Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-13 / 87. szám
1958 április 13. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Air... [Mj iklós Józsi bácsi 87 esztendős. S bizony — hiába akarnánk szépíteni a dolgot — ő már csak vénemberszámba megy a faluban. De idős kora ellenére olyan éles esze van, mint a borotva. Könyveket, újságokat olvas, rádiót hallgat •— politizál. A minap, mikor felkerestem, egy nagyon időszerű problémáról beszélgettem vele. De mielőtt rátérnék beszélgetésünk lényegére, elmondom, amit Józsi bácsiról feltétlenül tudni kell... Azt tudniillik, hogy a századforduló elején, pontosan 1905-ben, az ozorai aratósztrájk egyik szervezője, vezetője volt. Ozorán született, heten voltak testvérek, apjának hét hold földje volt. Vele együtt mindössze hárman élnek ma már Ozorán azok közül, akik 1905-ben a herceg Esz- terházyak birtokán megtagadták a munkát, éhséggel, nélkülözéssel, nyomorral farkasszemet nézve, felvették a harcot a nagybirtokosok, az urak ellen, a nagyobb darab kenyérért. — Láltja, összefogásunknak, harcunknak lett eredménye. Kiharcoltuk azt, hogy a tizedik helyett a nyolcadik kepe lett a miénk. Nem is kerestem soha életemben annyit, mint abban az évben: húsz mázsa gabonát — mondta. — De mi volt az eredménye? ... Utána nem szerződtettek le az egész környéken aratónak, nem kaptam munkát a2 egész Dunántúlon. Józsi bácsi itt egy időre elhallgatott és így folytatta: — Kivándoroltam Amerikába. Nyolc hónapig ott is munka né’kül voltam, aztán egy nagyüzemben dolgoztam. Napi tíz órán át, megfeszített munkát végeztem és három év alatt kerestem annyit, hogy itthon Magyarországon, itt Ozorán, másfél hold földet tudtam venni. Mert kérem én mindig c*ak arról álmodtam, hogy saját földem legyen. A föld, a föld!... Az a min7 den. Ha van föld, van aki megdolgozza, van élet. Mi sajnos még az urak, grófok és papok földjén dolgoztunk. De mégis becsültük a földet. Öh, édes istenem, hogyne becsültük volna!... Mikor a föld adja az életet... és látja, ezt nem tudom megérteni, hogy ma, mikor annak terem a föld, aki megműveli, nincs becsülete, különösen a fiatalok nem becsülik a földet, nem akarják forgatni a kaszát, a kapát, Én csak magamról beszélek most, ez nekem nagyon, de nagyon fáj, mert én egy életen át harcoltam azért, hogy azé legyen a föld, aki megdolgozza. Dehát mit csináljunk? ... Változott a világ, változtak az emberek. Sokan már nem is tudják, hogy mi volt a múltban, hogy milyen keservesen éltünk mi. Sokat tudnék erről beszélni, de nem érdemes, megváltozott a világ, mások az emberek — mondta. j] ózsi bácsi szavai még most is " a fülembe csengnek: — Ma, mikor annak terem a föld, aki megműveli, nincs kellő becsülete, különösen a fiatalok nem tudják becsülni a földet... Megváltozott a világ, megváltoztak az emberek ... És újra virul a hon... „És újra virul a hon Amerre a szem néz És minden, aki rajta él Munkára, tettre kész.” Vörösmarty Mihály egyik versének e néhány sorát olvasom a pincehelyi Rákóczi Termelőszövetkezet épületének falán. A hálás utókor, Pincehely-Görbő község tanácsa állíttatta e táblát a hazaszeretet nagy költőjének születése 150. évfordulójára. Így rótták le hálájukat a költőnek, aki 1822—1823-ban itt volt részese az önkényuralom elleni mozgalomnak és itt kezdte írni a Zalán futását — betűzöm alatta a szöveget. Amint így körülnézek a táb'ától elfordulva, a tájon, amint beszélgetek az emberekkel, megelevenedni látom a verssorokat és az alatta levő szöveg fő mondanivalóját. Igen, mert csúnya viharfelhők támadtak