Tolna Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-04 / 156. szám
A MAGYAR—SZOVJET BARÁTSÁG HANGJA Kiadja az MSZBT Tolna megyei Elnöksége fl Szovjetunió, a szocializmus országa életéből A szovjet művészeknek tapsol a külföld Az utóbbi hetekben a különböző országok sajtójában egymást érték a szovjet művészet kimagasló eredményeit méltató cikkek. A lapok a szovjet művészet- valóságos diadalaként írnak a Művész Színház londoni és a Nagy Színház balettkarának párizsi vendégszerepléséről, a Szovjetunió Népi Táncegyüttesének amerikai és kanadai útjáról, a Szovjet Hadsereg ének- és tánccsoportjának és az Ál-( lami Akadémia Orosz Kórus brüsz- szeli bemutatkozásáról. A Daily Express így írt — amikor a Moszkvai Művész Színház Londonba érkezett: „A Szovjet színészek fellépése a londoni színpadon többet tehet Anglia és Oroszország népeinek közeledése érdekében — mint a diplomaták beszédei.” A News Cro-| nicle így összegezte a nézők elragadtatását: „A Moszkvai Művész Színház a világ legjobb drámai színháza.1’ Az amerikai sajtó szerint a Szovjetunió népi táncegyüttesének útja Amerika és Kanada városaiban valóságos diadalmenet volt. A lapok meg-, írták, hogy olyan ováció, amilyennel a nézők az együttes műsorait jutalmazták, még a legrégibb színházak történetében sem fordult elő. A los- angelesi utolsó előadás után több mint hat ezer néző 30 percig állva tapsolt a szovjet művészeknek. Ugyanezekben a napokban a párizsiak elragadtatással tapsoltak a Moszkvai Nagy Színház híres balettkarának. Japánban nagy sikert aratott a lenin- grádi szimfonikus zenekar, Angliában az Ukrán SZSZK. Állami táncegyüttese, a Német Szövetségi Köztársa-| ságban magasra értékelték az omszki népi kórus hangversenyeit. rugalmas és színtartó lakkfestékeket, továbbá ragasztó anyagot üveg és fém ragasztásához. Gyorsütemű építkezés az éhség-sztyeppén. Az éhség-fsztyeppén épülő Jangi-Er nevű város napról napra változik. Ahol tegnap még pusztaság fehérlett, ott ma már állványerdő emelkedik a magasba. A régen járhatatlannak vélt területen egymás után épülnek a lakóházak. Hamarosan elkészül a kórház, az iskola és az üzletsor is. S nemsokára — bármily hihetetlen — az egykori sztyeppe kis sarkában virágba borul a városi park. Száz kolhoz téglagyár A jaroszlavi terület falvaiban nagy építkezés folyik. A kolhozok új klubokat, lakóházakat, állattenyésztési épületeket emelnek. A falusi építke-, zésekhez szükséges tégla jelentős részét a kolhozok téglagyáraiban állítják elő. Tavaly 40 kolhoznak volt téglagyára a jaroszlavi területen. Az idei tavaszon eddig 25 kolhoz kezdte el saját téglagyára építését. A jaroszlavi gazdasági körzet ipar- vállalatai segítségképpen 100 új kolhoz-téglagyár számára készítenek berendezést. Családi ház részletre Kirov területen az Iszkra kolhoz vezetősége elhatározta, hogy új módon oldja meg a lakásproblémát. Idén 25 típus családi házat építtet és (cész állapotban eladja a kolhozparasz toknak. A lakások alapterülete 32 négyzetméter A kész családi házak ára 11—13 ezer rubel. A házak árát a vásárló öl évi részletben fizeti vissza a kolhoznak. „Budapest’' szálló Moszkvában A moszkvai szállodákban naponta több mint 24 000 ember lakik. Sok idegen és szovjet állampolgár lakik szállodában, akik külföldről vagy az ország különböző részeiből érkeztek a fővárosban. A moszkvai szállodák száma évről évre emelkedik. Az Oktyabraszkaja téren 383 szobás, modernül berendezett szálloda épül. A főváros egyik festői szépségű részén már felépítették az új szálloda hat épülettömbjét. Ez a szálloda rövidesen még három épülettel fog gyarapodni. Moszkva központi részében, a Pet- rovszkij sugárúton volt egykor az „Eímpire” szálloda. Az októberi for-, radalom után az épületet lakóházzá alakították át. Nemrégiben azonban a lakókat új lakásokba költöztették és megkezdődött az épület rekonstruálása. Az év végére befejeződnek az