Tolna Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-09 / 160. szám
TOLNA MEGYEI ” \G PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ÉS A TANÁCSOK LAPJA III. évfolyam, 160. szám. ARA: 50 FILLÉR Szerda. 1958 július 9. július 20-án ifjúsági találkozi Bátaszéken A szekszárdi járás déli községei KISZ-szervezetei részére július 20- án ifjúsági találkozót szervez a járási KlSZ-bizottság Bátaszéken. A találkozónak igen gazdag a programja. Délelőtt 10 órakor nagygyűlésre kerül sor, amelyen részt vesz a Tolna megyében tartózkodó bolgár ifjúsági küldöttség is és felszólal a küldöttség egy vezetője. A délután visszalévő részét kultúrműsor tölti ki, amelyen fellépnek a bâtai, a furkópusztai. várdombi kultúrcsoportok, ezenkívül a bátaszéki Búzakalász Termelőszövetkezet, az Ujbereki Állami Gazdaság és a bátaszéki általános iskola művészi együttese. Délután sportműsort rendeznek a sporttelepen, ahol különböző sportágakban mérik össze tudásukat a fiatalok. A nagyjelentőségű találkozóra nemcsak az ifjúsági szervezet tagjait hívja a járási KISZ-bizottság, hanem a szervezeten kívüli ifjakat és az idősebb dolgozókat is. A szekszárdi járás 240 úttörője üdül Balatonföldváron Júliug 11 és 22 között Balatonföldváron a szekszárdi járás úttörői közül 240-en üdülnek sátortáborban. Az üdülés költségeit teljesen saját erőből teremtették elő, részben az úttörők, részben pedig a szervező testületek fedezik a költségeket, központi támogatást tehát nem vesznek igénybe. Tizenkilencedszer a bíróság előtt EGY MEGRÖGZÖTT bűnöző állt a közelmúltban a bonyhádi járás- bíróság dr. Németh Ernő tanácsa előtt: Muszli János bonyhádi lakos. Tizenkilencedszer került ezúttal bíróság elé és két eset kivételével minden alkalommal vagyon elleni bűncselekmény miatt ítélték el. Jelen pillanatban a legutóbbi két és fél évi börtönbüntetését tölti. Muszli János már elmúlott 60 éves, öregsége miatt, tehát már nyilván élete utolsó szakaszába érkezett. A legtöbb ember ilyenkor boldogan tekint vissza a maga mögött hagyott évtizedekre és az öreg kort ez teszi boldoggá. Muszli János élete azonban dicstelen, szennyes volt és ha egy kis önérzete lenne, most szégyenkeznie kellene embertársai előtt életútja miatt. Muszli azonban erre képtelen, még az öreg kora sem hozott nála javulást, tovább folytatta szennyes cselekedeteit. Halált okozó súlyos testisértést követett el. A sértettel, Rück Ádámmal a bonyhádi szociális otthonban laktak. Jó barátságba kerültek, mivel életfelfogásuk megegyezett : mindketten mértéktelenül italoztak és még különféle kisebb lopásokat is közösen követtek el az otthonban. Rück Ádámot ez miatt pár évvel ezelőtt áthelyezték egy másik otthonba. Mielőtt azonban eltávozott volna, meglopta „legjobb” barátját, Muszli Jánost: egy kabátot lopott el tőle. Rück Ádám egy alkalommal visszatért Bonyhádra, italozott s köz ben összetalálkozott „barátjával”, Muszli Jánossal. Az ellopott kabát miatt szóváltás támadt köztük, majd Muszli ütni, rugdosni kezdte Rück Ádámot, aki végül is összeesett. A súlyos sérülésekbe Rück Ádám belehalt. AZ ÜGYBEN vádlottként szerepelt egy orvos is, dr. Bese Ferenc is, akinek a bűnössége abban rejlett, hogy hivatalos minőségében kiállította a halottvizsgálati bizonyítványt anélkül, hogy a halott Rück Ádámot látta volna. Ugyanis, amikor