Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-10 / 84. szám
195t! április 10. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Hz újítók több mint kétszázezer forintot takarítottak meg a Pamutszövő Vállalatnál fl SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL A tsz mozgalom hírei a dombóvári járásból — Ez a három újítási napló telt már meg, amióta az újítási ügyekkel foglalkozom — mutatja a kopott táblás újítási naplókat Klem Károly, a Tolnai Pamutszövő újítási felelőse. Az első könyvben nézzük az első bejegyzést: 1955. június 1. javaslat egy szerszám elkészítésére. Amint forgat- juk a könyvet, a rovatokból előtűnik egy gyár kollektívájának, újítógárdájának, három éves munkájának találékonysága, történelme. Nem egészen három év alatt 371 újítást nyújtottak be, a munkások az újítások nagy részét alkalmazzák a termelésben. Az is az igazsághoz tartozik, hogy egy-két olyan javaslatot is lehet találni, amelyekről már elfelejtkeztek és nem alkalmazzák a munkában. Az is igazság viszont, hogy napjainkban is rendszeres újító munka folyik a gyárban és mindig a legfontosabb feladatok megoldására irányítjuk az újítók érdeklődését. Az első félévi ■újítási feladatterv is e szerint készült el — mondja Klem elvtárs — azután arról beszél, hogy az 1958-as évben milyen feladatok állnak az újítók, az újító mozgalom előtt, hogy elősegítsék a takarékosság fokozottabb alkalmazását. A kormány felhívása nyomán a takarékossági intézkedések megtételére a közeljövőben kerül sor. Először a párttagokkal és a KISZ tagokkal beszélgettek a takarékosság kiszélesítéséről. A munkások ezután kapják majd meg az újítási feladatterven kívül, hogy milyen feladatokat kell megoldani. Elsősorban a fonallal való takarékosságot kell megvalósítani, ez látszatra sem könnyű, méginkább nehéz lesz megoldani majd a gépek mellett a takarékoskodást. Ugyanis a szövőgépeken a fonalvég mennyiségét csak nehezen lehet kiszámítani és ez a tény nagy figyelmet kíván a szövőnőtől. — Általában az a tapasztalat — mondja Klem elvtárs —, hogy újításokkal csak a karbantartó részlegek munkásai és a művezetők foglalkoznak. A három év alatt alig egy-két közvetlen termeléssel foglalkozó munkás nyújtott be újítási javaslatot. Legutóbb például Tanos Ágnes szövőnő egy számtáblázatot készített a fizetések elszámolásának megköny- nyítésére, ez az újítás hasznos, de példa arra is, hogy a termeléssel foglalkozó munkások saját munkájuk megkönnyítésére, munkaterületükön az anyagcsökkentő eljárások kidolgozásával keveset foglalkoznak. Ügy gondoljuk, az lesz a legfontosabb feladat, hogy az újító mozgalomba még inkább bevonják a közvetlen termeléssel foglalkozó munkásokat is. Ha az 1958. évi első negyedévi újítási naplót nézzük, a következőket tudjuk meg. A beérkezett 17 újítási javaslat közül 14-et elfogadtak, az elfogadottakból 13-at a termelésben bevezettek. Az újításokat a következő szakmabeliek nyújtották be: lakatosok 5, művezető egy, generálbrigád három, asztalosok kettő, villanyszerelő egy, gyalus egy, esztergályos egy újítást nyújtott be, ezenkívül két olyan újítást is felvettek a naplóba, amelyet a vállalat központjától javasoltak. A három hónap alatt benyújtott újítások legtöbbje az anyaggal való takarékosságot tűzte célul. Ilyen volt a kígyócső beszerelése a kazántáp- szivattyú vizéhez, amellyel évente hatezer forint értékű szenet tudnak megtakarítani. Az anyagtakarél^os- ságot segíti elő a T-vasból készült központ kereső is az esztergályos munkához, a felfogó készülék a szövőtengelyek hegesztéséhez. Az utóbbi hónapokban nagyjelentőségű újítást nem valósítottak meg a gyárban, mégis a fentiekhez hasonló kis- jelentőségű megtakarításokból az elmúlt évben 199 200 forintos megtakarítást értek el — 30 ezer forint újítási díjat fizettek ki. Az 1958-as év első negyedében tizenhét újításnak, illetve az elfogadott 14 újításnak az előkalkulációját még nem végezték el, de úgy számítják, hogy 20 ezer forintnyi megtakarítást elérnek a 14 újítás alkalmazásával. Ganczer Márton, Baller Mihály és a többi újítók munkája, újítási eredménye forintonként növeli a szövőgyár takarékossági számláját és biztosak vagyunk abban, hogy a közeljövőben — a takarékossági javaslatok után még több anyagot, pénzt fognak megtakarítani a Tolnai Pamutszövő Vállalat munkásai. Az elmúlt két hét alatt 48 taggal és 313 hold földdel gyarapodtak a dombóvári járás termlőszövetkeze- tei. A gyulaji Üj Barázda Tsz-be nyolc, naki Üj Élet Tsz-be 17 tagot vettek fel. A legkiemelkedőbb eredményt a két nappal ezelőtt megalakult dalmandi Béke Tsz érte el: megalakulásuk idején, februárban 13 tag, 178 hold földön kezdte A teveli legeltetési bizottság az elmúlt napokban tartotta beszámoló gyűlését. Reicher János, a legeltetési bizottság elnöke elmondta, hogy a 100 holdas legelőn megtörtént a tüskebokrok kiirtása. A beszámoló után a községi gazdasági felügyelők a sürgős tavaszi mezőgazdasági munkák sorrendjét ismertették. Felhívta Március 30-án békegyűlést szervezett a Hazafias Népfront, amelynek előadója Vass Istvánné országgyűlési képviselő volt. A békegyülésen, amely békedemonstráció volt, eddig soha nem látott tömeg gyűlt össze. Zsúfolásig megtelt a kultúrotthon, hogy meghallgassák Vass Istvánné értékes előadását a béke kérdéséről. Az ünnepély nívóját emelte a kaj- dacsi Igazság Győzelme Tsz KISZ fiataljainak kultúrműsora, akik némeg a közös munkát. A tsz-nek jelenleg 32 tagja van, a földterülete pedig 302 hold. A dombóvári járás termelőszövetkezeteinek tagsága nagy szorgalommal fogott a tavaszi munkák elvégzéséhez és a közös állatállomány kialakításához. Horváth Lajos járási közgazdász a gazdák figyelmét, a felfagyott vetések hengerezésére, az őszi mélyszántások simítózására, és az őszj gabona vetések felülvizsgálására. Ezután az állatok mesterséges megtermékenyítéséről tartott előadást. I Kutasi Béla gazdasági felügyelő pi táncokat mutattak be és szavalatokat adtak elő. Az ünnepély után a gazdakörben társasvacsorát tartottak, amelyen 240 meghívott vett részt. Megdőlt tehát az a megállapítás, hogy a kajdacsiakat nem érdekli semmi, meg lehet a kajdacsiakat is mozgatni, csak néhány agilis és fáradtságot nem ismérő, lelkes ember munkájára van szükség. Kiss István Kajdacs Legelő gyomtalanítás Tevelen Jólsikerült békegyűlés Kajdacson HÍREK a Bonyhádi Exportgyártás — szovjet megrendelésre Üzemünket az a megtiszteltetés érte, hogy hosszú évek óta ismét gyárthat exportra, mégpedig a Szovjetunióba fogunk exportálni a hazai közönség által már megkiedvelt goyser gyártmányainkból. Nem csekély feladat előtt áll a gyár kollektívája, amikor olyan ország részére kell gyártani a cipőt, ahol sokkal fejlettebb tecihnikával folyik a cipőiparban is a termelés, de bizonyos, hogy ott sem vallunk majd szégyent gyártmányainkkal, amikor pár hónap múlva első küldeményünk megérkezik. Szakmai utánpótlás Az üzem egyik legfontosabb törekvése, a jó szakmai utánpótlás biztosítása. Voltak tanfolyamok az elmúlt években is, de most különös jelentősége van ennek, a gyár előtt álló megnövekedett feladatok miatt. A közelmúltban befejeződött tanfolyamon 15 fiatal kapott szakmai bizonyítványt, akik közül a legjobb ered. ményt Köllő Mária, Garai Márta, Fejes János és Tusa Vince ért el. Köllő Mária valamennyi tantárgyból kitűnően vizsgázott, ezért a KISZ szervezet jutalomban részesítette. Munkaverseny Ismét megindult az üzemben a szocialista vetélkedés, elsősorban a kuJ,cs-m u nk ahtlyek dolgozói versei nyeznek egymással, a legjobb eredményt elérők megkapják a „Kiváló dolgozó" oklevelet és az ezzel járó pénzjutalmat. Cipőgyár életéből Futószalag a sarokosztályon Elkészült a sarokcsztály új futószalagja. Több újítást vezettek már be a futószalagon, most is dolgoznak az itt készülő alkatrészek szárításának megjavításán. Különös érdeme van a sarokosztály korszerűsítésében Felszegi Ferenc munkaérdemérmes művezetőnek, aki egyébként a napok ban adta be hetvenedik újítását, amiért 2000 forint újítási díjat kapott. Nyereségrészesedés A felszabadulás ünnepének előestéjén került sor az üzemben a múlt évi jó munkáért járó nyereségrészesedés kiosztására. Összesen 216 ezer forintot osztottak ki a dolgozók között, öt dolgozót tüntettek ki jó munkájáért. Horváth József Vándorkiállítást rendez a TTIT Tolna megye nagyjairól A TTIT Tolna megyei szervezete elhatározta, hogy elsősorban az iskolák részére vándorkiállítást rendez Tolna megye nagy történelmi alakjainak életéről és munkásságáról. A kiállítás anyagát levéltári anyagból állítják össze, s a régi, értékes oklevelekről fotókópiát készítenek. A kiállítás az ozorai Pipóról fennmaradt történélmi emlékektől kezdve az 1919-es események dokumentumaiig mutatja be Tolna megye történelmének legjelentősebb eseményeit és alakjait. Az érdekes kiállítást a megye valamennyi nagyobb iskolájában bemutatják. Újszerű jövedelemelosztás Látogatás a nagyszokolyi Béke Tsz-ben A nagyszokolyi Béke Termelőszövetkezet irodájában többen vagyunk. A tsz vezetői és tagjai arról beszélgetnek, hogy ha kedvező az idő, egy percre sem állhat le a munka. Az év elején megtartott tsz-köz- gyűlésen az 58 tag afelől határozott, hogy évi munkájuk után % A RÉSZESEDÉST KÉSZPÉNZBEN KAPJAK MEG, ami előreláthatólag 45—50 forint lesz. Amikor arról hallottunk, hogy a termelőszövetkezetben a részesedés készpénz formájában történik — a kenyérgabona és takarmánygabona szükségletét a tsz-tag szabadpiaci áron megvásárolhatja a t z-től, amelynek készpénz értékével megterhelik, arról érdeklődtünk, miért tértek át a jövedelemelosztás e formájára és mennyiben tartják gazdaságosnak. — Az elmúlt évben — válaszolta Teszler Vendel elvtárs, a szövetkeze' elnöke —, munkaegységenként 5 kilc 12 deka kenyérgabonát, 5 kiló csöveskukoricát, 2 kiló árpát, 2 kiló búr- gonyát és többek között 11 forint készpénzt osztottunk. Volt olyan tagunk, aki 25—30 mázsa búzát kapott és ennek a negyedrészére volt csak szüksége. — Én is így jártam — szólt közbe Hérincs István, — kaptam egy rakomány búzát, aztán segítséget kellett hívni, amikor felhordtuk, meg le- hordtuk a padlásról. Amikor eladtam, kevesebbet kaptam érte, mintha a szövetkezet egy tételben, közösen értékesítette volna. Azért sokat jelent mázsánként az a húsz forint különbözet. — Kenyérgabona osztás után — folytatta tovább az elnök —, úgy nézett ki a portánk, mint a vásártér. Kérték a tagok a fogatot, vitték a Emlékezés Beszédes Józsefre K ét év múlt el azóta, hogy a megáradt Duna jeges árja végigvonult megyénk keleti részén. És amerre elvonult, hajléktalanná tette a lakosságot. A rövid két év alatt államunk nagy áldozatok árán felépítette a rombadőlt falvakat. Felépült Bogyiszló község, Tolnán, Faddon és Sióagárdon és a többi árvízsújtotta községekben is felépültek a rombadőlt házak. Ma már mint egy rossz emlék él bennünk az 1956. évi jeges árvíz. Borzalmas volt a megáradt folyó, amely nem ismert akadályt. Olyan volt Szekszárd környéke is mint egy tenger. A Dunából feltóduló nagy vízmennyiség felduzzasztottá a Siót és a Sárvizet. Sok helyen felszakadtak a gátak, amelyek régen nagyon régen készültek. Alapjukat Beszédes József vízmérnök tervezte. Életének legnagyobb műve volt a Sárvíz-csatorna vízrendszerének elkészítése, amelynek tervezetén Duna- földváron dolgozott. A Bátától ősiig, Simontornyától Kaposvárig, Tolnanémeditől Siófokig terjedő földek nagyrésze az 1825 előtti időkben mocsaras, lecsapolat- lan, terméketlen terület volt. Beszédes József ezeket a mocsarakat csapolta le, így közel 100 000 hold föld vált termővé. Zseniálisan megvalósított tervei az 1825-ös reform ország- gyűlés, a hazafiúi tett iskolapéldájának minősítette. eszédes József jobbágy családból származott. Talán éppen származása tette lehetővé azt, hogy világosan lássa: a jobbágyoknak föld kell. Üj földterületeket pedig lecsa- polással tudunk szerezni — mondotta. Gondolkozásmódja is származásából fakadt. „Minél többet mível egy nemzet, annál könnyebben dolgozik”. Ez a gondolat vezette abban is, hogy a vízlevezető csatornákat hajózható viziutakká tervezte. A víziúton történő szállítással akarta fellendíteni az elmaradt magyar ipart és kereskedelmet. Sikeres munkájára, amelyeket Tolna megyéi ben végzett, felfigyelt az egész ország. Békés, majd Bihar megyék kérték fel a megye vizeinek szabályozására. Munkássága akadályokba ütközött. A Habsburg-ház nem jó szemmel nézte Beszédes József és társainak munkáját. A Habsburg-ház terveivel ellenkezett az az elgondolás, hogy Magyarországon fellendüljön az ipar. Ausztriának ugyanis nyersanyagra volt szüksége, s Magyarország pedig úgy szerepelt, mint Ausztria éléstára. Ebben az időben a víz- és kultúrmérnökök voltak a haladás fáklyavivői, akik a mocsarak levezetésén és a vizek hajózhatóvá tételén fáradoztak. Ezek közé tartozott Beszédes József is. Fő műve a Sárvíz csatorna-rendszere volt, azongabonát eladni, ami egy-két, sőt három napi munkakiesést jelentett. Most nem lesz ilyen bonyodalom. Ha például azt mondja az egyik tag, Ihogy neki kell 9 mázsa búza, vagy 3 darab választási malac, tessék, vi- 1 gye, de a malac és a búza szabadpiaci ^árával megterheljük. Az elszámolás év végén történik. Természetben csak a cukrot osztjuk ki. — Az idén nem osztunk 5 kiló csöveskukoricát — vette át a szót Halmos Henrik, a szövetkezet könyvelője. — A TAKARMÁNYT BELEETETJÜK A SERTÉSEKBE, a leszerződött hízómarhákra és a kapott pénzt osztjuk szét a tagoknak. Ezzel az elgondolásunkkal pedig, hogy a részesedés készpénzben történik, további 40 000 forintot takarí- I tunk meg. A megjelent 3004-es rendelet kimondja, hogy akkor fizet a tsz 10 százalékos jövedelmi adót, ha a részesedés nagyobbrészt természetben történik. Ha fordítva van, akkor 5 százalék a jövedelmi adó. Mi 5 százalékos jövedelmi adót fizetünk, ami körülbelül 40 000 forint megtakarítást jelent, amelyet a tagoknak kioszthatunk. Hiába, sok kicsi sokra megy. Nem kis meglepődéssel hallgattuk a számokat, az érveket, amelyek a tagság helyes elhatározását igazolják. Igaza van a szövetkezet elnökének, amikor azt mondja: „MI NEM AZZAL AGITÁLUNK, hogy 6 kiló búzát, meg 5 kilő kukoricát osztunk munkaegységenként, hanem azzal, hogy az egy munkaegység értékünk 50 forint lesz, ezt készpénzben kapják meg a tagok, amelyet többek között úgy tudunk biztosítani, hogy a felesleges gabonát egytételben értékesítjük, 30 hold napraforgómag vetőmagtermesztésre szerződtünk, ami több mint 200 000 forintot jelent, eladunk 100 darab hízót, 5 darab vágómarhát és a tej is 10 000 forintot jelent havonta. Megszűnt nálunk már az a politika, hogy B00 000 forint értékű terményt osz- szunk ki, mint tavaly, és ugyanakkor a készpénz csak 200 000 forint legyen.” A nagyszokolyiak elgondolása újszerű a termelőszövetkezeti gazdálkodásban, és ha jól átgondoljuk, nem slvetni való. Ezzel a részesedéssel slégedett a tsz tagsága, de jónak találja a faluban más is, többek között Syörke Sándor, Czakó István, Korács Károly, Balassa József dolgozó parasztok, akik a múlt hónapban feltételüket kérték. Pálkovács Róza ban ennél is sokkal nagyobb tervei voltak. Ö tervezte meg a Kolozsvártól Grátzig hajózható Országos Nagy Csatornát. Erről könyvet is írt, amelyet 1893-ban adtak ki Duna- földváron. „Ezen csatorna — fejtegette könyvében — közel 2 millió holdnyi mocsárt kiszárít és ezáltal a legelőt éltetőbbé teszi ott, ahol most a marhadög tanyáz” — írja. Nagy tervei véghezviteléhez azonban nem kapott támogatást. Alma az Országos Nagy Csatorna építése nem valósult meg, bár e célra a saját pénzét is feláldozta. Élete végén teljesen elszegényedett. Szegényen halt meg — úgy, ahogy született —, de hátrahagyot munkássága sokat jelent számunkra. í J assan, békésen folyik a két évvel ezelőtt kiáradt Sárvíz és1 Sió. Összegyűjti a patakok vizét, viszi a Dunába, hátán uszályokkal, amelyek terménnyel vannak megrakva. Valóraváltak Beszédes József vízmérnök tervei, amelyet röviden így fogalmazott meg. „Minél többet, mível egy nemzet, annál köny- nyebben dolgozik és ha jobban iparkodik, mindig többre vágy”. Beszédes József életét a nagy cél irányította: áldozat és felelősség a haza, a nép ügye iránt. (—i—<n—)
