Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-13 / 87. szám

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 április 13 A Pravda és aæ Izvesztyija a szovjet párt- és kormányküldöttség magyarországi látogatásáról NEMZETKÖZI SZEMLE Zsákutcában a „jószolgálat" Moszkva: (TASZSZ) A Pravda szombati száma vezércikkben fog­lalkozik a Hruscsov vezette szov­jet párt- és kormányküldöttség ma­gyarországi látogatásával. A vezér­cikk címe: A testvériség és a barát­ság diadala. A Pravda egyebek között a kö­vetkezőket írja: A szovjet párt- és kormánykül­döttség magyarországi látogatása a szovjet és a magyar nép megbont­hatatlan, örök barátságának hatal­mas megnyilatkozása volt. A szov­jet küldöttség magyarországi útja olyan barátok találkozásává vált, akik között nem jelenhet meg a meg nem értés felhője, akinek kapcso­lataiban nem lehet, semmiféle tisz­tázatlan kérdés. Ma már minden ellenségünk lát­hatja, ha csak végképp el nem vesz­tette a szemevilágát, hogy a reak­ciós erőknek az a számítása, hogy az 1956 őszén kirobbant ellenforra­dalmi lázadást illetően éket verhet­nek a szovjet és a magyar nép közé, végérvényesen és szégyenletesen összeomlott. Az a viharos taps és éljenzés, amely oly -sokszor felcsat­tant a szovjet—magyar barátság tiszteletére és dicsőségére, messze hallható volt a Csepeli Vasművek, vagy a ceglédi főtér határain túl is, mert végigzúgott az egész világon. A szovjet és a magyar párt- és kormányküldöttségek tárgyalásai megmutatták a két küldöttség tel­jes nézetazonosságát a varsói védel­mi szerződés szerepére és jelentősé­gére vonatkozólag. Ez a szerződés fontos tényezője a tagországok biz­tonságának az agresszív észak-atlan­ti tömb háborús készülődéseivel szemben. A Szovjetunió és a Magyar Nép- köztársaság határozottan kijelentet­te: a népi demokratikus országok, vagy bármely más független ország államrendjének kérdése nem lehet megbeszélés tárgya semmiféle nem­zetközi értekezleten, ami a népi de­mokratikus országok államrendjét illeti, ézt a kérdést már régen el­döntötték azoknak az országoknak népei, amelyek végérvényesen a szo­cializmus építésének útját járják. A két küldöttség tárgyalásain teljes volt az egyetértés a Szov­jetunió és Magyarország baráti kapcsolatainak további fejleszté­sére vonatkozó valamennyi kér­désben. Ugyanez érvényes a nemzetközi hely­zet problémáit illetően is. A Szovjet­unió és Magyarország még állhata- tosabban küzd majd azért, hogy kös­senek olyan egyezményeket, amelyek hatékony és halaszthatatlan intézke­déseket írnak elő a nemzetközi fe­szültség enyhítésére, a fegyverke­zési hajsza megszüntetésére. Mindkét küldöttség megállapította, hogy eb­ben a tekintetben igen fontos a kor­mányfők, a vezető államférfiak érte­kezletének mielőbbi összehívása. Mindkét szocialista ország ismételten kinyilatkoztatta a kommunista és munkáspártok nyilatkozatában és békekiáltvá­nyában kifejtett elvek és nagy eszmék iránti hűségét. A két küldöttség újult erővel hang­súlyozza a munkás és kommunista mozgalomban jelentkező oportunista irányzatok elleni harc nagy fontos­ságát. Mindkét párt kötelességének tekinti, hogy továbbra is elszánt harcot vívjon a marxista—leninista tanítás esz­mei tisztaságáért, valamint a pártok egységét fenyegető leg­főbb veszély, a revizionizmus ellen. A szovjet párt- és kormányküldött­ség magyarországi látogatása világo­san megmutatta, hogy megvan min­den lehetőség a két ország politikai, gazdasági és kulturális együttműkö­désének továbbfejlesztéséhez. A két fél határozottan eltökélte, hogy to­vább fejleszti baráti kapcsolatait mindkét nép javára. E kapcsolatok fejlesztése elősegíti a szocialista tábor valamennyi országának további összefogását és együttműködését, a világbéke megszilárdulását. Az Izvesztyija ,.Hűséges szövetsé­gesek és barátok" című vezércikké­ben méltatja a szovjet párt. és kor­mányküldöttség magyarországi láto­gatásának jelentőségét. Megálla­pítja, hogy a szovjet emberek nagy helyesléssel fogadták a szovjet párt- és kormányküldöttség magyarországi látogatásának eredményeit. Ma már az egész világ látja, mennyire erős és megbonthatatlan a szovjet és a magyar nép barátsága, mily hatalmas erővé vált a szocialista országok dol­gozóinak testvéri összefogása. Ez a béke és a haladás győzelmébe vetett szilárd hitet hinti el mindazoknak szívében, akiknek drága a béke ügye. Az Izvesztyija vezércikke a két küldöttség közös nyilatkozatának is­mertetésével szemlélteti a két párt és a két kormány teljes egyetértését. Kormányválság fenyeget Franciaországban Párizs: (Reuter) A francia kor­mány válságos légkörben ült össze szombaton. Politikai megfigyelők le­hetségesnek tartják, hogy a jobbol­dali miniszterek benyújtják lemon­dásukat ama meglepetésszerű láto­gatást követően, amelyet Robert Murphy, az amerikai jószolgálati megbízott tett pénteken Gaillard mi­niszterelnöknél . Jólértesült körök szerint Murphy kérte a miniszterelnököt, hogy vala­milyen formában tartsa életben a jó- szolgálati küldetést, és figyelmeztet­te: az Egyesült Államok talán nem támogathatná Franciaországot, ha a Tunéziával támadt vitáját az ENSZ elé viszi. Murphynek ezek az állítólagos ki­jelentései viharos felháborodást kel­tettek a jobboldali miniszterek kö­zött. Pártjuk ügy határozott, hogy nem szabad folytatni a jószolgálati küldetést és semmiféle engedményt nem szabad tenni Tunéziának, amíg „be nem szünteti beavatkozását az algériai kérdésben.’' Az öt jobboldali miniszter pénte­ken több órán át tanácskozott a mi­niszterelnökkel, majd pedig René Coty köztársasági elnök fogadta őket két órás kihallgatáson, ami arra mutat, hogy súlyos ellentét van a kormányon belül. Washingtoni jelentés szerint az amerikai főváros diplomáciai körei­ben úgy tudják, hogy Murphy pén­teken Eisenhower elnök személyes üzenetét adta át Gaillard miniszter- elnöknek. ESEMÉNYEK SOROKBAN Moszkva (TASZSZ). Sterling Cole, a Nemzetközi Atomerőhatóság Szov­jetunióban tartózkodó vezérigazga­tója feleségével pénteken látogatást tett a dubnai Egyesült Atomkutató Intézetben. Benegvikt Dzseljepov, az atompro­blémákkal foglalkozó laboratórium igazgatója megmutatta az amerikai látogatóknak az 1949 óta működő 680 mijlió elektron voltos szinkronciklo­tront, amely ma is egyike a világ leg. nagyobb ilyen berendezéseinek. Valentyin Pjetuhov professzor, a nagyenergiájú fizikai laboratórium igazgatóhelyettese megmutatta Cole asszonynak és útitársainak a gigászi prctongycrsítót, a tízmilliárd elek- trcnvoltos szinkronfazotront. * Koppenhága (TASZSZ). A Dán Kommunista Párt röpiratban hívja harcba a lakosságot a nyugatnémet Bundeswehrnek atom. és rakétafegy­verrel való felfegyverzése. Dánia és Nyugat-Németország katonai együtt­működése ellen. „A dán dolgozók helye az atom­fegyver ellen küzdők soraiban van — hangoztatja a röpirat. — Rajta hát, követeljük együttesen, hogy a dán kormány a NATO küszöbönálló koppenhágai értekezletén jelentse ki: meg kell szüntetni az atomfegyver­kezési versenyt.*' * Belgrad: (MTI): A Borba szom­bati számában a leszerelés kérdésé­vel foglalkozik. A többi között azt írja, hogy ma, amikor csak három hatalom rendelkezik atom- és hidro­génfegyverrel, megvan a lehetőség arra, hogy a leszerelés problémáját éppen itt mozdítsák el a holtpont­ról. Nagy sikere voll a KISZÖV megyei fesztiváljának A szövetkezeti mozgalom fennál­lásának 10-ik évfordulója alkalmá­ból a megye kisipari szövetkezetei szombaton kulturális fesztivált ren­deztek a Városi Művelődési Házban, melyen több mint száz szövetkezeti dolgozó mutatta be tudását. Az ün­nepséget Gyerő András, a KISZÖV megyei elnöke nyitotta meg, méltat­va a fesztivál jelentőségét, majd megkezdődött az egész napos kultu­rális verseny. Ennek keretében kis­ipari tánc- és színjátszócsoportok, énekkarok és egyéni versenyzők mu­tatták be tudásaikat. A fesztiválnak nagy sikere volt és annak értékelé­sére lapunk keddi számában vissza­térünk. NYERTESEK Itj. Sárközi János, Kolompár József és idős Sárközi János egy év óta lottóznak közösen. Most rájuk mosolygott a szerencse, négyes találattal 28 500 forintot nyertek. Képünk a sz ekszárdi Totó—Lottó kirendeltség előtt készült a három nyertesről, a nyeremény kifizetése után. Több francia polgári lap egy idő óta aggodalommal jelzi, hogy a fran­cia—tuniszi konfliktus elsimítását célzó angol—amerikai „jószolgálat'* valósággal egyhelyben topog. A leg­utóbbi napokban már arra kénysze­rültek a lapok és a nyugati hírügy­nökségek is, hogy a tárgyalások meg- fenekléséről beszéljenek. A Reuter pénteken ezzel kapcsolatban rámu­tatott arra, hogy Párizsban minden­képpen el akarják kerülni ennek be­vallását. A New York Herald Try- bune pénteki számában „Tárgyaié sok, amelyeknek nem szabad ku­darcba fulladniok” címmel a követ­kezőket írja: „A tárgyalások Francia- ország és Tunézia között igazi zsák­utcába jutottak. Folytatni kell a tár­gyalásokat, mert különben igen sú­lyos következményei lesznek a Nyu­gat számára. Nyugat attól tart, hogy Burgiba, Tunézia elnöke a francia— tunéziai viszályt az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé viszi. Mi tette szükségeséé a jószolgálat igénybevételét, hogyan indult és hová fejlődik a tunéziai kérdés? A francia—tunéziai ellentét a nemzetközi kérdések egyik legágas- bogasabb problémája. Szorosan ösz- szefügg a francia—algériai kapcsola­tokkal, az észak-afrikai kérdés egé­szével. A probléma gyökerei az al­gériai háború kezdetéig, tehát negy­ven hónappal ezelőttre nyúlnak visz- sza. A nemzetközi közvélemény iga­zában akkor riadt a probléma veszé­lyességére, amikor a francia légierő váratlanul bombát zúdított február 8-án Szakiét Szidi Jusszef tunéziai községre. Védtelen lakosokat géppus­káztak, ártatlan asszonyokat és gyer­mekeket gyilkoltak meg. A francia vezetőkörök ekkor már nem szorítkoztak arra, hogy csak folytassák az algériai háborút, hanem a logika könyörtelen törvényei sze­rint kiterjesztették a konfliktust. gat szempontjából oly jelentős fran­cia Észak-Afrikában. Az amerikai politika, amelynek Dulles hangot adott — nem kívánta e problémák ENSZ elé bocsátását, többek között azért, mert arra törekedett, hogy megtartsa mind Franciaország, mind Tunisz barátságát. Február 17-én Anglia és Amerika felajánlotta jó­szolgálatait Franciaországnak és Tu­nisznak a válság rendezésére. Mint ismeretes, Murphyt bízták meg amerikai és Beeley-t angol rész­ről a jószolgálatok ellátására. Már akkor világos volt, ha közbejárásuk eredménytelen maradna, a kérdés megoldása az Egyesült Nemzetek Szervezetére hárulna. Burgiba, Tu­nézia elnöke a tárgyalások során el­ment a lehetséges engedmények ha­táráig, még ahhoz is hozzájárult, hogy Algéria kérdése ne szerepeljen a jószolgálati vitában, jóllehet, az algériai kérdés nyilvánvalóan a francia—tunéziai nézeteltérés egyet­len oka és amíg ezt nem rendezik, a két ország ki van téve minden megrázkódtatásnak. A francia kor­mány az algériai kérdést megvitatni nem hajlandó, de görcsösen ragasz­kodik a tunéziai—algériai határ el­lenőrzéséhez. Szakiet-Szidi Jusszef romjai alatt tuniszi asszonyok és gyermekek haltak meg. Most a tá­madók áldozatát akarják arra kény­szeríteni, hogy biztosítékokat nyújt­son az agresszornak. A tunisziak nem egyeznek abba bele, hogy ilyen mó­don próbálják felcserélni a szerepe­ket. A tárgyalások hátterében a Gail- lard-terv körvonalai bontakoznak ki. A földközi-tengeri paktum az a személyzeti bejáró, amelyen át Francot —1 Spanyolországot — is be akarják léptetni az atlanti paktum­ba. Ezzel kapcsolatban a haladó francia sajtó rámutat arra, hogy az algériai háború, amelyről a francia vezető körök nem hajlandók lemon­dani, annyi nehézséget okoz, hogy A francia kormány abban a termé­szetes szolidaritásban, amely össze­fűzi az algériai és a tuniszi népet, ürügyet talált arra, hogy a nemzet­közi jog elemi szabályai ellenére, a földig leromboljon egy békés tuné­ziai falut. A haladó sajtó világszerte rámutatott arra, hogy nem követke­zetes dolog tuniszi beavatkozásról beszélni Algériában, amint azt Franciaország tette és ellenőrzést ja­vasolni a tuniszi—algériai határ men tén. Ha már beavatkozásról beszé­lünk, akkor a Tunéziában állomá­sozó francia hadsereg avatkozik be, tartalékot és hadtápot nyújtva az Algériában állomásozó francia had­erőknek. Tunéziában hivatalosan ki­jelentették, ha Franciaország bele­egyezik csapatainak kivonásába Tu­nézia területéről, akkor Tunézia és a Nemzeti Felszabadítási Front hoz­zájárul bármely ellenőrző bizottság kiküldetésébe a tunéziai—algériai határon. Sulzberger is rámutatott arra a New York Timesben, hogy a tuniszi—francia viszály része az észak-afrikai kérdésnek. Párizs nem képes a Tunisz és Marokkó iránti barátság megőrzésére, akkor, amikor elnyomó politikát folytat a közbeeső területen. Annak a reményének adott kifejezést, hogy a franciák töreksze­nek új kapcsolatok létrehozására po­litikájuk megváltoztatására, a Nyu­a kormány kész a Iegszégyen- teljesebb szövetségekre!. Az új védelmi paktum, amelyet Gaillard felvetett, azt célozná, hogy a tuniszi repülőterek éppen úgy, mint a marokkói francia katonai létesítmények, továbbra is francia támaszpontok maradjanak, módot kínálva az angolszászoknak és Franconak is, hogy beleavatkozza­nak Észak-Afrika ügyeibe. A fran­cia miniszterelnök újra meg újra összehívja minisztereit tanácskozás­ra, új megoldásokat keres, de azo­kat aligha találja meg mindaddig, amíg hátsó gondolatok nélkül el nem ismeri Észak-Afrika népeinek függetlenségi jogát. Ezen az alapon könnyű lenne tárgyalni jószolgálat nélkül — közvetlen Tunisszal, a francia csapatok visszavonásának kérdésében és lehetővé válnék a francia—algériai tárgyalások meg­kezdése. Franciaország többszörösen előnyös gazdasági és kulturális egyezményeket létesíthetne, az egyen­lőség alapján, Észak-Afrika felsza­badított népeivel. Barátságuk lehe­tővé tenné Franciaországnak, hogy visszanyerje nagyhatalmi helyét, ugyanakkor felszámolná a háborús feszültség egyik gócát a világban. Amerikai* tudósok az atomfegvverkísérletek megszüntetéséért Washington: (DPA) Negyvenhét amerikai tudós, író, pap és újságíró a New York Timesben egészoldalas hirdetés formájában felszólította pénteken az Egyesült Államok la­kosságát, hogy Eisenhower elnök­höz és a kongresszus tagjaihoz in­tézett levelükben követeljék az atomfegyver-kísérletek megszünteté­sét és tiltakozzanak az ellen, hogy más országoknak amerikai atom­fegyvereket adjanak át. A hirdetésben azt írják, értelmet­len, hogy az Egyesült Államok pa­naszkodjon amiatt, hogy a szovjet kísérletek növelik a rádióaktivitást a világon, ha közben az amerikai kí­sérletek is növelik. Az Egyesült Ál­lamok körülbelül száz kísérletet haj­tott végre, a Szovjetunió csak öt- venet. Az amerikai atomenergiabi­zottság elismerte, hogy az Egyesült Államok a világ „legforróbb radio­aktív helye.” A hirdetést aláírta többek között Oscar Hammarstein, Tirglinus Pau­ling Nobel-díjas tudós és Paul Til­lich teológiaprofesszor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom