Tolna Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-21 / 118. szám

19S8. május 21. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 TÓTH GYULA Balogh Ádam kurucbrigadéros című könyvéről Adatok Mözs község történetéhez A Zrínyi Kiadó nemrégiben jelen­hette meg tudományos feldolgozás­ban, ízléses kivitelben 316 oldalon, a kuruc világ legendás hősének élet- történetét. Kár, hogy az illusztrációk közül nélkülözzük a címhős képét. II. Rákóczi Ferenc korának és éle­tének minden eseményét ugyan fel­tárta már a régebbi és az újabb tör­ténelmi kutatás, de az egymásnak ellentmondó közlésekből hiányzott az egység'beöntés, a szintézis, a sze­replő egyéniségek tárgyilagos jellem­vonása. Tóth Gyula nagy tárgyszeretettel, alapos hozzáértéssel, az adatok szor­gos feltárásával, minden pátosz nél­kül, hús és vérből álló hőst, a feje­delem törhetetlen hívét, a köznép szenvedéseivel együttérző tisztvise­lőt és katonái által bálványozott pa­rancsnokot állít elénk. A forrásokat azonban nemcsak felkutatta, de el­lenőrizte hitelességüket, kellően meg. rostálta és értékük szerint — a mar­xista kutatás módszereivel — ki is dolgozta őket. A kuruc sereg sok vitézi tettét nem lehet ugyan kisebbíteni, de a múlt hibáinak felismeréséből többet tanulhatunk, mintha önámítással, kritikátlanul túlfűtött nacionalista szemlélettel hazúg ábrándképek, ro­mantikus hőskultusz áldozataivá vál­nánk. Rákóczi hadseregének belső szer­vezeti hibája hogy legfőbb alvezé- rei a feudális nemesség soraiból ke­rültek elő s így az igazán rátermet­tek (Bottyán János. Bagossy Pál, Ebeczky István, Béri Balogh Ádám) csak alsóbb vezetői helyet töltöttek be. Pedig a Habsburg-ellenes függet­lenségi harcnak az elindítói is a nép­hez hű középbirtokos nemesek, rész­vevői pedig nincstelenné vált, szö­kött, mezítlábas jobbágyokból, éhe­ző és rongyolódó végvári katonák­ból, bujdosó szegénylegényekből, el­űzött protestáns prédikátorokbói to- borzódtak. A parasztfelkelésnek indult és a létrejövő nemzeti egységfront bázisa, tömegereje adta a lelkes harckész­séget és az első évek sikereit. A vezetés a háború folyamán mindinkább a főnemesek kezébe ke­rült és a jobbágyok közül mind többen úgy látták, hogy mások ügye lett már a küzdelem. Csalódtak, kiábrán­dultak, sokan elhagyták seregüket és hazatértek. A mágnások nemcsak a parasztság ügyét hagyták cserben, hanem a szabadságharc ügyét is Rá­kóczi háta mögött a békepárt tagjai tárgyalni kezdtek az udvarral és ki­váltságaik fejében hajlandók voltak a harcot befejezni. A Habsburg-lakáj és az áruló ma­gyar urak lemondtak Magyarország szabadságáról de szabad kezet kap­tak saját jobbágyaikkal szemben. A szatmári béke (1711) értelmében sza­bad zsákmánya lett hazánk a néme­teknek. a parasztság pedig a nagy- birtokosoknak. A hanyatlás és bukás okai, melyek­hez hozzájárult a magas klérus, a ka­tolikus főpapság — a mozgalom kez­detétől végéig szembenálló állásfog­lalása tanulságul szolgálhatnak min­den reakció mesterkedésre nézve. Bár országos vonatkozásokban is nagy érdeklődésre tarthat számot a Dunántúl Rákóczijáról szóló tudo­mányos írás, elsősorban mégis Tolna megye az, ahol mindent illik tudni róla, nemcsak azért, mert e vidék