Tolna Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-04 / 156. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÂG 1958 július 4. Asszonyoknak—lányoknak Kozmetika A régi és a modern kozmetika Hogy a mai dolgozó nő fel tud­jon emelkedni a mai kozmetika mi­nőségi felértékeléséhez, szükséges, hogy különbséget tudjon tenni a régi és az új, a modern női szép­ségápolás között. A modern kozmetika frappáns eredményeit, nagy sikereit kétség­telenül a természettudományok fej­lődésének és segítségének köszön­heti. Amíg a megszépítés mesterségét évszázadokon keresztül házilag, ti­tokban űzték s a primitív szépség­ápolószereket a kiváltságosok részé­re készítették, s az egész foglalko­zást homályosság és rejfelmesség vette körül, addig a kozmetika sem­mi előmenetelt, vagy fejlődést nem tud felmutatni. Mióta azonban ki­került a kuruzslók és javasasszo­nyok kezéből, és a tudomány és a technika tanításait szolgálatába ál­lította, azóta komoly foglalkozási ággá fejlődött. Amíg a régi kozmetika csupán a bőr kendőzését, a hibák leplezését végezte, addig a mai kozmetika kül­ső és belső eszközök segítségével meg is gyógyítja a bőr rendellenes­ségeit. A vegyiipar varázsszerei mellett a technikai berendezések és eljárá­sok azok, amelyek a test és a bőr radikálisabb gyógyítását és megszé­pítését segítik elő. A modem koz­metika sikerei el sem képzelhetők az elektromos gépek, tehát a tech­nika segítsége nélkül. Ezek mind­mind arravalók, hogy a bőr veleszü­letett vagy későbbi hibáit gyógyít­sák, vagy eltüntessék. Legszebb eredményeit azonban a belső gyógymódok segítségével éri el a modern kozmetika, ahol az egész orvosi tudományt a szolgála­tába állítja. Majdnem minden szak­orvosi ágtól kap segítséget a koz­metikus, újabban a fénytan, hor­monok és vitaminok tana, nemkü­lönben a táplálkozás tana adja át tudományos megfigyeléseit és érté­kes tanításait a kozmetikának, amely ezek nélkül a tudományos ku­tatások nélkül nem fejlődhetett vol­na a pepecselő háziipar szűk keretei közül nagy, virágzó tudományos foglalkozássá és a tekintélyes gaz­dasági tényezők közé. A modern kozmetika általánosan használt és lényeges segédeszközei: a bőr és testápolószerek, továbbá a kendőző és pipereszerek, amelyek­nek legnagyobb részét a modem vegyi és gyógyszertani tudományok segítségével készítik. A különböző kölnivizek, lemosok és arcszeszek stb. mind a laboratóriumokban ké­szülnek, akárcsak a tejszerű emul­ziók, szappanok, nappali és éjjeli kenőcsök, hintőporok és púderek, nemkülönben az ajak és arcrúzsok hajfestőszerek, köröm és szájápoló­szerek stb. A tudomány segítsége nélkül ezek a cikkek nem kerülhet­tek volna ilyen nagy tömegben és kellemes ártalmatlan formában a fo­gyasztók kezeihez, amint azt ma ta­pasztalhatjuk. DR. FABIAN B E F O Z E S Sárgabarack, őszibarack Egyformán készül. A gyümölcsöt meghámozva félbevágjuk, üvegekbe rakjuk. 1 kg cukorból és 8 dl. vízből készült sűrű sziruppal háromnegyed részig felöntjük. Tetejére szalicilt teszünk, kigőzöljük. Vigyázzunk, mert hamar szétfő. Ha lekvárt fő­zünk belőle, 1 kg barackhoz 60—80 dkg cukrot adunk. Este lecukrozzuk, másnap kis részletekben főzzük. 