Tolna Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-31 / 127. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 május 31. Növekszik a De Gaulle diktatúra Kádár János fogadta P. N. Fedoszejevet, a Szovjet-Magyar Baráti Társaság .elnökét Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára csü­törtökön délután baráti beszélgetésen fogadta a hazánkban tartózkodó P. N. Fedoszejevet, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnökét. A beszélgetésen jelen volt J. I. Gromov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete és J. Ny. Csernyakov. a nagykövetség tanácsosa. Elutazott a Szovjet-Magyar Baráti Társaság küldöttsége A szovjet külügyminisztérium sajtóosztályának cáfolata Sajtókonferencia az Egyesült Arab Köztársaság budapesti nagykövetségén À Biztonsági Tanács szombaton tárgyalja a tunéziai panaszt Ott volt J. I. Csernyakov, a buda­pesti szovjet nagykövetség tanácsosa és B. V. Gorbacsov nagykövetségi tit­kár. Az elutazás előtt P. N. Fedoszejev nyilatkozott a magyar sajtó munka­társainak. irányában folytatott politikája, meg­lehetősen széles körben ismeretes. A Szovjetunió nem avatkozik be és nem is szándékszik beavatkozni Fran­ciaország vagy bármely más ország belügyeibe. A szovjet nép tiszteli Franciaország szabadságszerető né­pét és csupán egyet akar — a két ország jó kapcsolatait, ami megfe­lel Franciaország és a Szovjetunió alapvető érdekeinek és a béke biz­tosítása ügyének. naszt tett az Egyesült Arab Köztár­saság ellen a Biztonsági Tanács­ban és az Arab Ligának. A panasz tudvalevőleg alaptalanul azt állítja, hogy az Egyesült Arab Köztársaság beavatkozik Libanon belügyeibe. Beszámolója után Osman Fawzy a sajtó képviselőinek számos kérdésé­re válaszolt, a sajtókonferencia szí­vélyes légkörben folyt le. Párizs (MTI). A Humanitét, a Fran­cia Kommunista Párt lapját, pénte­ken hajnalban a rendőrség elkoboz­ta. A lap elkobzására az az állásfog­lalás adhatott okot, amellyel a párt tiltakozott a „köztársasággal szemben elkövetett kettős kihívás ellen” el­ítélve a köztársasági elnöknek a par­lamenthez intézett „tűrhetetlen fi­gyelmeztetését'’ és egyidejűén Massu tábornok és az algériai felkelők fe­nyegetéseit, amelyekkel az anyaor­szágban puccsot helyeztek kilátásba. Hétfőn összeül a Szocialista Internacionálé Londonban a franciaországi hely­zet megvitatására hétfőn összeül a Szocialista Internacionálé — közlik a párizsi lapok — a párizsi politikai megfigyelők véleménye szerint a szocialista internacionálé ál­lásfoglalása döntő lehet abban, hogy milyen magatartást alakit ki a Francia Szocialista Párt. De Gaulle kormányalakítási kísérlete irányában. A szocialisták kezében a helyzet kulcsa — ez az általános vélemény Párizsban.* A szocialisták magatartá­sa változékony. Míg kedden este a párt képviselőcsoportja és országos vezetőbizottsága szintén egyhangúan mindennemű De Gaulle-kísérlet el­len nyilatkozott és még csütörtökön délután is tartotta magát az a kom­bináció, hogy a köztársasági elnök lemondása után Le Troquer, a nem­zetgyűlés szocialista elnöke látná el a köztársasági elnök feladatait, s a párt idős harcosát, Ramadiert java­solták volna miniszterelnöknek, csü­törtökön estére a szocialista képvi­selők többsége már nemi zárkózott el mereven a De Gaulle-kísérlet elől, feltéve, hogy a tábornok elítéli az algíri és ajaccioi pártütést és kormá­nya megalakításában ragaszkodik a köztársasági törvényességhez. A Szocialista Párt várható állás­foglalásáról keveset árul el a párt hivatalos lapjának a Populair-nek pénteki vezércikke. Többek között írja, „hogy a párttól azt követelik, vita nélkül hajtsa meg fejét és egye­dül vállalja a felelősséget a mások ál­tal katasztrofálissá bonyolított hely­zetért azon az áron, hogy teljes en­gedményt tegyen mindannak a te­kintetében, amit mindenkor megvé­dett”. A Populaire mindezt kegyet­len játéknak minősíti. A Paris Journal lehetségesnek tartja, hogy a szocialisták külön megbízot­tat küldenek ki De Gaulle tábor­nokhoz szándékainak 'kipuhato- Iására. A szocialisták válaszukat attól is függővé tennék, hogy mit tartal­mazna De Gaulle programja és kik­ből állna kormánya. 