Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-13 / 87. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 április 13. I fafurulyától a táskarádióig .. Terelgeti nyáját, fújja furulyá. ját... és ha megunja, előveszi a réz- gombveretes bőrtarisznyából a táskarádiót, bekapcsolja, s meghallgatja a ropogós magyar csárdásokat Boros Jolán előadásában. De nem veti meg a hanglemezparádét sem, és fejcsóválva mondja: „Hogy mit tud még mindig ez a Honthy.1’ János bácsi, az öreg juhász hosszú „tusakodás” után táskarádiót vásárolt — mint mondja a maga szórakoztatására. „Tusakodott" önmagával, de az asszonnyal is. önmagával azért, mert attól félt, hogy megszólják öreg juhász „pajtásai.’1 Másrészt az asszony is ellenkezett, amikor megtudta a „Jánosom” tervét. — Minek az a táskarádió? — kérdezte élete párjától. — Negyvenhárom évig, amióta juhász vagy megvoltál táskarádió nélkül, most meg annyira" oda vagy érte — zsémbeskedett. — Meg hát, mert eddig nem tudtam, hogy ilyen is van. Látod, az Anti motort vett magának. Én már nem mernék motorra ülni, mert már ahhoz idős vagyok, de a táskarádiót megveszem — mondta ki szigorúan a szentenciát. Majd szelidebben, rá- beszélőbb hangon folytatta: — Juli- som, hát nem örülsz, hogy most már ezt is megengedhetjük magunknak? Milyen jó lesz ott kint a magányban, ha időközönként „felhúzom” és tájékozódom arról, hogy mi történik a nagyvilágban... Mert a híreket mindig meg akarom hallgatni.. Julisom ennyi meggyőző érv felsorakoztatására, beleegyezően hajtotta le a fejét és egy nagyot sóhajtott. Igaza van az öregnek, gondolta magában és körülnézett a lakásban. A régi gyékény fon atú dikót, amely abban az időben, amikor összekerültek fekhelyül szolgált, már kitették a fészerbe, akkor, amikor a konyhába is sezlonyt vettek az Erzsébeti vásáron. És itthon is van rádió. Jánosom pedig a dombokat, a völgyeket járja hétszám, hónapszám és csak élelemért, meg tiszta ruháért jön haza. Egyetlen szórakozása a furulya, amelyhez most már nem igen van kedve. Azelőtt? ... Az volt ám csak a szép! Úgy elcifrázta, hogy a rigómadár sem különben. Most már 55 éves, már nem is leli benne kedvét. Hiába, már nem olyan mozgékonyak az újjai, mint fiatal korában. Most a rávaló is megvan, váratlanul jött az a kis nyereségrészesedés, amelyet az állami gazdaságban osztottak ... amolyan talált pénz... Hát miért is ne vennék meg azt a táskarádiót, ha . Jván nagyon szeretné. így történt meg, hogy 850 forintért megvették a táskarádiót, amely nagy szerűen elfér az élelem mellett a rézgombokkal díszített bőrtarisznyában. — Arra kérném, kedves — kéri Juli néni az elárusítónőt —, adjon hozzá még egy póttelepet, mert nem érünk rá sűrűn a városba járni. Hadd legyen egy tartalék is, hogy ne kelljen az öregnek a teleppel spórolni. Csöpike, az elárusítónő már hozza is a tartaléktelepet. — Tessék — mondja kedvesen —, legalább a bácsi a zenén kívül meghallgathatja az idő- járásjelentést is: Úgy gondolom, mint szabadban élő ember, nagy hasmát veszi majd a rádiónak. János bácsi mosolyog a bajusza alatt és szóra nyitná száját, de Julisom megelőzi és pergő nyelvvel mondja el: — Az én Jánosomnak nem azért kell a rádió, hogy az időjárást „puhatolja1’... — Hát bizony nem — mondja János bácsi. — Én mint öreg juhászember, a megfigyelések alapján tájékozódom. Figyelje meg maga is kedves, ha este a nap vörösbe nyugszik, akkor biztos, hogy szél lesz, ha a fecskék mélyen repülnek, az esőt jelent, a juhászbot árnyéka pedig megmutatja, hogy mikor, hány óra van. — Én, kedves, márcsak megtartom azokat a régi szokásokat, amiket az apámtól tanultam, mint kisbojtár. A mai fiatalok már máshogyan gondolkodnak, modernizálódtak, gumicsizmát, meg esőkabátot hordanak, elhagyták a bográcsot is, a tarisznyába készételt visznek magukkal. Én már megmaradok ilyen „öreg” juhásznak, nem hagyom el a subát, a bográcsot, a fafurulyát, no, meg a juhászbotot sem. De azért ennek a kis masinának nagyon örülök, hiába, mi öregek azért csak haladunk a korral. Pozsonyi Ignácné SZÍNHÁZI levél a Fáklyaláng-rél Április 3-án mutatta be a szekszárdi Városi Művelődési Ház művészegyüttese Illyés Gyula Fáklyaláng című művét. Ez volt az azóta abbamaradt műkedvelő színjátszó hetek második előadása és az együttestől igen színvonalas teljesítményt követelt már az a tény is, hogy.néhány nappal előbb a paksi színjátszók igen jó előadásban mutatták be Tamási Áron Énekes madár című mesejátékát. A Fáklyaláng előadása, különösen műkedvelő csoportok számára, nagy nehézséget jelent, ez utóbbiaknak majdhogynem megoldhatatlan feladatot. A darab remekül mutatja be az 1848-as polgári forradalom bukásának időszakát, egy éjszakába sűrítve az összeomlást, Kossuth és Görgey összeütközésén keresztül bemutatva a haladás és reakció ösz- szecsapását. A feladat, amit a szekszárdi műkedvelő együttesek e legjobbika magára vállalt, hatalmas. S hogy e hatalmas feladat megoldására vállalkozott és tisztes sikerrel megoldotta, csak az elismerés hangját válthatja ki belőlünk. Ez az oka annak, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően, a színházak hivatásos művészei között, „Színházi levél” keretében foglalkozunk a szekszárdi műkedvelők előadásával. A darab drámaisága a második felvonásban, Kossuth és Görgey összecsapásában csúcsosodik ki. És ebben a felvonásban két emberre, Kossuth és Görgey alakítójára nehezedik az egész darab súlya. Kossuth alakjának megformálása műkedvelő számára megoldhatatlan feladat. Ezért volt hiányérzetünk Lányi Géza Kossuth-alahítását látva. Alakítása fátyolos volt, látszott rajta, hogy rossz napot „fogott ki", s inkább csak azokban a jelenetekben volt sikeres, ahol a fáradt Kossuthot kellett szinrevinni, hatalmas erejét, te herbírását, forradalmi lelkületét, s a legnehezebb helyzetekben megőrzött hallatlan optimizmusát már nem tud.ta elhitetni a nézővel. Lányi alakításának árnyoldalait elhomályosítani nem kis' mértékben segített Szentgyörgyi Kálmán Görgey-figurája. S hogy a darab mondanivalójával szöges ellentétben fölé tudott emelkedni Kossuthnak, a rendezés következetlensége mellett, nem kis mértékben annak tudható be, hogy Szentgyörgyi alakítása messze kiemelkedett az együttesből. Jó- zsa (Háhn László) második felvonásbeli bizonytalankodása, határozatlansága után szép alakítást nyújtott a harmadik felvonás öreg Józsájá- ban. Az első felvonás szereplői közül a Csányi-t alakító Szászvári József volt a leghitelesebb, V. Kovács József (Horváth Mihály) remek perceit néha szürke jelenetek homályosítottik el. A többi szereplők általában kielégítően oldották meg feladatukat, csak Szalai Tibor alakításával nem lehet egyetérteni. „Fortissimo” kezd te, s amikor a legtöbb lendületre lett volna szükség, már gyenge „forte”-re sem