Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-12 / 86. szám
IL AG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! TOi III. évfolyam, 86. szám. ARA: 50 FILLÉR. Szombat, 1958 április 12. Tito elnök válasza Hruscsov levelére (2. old) a szovjet párt- és kormányküldöttség látogatása után A szovjet párt- és kormányküldöttség magyarországi látogatása nemcsak ünnepi esemény, maradandó élmény volt az életünkben, hanem nagyon fontos politikai megnyilatkozásokra is sor került ennek kapcsán. A két nép barátsága nem mai keletű, s a magyar népben az elmúlt évek folyamán egyre erősödött, egyre jobban elmélyült ez a barátság, mert a Szovjetunióban nemcsak felszabadítónkat, hanem igaz, őszinte barátunkat ismertük meg és szeretjük. A szovjet párt- és kormányküldöttség mostani látogatása nyomán az egész ország népe, tíz- és százezrek köszöntötték annak a népnek vezetőit, amely rövid idő alatt kétszer szabadította meg hazánkat a fasiszta barbárságtól. Ugyanakkor azonban Hruscsov elvtárs és a szovjet küldöttség tagjai is meggyőződhettek arról, hogy népünk hálával és szeretettel tekint azokra, akiknek a szabad, boldog életet köszönheti, s akiknek önfeláldozó harca és segítsége tette lehetővé, hogy Magyarország a sokévszázados elnyomatás után megindulhasson a szocialista építés útján. A szovjet párt- és kormányküldöttség magyarországi látogatása fontos állomás a magyar—szovjet kapcsolatok történetében és — mint a kiadott zárókozlemény is mutatja — kiinduló pontja a népeink közötti még szorosabb együttműködésnek. A lezajlott tárgyalásokat a legnagyobb megértés, a nézetek azonossága jellemezte, az a segítség pedig, amit a Szovjetunió most ajánlott fel nehéziparunk további fejlesztéséhez, újabb bizonyítékát adja annak, hogy a szovjet nép éppúgy, mint a múltban, ezután is minden eszközzel segít és támogat bennünket a szocializmus felépítéséért vívott harcunkban. A szovjet küldöttség látogatásának hatása azonban nemcsak a két nép barátságának volt meggyőző bizonyítéka, hanem egyben az egész szocialista tábor összekovácsoltságát, egységét is példázta. A szocialista táboron belül nincsenek vélemény- eltérések, minden ország a kizsákmányolás mentes élet, a szocializmus felépítését tűzte ki célul, s ezt az utat maga a nép választotta. Ezért kell megbuknia minden olyan nyugati mesterkedésnek, amely bármilyen formában is éket akar verni a szocialista országok összetartozásába s megpróbálja ezt az egységet megbontani. A magyar és a szovjet vezetők találkozásának mindezeken túl, nemzetközi jelentősége is óriási. Magyarországon hangzott el Hruscsov elvtárs felhívása az Egyesült Államokhoz és a többi nyugati hatalomhoz, hogy kövessék a szovjet példát és szüntessék be a nukleáris fegyverkísérleteket. Magyarországról szállt a világba ez a fontos és hatásában ma még lemérhetetlen hír, amely újabb és mindennél meggyőzőbb bizonyítéka volt annak, hogy a Szovjetunió következetesen folytatja azt a békepolitikát, amelyet ma az emberiség nagyobbik része követ. Hruscsov felhívására, a nyugati politikusokat megelőzve, először is a népek válaszoltak, amelyek megújult erővel követelték kormányaiktól a háborús készülődések megszüntetését s azoknak az elveknek a valóraváltását, amelyeket a Szovjetunió régóta hirdet. A nép követelésének első eredménye az lett, hogy Eisenhower utasítást adott az amerikai leszerelési politika sürgős felülvizsgálatára, s ha ez önmagában nem is jelenthet sokat, de feltétlenül eredménynek és a szovjet lépés első következményének kell tekinteni. Nekünk, magyaroknak, különösen jelentősek azok a lépések, amelyeket a Szovjetunió tett és tesz a világbéke fenntartására, a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében. Három évtizeden belül kétszer söpörte végig hazánkat a háború, mérhetetlen kárt okozva anyagi javakban és emberéletben. Mind a két esetben az a német imperializmus sodort bennünket a háborúba, amely most Nyugat-Németország külpolitikájában egyre jobban úrrá lesz. Amint a tárgyalásokról kiadott záróközlemény is hangoztatja, a szovjet és a magyar küldöttség egyaránt fontosnak tartja a német kérdés mielőbbi, demokratikus alapon történő megoldását. Ez azonban kizárólag a két német állam ügye, de Magyarország és az európai béke szempontjából sem lehet közömbös, hogy ez milyen formában, milyen feltételek mellett valósul meg. Az a tény, hogy a Szovjetunió nem lankadó erővel, következetesen harcol az európai és a világbéke fenntartásáért, arra kötelez bennünket, hogy mi is megtegyünk mindent a béke érdekében, s hozzájáruljunk ahhoz, hogy a világ minden népe békében élhessen és dolgozhassák. Valószínűleg keveset mondanánk, ha csak hasznosnak és eredményesnek neveznénk a szovjet és a magyar küldöttség között lezajlott tár-' gyalásokat. Sokkal több volt ennél: a magyar dolgozók, munkások, parasztok, értelmiségiek személyesen találkozhattak annak a népnek vezetőivel, amely felszabadítónk, állandó segítőnk és igaz barátunk, Hruscsov elvtárs és a küldöttség tagiai pedig saját szemükkel győződhettek meg arról, hogy kiheverve az ellenforradalom pusztításait mi is minden erőnkkel, becsülettel harcolunk tovább a békéért, a kizsákmányolásmentes életért, a szocializmusért abban a táborban, amelynek élén a Szovjetunió áll. A földművesszövetkezetek segítsége a KISZ-szervezeteknek A Bonyhád és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezettől a KISZ- szervezetek 13 000 forint támogatást kapnak. Ugyanis a földművesszövetkezet az évi tiszta haszon egy százalékát a KISZ anyagi támogatására fordítja. A tizenháromezer forintból 5000 forintot a megépítendő KISZ-tábor létesítésére fordítják, 8000 forintot pedig egyes KISZ-szervezetek kapják meg. A mai ősi KISZ ebből az összegből például 1250 forintot a kismányoki és a váraljai szervezet 1500 forintot, a nagymányoki 700 forintot és a bonyhádi területi KlSZ-szerve- zet a legnagyobb összeget, 3300 forint összegű támogatást kap. A KISZ-szervezeteknek ünnepélyes keretek között, taggyűlésen adják át a föld műve; szövetkezet által nyúitott anyagi támogatást. Ezeken a taggyűléseken a földművesszövetkezet igazgatóságának egy-egy tagja is résztvesz. Magyarországon Igaz barátokat, nagyszerű harcostársakat találtunk Hazaérkezett a Magyarországon járt szovjet párt- és kormányküldöttség Moszkva, április 10. (TASZSZ) Visszaérkezett Moszkvába a szovjet párt- és kormányküldöttség, amely Hruscsov vezetésével látogatást tett Magyarországon. A vnukovói repülőtéren a küldöttség tagjait a moszkvai dolgozók nagyszámú képviselői fogadták. A repülőtéren jelen voltak: A. Arisztov, L. Brezsnyev, N. Bulga- nyin, J. Furceva, N. Ignatov, A. Ki- ricsenko, A. Koszigin, O. Kuusinen. — Nyolc napot töltöttünk a baráti Magyarországon — mondotta Hruscsov elvtárs. — Sokfelé jártunk — városokban és falvakban, gyárakban és termelőszövetkezetekben. A magyar dolgozók mindenütt megkértek bennünket, hogy adjuk át testvéri üdvözletüket és jókívánságukat a Szovjetunió népeinek. Már az induláskor meg voltunk győződve arról, hogy a magyar nép melegen fogad bennünket, hiszen a mi barátságunk kiállta a próbát. Sok ezer szovjet ember adta életét a magyar nép szabadságáért, az ország felszabadításáért, de a polgárháború idején is sok ezer magyar internacionalista küzdött és vérzett az orosz munkásokkal és parasztokkal együtt a világ első szocialista hatalmának megteremtéséért. S meg kell mondanom, Magyarországon igazi barátokat találtunk, nagyszerű harcostársakat az emberiség ragyogó jövőjéért, a szocializmusért vívott harcban. Részt vettünk az április 4-i ünnepségen. Mi sok gyűlést láttunk, a moszkvaiak előtt nem ismeretlen az ilyesmi. De vitatható, elvtársak, hogy hol volt szebb a találkozás. Rengetegen gyűltek össze, ötszázezren, vagy még annál is többen, s a hangulat rendkívül baráti és meleg volt. Tatabányai látogatásunk különösen emlékezetes maradt a száA. Mikojan, N. Muhitdinov, P. Posz- pelov, M. Szuszlov, és K. Vorosilov. A küldöttség fogadására megjelentek a Szovjetunió miniszterei és a Moszkvában működő külföldi nagykövetek is. A küldöttség hazaérkezése után a moszkvai Sportpalotában nagygyűlést tartottak, melyen több mint 15 000 ember vett részt. A gyűlésen nagy beszédet mondott Nyikita Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. memra, hiszen a saját bányászmúltamra emlékeztetett — elememben éreztem magam. A bányászok ott ugyanolyanok, mint nálunk a Donyec-medencében, vagy Karagandában — épp olyan derék emberek, mint a mieink. Nagyon sok bányász gyűlt össze üdvözlésünkre. Ott történt velünk a következő eset. Egy idős bányász lépett hozzám, s elmondotta, hogy három évig harcolt a polgárháborúban a fehérgárdisták ellen, és tagja volt Frunze elvtárs őrségének. Forrón kezet szorítottam vele, a régi harcossal, de megmondtam neki: „Három évig derekasan harcoltál a szovjet- hatalomért és, még Frunzére is tudtál vigyázni — miért nem vigyáztál jobban a munkáshatalcmra 1956 őszén, amikor az ellenforradalmárok a Magyar Népköztársaságra törtek?’1 Hruscsov röviden megemlékezett sztálinvárcsi látogatásáról, majd hang súlyozta, hogy a magyar dolgozók mindenütt nagy hálával emlékeztek meg a segítségről, amelyet a Szovjetunió az ellenforradalom leverésében és 1956 novembere után nyújtott a magyar népnek, majd így folytatta : — Kötelességünk volt segíteni. Ha nem nyújtottunk volna segítséget a magyar népnek, szégyenbe kerültünk volna a mi népünk és az egész világ munkásosztálya előtt. Hruscsov elvtárs ezután néhány epizódot mesélt el tatabányai és csepeli látogatásairól, majd a vidéki élményeiről mesélt. — Jártunk Karcagon — mondotta azután —, ahol a parasztok túlnyomó többsége tagja a termelőszövetkezeteknek. Magyarországon még kevés a szövetkezet, de a parasztok hangulata igen jó. A parasztok kemény harcosoknak bizonyultak, nem ültek fel az ellenforradalom provokációinak. Meglátogattuk a Magyar Tudományos Akadémiát. Bizonyára olvasták már az ott elmondott beszédemet, hiszen megjelent a sajtóban. Sokat beszélgettünk a magyar tudósokkal és az a vélemény alakult ki bennünk, hogy a magyar tudósokra — éppúgy, mint a szovjet tudósokra — bizton lehet támaszkodni a szocializmus építésében. Hruscsov elvtárs ezután a tömeggyűlés hallgatósága előtt is elismételte azokat a gondolatokat, amelyeket a Magyar Tudományos Akadémián tartott beszédében ismertetett az értelmiség nehézségeiről és helyze. téről az osztályharcban, majd így folytatta: — Emlékezetes marad számunkra a csepeli találkozás és ott felhívtam a figyelmet a nyugati tudósítókra. Nem mintha haragudnék rájuk, de tudom, hogy azt szolgálják, aki a pénzt adja nekik. Azt várták, hogy Csepelen világbotrány lesz, azt várták, hogy Hruscsovot ízekre szedik a csepeli munkások. Nem ez történt! A munkások meleg szeretettel fogad, tak bennünket és azt szedték volna ízekre, aki a magyar—szovjet barátságra tör. A magyar nép megbízható barátunk és mindent el kell követ- , nünk. hogy ezt a barátságot tovább erődítsük — állapította meg a továbbiakban Hruscsov. Ez jó nekünk, jó a magyar népnek, jó a szocialista tábornak, jó az egész forradalmi munkás- osztálynak. (Folytatás a 2. oldalon.) Hruscsov elvtárs beszéde Kádár János elvtárs és Nyikita Hruscsov elvtárs aláírják a Magyar Népköztársaság és a (Szovjetunió párt. és kormányküldöttségének tárgyalásaiból szóló közös nyilatkozatot.