1 Pénteken a köztársasági elnök fogadja a pártok vezetőit. A pártok vezetői megnyilatkoznak és közlik pártjuk leendő állásfoglalását a De Gaulle-t beiktató parlamenti vitában. 2. Ha a pártok válasza kedvező, a tábornok pénteken este vagy szomba­ton reggel visszatér Párizsba. 3. Beiktatás a nemzetgyűlésben al­kotmányos formák szerint. A tábor­nok kormánynyilatkozatot tesz. Utá­na szabályos beiktatási vita. 4. A beiktatás után De Gaulle tá­bornok a parlamenttől a) teljhatal­mat kérne meghatározott időre, ami lehet hat hónap vagy két év is, b) az alil^otmányreform új eljárásának meghatározása. A kormány felhatal­mazást kér a parlamenttől az alkot­mányreform tervének elkészítésére és e tervnek népszavazás alá bocsátá­sára. Mendes France, a radikális párt balszárnyának vezére, Mitterand, az UDSR elnöke és több radikális és UDSR-képviselő közös nyilatkozatot adott ki. A húsz képviselő a nyilatkozat­ban kijelenti, hogy elhatározott szándéka szembehelyezkedni a diktatúrával, bárhonnan jöjjön is az. Egyetlen olyan kormányt sem támogatnak — mondják nyi­latkozatukban — amely igazolná az államcsínyt és a pártütést, s mindezzel halálos csapást mérne a köztársaság alapvető elveire. Csak olyan kormányra adnák szavazatai­kat, amely ünnepélyesen biztosítaná a demokratikus szabadságjogok tisz­teletben tartását és a népi szuvereni­tás gyakorlását. Politikai körök szerint ez a nyilat­kozat kísérlet arra, hogy az eddig De Gaulle tábornokkal mereven szembe­helyezkedő képviselők megmentsék a látszatot és lehetőséget teremtsenek maguknak magatartásuk megváltoz­tatására. A párizsi jobboldali és polgári lapok leplezetlen diadallal könyve­lik ci De Gaulle tábornok mi­niszterelnöki megbízatását. veszélye A Figaró némileg aggályoskodik és amikor azt írja, hogy a pénteki nap döntő lesz, megállapítja, hogy „a ve­szélyt még nem hárították el, a par­lament régi ritusai szerint még min­dent el lehet veszíteni.” A Combat úgy véli, hogy „egyes pártok következetes merevsége eltű­nik annak nyomán, hogy felismerték a veszélyek közvetlenül fenyegető voltát.’1 A vidék tiltakozik De Gaulle ellen Franciaország vidéki városaiban csütörtökön igen sok helyütt voltak tüntetésekkel és munkabeszünteté­sekkel egybekötött nagyszabású tö­megmegmozdulások. A vidéki ipari gócok dolgozóinak tíz- és tízezrei áll­tak ki a köztársasági gondolat mel­lett, és tiltakoztak a diktatúra ellen. Boulogne-ban csütörtökön már har madik napja volt nagy tüntetés. Lyonban 30 ezren vonultak fel és vettek részt a nagyszabású tcmeggyíilésen. A bordeauxi ki­kötőben a dolgozók 85 százaléka munkabeszüntetéssel állt ki a köztársasági gondolat mellett. Hasonló megmozdulások voltak Mar­séi lle-ben és Strasbourgban is. Coty elnök a Köztársasági Tanács elnökével tárgyalt Párizs (AFP). René Coty köztársa­sági elnök pénteken délelőtt mintegy fél órán át tárgyalt Le Troquer nem­zetgyűlési elnökkel, majd fogadta Monnervillet, a Köztársasági Tanács elnökét. A köztársasági elnök ezután Edouard Daladiert, a parlament radi- kál szocialista képviselőcsoportjának elnökét fogadta. ványos betegségektől sújtott terüle­teire irányítják. Az Egyesült Államok külügymi­nisztériuma válasz jegyzékében kö­zölte, hogy az egészségvédelmi vi­lágszervezet küszöbön álló min-ne- apolisi jubileumi ülésszakán né­hány javaslatot terjeszd majd elő a közös kutatási programra vonatko­zóan. Pénteken