Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-10 / 84. szám

195t! április 10. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Hz újítók több mint kétszázezer forintot takarítottak meg a Pamutszövő Vállalatnál fl SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL A tsz mozgalom hírei a dombóvári járásból — Ez a három újítási napló telt már meg, amióta az újítási ügyekkel foglalkozom — mutatja a kopott táblás újítási naplókat Klem Károly, a Tolnai Pamutszövő újítási felelőse. Az első könyvben nézzük az első be­jegyzést: 1955. június 1. javaslat egy szerszám elkészítésére. Amint forgat- juk a könyvet, a rovatokból előtű­nik egy gyár kollektívájának, újító­gárdájának, három éves munkájának találékonysága, történelme. Nem egészen három év alatt 371 újítást nyújtottak be, a mun­kások az újítások nagy részét al­kalmazzák a termelésben. Az is az igazsághoz tartozik, hogy egy-két olyan javaslatot is lehet ta­lálni, amelyekről már elfelejtkeztek és nem alkalmazzák a munkában. Az is igazság viszont, hogy napjainkban is rendszeres újító munka folyik a gyárban és mindig a legfontosabb feladatok megoldására irányítjuk az újítók érdeklődését. Az első félévi ■újítási feladatterv is e szerint készült el — mondja Klem elvtárs — azután arról beszél, hogy az 1958-as évben milyen feladatok állnak az újítók, az újító mozgalom előtt, hogy előse­gítsék a takarékosság fokozottabb al­kalmazását. A kormány felhívása nyomán a takarékossági intézkedések meg­tételére a közeljövőben kerül sor. Először a párttagokkal és a KISZ tagokkal beszélgettek a takarékosság kiszélesítéséről. A munkások ezután kapják majd meg az újítási feladat­terven kívül, hogy milyen feladato­kat kell megoldani. Elsősorban a fonallal való takaré­kosságot kell megvalósítani, ez lát­szatra sem könnyű, méginkább ne­héz lesz megoldani majd a gépek mel­lett a takarékoskodást. Ugyanis a szövőgépeken a fonalvég mennyisé­gét csak nehezen lehet kiszámítani és ez a tény nagy figyelmet kíván a szövőnőtől. — Általában az a tapasztalat — mondja Klem elvtárs —, hogy újítá­sokkal csak a karbantartó részlegek munkásai és a művezetők foglalkoz­nak. A három év alatt alig egy-két közvetlen termeléssel foglalkozó munkás nyújtott be újítási javasla­tot. Legutóbb például Tanos Ágnes szövőnő egy számtáblázatot készített a fizetések elszámolásának megköny- nyítésére, ez az újítás hasznos, de példa arra is, hogy a termeléssel fog­lalkozó munkások saját munkájuk megkönnyítésére, munkaterületükön az anyagcsökkentő eljárások kidol­gozásával keveset foglalkoznak. Ügy gondoljuk, az lesz a legfontosabb fel­adat, hogy az újító mozgalomba még inkább bevonják a közvetlen terme­léssel foglalkozó munkásokat is. Ha az 1958. évi első negyedévi újí­tási naplót nézzük, a következőket tudjuk meg. A beérkezett 17 újítási javaslat közül 14-et elfogadtak, az elfoga­dottakból 13-at a termelésben bevezettek. Az újításokat a következő szakma­beliek nyújtották be: lakatosok 5, művezető egy, generálbrigád három, asztalosok kettő, villanyszerelő egy, gyalus egy, esztergályos egy újítást nyújtott be, ezenkívül két olyan újí­tást is felvettek a naplóba, amelyet a vállalat központjától javasoltak. A három hónap alatt benyújtott újítások legtöbbje az anyaggal való takarékosságot tűzte célul. Ilyen volt a kígyócső beszerelése a kazántáp- szivattyú vizéhez, amellyel évente hatezer forint értékű szenet tudnak megtakarítani. Az anyagtakarél^os- ságot segíti elő a T-vasból készült központ kereső is az esztergályos munkához, a felfogó készülék a szövőtengelyek hegesztéséhez. Az utóbbi hónapokban nagyjelen­tőségű újítást nem valósítottak meg a gyárban, mégis a fentiekhez hasonló kis- jelentőségű megtakarításokból az elmúlt évben 199 200 forintos megtakarítást értek el — 30 ezer forint újítási díjat fizettek ki. Az 1958-as év első negyedében tizen­hét újításnak, illetve az elfogadott 14 újításnak az előkalkulációját még nem végezték el, de úgy számítják, hogy 20 ezer forintnyi megtakarítást elérnek a 14 újítás alkalmazásával. Ganczer Márton, Baller Mihály és a többi újítók munkája, újítási ered­ménye forintonként növeli a szövő­gyár takarékossági számláját és biz­tosak vagyunk abban, hogy a közel­jövőben — a takarékossági javaslatok után még több anyagot, pénzt fognak megtakarítani a Tolnai Pamutszövő Vállalat munkásai. Az elmúlt két hét alatt 48 taggal és 313 hold földdel gyarapodtak a dombóvári járás termlőszövetkeze- tei. A gyulaji Üj Barázda Tsz-be nyolc, naki Üj Élet Tsz-be 17 ta­got vettek fel. A legkiemelkedőbb eredményt a két nappal ezelőtt megalakult dalmandi Béke Tsz érte el: megalakulásuk idején, február­ban 13 tag, 178 hold földön kezdte A teveli legeltetési bizottság az el­múlt napokban tartotta beszámoló gyűlését. Reicher János, a legelteté­si bizottság elnöke elmondta, hogy a 100 holdas legelőn megtörtént a tüskebokrok kiirtása. A beszámoló után a községi gazdasági felügyelők a sürgős tavaszi mezőgazdasági mun­kák sorrendjét ismertették. Felhívta Március 30-án békegyűlést szerve­zett a Hazafias Népfront, amelynek előadója Vass Istvánné országgyűlé­si képviselő volt. A békegyülésen, amely békedemonstráció volt, eddig soha nem látott tömeg gyűlt össze. Zsúfolásig megtelt a kultúrotthon, hogy meghallgassák Vass Istvánné értékes előadását a béke kérdéséről. Az ünnepély nívóját emelte a kaj- dacsi Igazság Győzelme Tsz KISZ fiataljainak kultúrműsora, akik né­meg a közös munkát. A tsz-nek je­lenleg 32 tagja van, a földterülete pedig 302 hold. A dombóvári járás termelőszövet­kezeteinek tagsága nagy szorgalom­mal fogott a tavaszi munkák elvég­zéséhez és a közös állatállomány ki­alakításához. Horváth Lajos járási közgazdász a gazdák figyelmét, a felfagyott ve­tések hengerezésére, az őszi mély­szántások simítózására, és az őszj gabona vetések felülvizsgálására. Ez­után az állatok mesterséges meg­termékenyítéséről tartott előadást. I Kutasi Béla gazdasági felügyelő pi táncokat mutattak be és szava­latokat adtak elő. Az ünnepély után a gazdakörben társasvacsorát tar­tottak, amelyen 240 meghívott vett részt. Megdőlt tehát az a megállapí­tás, hogy a kajdacsiakat nem érdekli semmi, meg lehet a kajdacsiakat is mozgatni, csak néhány agilis és fá­radtságot nem ismérő, lelkes ember munkájára van szükség. Kiss István Kajdacs Legelő gyomtalanítás Tevelen Jólsikerült békegyűlés Kajdacson HÍREK a Bonyhádi Exportgyártás — szovjet megrendelésre Üzemünket az a megtiszteltetés érte, hogy hosszú évek óta ismét gyárthat exportra, mégpedig a Szov­jetunióba fogunk exportálni a hazai közönség által már megkiedvelt goyser gyártmányainkból. Nem csekély feladat előtt áll a gyár kol­lektívája, amikor olyan ország ré­szére kell gyártani a cipőt, ahol sok­kal fejlettebb tecihnikával folyik a cipőiparban is a termelés, de bizo­nyos, hogy ott sem vallunk majd szégyent gyártmányainkkal, amikor pár hónap múlva első küldeményünk megérkezik. Szakmai utánpótlás Az üzem egyik legfontosabb törek­vése, a jó szakmai utánpótlás bizto­sítása. Voltak tanfolyamok az elmúlt években is, de most különös jelentő­sége van ennek, a gyár előtt álló megnövekedett feladatok miatt. A közelmúltban befejeződött tanfolya­mon 15 fiatal kapott szakmai bizo­nyítványt, akik közül a legjobb ered. ményt Köllő Mária, Garai Márta, Fejes János és Tusa Vince ért el. Köllő Mária valamennyi tantárgyból kitűnően vizsgázott, ezért a KISZ szervezet jutalomban részesítette. Munkaverseny Ismét megindult az üzemben a szocialista vetélkedés, elsősorban a kuJ,cs-m u nk ahtlyek dolgozói versei nyeznek egymással, a legjobb ered­ményt elérők megkapják a „Kiváló dolgozó" oklevelet és az ezzel járó pénzjutalmat. Cipőgyár életéből Futószalag a sarokosztályon Elkészült a sarokcsztály új futó­szalagja. Több újítást vezettek már be a futószalagon, most is dolgoznak az itt készülő alkatrészek szárításá­nak megjavításán. Különös érdeme van a sarokosztály korszerűsítésében Felszegi Ferenc munkaérdemérmes művezetőnek, aki egyébként a napok ban adta be hetvenedik újítását, amiért 2000 forint újítási díjat ka­pott. Nyereségrészesedés A felszabadulás ünnepének előes­téjén került sor az üzemben a múlt évi jó munkáért járó nyereségrésze­sedés kiosztására. Összesen 216 ezer forintot osztottak ki a dolgozók kö­zött, öt dolgozót tüntettek ki jó mun­kájáért. Horváth József Vándorkiállítást rendez a TTIT Tolna megye nagyjairól A TTIT Tolna megyei szervezete elhatározta, hogy elsősorban az is­kolák részére vándorkiállítást ren­dez Tolna megye nagy történelmi alakjainak életéről és munkásságáról. A kiállítás anyagát levéltári anyag­ból állítják össze, s a régi, értékes oklevelekről fotókópiát készítenek. A kiállítás az ozorai Pipóról fenn­maradt történélmi emlékektől kezdve az 1919-es események dokumentu­maiig mutatja be Tolna megye tör­ténelmének legjelentősebb esemé­nyeit és alakjait. Az érdekes kiállítást a megye va­lamennyi nagyobb iskolájában be­mutatják. Újszerű jövedelemelosztás Látogatás a nagyszokolyi Béke Tsz-ben A nagyszokolyi Béke Termelőszö­vetkezet irodájában többen vagyunk. A tsz vezetői és tagjai arról beszél­getnek, hogy ha kedvező az idő, egy percre sem állhat le a munka. Az év elején megtartott tsz-köz- gyűlésen az 58 tag afelől határozott, hogy évi munkájuk után % A RÉSZESEDÉST KÉSZPÉNZBEN KAPJAK MEG, ami előreláthatólag 45—50 forint lesz. Amikor arról hallottunk, hogy a ter­melőszövetkezetben a részesedés készpénz formájában történik — a kenyérgabona és takarmánygabona szükségletét a tsz-tag szabadpiaci áron megvásárolhatja a t z-től, amelynek készpénz értékével meg­terhelik, arról érdeklődtünk, miért tértek át a jövedelemelosztás e for­májára és mennyiben tartják gazda­ságosnak. — Az elmúlt évben — válaszolta Teszler Vendel elvtárs, a szövetkeze' elnöke —, munkaegységenként 5 kilc 