Tolna Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-20 / 170. szám
19ÖS július 20 TOLNA MKGTIál NSPBJSAG ! E.háreméves terv és a szocialista iparosítás A mikor 1953-ban az MDP Központi Vezetősége feltárta a gazdaságpolitikában a korábbi években elkövetett hibákat, „divattá” vált nálunk a hibák eltúlzása, elért eredményeink semmibevevése, becsmérlése. Ez odáig fajult, — különösen az 1956-os ellenforradalom időszakában, de e nézetekkel még ma is lehet találkozni, — hogy egyesek véleménye szerint szükségtelen a szocialista iparosítás, nálunk elsősorban a mezőgazdaságot kell fejleszteni, vagy pedig, ha el is ismerik az iparosítás szükségességét, azon belül a könnyűipar fejlesztését helyeznék előtérbe. Mindez állítólag a szocializmus építésének holmi „magyar” útját, adottságainknak megfelelő, sajátos módszerét jelentené. A marxizmus—leninizmus adja meg az egyetlen helyes választ e kérdésekre. A szocialista iparosítás útja helyes és szükségszerű. Az ipar fejlesztése nemcsak most vetődött fel nálunk, talán elég utalni Kossuthnak arra a megállapítására, amelyben „félkarú óriás”-nak nevezte ipar nélkül a nemzetet. Az elmúlt egy-két évszázad történelme tanúskodik arról, az az ország lett erős és hatalmas, tudott önállóvá, függetlenné válni, amely ki tudta építeni iparát. Hiába kedvező egy ország földrajzi fekvése, hiába rendelkezik bőségesen természeti kincsekkel, kényére-kedvére ki van szolgáltatva a fejlett iparral rendelkező kapitalista országoknak. Ezért folyik ma iparosítás azokban a nemrég felszabadult, volt gyarmati országokban is, amelyek rátértek az önálló nemzeti lét, a gazdaság felvirágoztatásának útjára. Ä szocializmus legfontosabb célkitűzése, az egész, társadalom anyagi és kulturális jólétének állandó növelése el sem képzelhető korszerű ipar nélkül, mely a jólét anyagi-műszaki bázisát teremti meg, ellátja a lakosságot a növekvő szükségletnek megfelelő fogyasztási cikkek tömegével, a népgazdaságot nyersanyagokkal, termelőeszközökkel, a közlekedési, hírközlési stb. eszközökkel, az ország függetlenségét megvédő hadsereget korszerű fegyverekkel. A nehézipar fejlesztésének elsődlegességének kérdésénél már a Szovjetunióban is — amikor rátért a szocialista iparosítás útjára —■ le kellett küzdeni azokat az anti- marxista nézeteket, melyek szerint a könnyűipart, a fogyasztási cikkeket termelő iparágakat kell nagyobb ütemben fejleszteni. És á Szovjetunió negyven esztendős története bizonyítja, mennyire helyes volt létrehozni az ország függetlenségét biztosító korszerű nehézipart. A tőkés újratermelés tudományos elemzése során már Marx is arra a következtetésre jutott, hogy ameny- nyiben az újratermelés bővített, tehát növekszik a termelés, — már pedig mind a kapitalizmusra, mind a szocializmusra a bővített újratermelés a jellemző — a társadalmi termelés I. osztályának növekedési üteme nagyobb, mint a II. osztályé. (Előbbi a termelési eszközöket, utóbbi a fogyasztási cikkeket állítja elő). Érthető ez, hiszen az I. osztálynak nemcsak a II. osztály növekvő termelőeszköz-igényét kell kielégíteni — ez esetben azonos mértékben nőne a két osztály termelése —, hanem saját növekvő termelőeszköz igényét is. Ez törvényszerű akkor is, ha a bővített újratermelés azonos technikai színvonalon megy végbe. Pedig az újratermelés tőkés viszonyok között is a technika fejlődése alapján történik, tehát a különbség a két osztály növekedési üteme közt még nagyobb, ahol a legnagyobb ütemben a munkaeszközök — még pedig az I. osztályban felhasznált munkaeszközök, gépek — termelése E z — mint Marx kimutatta — objektív törvényszerűség. A kapitalizmus viszonyai között spontán, válságokon keresztül érvényesül. Nyilvánvaló, hogy a szocializmusban, a szocializmus építésének viszonyai között, ahol a termelés növekedése sokkal gyorsabb ütemű, szintén érvényesül, még pedig nem ösztönösen, hanem a szocialista terv gazdálkodás útján. Ez objektív gazdasági törvény érvényesülését nem hagyhatjuk figyelmen kívül a mi viszonyaink között sem, amikor nem egyedül — mint annakidején a Szovjetunió —, hanem a baráti országok, elsősorban a Szovjetunió segítségével, a Szovjetunió és a népi demokráciák közötti munkamegosztás alapján építhetjük a szocializmust. A nehézipar elsődleges fejlesztése természetesen áldozatot jelent, ami alól nem menthetjük fel magunkat mi sem. De külkereskedelmi érdekeink is megkövetelik a nehézipar fejlesztését, hiszen külkereskedelmünk jelentős részét teszik ki a gazdaságosan exportált és nemzetközileg is elismert színvonalú nehézipari termékek. Iparunk fejlesztésénél helyzetünkből, lehetőségeinkből indulunk ki, ahol — az egyes célkitűzések kijelölésénél — nem a mennyiségi, számszerű növelést tervezzük, hanem ott és olyan mértékben növeljük a termelést, ahol az a népgazdaság számára fontos, ahogy ezt a fogyasztás, a külkereskedelem érdekei megkívánják. A hároméves tervben jelentős lépést teszünk előre az ipar helyes struktúrájának kialakításában, az ipar szerkezetének megváltoztatásában. Az ipar fejlesztésére fordítandó 15,2 milliárd forint beruházás aránylag nem sok, de ha figyelembevesszük, hogy az első ötéves terv idején sok beruházás nem fejeződött be, az üzembehelyezett beruházások értéke messze elmaradt a befektetett összegektől, ezeket már A szakszervezeti munka hírei Az Építők Szakszervezetében az elmúlt héten bizalmi értekezletet tartottak, ahol a szakszervezeti aktivisták és műszaki dolgozók közötti kapcsolat megjavításáról tárgyaltak: * A Szakszervezetek Megyei Tanácsának megállapítása szerint a Gerjeni Állami Gazdaságban 1957-ben a dolgozók átlagfizetése 1130 forint volt. A különböző szociális és kulturális beruházások összege az alkalmazottak fizetését dolgozónként évente 1850 forinttal növelte. * A Mezőgazdasági Dolgozók Szak szervezetének Területi Bizottsága vasárnap Szekszárdon szakszervezeti sportünnepélyt tart. A sport- ünnepélyen jól szereplő sportolókat a MEDOSZ országos sportversenyére küldik el a megyei szak- szervezeti sportolók képviseletében. * A megye ipari és mezőgazda- sági üzemeiben megkezdték a szakszervezeti könyvtárak leltározását. Az ellenforradalmi események után először veszik számba, mennyi könyv tűnt el és meghatározzák azt. is, hogyan lehet visz- szajuttatni a könyvtárba a megyében eltűnt többezer kötet könyvet. A Bonyhádi Cipőgyárban a szakszervezeti kultúrotthon vezetőségét újjáválasztották. Az új vezetőség munkatervet készített a cipőgyári munkások kulturális igényeinek jobb kielégítésére. A Közalkalmazottak Szakszervezetének megyei aktivistái és bi- zalmiai részére megbeszélést tartottak. A bizalmiak megbeszélésén a megyei pártbizottság képviselői is részt vettek. A szakszervezet megyei elnöksége a legjobb munkát végző bizalmiakat értékes emléktárgyakkal ajándékozta meg. A megyei tanács művelődésügyi osztálya és az SZMT Dombóvárott népművelési vezetők részére tanfolyamot rendez. A tanfolyamon 25 szakszervezeti kultúrmunkás is részt vesz, amely a jövő hét első napjaiban kezdődik. aránylag kvés anyagi ráfordítással befejezhetjük, a három év alatt üzembehelyezett beruházások értékének évi átlaga eléri az első ötéves terv átlagát. JSl szocialista ipar termelése a hároméves terv végére 22 százalékkal, ezen belül a minisztériumi ipar termelése 25 százalékkal lesz magasabb az 1957. évinél. Az „A” szektor — a termelőeszközöket alapanyagokat gyártó ipar termelése 28, a fogyasztási cikkeket gyártó „B” szektor termelése 20 százalékkal nő. A hároméves terv kulcskérdése a megfelelő, rendszeres anyagellátás, energiaellátás, készletszínvonal biztosítása. Ezért irányozza elő a terv a széntermelésnek 26 százalékos növelését, ahol még nagyobb arányban növekszik az értékesebb feketeszén termelése. A villamosenergia termelés 40 százalékkal növekszik, amely biztosítja nemcsak az ipar növekvő szükségleteinek kielégítését, hanem a lakosság villamosenergia fogyasztásának másfélszeresére való növelését is. A cementiparban 47, a kohászatban 28,. az alumíniumgyártásnál 79 százalékkal nő a termelés — mutatva, hogy három év alatt jelentős lépéseket teszünk előre az elmúlt években és még ma is meglévő alapanyag és energiahiány megszüntetésére, az ipar ilyen irányú szerkezeti átalakítására. Különösen nagy mértékben nő a külkereskedelmi szempontból jelentős híradástechnikai és műszeripari cikkek gyártása — előbbi 72, utóbbi 62 százalékkal, de jelentősen növeljük a nehéziparnak a lakosság szükségleteire gyártott cikkek termelését — mosógépek, motorkerékpárok stb. — is. A köny- nyűipar termelése természetesen kisebb mértékben növekszik, mint a nehéziparé, de így is ki tudja majd elégíteni a növekvő igényeket. Itt jelentős lesz az előrehaladás a műanyaggyártásnál. A három esztendő alatt 15 százalékkal nő a munka termelékenysége, amit elsősorban a \ műszaki színvonal emelésével érünk el. A termelésnek a hároméves tervben előirányzott növelését 60 százalékban biztosítjuk a termelékenység emelésével. Az önköltség terén 6 százalékos csökkentést irányoz elő a terv. A hároméves tervben beruházásra aránylag nem nagy összegeket fordíthatunk. De így is — különösen, ha| az üzemek dolgozói, műszaki, adminisztratív és fizikai dolgozói — a rejtett tartalékok feltárásával segítik a célkitűzések megvalósításét, nagy lépéseket teszünk előre a szocializmus építése, az életszínvonal emelése, jövőbeni, gyorsabb ütemű fejlődésünk előfeltételeinek megteremtése útján. fi kizsigpalllikai nukárél tárgyalt a Ménéi Taeáes VégreSiajié Bizottsága A Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának legutóbbi ülésén a Bonyhádi Járási Tanács Végrehajtó Bizottságát számoltatták be a községpolitikai tervek teljesítéséről. Czin- kon János, a járási tanács vb. elnökhelyettese volt a napirend előadója. Ennek a napirendi pontnak a keretében megvitatták az egész megye községpolitikai tervének teljesítését. Vancsa Sándor, a Megyei Tanács vb. pénzügyi osztályának vezetője és Kaszler János, a tervosztály helyettes vezetőjének beszámolója alapján. Amint azt megállapították, a bonyhádi járásban több kifogásolnivaló tapasztalható a községpolitikai munkában: a feladatok megvalósítása sok tekintetben vontatottan halad és így nem sikerült elérniük a kívánt eredményt. Ennek az okai nemcsak a különféle objektív akadályokban keresendők, hanem a tanácsok tevékenységében ezen belül a járási tanács vb munkájában is. Ugyanis a járási tanács vb. és az illetékes szakosztályok sem fog laikoztak kielégítően a községpolitikai munkával, annak irányításával, szervezésével. El' kell azonban a^t is mondani, hogy e területen az utóbbi időben jelentős javulás állott be a bonyhádi járásban: a járási tanács vb. vezetői és az ipari-műszaki csoport minden községben felülvizsgálta a községpolitikai munkát, sok segítséget, tanácsot adtak és így megvan a remény arra, hogy az év végéig el tudják végezni a kitűzött feladatokat. Eredménynek kell elkönyvelni a bonyhádi járásban, hogy több községben — Bonyhádion, Kétyen, Majoson, Zornbán — öt évre állapították meg a községfejlesztési hozzájárulást. Van olyan község, ahol nem a mező- gazdálkodással foglalkozói lakosság van túlsúlyban és ott kultúrházépí- tési akciót indítottak be, amely nem is szerepel a községfejlesztési terviben. Máza községben a bányászok ! például 90 000 forintot ajánlottak fel a létesítendő kultúrház javára, Váralja községben pedig 35 000 forintot. A Bonyhádi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága felhívta a figyelmet a községpolitikai munkával kapcsolatos rendelet egyik részére, amelyet véleményük szerint módosítani kellene. Ugyanis az sok nehézséget okoz, mivel megköti a tanácsok kezét bizonyos tekintetben. Tolna megyében az idei évben mindössze három községben — Fürgédén, Bogyiszlón és Várongon — nem szavazott meg a községi tanács ülésl kiözségfejilesztési hozzájárulást: A többi községekben mindenütt jelentős összeggel járult hozzá a lakosság a közérdekű feladatok megoldásához. ■ii Mintegy negyven községben 10— 20 százalékos hozzájárulást szavaztak meg. Sok községben nem csak egy, hanem 2—5 évre előre szavazták meg a hozzájárulást. Ennek nyomán igen sok járda, út, híd, stb. épül és igen sok olyan felújításra, javításra kerül sor, amelyre községfejlesztési hozzájárulás nélkül nem, vagy csak hosz- szú idő után kerülhetett volna sor. A végrehajtó bizottság megvizsgálta az építés és közlekedési osztály munkáját is, Sándor Gábor osztály- vezető beszámolója alapján és határozatot hoztak több magánjellegű kérelem ügyében is. Nem kielégítő megyénkben a burgonyabogér elleni védekezés Mezőgazdaságunkban és különösen a burgonyaföldeken hatalmad károkat okoztak az idén a nagy tömegben fellépő kolorádóbogarak. Éppen ezért szükségessé vált, hogy a burgonyaterületeken elvégezzék a védekezést, mert a fertőzés olyan méreteket ölthet, hogy az elszaporodott kolorádóbogarakat szinte lehetetlen később kiirtani. Megyénk területén hatalmas méretűvé vált a fertőzés, és annak ellenére, hogy a törvény is bünteti azokat a gazdákat, akik a védekezést elmulasztják, nem kielégítő a védekezési munka. Vannak olyan községek, mint például Pincehely és a bonyhádi járás több községe, ahol a gazdák lisztet, mészport, trágyalevet kevertek a porozóanyagba, így természetesen eredményt nem tudtak elérni. Sok gazdát felszólítottak a községi tanácsok, hogy a védekezést hajtsák végre, ellenkező esetben a község végezteti el a munkát, és a védekezőanyag, valamint a napszám értékét a gazdának kell megtéríteni. A megye sok községében, Szedres* Döbrököz, Bölcske, Kurd, Ozora községek határaiban a Fácánkerti Növényvédőállomás végezte el közérdekű védekezés címén a porozást, mert a gazdák nem tettek eleget a felhívásnak. Az említett községekben 150 holdon felül volt a fertőzött burgonyaterület. Amellett, hogy a védekezőszert és a munkadíjat a gazdáknak meg kell fizetni, a községi tanács feljelentéssel is élt a hanyagokkal szemben. Borvásár Bölcskén Szokatlan látványnak tűnik, hogy ilyenkor, a nyár kellős közepén ennyi, boroshordókat szállító kocsi fordul be a tanácsház udvarára. Ilyesmit csak néhány évvel ezelőtt, a kötelező borbeadás idején lehetett látni —, de akkor is csak ősszel. Bent a tanácsháza udvarán sza-! bályos borvásár folyik, legfeljebb azzal a különbséggel, hogy az „árut” nem egymás között adják, veszik, hanem az Állami Borpincészet vásárolja fel. A szekerek között ott áll egy gépkocsi, amelyen hasas boroshordók sorakoznak, ezekbe a hordókba kerül a gazdáktól felvásárolt bor. A gazdák, akik bort adtak el — Süveges András, Vácz János, Szabó István, Süveges József, Kiss Sándor, Medgyesi István, meg a többiek — segítenek egymásnak, mázsára rakják a hordókat, vagy a szivattyúval az ö hordóikból átfejtik a bort az állami hordókba. Révfalvi Imre, az Állami Pince- gazdaság paksi pincészetének felvásárlója ugyancsak elfoglalt ember. Átveszi a gazdáktól a bort, s közben le is főzi, vagyis megállapítja azok szesztartalmát. De nemcsak azokét, akik most hoztak bort átadásra, hanem olyanokét is, akik később akarnak bort eladni és kíváncsiak arra, milyen árat kapnak érte. A készülék éppen füstölni kezd, befejeződött a lefőzés. — 10,6-os a bor — állapítja meg a felvásárló. — Ha nem fuksz, hanem vörösbor, akkor majdnem két forinttal többet fizetnénk érte. — Jaj, hát mit csináljak vele — mondja özv. Horváth Károlyné —> a bor tulajdonosa. — Tovább kell a törkölyön hagyni, akkor jobban megszínesedik — világosítja fel a felvásárló. — Mindegy, most már ... 800 liter lesz eladó, ha jönnek a jövő héten. Jónéhányan ugyancsak érdeklődni jöttek, lehet-e borszállításra szerződést kötni, vagy meddig lehet szerződni. — Lehet kérem. Legkésőbb a szüret előtt egy hónappal. A szerződéssel lekötött borért a szabad áron átvettnél tíz százalékkal többet fizetünk. Amennyiben a bor szesztartalma 11,5 százalék felett van, további 10 százalékos felárat fizetünk, és amennyiben a bor tiszta rizling, vagy kadar, további öt százalékos felárat fizetünk. Tehát a szerződéses borért 25 százalékig ter- jedhető felárat fizetünk, amennyiben a feltételeknek megfelelnek — adja meg a választ az érdeklődő gazdák- nak Révfalvi Imre. Ezekután megkérdezzük, hogyan folyik jelenleg a felvásárlás, hogyan folynak a szerződéskötések. — A felvásárlást jelenleg úgy végezzük, hogy két, három hetenként előre meghatározott napon felkeressük a községeket és átvesszük a bort a gazdáktól. Egy-egy alkalommal mintegy száz hektó bort vásárolunk fel a tavalyi termésből — adja meg a felvilágosítást a felvásárló. — A szerződéskötések eredményesen folynak, hiszen a gazdák előnyös árat kapnak borukért. Pakson, Dunaszentgyörgyön és itt Bölcskén eddig mintegy 8500 hektoliter bor értékesítésére kötöttünk szerződést a gazdákkal. Decemberig előreláthatóan 10—12 000 hektoliter borra kötnek szerződést a gazdák az idei termésből, ámbár lehet, hogy ennél is többet vásárolunk fel. Legalábbis ezideig még igen jónak ígérkezik a szőlőtermés, s ha valami még nem éri, terem bor bőven... B. I.
