Tolna Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-11 / 110. szám

1958 május 11.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

7

termelőszövetkezeti mozgalom katonája...

Néhány ssó

a majosi tanácstagok munkájáról

A várdombi Kossuth Termelő- szövetkezet kicsiny kis irodájában a kék csomagolópapírral letakart íróasztal mellett egy szürke overált viselő, 25 év körüli fiatalembert találtam. A kölcsönös bemutatkozás után kiderült, hogy Orbán Jánosnak hívják, s miután a munkája felől érdeklődtem azt is megtudhattam, hogy éppen a délelőtti postával érkezett bankszámlákat könyvelte.

— Az agronómus elvtársat hol tudnám vajon megtalálni?

Orbán János rejtélyesen mosolygott, majd legnagyobb csodálkozásomra a következő választ adta:

— Nemcsak könyvelő vagyok, hanem agronómus is. Az elvtársnak szerencséje van, mert most az egyszer nem kell a határban kutatnia az agronómus után.

— Na és mint könyvelő ... tudja irányítani innét az irodából a kinti munkát is?

— Tudom, mert elsősorban is agronómus vagyok, s csak másodsorban könyvelő.

— ? !

Teljesen felém fordult, megszakította a könyvelési munkáját, majd így folytatta. — Az én sokrétű munkám szükségességét persze csak akkor fogja megérteni, ha elmagyarázom a termelőszövetkezetünk helyzetét... Kettőszázhetven kataszteri holdon gadálkodunk. Huszonkét tagunk van... A legkisebb tsz-ek közé tartozunk. Függetlenített elnököt, agronómust és könyvelőt nehezen tudna eltartani egy ilyen parányi termelőszövetkezet. Ezt látva, mi a termelőszövetkezet vezetői, az elnök, meg én a tagság legnagyobb fokú helyeslése mellett úgy döntöttünk, hogy kettős feladatot vállalunk. Vagyis

irányító és fizikai munkát is végzünk egyidőben.

— Mit mutat a gyakorlat? Keresztül vihető-e ez egy kicsiny tsz-ben?

— Igen. Mióta fizikai munkát is végzünk, rendkívüli módon megnőtt a tagság munkakedve.

— A könyvelési és agronómusi munka mellett futja még fizikai munkára is?

Orbán János nevetve válaszol.

— A napi 24 órából sok minden telik, ha az ember beosztja az idejét.

— Mondja el a ma; -»unka- programját!

Hátradől a széken, s mélyet szippant a cigarettából mielőtt beszélni kezd. — Hát először is reggel 5 órakor felkeltem, hogy ellenőrizzem a tehenészetben folyó munkát. Aztán bejöttem ide az irodára, hogy a napi postát megnézzem, s ezt a kis bankszámla könyvelést elvégezzem. Délután kimegyek a gyümölcsösbe. Van 10 kataszteri hold fiatal gyümölcsösünk, de a gyümölcsfák szakszerű kezeléséhez a tagok közül nem igen ért senki, ezért aztán a fák metszését én végzem. Este az elnök elvtárssal közösen megbeszéljük a holnapi munkát, aztán elosztjuk a tagok között, hogy mindenki tudja mi a teendője. — Rövid szünetet tartott, majd miközben tenyerével könnyedén az asztalra csapott, azt mondta. — Hát ez lenne úgy nagyjából a napi munkám.

— Sa jövedelme?

— Kettőezer forint körül mozog — válaszolja az olyan ember hangján, aki különösebb jelentőséget nem tulajdonít a pénznek.

— Családja is van?

Nyolc mezőgazdasági film készül az idén

A Budapesti Filmstúdió a Földművelésügyi Minisztérium megbízásából az idén nyolc mezőgazdasági filmet készít. A filmek a mezőgazdasági termelés legfontosabb kérdéseinek egyik részét mutatják be, szakmai tanácsokat adnak a termelőknek és a szakembereknek, általános oktatójellegűek és a dolgozó parasztság számára is hasznosak.

Agitációs film lesz az Állatkórház című film, amely az állategészségügyi intézmények legújabb formáját, az állatkórházak munkáját népszerűsíti. Ugyancsak az állattenyésztés egy részét dolgozza fel a szarvasmarhatenyésztés gépesítéséről szóló film, amely a nagyüzemi állattenyésztés legnehezebb munkájának gépesítését szemlélteti. A Csibenevelés című szakfilm a csibenevelés legújabb módszereiről ad képet. A filmen szerepel a kisüzemi baromfi- tenyésztésben is jól használható, úgynevezett mélyalmos nevelés.

Film készül a takarmányozás legújabb módszereinek bemutatásáról. A filmen' a legújabb kutatás eredményeit, újdonságait ismerik meg a nézők, mint amilyen a zöldtakarmányok pépesítése, az antibiotikumok használata és a legújabb hiz- lalási módszer.

A növénytermesztés időszerű kérdései közül film készül a hibrid kukorica felhasználásáról. A gépesítés legfejlettebb módszereiről szól az ét

, ■ nooc

gepek a novenytermesztesben című film, amelyben a legújabb csávázó gép és az új rendszerű vetőgép munkáját, szerkezetét tanulmányozhatják a szakemberek.

A mezőgazdasági termelés egyik fontos problémáját a talajerózió elleni védekezést is bemutatják egy szakfilmben. Az oktató és a szak- filmeken kívül a Földművelésügyi Minisztérium megbízásából rövid játékfilm készül Nyitva a kiskapu címmel. A film témája egy középparaszt hogyan jut közelebb a termelőszövetkezeti gondolathoz. A film főszereplői Barsi Béla, Orsolya Erzsi, Szirtes Ádám, Böröndi Kati és Szemes Mari.

A filmek közül eddig a Csibenevelés készült el, a játékfilm helyszíni felvételei befejeződtek, a többinél pedig megkezdődtek az előkészületek. A filmeket az idei Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár alkalmából rendezendő Nemzetközi Mezőgazdasági Filmtalálkozón is bemutatják.

f

Képzőművészeti kiállítás Bátaszéken

A bátaszéki Hazafias Népfrontbizottság igyekszik a községben a kulturális fejlődést is elősegíteni. Ez a szép feladat munkatervükben is szerepel.

Ennek keretén belül május 25-én a környék képzőművészeinek alkotásaiból kiállítást akarnak rendezni. Ezzel az a céljuk, hogy egyrészt segítsék a képzőművészeket, alkotásra késztessék a kezdőket, másrészt a képek értékelésével fejlesszék a község lakóinak művészi értékét.

A népfrontbizottság terve az, hogy a kiállításra a bátaszéki két iskola tanulóit is elviszik, valamint meghívják a kövesdi, a lajvéri és az alsónyéki iskolák tanulóit is.

— Egyelőre nincs. Ott alszom azon az ágyon a sarokban. Én valóban elmondhatom, hogy otthonom a termelőszövetkezet, mert a tsz irodában alszom — mondja nevetve.

— Hol szerzett szakképzettséget?

— Bácsalmáson végeztem középiskolát, ott lettem mezőgazdásszá.

— És mikor került Várdombra.

— 1955-ben. Először gépállomáson voltam alkalmazva, s amikor a gépállomás agronómus-hálózata megszűnt, beléptem a tsz-be. Azóta itt vagyok.

— Ha akad szabadideje, akkor mit csinál.

A könyvállványhoz lép, leemel egy könyvet, s egyetlen szóval válaszol:

— Olvasok.

— Mit olvas?

— Főleg a szakirodalmat „bújom”, mert tovább akarok tanulni az Agrártudományi Egyetem levlező tagozatán ... Legutóbb Grábner: Szántóföldi termelés — című könyvét vettem meg. Százhúsz forintomba került, de megérte. Nagyon jó könyv.

— Szórakozási lehetőségei nincsenek?

— Ne gondolja, hogy nincsenek. Várdombon van mozi, s a gépállomásnak van televíziós készüléke, na meg egy kislánynak is udvarolok, aki egyébként a tsz tagja, s ha minden jól megy, őszre feleségül is veszem.

Nem tartottam tovább fel Orbán Jánost. Az „irodai műszakot” befejezte. Bezárta a tsz iroda ajtaját, aztán ráült piros Pannóniájára, melyet alig néhány héttel ezelőtt vásárolt és indult a gyümölcsösbe fát metszeni.

— Szép motorja van! — dicsértem búcsúzáskor az alatta duruzsoló impozáns masinát.

— Ja, kérem a tsz mozgalom katonáinak motorizált embereknek kell lenni — válaszolta nevetve, mielőtt sebességbe kapcsolt volna.

