek, ahol többségben szőlőtermelő gazda volt jelen. — Jónak ígérkezik a szüret — így az egyik. — Lesz bor, csak hordó legyen, amibe beleteszik — sietett a válasz- szal egy másik gazda. BESZÉLGETÉSÜKBŐL megtudtam, hogy mindegyikőjük új borosporhintésnek sem számítottak a nép szemében, dehát őrgróf Pal- lavicini szerint ez mégis engedmény volt az „ezeréves jogokból” és, hát — mondta ő — a nép javára egy jóttányit sem lehet engedni. Örgróf Pallavicini még a választás eredményével sem volt megelégedve, pedig hát a terror, a népámítás a földbirtokosok osztatlan győzelmét hozta meg még akkor is, ha helyenkint voltak meglepetések számukra. — Kifogásolom, hogy a párt igen sok kerületben olyan jelölteket léptetett fel, akik a kommunizmus alatt erősen kompromittálva voltak. És, hogy ilyenek a nemzet- gyűlésbe is bekerültek, bizonyítja azon tény, hogy a párt értekezletein, sajnos, igen sok hang hal látszott, nemcsak a papság ellen, hanem nemzeti államunk ezidő- szerint egyetlen pillére, a magyar nemzeti hadsereg ellen is... Félreérthetetlen színvallás. Azt nem mondotta meg, hogy melyik pártba lép be. „Választói” azt javasolták neki, hogy alakítson kimondottan keresztény nemzeti alapon álló független kisgazda csoportosulást... A választások után tehát kezdett ez a kétféle irányzat nyilvánvalóvá válni: az egyik küzdött minden reform ellen, királyirestaurációt akart, a másik beszélt ugyan némi reformokról, de csak azért, mert tudták, hogy nyíltan nem szállhatnak szembe a hordót szeretne venni és a meglévőket is javíttatni kell. Az egyik azt mondta: — Én a bátaszéki ktsz-nél veszek új hordót. Hallottam, hogy ott van annyi, mint a szemét. Sajnos, a bátaszéki ktsz-ben egészen más a helyzet. A minap ugyanis Bátaszéken jártam és a kádár szövetkezetben a következőket tudtam meg: A Bátaszéki Kádár Kisipari Termelőszövetkezet pontosan szeptember 10-én, a szüret kezdetén lesz hét esztendős. Azóta a szövetkezet 27 kádármesterének mindig volt munkája. Dolgoztak egyéni parasztoknak termelőszövetkezeteknek és a borforgalmi vállalatnak. De annyi munkájuk, mint manapság, nem volt imég soha. — Valósággal ostromolnak ben- inünket_a kuncsaftok. Óránként renÍ delnek új hordókat és hoznak javítanivalót — mondja Beck András, a 'szövetkezet elnöke. Milyen választ kapnak a megrendelők? Sajnos, legtöbbjükkel udvanéppel. Azt azonban mindketten vallották, hogy köztük lényegbevágó különbség nincs. A parlamentben is felvetődik a föld-kérdés, mint a nép „égető kérdése”. Renczes János, a tolnai kerület kisgazda képviselője is felszólal a parlamentben és helyesli, hogy a kormány sürgős intézkedéseket kíván tenni a földügyben. Ez 1920 márciusában volt. Mások is voltak, akik sürgették" a földkérdés rendezését. A legfőbb problémának azonban a képviselők mégsem ezt tartották, hanem egy új kérdés került a felszínre még ugyancsak 1920 márciusában: — Melyik párt legyen a kormányzó-párt? örffy, mivel ő is kisgazda lett, az Országos Kisgazda és Földmíves Pártot találta a legalkalmasabbnak a kormányzó-pártra, mert itt nincsenek szélsőséges elveket vallók, kanzervatívan gondolkodnak és mert a programjában benne szerepel a kereszténynek nevezett fajvédelmi program. Az ilyen dolgokon aztán elvitatkozgattak jó ideig honatyáink és hát természetesen nem sok idejük maradt még a kormány által megígért földbirtok-rendezés elveinek kidolgozására sem. A végrehajtásról nem is beszélve... (Folytatjuk.) BODA FERENC riasan közük, hogy újabb munkát már nem vállalnak. — A szüretig a szövetkezet el van látva munkával. A többi között 300 hektoliter bort befogadó mennyiségű új hordót készítünk a szekszárdi Béke Termelőszövetkezetnek. Ezt muszáj megcsinálni, mert elvállaltuk és a szövetkezetnek szüksége van rá, mert jó lesz a termés. Közel 100 egyéni paraszttól is vállaltunk munkát. Javítunk hordókat a Budafoki Borforgalmi Vállalatnak, mert itt is készülnek az új termés fogadására — adta