rettenthetetlen védelmezője és fé­nyes győzelmeinek színtere is idefű­ződik, de megyebeli földesúr is volt. Én most nem ragyogó haditettei­hez, kitűnő portyázásaihoz akarok hozzászólni, hisz erről részletes és mindenre kiterjedő képet ad szak­avatott tollával a szerző, inkább a Balogh-család tolnai birtokairól vol­na mondanivalóm. Tóth Gyula ugyanis csak Faddról emlékezik meg bővebben, pedig Béri Balogh Ádámnak dédapja: Balogh Péter kapornoki várkapitány és Abaffy Miklós ugyancsak tokaji vár­kapitány 1610. januán 6-án Thurzó György nádortól nemcsak Faddra nyer adományt, hanem egy Mess nevű birtokra is, mely „már hosszabb ideje puszta (el­pusztult) és nem tudatik, kié volt és kinek magvaszakadtéval, vagy halálával szállt vissza az ország Szent Koronájára.” (L. a győri káptalan 1829. január 11. átiratában. Országos levéltár) a to­vábbiakban: O. L. (Abaffy cs levél­tára. Volt Nemzeti Múzeum törzs­anyaga.) Az adománylevélben szereplő ,.Mess” pusztát azonban soha bir­tokba nem vették s nem is volt soha kipuhatolható a későbbi pereskedé­sek és osztozkodások alkalmával, hogy ez a puszta merre és hol fe­küdt. Kovách Aladár szerint „mindenesetre Mözs községre le­het gondolni (!) mely község ne­ve a régi oklevelekben Mess, Mezs alakban fordul elő.” (Béri Balogh Ádám származása és családja, valamint birtokviszonyai Tolna vármegyében. Tolna várme­gye és a Közérdek, 1914. február 12. sz.) Végezetül nem térhetek napirend­re Balogh Ádám elfogatását illető­leg. Szinte sajnáljuk, miért nem idő­zik hosszabban e részletnél a kutató. „A kurucok egy részének további útját csak egy mély árok akadá­lyozta meg, ahová a — menekü­lésre más utat nem látván — beleugrottak. Balogh Ádám sze­mélyesen igyekezett katonáit új támadásra bátorítani, de az árok­ból nem tudott kikászálódni”, Amiről nem ssabad írni...(?) Amikor arról hallottam, hogy a Dunaföldvári Sertéstenyésztő Vál­lalat igazgatója az üzemegységve­zetőknek megtiltotta, hogy újság­íróknak bármilyen információt is adjanak, előbb bosszankodtam, majd mosolyogtam. Később, gon­doltam egy nagyot és merészet, — azt persze világosan tudtomra ad­ták, hogy hiába kérdezek, vá­laszt nem kapok — többedma- gammal mégis körüljártam a ten- gelici üzemegységet, és amit saját szememmel láttam, és fülemmel hallottam, íme csak azért is köz­zéteszem: Versenytábla1. Olvasom, hogy Varga Lajos, a múlt hónapban a gondjaira bízott sertéseinél 167 százalékra teljesítette a ráhízlalt súlytervet, és ami ebből adódik, takarmányértékesítés terén 168 százalékos eredményt ért el. Né­zem a betűket, a felsorolt ered­ményeket, hátha egy láthatatlan kéz letörli szemem elől, mivel igazság szerint ezt sem szabadna látnom. Haladunk tovább, a „malac vá­rosban” vagyunk, ahol több mint 1000 életerős választási malac a jövő ígérete. Nem nekem, csak mellettem mondották, hogy már 3 éve építették a szállásokat nád­ból, szalmából és fából, amelyek egészségesek, szellősek, világo­sak, így jó eredményt lehet ben­nük elérni. Ezt bizonyítja, hogy ezekben a nyári elletőkben fialt kocáknak ellési átlaga több mint nyolc darab, a választási átlagsúly pedig 16 kiló. Ez aztán szép ered­mény — gondoltam magamban, és már majdnem megszólaltam, mondva egy-két elismerő szót, amikor a következők ütötték meg fülemet. „Igyekezünk megszervezni a munkát, — referált a mellettem haladónak Tóth László az üzem­egység vezetője —, hogy az enge­délyezett 70 ember helyett 66 em­berrel lássuk el az egész üzem­egységben a munkát. A múlt hó­napban is 7000 forint bérmegtaka­rításunk volt. Távolabbi ter­vünk, hogy a takarmányozást köz­pontosítsuk, ami azt jelenti, hogy egy helyen keverjük be az összes abraktakarmányt, íg-' biztosan jó és ugyanazt a minőségű abrakot kapja valamennyi állat. Bádoggal béleljük ki a takarmányos kocsit, így vaslapáttal és vödörrel is le­het merni az abrakot anélkül, hogy szilánkok, faforgácsok kerül­nének bele... Ez az áru süldőál­lomány mutatott egy sertéscso­portra. Még ebben a hónapban ezekből 500 darabot továbbítunk a nagytétényi hizlaldába, ahol be­lőlük sonkasüldőt állítanak elő ... Ezek pedig ... elég-elég ne to­vább, hiszen mindent megtudtam, amiről kérdezősködni akartam, s mindezt leírtam, mert érdekesnek tartottam. Mindegy, megtörtént. Végezetül még csak annyit, hogy a leírtakért felelősséget nem vállalhatunk, mert nem, nekem, csak mellettem mondották el. PÁLKOVÁCS RÓZA — adja elő szűkszavúan az eseményt Tóth Gyula. Az a benyomásom, hogy a tudós szerző a csataterek leírását a hely­színen vizsgálta felül, s így csak té­vedésből maradhatott ki e lelkiisme­retes munkából a terep leírása. An­nál is inkább érdemes részletesebben foglalkozni Szekszárd vízrajzával, mert az ármentesítő társulat egysé­ges levezető csatorna-hálózatot léte­sített, s így a felszín arculata nagy változáson megy keresztül. Szekszárd mély síkját 3 patak ve­szélyezteti: a Parásztai, a Séd és a Csatári patak. Száraz időben alig foly- dogáló vizüket pompás ivóvízű for­rások táplálják. E kisvízű patakok nagy vízgyűjtő területük miatt (a szekszárdi dombok területének 3/5-öd része) minden eső alkalmával nagy- mennyiségű iszapos vizet hoznak le a síkra. E vadvizek természetes levezetésére ideig óráig alkalmas volt a régi Sárvíz medre, de a foly­tonos iszaplerakodás miatt ennek holt medre is kezdett feltöltődni. Minket jelenleg a Csatár-patak völgye érdekel, mely a szekszárdi dombság Duna felé néző észak-déli vonulatát tagolja s amely a Séd és Parásztai völggyel párhuzamos. A három völgy közül ez a legmélyebb, legszélesebb; teraszai nincsenek, fe­neke széles és lapos, csekély esésű. A víz jelenlegi vágómunkája a Csatári völgyben és a haránt völ­gyeiben csak csekély mértékben ta- tapasztalható szurdikok egyáltalán nem találhatók. Sőt éppen ellenkező­leg, itt már a víz feliszapoló munká­jával találkozunk nagyobb záporok után, mikor a környező hegyekről az iszapos víz a széles völgybe kerülve csekély lejtésű medrét és partjait hordalékával magasbítja, illetőleg feltölti. A völgy fenekén a Csatár (Czinka) patak folydogál eléggé bő forrásból táplálkozva. Ennek a pa­taknak az előző esőzéstől megáradt szapos vizébe süppedt II. Rákóczi Ferenc híres dandárnoka: Béri Ba­logh Ádám, amikor a túlerővel fel­lépő, a Balkánról nemrég bevándo­rolt, cselvető rácok elől menekült. Murza, a Bécs városát is beszágul- dó, híres fakó lova elcsúszott és vi­téz gazdáját maga alá szorította. Itt érték utol és