délután hazautazott a Szovjet—Magyar Baráti Társaság küldöttsége. Búcsúztatásukra a Feri­hegyi repülőtéren megjelentek az MSZBT Országos Elnökségének tag­jai, valamint a külügyminisztérium és az MSZBT számos munkatársa. New York: (AFP) Mondzsi Szeim, Tunézia washingtoni nagykövete csütörtökön este Hammarskjöld fő­titkárnak átnyújtotta kormánya le­velét, amelyben „az algériai és a tu­néziai francia katonai erők folyta­tólagos agressziójának” megszünte­tése végett a Biztonsági Tanács sür­gős összehívását kéri. A levél egye­bek között megállapítja, hogy „bi­zonyos összejátszás történik a tuné­ziai és az algériai francia katonai elemek között.” Az ENSZ székhelyén csütörtökön este félhivatalosan közölték, hogy a Biztonsági Tanács szombaton ösz- szeül a tunéziai panasz megvitatá­sára. Az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek székhelyén a tunéziai panasz benyújtása után szerzett értesülé­sek szerint a francia küldöttség el­lenpanaszt nyújtott át a Biztonsági Tanács elnökének. Jegyzékváltás a Szovjetunió ás az Egyesült államok között, egászságögyi szervek együttmüköüésáröl Moszkva: (TASZSZ) Az United Press hírügynökség egy olyan be­szélgetésről adott hírt, amelyet állí­tólag K. J. Vorosilov folytatott a hír- ügynökség moszkvai tudósítójával. A szovjet külügyminisztérium sajtóosztályát felhatalmazták annak kijelentésére, hogy az említett hír koholmány. A Szovjetuniónak Fran­ciaország irányában folytatott politi­kája csak úgy mint más államok Osman Fawzy, az Egyesült Arab Köztársaság budapesti nagykövetsé­gének tanácsosa, csütörtökön dél­ben sajtókonferencián tájékoztatta a megjelenteket a libanoni népi forra­dalom részleteiről, valamint az Egye­sült Arab Köztársaság álláspontjá­ról a libanoni kérdésben. A tájékoz­tatóra abból az alkalomból került sor, hogy a libanoni kormány pa­De Gaulle elképzelései kormányrakerüléséről A Paris Journal értesülése szerint Coty elnökkel lefolyt megbeszélésen De Gaulle meghatározta kormányra kerülésének menetrendjét. Eszerint CjFlgj^elem ! H Bátaszíki Földmüvesszövetkezet vezetősége értesíti a nagy- közönséget, hogy megnyitotta a megye­szerte közismert kerthelyiségét. A kerthelyiségben minden este népizenekar szórakoz­tatja a vendégeket. Kitűnő ételek és italok biztosítva. A vezetőség felhívja a vál­lalatok és közületek figyel­mét, hogy rendezvényeik­kel keressék fel a földmű- vessző vetkezetet, amely ren­dezvényt a kerthelyiségben megtarthatnak. Moszkva: (TASZSZ) Az Egyesült Államok külügyminisztériuma vála­szolt arra a szovjet javaslatra, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok tegyen közös intézkedéseket a rák, a szív-véredény megbetegedé­sek, a malária és a himlő elleni vé­dekezésre. Az Egyesült Államok kül­ügyminisztériuma közölte, hogy a ja­vaslatok egyes pontjait meg lehet valósítani az egészségvédelmi vi­lágszervezet útján. A szovjet jegy­zék megállapodást javasol arra vo­natkozóan, hogy 1958/60-as években cseréljék ki kölcsönösen a rák és szív-véredénymegbetegedések leküz­dését célzó terveiket és tudományos eredményeiket, valamint szervezzék meg a legkiválóbb amerikai szakér­tőknek a Szovjetunióba és a szovjet szakértőknek az Egyesült Államok­ba való rendszeres látogatásait. Ala­kítsanak továbbá kutató csoportokat a malária és himlő elleni küzde­lemre, amelyeket az illetékes kormá­nyokkal történő megegyezésnek meg­felelően Afrika és Délamerika e jár­A lottó e heti nyerőszámai: 20, 21, 24, 37, 71 ► A Tolna megyei Növényvédő < ► Állomás képesített < l vezető könyvelőt keres 3 £ Személyes érdeklődés az állomás 4 £ igazgatójánál 3 £ Tolna megyei < Növényvédő Állomás ^ ► Fácánkert J AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Volna ugyan száz másféle dolgom is ezzel az írásommal pedig egy fű­iért vagy egyetlen babérlevelet sem keresek, mégis kötelességemnek ér- ; zem ' K. Balog János elvtársnak, a Tolna megyei Népújság május 11-i számában fenti címmel megjelent cilcke egy-két hiányosságát, illetve tévedését legjobb tudásom szerint pótolni, illetve helyreigazítani, egye- I dűl és kizárólag azért, mert különben I egyes olvasók helytelen következte­téseket vonhatnának le azokból. 