futotta erejéből. A rendezés jól fogta meg a darab mondanivalóját, csak egyes helyzet adta lehetőségeket nem használt ki eléggé. L. GY. Akkor kell as ember, amikor háború van... A napokban levelet kapott Kelemen Gyula tamási lakos gépkocsivezető, sógorától, aki hosszabb évek óta Kanadában, Hamiltonban tartózkodik. Kommentár nélkül adjuk közre, benne van ebben minden a nyugati „paradicsomról”. A sógor a következőket írja: „Az időjárás elég rossz. Nagyon hideg van és arra is havazik, ahol 100 éve nem volt hó. Ritkán íroklevelet, de most elhatároztam magamat, hogy tájékoztatlak egy kicsit ezekről a szabadságharcosoknak ecsetelt honf itársak helyzetéről, akik Kanadának 40 millió dollárba, Amerikának 126 millió dollárba kerültek. A magyarországi „forradalmárok” 100 kilométeres sebességgel jöt- _tek, hogy egy tányér bablevest kapjanak. És a nép elhitte nekik, különösen akik kijöttek már 8—10 éve, hogy veszedelemből kellett elszökniük. Ha munkát kapnak, legtöbben nem állják meg a helyüket. Azt mondjó.k, odahaza nem dolgoztak ennyit, ráértek újságot is olvasni. Itt bizony nincs idejük még az orrukat sem megtörölni. Úriási sok a munkanélküli. És Amerikában most jajgatnak, hogy jobb volt odahaza. Sokan is mennek vissza. De na,gyon sokat elijesztenek ÚJ KÖNYV Gádor Béla: Néhány első szerelem története (Szépirodalmi). Körülbelül 288 oldal, kötve 14.— Ft. Illusztráció Gádor Bcia: Néhány első szarolew története című kötetből Gádor Béla majd négy évtized távlatából tekint vissza gyermekkora emlékeire. Első szerelmek, első csókok a kisváros kertjében, önképző- köri szereplések, feledhetetlen nyarak, iskolai viszontagságok, izgalmas csaták és futball játékok a gründen, egy pesti kabaré vendégszereplése a vidéki kávéház hirtelen ácsolt színpadán, és ki tudná felsorolni a rengeteg élményt, amely egyszeriben eszébe jut a visszaemlékezőnek? Gádor Béla, az ember, elérzékenye- dik talán, de Gádor Béla, a humorista ezekben az emlékekben is a komikumot keresi, és szinte könyörtelenül válogatja ki a legjellemzőbb a humorista mondanivalójának legmegfelelőbb eseményeket. azok, akik egyáltalán nem mehetnek haza és nincs is szükség rájuk otthon. Ez egy pocsék, népség. Van nekik többféle újságjuk, az nem is foglalkozik az itteni bajokkal, vagy a világeseményekkel, csak csupán gyalázatot ír, és így ezek a bitangok nem tájékoztatnak semmiről, csak a háborúról álmodoznak, úgy gondolják, ez volna részükre a visz- szatérés. De úgy gondolom ez csak álom a részükre. Megemlítem, hogy most voltam egy temetésen egy idősebb magyar- nak, akit a katolikus templomból temettek és az imakönyv helyett is e hazudozó újságuk van az asztalon azt árulják, amiben egy becsületes szó nincs. Nekem nincs velük bajom, mert ritkán találkozom velük, csak megemlítem mire képesek azok a bitangok, hogy életüket fenntartsák. Nagyon rossz a helyzet és sokan hazamennek közülük, akik nem bűnösek. Itt, amikor az ember elmúlik 35—38 éves, akkor már nem tud úgy munkát kapni a gyárban, mint fiatal korában, ha egyszer kiesik, a holnapi nap már nem biztos. Most meg egyáltalán nem vesznek fel senkit, csak úgy elvétve sikerül egy- nek-egynek. Akkor kell az ember, amikor háború van. Akkor a falábút is alkalmazzák. Itt, ebben a gazdag országban — csak a szegényeknek keserves — rengeteg a bűnöző, a szökevények közül és az itteni népek közül is. Nagyon sok az útonállás, a bankrablás. Annyi van, hogy soha ennyi nem volt. Itt minden van, mégis a drágaság, napról- napra emelkedik. Itt lehet mindent venni könnyebben, mint bármikor azelőtt. Egy 3 ezer dolláros autó például belekerül 250 dollárba, de mire kifizeti az illető, 4 ezer dollárba kerül, a nagy kamat, meg a biztosítás miatt. Ha már csak pár- száz dollá.r van fizetni való az autóba és az illetőnek nincs pénze, viszik tőle az autót, nem számít, hogy mit fizetett bele. így van ez a házaknál is. Tíz-tizenkét ezer dolláros házat meg lehet venni 1000 dollár lefizetés után hetes kamat mellett, de a nagy adó miatt, ami itt van még jó munkaviszonyok között is a vevő fizethetné 15—20 évig is, mire az övé lenne. Ebben a helyzetben, sok nem is számítja csak azt, hogy nem kell sokat előre beleadni. Ügy gondoljc.k egyébként is mikor dolgoznak, akkor mulatnak, nem gondolnak a holnapra és arra, hogy mi, itt a kapitalizmusban élünk, s akkor kell megfogni a sorsot, amikor lehet, mert holnap már késő. Ezek után maradok tisztelettel: sógorod és családja.” A palánk! technikum tapasztalatai az Ezüstkalászos Gazdatanfolyamokról A tanárok kedves hagyománya az ezüstkalászos gazdák képzése. Kérdezzük meg a technikum tanárait, folytatják-e ezt a nevelő munkát napjainkban is? Ha igen, tájékoztassanak minket röviden tapasztalataikról. A szekszárdi gyümölcs-, szőlő- és borgazdasági tanfolyamról Koppány Károly tanár nyilatkozik: — Szekszárdon az 1956—57. és az 1957—58. tanévben — többségében az egyéni gazdák kívánságának megfelelően — első ízben volt ilyen szak- tanfolyam. Szomorú jelenség, hogy a parasztfiatalság alig volt képviselve a tanfolyami estéken. Sajnos meg kell állapítani, hogy az ezüstkalászos tanfolyamok propagandája még további fokozásra szorul, mert a tanfolyamon lehettek volna többen is, különös tekintettel arra, hogy Szek- szárd történelmi borvidék. — Én az elmúlt télen Bátaszéken és Szedresen vezettem elsőéves ezüst- kalászos tanfolyamot — mondja Páli János tanár. — Bátaszéken a Búzakalász Tsz-ben volt a tanfolyam. A 22 vizsgát tett hallgató közül 16 tsz tag és hat egyéni gazdafiú. Ez a tanfolyam ugyanis ifjúsági jellegű volt. A felsoroltak közül 19 KISZ tag. Érdekes, hogy ez a tanfolyam eredetileg nem indult ifjúságinak, mégis az lett belőle. Örvendetes dolog ez, annál is inkább, mivel a mai falusi fiatalság elvágyik a faluból, nem szereti a földet és nem szívesen tanul. Ök pedig nem vágynak el a tsz-ből és az egyéni gazdaságukból, szeretik azt és szívesen tanulnak. Felvetődik a kérdés, mi az oka annak, hogy ez az ifjúsági tanfolyam sikerült, holott a hasonló jellegű kezdeményezések másutt elakadtak a megyében. A tanfolyamot a tsz klubhelyiségében tartottuk. Itt meleg helyen, terített asztalok mellett folytak az előadások. Az előadás megkezdése előtt és után sakk, kártya, dominó és ping-pong asztal állt a fiatalok rendelkezésére. A leányok pedig elhozták kézimunkájukat és hímeztek, kötöttek. (Hét leányhallgató is volt!) Másodszor pedig, az előadásokat igyekeztem színesen, érthetően és gyakorlatiasan magyarázni. Mikor megtudtam, hogy a fiatalok a tanfolyam hallgatói, kétejeim támadtak, végig fogják-e járni a tanfolyamot és nem lesznek-e tisztelet- lenek? Örömmel állapítom meg, hogy szorgalmasan eljártak, füzetet vettek és táblavázlatot is kellett írnom. Kellemes meglepetés volt számomra, hogy velem szemben tiszte- lettudóak, előzékenyek és udvariasak voltak. Annyira, hogy bármely középiskolás tanulónak is dicséretére vált volna. A másik tanfolyamot Szedres községben tartottam 28 egyéni gazda részére. Itt már nagyobb élettapasztalattal rendelkező gazdák vettek részt a tanfolyamon, akik úgyszólván majdnem mindnyájan cselédek voltak a múltban. Nagy tudásszomjról tettek tanúbizonyságot. Az előadások közben saját egyéni takarmányozási talajművelési, stb. problémáikat is megvitattuk. Az ezüstkalászos tanfolyamok vándorládája két hétig nálunk volt és a benne levő talajvizsgáló felszereléssel több gazdánál végeztünk talajvizsgálatot is. A tanfolyam hallgatói elhatározták, hogy továbbra is együtt maradnak és meg fogják alakítani a gazdakört. A tanácsok felé szeretném felvetni, hogy a jövőben, ahol tanfolyam van, ne szervezzenek az előadások napján gazdagyűlést, vagy közösen rendezzenek —, mert előfordulhat olyan eset, mint Szedresen, hogy a gazdagyűlésen négyen voltak, a tanfolyamon meg 28-an. — Nagyon szívesen beszélek az ezüstkalászos tanfolyamodról — mondja Kiss László gazdasági tanár, a faddi tanfolyam vezetője. Az a tapasztalatom, hogy kevés olyan hálás munkaterülete van a gazdasági tanárnak, mint éppen a gazdaképző tanfolyamokon való tanítás. Nem könnyű a gazdákat elindítani az önképzés útján és sok-sok nehézséget kell legyűrnie annak, aki tanfolyam szervezésére vállalkozik, de aztán, ha a gazdák megszerették, meghozza az eredményt. Amikor Faddon két éve megkezdtem a szervezést, azzal fogadtak: kár hozzáfogni, mert ott már két tanfolyam maradt félben. Most március 22-én pedig, mire a nagy hófúvásban kiértem a vizsgára, az 1956-ben jelentkezettek csaknem teljes számban együtt ültek és valamennyien lelkesen, jó szaknyelven, határozott tudással vizsgáztak. A vizsga után a bortermelő gazdák demizsonai is megnyíltak és miután elfogyasztottuk a Tóth András bácsi főzte paprikást, sikeresen zártuk a tanfolyamot. A tanfolyam két téli féléve között a hallgatók termelési feladatokat végeztek, ki-ki érdeklődési körének megfelelően állattenyésztési, vagy növénytermesztési feladatot oldott meg: két alkalommal voltunk közös tanulmányi kiránduláson, egy ízben pedig gyakorlati bemutatót tartottunk a tsz gyümölcsösében. Amikor a szőlőtermelésről volt szó, a gazdák a saját maguk által hozott vesszőkön gyakorolták az oltást. A tanfolyam ideje alatt mintegy negyven mező- gazdasági tárgyú diafilmet is levetítettünk. Az a tapasztalatom — veszi át a szót Mártonfai Dénes, a technikum és a tangazdaság igazgatója, hogy a tanfolyamvezető tanárok munkájának eredményeképpen az általuk tanított gazdák igen nagy érdeklődést mutatnak a legfejlettebb agro- és zoótech- nikai eljárások iránt. Ez az érdeklődés megmutatkozik többek között abban is, hogy tangazdaságunkhoz igen sok ezüstkalászos gazda fordult nemesített vetőmag és tenyészállat vásárlása ügyében. Különösen a hibrid vetőmagvak iránt nagy az érdeklődés, mellyel az elmúlt évben olyan kimagasló eredményt (25 mázsa májusi morzsolt kukorica) ért el a gazdaság. Helyes irányban fejlődik és a gazdálkodás belterjességének a fokozódását mutatja a fehér hússertés, valamint a szarvasmarhahizlalás iránt való érdeklődés. Igen kedvező hatása volt annak is, hogy a tanfolyam vezetők a gazdákat több alkalommal tanulmányi kirándulásra hozták a tangazdaságba. (—sitő)
