Tolna Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-20 / 170. szám
B TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 jnlias H. A zöld pokol szigetén •.. Fürdőzolt között, m Csörgén Ahogy a színes, képes levelezőlapokat nézi az ember, amelyeken azúrkék ég, banán ligetek és gyönyörű paloták láthatók, önkénytelenül is vágyat érez a „meseszép0 ország megtekintésére, amely a Haiti szigetcsoport legnagyobb települése és világszerte a Republika Dominika néven ismeretes. Németh Ferenc szavai azonban kiábrándítanak a gyönyörű, színes képek propagandájából. Alig egy hónappal ezelőtt érkezett haza fiaival Szekszárdra a Dominikai Köztársaságból. Németh Ferenc szavai nyomán lelkiismeretlen kalandorok, romlott, egészségtelen társadalom, embertelen élet visszataszító képei elevenednek fel előttünk. A ^TÁBORNOK ÜR” ÍGÉRETEI — Alexender Kovács tábornok úr — így ismerték csak azt a 65 év körüli ősz gentlemant, aki gyakran feltűnt az ausztriai magyar menekült lágerekben és a „meseszép” Republika Dominikába csábította a tanácstalan, megzavart fejű embereket. Tőle hallották Németh Ferencék is az egyik nyilvános lágergyűlés alkalmával, hogy a Dominikai Köztársaság 15 hold elsőrendű földet, berendezett családi házat és gazdasági felszerelést ad minden magyarnak, aki hajlandó az ingyenutazás előnyeit felhasználva vele menni a távoli „tündérkerthez1’ hasonló országba. Hogy teljes mértékben felcsigázza az emberek fantáziáját a „tábornok úr” azt is hangsúlyozta, hogy az első termés betakarításáig napi 60 cent ingyen segélyt kap mindenki. Amikor pedig a termésnyújtotta lehetőségek felől érdeklődtek Dolgos nyugdíjasok Megyénk nem egy termelőszövetkezetében több tag elérte már azt a kort, hogy becsületes munkája után nyugdíjazásban részesüljön, hogy hátralévő napjait nyugodt, békés öregségben töltse el. A nyugdíjazás azonban nem jelenti azt, hogy a jogosult termelőszövetkezeti tagok egyáltalán nem tevékenykednek szövetkezetükben. Pél da erre a szakadáti Aranykalász Termelőszövetkezet öt nyugdíjasának a szorgossága. Dér György, idős Patai József, Kéri János és még ketten ezév márciusában mentek nyugdíjba. Az aratási időszak beköszöntővel azonban segítettek termelőszövetkezetükben és egy hónap alatt 25—25 munkagységet értek el. Egymillió forint értéket sikerült megmenteni Az Alsóleperdi Állami Gazdaság Szilvási Üzemegységében július 16-án tűz keletkezett. A gazdaság két dolgozója Papp János és Szente Ferenc vízvezetékcsövet hegesztettek az istállóban. Nem végezték el azonban a megfelelő tűzvédelmi eljárásokat, s így amint dolgoztak, az ablakon kipattant egy szikra és meggyújtotta az ablak alatt tárolt alomszalmát. A helyi tűzoltóság a dolgozók segítségével azonnal beavatkozott, kivonult a dombóvári tűzoltóság is és így sikerült megfékezni a tűz tovaterjedését s nem lett a tűz martaléka az istálló a benne lévő több, mint száz darab szarvasmarhával és egyéb értékekkel együtt. A becslések szerint körülbelül 1 millió forint értéket sikerült megmenteni a gyors beavatkozással. Az ügyben szabálysértési eljárás indult. — Uzdon a Táncsics Mihály Termelőszövetkezet új helyiséget biztosít a népkönyvtár részére, mivel a jelenlegi könyvtárhelyiség nem megfelelő. — Dombóváron a közelmúltban tatarozták belülről a mozit. egyesek, a tábornok rögtön tudtuk- ra adta, hogy ha például valaki banánnal ülteti be a földjét, akkor kevés munkával, 10 000 dcllárc» évi jövedelemre tehet szert. A DUVEGEI KOLÓNIA Az egyenlítőtől 15 fokra, égbenyúló hegyek szomszédságában, tengeri láptalajon, amelynek nagy sótartalma miatt csak a kaktusz az egyetlen növénye, apró deszkabódék százai és a bennük lakó, nyomorgó néger és spanyol telepesek képezték a duvegei kolóniának nevezett nyomortelepet, ahová „a kedélyes tábornok úr’’ jóvoltából több mint 500 magyar disszidens került. Németh Ferenc és két fia is kapott egy deszkából összetákolt , bódét, amelynek bútorzata három vaságyból, asztalból és moszkitok elleni szúnyoghálóból állt. A hőség éjszakánkéit szinte kibírhatatlan volt. A 40—50 fokos hőség elől a fiúk a bódék tetejére menekültek, az alvás azonban ott is veszélyes volt. Skorpiók, mérges szúnyogok és kígyók tartották örök rettegésbe őket. L AZ AD AS, AMELYET KATÓNAK VERTEK LE A Németh-család gazdasági felszerelést is kapott. A felszerelés csákányból, lapátból, ásóból, ge- reblyéből és a latin-amerikai államok jellegzetes „maccsfittájábóT’ állt. (A maccsetta egy széles pengéjű, egyenes kardhoz hasonlít.) Lehetetlen körülmények közé kerültek. A kietlen, sós földön pokolian nehéz volt a munka és reménytelen. Alig telt el néhány hónap és a duvegei kolónia magyar tagjai elhatározták, hogy búcsút mondanak a „zöld pokol’’ szigetének. Kétségbe esésükben mindenféle nemzetközi szervhez küldözgették a leveleket, de soha, semilyen választ nem kaptak. (Amint később megtudták, elsikkasztották a panaszos leveleket.) Végülis tíz tagú bizottság alakult a legértelmesebb emberekből. Az alakulás után következő napon jeep száguldott el a kolónia deszkaházai előtt, s a bizottság tagjainak a nevét kiáltották. Amikor a gyanútlan! emberek előjöttek deszkaodújukból, a kolónia nagyhasú, kövér serifje, aki a soffőr mellett ült, tudtukra adta a tolmács útján: — önök le vannak tartóztatva, mert kommunista lázítást folytattak. A kolónia végén lévő rendőrségi épület kapuja előtt, ahová a foglyokat zárták, este ott tolongott vagy négyszáz főnyi tömeg. — Adjátok ki őket! Mi jogon fogtátok le honfitársainkat? — Kiabálták a merevarcú, rendőr sorfal „bábu” emberei felé, de azok úgy viselkedtek, mintha süketek lettek volna. A serifház padlásáról gépfegyvercső meredt az elégedetlenkedő tömegre. Egyre feszültebb lett a helyzet. A tüntető disszidensekhez bototíkal felfegyverkezett spanyol és néger „őstelepesek*’ is csatlakoztak. Váratlanul azonban katonai tehergépkocsik érkeztek, s a kocsikról leugráló katonák puskatussal ütlegelni kezdték a tüntetőket. Az emberek riadtan menekültek odújuk felé. Haláleset nem történt, egy terhes anyának azonnal eltörött a karja a puskatussal rámért ütéstől. ÜJABB CSÁBÍTÁSOK Az embertelen élet híre mégis csak kiszivárgott. Egy német tengerésztől sikerült üzenetet továbbítani a külvilágba. A Nemzetközi Vöröskereszt vizsgáló bizottsága utazott a helyszínre. — Először Ausztriába, azután Magyarországra! — ezt hajtogatták egyre a kétségbeesett emberek a vizsgálóbiztosok szavaira. — Próbáljanak szerencsét Argentinéban, Chilében, vagy Braziliában — mondták az ügynökök, akik busás hasznot reméltek az emberkereskedelem váratlan lehetőségétől megrészegedve. A válasz azonban mindig ugyanaz maradt: — Haza akarunk menni! Haza ... Haza! A csábítások, a mézes-mázas szavak, a nagyképű ígéretek úgy pattogtak vissza az emberekről, mint az acélról a nyílvessző. — Csak egyszer tudtak becsapni. Csak egyszer, egyetlen egyszer... többé nem hiszünk nekik — hajtogatták és követelték a hazaszállításukat. A MENEKÜLŐ SPANYOL Rubiónak hívták a kolónia egyetlen szatócsát. Nagyon szegény volt a telep, s ennélfogva a szatócs is szegény volt, akár a templom egere. Régi vágya, hogy a szigetről elmenekülhessen, csak akkor teljesült, amikor a disszidens magy arokkal megindult a hajó Európa felé. Rubiót az utolsó pillanatban sikerült Németh Ferencnek a hajóba csempészni. Az osztrák csendőrök ugyancsak csodálkoztak, amikor Rubiótól megkérdezték, hogy milyen nemzetiségű és röviden csak ezt a választ kapták. — Spanyol. — Hát maga, hogy került ide? — kérdezték. — Én a „vadnyugatról” disszidáltam — válaszolt mosolyogva. SOHA TÖBBÉ — Nincs a földön olyan