1. Balog elvtárs — nagyon helye- ! sen — mindjárt a második bekezdés I elején felveti a kérdést, hogy mi a j haza?, de a felelettel mindvégig adós marad. Nos, hát én ezt a mu­lasztását pótlóan megmondom, hogy a haza egy nemzet lakóhelye. Mert hiába csűrj ük-csavarjuk, a haza első­sorban és alapjában földrajzi fo­galom, s ezen a tényen mit sem vál­toztat az a szokásunk, hogy a haza szót — ugyanúgy, mint más főneve­ket is — gyakran megszemélyesítjük (például a haza siratja hű fiát), vagy metonimice — képletesen — azono­sítjuk lakóival. Ezért engem például soha, senki és semmi sem fog meg­ingatni abban a tudatban, hogy az én hazám igenis a földkéregnek az a kis darabja, melyet a térképek — minden nemzet térképei — a „Magyarország” névvel tisztelnek meg. De a fentebbi meghatározásom kétszeresen is igaz a magyar nyelv eszejárása szerint, minthogy ez a mi csodálatosan szel­Haza, hazafiság lemes anyanyelvűnk — a világ ösz- szes idiómái közül egyedül ez — a haza fogalmát szorosan összekapcsol­ja a ház, a lakóház, vagyis az otthon kedves képével. A cikkíró azonban megelégszik annak megállapításával, hogy a haza alatt a különböző társadalmi osztá­lyok mindig mást és mást értettek, így például — szerinte — a kapita­listák a ringó búzatáblákat, a réteket és legelőket, az épületfa-termő er­dőket, meg a bányák kincseit foglal­ták beléje, s ezek szeretetére buzdí­tottak bennünket prózában és csengő rímekben. Ezzel a naiv elképzeléssel szemben a valóság az, hogy nemcsak a nyu­gati világ behemót multimilliárdosai és tröszt-császárai, hanem a hozzá­juk képest koldús hazai bankvezérek és gyárosok is jobban nemzetközi valamik voltak, mint a gólya és a fecske, mert ezeknek nemcsak két országban, hanem a világ bármelyik részén biztosítva volt a fényes meg­élhetésük. S ezek a dollárral és de­vizákkal bélelt, lélektelen csekk-embe­rek a rengő búzatáblákat, legelőket, nyárfákat meg sem látták akkor sem, ha autójuk vagy különvonatuk azok közt robogott el velük. És Ullmann báró soha életében nem ereszkedett le egyik szénbányába sem, mint ahogy Weiss Manfréd báró sem látta belülről az ő csepeli gyárát, mert őket csak a pénztári és leltári köny­vek érdekelték, melyeknek számada­tait viszont még éjjel álmukból fel­riasztva is pontosan el tudták volna sorolni. A haza szót azonban éppúgy nem ismerték, mint például az éh­séget, vagy a fázását, vagy ha mégis hallottak róla, nem bíbelődtek az ilyen „smoncákkal”. És ezeknek iker­testvérei voltak sokezer holdas, feudális nagybirtokosaink is, akik egyébként úgy mellesleg a bányák és iparvállalatok igazgatóságában is „szerepeltek’1, s idejük legnagyobb részét Budapesten, Becsben, Párizs­ban, Svájcban, Angliában vagy a francia tengerparton töltötték el, de még saját birtokaikat sem járták végig, a búzakalászt pedig árpának nézték; Könnyű hát megérteni és tudomá­sul venni, hogy a hazai tájnak, a szülőföldnek szépségeit nem a kapita­lista bankvezérek és gyártulajdono­sok, nem is a félig analfabéta feudá­lis urak magasztalták; nem azok buzdítottak minket a haza önfeláldo­zó szeretetére, hanem a nincstelen Csokonai Vitéz Mihályok, Kisfaludy Károlyok, Kölcsey Ferencek, Garay Jánosok, Jókai Móricok, Mikszáth Kálmánok, Tolnai Lajosok, Móra Fe­rencek, Arany Jánosok, Petőfi Sán­dorok és más ilyen éhenkórászok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom