Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-09 / 83. szám

4

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

1958 április 9.

^Kő&épiókoLáóok

_________________________ * _______________________

S

zerkesztették a Bonyhádi Közgazdasági Technikum tanulói az iskolai szerkesztőbizottság vezetésével.

Üzemlátogatás a Bonyhádi Cipőgyárban

Feszült várakozással és nagy érdeklődéssel indultunk el — négy tanárunk kíséretében — a cipőgyár felé. Mindjárt a bejáratnál szemünkbe tűnt az Újítási Híradó. Megnéztük. Az élmunkások felsorolása között találtuk egyik osztálytársunk édesapját — jó érzés volt!

Kis várakozás után a műszaki osztály két dolgozója kíséretében a szabászati üzemrészben kezdtük szemlélődésünket. Itt szabják ki a cipők felsőrészét. A gyár főleg marha- bőrrel dolgozik. A szabászok munkája igen felelősségteljes: takarékos- kodnak a bőrrel, hiszen ezzel az önköltséget csökkentik. Hogyan dolgoznak a szabászok? Kiterítve fekszik előttük a szabászasztalon a kidolgozott bőr. Erre ráhelyezik a vasból készült szabásmintát. A mintát a bőrből géppel vágják ki. A legtöbb felső bőrt a Simontornyai Bőrgyárból kapja a szabászat. A szabászok havi keresete prémiummal együtt általában 2000 forint körül mozog. Alapvető prémium feltétel, a kiszabásra kiadott bőr minél gazdaságosabb felhasználása.

Nézzünk széjjel a tűzőgépen! Mik azok a kígyószerűen mozgó bádogdobozok? Az a futószalag. A szabászatból ide kerül a kivágott felső bőr. Itt varrják össze, teszik bele a bélést. Egy percre sem áll meg a futó szalag, dolgozik a sok fürge női kéz:

mintákat varázsolnak a bőrre, elkészítik a cipő felsőrészét.

Kövessük tovább a cipő útját: Csikorgó, síró gépek fogadnak bennünket az alja-üzemben. A felsőrészt először ráhúzzák a kaptafára, majd a következő gépen dróttal körülfogják. Megkalapálják a cipőt előbb kézzel, majd géppel. Rámavarrás a következő művelet, melyet követ a ráma kihajtása. Rákerül az alsó talp is a cipőre. Mángorolás a következő munkaművelet. Most a felső talp rá- varrása, rápréselése következik. A cipőkről géppel csiszolják le a felesleges részeket, majd lekerül a cipő a szalagról. Elvégzik a cipők vasalását és festését.

A kész cipő ezután a minőségi ellenőrhöz kerül, kinek sasszeme minden hibát meglát. A minőségi ellenőr sorolja különböző minőségi osztályokba az elkészült cipőket. Tőle a csomagoló lányok fürge keze viszi el a cipőt. A gyárban a cipő utolsó állomása a készáru raktár. Innen kerül azután a vásárlóhoz — a kereskedelem útján — a Bonyhádi Cipőgyár terméke.

Mi nem hagyjuk még el a gyárat, tovább megyünk a csákózó-üzem- részbe. Itt készülnek el az alja-anyagok. Itt készítik elő a talpat, sarkot, talpbélést a további felhasználáshoz.

Átmegyünk egy másik épületrészbe. Korszerűen felszerelt fürdőben találjuk magunkat. A nyolc órai munka után meleg fürdő várja a gyár dolgozóit.

De nézzük meg az adminisztrációs munkát is! Először az anyagkönyvelési osztályt tekintettük meg. A vállalat főkönyvelője gyakorlatban mutatta meg a bizonylat-rendszert. Láttuk az árammal működő szorzóosztógépet. (Bizony ilyet mi is elfogadnánk matematika órára.)

A bérelszámolási osztályon figyelemmel kísértük az egyes dolgozók munkabérének egyénenkénti elszámolását. A munkaügyi osztályon a termelés előkészítéséről, menetéről, a norma-rendszerről beszélt kísérőnk.