12 deka kenyérgabonát, 5 kiló csö­veskukoricát, 2 kiló árpát, 2 kiló búr- gonyát és többek között 11 forint készpénzt osztottunk. Volt olyan ta­gunk, aki 25—30 mázsa búzát kapott és ennek a negyedrészére volt csak szüksége. — Én is így jártam — szólt közbe Hérincs István, — kaptam egy rako­mány búzát, aztán segítséget kellett hívni, amikor felhordtuk, meg le- hordtuk a padlásról. Amikor eladtam, kevesebbet kaptam érte, mintha a szövetkezet egy tételben, közösen ér­tékesítette volna. Azért sokat jelent mázsánként az a húsz forint külön­bözet. — Kenyérgabona osztás után — folytatta tovább az elnök —, úgy né­zett ki a portánk, mint a vásártér. Kérték a tagok a fogatot, vitték a Emlékezés Beszédes Józsefre K ét év múlt el azóta, hogy a megáradt Duna jeges árja vé­gigvonult megyénk keleti részén. És amerre elvonult, hajléktalanná tette a lakosságot. A rövid két év alatt államunk nagy áldozatok árán fel­építette a rombadőlt falvakat. Fel­épült Bogyiszló község, Tolnán, Faddon és Sióagárdon és a többi árvízsújtotta községekben is felépül­tek a rombadőlt házak. Ma már mint egy rossz emlék él bennünk az 1956. évi jeges árvíz. Borzalmas volt a megáradt folyó, amely nem is­mert akadályt. Olyan volt Szekszárd környéke is mint egy tenger. A Dunából feltó­duló nagy vízmennyiség felduzzasz­tottá a Siót és a Sárvizet. Sok helyen felszakadtak a gátak, amelyek régen nagyon régen készültek. Alapjukat Beszédes József vízmérnök tervezte. Életének legnagyobb műve volt a Sárvíz-csatorna vízrendszerének el­készítése, amelynek tervezetén Duna- földváron dolgozott. A Bátától ősiig, Simontornyától Kaposvárig, Tolnanémeditől Siófo­kig terjedő földek nagyrésze az 1825 előtti időkben mocsaras, lecsapolat- lan, terméketlen terület volt. Beszé­des József ezeket a mocsarakat csa­polta le, így közel 100 000 hold föld vált termővé. Zseniálisan megvalósí­tott tervei az 1825-ös reform ország- gyűlés, a hazafiúi tett iskolapéldájá­nak minősítette. eszédes József jobbágy család­ból származott. Talán éppen származása tette lehetővé azt, hogy világosan lássa: a jobbágyoknak föld kell. Üj földterületeket pedig lecsa- polással tudunk szerezni — mondot­ta. Gondolkozásmódja is származá­sából fakadt. „Minél többet mível egy nemzet, annál könnyebben dol­gozik”. Ez a gondolat vezette abban is, hogy a vízlevezető csatornákat hajózható viziutakká tervezte. A víziúton történő szállítással akarta fellendíteni az elmaradt magyar ipart és kereskedelmet. Sikeres munkájára, amelyeket Tolna megyéi ben végzett, felfigyelt az egész or­szág. Békés, majd Bihar megyék kérték fel a megye vizeinek szabá­lyozására. Munkássága akadályokba ütkö­zött. A Habsburg-ház nem jó szem­mel nézte Beszédes József és tár­sainak munkáját. A Habsburg-ház terveivel ellenkezett az az elgondo­lás, hogy Magyarországon fellendül­jön az ipar. Ausztriának ugyanis nyersanyagra volt szüksége, s Ma­gyarország pedig úgy szerepelt, mint Ausztria éléstára. Ebben az időben a víz- és kultúrmérnökök voltak a haladás fáklyavivői, akik a mocsarak levezetésén és a vizek hajózhatóvá tételén fáradoztak. Ezek közé tarto­zott Beszédes József is. Fő műve a Sárvíz csatorna-rendszere volt, azon­gabonát eladni, ami egy-két, sőt három napi munkakiesést jelentett. Most nem lesz