a halottasházba ment, a koporsó már le volt szegezve. A halál okaként szívizomelfajulást és érelmeszesedést tüntetett fel annak megjegyzése mellett, hogy erőszakos halál, vagy annak gyanúja nem forog fenn. Az orvosi bizonyítvány alapján a temetkezési engedélyt meg is adták. Az ügyben a nyomozás több, mint egy évvel a halott elföldelése után indult meg. A holttestet exhumálták. Az orvos bűnösségét közhivatalnoki minőségben elkövetett közokirathamisítás bűntettében állapította meg a bíróság és 2000 forint pénzbüntetésre ítélte. Muszli Jánost, aki a halált okozó súlyos testisértést követte el, 3 évi börtönbüntetésre és 5 évi jogvesztésre ítélte a bíróság. Többezer kötet könyvet adtak el Szekszárdon a könyvhét folyamán H. Sz. Hruscsov vezetésével megérkezett Berlinbe a szovjet pártkiildöttség (2. old.) Irodalom, művészet (3. old.) SZTK tanácsadás (4. old.) Beszélgetés g tarlón (5. old.) A MAI SZÁNBAN: A rendkívüli időjárás ellenére teljesítik a tervet Mázán AZ ELMÚLT évek során nagyon sok pénzt fordított államunk a tégla- ipar korszerűsítésére. A rengeteg új gép, új technológia bevezetése ellenére a téglagyártást az időjárás még erősen befolyásolja. A féléves munka értékelésekor azt állapíthatjuk meg, hogy a termelést akadályozta, de nem tette lehetetlenné a rossz időjárás. Azokon a napokon, amikor kedvező volt az idő, a napi tervnek nem egyszer, csak egyharmad részével termeltek többet. S a napi többtermelések eredményeként tudták a második negyed-, éves tervet nyolc nappal előbb befejezni. A gyárban is — az egyesülés kezdeményezésére — munkaversenyt indítottak, hogy augusztus 20-ig pótolják a lemaradást. Már most bizonyossá válik, hogy a céljukat elérik a munkaverseny segítségével: Naponta, a terven felüli többezer darab tégla már az első negyedéves lemaradás törlesztését jelenti. SAJNOS MÉG jelenleg is sok nehézséggel küzdenek a gyárban. A téglaprés kapacitása sokkal nagyobb, mint a szárító Keller-fészerek befogadóképessége. Most olyan intézkedéseket tesznek a gyárban, hogy gondosabban szervezik meg a téglagyár-) tást, a kemencébe való behordást, s így biztosítani tudják a présgép zavartalan üzemeltetését. Az első félév rendkívül rossz időjárása okozta károk, lemaradások pótlása még a harmadik negyedévben megtörténik, s ezután azért dolgoznak a mázai téglagyáriak, hogy az év végén — a terv túlteljesítésével, az önköltség csökkentésével — mind jobban növeljék a nyereséget, melynek egy részét majd a munkások között kiosztanak. Tűzoltókat tüntettek ki Hőgyészen A napokban bensőséges ünnepség keretében nyújtották á,t a 36 felnőttből és 10 úttörőből álló Hőgyészi önkéntes Tűzoltótestület legidősebb tagjainak a szolgálati érmeket. A tűzoltótestület tagjai közül hatan 39 éves tűzoltószolgálatra tekinthetnek vissza. Hopp Vince, az egyik legöregebb hőgyészi tűzoltó, aki egyúttal a parancsnok is a községben, egy eseménynaplót mutatott meg az ünnepség részvevőinek, amely 13 év óta rendszeresen feljegyezte a helyi tűzoltótestület tevékenységét. Az önkéntes hőgyészi tűzoltók az utóbbi években elsők voltak a járás tűzoltóversenyein. Jó munkájuk jutalmaként a tanács tervbe vette, hogy mintegy 20 000 forint értékű egyenruhát vásárol részükre. ÉJFÉLI VACSORA Megismerik és becsülik egymást Utazás közben nem szeretek ismerkedni. Legtöbbször csendes szemlélő vagyok, érdekes és szórakoztató megfigyelni az embereket. Legutóbb mégis barátságot kötöttem három utitársammal, amelynek leírom a történetét. Nem volt ugyan sok utas a vasúti kocsiban, de az ablaknál már mindenütt ültek. Én magam is, de általában mindenki az ablak mellé szeret telepedni. Lepakoltam a holmimat és előszedtem az elmaradhatatlan’ horgolást. Közben szemügyre vettem utitársaimat, ők is engem. Én horgolni kezdtem, ők pedig zavartalanul tovább folytatták a beszélgetést. A viseletűkről és a beszédjükről megállapítottam, hogy a két ablaknál ülő asszony székely, velem szemben pedig egy német asz- szony ül. Nem mutatkoztunk be egymásnak, így hát én adok nekik nevet. Székelynének és Németné- nek nevezem el őket. Élénken beszélgettek és a két székely asz- szony érdeklődött a német asz- szonytől a faluban élő bukovinai ismerősök után. — Hát ezt ismeri-e? — Hát arról a családról mit hallott, úgy tudom a maguk községében laknak. És Németné sorban beszámolt kiről, mit tudott, s aztán azt panaszolták a székely asszonyok, hogy milyen rossz hírük van a Németné falujában élő székelyeknek. — Kivetkeztek ezek már enma- gukból es teljesen. A szép viseletét se hordják, s a templomot is kerülik, pedig igen vallásos nép a mienk. S divatolnak — dohog az idősebb, 1 a fiatalabb pedig rábólint. — Az igaz, hogy divatosan öltöznek. De miért ne öltöznének úgy, ahogy a többi, a székelyek közül is sokan a városban dolgoznak, sokan meg az iskolába járnak, hát hadd járjanak úgy, mint a városi nép — mondja Németné. Jólesően füleltem, s bármennyire is illetlen a hallgatózás, minden figyelmem rájuk összpontosítottam, a horgolást teljesen elhanyagoltam. — Azt es hallani, az elnökhelyettes, aki velünk együtt települt ó.t Tolna megyébe, sanyargatja a népet — mondja az idősebb Székelyné. — No az már nem igaz, veszi pártfogásba a székely tanácselnökhelyettest Németné. Aki nem tudja a kötelezettségét, azzal szemben bizony alkalmazza a törvényt, legyen az benszülött, vagy telepes. Bár keveset lehet találni ilyent a mi falunkban. Az elnök- helyettes meg éppen nagyon is igazságos ember. Persze nem adhat mindenkinek igazat — pattog Németné. A horgolást az ölembe ejtettem. Nem, ez szinte lehetetlen a „svábasszony” ennyire védelmezi a „csángó” elnökhelyettést? Ennyit változott a világ 10—12 év alatt. Milyen jól esett ezt hallani, s eszembe jutott a 8—10 évvel ezelőtti gyűlölködés és az, hogy milyen háborúskodás előzte meg az első német—székely házasságokat. Ma már nem ellenzi, egyetlen német mama sem, ha székely fiú jelentkezik kérőbe, vagy fordítva. Nem is tudtam már magamba tartani véleményemet, bekapcsolódtam a beszélgetésbe, egy-két példával idézgettem Németnének, hogy volt valamikor. — Ja, azóta megismertük egymást és sok mindenre rájöttünk, mi is, ők is. Szorgalmas népek a székelyek, persze akad közöttük amolyan is, mint ahogy köztünk is, nem vagyunk egyformák, én fiam is székely lányt vett leségül és nagyon szeretjük Rendikívüli sikere volt a szombat esti rendezvénynek, bár a szokásos módon kezdődött: a közönség (a hagyományokhoz híven) hét óra helyett csak nyolckor töltötte meg a ^ színháztermet. Logikusan elemző és szenvedélyeden bíráló ünnepi beszédet hallot- Ktunk: Kovács György, a MÉSZÖV {igazgatóságának elnöke beszélt a {szövetkezetek nemzetközi és hazai (céljáról, munkájáról és a feladatokéról. Utána jutalmakat osztottak ki. ÍA Szövetkezet Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta: Katzen berger Klára {pénzügyi előadó (MÉSZÖV) és Agócs (Zoltán, a bonyhádi FJK dolgozója; Ka Szövetkezeti Ipar Kiváló Dolgozóija címet pedig Póth Mihály {(KISZÖV). 