Tolna Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-05 / 183. szám
1958 augusztus 5. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG I fl mesterséges termékenyítés eredményességéről Mái' a régi időkben tudott dolog volt az hogy az arabok híres lótenyésztő nép. Törzseik igen vigyáztak híres lovaikra és az a törzs volt a győztes a csatában, ahol a ló jobban bírta az időjárás viszontagságait, kemény, száraz, szikár és gyors volt. A szomszéd törzsek lakói éjjel a táborból szivacsban lopták el a hím ivarsejteket a leghíresebb ménektől és úgy termékenyítették meg kancáikat. Később a tudomány fejlődése során a mesterséges termékenyítés igen széles körben elterjedt. Az mellett, hogy a legjobb származású bika után egy év alatt 5—600 borjú születik, addig természetes fedeztetésnél 50—60 darab a szaporulat. Ha a ter- mékenyülési százalékot nézzük, akkor megállapítható az, hogy Tolna megyében a termékenyítés bevezetésének első évében a vemhességi százalék 77.5, 1957-ben 33.5 százalék, míg természetes fedeztetésnél az átlagos vemhesség 70—72 százalék volt hosszú éveken keresztül. Az első években sok tehenet kell gyógykezelni meddőség miatt és különböző fogamzást gátló betegség miatt. Sok tehenet megmentettek már így a tenyésztés számára, egy-két év óta üresen álló meddő teheneket gyógykezelnek ki és tesznek vemhessé. Jelentős megtakarítást lehet így elérni azzal, hogy számos község mentesítve van az apaállattartástól, munkaerő, pénz és takarmánymegtakarítás jelentkezik, ami eddig megyénkben is másfél millió forint körül van, fel nem számítható az az érték, ami a beteg szarvasmarhák tenyésztésbe való visszaadásával keletkezik, a bikák selejtezésekor mutatkozó új állatok beállítása, valamint az utódok termelésének emelkedése. a meddőség gondos kezelése mind-mind hatalmas értékként mutatkozik. A termékenyítési munka eredményének biztosítéka az, hogy a megye legjobb származású törzsbikái fedeznek az állomáson és termékenyítik meg a szarvasmarhákat. Az elmúlt évek bizonyítják, hogy a Termékenyítő Állomás dolgozói türelmes és lelkiismeretes eredményes munkát végeznek. Ezt bizonyítják az eredmények. A kezdeti nehézségektől eltekintve főleg a tenyésztők részéről volt idegenkedés. Ma már Sióagár- don, Harcon és a többi községekben, termelőszövetkezetekben a legjobban nyilatkoznak a munkákról és a született kisborjak egész sokasága bizonyítja azt, hogy minden babonával szemben egészséges, él és fejlődik. Mohar László megyei főállattenyésztő. * Nemrégiben foglalkoztunk a szekszárdi mesterséges termékenyítő állomás munkájával, egy a városi tanácshoz intézett levél kapcsán. Most szerkesztőségünk újabb levelet kapott. Tekintettel arra, hogy a levélírót nem valami babonás elfogultság vezette levele megírásában, hanem a tájékozatlanság és az ismeretek hiánya, a legilletékesebb, Mohar László megyei fő állattenyésztő tollából közlünk cikket a szóbanforgó kérdésről Egyúttal közöljük a levél írójával, hogy a megyei tanács mező- gazdasági osztályának állattenyésztési csoportja bármikor hajlandó körülvinni a megyében s a gyakorlatban megmutatni a mesterséges termékenyítés eredményeit. Amennyiben erre kíváncsi, úgy bármikor felkeresheti a főállattenyésztőt. A mentőautó kifordul a kórház