itt is 1956 októberében, fenyegetve az alig tízegynéhány éve felszabadult és a paraszti boldogulás igazi útját megtalált volt cselédeket, kisparasztokat. A Szovjetunió segítsége alapvető volt ahhoz, hogy a viharfelhők eloszlottak, de az itteni emberek egyrésze is jól megállta a helyét, s nagyrészük van abban, hogy itt nem sikerült az ellenség bujtogatására, csákiszal-' májaként bánni a közös vagyonnal. Az igaz, hogy alig fele tagság maradt meg a tsz-ben, mintegy tizen, régi tagok általában, de összefogtak, s nem engedtek semmi túlkapást. Erről Gergely József elvtárs így beszél: „Elhatároztuk, hogyahá- nyan együtt maradunk, hozzákezdünk a vetéshez, hiába mondfák egyesek: ne vessetek, úgy sem lesz az a tiétek Amikor meg csoportosan akartak jönni hozzánk osztozkodni olyanok, akik nem hoztak be semmit, sorfalat álltunk, mindenre elszánva, őrséget is szerveztünk, mert olvan hangok is hallatszottak, hogy fel kell gyújtani az istállókat. Nem sikerült rombolniok ...” A közvetlen veszély így elmúlt, de hátra volt még a neheze, a munkában is konkrétan bebizonyí tani a közös életrevalóságát, na- gvobh em^ménveit. A kommunis ták, Vódli György, Gergely József Bot János és a pártonkívüli többi tsz-tagok nem hagy'ák magukat. A eltelt év őket igazolta és megeleve nedtek a verssorok. Néhány számadat erre. amely a tsz erősítéséért, számszerű növ°’é- séért folvó agitáció alapja is lett. A tsz tábláin a búza 14. az árpa 22 mázsás termést adott, míg az egyénieknél az átlag búzából 8.5, áriából 16—17 mázsa lett. Egy-egy tag, mint Marosi János, csak búzából 2” mázsát vihetett haza. ő a lánváva' együtt dolgozott, de aki egv'dii' volt. mint Szántó József, annak ic 17 mázsa jutott. Körülbelül hasonló mennyiséget osztottak árpából is. Másik fontos beszédtéma volt az emberek fejében maradt ellenforradalmi zűrzavar eloszlatása. Leleplezték, hogy ha a magyarkodó ellenforradalmárok győznek, a Dőry- féle úri képviselők cselédei lehettek volna, azzal a már jól ismert keserves élettel. A tsz szilárd magjában a válasz egyöntetű volt már az első időben: „Inkább megdöglünk, de nem leszünk újra cselédek”. De oszlott a zűrzavar a kintiekben is. A kettő együtt, az eszmei világosodás és a tsz eredményei egyre többeket győztek meg arról, hol a helyük. És most terebélyesedik igazán ki a verssorok mondanivalója. Mél án mondhatják, hogy újra virul, él a tsz és növekszik. Az elmúlt év befejezése után először csak hatan, majd újra hárman, azután még többen jelentkeztek felvételre a tsz-be. A tizes taglétszám azóta 34-re szaporodott. — Most is ketten írták alá a belépési nyilatkozatot — mondták az irodán. Felvételüket természetesen még taggyűlésen vitatják meg. Ha felveszik őket, bizonyára harmonikusan kapcsolódnak be a közösség be, amely híven a verssorokhoz: „Munkára, tettre kész.” Szalai Endre Igen. Megváltozott, egészen más (társadalmi rendszerben élünk. A múltban kisemmizett munkásoké, parasztoké ma a hatalom. Magának termel a paraszt, a munkásé a gyár, magunknak építjük az országot. A közel ezer ozorai zsellér megkaota a földet, amelyen — hogy Vörösmarty szavaival éljek — , ez a föld, melyen annyiszor apáink vére folyt”. S ezt ma már valahogy a világon a legtermészetesebbnek tartják az ozoraiak. Azok, akik csak elbeszélésekből tudják, hogy apáik, nagyapáik mennyit nélkülöztek. Ma már a gyerekek, a fiatalok nem ismerik a klumpát, a facipőt, pedig 25—30 évvel ezelőtt apáik abban jártak az iskolába, mert nem tellett másra. Néhány évtizeddel ezelőtt boldog volt a zsellér, ha a papok, a