Feltűnő volt számunkra az a munkakedv, öntudatos és fegyelmezett munkavégzés, melyet a gyár minden dolgozójánál láttunk. Ez a céltudatos munka meglátszik a gyártmányok kiváló minőségén és szép, ízléses kivitelezésén.

A gyakorlati tapasztalatok mellett, melyeket gyűjtöttünk, elsősorban azt tanultuk meg a gyár dolgozóitól, hogy a közös célért, a szocializmusért mi diákok is tegyünk meg mindent, a magunk munkaterületén. Érdemes és szükséges jobban tanulnunk s legjobb tehetségünk szerint felkészülnünk jövendőbeli hivatásunkra.

Nagy Katalin II. o. t.

TELEVÍZIÓ...

Egyik nap közölte fizika tanárunk, hogy — tanulmányi kirándulás keretében — este megnézzük a televízió műsorát a helyi pártszervezet helyiségében.

Olyan lett az osztály, mint a megbolygatott méhkas. Gondolataink, mint szorgalmas méhek a virágokon, röpködtek a televízió körül. — Mindenki tudott róla valamit. Én még soha nem láttam televíziós készüléket, de a tanultak és olvasottak alapján, próbáltam elképzelni.

Napközben sok minden jutott eszembe a televízióval kapcsolatban. Ha most egy középkorban élt ember feltámadna és odaültetnék a készülékhez, vajon mit szólna? Pedig korunk több más találmányához hasonlóan a televízióval is olyan gondolat vált valóra, mely —, hogy úgy mondjam — örök időktől fogva izgatták az ember fantáziáját. Gyermekkorunk meséire gondolva, ki ne emlékezne a csodatükörre, vagy a varázsló mindent látó kristályára.

Századunkban lett valóság a meséből, amikor az elektrotechnika, majd az elektronika fejlődése a távolban elhangzó beszédeket továbbítja és most már megoldotta a távolbalátást is. Boldog vagyok, hogy ebben a korban élek, láthatom és élvezhetem a technika e vívmányait.

Végre elérkezett az este; az óramutató hetet mutatott. Két tanár vezetésével izgatottan foglaltuk el helyünket a készülék előtt. Feszülten figyeltünk — először csak búgó hangot hallottunk — majd az adást jelző ábra megjelenése után szinte odatapadt szemünk a készülék képernyőjére. Megkezdődött az adás ... Nemzetközi híradót láttunk. Nagyon érdekes volt. Különösen tetszett a Párizsban rendezett „Különleges találmányok fényképkiállítása.” A magyar híradó napi eseményekkel foglalkozott. Többek között a Televíziós Nagyadót mutatta be munkaközben. A Nagyadó 120 kilométerre sugároz. Csodálatos, hogy mi jóval távolabb vagyunk (az előadás után otthon lemértem: légvonalban 145 kilométer)

és mégis tisztán láttunk és hallottunk mindent. A műsor további részében a jégpálya művészei gyönyörködtettek bennünket pár percig, majd a „Megosztott szív” című filmet láttuk.

Jókedvűen, kipirultan léptem be otthonom ajtaján, és anyukám nyakába borultam. Csak annyit tudtam mondani: „Anyukám, ugye mi is veszünk televíziós készüléket?”

És addig? Iskolánkban fogjuk élvezni a televíziós adásokat. Iskolánk színjátszó csoportjának bevételeit — KISZ-szervezetünk javaslatára — televíziós készülék beszerzésére fordítjuk a közeljövőben. Erre a célra 4500 forintunk már a takarékpénztárban van. A hiányzó 3000 forintot áprilisban még összegyűjtjük. Biztos vagyok benne, hogy sikerül és május 1-re a mi iskolánk tetején is megjelenik a T-antenna és megjelenik a készülék képernyőjén az isrpert kép: Magyar Televízió.