kapuján, irány az őcsényi repülőtér. A gépkocsivezetőn, az ápolón ’és az újságírón kívül két utasa van a. mentőkocsinak. Egyik sem tud semmit arról, hogy ők utaznak, arról, milyen nagy út előtt állnak. Nem tudnak a környezetükről semmit, még magukról sem, csak néha-néha sírnak fel. A két utas két kis koraszülött, hét hónapra születtek, súlyuk 1630, illetve 1750 gramm. Hosszú útra indulnak, Budapestre, a koraszülött kórházba, méghozzá repülőgépen. Néhány perc múlva már az őcsényi repülőtéren áll a mentőautó. Hollósi László gépkocsivezetővel és Liszbauer József ápolóval együtt a gépkocsi árnyékába húzódunk, de ott is szinte kibírhatatlan a hőség. Az ápoló be- benéz a kis utasokhoz. Nekik viszont szükséges a meleg, a kosarakat, amelyben vannak, melegvizes gumitömlőkkel bélelték ki, állandóan 36 fok körüli, testhőmérsékleten kell tartani őket. Két óráig, amikorra a repülőgép érkezését Budapestről jelezték, még hátra van 10—15 perc. A mentősökkel addig munkájukról beszélgetünk. — Nem szeretném ma is úgy kifogni, mint tegnapelőtt — mond ja Liszbauer József. — Reggel hét órától másnap félötig egyfolytában kocsin. A gégészetre — ami ritka — belgyógyászatra, sebészetre szülészetre vittünk betegeket, közben majd az egész megyét bejártuk. Gyönkről, Hőgyészről kellett beteget behoznunk. Amint visszaérünk, kapjuk az utasítást, hogy vissza. Gyönkre. Útközben újabb rendelkezést kapunk, Mu- csiba is menni kell. Visszaérünk, Szekszárdon kell betegért men- nük, utána irány Tengelic, így ment ki az egész nap. Térdig felgyűrt fehér gatyában, kötényes, kalapos, hetven év körüli bácsi kerékpározik felénk. — Valami szerencsétlenség történt? —1 érdeklődik. —I Nem, nincs semmi baj — válaszol a gépkocsivezető. — Akkor isten áldja magukat — kfíszön el az öreg, le se száll a gépről, elkerekezik. — A fák felett egyszerre csak feltűnik a repülőgép. Akkorra már Cikkünk Július 25-én »Tengeri kígyó magtárügyben» című cikkünkben szóvá tettük azt a vitát, amely a Terményforgalmi Vállalat és az Ozorai Magtermeltető Vállalat között zajlott le, s amelybe budapesti, megyei és járási szerveket, a népi ellenőrzést is bekapcsolták. A vita eredmény nélkül folyt, a Magtermeltető Vállalat nem kapott Ozorán magtárat, s íélő volt, hogy mintegy 300 dolgozó ott van a mentőautó körül talán valamennyi őcsényi gyerek, de számos felnőtt is. A repülőgép még földet sem ér, amikor a repülőtérre berobog egy másik men- aőautó is, ugyancsak egy kis koraszülöttet hoz Regölyből. A repülőgép közben földet ér. A mentősök átadják a három kis utast Dobos Józsefnének, a budapesti koraszülött kórház osztály- vezető nővérének. — Na apróságok, ti aztán eldicsekedhettek vele majd, hogy ti vagytok a legfiatalabb légiutasok — mondja vidáman, miközben a magukkal hozott kosarakba átköltöztetik a három apróságot. — Bizony, hány ember van, aki megérte már a hetven évet, de még közelről sem látott repülő-' gépet — teszi hozzá Diófási Imre mentősofőr. Néhány percig pihen a gép, a csehszlovák gyártmányú kétmoto- ros „Aero-Super”. A nővértől érdeklődöm, miért előnyösebb a csecsemők repülőgépen való felszállítása. —> így a kórházból kórházba érünk jó másfél óra alatt — válaszol. — Mentőkocsival viszont legkevesebb három 'órába telik. Ezeket a csöppségeket