1— 2 kg-nál többet egy edénybe nem szabad tenni. A felfőzéstől számí­tott 20 perc alatt kész. Szép színű marad. Forrón üvegekbe öntjük, szalicilt teszünk a tetejére. Száraz dunsztba tesszük. A sárgabarackból nyersen kikevert lekvárt is készít­hetünk. 1 kg nagyon érett barackot megtisztítunk, 1 kg cukorral fél órát keverjük, üvegekbe töltjük, egy ujj­nyi magasan porcukorral befedjük, lekötjük, helyére tesszük. Tök el tevése Gyenge tököt legyalulunk, jól be­sózzuk, pár órát állni hagyjuk a sóban. Erősen ecetezzük, saját levé­ben jól összekevergetjük, az üveg aljára zöld kaprot teszünk, rárak­juk lazán a gyalult tököt, nem kell kicsavarni. Ráöntünk a sós, ecetes léből annyit, hogy az üvegnek csak 2 ujjnyi híja legyen. Jól kigőzöl­jük, szalicilt is tegyünk a tetejére. Uborkasaláta A salátának való uborkát meg­tisztítva, megmosva letöröljük, kés­sel, vagy uborkagyalún legyaluljuk. Gyengén besózzuk. Ha jól kiadta a levét, kicsavarjuk két ruha között, két deszka között lepréseljük egy éjszakára. Jó nehéz súlyokat kell a deszkára tenni, vékonyan tesszük az uborkát is, hogy a lé jól kicsurog­jon. Másnap darabos sóval réte- gezve rakjuk az üveg aljára, egy sor só, rá kétujjnyi vastagon az uborka, jól lenyomkodva. így foly­tatjuk, felülre só kerüljön jó bő­ven. Lekötjük, kamrába tesszük. Bármikor kivehetünk belőle és visz- szakötjük. Használat előtt pár órá­val hideg vízben kimossuk a sótól, kicsavargatjuk, átrakjuk egy másik vízbe, áztatjuk körülbelül három­szor váltjuk a vizet fél óránként. Azután jól kicsavargatva, ízlés sze­rint készítjük el. Uborka ecetben Apró uborkákat jól megmossuk, ha nagyon tüskés, sáros, erre a cél­ra tartott új, puha fogkefével meg is keféljük. Berakjuk az üvegekbe, ahány literes az üveg, annyi deci­liter ecet és annyiszor 5 dkg cukor szükséges. Például 5 literes üveg­hez 5 dl ecet, 25 dkg cukor, pár szál babérlevél, bors, köménymag, só, egy kávéskanál szalicil szüksé­ges. A vizet úgy mérjük meg, hogy az 5 literes üvegbe az uborkára vi­zet töltünk, színültig. Utána a vizet leöntjük egy edénybe, lemérjük az ecet mennyiségének megfelelő vi­zet, beleöntjük helyette az ecetet, a cukrot és a fűszert belerakjuk, fel­főzzük, forrón rámérjük az ubor­kára. Száraz dunsztba tesszük. Vizes uborka Válogatott egyenlő nagyságú uborkákat jól megmosva'nagy üveg­be rakunk, kaporral és pár kis fürt egressel. Aki szereti, néhány szál tormát is tehet bele. Vizet öntünk rá, leöntjük, ahány liter a víz, any- nyiszor 3 dkg sót oldjunk fel ben­ne. Visszatöltjük az uborkára, le­kötjük celofánnal, kitesszük a kam­rába és ott szépen megérik. ÜZENETEINK V. E. Paks. Sajnos nem egyedül álló esete — gyakran megtörténik, bogy a szülők beleszólnak abba, hogy leányuk, kinek az udvarlását fogadja, azaz kit szeressen. Sajnáljuk, hogy nem írta meg levelében a szülei ér­veit, amiért ellenzik kapcsolatát az­zal a bizonyos I. F.