2500 forint hűségjutalommal ajándékozták meg Joó Lászlót, a MÉSZÖV főkönyvelőjét 25 rêves szövetkezeti (kereskedelmi) {munkájáért. Lelkes taps köszöntötte őket. A közönség jó hangulatát persze (ja kultúrműsor váltotta ki igazán, s {ez a hangulat szinte mámoros tom- {bolásig fokozódott. Érthető, hiszen Milyen színvonala® alkalmi műsort Gritkán láthat az ember vidéken, íSzabó Miklós, Vörös Sári és Dóri 'lózsef alig győzte ráadásokkal. A {népdalok és magyar nóták sikeréhez (Csorba Géza zenekara nagy mértékében hozzájárult. Kitettek magukért 6a komikusok is: Csák Hugó és Ná- rdassi József (konferanszié). Állítólag ennyit még nem nevettek {Szekszárdon egy este. Csaknem éjfélig húzódott a „beleső” mulatság, utána kint folytató- pdott a kerthelyiségiben vacsorával {és — a hűvös idő ellenére is — regigeiig tartó tánccal. (Q) Az lets menyünket. Három éve lakunk együtt, de ennyi rosszat sem mondhatok reá — mutatja a körme alatt a feketét. A két székely asszony összenéz, s a fiatalabb még így próbálja leszólni saját fajtáját. — Azt is beszélik, hogy nagyon kiokosodtak, a fiataloknak már nincs annyi gyerekük sem. — Aztán minek az a sok gyerek, elég a kettő-három, de azt aztán neveljék fel rendesen. Szépek is a gyerekeik, nem ártott meg a „keveredés” — beszél szíve szerint Németné. — Ami igaz az igaz, nem es jó az a sok gyerek, volt nekem es tizenkettő. Még mindig van odahaza belőlük egy 16 és egy 14 éves leány. De érzem, hogy már nem nekem való az ilyen lánykákkal való vesződtség, immár közel vagyok a hatvanhoz. Ez az idősebbik lányom — mutat a szembe ülő asszonyra, s unokám es van akkora, mint a legkisebb lányom. A vonat megállt, le kellett száll- nom. A három utitársnőm is leszállt, ők is a városba jöttek, s együtt mentek mindaddig, amíg láttam őket. VANKO JOZSEFNÊ Bátaszék Vége az ünnepi könyvhétnek, de még nem lehet mérleget készíteni, hiszen egyedül Szekszárdon a könyvesbolt és könyvsátoron kívül 20 üzemben, hivatalnál és vállalatnál rendeztek ünnepi könyvvásárt. Az üzemi könyvvásárok eredményét még nem ismerik, de a könyves bolt és a korzón elhelyezett könyvsátor az egyik hét folyamán több mint 20 ezer forintot forgalmazott. Ez azt jelenti, hogy az ünnepi könyvhét alatt hozzávetőlegesen kétezer kötet könyvet adtak ej ezen a két helyen. Az üzemi könyvvásárok eredménye körülbelül ugyan ennyire tehető. Hasonló volt a hely zet a megye többi járási székhelyéi is, természetesen a község lakosság; számarányának megfelelően csökken a forgalom. A vásáriók közül 360 fo rintos volt a legnagyobb tétel, eg; szekszárdi könyvbarát vásárolt ilyei összegért, de a kétszáz forinton felül vásárlás sem volt ritka. Az ünnepi könyvhét Tolna megyé ben is a kultúra, a könyv diadaiá hozta, s bizonyította, hogy ma már a: olvasás életszükségletté vált. Nagyszerű volt a szövetkezeti nap Szekszárdon, sokáig emlékezetes marad azok számára, akik elmentek — és még befértek a Városi Művelődési Házba.