BERTALAN ILONA II. o. t.

Riport öregdiákokkal

F

elkerestem két „öregdiák” ismerősömet, hogy elbeszélgessek velük, s megtudjam, hogyan alakult életük, mióta elhagyták az iskola padjait. Elsőnek Pfeifer Máriát látogattam meg, aki a Közgazdaság- tudományi Egyetem hallgatója, s a félévi vizsgák után pihenőjét tölti itthon. A következőket mondja:

— 1954-ben végeztem és ekkor kerültem a Marx Károly Tudomány Egyetemre. Régi vágyam teljesült. Mint minden kezdet, úgy az első egyetemi év is nehéz volt, főleg azért, mert nem voltunk szakosítva. De ez a probléma a második év elején megoldódott, amikor egyetemünkön öt szak indult meg: ipari,

pénzügyi, külkereskedelmi, belkereskedelmi és politikai gazdaságtani. A pénzügyön külön specializáció (régi tanári szak) s mivel, hogy a statisztika és könyvvitel volt a kedvenc tantárgyam mindig, így ezt a két szakot választottam. Nyugodtan mondhatom — nem bántam meg. Még egy fél év, s előttem áll az egyik legnehezebb probléma: az állás problémája. Jobban mondva problémát ez a tény csak néhányunk számára jelent, akik mindenáron tanári állásban szeretnénk elhelyezkedni. Ugyanis a többieket központilag helyezi el az egyetem, Az egyetemi életről sokat lehetne mesélni. Most csak annyit: ahhoz, hogy jó eredményt érjünk el, itt is meg kell dolgozni alaposan. De egy-egy vizsgaidőszak után, mikor — mint most is — jelesen végeztem, csak azt tudom mondani — megérte.

E

zután Nagy Ernőt kerestem fel munkahelyén: a Bonyhádi Cipőgyárban. Megkérdeztem tőle, hogyan sikerült ide bejutnia? Van-e a cipőgyárban KISZ élet és milyen a mozgalmi munka?

— 1956-ban fejeztem be a középiskolai tanulmányaimat — kezdte Nagy Ernő. — Az iskola elvégzése után a Közgazdaságtudományi Egyetemre jelentkeztem, s így 1956 nyarán még nem vállaltam állandó munkát. Egyetemi felvételem azonban nem sikerült, s így nekem is állás után kellett néznem. Augusztus 8-án tudomásomra jutott, hogy a Bonyhádi Cipőgyár gépírót keres három hónapra. Mivel a középiskolában a gépírást is tanultuk, jelentkeztem a vállalat vezetőségénél. Felvettek. Augusztus 12-én pedig a vállalat igazgatója ajánlatot tett egy állandó jellegű állás betöltésére,

ezer forint kezdőfizetéssel. Az ajánlatot elfogadtam és új munkakörömet már augusztus 13-án el is foglaltam. Számlalikvidátor és készárukönyvelő lettem. Azonban ez a munkakör sem tartott sokáig, mert 1957. februárjában képesítésemnek megfelelően, anyagkönyvelő lettem. Itt, ebben a munkakörben, sok hasznát vettem az iskolában tanultaknak. Itt láttam meg, hogy érdemes volt tanulni, mert semmi sem volt új előttem, minden úgy történt, ahogy tanultam, s így már az első héten úgy tudtam dolgozni, mint aki már évek óta tölti be ezt a munkakört.

I 958 január hó folyamán meg* alakult az üzemgazdasági csoport, mely arra hivatott, hogy a vállalat gazdasági eredményeit ellenőrizze a gazdaságosság mindenek előtt való érvényrejuttatásával. Ebben az új gazdasági csoportban én is helyet kaptam, s így jelenleg a Bonyhádi Cipőgyár egyik üzemgazdásza vagyok. Űj munkaköröm felelősség- teljes, de az iskolában tanultak alapján ezt is minden nagyobb nehézség nélkül el tudom végezni.