-el. így nem tu­dunk határozott választ sem adni arra, hogy szüleire hallgasson-e, vagy lelki érzéseire. A szülők ilyen esetekben többnyire a vagyoni és egyéb különbségekből szoktak kiin­dulni, ami a leány és a fiú között fennáll. Ha itt is ilyen érvek vannak, akkor nincs igazuk szüleinek, hiszen egy fiatal pár boldogsága semmi esetre sem azon múlik, hogy mennyi a hozomány. Szüleivel szemben azon­ban semmi esetre se viselkedjen tisz­teletlenül, ne sértse meg őket, he­lyette inkább türelmesen értesse meg velük, hogy nincs igazuk, és így min­den bizonnyal megengedik egy idő után, hogy társalogjon azzal a fiúval és együtt legyenek boldogok az élet­ben. Várjuk levelét, amelyben be­számol majd a későbbi fejlemények­ről. * „Fötyi:’’ Udvarlója joggal elvárja, hogy tájékoztassa őt azokról a bizo­nyos „különlevelezésekről1’, amelye­ket más fiúkkal — régebbi ismerősei­vel folytat. Ugyanis levelében azt írja, hogy már az eljegyzés előtt áll­nak és rövidesen házasságot akarnak kötni. Egy boldog házassághoz min­denekelőtt szükséges az is, hogy a férj és a feleség teljesen őszinték le­gyenek egymáshoz, ne legyen egymás előtt titkolnivalójuk és szinte még a gondolataikat is kicseréljék. Ezt nem lehet megtenni máról- holnapra, hanem már a házasság előtti időszakban is fokozatosan meg kell nyilvánulni egymással szemben ennek az őszinteségnek, bizalomnak. Ez is szükséges ahhoz, hogy tartó- sabbá, „komolyabbá’’ váljék kapcso­latuk és később házasságuk meg­értőbb legyen. Ezért nyilván jogosan vannak aggályai udvarlójának — maholnap vőlegényének és férjének — az miatt, hogy maga levelez fiúk­kal és ráadásul nem tudja, hogy mi­ről. * U. P. Szekszárdi Az természetes, hogy fiút is éppen úgy érhet csalódás, ha szerelmes lesz valakibe, mint egy leányt. A leányt, akinek udvarolt, nem értjük meg, mert mint írja, jól megértették, láthatóan kölcsönösen szerették egymást, már a házasság­ról is beszéltek, s a leány váratlanul „hűtlen” lett, más fiúval kezdett szó­rakozni. Most már persze mindegy: a szakítás megtörtént és mint írja, részéről megmaradt a lelki bánat. Csak azt tudjuk tanácsolni, hogy ez miatt ne törje különösebben magát, mert hiszen — az eset igazolja — a kislány nem volt méltó szerelmére. Próbálja inkább elfelejteni: járjon minél többet szórakozni, keresse más szimpatikus leányok társaságát és akkor minden valószínűség szerint hamarosan el tudja felejteni ezt a csalódást. Mint levelében írja, 22 éves — az életben még nyilván meg­találhatja a kívánt boldogságát Ó-kínai családi történetek Vang asszony találkozik barát­nőjével. — Hogy vannak a gyerekek? — kérdi Li asszony. — A fiam, — feleli Vang asz- szony, — szorgalmas, mint mindig és sok örömet szerez nekem. De fele­sége, a menyem, — folytatja dü­hösen, — állandóan bosszant. Min­dig elcsen valamit az éléskamrából és elviszi az anyjának. — Es a lányod? — kérdezi a ba­rátnő. — Oh, az kedves gyerek, — feleli Vang asszony sugárzó arccal, — ő mindent elkövet, hogy segítsen ne­kem. Ami élelmiszert az anyósánál talál, titokban elcseni számomra. * Csang urat nagy veszteség érte. Csinos, fiatal felesége meghalt. Nagyon szomorú volt. Sírt és pa­naszkodott. Eljöttek barátai, hogy vigasztalják. Jüng-Meng, a szom­szédasszony a fülébe súgta: — Csang miért vagy szomorú? Hozzád adom a lányomat. A többiek is neki ígér­ték lányukat, Szóval Csang több ajánlatot kapott. Újra megnősült és minden ment a maga megszokott útján. Később Csang urat újabb vesz­teség érte. Megdöglött a szamara. Le volt sújtva. Sírt és panaszkodott. Eljöt­tek a barátai és a szomszédai, hogy vigasztalják. De Csang vigasztalan volt. „Amikor a feleségem meg­halt, — zokogta —, már a sírná a fülembe súgták, hogy szereznek helyette másikat. De most senk