viszont nem lehet hosszabb utazásnak kitenni. Felvisszük őket, aztán ott tartjuk addig, amíg el nem érik a normális, a 2500 gramm körüli testsúlyt. Megjegyzem, nem először jövök már Szekszárdra koraszülöttekért. Már egészen megszoktam a repülőgépen való utazást. — Igaz, a múltkor Győrből szállítottunk koraszülötteket és viharba kerültünk. Nem egyszer métereket esett a gép, én meg fogtam az ölemben a kosarat. Kapaszkodni nem tudtam, de le sem kötözhetjük magunkat, mert előfordulhat, hogy a kicsinél mesterséges légzést kell alkalmazni, vagy injekciót adni. Azt hittem, soha nem érünk Pestre ... Szerencsére nem történt semmi bajunk ... Néhány perc, és felbúgnak a motorok, a repülőgép a felszállóhelyre gurul, majd rövid nekifutás után a levegőbe emelkedik. Egy kört ír le a repülőtér felett, majd útnak vág Budapest felé. Viszi a három kis koraszülöttet,; hogy megmenthessék az életnek. (BOGNÁR) nyomán paraszt kénytelen lesz szerződéses termelvényeit értékesítés végett a szomszédos Pincehelyre szállítani. A cikk megjelenése után a Megyei Tanács utasította a két vállalatot a vita lezárására. A helyszíni szemle után a Terményforgalmi Vállalat egy 7 vagonos megtárat adott át a Magtermeltetőnek, s ezzel megoldódott a szerződéses növények helyszíni értékesítése. HÍREK Csendháborítók „Kérjük hallgatóinkat gondoljanak azokra, akik pihenni tértek és hal- kítsák le rádiójukat” — hangzik a figyelmeztetés az éter hullámain keresztül, az esti 10 órás hírek után. A figyelmeztetés indokolt, de sokan azt képzelik, hogy ez csak a budapesti rádió-hallgatóknak szól. Szekszárdon a Bezerédj utca lakói legalább is azt állítják, hogy egyné- melyik lakó a figyelmeztetés elhangzása után valósággal bömbölte- ti rádióját — mintha csak tagadó választ akarna adni a felszólításra. Ezek az úgynevezett csendháborítók nem gondolnak dolgozó társaik nyugalmára, nem gondolnak arra, hogy az utcabeliek közül sokan különböző munkahelyeken fontos beosztásban dolgoznak, és másnap korán kelnek. Nem gondolnak senkire, semmire csak saját kedvtelésük re. Ha pedig a nyugodni vágyók figyelmeztetik. őket, hogy „csendesebben vigadjanak” a lehető legnagyobb erősségre kapcsolják a rádiót. Igen, ezek a „csendháborítók”, akik ráadásul még rosszindulatúak is. * — Talált tárgy. A rendőrség közölte szerkesztőségünkkel, hogy egy retikült találtak, amely a Szekszárdi Városi és Járási Rendőrkapitányságon átvehet*'. — Tettenért feketevágók. Kiss István, Lengyel József hentes mesterek és Deák Ferenc kajdacsi lakosok (mind a hárman sógorságban vannak) rendszeresen vásároltak és vágtak engedély nélkül borjúkat, birkákat és a húst jelentős haszonnal értékesítették. Eddig három borjú és öt birka levágása és értékesítése bizonyosodott be. Legutóbb Tengelicen vett Kiss és Lengyel egy borjút, amelyet Sallai György lakásán levágtak és a húst csomagokban szállították Kajdacsra. A rendőri ár Ír azonban észrevette mindezt és — noha igyekezett elmenekülni az egyik tettes — ügyükben megindult az eljárás. — A Tolna megyei újságírók— nyomdászok közti szokásos barátságos labdarúgó mérkőzésre vasárnap délelőtt került sor a szekszárdi sportpályán. A mérkőzés 2:2 arányú döntetlennel ért véget. — Kutyakiállítást rendez a Magyar Kutyatenyésztők Országos Egyesületének pécsi csoportja augusztus 20-án Pécsett, a Porcelángyár Basamalom úti sporttelepén. A kiállítás napján őrző-védő kutyabemutató és kutya törzskönyvezés is lesz. A kiállításra minden fajta hathónapos kort betöltött törzskönyvezett kutya benevezhető. A törzskönyvezésre a fajtajellegnek megfelelő kutyák nevezhetők be. Megkezdődött az előfizetésgyüjtés „A Béke és a Szocializmus kérdései" című folyóiratra „A béke és a szocializmus kérdései’’ — a kommunista és munkáspártok elméleti és információs folyóirata. Az első szám 1958 augusztus végén jelenik meg. í A folyóirat megvilágítja a marxista—leninista elmélet kérdéseit foglalkozik a szocializmus és a kommunizmus építésének fontosabb problémáival a Szovjetunió és a szocializmust építő országok tapasztalatai alapján. A folyóirat jelentős helyet biztosít a szociálizmuséirt, a munkásosztály egységéért és a békéért folytatott harc kérdéseinek, ismerteti és általánosítja a kommunista és munkáspártok tapasztalatait, megvilágítja a nemzetközi munkásmozgalom és az elnyomott népek nemzeti felszabadító harcát a gyarmatosítás ellen. A folyóirat munkatársai a kommunista és munkásmozgalom kiváló szemjélyiségei, ismert tudósok, közéleti személyiségek, újságírók. A folyóirat havonként jelenik meg magyar, orosz, kínai, angol, francia, német, cseh, lengyel, román, bolgár, koreai, vietnami, spanyol, olasz és svéd nyelven. 1958 végéig négy szám jelenik meg. Egy szám ára 5 forint.Előfizetést! elfogad a Kossuth Kiadó (Budapest, V., Vörösmarty tér 4.), a megyei és kerületi pártbizottságok mellett működő Kossuth kirendeltség. Ugyanitt megrendelhetők a folyóirat idegennyelvű kiadásai is. Békét akarunk! „Eliramlik az élet számtalan kis epizódjával és nagy gondjaival. A megesett, de a múlt homályába merülő képek foszlányai csak már itt- ott villannak meg. Vannak azonban minden ember életében úgynevezett „nagy’1 pillanatok. És ezek az emlékek úgy felszívódtak, hogy tüzes vassal sem lehetne kiégetni testünkből, lelkűnkből, szívünkből. Tizenkét évvel ezelőtt történt. .. Kedves kis családi ünnepünk volt R-éknél. Ott volt az egész „rokonság’’, aki csak „szerét" tudta ejteni eljött. Mi, gyermekek a „csűr” Imögött játszottunk. Volt közöttünk cukrász, boltos és vevő. Fagylaltot csináltunk porból s sárból süteményt gyúrtunk. Én, mint „főcukrász” tartósítani akarván készítményem, kiemeltem egy felébe törött téglát a „ház” falából. Legnagyobb meglepetésemre a kis üregnek volt „lakója”, kiemeltem az érdekes vasszerszámot és megmutattam a többieknek. Vigyük apámhoz —- hangzott a társaság óhaja. Diadalmenetbe vonultunk a talált tárggyal. Csak akkor lepődtünk meg, amikor keresztapa kikapta kezemből a „kincset", s azt mondta „vigyázzatok, mert robban.” Mi csak tréfának fogtuk fel a dolgot, s nem tűnt fel, hogy a felnőttek arca elhalványodik és izgatott beszélgetés moraja tölti be a szobát. Gondtalanul folytattuk tovább játékunkat. Újra jöhetett a vevő és én a főcukrász ismét ott álltam a „pultnál". Nem is jutott eszünkbe, hogy mind a tízünk felett a halál kaszás alakja lebegett. Mi lett volna, ha elejtem a gránátot? Csak most tudom, felnőtt fejjel 12 év távlatából mérlegelni a megtörténteket. Soha, de soha nem fogom elfelejteni, hogy egyszer milyen közel járt