Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-10 / 84. szám

2

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

1958 április 16.

I¥. Sz. Hruscsov elvtárs beszéde

(Folytatás az 1. oldalról)

Sohasem megyünk el kapitalista országokba, hogy erőszakkal ültessük át a mi társadalmi rendszerünket. E feladat elvégzése az illető országok munkásosztályának hivatása és mi együttérzünk ezen országok munkás- osztályával. A győzelem a miénk lesz. Ehhez egyetlen út van: növelnünk kell termelésünket, fokoznunk kell a munka termelékenységét, hogy az magasabb legyen, mint a kaoitalista országokban, hogy minimális erőfeszítéssel maximális eredményt érjünk el és hogy így növelhessük népeink életszínvonalát.

Sikereink fontos záloga, hogy erősítsük a szocializmust építő országok és népek szilárd egységét.

Ne adjunk lehetőséget az ellenségnek arra, hogy éket verjen közénk. Van egy orosz közmondás: „Zavaros vízben a legkönnyebb halat fogni.” Ne engedjük, hogy ellenségeink a zavarosban halásszanak.

Nem ijedünk meg az ellenségtől; aki megijed, aki esúszik-mászik előtte, az csak gyík. Mi sasok vagyunk, akik röpülni tudunk.

Elvtársak, testvérek! Egyes burzsoá tudósítók látogatásunkkal kapcsolatban most arról írtak, hogy Hruscsov eljött Magyarországra, s ahelyett, hogy lehajtaná a fejét, az emberek szemébe néz, és nem kér bocsánatot, hogy elküldte a szovjet csapatokat a magyar „forradalom” leverésére. Mi tudjuk, hogy ami Magyarországon 1956 októberében történt, nem forradalom, hanem ellenforradalom volt. S épp azért nézhetek én egyenesen és tisztán az önök szemébe mert teljesítettük munkás és kommunista internacionalista kötelességünket. A Szovjetunió munkásosztálya. parasztsága, kommunista pártja

I sikereit az egész világ forradalmi mozgalma sikerének tekinti. Kötelességének tartja, hogy támogassa a baráti országokat, bírálja, ha valami nincs rendben a házuktáján. Amikor a nehéz időben a Magyar Szocialista Munkáspárt, a forradalmi munkásparaszt kormány hozzánk fordult, kommunista kötelességünknek éreztük, hogy a veszélybe jutott magyar munkásosztály, parasztság segítségére siessünk.

Sztálinvárosban mondottam, hogy a jövőben úgy kellene intézni a dolgokat, hogy ne ismétlődhessék meg az, ami 1956 októberében történt, hogy ne kelljen a magyar néphatalom segítségére sietni ilyen nehéz helyzetben. Egynéhány burzsoá újságíró ezt félremagyarázta. Mint olvastam, valami olyasmit írtak, hogy ha még egyszer ellenforradalom lesz Magyarországon, a szovjet hadsereg nem fog segíteni.

Ezt én nem mondtam. Nem mondtam mindenekelőtt azért, mert szilárd meggyőződésem, hogy Magyar- országon még egyszer nem lehet eV lenforradalom. Tudom, hogy a magyar munkásosztály még egyszer nem fogja megengedni, hogy a párt volt vezetőinek torzításait kihasználják a nép hatalma ellen. Tudom, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, élén Kádár elvtárssal biztosítja a szocializmus további sikeres építését az önök országában.

Figyelmeztetni akarjuk tehát azokat, akik előszeretettel szervezik a különféle provokációkat.

Éljenek nyugodtan a kapitalista országok addig is, amíg saját országuk munkása-; eltűrik saját kapitalistáikat. Mi Marx, Engels és Lenin

útját választottuk. így értelmezzük mi a békés egymás mellett élést. Minden népnek megvan a joga, hogy maga válassza meg állami és társadalmi rendszerét. Mi nem avatkozunk be más államok belügyeibe. Mi azt tartjuk, hogy a mi rendszerünk, a szocialista rendszer a legjobb. A kapitalisták a kapitalizmusra esküsznek. De a kapitalizmus már régi, ki- vénhedt gebe, szocializmusunk pedig új, fiatal élettől duzzadó társadalmi rendszer. Nálunk nincsenek kizsákmányolok. Mi a szó legigazibb értelmében szabadok vagyunk. Fölényünket bizonyítja az is, hogy a világűrben elsőként a szocialista szputnyikok és nem a kapitalista szputnyikok jelentek meg.

Hruscsov elvtárs beszéde befejezéseként sok sikert kívánt a szocialista társadalom építésének munkájához, majd a bányász elvtársakhoz fordult.

Nagy felelősséggel tartoznak önök hazájuknak — mondotta. — önök szenet bányásznak, szenet, amelyről Lenin azt mondta, hogy az ipar kenyere. Energia nélkül megáll az ipar, ipar nélkül pedig nem haladhatunk előre. Erre mindig emlékezzenek. Éljenek a bányászok, akik nehéz körülmények között hozzák fel a felszínre a szocialista ipar számára a szenet! Éljen a magyar munkásság és parasztság! Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Kádár János vezette Központi Bizottság! Éljen a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság népei közötti örök barátság! Éljen a világbéke! — fejezte be hosz- szantartó, viharos tapssal fogadott beszédét Hruscsov elvtárs.

egysége nyilvánult meg közöttünk. Nagyon elégedettek vagyunk utazásunk eredményeivel és reméljük, hogy az nagy hasznára válik a magyar—szovjet barátság, valamint a népeink és a szocialista tábor más országai közötti testvéri együttműködés további erősítésének.

— Engedjék meg, hogy poharamat a szorgalmas magyar nép egészségére emeljem, amely a többi szocialista ország népeivel együtt magabiztosan halad az új társadalom építésének útján.

— Emelem poharamat a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, Politikai Bizottságának tagjai és a Központi Bizottság első titkára, Kádár János elvtárs egészségére, a magyar forradalmi munkásparaszt kormány tagjainak és elnökének, Münnich Ferenc elvtársnak az egészségére, a Magyar NépköztárFogadás a szovjet párt- és kormányküldöttség

tiszteletére

saság Elnöki Tanácsának tagjai és elnöke. Dobi István elvtárs egészségére.

— Egészségükre, drága elvtársak és barátaink. (Hosszantartó taps.)

A Nógrád megyei asszonyok népviseletbe öltözve köszöntötték ezután N. Sz. Hruscsovot és régi népi szokás szerint meglocsolták. A húsvéti ünnepeket követő kedden ugyanis a régi magyar népszokások szerint az asszonyok locsolják meg a férfiakat. Ezután a kedves jelenet után közvetlen, baráti beszélgetés alakult ki. N. Sz. Hruscsov, a szovjet párt- és kormányküldöttség tagjai, valamint a megjelentek között. N. Sz. Hruscsov Kádár János kíséretében elbeszélgetett több budapesti és vidéki üzem igazgatójával, kiváló tudósokkal, asz- szonyokkai és más meghívottakkal.

A fogadás mindvégig rendkívül szívélyes, közvetlen baráti légkörben I folyt le.

A szovjet párt- és kormányküldöttség az Akadémia ünnepi ülésén

N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, a szovjet párt- és kormányküldöttség vezetője, valamint a küldöttség tagjai közül A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere és J. I. Gromov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete, szerdán a Magyar Tudományos Akadémia ünnepi ülésén találkozott a magyar értelmiség képviselőivel. A szovjet vendégekkel együtt érkezett Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Kállai Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának titkára is.

A vendégeket az Akadémia főbejáratánál Erdei Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára

Jánossy Lajos, az Akadémia titkára fogadta.

A szovjet párt- és kormányküldöttség tagjai s a kíséretükben levő magyar államférfiak először az Akadémia klubjába mentek, ahol Rusznyák István, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke köszöntötte a szovjet vendégeket és bemutatta nekik az ünnepi ülés elnökségének tagjait.

Rövid barátságos beszélgetés után az Akadémia dísztermében megkezdődött az ünnepi ülés, amelyen a magyar értelmiség mintegy négyszáz kiváló képviselője vett részt: tudósok, írók, művészek, műszakiak, pedagógusok.

Az ünnepi ülés résztvevői hosszantartó tapssal köszöntötték N. Sz. Hruscsovot, és a küldöttség tagjait, amint az elnöki emelvényre léptek.

A Szovjetunió párt- és kormányküldöttsége tiszteletére J. I. Gromov, a Szovjetunió budapesti nagykövete kedden este fogadást adott a Néphadsereg Központi Tiszti Háza nyári helyiségében.

A fogadáson megjelent Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Mii gyár Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagjai, Komócsin Zoltán, Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagjai, a Miniszter- tanács tagjai.

Ott volt a fogadáson Boldoczki János, a 'Magyar Népköztársaság moszkvai rendkívüli nagykövete, valamint a magyar politikai, gazdasági és kulturális élet számos képviselője.

N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, a szovjel párt- és kormányküldöttség vezetője és a küldöttség tagjai: F. R. Kozlov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere, V. V. Grisin, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke, P. J. Seleszt, Ukrajna Kommunista Pártja Kijev területi bizottságának első titkára, A. P. Bójkova, a Szovjetunió Kommunista Pártja leningrádi városi bizottsága másodtitkára.

Jelen voltak a fogadáson a diplomáciai testület vezetői is.

A meleg baráti légkörben lefolyt fogadáson először J. I. Gromov, a Szovjetunió budapesti nagykövete mondott pohárköszöntőt.

A nagykövet pohárkcszöntője után a magyar Himnusz hangjai csendültek fel.

A fogadáson pohárköszöntőt mondott dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke.

kai, ahol maga a résztvevő tömeg fejezte ki híven népünk szeretetét az önök személyén keresztül az egész szovjet nép iránt.

Látogatásuk fontos — nemzetközi jelentőségű — állomás népeink barátságának további erősödésében.

A magyar dolgozókban mély rokon- szenvet ébresztenek a Szovjetunió újabb sikerei a kommunizmus építésében, azok a marxizmus—leni- nizmus tanításain alapuló forradalmi szellemű intézkedések, amelyek segítségével önök most újabb lendületet adtak a szovjet népgazdaságnak és kultúra fejlődésének. Forró együtt érzést vált ki Magyarországon a szovjet kormány iránymutató, kezdeményező szerepe a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a béke biztosításáért folyó harcban.

A nemzetközi békés együttélés, amelyért önök, kedves elvtársak síkra szálltak, megegyezik népünk felfogásával és kívánságaival.

A széles politikai egyetértés, mely népeink felfogását jellemzi, még szilárdabbá teszi a magyar—szovjet barátságot.

Engedjék meg, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány és az egész dolgozó magyar nép nevében további sikereket kívánjak önöknek, a Szovjetunió népeinek a kommunizmus építésében és a béke védelmében végzett áldozatos, nagy munkájukhoz.

Poharamat a megbonthatatlan magyar—szovjet barátságra és a Hruscsov elvtárs vezette szovjet párt- és kormányküldöttség egészségére, közös eszméink győzelmére, békeharcunk sikerére ürítem. (Nagy taps.)

Dr. Münnich Ferenc pohárköszöntője

— Szívből köszönjük a jókívánságokat, amelyeket a Szovjetunió Kommunista Pártja, a szovjet nép és a szovjet kormány nevében felszabadulásunk ünnepén tolmácsoltak. Biztosítjuk önöket, hogy a magyar dolgozók szívében forró visszhangra talál a Szovjetunió népének üdvözlete. A magyar nép igaz barátságot érez a Szovjetunió iránt s ez a barátság állandóan erősödik.

Negyven év, a történelem mértékével mérve, csak pillanat, de korunkban, amikor alapvető átalakuláson megy át az emberi társadalom, egy emberöltő is történelmi korszaknak számít. Negyven esztendővel ezelőtt kezdődött el a nagytőkés kizsákmányolás pusztulásának és a szocializmus győzelmének nagyszerű korszaka. A szovjet nép a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eredményeként az emberi haladás vezetőereje lett. Kezdettől fogva fontos történelmi szerepet töltöttek és töltenek be korunk nagy társadalmi átalakulásában.

Elmondhatjuk, hogy a magyar— szovjet barátság immár egy egész történelmi szakaszra tekinthet vissza.

Amióta a történelem napirendre tűzte a társadalom szocialista átalakulását, azóta a magyar nép legjobbjai együtt küzdenek a szovjet néppel a szocializmus, a kommunizmus győzelméért.

A vendégszerető Magyarországon való tartózkodásunk végéhez közeledik. Rövid itt tartózkodásunk alatt meglátogattunk több várost, néhány községet, üzemet és gyárat, mező- gazdasági termelőszövetkezetet, s találkoztunk az ország lakosságának minden rétegével.

— Igen nagy és maradandó benyomást gyakorolt ránk a dolgozókkal történt találkozás az április 4-i budapesti nagygyűlésen és más hasonló alkalmakon. Mindenütt, ahol jártunk, meleghangú fogadtatásban' részesítettek bennünket, s a szovjet nép képviselőit.

Ezek a megható, szívélyes ta'ál- kozók kifejezték azokat a forró, baráti érzelmeket, amelyekkel a magyar nép a szovjet nép iránt viseltetik. A népeink közötti barátság erősödik,

annak ellenére, hogy az ellenség minden erővel mesterkedik, hogy a széthúzás és az ellenségeskedés magvait hintse el Magyarország és a Szovjetunió között.

— A szovjet delegációhoz számos meghívás érkezett a magyar városokból és a falvakból, s a dolgozók különböző csoportjaitól, amelyekben arra kértek, hogy látogassunk el hozzájuk. Nagyon szívesen találkoztunk volna minden barátunkkal, de ha minden meghívást elfogadunk, úgy a látogatásokhoz hetekre lett volna szükségünk.

Szívből, őszintén hálásak vagyunk a szovjet nép iránti szeretet és testvéri barátság ily megnyilvánulásáért,

sajnos, kevés az időnk és vissza kel] térnünk hazánkba.

— Magyarországi tartózkodásunk idején találkoztunk a Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar állam vezetőivel és tárgyalásokat folytattunk velük az országaink közötti baráti kapcsolatok további erősíté érő] és a nemzetközi helyzet néhány kérdéséről.

A találkozókon és beszélgetéseken megvizsgált kérdésekben a teljes egyetértés és a nézetek

Forró szeretettel fogadták a szovjet párt- és kormányküldöttséget Csepelen

N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere és J. I. Gromov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete a Magyar Tudományos Akadémiáról a Csepel Vas- és Fémművekbe látogatott el. Ütjara elkísérte Dobi

István, a Népköztársaság Elnöki Ta nácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Marosán György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, valamint más magyar államférfiak. A Csepelre vezető utakon sokan gyűltek össze, hogy köszöntsék a kedves vendégeket.

Valentyin Ovecskin

a Középhidvégi Kísérleti Gazdaságban és a szekszárdi Béke Tsz-ben

(Folytatás az 1. oldalról.)

mellett a magas eredmények elérésének.

Erre a kérdésre aztán a látottak adták meg a választ. Az első útunk egy dolgozó lakásába vezetett. Szabó István azelőtt ugyanitt sommás volt, ma brigádvezető Apja is itt volt cseléd, az idén ment nyugdíjba. A lakás tágas, szépen berendezett, padlás szobával, előszobával.

Ovecskin: — Azelőtt is ilyen lakásuk volt?

Szabóné: — Dehogy volt, kérem, cselédlakásban laktunk, közöskonyhán főztünk.

De nézzünk meg egy másik lakást. Bíró Józsefné a következő, akit meglátogattunk. Lakásuk ugyanolyan beosztású, mint a többi, hiszen a gazdaság a régi cselédlakásokat „alakíttatta” át. Azért tettem idézőjelbe az átalakítás-t, mert ez úgy sikerült, hogy nem is sejteti a régit. Városon is megirigyelhetnék az emberek a szép, tágas, modern otthonokat.

Katalin-pusztán is ugyanez a helyzet, özv. Benke Józsefné panaszkodik, amikor a múltra terelődik a szó, de megelégedetten mondja, hogy „ma bizony jól élünk”, „öregségemre legalább nekem is jó életem van”. Tízen laktak valaha egy szobában, s négy család főzött egy konyhán.

De azt keressük, hogy az emberek munkakedve, hogyan hatott vissza a gazdaság eredményeinek növelésére. Erről Czapáry László, részben összefoglalva az eddig látottakat, így ad magyarázatot:

— Minden állandó dolgozónknak állandó, rendes lakást biztosítottunk. Ezzel a gazdasághoz „kötöttük” az embereket. Kialakult egy állandó törzsgárdánk. A bérezést

is a mi viszonyainknak legmegfelelőbben állapítottuk meg.

— Maga mennyit keres egy hónapban — fordul egy 18 éves fiatalemberhez, Varga Lászlóhoz, Ovecskin elvtárs.

— A múlt hónapban 1700 forint volt a keresetem. Általában eny- nyit keresek.

Debreceni bácsinak, aki szintén a tehenészetben dolgozik, ugyanennyi volt a keresete. Mikor élet-' körülményei iránt érdeklődünk, először nem sok különbséget talál a múlt és jelen között, aztán kiderül, hogy villany van a lakásában, rádiója is van, október 20-a után rendes nyugdíjat fog kapni és nem félkommenciót, mint Csa- póéknál kapott volna. Végül már csak egy dolog marad, ami a múltban szebb volt.

— Hát, tudják, akkor fiatal voltam.

Ovecskin elvtárs este a szekszárdi Béke Termelőszövetkezetbe látogatott, ahol Módi János párttitkár fogadta és megismertette a szövetkezet munkájával. Ovecskin itt is az emberek életkörülményei iránt érdeklődött, de kérdései arra mutattak, hogy a szőlőtermeléshez is ért. Végül a Béke Tsz egyik égető — szerencsére ez már csak emlék — problémája érdekelte.

Ovecskin: — Mi volt az oka, hogy 1956 előtt annyit váltogatták ebben a szövetkezetben az elnököt?

Módi: — Hiányzott a régi elnökökben a hozzáértés, a szaktudás,

Ovecskin: — És ma?

Módi: — Ma már nincs baj, most jó az elnökünk. — Ezt már nem egyedül mondja, hanem a jelenlévők valamennyien is bizonyítják.

LÉTENYEI GYÖRGY

A magyar-szovjet barátság a közös harcban kovácsolódott ki és vált állandóan ható történelmi tényezővé.

Az önök mostani látogatása, kedves Hruscsov elvtárs, kedves szovje vendégeink, nagy örömet kelt £ magyar népben. Híven tanúskodoti erről az április 4-i nagygyűlés viharo: lelkesedése, s a fővárostól távo megtartott találkozásaik a dolgozókIV. §z. Hruscsov pohár köszöntője