nyomták el a labanc üldözők. Varga Ádám. Helyreigazítás Lapunk május 18-i számának 10. oldalán „Állítsuk meg a burgonya­bogár kártevéseit” című cikk máso­dik hasáb, második bekezdésének második mondatában értelemzavaró sajtóhiba csúszott be. A mondat he­lyesen így hangzik: „Napfényes, me­leg időben nem tanácsos porozni, mert így nem tudja a hatást kifej­teni.” Szekszárd multhavi anyakönyvi hírei Házasságot kötöttek: Vámosi Ist­ván — Tóth Ilona, Schiszler István — Bozsányi Lajosné Gorzsás Etel, Fejkó Mihály — Szabó Anna, Szaj­kó István — Tóth Klára, Nemes János — Szabó Rozália Erzsébet, Prajmajer József — Lengyel János- né Gránitz Verona, Marsó József — Matus Julianna, Pintér András — Stercel Erzsébet, Kiss János — Peg- ler Julianna, Molnár Ferencr — Var­ga Borbála Ilona, Blochinger And­rás — Drienik Klára, Tumpek Vil­mos Lajos — Kovács Margit Erzsé­bet, Modróczky József — Vincze Lajosné Balogh Mária, Máté János — Tóth Etelka. Születtek: (A kórházban született vidékiek is szerepelnek.)' Orsós Fe­renc Szálka, Tóbi Ibolya Bogyiszló, Illés Attila Tengelic, Pesti Pál Me­dina, Bérdi Ilona Diósberény, Papp Aranka Bátaszék, Fábián Zsuzsanna Kakasd, Szabó Gyöngyi Zomba, Turkály Marianna Sárszentlőrinc, Lengyel Zoltán Szekszárd, Nagy Jó­zsef Kakasd, Hanák János Sióagárd, Finta Irén Gyulaj, Orsós Ferenc Tengelic, Hegyi Valéria Mözs, Bo­ros Mária Szekszárd, Kelemen Má­ria Tengelic, Hollendus Erzsébet Szekszárd,_ Dinnyés László Gerjen, Németh János Bogyiszló, Kolompár József Tolna, Borsós Dávid Nagy- dorog, Kanczes Éva Szekszárd, Kri- zsák Imre Bátaszék, Szakáli Zoltán Decs, Bittner Edit Győré, Ugrai An­na Bogyiszló, Seres István Mucsi, Varga László Tengelic, Sallai Sán­dor Decs, Szalai Ildikó Szekszárd, Beck Antal Hőgyész, Tolnai Julian­na Bonyhád, Agapity József Öcsény, Molnár Mátyás Györköny, Görföl Tamás Szekszárd, Mayer Károly Bá­taszék, Gaál József Kocsola, Kiss Melinda Hőgyész, Lengyel Ferenc Sióagárd, Szőrfi József Öcsény, Koszter Katalin Kisdorog, Kardos György Tolna, Horváth Ferenc Szekszárd, Wirth János Decs, Ka- bolai Zsuzsanna Tolna, Scheigner János Mözs, Kapási Zsófia Bátaszék, Pék Erzsébet Bonyhád, Fekete Mar­git Alsónána, Plézer János Alsó­nyék, Szűcs János Fadd, Nyirati Vendel Fadd, Sill Ilona Decs, Heu- sel Klára Murga, Horváth Margit Medina, Fekete István Medina, Kin- hirt Béla Grábóc, Horváth Tibor Sárszentlőrinc, Lengyel Sándor Me­dina, Nagy Mária Tolna, Balogh István Várdomb, Szegedi Györgyi Szekszárd, Szászi Ákos Tolna, Csen- key Csaba Bátaapáti, Csik János Mucsfa, Tóth György Bonyhád, Be­nedek János Decs, Nichter Jakab Diósberény, Hosszú Jenő és István Majos, Vajda József Sárpilis, Hol- lósi Zoltán Tengelic, Barna Terézia Tevel, Harka Mária Szekszárd, Sza­bó Irén Árpádhalom, Oláh Klára Tevel, Benkő István Kéty, Bozóti Edit Szekszárd, Borbély Lajos Ud­vari, Szabó Ilona Hidas, Sajgó Je­nő Szekszárd, Pók Éva Szekszárd, Nyerges Julianna Tengelic, Céh Klára Alsónána, Balázs Tibor Báta­apáti, Gáli Gáspár Bátaszék, Schmidt Julianna Paks, Kiss György Váralja, Vlasits Pál Mátételke, Hiesz Miklós Decs, Földi Mária Tengelic, Horváth József Tengelic, Borsos Mária Udvari, Gutái József Gerjen, Radványi József Harc. Ko- cza Zsuzsanna Szekszárd, Székely Vilmos Bátaszék, Dudar Erzsébet Alsónána, Babos Ildikó Báta, Törő Zoltán Hőgyész, Tóth Márton Szek­szárd, Lakatos József és Anna Mözs, Weitner József Nagymányok, Gyuricza Mária Bátaszék, Molnár Tibor Dunaszentgyörgy, Kvanduk Katalin Mözs, Szép Ilona Bátaszék, Tóth József Bátaszék, Sztupa Fe­renc Nagydorog, Hugyecz Mária Diósberény, Sós Julianna Bogyiszló, Hegedűs Béla Bátaszék, Halbax Ilona Sárszentlőrinc, Puxler Ferenc Báta, Papp Katalin Ildikó Szek­szárd, Kimle Edit Szekszárd, Kris­tóf Zoltán Mórágy, Scheurer Zsu­zsanna Báta, Cseri Pál Zomba, Spinner Zoltán Tolna, Horváth László Szekszárd. Halálozás: (Itt szerepelnek a kór­házban meghalt vidékiek is.) Lend- vai István Szekszárd, Kovács Sán- dorné Alsónyék, Simon János Szekszárd, Laki Ibolya Mözs, Tan­ner Vilma Nagymányok, Németh János Bogyiszló, Gróf Ferencné Szekszárd, Varga László Tengelic, Seres István Mucsi, Majsai István Szekszárd, Klézl Jánosné Szekszárd, Sipőcz Mihály Szekszárd, Bárány Zsigmondné Murga, Rafajlovics Mi­lován Medina, Balogh István Szek­szárd, Kiss Károly Szekszárd, Szel- bach Mátyás Mórágy, Bakos Már­tonná Szekszárd, Román József Szekszárd, Pap András Szekszárd, Tóth József Dunaföldvár, Keresz­tes Ferenc Paks, Leipold Józsefné Szekszárd, Nagy Illésné Szekszárd, Székely Józsefné Szekszárd, Szabó Irén Gádoros, Nagy Sándor Gerjen, Weibel Rozália^ Mórágy, Heil Fülöp Szekszárd, Traumbert Henrikné Szekszárd, Loboda Jánosné Szek­szárd, Hudarik György Hőgyész, Tóth Márton Szekszárd, Dobrádi Ist­vánná îengelic, Sziringer István Gyulaj, Bús Nándor Hőgyész, Máté Istvánná Szekszárd, Nádi Zoltán Öcsény, Idei László Bölcske, Mada­ras János Szekszárd, Tengelics Gi­zella Rábacsanak, Prantner Miklós- né Szekszárd, Ciráki Ferenc Bo­gyiszló, Pásztor András Hőgyész. Híres emberek KÖLTŐK VÍZSZINTES: 1. Nagy magyar költő, a múlt század derekán halt meg. 5. Értékesítem. 11. Régi tár­sadalom egyik rétegéhez tartozó. 13. A máj váladéka 14. Ételízesítő. 15. Zenei kifejezés — halkabban. 18. Juttat. 20. Lángot megszüntet. 22. Orosz férfinév 25. Időegység. 27. Norikám. 29. Foszfor vegyjele. 30. Mohamedán próféta. 31. N-nel a vé­gén posztó. 32. Nagy hideg. 34. Fi­nom sütemény. 36. Latin praepositio. 38. Csont latinul. 39. Én olaszul. 40. U. a. mint az előtti. 41. Először la­tinul. 43. Névelő. 44. Fiú németül. 46. Szép arcszín. 47. Ázsiai ország. 50. Katlan. 51. A víz egyik halma»- állapota. 53. Kettőszázötven, római számokkal. 55. Indulatszó. 56. Ja­pán város. 57. Nagy német költő. FÜGGŐLEGES; 1. Nagy orosz költő. 2. Te latinul. 3. Kiss csapat. 4. Asztal része. 6. A mélyben. 7. Bácsika. 8. Kötőszó. 9. Oxigén vegy­jele. 10. A magyar irodalom nagy alakja. 12. Közteher. 16. Verskellék. 17. Becézett női név. 19. Éveid szá­ma. 21. Európai nemzet. 23. Mérkő­zések célja. 24. Eltud szórakoztatni. 25. Görög bölcs. 26. Angol női név. 28. Revizorok. 29. Szonettjeiről is­mert költő. 30. Földrész. 33. A világ- irodalom leghíresebb költőnője. 35. Német költő. 37. Péksütemény. 40. Skandináv író. 42. Kis nemzet. 45. seje! 49. Igekötő. 52. Igevégződés. Kajüt magánhangzói. 48. Kocka bel- 54. Tiltás. «

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom