Tolna Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-07 / 106. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 május 7. Színház, vagy nem színház ? — Gondolatok a „Fáklyaláng“ előadása után — önmagában az a tény, hogy egy előadás milyen erőfeszítések árán születik meg, még nem minősítő körülmény. Egy színházi előadás — a közönségnek és a színháznak egyaránt — a függöny felhúzásá­val kezdődik és az utolsó felvo­nás zárójelenetével végződik. A kritikát már olvashatták Le- tenyei György „Színházi levelé­ben.” Ezzel lehet egyetérteni és lehet vele vitatkozni is (talán nem is haszon nélkül való) ezúttal azonban hadd vessünk fel néhány olyan gondolatot, amely nem any- nyira az előadás bírálatához, ha­nem inkább az ezen túl mutató igazsághoz tartozik. Szekszárd megyeszékhely. Ga­ray és Babits városa, sok új len­dület és szép terv várományosa még ma is kőszínház nélkül van. Az állandó színház szervezése na­gyon sok mindenen múlik; nem Május... az ifjú május az 1958. év szülötte első óráit éli. Május elseje éjjeli 1 óra van. A fenyves aljában álló gimnázium s egész környéke kihalt, csende­sen pihennek az osztálytermek, andalító melódiát zsong a lágy tavaszi szellőben a fenyves. Édes virágillat keveredik a gyanta- szagú fenyők illatával s egy lágy tavaszi harmóniába olvadnak ösz- sze. Az öreg épület ablakszemei­ben kacérkodva nézi magát a május éji hold. Csend... de nini a gimnázium udvarán a fenyves felőli olda­lon néhány alak, s köztük kiemel­kedő sudár fácska, amelyet körül állnak... persze májusfa. A ta­mási fiúdiákotthon harmadikos tanulói májusfát tűznek a gim­názium épületében lévő leány­diákotthon tagjainak. „Csak csen­desen” intik egymást s néhány perc alatt végeznek is munkájuk­kal A kíváncsi hold fénye nem­sokára már csak a feldíszített karcsú fát láthatja meg az udva­ron, s a sok dísz között kis üvegen csillan meg fénye. Reggel bené­pesül a gimnázium udvara: ké­szülődnek a május elsejei felvo­nulásra. Az udvaron kis csoport fiú: harmadikosok, negyedike­sek kollégisták. „Gyertek fiúk megmutatjuk a májusfát, amit tűztünk a lányoknak!” Szól egy harmadikos fiú a negyedike­sek felé fordulva. Azok kíván­csian követik, ök nem vettek részt a kalandban, nekik az éjsza­mai és nem is holnapi feladat,— megvalósulását csak a távolabbi jövő ígéri. Annál szebb és figye­lemreméltóbb az a munka, amely- lyel a Városi Művelődési Ház ezt a hiányt pótolni igyekszik, önte­vékeny színjátszó csoportjával — leírhatjuk bátran — művészi szín­vonalat ért el és hogy elérte a „Fáklyaláng” közönsége velem együtt tanúsítja. Színház vagy nem színház? Ha felvetődik ez a kérdés, az már ön­magában is rangot jelent egy ön­tevékeny csoport munkájában. Letenyei György kritikája tuda­tosan is kalapot emel ez előtt a rang előtt akkor, amikor „Szín­házi levél” formájában tette köz­zé a kritikáját. Igaza van. Nem is lehet ilyen előadás mellett szó nélkül elmenni és nem lehet az előadás sikere mögött meg nem látni azt a munkát és azt az erő­kák nagy része sokszor tanulással telik el, ilyenkor szabad napon jól esik a pihenés. Az udvar túlsó ré­szén, amit a gimnázium falai ta­karnak, elképedve áll meg a cso­port fiú. „Hol a májusfa?” Kérdik a negyedikesek. A harmadikosok pillanatokig szóhoz sem tudnak jutni. „De hisz ez lehetetlen!” Mondja végre az egyik. A májusfa helyén kiásott gödör a szétdobáli földben egy silány kis bodzabo­kor éktelenkedik. „Csúffá tettek bennünket!” Nyögi rekedten a másik. És mindjárt a harmadik csattanó vádló, de meggondolatlan hangja felel rá. „Ti voltatok, ne­gyedikesek!” Durva, erős a vád... De tehetetlen elkeseredett dühük­ben a többiek is csatlakoznak a vádlóhoz. Csengetnek — sora­kozó — megkezdődik a felvonu­lás. Délután folyamán a diákotthon­ban mindenki az eltűnt május­fáról beszélt. De a negyedik osz­tály lesújtó érvei hatására a har­madikosok már józanabb véle­ményre tértek. Üj ötlet támad. Ál­lítsunk újabb fát s azt őrizzük reggelig. Azt est leszálltával a két kibékült osztály negyedikesek és harmadikosok vegyesen új fát, szebbet és nagyobbat állítottak a gimnázium udvarára. Május másodikán a felkelő nap első sugarait a gimnázium udva­rán büszkélkedő sudár májusfára, s néhány álmos kollégista diákra vetette. HARTMANN FERENC feszítést, amely egyik büszke ál­lomását jelenti az örökös előre, — s ami ugyanaz: az örökös felfelé haladásnak. Mondhatná valaki: ez csak idő kérdése. Ellent kell monda­nom, mert nem az. Hogy meny­nyire nem, éppen a „Fáklyaláng” előadására hivatkozom. Bármily hihetetlen, öt hét alatt (!) szüle­tett meg ez a produkció, — szín­házi szempontból hihetetlenül rö­vid idő alatt, és hogy hány pró­bával azt le sem merem írni. (Igaz ugyan, hogy volt egy három­napos „edzőtábor” Siófokon a fel­készüléshez — és e helyen kö­szönet legyen érte azoknak, akik azt lehetővé tették! —, de ez csak három nap ...) Ilyen teljesítmény­re csak egy együttes képes, hi­szen ilyen kevés idő után csak megbukni lehet. A rendezők mun­káját illesse a dicséret azért, hogy ennek éppen az ellenkezője kö­vetkezett be. * Illyés Gyulának ez a darabja — gondoljunk csak a második fel­vonás nagy dialógusára — szín­játszó mértékkel nézve óriási kö­vetelményeket támaszt. Igényes és nehéz, hallatlan finomsággal árnyalt mondanivalója csupa buk­tató színjátszónak, rendezőnek egyaránt, mert a legkisebb mérté­kű „félrejátszás” az egész előadást tönkre teheti. Ha igaz, hogy mi nemcsak szórakoztatni, de nevelni is akarunk, akkor ezt az utat kell járnunk és ezt az utat kell járnia minden színjátszócsoportnak. Nem a könnyű műfaj ellen hadako­zunk, de lándzsát törünk a tar­talmas és komoly, haladó és mű­vészi értékek mellett. Nem igaz az, hogy a közönségnek csak szi­rupra és könnyedségre van szük­sége. Elfogadja, ha nem kap mást, de — kapjon, önmagunknak is tartozunk annyival, hogy csak jót s jól, de méginkább tarto­zunk vele a mának, s a mából kinövő holnapnak. Egy épít­mény sorsa a rossz fundamentum­mal már eldől. Vigyázzunk hát nagyon, mit rakunk le alapul a jövő kultúrája alá, mert ennek a felelősségét majd rajtunk kérik számon. Hogy a Városi Művelő­dési Ház színjátszócsoportja fel­ismerte ezt a felelősséget és eb­ben a felelősségtudatban a „Fák­lyaláng” ilyen előadásával tett bizonyságot szándékainak a ne- mesveretűségéről, — az előadás után megtapsoltuk, most pedig megköszönjük. Várjuk a folytatást. i—a Egy májusfa története Híres emberek Filozófusok Vízszintes: 1. Lapos. 4. Római költő. 7. Női név. 10. Habsburgok trónfosz­tásáról nevezetes ez az országgyűlés. 11. Nagy filozófus. 12. Testrész. 13. Már elhúnyt. 16. Jazz énekesnő — fordítva. 17. Róth László. 18. Csatan­gol. 20. Igen, oroszul. 21. Személyes névmás. 22. A máj váladéka. 23. Háziállat. 24. Személyes névmás. 26. Kacag rajta. 29. Morse hang. 30. Rendet csinál. 32. Ledönt. 34. Testünk egyik legfontosabb szerve. 35. Síelők öröme. 37. Rossz diák kapja. 38. Törökország fővárosából való. 40. Kis nemzet. 41. A. U. V. 42. Tóth László. 45. Betegség jele. 47. Nagy filozófus — az álomfejtés tudomá­nyos megalapozója. 48/a. Szülő. 50. Névelő. 51. Óhajtalak. 52. Német praepositiós szócska. 54. Keresztül. 55. Igekötő. 56. Szám. Függőleges: 1. Görög bölcselő — filozófus. 2. Meglép. 3. Évek száma. 4. Állat. 5. Nagy filozófus — egész életét és munkásságát a nők gyűlö­lete hatotta át. 6. Az USA egyik ál­lama. 7. Ily módon. 8. Beszolgáltat. 9. Beteg. 14. Nemes fa. 15. Női név — fordítva. 18. Süteményt csinál. 19. Győz a viadalon. 25. Női név. 27. Ige­végződés. 28. És, latinul. 29. Forró­égövi állat. 31. Sír. 33. Olasz folyó. 35. Erős elhatározás. 36. Csalárd mó­don? 39. Görög bölcselő filozófus. 40. Étel tulajdonságát fejezi ki. 43. Fran­cia névelő. 44. Híres filozófus, életé­nek főműve: Breviárium. 46. Esőn álldogáló. 47. össze-vissza álló fák! 48. Ének. 49, Ital, jassz nyelven. TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA Csökkent a halandóság az elmúlt tíz évben. Mint az ENSZ népmozgalmi jelen­téséből kiderül, az Egészségügyi Világszervezet fennállásának tíz esz­tendeje alatt jelentősen csökkent a halandóság. 1950—54-ig világszerte esett a halandóság százalékos aránya. A csökkenés az afrikai és ázsiai or­szágokban a legjelentősebb, ahol a halálozási arányszám eddig a legma­gasabb volt. A változás lényegileg az általános tisztaság fejlődésének és a betegségek ellen vívott harcnak tud­ható be. A halálozás csökkenése gyakorla­tilag semmiféle összefüggésben nincs a születések számával. A Föld lakos­sága — amely ezidőszerint 2 milliárd 700 millió — gyorsan növekszik. A Földnek óránként 5000-rel több la­kosa van, ami naponta 120 000. évente 43 millió főt jelent. Ebben az ütemben a Föld lakossága az év­század végéig megkétszereződik. Az elmúlt tíz esztendő a pusztító betegségek — kolera, tífusz, himlő* pestis, sárgaláz, stb. — erős ritkulá­sát és enyhülését mutatta. A fertő- zéses betegségekből következő halál­esetek száma felére esett vissza, vi­szont a halálozásban nagy szerepet játszanak a balesetek, főleg a gyer­mekeknél és a fiatalkorúaknái. A mocsárláz 1948-ig évente körül­belül 300 millió megbetegedést oko­zott; az elmúlt tíz év folyamán ez a szám 30 százalékkal csökkent. Viszont a fejlett országókban az elhalálozás t'ő oka legtöbbször valamelyik mo­dern betegség volt: szívbaj vagy rák. A tüdőbaj viszonylag kevesebb áldozatot szedett, de még mindig a leggyilkosabb betegség a fertőző meg betegedések között. 1948-tól 1957-ig 74 millió embernek adtak BCG oltást. Az Egészségügyi Világszervezet fennállásának első tíz esztendejében mintegy 500 millió ember számára biztosította a beteg­ségek elleni küzdelem lehetőségét. A vakok messziről megérzik az akadályokat Helga Domes, csinos, 22 éves, szőke filozófiai doktor önként vállalta a vakságot egy hónapra, hogy beleélje magát a vakok helyzetébe. Ezalatt az idő alatt felfedezte, hogy a vakok a Radarhoz hasonló érzék segítsé­gével „felfogják” a térben eléjük tornyosuló akadályokat. Az innsbrucki egyetem tanárai ra­gyogónak minősítették a disszertá­ciót, amelyet Helga Domes írt kísér­letéről. A fiatal leány hét nemezlapot erő­sített a szemére motorkerékpáros szemüveggel és négy héten keresztül mint vak járkált Innsbruck utcáin. Elment az Operába is, sétált az erdő­ben és ellátogatott a vakok otthoná­ba, hogy megtanulja újjaival ol­vasni a Braille-írást. Disszertációjá­ban a következőket írta: „A vakok sajátos, egyéni Radar segítségével közlekednek. Amikor erre az érzékemre hagyatkoztam, vi­lágosan felfogtam a tárgyakról vissza verődő hanghullámokat. Ez az új ér­zék valamilyen nyomásérzésből fa­kadt, amelyet a homlokom mögött érzékeltem, amint körülbelül másfél méter távolságra megközelítettem valamilyen tárgyat. Ezt a hanghul­lámszerű jelenséget nem zajok okoz­ták. Abból eredt, hogy a tárgy vissza­verte a levegőt.” Helga Domes vak-kísérletei során az innsbrucki egyetem Kísérleti Lé­lektani Intézet megfigyelése alatt állt. Mi mindent készíthetünk műanyagból A Szovjetunióban egyre nagyobb teret hódít a különböző műanyagok alkalmazása közszükségleti cikkek és egyéb tárgyak készítésében. Műanyagból készítenek telefonké­szülékleket, töltőtollakat, rádiódobo­zokat, gyermekjátékokat, különféle csapágyakat, vízvezetékcsöveket, különböző alátéteket, stb. — Nézzék csak ezt a kabátkát. — Egy szép, meleg, női kötött kardi­gánt mutatnak nekünk, amely első látszatra úgy fest, mintha a legfino­mabb gyapjúból készült volna. Való­jában szintetikus nyersanyagból ké­szült. A szovjet vásárlóközönség na­gyon megkedvelte a különböző mű­anyagokból készült ruhákat, a nylon és kapron-fehérneműt, zoknit és női harisnyát, anidából, lavszandból és más szintetikus szálból készült női bundákat. A nitronszövetek a kapron- és perionanyagokhoz hasonlóak. Jó­tulajdonságuk az, hogy egy nitroning több mosás után is úgy néz ki. mint az új. I Villamos orr Egész sor iparágnak érdeke, hogy megállapítsa az illatok mennyiségét és minőségét. -■ Nemrégen az amerikai Eaton pro­fesszor rendkívül érzékeny műszert készített, amelynek segítségével a levegő rendkívül kis illatkeveréke is mérhető. Az új műszer megméri, hogy a felületi elektromos potenciál mennyit változott a levegőben levő illatkeverék hatására. így tehát a műszer elektromos mértékegységgel számol. Ezt a változást korszerű mű­szerekkel és készülékekkel nagyon pontosan meg lehet állapítani. Eaton professzor műszere segítségével meg lehet állapítani, ha a levegőben kámfor vagy szesz 1:10 millió arány­ban van jelen. A plasztikacél Az Egyesült Államokban plasztik­acélnak elnevezett sötétszürke pasztát áhítottak elő, amely 80 százalékban acélt, 20 százalékban pedig plasztik­anyagot tartalmaz. Ha a pasztához speciális szilárdító anyagot adnak, 24 óra alatt oly keménnyé válik, mint a nyersvas. Az egy négyzetcentiméte­res plasztikacélból készült rúd 700 kilogramm súlyt bír el. A plasztik­acélt kétféle alakban gyártják: tésztaszerű, paszta alakjában és fo­lyadékalakjában. A plasztikacél népi mérgező, ellenáll a legtöbb savnak, lúgnak és oldószernek. Ellátható fém, üveg, stb. betéttel is. Tészta­szerű alakban az acélt megsérült gépalkatrészek javítására hasznáják: a törés helyét egyszerűen megra­gasztják. A cseppfolyós vagy tészta­szerű plasztikacélnak nagy felhasz­nálási területe nyílik az öntőipar­ban. A plasztikacélból modellek vagy öntő formák készíthetők, öntött alkatrészekben keletkezett gázhó­lyagok üregei ezzel a különleges acél­lal betömhetők és felhasználhatók a víz, gáz, stb. vezetékek csatlakozásá­nak a tömítésére is. A puszta zsugo­rolása szilárdulás után 0.05 százalék és 150 Celsius fok hőmérsékletet is kibír. I Felfedezték a strontium ellenszerét A San-Francisco-i amerikai kémiai társaság bejelentette, hogy felfede­zett egy új vegyianyagot, amely ki­küszöböli az emberi szervezetből a strontium hatását. Dr. Arthur Lindenbaum, a vegy­szer előállító argonnei laboratórium vezetője kijelentette, hogy az új vegyianyag a rhodizonate nevű ízte­len sárga festék. Az eddigi tapasz­talatokat továbbfejlesztve, több olyan vegyületet tudnak létrehozni, ame­lyek megtisztíthatják az emberi és állati szervezetet más rádióaktív anyagoktól is. A rhodizonate hozzá­tapad a testben lévő strontium ato­mokhoz és azokkal feloldhatatlan ve­gyületet képez, amelyet a szervezet mint fölösleges anyagot kidob ma­gából. Üj gyógyszer a reumatiznius ellen O. N. Williams, az angliai Cyana- mid részvénytársaság igazgatója a társaság Gosportban létesített új gyárának megnyitásakor bejelentette, hogy kikísérleteztek egy új szinteti­kus gyógyszert, amely biztonságosab­bá és hatékonyabbá teszi a reumatiz- mus gyógykezelését. A gosporti gyár rövidesen megkezdi a Ledercort nevű új gyógyszer gyártását. Williams kijelentette, hogy a Ledercort sókkal jobb, mint az eddig használt Cortisone és egyéb gyógy­szerek. A kísérletezéseknél kitűnt, hogy az új gyógyszerrel kezelt bete­geknél nem mutatkoznak meg a ko­rábban használt gyógyszerek okozta kellemetlen mellékhatások.

Next

/
Oldalképek
Tartalom