(HAYPÁL)

— Valahogyan más most a tanácstagok munkája, mint néhány évvel ezelőtt. Szívesebben végzik a munkájukat, amelyhez a lakosságtól is több támogatást kapnak. Harminchárom tanácstagunk nagyobb részére bármikor, bármilyen munkában számítani lehet — ezeket mondja Simon József, a majosi tanács v. b. elnöke —■, rendszeresen tolmácsolják választóik véleményét, javaslatait, különböző kérdésekkel, dolgokkal kapcsolatosan. A javaslatok közül nem lehet ugyan mindent megvalósítani, de végeredményben mégis figyelemreméltó, hogy amennyire tőlük telik, foglalkoznak a lakosság ügyes-bajos dolgaival.

— A tanácstagság tevékenységére jellemző volt az idei községfejlesztési terv kidolgozása, elfogadása. A végrehajtó bizottság nagy vonalakban kidolgozta a tervet, ismertette a tanácstagokkal, azok viszont a választóikkal. Ezután került sor a részletes program kidolgozására, elfogadására. A tanácsülés ennek megfelelően úgy határozott, hogy akik általános jövedelemadót fizetnek, azoknak 12 százalékos, akik csak házadót fizetnek, 20 százalékos községfejlesztést kell fizetni. Voltak tanácstagok, akik például ellene szavaztak a községfejlesztésnek — ez természetesen jogaik közé tartozik — mivel azonban a tanácsülés elfogadta, a végrehajtás elősegítése számukra is kötelező.

— Ha már itt tartunk, nekem volna egy javaslatom, amelyet megvalósíthatnának a felsőbb szervek — mondja Simon elvtárs —, mégpedig az, hogy a tanácstagokat is megfelelő oktatásban kellene részesíteni, amelyre a téli időt lehetne a legjobban felhasználni. Szerintem nem elég ha az elnököt meg a titkárt elküldik közigazgatási iskolára, a tanácstagokat is meg kellene tanítani a fontosabb rendeletekre, és arra, hogyan gyakorolhatják minél sokoldalúbban jogaikat és kötelességeiket.

Lássuk ezekután, hogyan vélekednek munkájukról maguk a tanácstagok. Kedves Henrik, az általános iskola igazgatója a következőket mondja:

— Az itteni tanácstagok munkáját könnyebbé teszi az, hogy aránylag kicsi a körzetük, nyolc-tíz ház tartozik egyhez-egyhez, így lényegében állandóan ott van közöttük, nap, mint nap beszél velük, így nincsenek például hivatalos formában megtartott kisgyűlések. Ha valamiről szó van, vagy időnként anélkül is, szólok a körzetembe tartozóknak, hogy „Este találkozunk Sebestyén Orbánéknál”, s ott aztán minden hivatalos formát mellőzve beszélgetünk. Néha egy-egy üveg bor is kerül az asztalra. így aztán nincs feszélyezett hangulat, őszintébbek, nyíltabbak az emberek, jobban elmondják véleményüket. Látják, mennyit változott az igazgatás a néhány év előttihez képest.

Az igazgató elmond egy esetet, amikor egy alkalommal az egyik összejövetelen megkérdezte, hogyan vannak megelégedve az ö tanácstagi munkájával.

— Haragszom magára — mondja az egyik asszony.

— Mondja csak Katona néni, miért?...

— Nem engedte el a gyereket az iskolából, amikor kértem. Segíteni kellett volna dolgozni...

— Tanítási idő alatt ezután sem engedem el, de afelől érdeklődtem, van-e kifogás a tanácstagi munkám iránt?

— Azt nem mondhatnám, hogy van ... az ellen nincs kifogásom ...

Penczel Dániel tanácstagtól aziránt érdeklődünk, milyen kérésekkel fordulnak hozzá választói.

— Az egyik alkalommal kérték, a tanács adjon konyhakertet valami módon, mert itt az utcában olyan kicsik az udvarok, hogy nincs konyhákért részére hely. Ezt a kérést továbbítottam a végrehajtó bizottsághoz, amely után az utcában lakók a községi tartalékterületből kaptak 100—150—200 négyszögölnyi területet a szükségleteknek megfelelően konyhakert céljaira.

Nagy Aladár tanácstag arról beszélt, hogy a másik körzet lakói is neki szóltak a villanyhálózatbővítés ügyében, mert az ottani tanácstag „nem sokat törődik a dolgokkal”, mint mondták. A harminchárom tanácstag között ilyenek is vannak néhányon. A legközelebbi tanácsválasztásnál majd alkalmasabbat választanak.

B. I.

DOO>jOCOOOCOOOOOOOOOOOOOOOCXX»OOOOOOOOOOOOOCXX»OOOOOOOCXXXXX>OCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC

VISSZAEMLÉKEZÉS

I.