sincs, aki egy másik szamarat akar­na adni. Ez a veszteség pótolha­tatlan.” Mint a világítótorony a tengerből, úgy emelkedik ki a Szenek-szikla a cazahsztáni Mangislak-f'élsziget sztyeppéjéből. Megközelítése nagyon nehéz: szinte járhatatlan köves ta- aj, mélyen szakadékok veszik körül. Csak a legbátrabb hegymászók ju­tottak el a Szenek csúcsára. Akik ott jártak, elmesélték, hogy a szikla olyan meredek, mint a fal. Egyik oldalán a magasban egy barlang be- árat látszik. A barlang szájához em­beri kéz alkotta lépcsők vezetnek. A Lépcsősor helyenként annyira tönkre­ment, hogy a barlangba lehetetlen bejutni. A helybeli lakosság sok legendát űzött a Szenek-szikla barlangjához. Egyesek szerint sok-sok évvel ezelőtt türkmének ide rejtették kincseiket támadó ellenség elől. A szikla lábánál nemrég egy ősi kéziírásos könyvet találtak, amelyet átadtak a Savcsenkó-kerületi pártbi­zottságnak. Mázán Halelov párttit- tómak ekkor támadt az a gondolata, iogy a barlangban valószínűleg ősi íönyvek rejlenek. Halelov nem véletlenül jutott erre gondolatra. Az elmúlt két évben a Vlcngislak-félszigeten sok, gondosan drejtett régi könyvet találtak. A leg-, értékesebbet tavaiy lelték meg. Az eset így történt: Szabitaj Tyu­rebekov kolhozparaszt a környékbeli hegységekben vadászott. Az egyik he­lyen hirtelen beszakadt a föld a lába alatt s Tyurebekov egy barlangba esett. Amikor a szeme hozzászokott a sötétséghez, körülnézett, hova is került. A barlang alja fehér könyvek kel volt kirakva a bejárat közelében pedig vasveretes ládákat pillantott meg. Valamennyi zárva volt. Tyure- bekcv vadásztőrével felnyitotta az egyik ládát, amelyben masszív, bőr­Tud&snántyas écdekes&éfdt A Szenek-szikla titka kötésű könyvek voltak Tyurebekov az egyik könyvet elküldte Halelov párttitkárnak, aki sokat foglalkozott régi írásokkal. Halelov megállapította, hogy a könyvet kölesből készült tintával írták, amely évszázadokon át nem hal­ványul el. De arra már nem tudott rá­jönni, hogy milyen nyelvű a szöveg. A környezetbeli pedagógusok véle­ménye szerint leginkább ó-perzsa nyelv jöhetett számításba. Halelov expedíciót szervezett és a könyveket elvitték a barlangból, majd elküldték a Kazah SZSZK Tu­dományos Akadémiájának. Az érté­kes leletek tanulmányozása még nem fejeződött be, de máris érdekes köny­veket találtak a ládákban: régi keleti költők műveit, perzsa, eciklopédikus szótárt, csillagászati, filozófiai és esz-| tétikai tankönyveket, amelyeket Bu- harában, Taskentben és Sztambulban adtak ki a XII—XIII. században. Néhány kéziratos könyv gyönyörű bőrkötésbe van foglalva. Halelov azt gondolta, hogy a Szemek-szikla titokzatos barlangja is könyveket rejt magában. Egyszer aztán a kerületi lap szerkesztőjével együtt elindult, hogy megfejtse a barlang titkát. Nem volt könnyű eljutni a bar­langig. Halelov és társa vadak csa­pásain, szakadékokon és kőhalmazo­kon keresztül feljutott a szikla csúcsára, ahonnan kötelekkel eresz­kedett le a barlanghoz. A barlang aránylag kicsi, ovális alakú volt. A két barlangkutató ala­posan megvizsgálta minden zegét-zu- gát. Csak egyetlen, szélem megper- zselődött könyvet találtak. Más sem­mi nem volt a barlangban. Nyilván villám csapott a barlangba, s a többi könyv mind elégett. Cisak hamu ma-j radt a barlang mélyén. Az épen ma­radt könyvet ó-perzsa nyelven írták. Megtalálták az elveszett bolygót A sonnenbergi obszervatórium 'ényképészeti égboltfigyelő szolgála­tának 1957 július 3-i és 5-i lemezén dr. Schubart, egy 11-es nagyság- rendű objektumot talált, amely az álló csillagok előtt rendkívül gyorsan mozgott és naponta 1.25 fokot tett meg. Azt a feltevést, hogy egy úgy­nevezett Albert-Ainda-csoport egyik kis bolygójára bukkant, két további felvétel megerősítette. Ezek a boly- gócskák parányi testek, amelyek napközelségük idején a Föld pályá­éhoz nagyon közel kerülnek, naptá­volságukkor azonban messze a Mars pályáján túlhaladnak. Megfigyelésük csupán a napközelség idején lehetsé­ges, amikor a Földtől a legkisebb tá­volságra vannak. Schubart a július 18-án, augusztus 1-én és 8-án végzett megfigyelései alapján! meghatározta a bolygócska pályáját. Ez bizonyossá tette, hogy ismét a kis, 1929 SH-jel- zésű bolygót találták meg. amelyet 1934-ben E. Hertzsprug fedezett fel négy, 1929-ben Johannesburgban fel­vett lemezen. A bolygót azóta nem iátták viszont, úgy, hogy elveszettnek tekintették. Keringésének ideje mintegy 2.4 év. A helyreállított tengeri szörny A hawardj egyetem zoológusai 26 évi munka után elkészítették a száz­millió évvel ezelőtt élt kronoszau- rusz — amely a világon valaha élő tengeri állatok között nagyság szerint a második — csontváz-utánzatát. A kronoszaurus lábnyomait 1931-ben egy amerikai expedíció tagjai fedez­ték fel az ausztráliai North-Queesn- landban. A hatalmas kőtömböt, amelyben a nyomok megmaradtak, a csontváz utánzása céljából 1932-ben szállították át Amerikába. A tengeriszörny csontváza több mint hét méter hosszú. Fagyasztott űrhajósok Dr. Sydney Bausor, a creightoni egyetem biológiai tanára különös ja-, vaslattal állt elő. Egyes bolygók olyan nagy távolságra vannak a föld­től, hogy az űrutazás odáig évszáza­dokba kerülne, óránként 40 000 kilo­méteres sebességgel is. Bausor dr. ágy képzeli, hogy az űrhajós utasai fagyasztott állapotban életben meg­érkezhetnének a távoli bolygókra, s ott fel lehetne éleszteni fizikai funkciókat a halálhoz hasonló álom állapotából. Brausor dr. szerint ennek az elgon­dolásnak nincsenek kivihetetlen aka-i dályai. Az első lépés az anyagcsere megállítása volna, vegyi eszközökkel. Ezután a testet fokozatosan lehűte­nék és fagyasztott állapotba hoznák. Viking-haj ó val az Atlanti Óceánon A ncrvégiai Bergen kikötőjéből hét vállalkozó szellemű norvég hajós elhatározta: az ősi vikingek hajóinak mintájára készült 19 tonnás hajóban átszeli az Atlanti Óceánt. A norvégek ezzel az úttal be akar­ják bizonyítani, hogy a régi viking­szellem még nem halt ki nemzetük­ből. Nemzeti öntudatukat az piszkálta fel, hogy Kirk Douglas amerikai film színész nemrégiben tett norvégiai lá­togatása után kijelentette: „Nincse­nek többé vikingek Norvégiában” — Kirk Douglas ugyanakkor megígérte, hogy ötezer dollárt fizet a norvég háborús sebesültek szövetségének, amennyiben a modern „viking hajó’’ június 25-ig behajózik New York ki­kötőjébe. A teljes korhűséggel megépített hajót — minden eshetőségre számít­va — felszerelték egy 55 lóerős Diesel motorral és egy rádió leadó készülék­kel is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom