Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-10 / 84. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 április 16. I¥. Sz. Hruscsov elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) Sohasem megyünk el kapitalista or­szágokba, hogy erőszakkal ültessük át a mi társadalmi rendszerünket. E feladat elvégzése az illető országok munkásosztályának hivatása és mi együttérzünk ezen országok munkás- osztályával. A győzelem a miénk lesz. Ehhez egyetlen út van: növelnünk kell termelésünket, fokoznunk kell a munka termelékenységét, hogy az magasabb legyen, mint a kaoitalista országokban, hogy minimális erő­feszítéssel maximális eredményt ér­jünk el és hogy így növelhessük né­peink életszínvonalát. Sikereink fontos záloga, hogy erősítsük a szocializmust építő országok és népek szilárd egysé­gét. Ne adjunk lehetőséget az ellenségnek arra, hogy éket verjen közénk. Van egy orosz közmondás: „Zavaros víz­ben a legkönnyebb halat fogni.” Ne engedjük, hogy ellenségeink a zava­rosban halásszanak. Nem ijedünk meg az ellenségtől; aki megijed, aki esúszik-mászik előtte, az csak gyík. Mi sasok va­gyunk, akik röpülni tudunk. Elvtársak, testvérek! Egyes burzsoá tudósítók látogatásunkkal kapcsolat­ban most arról írtak, hogy Hruscsov eljött Magyarországra, s ahelyett, hogy lehajtaná a fejét, az emberek szemébe néz, és nem kér bocsánatot, hogy elküldte a szovjet csapatokat a magyar „forradalom” leverésére. Mi tudjuk, hogy ami Magyarorszá­gon 1956 októberében történt, nem forradalom, hanem ellenforradalom volt. S épp azért nézhetek én egye­nesen és tisztán az önök szemébe mert teljesítettük munkás és kom­munista internacionalista kötelessé­günket. A Szovjetunió munkásosztá­lya. parasztsága, kommunista pártja I sikereit az egész világ forradalmi mozgalma sikerének tekinti. Köte­lességének tartja, hogy támogassa a baráti országokat, bírálja, ha valami nincs rendben a házuktáján. Amikor a nehéz időben a Magyar Szocialista Munkáspárt, a forradalmi munkás­paraszt kormány hozzánk fordult, kommunista kötelességünknek érez­tük, hogy a veszélybe jutott magyar munkásosztály, parasztság segítségé­re siessünk. Sztálinvárosban mondottam, hogy a jövőben úgy kellene intézni a dol­gokat, hogy ne ismétlődhessék meg az, ami 1956 októberében történt, hogy ne kelljen a magyar néphata­lom segítségére sietni ilyen nehéz helyzetben. Egynéhány burzsoá új­ságíró ezt félremagyarázta. Mint ol­vastam, valami olyasmit írtak, hogy ha még egyszer ellenforradalom lesz Magyarországon, a szovjet hadsereg nem fog segíteni. Ezt én nem mondtam. Nem mond­tam mindenekelőtt azért, mert szi­lárd meggyőződésem, hogy Magyar- országon még egyszer nem lehet eV lenforradalom. Tudom, hogy a ma­gyar munkásosztály még egyszer nem fogja megengedni, hogy a párt volt vezetőinek torzításait kihasználják a nép hatalma ellen. Tudom, hogy a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, élén Kádár elvtárssal biztosítja a szo­cializmus további sikeres építé­sét az önök országában. Figyelmeztetni akarjuk tehát azo­kat, akik előszeretettel szervezik a különféle provokációkat. Éljenek nyugodtan a kapitalista országok addig is, amíg saját orszá­guk munkása-; eltűrik saját kapita­listáikat. Mi Marx, Engels és Lenin útját választottuk. így értelmezzük mi a békés egymás mellett élést. Minden népnek megvan a joga, hogy maga válassza meg állami és társa­dalmi rendszerét. Mi nem avatkozunk be más államok belügyeibe. Mi azt tartjuk, hogy a mi rendszerünk, a szocialista rendszer a legjobb. A ka­pitalisták a kapitalizmusra esküsz­nek. De a kapitalizmus már régi, ki- vénhedt gebe, szocializmusunk pedig új, fiatal élettől duzzadó társadalmi rendszer. Nálunk nincsenek kizsák­mányolok. Mi a szó legigazibb értel­mében szabadok vagyunk. Fölényün­ket bizonyítja az is, hogy a világűr­ben elsőként a szocialista szputnyikok és nem a kapitalista szputnyikok je­lentek meg. Hruscsov elvtárs beszéde befejezé­seként sok sikert kívánt a szocialista társadalom építésének munkájához, majd a bányász elvtársakhoz fordult. Nagy felelősséggel tartoznak önök hazájuknak — mondotta. — önök szenet bányásznak, szenet, amelyről Lenin azt mondta, hogy az ipar ke­nyere. Energia nélkül megáll az ipar, ipar nélkül pedig nem haladhatunk előre. Erre mindig emlékezzenek. Éljenek a bányászok, akik nehéz kö­rülmények között hozzák fel a fel­színre a szocialista ipar számára a szenet! Éljen a magyar munkásság és parasztság! Éljen a Magyar Szocia­lista Munkáspárt, a Kádár János ve­zette Központi Bizottság! Éljen a Szovjetunió és a Magyar Népköztár­saság népei közötti örök barátság! Éljen a világbéke! — fejezte be hosz- szantartó, viharos tapssal fogadott beszédét Hruscsov elvtárs. egysége nyilvánult meg közöt­tünk. Nagyon elégedettek va­gyunk utazásunk eredményeivel és reméljük, hogy az nagy hasz­nára válik a magyar—szovjet ba­rátság, valamint a népeink és a szocialista tábor más országai kö­zötti testvéri együttműködés to­vábbi erősítésének. — Engedjék meg, hogy poharamat a szorgalmas magyar nép egészségére emeljem, amely a többi szocialista ország népeivel együtt magabiztosan halad az új társadalom építésének útján. — Emelem poharamat a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának, Politikai Bizottságának tagjai és a Központi Bizottság első titkára, Kádár János elvtárs egész­ségére, a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány tagjainak és elnö­kének, Münnich Ferenc elvtársnak az egészségére, a Magyar Népköztár­Fogadás a szovjet párt- és kormányküldöttség tiszteletére saság Elnöki Tanácsának tagjai és elnöke. Dobi István elvtárs egészsé­gére. — Egészségükre, drága elvtársak és barátaink. (Hosszantartó taps.) A Nógrád megyei asszonyok nép­viseletbe öltözve köszöntötték ezután N. Sz. Hruscsovot és régi népi szo­kás szerint meglocsolták. A húsvéti ünnepeket követő kedden ugyanis a régi magyar népszokások szerint az asszonyok locsolják meg a férfiakat. Ezután a kedves jelenet után közvet­len, baráti beszélgetés alakult ki. N. Sz. Hruscsov, a szovjet párt- és kormányküldöttség tagjai, valamint a megjelentek között. N. Sz. Hruscsov Kádár János kíséretében elbeszélge­tett több budapesti és vidéki üzem igazgatójával, kiváló tudósokkal, asz- szonyokkai és más meghívottakkal. A fogadás mindvégig rendkívül szí­vélyes, közvetlen baráti légkörben I folyt le. A szovjet párt- és kormányküldöttség az Akadémia ünnepi ülésén N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának első titkára, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnöke, a szovjet párt- és kormányküldött­ség vezetője, valamint a küldöttség tagjai közül A. A. Gromiko, a Szov­jetunió külügyminisztere és J. I. Gromov, a Szovjetunió magyaror­szági nagykövete, szerdán a Magyar Tudományos Akadémia ünnepi ülé­sén találkozott a magyar értelmiség képviselőivel. A szovjet vendégekkel együtt érkezett Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára, Kállai Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának titkára is. A vendégeket az Akadémia főbe­járatánál Erdei Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára Jánossy Lajos, az Akadémia titkára fogadta. A szovjet párt- és kormánykül­döttség tagjai s a kíséretükben levő magyar államférfiak először az Akadémia klubjába mentek, ahol Rusznyák István, a Magyar Tudo­mányos Akadémia elnöke köszön­tötte a szovjet vendégeket és bemu­tatta nekik az ünnepi ülés elnök­ségének tagjait. Rövid barátságos beszélgetés után az Akadémia dísztermében megkez­dődött az ünnepi ülés, amelyen a magyar értelmiség mintegy négy­száz kiváló képviselője vett részt: tudósok, írók, művészek, műszakiak, pedagógusok. Az ünnepi ülés résztvevői hosszan­tartó tapssal köszöntötték N. Sz. Hruscsovot, és a küldöttség tagjait, amint az elnöki emelvényre léptek. A Szovjetunió párt- és kormány­küldöttsége tiszteletére J. I. Gromov, a Szovjetunió budapesti nagykövete kedden este fogadást adott a Nép­hadsereg Központi Tiszti Háza nyári helyiségében. A fogadáson megjelent Dobi Ist­ván, a Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Mii gyár Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér La­jos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bi­zottságának tagjai, Komócsin Zoltán, Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagjai, a Miniszter- tanács tagjai. Ott volt a fogadáson Boldoczki János, a 'Magyar Népköztársaság moszkvai rendkívüli nagykövete, va­lamint a magyar politikai, gazdasági és kulturális élet számos képviselője. N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizott­sága első titkára, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke, a szovjel párt- és kormányküldöttség vezető­je és a küldöttség tagjai: F. R. Koz­lov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnöksé­gének tagja, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának első elnökhelyettese, A. A. Gromiko, a Szovjetunió kül­ügyminisztere, V. V. Grisin, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsá­nak elnöke, P. J. Seleszt, Ukrajna Kommunista Pártja Kijev területi bizottságának első titkára, A. P. Bójkova, a Szovjetunió Kommunista Pártja leningrádi városi bizottsága másodtitkára. Jelen voltak a fogadáson a diplo­máciai testület vezetői is. A meleg baráti légkörben lefolyt fogadáson először J. I. Gromov, a Szovjetunió budapesti nagykövete mondott pohárköszöntőt. A nagykövet pohárkcszöntője után a magyar Himnusz hangjai csendül­tek fel. A fogadáson pohárköszöntőt mon­dott dr. Münnich Ferenc, a forra­dalmi munkás-paraszt kormány el­nöke. kai, ahol maga a résztvevő tömeg fejezte ki híven népünk szeretetét az önök személyén keresztül az egész szovjet nép iránt. Látogatásuk fontos — nemzet­közi jelentőségű — állomás né­peink barátságának további erő­södésében. A magyar dolgozókban mély rokon- szenvet ébresztenek a Szovjetunió újabb sikerei a kommunizmus épí­tésében, azok a marxizmus—leni- nizmus tanításain alapuló forradalmi szellemű intézkedések, amelyek se­gítségével önök most újabb lendüle­tet adtak a szovjet népgazdaságnak és kultúra fejlődésének. Forró együtt érzést vált ki Magyarországon a szovjet kormány iránymutató, kezde­ményező szerepe a nemzetközi fe­szültség enyhítéséért, a béke bizto­sításáért folyó harcban. A nemzetközi békés együttélés, amelyért önök, kedves elvtársak síkra szálltak, megegyezik népünk felfogásával és kívánságaival. A széles politikai egyetértés, mely népeink felfogását jellemzi, még szi­lárdabbá teszi a magyar—szovjet barátságot. Engedjék meg, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány és az egész dolgozó magyar nép nevében további sikereket kívánjak önöknek, a Szov­jetunió népeinek a kommunizmus építésében és a béke védelmében végzett áldozatos, nagy munkájuk­hoz. Poharamat a megbonthatatlan ma­gyar—szovjet barátságra és a Hrus­csov elvtárs vezette szovjet párt- és kormányküldöttség egészségére, kö­zös eszméink győzelmére, békehar­cunk sikerére ürítem. (Nagy taps.) Dr. Münnich Ferenc pohárköszöntője — Szívből köszönjük a jókívánsá­gokat, amelyeket a Szovjetunió Kom­munista Pártja, a szovjet nép és a szovjet kormány nevében felszabadu­lásunk ünnepén tolmácsoltak. Bizto­sítjuk önöket, hogy a magyar dolgo­zók szívében forró visszhangra ta­lál a Szovjetunió népének üdvözlete. A magyar nép igaz barátságot érez a Szovjetunió iránt s ez a barátság ál­landóan erősödik. Negyven év, a történelem mérté­kével mérve, csak pillanat, de ko­runkban, amikor alapvető átalakulá­son megy át az emberi társadalom, egy emberöltő is történelmi korszak­nak számít. Negyven esztendővel ez­előtt kezdődött el a nagytőkés ki­zsákmányolás pusztulásának és a szo­cializmus győzelmének nagyszerű korszaka. A szovjet nép a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom ered­ményeként az emberi haladás ve­zetőereje lett. Kezdettől fogva fon­tos történelmi szerepet töltöttek és töltenek be korunk nagy társadalmi átalakulásában. Elmondhatjuk, hogy a magyar— szovjet barátság immár egy egész történelmi szakaszra tekinthet vissza. Amióta a történelem napirendre tűzte a társadalom szocialista átala­kulását, azóta a magyar nép legjobb­jai együtt küzdenek a szovjet néppel a szocializmus, a kommunizmus győ­zelméért. A vendégszerető Magyarországon való tartózkodásunk végéhez köze­ledik. Rövid itt tartózkodásunk alatt meglátogattunk több várost, néhány községet, üzemet és gyárat, mező- gazdasági termelőszövetkezetet, s ta­lálkoztunk az ország lakosságának minden rétegével. — Igen nagy és maradandó benyo­mást gyakorolt ránk a dolgozókkal történt találkozás az április 4-i buda­pesti nagygyűlésen és más hasonló alkalmakon. Mindenütt, ahol jártunk, meleghangú fogadtatásban' részesítet­tek bennünket, s a szovjet nép kép­viselőit. Ezek a megható, szívélyes ta'ál- kozók kifejezték azokat a forró, baráti érzelmeket, amelyekkel a magyar nép a szovjet nép iránt viseltetik. A népeink közötti ba­rátság erősödik, annak ellenére, hogy az ellenség minden erővel mesterkedik, hogy a széthúzás és az ellenségeskedés mag­vait hintse el Magyarország és a Szovjetunió között. — A szovjet delegációhoz számos meghívás érkezett a magyar városok­ból és a falvakból, s a dolgozók kü­lönböző csoportjaitól, amelyekben arra kértek, hogy látogassunk el hoz­zájuk. Nagyon szívesen találkoztunk volna minden barátunkkal, de ha minden meghívást elfogadunk, úgy a látogatásokhoz hetekre lett volna szükségünk. Szívből, őszintén hálásak va­gyunk a szovjet nép iránti sze­retet és testvéri barátság ily megnyilvánulásáért, sajnos, kevés az időnk és vissza kel] térnünk hazánkba. — Magyarországi tartózkodásunk idején találkoztunk a Magyar Szocia­lista Munkáspárt és a magyar állam vezetőivel és tárgyalásokat folytat­tunk velük az országaink közötti ba­ráti kapcsolatok további erősíté érő] és a nemzetközi helyzet néhány kér­déséről. A találkozókon és beszélgetése­ken megvizsgált kérdésekben a teljes egyetértés és a nézetek Forró szeretettel fogadták a szovjet párt- és kormányküldöttséget Csepelen N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának első titkára, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnöke, A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügy­minisztere és J. I. Gromov, a Szov­jetunió magyarországi nagykövete a Magyar Tudományos Akadémiáról a Csepel Vas- és Fémművekbe lá­togatott el. Ütjara elkísérte Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Ta nácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára, Marosán György, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára, vala­mint más magyar államférfiak. A Csepelre vezető utakon sokan gyűl­tek össze, hogy köszöntsék a kedves vendégeket. Valentyin Ovecskin a Középhidvégi Kísérleti Gazdaságban és a szekszárdi Béke Tsz-ben (Folytatás az 1. oldalról.) mellett a magas eredmények el­érésének. Erre a kérdésre aztán a látottak adták meg a választ. Az első útunk egy dolgozó lakásába veze­tett. Szabó István azelőtt ugyanitt sommás volt, ma brigádvezető Apja is itt volt cseléd, az idén ment nyugdíjba. A lakás tágas, szépen berendezett, padlás szobá­val, előszobával. Ovecskin: — Azelőtt is ilyen lakásuk volt? Szabóné: — Dehogy volt, kérem, cselédlakásban laktunk, közös­konyhán főztünk. De nézzünk meg egy másik la­kást. Bíró Józsefné a következő, akit meglátogattunk. Lakásuk ugyanolyan beosztású, mint a töb­bi, hiszen a gazdaság a régi cse­lédlakásokat „alakíttatta” át. Azért tettem idézőjelbe az átalakítás-t, mert ez úgy sikerült, hogy nem is sejteti a régit. Városon is meg­irigyelhetnék az emberek a szép, tágas, modern otthonokat. Katalin-pusztán is ugyanez a helyzet, özv. Benke Józsefné pa­naszkodik, amikor a múltra tere­lődik a szó, de megelégedetten mondja, hogy „ma bizony jól élünk”, „öregségemre legalább nekem is jó életem van”. Tízen laktak valaha egy szobában, s négy család főzött egy konyhán. De azt keressük, hogy az em­berek munkakedve, hogyan hatott vissza a gazdaság eredményeinek növelésére. Erről Czapáry László, részben összefoglalva az eddig lá­tottakat, így ad magyarázatot: — Minden állandó dolgozónknak állandó, rendes lakást biztosítot­tunk. Ezzel a gazdasághoz „kötöt­tük” az embereket. Kialakult egy állandó törzsgárdánk. A bérezést is a mi viszonyainknak legmegfe­lelőbben állapítottuk meg. — Maga mennyit keres egy hó­napban — fordul egy 18 éves fia­talemberhez, Varga Lászlóhoz, Ovecskin elvtárs. — A múlt hónapban 1700 forint volt a keresetem. Általában eny- nyit keresek. Debreceni bácsinak, aki szintén a tehenészetben dolgozik, ugyan­ennyi volt a keresete. Mikor élet-' körülményei iránt érdeklődünk, először nem sok különbséget talál a múlt és jelen között, aztán kide­rül, hogy villany van a lakásá­ban, rádiója is van, október 20-a után rendes nyugdíjat fog kapni és nem félkommenciót, mint Csa- póéknál kapott volna. Végül már csak egy dolog marad, ami a múltban szebb volt. — Hát, tudják, akkor fiatal voltam. Ovecskin elvtárs este a szek­szárdi Béke Termelőszövetkezetbe látogatott, ahol Módi János párt­titkár fogadta és megismertette a szövetkezet munkájával. Ovecskin itt is az emberek életkörülményei iránt érdeklődött, de kérdései arra mutattak, hogy a szőlőter­meléshez is ért. Végül a Béke Tsz egyik égető — szerencsére ez már csak emlék — problémája érde­kelte. Ovecskin: — Mi volt az oka, hogy 1956 előtt annyit váltogatták ebben a szövetkezetben az elnö­köt? Módi: — Hiányzott a régi elnö­kökben a hozzáértés, a szaktudás, Ovecskin: — És ma? Módi: — Ma már nincs baj, most jó az elnökünk. — Ezt már nem egyedül mondja, hanem a jelen­lévők valamennyien is bizonyít­ják. LÉTENYEI GYÖRGY A magyar-szovjet barátság a kö­zös harcban kovácsolódott ki és vált állandóan ható történelmi tényezővé. Az önök mostani látogatása, ked­ves Hruscsov elvtárs, kedves szovje vendégeink, nagy örömet kelt £ magyar népben. Híven tanúskodoti erről az április 4-i nagygyűlés viharo: lelkesedése, s a fővárostól távo megtartott találkozásaik a dolgozók­IV. §z. Hruscsov pohár köszöntője

Next

/
Oldalképek
Tartalom