Nagy Ilona II. o. t.

TUDOMÁNY

ES TECHNIKA

Á kozmikus sugarak és az emberélet

Londonban 1938. óta 43 ország közreműködésével nemzetközi halálozási statisztikát vezetnek. E statisztika alapján érdekes következtetésekre jutottak. Olyan „halálozási ütemet” állapítottak meg, amelyet eddig nem tudtak teljes egészében tudományosan alátámasztani. Vannak hónapok, amikor földünk valamennyi részén aránylag kevesen halnak meg. Ilyenek: a június és a július. A halálozások száma március 22-től május 20-ig, illetőleg szeptember 20-tól november 22-ig a legmagasabb (66—70 százalék).

A mérsékelt övezetekben, például Közép-Európában igen sokan halnak meg az úgynevezett átmeneti időszakokban. A tavaszi hűvös, nedves napok még az őszi napoknál is veszedelmesebbek idősebb emberekre. Legalábbis eddig ez volt a vélemény. A nemzetközi halálozási statisztika adatai azonban meglepetéssel szolgálnak: tavasszal és ősszel egészen ellentétes időjárási viszonyok közt is hasonlóan magas az elhalálozások száma. Ezt nem lehet a véletlennek tulajdonítani, ezért a tudósok, akik a nemzetközi halálozási statisztikát elemezték, valószínűnek tartják, hogy „légköri jelenségek játszanak közre”.

Dr. Donald Hartwich szerint ezek a jelenségek nemcsak az időjárás alakulásával — felmelegedéssel, hideggel, meleg párássággal, esővel, zivatarral, ködképződéssel — magyarázhatók, hanem főként a még nem

egészen kivizsgált kozmikus sugarakkal, amelyek igen nagy hatással vannak az emberi szervezetre és a közérzetre. Pontosan április 22-től május 20-ig, néha 21-ig és szeptember 20-tól, néha már 19-től november 22-ig lépnek fel a rádióteleszkó- pikus úton is észlelhető különleges „űr-zavarok” a Föld légkörében. Ezek a kozmikus sugárzások csodálatosképpen a növényi csírák és a növényi zöld fejlődését kedvezően befolyásolják (de csak éghajlatilag pozitív feltételek mellett), ezzel szemben az emberek és állatok sejtprotoplazmáinak működésére zavarólag hatnak. Ezek a zavarok különösen egészségi szempontból érzékeny embereknél már 30. életévüktől kezdve komoly változásokat idézhetnek elő, aggoknál és betegeknél pedig végzetesek lehetnek.

Az időjárás magas- és mély légköri hatása, az emberek érzékenysége az időjárás iránt az újabb tudományos megállapítások szerint szoros összefüggésben van bizonyos űr- sugárzásokkal. Kétségtelen, hogy ez még csak tapogatózás. De a nemzetközi halálozási statisztika olyan támaszpontot nyújt a tudománynak, amely alapján tökéletesebben lehet elemezni a kozmikus sugárzásokat. Dr. Barnister fizikus már fel is tette a kérdést: vajon a Nap-protuberanciák nem hoznak-e létre olyan ismeretlen kozmikus sugárzást, amely bizonyos időszakban nemcsak az emberek öregedését, hanem halálát is sietteti.

Hűtéttel a kopaszság ellen

Dr. Kessler stadei sebészorvos nemrégiben az egyik szaklapban ismertette 391 homlokmű tétjének tapasztalatait.

A műtétek tulajdonképpeni célja az volt, hogy csökkentsék a fejbőr feszültségét, amely akadályozza a hajgyökerek vérellátását. A műtét abból áll, hogy az orrtő fölött körülbelül 5 centiméter hosszúságban felvágják a fejbőrt, a homlokizom (musculus frontalis) kétoldalán szabaddá teszik az inakat, s megrövidítésükkel megakadályozzák, hogy végeik újból összenőjenek. Ilyen módon a fejbőr egy-két centiméterrel hátrább húzódik, s vele együtt a rajtalevő haj is. így ugyanis „magas homlok” keletkezik.

A sebész a világ minden részéről származó pacienseit három csoportba osztotta:

az első csoportba tartoztak azok a betegek, akiknek a haja erősen hullott, homlokuk már magasra „felcsúszott”, de hajállományuk még nem csökkent túlságosan;

a második csoportba kerültek azok a betegek, akiknek hajállománya már jelentősen megcsappant, fejbőrük a halántékon már áttetszett;

a harmadik csoport tagjai már kopaszodni kezdtek és a tipikus helyen, a fejükbubján már meg is kopaszodtak.

A műtét eredményessége az egyes csoportnál 87 százalékos, a kettes csoportnál majdnem 79 százalékos és a hármas csoportnál 60 százalékos volt. A műtétre kerülő betegek kora 16—59 év között mozgott! Minél fiatalabb embereken hajtották végre a műtétet, annál nagyobb mértékben jelentkezett a hajgyökerek megújult táplálkozásának hatása.

Megtalálták Dzsingisz Khán születési helyét

A moszkvai rádió a napokban bejelentette, hogy szovjet régészek meg találták Dzsingisz Khán születési helyét. A Bajkál-tótól keletre, a mongol határ közelében született 1162- ben. Szergej Kiselev, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának tagja vezetésével szovjet expedíció ásatásokat végzett az Onca folyó jobb partján, Kazucsej falu környékén. A falu lakossága máig is megőrizte a kegyetlen tatár-hódítóról szóló legendákat.

Áramfejlesztő a nyílt tengeren

Baku közelében a Káspi-tenger- ben, távol a parttól, mesterséges szigetet építettek, s ezen villamos áram- fejlesztő telepet állítottak fel. Egyébként ez az első ilyenfajta telep a világon. Fűtőanyagát a földgáz szolgáltatja. A kazánok vízszükségletét a tengerből elégítik ki. A vizet különleges készülékben desztillálják.

Kanadában mindig melegebb lesz

„Vissza, vissza te bolond!” — kiáltott fel Montrealban egy iskoláslány, amikor újév reggelén szülei kertjében a földből kibúvó sárga nárciszvirágot észrevette. Torontóban idén „zöld karácsony” volt, hiányzott a hó. Hogy megváltoztak az idők! — Amikor XIV. Lajos uralkodása idején többezer fiatal francia nő vándorolt ki az újvilágba — New Francba, ahogyan akkor Kanadát nevezték —, hogy ott férjet találjon magának, a pajzán Hontan azt írta, hogy ezeket a házasodni vágyó szépségeket gömbölyű formáik miatt válogatták ki, mert feltételezték, hogy így könnyebben tudják majd elviselni új hazájuk hideg időjárását. Az említett Hontan nagyon csodálkozna, ha látná, hogy közben mennyire felmelegedett Kanada. A statisztikusok szerint itt a

legutóbbi 80 esztendő alatt 5 fokkal emelkedett az évi átlagos hőmérséklet az elkövetkezendő öt évtizedben pedig tovább öt százalékos hőemelkedéssel számolnak. Ennek egyik oka, hogy az arktikus gleccserek lassan eltűnnek, aminek következtében egyébként sok északi vizi út nyílt meg a hajózás számára. A „felmelegedésnek” egy másik következménye, hogy Kanada északnyugati részének eddig lakatlan területein is keletkeztek települések. Ma már a kanadai halászoknak is lehetőségük nyílik arra, hogy olyan vizeken keressék zsákmányukat, amelyeket őseik meg se közelítettek. A „kli- matologusok” — tudósok, akik az időjárási viszonyok tudományával foglalkoznak — kiszámították, hogy Torontóban most évente húsz collal kevesebb hó esik, mint 1858-ban ...