építési munkálatok. Ez lesz Moszkva egyik legszebb hotelje, a „Budapest” szálló. Ultrahang: az orvostudományban A leningrádi vérátömlesztési tudományos kutatóintézetben ultrahanggal sterilizálják a vérplazmákat és a plazmahelyettesítő oldatokat. Ismeretes ugyanis, hogy az ultrahang elpusztítja a baktériumokat és a vírusokat. Ezt a tulajdonságát használják fel, amikor segítségével elpusztítják a vérplazmában és a plazmahelyettesítő anyagokban lévő kórokozó mikrobákat. Meg kell jegyezni, hogy az ultrahangos sterilizálás során a vérplazmák semmit sem vesztenek értékes biológiai tulajdon^ ságaikból. Üj vírus A reuma nemcsak az ízületet, hanem a szivet is megtámadja A tudósok már hosszú ideje kutatják, vajon mi okozhatja a veszélyes betegséget. Ebbe a kutatómunkába a no- voiszibirszki orvostudományi lintézet munkatársai is bekapcsolódtak. Munkájukat nemrégiben siker koronázta A tudósok a vérből filtrálható vírusokat vontak ki. Amikor ezekkel megfertőzték a házinyúlakat, az állatoknál reumatikus szívelégtelenségeket figyeltek meg. Ezek a kutatások tehát lehetővé teszik, hogy újabb utakon induljanak el a megbetegedések gyógyítása érdekében. A szovjet színházak táncegyüttesének, kórusok, zenekarok jártak a nagy Kínában, Csehszlovákiában és Lengyelországban, Magyarországon és Bulgáriában, Romániában, Albániában, Koreában, Vietnamban. Látni kellett volna, milyen lelkes fogadtatásban részesítették a kínai városokban a Szovjetunió Állami Szimfó-, nikus Zenekarát, milyen meleg szeretettel fogadták Romániában és Bulgáriában a Kis Színház művészeit! A Barátsági Hónap után ^ Barátsági Hónap programja megyénkben is széles tömegekkel ismertette meg a szocialista országok életét, munkáját, kultúráját és küzdelmeit. A Barátsági Hónap során megvalósult az az elv, hogy mind több dolgozó ismerje meg a Szovjetuniót, valamint a Szovjetunió népeit. E cél vezérelte a Magyar—Szovjet Ba ráti1 Társaságot a program kidolgozása és megvalósítása során. A Barátsági Hónap után elmondhatjuk, hogy ebben a munkában az MSZBT aktivistái jó munkát végeztek. A jó munkát igazolja, hogy a Barátsági Hónap alatt az MSZBT rendezvényeken mintegy 15 ezer megyei dolgozó vett részt. A Magyar- Szovjet Baráti Társaság rendezvényei megmozgatták a munkás-paraszt és értelmiségi rétegeket. A programban szerepel zenei-irodalmi, műszaki és mezőgazdasági rendezvény. Különösen jelentős állomása volt a Barátsági Hónapnak, a megye dolgozóinak és a szovjet helyőrségek katonáinak találkozója. A találkozók sikerét igazolja az a tény is, hogy jónéhány községben évek óta nem tapasztalt tömeg gyűlt össze. Feltétlenül meg kell említeni néhány igen jó találkozót. Mint az ozorai, a nagykónyi, a magyarkeszi, a sárpilisi, a dombóvári, a paksi, a felsőnyéki, a bonyhádi, a dunaföld- vári, valamint a szekszárdi találkozó. Az elmúlt két hónap során megyénk 18 helységében, 27 alkalommal rendeztünk a szovjet elvtársakkal karöltve MSZBT baráti találkozókat, műsoros esteklet, valamint élménybeszámolókat. E találkozók igaz baráti légkörére jellemző az, hogy a közös nyelvet igen hamar megtalálták, —• sokszor tolmács nélkül is, így — a bonyhádi zománcgyári munkás, a szovjet katonával, vagy az orvos-találkozón a megyei kórház orvosa, a szovjet helyőrségi kórház orvosával. E találkozókon számtalan barátság szövődött és a szovjet elvtársak látogatása után nagyszámú dolgozó, valamint kultúrcsoport kereste fel a helyőrségekben a szovjet elvtársakat. A Barátsági Hónap után a MSZBT elnöksége és az aktivisták feladata, hogy e megkezdett úton haladjanak tovább, munkálkodjanak a kultúra, a munka és az élet minden területén, hogy a magyar—szovjet barátság további gazdag hajtásokat hozzon. SCHERER SÁNDOR MSZBT megyei titkár Szovjet vendégek látogatása a Bonyhádi Cipőgyárban és a Zománcművekben Kedves vendégeket köszöntöttek a ikét üzem dolgozói az elmúlt napokban, amikor ,!hogy úgy mondjuk, „váratlanul” tették tiszteletüket a szovjet elvtársak. Nem újság az, hogy ebben a Tolna megyei, viszonylag nagy üzemben vendégek tesznek látogatást, hisz már máskor is megtiöryjént, hogy külföldiek tekintették meg a két üzemet, de a mostani látogatás, mely meglepetés számba ment, kedvesebb volt az előzőknél. A Bonyhádi Cipőgyár jelenleg éppen szovjet exportra gyárt. A szovjet elvtársak sorra látogatták az üzemet és minden részletét megtekintették a gyártásnak. Tetszésüknek oly módon is kifejezést adA szovjet művészet egészséges szel-S lemű, erkölcsileg tiszta, mentes ajj különféle modem eltévelyedésektől,^ idegen számára az embergyűlölet, a? faji megkülönböztetés, a népek kö zötti ellenségeskedés reakciós pro-jj pagandájától. Szellemi törekvéseiké tisztaságával, formáinak elevenségé-? vei, eszméinek szépségével, művészijl tökéletességével megérdemelten szer-í| zett nemzetközi tekintélyt Minden becsületes, elfogulatlan külJI földi látja, milyen kedvező feltétele-J két teremt a szovjet rendszer a mű-| vészét virágzására, milyen sokat tesz? a tehetségek nevelésére — a népd szellemi gazdagítására — művészi íz-3 lésének fejlesztésére. Művészeinké külföldi vendégszerepléseinek sike- j re mindennél jobban tanúskodik aï szocialista realizmus életrevalóságá-j| ról és ragyogó jövőjéről. Ez a sikeré azt is meggyőzően bizonyítja, hogy aé szocialista társadalom az alkotás? igazi szabadságát biztosítja a művé-'l szét virágzása érdekében. A vegyészet újdonságai A tambovi anilin-festékgyárban - hosszas kísérletezések és próbálkozó- f I sok után sikerült üzembehelyezni a;jj első próbaműhelyt, amelyben plaszti-jk kai alapanyagokat állítanak elő ű A legfontosabb ilyen alapanyag.^ melynek előállítását a közeljövőberíj megkezdik, a maloinsavanhidrid. En-Ó nek az anyagnak nagy jövője van sfy vegyészeiben, sok mindenre felhasználható. Készíthetnek belőle acélszilárdságú mű üveget, hő és fagyálló, Felejthetetlen este Ocsényben tak, hogy egy-egy üzemrészben még harmoniikázítak is, ami csak fokoz!- ta a kedves, közvetlen hangulatot. A szovjet elvtársak elmondották, nem a véletlen műve volt az, hogy felkeresték laki üzemeit. „Nem volt szándékunk előre jelezni jövetelünket, hisz az úgynevezett „váratlan’' megjelenés csak annyit jelentett, hogy úgy jöttünk ide, mint barát, mint családtag, akinek nem szükséges jövetelét előre bejelenteni.” Az üzemlátogatások után a gyár vezetői tolmács segítségével beszélgettek el a vendégekkel — ami ugyancsak a legmeghii.tebb baráti hangulatban telt el — mindaddig, amíg útra nem kelték a másik üzem, a zománcművek dolgozóinak n íeglátogatására. Itt már tudtak az elvtársak jöveteléről, így teljes felkészültséggel fogadták a vendégeket. Elmondották a szovjet elvtársak, hogy odahaza ők is valamennyien fizikai munkásók és örömmel állapították meg azt, hogy a magyar dolgozók is éppen olyan lelkesen munkálkodnak országuk és munkáshatalmuk állandó erősítésén, mint ők saját hazájukban. Különösen nagyon érdekelte a szovjet vendégéket az új építmény, az égető, mely több, mint hétmillió forintba került, majd a ciekoredény gyártást, a raktárakat, majd végezetül a szociális létesítményeket, az étkezdét, a napközi otthont stb. tekintették meg. A látogatás este hatkor ért véget. A délelőtti műszak befejezése után a dolgozók együtt szórakoztak a szovjet vendégekkel, sőt a szép harmonikazene ritmusos ütemére, még táncra •is perdültek a lányok a fiatalabb korcsoportba tartozó vendégekkel. A búcsúzás rövid volt, de a kézfogás kemény. Az összefonódó kezek tolmács nélkül is megértették egymást abban, hogy ez a találkozás az első volt ugyan a kis csoport részéről, de nem az utolsó. Szükség van több ilyen baráti látogatásra, szükség van a baráti szálak erősítésére, különösen napjainkban. Fontos a magyar és a szovjet barátság erősítése s erről Halász József elvtárs, i cipőgyár igazgatója és Nagy Ferenc elvtárs is a maga, mint munkatársai nevében így búcsúztak: A nielőbbi viszontlátásra kedves szövet elvtársak. Varga János VENDEGEK OCSÉNYBEN. Kedves vendégek — barátok: szov jet katonák. Vendéglátás és barát- kozás volt ez a szó teljes értelmében véve. Azt már nehéz lenne megmondani, hogy tulajdonképpen mivel is kezdődött el ez a találkozás. Annyi bizonyos, hogy az öcsényiek is sokat hallottak már erről a nagy sikert aratott szovjet kultúrcsoportról, amelyik hol Szekszárdon, hol pedig valamelyik kisközségben örvendezteti meg és készteti szűnni nem akaró tapsra a közönséget. És az őcsé- nyiek közül is egyre többen kezdték mondogatni, „jó lenne, ha egyszer hozzájuk is ellátogatnának a szovjet katoríák ...” Es szombaton este el is látogattak. A legmegkapóbb talán az volt, hogy nem hallott az ember hangzatos szavakat, szólamokat, hanem ennek a baráti estnek az ezernyi apró mozzanata tanúskodott a magyar és a szovjet nép őszinte barátságáról. Volt ugyan „hivatalos” része is az estnek: a műsor kezdetén a szovjet kultúrcsoport vezetője üdvözölte az őcsényieket, az őcsényi tanácselnök, Molnár Albert pedig üdvözölte a szovjet katonákat a falu dolgozói nevében. Mindez azonban még öt percig sem tartott s utána kezdetét vette a dal, a tánc, a jókedv, amely mintegy „hitelesítette” az üdvözlő beszédeket: „Szeretettel jöttünk Ocsénybe.. ”, „Szeretettel üdvözöljük körünkben a szovjet vendégeket...” OROSZ DAL szárnyal a teremben. A női énekkar énekel. Senki nem érti a szöveget, de a dalnak van valami különös varázsa: nyelv ismeret nélkül is magával ragadja a hallgatókat, kiváltképp ha ilyen mosolygós, csinos, életvidám asz- szonyok, lányok éneklik, mint ennek a kultúr csoportnak a tagjai. S amikor vége van egy-egy számnak, a zsúfolásig megtelt terem közönsége viharos tapssal jutalmazza a szép dalt. Most tánc következik. Egy orosz népitánc. Két szépszál katona táncolja, egy harmadik pedig a harmonikát — a szovjeteknél ezt a soha el nem maradható hangszert — kezeli. Ez már valósággal ámulatba ejti az embereket. Pontosság, erő, szellemesség, szépség jellemzi minden mozdulatukat. Es amikor ennek vége van, akkor már nem is egyszerűen vastaps kezdődik, mert ezért a számén már ez is „kevés” — ezt a számot már visszatapsolják. A két katona a szilaj táncban kifáradt, de mit tehetnek mást, kénytelenek megismételni — és sokan még harmadszor is szeretnék látni őket. Az előbb azt mondtam, hogy a közönség a szöveget nem érti, mert nem tudnak oroszul. De nini, úgy látszik ezen akarnak „segíteni” a vendégek. Egy vékony, csontosarcú katona lép a színpadra és a harmonikás egy magyar dalt kezd játszani. Ezt énekli a szovjet katona is —, de a legnagyobb meglepetésre nem oroszul, hanem magyarul. Igaz, kicsit furcsa kiejtéssel, a „Darumadár” helyett „Daru mádár”-t mond, dehát ez természetes és annál nagyobb a sikere. Amikor vége van a műsornak, a szovjetek meghívják a laktanyába az őcsényieket. ök még nem látták az őcsényiek kultúrműsorát és nagyon szeretnék látni. Az őcsényiek meg is ígérik ezt a látogatást. VACSORÁVAL KÍNÁLJAK a vendégeket — ősi őcsényi szokás szerint birkapörkölttel, amelyet itt különös hozzáértéssel, különösen finomra tudnak elkészíteni. Meg kellene dicsérni azokat, akik sokat tettek ennek a baráti estnek a sikeréért: dehát ki tudna felsorolni annyi nevet. Hiszen az őcsényiek egy része a főzéshez szükséges anyagot adta össze, egy része evőeszközöket adott a tálaláshoz, egy része főzte, egy része a tálalásnál segédkezett és így tovább ... A vacsora után elkezdődött a „műsoron kívüli” nótázás, táncolás. A szovjet legények az őcsényi leányokkal, az őcsényi legények pedig a szovjet leányokkal, fiatalasszonyokkal ropták a táncot. Felejthetetlen este volt ez a szó teljes értelmében véve: egy kis része az egész magyar és szovjet nép megbonthatatlan, testvéri barátságának.
