Tolna Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-31 / 205. szám

8

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

1958 augusztus 31.

VASÁRNAPI HUMOR

ATAVIZMUS

ÉGI RENDŐRSÉG

— Nem tudja, hogy tilos a lépcsőn utazni?! Fizet 10 forintot.

...Micsoda szerencse, hogy nem voltunk itthon!

BALESET

Ugye érdekes

... hogy az ember reggel 500 grammal könnyebb, mint este? — Ez a teste vízpárolgása miatt van.

... hogy az emberi szív huszon- kétszer húzódik össze, míg az egész vérmennyiséget a testen végighajtja?

... hogy a japánok fehér ruhát öltenek a gyász jeléül?

... hogy egy liter víz 20 000 cseppet tartalmaz?

... hogy egy liter tengervízben 27 gramm só van?

:.. hogy a tengervíz; sótartalma folytán csak mínusz 2.5 fok alatt fagy be?

... hogy a legyek az ablaküvegen csak felfelé futnak, sohasem lefelé?

... hogy a szántóföld 50 százalékban vízből és levegőből áll?

... hogy csak a nőnemű szúnyogok csípnek?

• • •

... hogy az antilop a leggyorsabb emlősállat? Másodpercenként 27 métert is megtesz, ami közel száz kilométeres óránkénti sebességnek felel meg.

... hogy az egér rendkívül hiú állat. Ha tükör elé állítjuk, ide-oda ringatja magát és végül valósággal táncol.

... hogy a legnagyobb madár, a strucc, nem tud repülni?

... hogy a bagoly szeme mozdulatlan? Annál mozgékonyabb a nyaka. Annyira 1 átrafordíthatja, hogy pontosan maga mögé lát.

... hogy a legnagyobb vízszint-kü- lönbség az ár és apály között 22 méter?

... hogy Földünk legmagasabb fái az ausztráliai eukaliptuszfák. Már 150 méter magas fákat is mértek.

Bölcs mondások

Elsa Maxwell, ismert amerikai újságírónő mondotta: „Ha a férfiak

valóban annyit hódítanának, mint amennyivel büszkélkednek, az asz- szonyoknak anra sem maradna ideje, hogy közben megigazítsák frizurájukat. ’’

James Fi tton angol festő véleménye: „Ha Rembrandt ma kiállítaná müveit, az újságok legfeljebb néhány sorban emlékeznének meg vásznairól; ha viszont egy őrült szürrealista mutatja be képeit, melyeket egy robogó motorkerékpáron ülve mázolt, akkor a lapok hasábokat szentelnek neki."

John Steinbeck amerikai író véleménye: „Ha az asszonyok ugyanolyan körültekintéssel vezetnék autójukat, mint férjeiket, alig fordulnának elő közlekedési balesetek.

Á pille az iskolai oktatásban

A kaposvölgyi népviselet jellegzetes darabjait maholnap már csak a sublótok, szekrények mélyén lehet fellelni, egyre jobban kiszorítja a „modem” viselet. Ebben részben anyagiak is közrejátszanak, másrészt az új viselet könnyebb, egészségesebb a réginél. Ahogyan a régi viselet kimegy a divatból, úgy merülnek feledésbe lassan a régi szokások, a különböző használati tárgyakat úgy váltják fel újak, korszerűbbek.

Ezt a vidéket nem „fedezték fel’’ úgy a hivatásos néprajzkutatók, mint a Sárközt, vagy az ország hasonló más tájait, itt csupán néhány lelkes pedagógus —, akik az iskolai munkájukon felül erre is szánnak időt, fáradságot — igyekszik átmenteni az itteni kultúrát az' utókor számára. Ha nem is kelt nagy feltűnést munkájuk, jelentős mégis, segíti az ozorai múzeum néprajzi jellegének kialakítását.

Ezek közé a pedagógusok közé tartozik — egyébként a múzeum néprajzi munkaközösségének tagja — a fiatal szakályi tanítónő, Vércse Mi- hályné is. (A községbeli KlSZ-szer- vezetnek is titkára.) A múzeum számára a Kapós-völgye jellegzetes ruhadarabjából, a pilléből gyűjtött össze sok értékes darabot. Aziránt érdeklődünk tőle, hogyan sikerült ezeket felkutatni, összegyűjteni.

— A gyűjteményről annyit — magyarázza szapora bőbeszédűséggel —, hogy sikerült a legkezdetlegesebbtől, a lógós pillétől kezdve a legutóbbi alakjáig összegyűjteni. A kutatáshoz ugyanakkor az nyújtott számomra nagy lehetőséget, hogy helybeli vagyok, ismerem az embereket, tudom

"kihez kell fordulni, ha valamire szükség van.

— Tudna elmondani valamit a pille viselet kialakulásáról?

— Nagyon szívesen. A pille kimondottan menyecskeviselet. A kezdeti alakja az volt, hogy rózsafabotból készítettek karikát, azt bevonták fehér szalaggal, erre kötötték fel a teljesen hátrasimított, több ágra font hajat és az egészet lekötötték kas- mirkendővel.

Ebből vált aztán a pille külön darabbá. Később keménypapírból készült és a kontyra illesztették. A keménypapírt fekete klottal vonták be, amelyre piros és sárga fonallal tulipánt, gyöngyvirágot, búz|akalászt hímeztek.

— Később virágosmintás anyagból készült a pille a két szárnya egyre jobban felemelkedett és így jutott el a mai alakjához, az egyszerűbb hétköznapi és a díszesebb vasárnapi pilléhez. Az ünneplő pille anyaga fehér, vagy színes brokát, flitterekkel díszítve, amelyek csiliagy vagy virág alakot mutatnak. A hétköznapi egyszerűbb, esetleg! színes szalagokat fűznek a pille alatti hajkötőbe. A haj kötő — ez jön a pille alá a kontyra — csipkeszerű anyagból készül.

— Említette, hogy a pille kimondottan menyecskeviselet. Mennyi ideig hordják?

— Rendszerint az első gyerekig. Az új asszony az éjféli menyasz- szonytánchoz már menyecskeruhában jelenik meg. Ekkor visel először pillét. A legtöbbje azután akkor teszi le, amikor az első gyerek megszületik, de van, aki tovább is hordja. Ebből alakult ki a mondás, amikor valahol megkérdezik a menyecskétől:

— Hol maradt a pilléd?

— Otthon, a bölcsőben — válaszol.

— Hogyan volt ideje az iskolai munkája mellett néprajzi kutatással is foglalkozni?

— Úgy, hogy rendszerint a család- látogatásokkal kötöttem össze — válaszol Vércséné.

— A tanításhoz hogyan tudja felhasználni a kutatások eredményét?

— A harmadik osztályban lakóhely ismeret is szerepel a tantervben. Ez jó lehetőség arra, hogy a tanulókkal megismertessük a régi szokásokat, a régi viseletét. így az átlagosnál többet tudnak arról a helyről, ahol élnek.

— A tanulókat nem próbálják bevonni ebbe a munkába?

— De igen. Amint a tanítás megkezdődik, az osztályommal, a negyedik osztállyal dolgozatot íratok azzal a címmel: „Mi van otthon a padláson?" Az a tapasztalat, hogy a padlás a gyűjtőhelye a régi holmiknak. Könnyen lehet ilymódon számunkra értékes régi használati tárgyakat találni. Ezt a módszert a a többi osztályoknál is alkalmazzuk, osztályfőnöki órán. A következőkben aztán arról íratunk a gyerekekkel, hogy milyen a konyha, a szoba elrendezése, bútorzata, néprajzi szempontból ez is jelentős tényező. Bizonyára sikerül így régi bútorokra, használati tárgyakra akadni.

Jóidéig beszélgettünk még Vércse Míhálynéval terveiről, elképzeléseiről a néprajzi kutatást illetően. Minden bizonnyal számos értékes eredménnyel gazdagítja a Kapós-völgye népviseletére, szokásaira vonatkozó adatokat. Az a pedagógus ő — és vele együtt még jónéhányan —, aki nem elégszik meg azzal, hogy azt tanítsa meg tanítványaival, ami a tankönyvekben van, igyekszik megismertetni és fenntartani velük a már- már feledésbe merülő hagyományokat.

Bognár István

Kortesvilág Tolna megyében

1919-1945

XVIII.

„Teljes csőd előtt áll a bortermelés.”

E szavak egy 1931-es áprilisi nyomtatványban találhatók, amelyben uraink arról keseregnek, hogy egyes bortermelő vidékeken olcsóbb a bor, mint a szódavíz! Sőt, azt is megtudhatjuk ebből a dokumentumból, hogy Bátaszék véletlenül abba a „szerencsés” helyzetbe került, hogy ott a jóminőségű fehér bort exportra kezdték vásárolni — de csak 10 fillért adtak literjéért. De még ilyen áron is csak korlátolt mennyiségben vásárolták a bort. Így aztán legtöbb szőlőtermelő jóformán a rézgálic árát sem tudta kiárulni a borból.

A közgazdászok kénytelenek voltak megállapítani, hogy válságba került a mezőgazdaság is — az ipar után. Honatyáink pedig ismét kénytelenek voltak elismerni, hogy ez bizony nem jó dolog és ismét megpróbálkoztak új orvosságok összekotyvasztásával. Nyilvánosság előtt fejtegetik a bajok okait és ezekbe az eszmefuttatásokba próbálják elrejteni „tablettáikat”, gondolván, hogy így majd megeszi a nép és visszatér a nyugalma. Hanzély János nagybirtokos megyénkben az egyik nyilvános szónok. „Őszinte beismeréssel” kezdi:

„Nemcsak az alsóbb rétegek soraiban, de a művelt és intelligens osztályban is lépten-nyomon hallhatunk a mai rendszert gyalázó, minden vezető politikust ócsárló és meggyanúsító kijelentéseket, amelyek mindenre alkalmasak, csak az ország nyugalmának és konszolidációjának biztosítására nem.”

Ez a válság miatt van így — ezt is nyíltan megmondta. És hogy miért van a válság? A földbirtokos úr erre is talált magyarázatot, méghozzá nem is akármilyet Olyat, amit gyorsan ható pirulának sz-nt, gondolván, hogy azzal majd sikerül elterelni a lényegről a nép figyelmét:

Valljuk be őszintén... napjainkban egy nagy veszedelem van, amely mellett minden más eltörpül és ez az Oroszország felől mindjobban fenyegető bolsevizmus réme. Amíg a világnak ez a rákfenéje ki nincs égetve Európa testéből, addig nem lehet telje- politikai konszolidációról és a termelés kiegyensúlyozottságáról még csak álmodni sem.

Lám, micsoda bölcs volt: amíg létezik a bolsevizmus. addig nem lehet kiegyensúlyozott a termelés., Azaz — magyarul mondva — létezik a szocialista Oroszország és hát miért ne hárítsuk arra a bajok okait. A bölcs „nagyúr” Kínai falat is javasol Magyarország és Oroszország közé és próbálja azt is megmagyarázni, hogy napjainkban miért a

lemondás az egyik fő „segítőtárs” a bajok megoldásában ...

Ezenkívül próbálkoznak egy másik pirulával is: ismét előszedik a

revízió gondolatát. Trianont is a bajok fő okai közé sorolják és várják, hogy a Népszövetség, amely 1931 tavaszán Genf ben ülésezett, majd meghallja a magyarok panaszát és segít...

Követelnie kell minden igaz magyarnak Trianon eltörlését, legyen bár gazdag vagy szegény, öreg vagy fiatal, mert ezen múlik sorsunk jobbrafordulása.” ,

De akinek korgott a gyomra, nem Trianon eltörlését követelte, hanem egy darab kenyeret.

Igen, elsősorban kenyér kellene. Uraink — hiszen okos emberek voltak ők — erre is rájöttek és ha kenyerei nem is adtak a népnek, de ismét „mozgalmat indítottak” a nép panaszainak orvoslására, ismét „magukévá tették” a bajbajutottak helyzeté^. A szekszárdi polgármester, vitéz Vendel István például azért könyörgött a népjóléti miniszternél, hogy utaljon ki a szekszárdi nyomorgóknak 5 vagon ínségbúzát. Ezt a mozgalmat így propagálták (ismét egy kis beismerés):

„Ismeretes a szekszárdi bortermelők válságos helyzete, hiszen meglévő készleteiket a borkrízis miatt nem tudják eladni és a pénz hiányában sokan a szőlőiket sem tudják megmunkáltatni. Több termelő van, aki a szőlejét is kivágatta. Különösen katasztrofális ez a szőlőmunkás napszámosokra, akik a nyáron nem kaphattak munkát és télre a legnagyobb nyomornak néznek elébe.”

A világhírű kadarkát — „valutát” — termő szekszárdi hegyek aljában nem volt pénze a szőlőtulajdonosnak és nyomorgott a szőlőmunkás.

És sírnak, panaszkodnak — nyomorognak a kisiparosok is. örffy képviselő pedig „látván bajaikat”, egy kisiparos küldöttség élén felmegy a kormányhoz s előadják panaszaikat. Fő kérésük az volt, hogy a kormány mindenekelőtt a munka nélkül levő kisiparosokon segítsen. És aztán maradt minden a régiben.

Ebben az évben ismét esedékessé válnak az országgyűlési képviselő- választások. A válság dühöng, siralmas az ország állapota, de azért nem esnek kétségbe uraink a választások kimenetelét illetően. A hatalom a kezükben van, a csendőrség szilárdan támogatja a kormányt és az évek hosszú során azt is megtanulták, hogy az elégedetlenkedést hogyan lehet céljaikra felhasználni.

Még nem tűzték ki a választásokat, de a megyét már járják a képviselőségre pályázók:

„... aranyhegyek ígéretével min- denik azt állítja, hogy az ő megválasztásától függ ennek az országnak és lakóinak boldogsága.”

Ez egy akkori szerkesztő beismerése.

S akik pályáznak a képviselőségre, azok feltűnően „egyetértenek” a lakosság súlyos körülményeivel és a különböző megoldásra váró közérdekű feladatokkal. A tolnaiaknak igazi „Nagy-Dupát” ígérnek. Tolna alatt van a Dunának egy holt ága, ami természetesen nem hajózható. Valakinek az agyában megszületett az a gondolat, hogy mennyivel jobb lenne, ha az hajózható lenne és vízi úton lehetne az árut szállítani és közlekedni még a külországokba is közvetlenül Tolnáról. Ez persze még fantáziának is sok, de azért aki Tolnán járt és képviselőségre pályázott, az a nép előtt nem felejtette el azt sem megjegyezni: „Ha képviselő lennék, az lenne az első dolgom, hogy közbejárnék a kormánynál a környék vízterületének oly módon való szabályozása érdekében, hogy a hajók eljuthassanak teljesen Tolnáig és Tolna kapjon még egy kikötőt is.”

A szekszárdiaknak a Séd-patak megfelelő szabályozását ígérték.

(Folytatjuk!)

Boda Ferenc