meg a magyarázatot az elnök. TESZNEK-E erőfeszítéseket a kádárok azért, hogy ha nem is mindenkinek, de a tavalyinál több megrendelőnek tegyenek eleget? — kérdeztem. — Igen. Ettől a héttől kezdve nyújtott műszakban dolgozunk, három órával többet, mint máskor szoktunk — hangzott a válasz. Azt is megtudtam még Bátaszéken, hogy a Kádár Kisipari Termelőszövetkezet közel félmillió forint költséggel új üzemet létesít, mert ez a jelenlegi kicsi. Üzemüket rövidesen áthelyezhetnék ide, de nem teszik, mert a költözködés is időbe telik, az pedig kiesést jelent a munkából. Ezért csak a szüret után költözködnek, hogy minél több új hordót készíthessenek, minél több javítást vállalhassanak. Érdekes még megemlíteni, hogy a sok munka mellett törődnek a szakmai utánpótlással is a ktsz-ben. A hét év alatt négy kádármestert nevelt a szövetkezet, három ipari tanuló az idén szabadul, ezek helyére újakat vesznek fel. A fiatalok szakmai képzésével nagy gonddal foglalkozik a 71 esztendős Megyeri Józsi bácsi, aki 55 éve dolgozik a szakmában, a környék legidősebb s legjobb kádármestere. Elismerés jár fáradozásért és dicséret illeti a szövetkezet minden tagját, mert tőlük telhetőén elvégeznek minden munkát, és törődnek a szakmai utánpótlással is. (M) Szórakozás, vagy bosszúság ? LEVELET kapott szerkesztőséji günk Szakglyból. írója, Szemes Gyu- <liáné arról panaszkodik, hogy a községi mozi pénztárosa nem egyszer becsapja a pénztárablakot a jegyre várakozók előtt, mert a filmvetítés kezdésével egy másodpercet sem késik. Ez sértő a jegyre váró dolgozókra, akik munkából sietnek a film- i színházba, s bizony megtörténik, (»hogy néhány másodpercet késnek. A levél írója utal arra, hogy ez a község lakói közül többeknek panasza. Levelében többek között ezeket írja: »Tévedtünk akkor is, mikor a szaká- lyi kultúrotthon részben társadalmi munkával épült, mert bizonyára akkor senki sem gondolt arra, hogy majd valaha egy nagyon pontos ember egy mozdulattal elzárja előttünk az ajtót és így szórakozás helyett csak bosszúságban lesz részünk.« A szakályi problémához nem könnyű hozzászólni, hiszen elsősorban a helyi lakosoknak vannak ezzel kapcsolatban tapasztalatai. Az ügygyei kapcsolatban viszont hiba lenne hallgatásba burkolózni. Ezért válaszolunk rá. SZÍNHÁZAKNÁL és moziknál megyeszerte nagy gondot okoz a pontos kezdés (de azt hisszük, ez nemcsak megyei, hanem országos probléma). Néhány helyen a mozik, így Szekszárdon is, úgy segítettek a bajon, hogy akár megjött a közönség egy része, akár nem, pontos időben becsukják az ajtókat és megkezdik az előadást. Ez természetesen bosz- szúságot okoz azoknak, akik elkéstek, de megelégedést kelt a pontosan érkezettekben. A színházban és moziban a legnagyobb bosszúság, ha valaki előadás közben botorkál helyére, székeket tologat, megbotlik a már ülők lábában, eltereli a figyelmet a színpadon és mozivásznon történtekről, egyszóval zavarog. És ezen a téren csak kérlelhetetlen szigorral lehet rendet teremteni, vagyis úgy, hogy az előadás megkezdésekor becsukják az ajtót és csak a szünetben engedik be a későn érkezetteket. Lehet, hogy a szakályi mozi pénztárosával egyéb bajok is vannak, lapunk azonban a későnjövők érdekében nem emelhet szót. Egyébként javasoljuk a Moziüzemi Vállalatnak, vizsgálja ki az ügyet. AMI AZT ILLETI, hogy a szaká- lyiak „tévedtek”, amikor társadalmi munkával hozzájárultak a mozi építéséhez, ez ellen tiltakozni kell. Nem volt tévedés, sőt helyes cselekedet volt. Az azonban, hogy a község lakói társadalmi munkával építenek valamilyen létesítményt, nem jelentheti, hogy annak munkájában anarchikus állapotokat lehet teremteni. A szakályi mozipénztárossal szemben lehet, hogy egyéb kérdésekben igazuk van a panaszosoknak, az ilyen jellegű panaszoknak azonban nem lehet általánosságban igazat adni, mert akkor joggal követelhetné mindenki, hogy addig ne kezdjék a mozielőadásokat, míg 6 meg nem érkezik.