Tihanyi Lajos elvtárs idős, őszbajuszú, őszhajú ember, Bony- hádon él. Hatvankét) év járt el már felette, 62 olyan év, mely nyomokat hagyott az életében, s ez a 62 év kapcsolta elszakítha- tatlanul a munkásmozgalomhoz. Hogyan került először kapcsolatba a munkásmozgalommal, a 19-es forradalommal, arról ezt mesélte...

*

1916-ban katona volt. Tölgyesnél volt az ezred. A 44-eseknél szolgált... Tizennégy hónapja kint voltak már akkor a fronton, úgy megszokták a puskaropogást, golyófütyülést, mint a gyermek a szélfújást, amitől először fél, aztán már szórakoztatja. Ennyi frontszolgálat után szabadság járt, úgy nézett ki, hogy meg is kapja. Jelentkezett... Amikor raporton állt, a hadnagy bejelentette, hogy csak az mehet szabadságra, aki hadikölcsönt jegyez. Tihanyi Lajosnak nem volt miből hadikölcsönt jegyezni, tehát nem jegyzett, — nem mehetett szabadságra. Ugyanakkor érkezett vissza a szabadságról egy 25 holdas gazda, aki meghallva a lehetőséget, jegyzett hadikölcsönt, s anélkül, hogy iepakolt volna, hogy egy falat hazaival megkínálta volna bajtársait, mehetett vissza szabadságra.

— Hadnagy úr kérem — szólt emelt hangon Tihanyi — csak az

mehet szabadságra, akinek pénze van?...

Még akart valamit mondani elkeseredésében, de a hadnagy ráordított.

— Tihanyi! Hogy beszél!?... Mehet!... — És, ha akart, ha nem, mennie kellett.

Pár hét múlva már Bukovinában ásták a futóárkot... Szép szeptemberi éjjel volt, úgy ragyogtak a csillagok, mint megannyi izzó parázs. A csákányok ásók, lapátok nyögve hasították a földet. A fáradt, görnyedthátú emberek erejének utóját is megemésztve. Amikor tiszt nem volt a környéken, a szerszámok lassan mozogták, s az emberek nyújtózva ropogtatták meg fáradt, elgémberedett tagjaikat, s ilyenkor a sok-sok ajakból előtörő suttogás úgy hallatszott, mint ezernyi üstben sistergő forró víz. Arról beszéltek, hogy tulajdonképpen miért is harcolnak ők? Nincs semmijük. Földjük csak annyi, ahova haláluk után majd eltemetik őkét. S ha itt halnak meg, vajon miért? Kiért? Mások hasznára...

Tihanyit valaki a nevén szólította a futóárok széléről... A hadnagy volt, aki kihallgatta beszélgetésüket.

— Tudod, hogy mit beszélsz? — kérdezte, amikor távolabb mentek a futóároktól.

— Tudom hadnagy úr. Az igazat.

— Ha nem ismernélek, lelőnélek, mint egy kutyát. Mégegyszer

meg ne halljak a szádból ilyesmit ... Kész lázítás.

... A frontra kerültek, ahol 1917. október 6-án fogságba esett, Vaskucnál... A fogolytáborban aránylag jó dolguk volt. Minden hónapban kaptak két alsóruhát, amiből az egyiket az állomáson eladták, hogy a kapott pénzen élelmet vásároljanak. Egy ilyen üzleti alkalommal egy orosz tiszt szólította meg őket, s a beszélgetés közben az otthoniakra terelődött a szó.

— Nem szeretnétek hazamenni? — kérdezte.

— Már hogyne szeretnénk?

— Menjetek.

— De, hát újra harcolni kell.

— Harcoljatok, de ne fegyverrel, hanem az eszmével.

Az oroszok Tamopolnál tették át őket a határon ... Tizenhármán voltak szekszárdiak, s amikor a magyar katonák közelébe értek, géppuskatűz fogadta őket. Kiabáltak magyarul, németül, hogy ne jöjjenek, s egy szakasz jött elibük, akik fogságba ejtették őket. Három nap múlva tovább szállították egy táborba, ahol már körülbelül ezer olyan katona volt, akik az oroszoktól jöttek vissza. Itt nemzetiség szerint elkülönítették őket: külön a magyarokat, románokat, horvátokat... ismét foglyok voltak. Még a W. C.-re is csak fegyveres kísérettel mehettek.

(Folytatjuk.)

BUN1 GÉZA