ilyen bonyodalom. Ha például azt mondja az egyik tag, Ihogy neki kell 9 mázsa búza, vagy 3 darab választási malac, tessék, vi- 1 gye, de a malac és a búza szabad­piaci ^árával megterheljük. Az el­számolás év végén történik. Termé­szetben csak a cukrot osztjuk ki. — Az idén nem osztunk 5 kiló csö­veskukoricát — vette át a szót Hal­mos Henrik, a szövetkezet könyve­lője. — A TAKARMÁNYT BELEETETJÜK A SERTÉSEKBE, a leszerződött hízómarhákra és a ka­pott pénzt osztjuk szét a tagoknak. Ezzel az elgondolásunkkal pedig, hogy a részesedés készpénzben törté­nik, további 40 000 forintot takarí- I tunk meg. A megjelent 3004-es ren­delet kimondja, hogy akkor fizet a tsz 10 százalékos jövedelmi adót, ha a részesedés nagyobbrészt természet­ben történik. Ha fordítva van, akkor 5 százalék a jövedelmi adó. Mi 5 szá­zalékos jövedelmi adót fizetünk, ami körülbelül 40 000 forint megtakarítást jelent, amelyet a tagoknak kiosztha­tunk. Hiába, sok kicsi sokra megy. Nem kis meglepődéssel hallgattuk a számokat, az érveket, amelyek a tagság helyes elhatározását igazolják. Igaza van a szövetkezet elnökének, amikor azt mondja: „MI NEM AZZAL AGITÁLUNK, hogy 6 kiló búzát, meg 5 kilő kuko­ricát osztunk munkaegységenként, hanem azzal, hogy az egy munka­egység értékünk 50 forint lesz, ezt készpénzben kapják meg a tagok, amelyet többek között úgy tudunk biztosítani, hogy a felesleges gabo­nát egytételben értékesítjük, 30 hold napraforgómag vetőmagtermesztésre szerződtünk, ami több mint 200 000 forintot jelent, eladunk 100 darab hí­zót, 5 darab vágómarhát és a tej is 10 000 forintot jelent havonta. Meg­szűnt nálunk már az a politika, hogy B00 000 forint értékű terményt osz- szunk ki, mint tavaly, és ugyanakkor a készpénz csak 200 000 forint le­gyen.” A nagyszokolyiak elgondolása új­szerű a termelőszövetkezeti gazdálko­dásban, és ha jól átgondoljuk, nem slvetni való. Ezzel a részesedéssel slégedett a tsz tagsága, de jónak ta­lálja a faluban más is, többek között Syörke Sándor, Czakó István, Ko­rács Károly, Balassa József dolgozó parasztok, akik a múlt hónapban fel­tételüket kérték. Pálkovács Róza ban ennél is sokkal nagyobb tervei voltak. Ö tervezte meg a Kolozs­vártól Grátzig hajózható Országos Nagy Csatornát. Erről könyvet is írt, amelyet 1893-ban adtak ki Duna- földváron. „Ezen csatorna — fejtegette köny­vében — közel 2 millió holdnyi mo­csárt kiszárít és ezáltal a legelőt él­tetőbbé teszi ott, ahol most a marha­dög tanyáz” — írja. Nagy tervei véghezviteléhez azonban nem kapott támogatást. Alma az Országos Nagy Csatorna építése nem valósult meg, bár e célra a saját pénzét is felál­dozta. Élete végén teljesen elszegé­nyedett. Szegényen halt meg — úgy, ahogy született —, de hátrahagyot munkássága sokat jelent számunkra. í J assan, békésen folyik a két évvel ezelőtt kiáradt Sárvíz és1 Sió. Összegyűjti a patakok vizét, viszi a Dunába, hátán uszályokkal, amelyek terménnyel vannak meg­rakva. Valóraváltak Beszédes József vízmérnök tervei, amelyet röviden így fogalmazott meg. „Minél töb­bet, mível egy nemzet, annál köny- nyebben dolgozik és ha jobban ipar­kodik, mindig többre vágy”. Beszé­des József életét a nagy cél irányí­totta: áldozat és felelősség a haza, a nép ügye iránt. (—i—<n—)

Next

/
Oldalképek
Tartalom