a halál. És ez a rossz emlék mind a háború bűne! Emberek, békét a világnak. Nem akarunk háborút. Nem akarjuk a nyo rnorékokat, nem akarunk gyászoló anyákat látni! Ne legyenek síró árvák. Az igazság szava kiált... Békét! Milliók, erősek vagyunk, dörgő vashangunk célhoz ér! (b) Halásztanyán • •. A halásztanya, amely a Majsai-tó mellett lakott területtől távoleső magányában szerénykedik, nem afféle régimódi, nádból összetákolt kunyhó, hanem piros cseréppel fedett, takaros kis lakóház. A halászmesterrel, Fóti Istvánnal nemtudtunk beszélni, csak a feleségét és egyik »tanítványát« találtuk otthon. A halásztanya modernül berendezett kis szobájában mégis sokat megtudtunk beszélgetés közben a telep életéről. A hódító halastó A százharmincöt hold nagyságú víztükörrel rendelkező halastó a tamásiak »Balaton«-ja. Nyáron, amikor a hőmérő higanyszála elkerüli a 25 C fokot, a délutáni vonattal »fürdővendégek« érkeznek ide Tamásiból. A vendégek »ingyen« élvezhetik a testet, lelket üdítő Majsai-tó hűvös hullámait. A fürdővendégek száma a hőmérő higanyának emelkedésével van párhuzamban. A tó évről évre nagyobb lesz, s a koszorúként köréje fonódó nádas területe egyre fogy. A hódítást, amely a halastó növekedésével jár, motoros nádvágógép segíti. Most már nemcsak télen, hanem nyáron is folyik a nádvágás, s ahogy mondják, a »nádaratógép« alapos munkát végez. Haloltás Harmincötezer halat oltottak be az idén hasvízkór ellen. A haloltás nehéz és körülményes munkája nem járt eredmény nélkül. Tavaly az állomány 50 százaléka elhalt hasvízkór miatt. Az idén alig egy-két százalék a veszteség. A legszerényebb számítások alapján is 450—500 mázsa hal kifogását tervezik. Szívesen látott vendégek A halásztanyát szovjet katona vendégek látogatják néha. A múltkor az egyik szovjet tiszt a feleségét és bemutatta Fótiéknak. A fiatalasszony, aki egyébként tanárnő, s a nyári »vakációt« kihasználva utazott el Magyarországra, hamar összebarátkozott Fótinéval. A barátság emlékét apró kis fénykép őrzi. Motorkerékpár és televízió hiányzik még a mi kis házacskánkból — mondja Fótiné búcsúzás közben. A halászmester segédje még hozzáteszi: — Majd lesz az is, csak békében élhessünk. Az egész táj nyugodt, békés, mozdulatlan. A konyhában lévő telepes rádióban véget ért a cigányzene, s a hangfoszlányok, amelyek távozásunkkor még a fülünkbe jutnak, kissé nyugtalanítóan hangzanak: — Híreket mondunk ... Libanonban újabb amerikai csapatokat tettek partra... (h) Minden jó, Még a télen történt. A tamási szőlőhegy KISZ fiataljai színdarabot játszottak. —I Minden jó, ha a vége jó — ezt a címet viselte a rövid kis színmű. A közönség jól szórakozott, de ed\ mellett egyéb haszna is lett a színdarab játszásnak. A tamási szőlőhegy fiataljai és a hegyen lévő Uj Elet Tsz fiataljai, akik együtt szerepeltek közelebb kerültek egymáshoz. ha a vége jó A két főszereplő, Kiss Pista ter-< melőszövetkezeti tag és Tóth Róza, akinek a szülei egyénileg gazdálkodnak, azelőtt nem is igen ismerték egymást, most pedig mint vőlegény és menyasszony várják a lakodalom napját. A színdarab szereplői közül három fiú és leány határozta el, hogy házasságot kötnek. Úgy látszik a „minden jó, ha a vége jó" jelszavát valóra akarjuk váltani. A legfiatalabb légi utasok