bárók, a grófok földjén tizedik részért hajnaltól napestig húzhatta a kaszát a kapát, ha munkát kapott. Ezekről a nyomorúságos esztendőkről, erről a keserves életről hallani sem szeretnek a mai ozorai fiatalok. Az egyik, K. J., tanult szakember, azt mondta, ne emlegessük örökké a múltat, arra húzzunk már végleg fátvlat. Ugyanezt mondja a községi általános iskola fiatal igazgatója is, ha nem is ugyanezekkel a szavakkal. Igazuk van annyiban, hogy csakugyan ne emlegessük örökké, hogy milyen nyomorúságban éltek apáink, nagyapáink. Én sem tettem volna most erről említést, ha az ozorai parasztfiatalok nagy része nem gyűlölet* el megvetéssel beszélnek a földről, ha nem menekülne annyira a szülői háztól, a paraszti munkától. Ij3)e sajnos menekülnek, a pa- rasztfiatalok túlnyomó rész; a városban, az üzemekben, a hivatalokban szeretne elhelyezke' ni nem akar gazdálkodni. Sajnos, még olyan is van Ozorán, aki képes lett volna megtagadni apját — a föld miatt. Nem tudják becsülni az életet adó földet, nem tudják ke'lően szeretni, tisztelni azokat, akik megtermelik a mindennapit. Nem tudják ma, 1958-ban... Mert jó, ha három évvel ezelőtt találom ezt a helyzetet, egy szót sem szólok. Csakugyan nem volt nagy perspektívájuk a földműves para^ztfiata- loknak. Aminek gazdasági és politikai okai voltak. De ma? ... Hiszen apáik az elmúlt másfél év alatt megtanulták becsülni a fö'det, úgy mint két-három évtizeddel ezelőtt. Tudom, erre azt mondják sokan: majd rájönnek a fiatalok, hogy szeretni, becsülni lehet és kell a paraszti munkát is. Én ezt elhiszem ... S ha előbb nem, hát utóbb, de egész biztosan ez be is következik. De ha többet beszélünk nekik, már az iskolában, és alkal m- adtán mindig, a földműves szakma szépségéről a Miklós Józsefek egy életen át tartó nehéz harcáról, előbb megszeretik a földet, előbb megtanulják a nehéz, de egyébként szép földműves munkán keresztül tiszta szívvel becsülni és szeretni nagyapáikat, apáikat, velük együtt a földet. S akkor előbb célhoz érünk. Molnár Lászlóné INNEN —ONNAN A tamási járás úttörő csapatainak vezetői megbeszélést tartottak Tamásiban. Itt foglalkoztak egyrészt a vezetőség megerősítésével, másrészt értékelték az eddig végzett munkájukat és megvitatták a nyári táborozások szervezésének feladatait. A megbeszélésen sok hozzászólás mutatta az úttörő csapatvezetők aktivitásának növekedését. * Az elmúlt napokban Ozorán a Hazafias Népfront községi bizottságának elnöksége megtárgyalta a tavaszi és nyári munkák segítésének egyik fontos problémáját. Ezen az ülésen határozták el, hogy hidak és utak javításának munkálatait kezdeményezik társadalmi munkában, valamint a vízmosásokból eredő károk helyreállítását. * A közelmúltban Győré községben nagyszabású békegyűlést tartottak, amelyen közel hatszázfőnyi tömeg vett részt. * Tamásiban elhatározták, hogy a párttagok és a pártonkívüli dolgozó parasztok közösen tsz látogatáson vesznek részt. * Felsőnyéken a Hazafias Népfrontbizottság községi elnöksége a közelmúltban arról tárgyalt, hogy társadalmi munkával a község egyik útvonalának építését szervezi meg. Jelenleg a községben az útvonal építésén 3 brigád dolgozik felváltva 60—60 társadalmi munkással. * E hó elején a Hazafias Népfront tamási járási bizottság elnöksége az ügyészség és a rendőrség vezetőivel közösen megbeszélést tartottak a társadalmi tulajdon fokozottabb védelmével kapcsolatban. * Nagymányokon az elmúlt napokban jólsikerült német nyelvű pártnap zajlott le. A pártnapon több mint kétszázan vettek részt, ahol a Magyarországi Németek Szövetségének titkára tartott általános érdeklődés mellett előadást. * A dombóvári járásban az elmúlt héten befejeződtek a falusi pártalapszervezetek által szervezett időszerű kérdések tanfolyaKoppányszántón az elmúlt hét folyamán a járási tanács szakemberei a tavaszi munkák végzéséről szakelőadást tartottak. * Termelőszövetkezeti asszonyok ta lálkozóját tartották meg nemrégiben-'szét I Bonyhádon, ahol kilenc községből mintegy 30 termelőszövetkezeti asszony vett részt. A megbeszélésen a termelőszövetkezeti asszonyok eredményeik bemutatása mellett megtárgyalták további feladataikat is. ócsolán a község iparosai ösz- szefogtak és közös erővel, társadalmi munkával a sportpályán öltözőt építenek. A falakat már felhúzták, a tető építése is a közeljövőben befejeződik. Két öltöző, két fürdőszoba és előszoba, valamint raktárhelyiség készül. * A gyulaji Új Barázda Termelő- szövetkezet az ünnepek előtt értékesítette a halállománya egy részét. A szövetkezet bevétele mintegy nyolcezer forint voltA furkópusztai Kendergyárban azelőtt csupán egy rádió szólt, az is a gyár tulajdonosáé volt. Jelenleg húsz család lakik a gyár munkáslakásaiban, s közülük 18-nak van saját rádiója, s emellett a gyár zenegéppel is rendelkezik. A gyár 66 alkalmazottja közül 7-nek saját motorkerékpárja is van. A Simontomyai Bőrgyárban az államosítás első évéhez viszonyítva, a termelékenység 62 százalékkal emelkedett. * A tamási járás községei az adófizetés területén a második negyedév első napjaiban jó eredményt értek el. A tervszerinti 4 százalékkal szemben, 4,2 százalékra állnak az adófizetési terv teljesítésével. A legjobb eredményt Szakály érte el, lemaradt Értény község. AMERIKAI SAJTÓSTATISZTIKA 1957-ben az amerikaiak naponta mintegy 58 millió új=ágpéldán^t vásároltak. Ez a szám 704 000 rel felülmúlja az előző évit, jóllehet 1957- ben az amerikai napilapok többségének példányonkénti árát felemelték. Dunántúli írói napokat rendeznek Balatoni üreden Május hónapban kerül sor Bala- tonfüreden a dunántúli írói napokra. Az írói napok keretében Mesterházi Lajos író tart előadást irodalmunk helyzetéről és feladatairól, majd a meghívottak megvitatják a Dunántúl irodalmának helyzetét. Az írói napokon a szekszárdi Babits Mihály Irodalmi Társaság is képviselteti magát. KISZ fiatalok a termelés élenjárót „Örömmel beszélhetünk arról, hogy az évek óta jól gazdálkodó faddi Győzelem Tsz-nek 22 KISZ fiatalja lelkesen és fáradtságot nem ismerve dolgozik. Nem olyan régen a fiatalok maguk közül egy 4 főből álló KISZ munkacsapatot szerveztek”. Erről beszél a munkacsapat vezetője Rigó József: — Mi négyen, Soponyai Mihály, Rigó István és Baranyai István vállaltuk, hogy munkacsapatunk egész év folyamán elvégzi a rakodási és szállítási munkákat. Ezenkívül minden olyan gépi munkát elvégzünk, amit ránk bíznak, amire erőnkből telik.' Vállaltuk, hogy 120 százalékos napi teljesítményt érünk el és ezt 30 százalékkal túlteljesítettük. A termelőszövetkezet elnökétől és a tsz többi tagjától hallottuk, hogy a KISZ munkacsapat tagjai állják is szavukat. Nem egy esetben előfordult, hogy éjjel kellett lebonyolítani a szállítást, mért ha reggelig várnak, a vasút fekbért követel. A munka megkövetelte, éjjel is dolgozott a KISZ munkacsapat és dolgoznak máskor is, ha erre szükség lesz. Tettükkel a termelőszövetkezetnek és ezen keresztül valamennyiöknek takarékoskodnak, mert azzal, hogy a szállítást a meghatározott időre befejezik, jelentős összeget takarítanak meg. Rigó József Soponyai Mihály Baranyai István Rigó István