csábítás, ami mégegyszer el tudna csalni hazámból — mondja a deresedőhajú Németh Ferenc bácsi. A fiai, akik máskülönben ikertestvérek, az elveszett éveket sajnálják. Az egyik fiú, mint villanyszerelő, a másik pedig mint géplakatos szabadult volna fel az idén, ha a „kaland’’ nem jött volna közbe. H. T. Két évvel a hátai árvíz után Az 1956-os jeges árvíz megyénk több részét sújtotta, közülük is talán Bátára mérte a legnagyobb csapást. Kétszáznegyven ház sérült meg ekkor, arról nem is beszélve, hogy a földeken milyen súlyos károkat okozott. Az árvíz levonulása után június—júliusban kezdett kibontakozni az újjáépítő munka és most két évvel az újjáépítés megkezdése után mérhetjük fel, milyen hatalmas munkát végeztek a bátaiak az állam segítségével. T. Sümegi István a községi tanács v. b. elnöke ismertette az adatokat, mennyi munkát végeztek, milyen eredménnyel. A kétszáznegyven megsérült, vagy tönkrement házat teljesen rendbehozták. Közülük 134 házon helyreállítási munkákat végeztek, a helyreállítás azonban olyan nagyarányú volt, hogy a régi vályog, vagy tömésházak javítását is téglával végezték, ha ismét árvíz fenyegetné a községet — amire remélhetőleg nem kerül sor — ezek a házak is dacolni tudnak a vízzel. Százhat házat nem lett volna érdemes javítgatni, helyette inkább újat építettek. Az újjáépítők hét tulajdonos kivételével valamennyien árvizes kölcsönnel hozták rendbe lakásukat. Heten saját erőből építettek új házat. Az újvárosi és siki dűlőben valóságos új községrész alakult ki s ez már sokkal modernebb, mint a régi utcák. Hatszázezer forintos költséggel makadám utat építettek s valamennyi házat betonhíd köti össze az úttesttel. A házak tet- szetősek s rendkívül kényelmesek. Csupán ebben a községben 5 millió 270 ezer forint árvizes kölcsönt bocsátott az állam a károsultak rendelkezésére. Ma már csak az hirdeti a két évvel ezelőtti nagy árvizet Bátán, hogy megszaporodtak az új házak, az állam támogatásával, egy-kettőre kiheverte a község a nagy csapást, szebb, modernebb, mint valaha. Június elég hűvösen viselkedett, a július viszont — egészen a legutóbbi napokig — alaposan kitett magáért, mintha csak pótolni akarta volna mindazt, amit a június elmulasztott. Igazi kánikula uralkodott, amely az embereket szabadidejükben a víz mellé, s a vízbe kergette. A szekszárdiak ismét előszeretet• tel keresték fel kedvelt strandhelyw két, a Csörgét, amely a tavasz folyamán valóságos „generáljavításon" ment keresztül. Megtisztították a hínártól, az iszaptól, pótolták, amit évek óta elmulasztottak. A strandolni vágyó szekszárdiak ebből arra következtetnek, hogy a Csörga-té újra visszanyeri régi külsejét, kabinokat kap újra, és mint hajdan, gondozott, szép lesz a szűkebb környéke. A felsorolásból nem lehet kihagyni azt sem, hogy nemcsak s vízben lehet felüdülést nyerni, hanem a vendéglőben is, egy-egy pohár sör után. Nem ritka a sülthal és a halászlé sem ... Reméljük, a néhány hűvösebb nap után újból kiderül az idő, a fürdő- zők újra birtokukba vehetik „birodalmukat” fürödhetnek, napozhatnak kedvükre, úgy, ahogyan néhány nappal ezelőtt. Ahogyan következő képeinkben bemutatjuk. Ez a kislány úgy látszik, most ismerkedik meg ilyen nagy vízzel, mert — biztonság kedvéért — anyukájába kapaszkodik. Mintha csak hallanánk: „Anyukám én félek!” Azt nem kell elmagyarázni senkinek, milyen nagyszerűen lehet barnulf- ni a víz mellett. E kép után köny- nyű következtetni, milyen nagyszerű és kellemes a napozás a Csörgén a víz szélében. Eszmecsere, napozás, fürdő- ruhadivat bemutatóval — Avagj fordítva... ? Jó szórakozás a Csörgén a csónakázás is. Ámbár az is megtörténik, hogy „bemelegítésképpen’’ előbb a vizet k ell kimerni a csónakból. A szomszéd csónak utasai mintha kárörvendően figyelnék ezt a műveletet. Bognár István
