Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-09 / 83. szám
TOLNA MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! III. évfolyam, 83. szám. ARA: 50 FILLËR. Szerda, 1658 április 9. Középiskolások (4. old.) Takarékos beruházások a Paksi Konzervgyárban (5. old.) Még szorosabbra kell fűznünk sorainkat állhatatosan kell harcolnunk a világ békéiéért Hruscsov elvtárs beszéde a ceglédi nagygyűlésen — A szovjet küldöttek ellátogattak Szegedre Mint lapunk keddi számában közöltük, a hazánkban tartózkodó szovjet párt- és kormányküldöttség hétfőn több alföldi várost látogatott meg. A küldöttség első útja Ceglédre vezetett, ahol sokezer ember gyűlt egybe a város főterén. Az üdvözlések után Bojkova elvtársnő mondott beszédet, majd Hruscsov elvtárs lépett a mikrofon elé, akit a nagygyűlés közönsége lelkes, hosszantartó. ^äpssal fogadott. Hruscsov elvtárs a következő beszédet mondotta el a nagygyűlésen. N. Sz. Hruscsov elvtárs beszéde — Kedves elvtársak, kedves osztály-testvéreink ! — A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormánynak a meghívására baráti látogatásra jöttünk az Önök orszá— Az Önök országában eddig eltöltött rövid idő alatt —■ találkozva a magyar dolgozókkal — irántunk, a Szovjetunió képviselői iránt, mindenütt a legbarátibb érzelmek nyilvánultak meg. Örömmel fejezzük ki elismerésünket és mély köszönetünket a szívből fakadó vendégszeretetért. — Ögy érezzük, hogy a magyar dolgozók szívében a legmélyebb testvéri érzések élnek a szovjet nép iránt. Ez számunkra különöser értékes. A magyar és a szovjet dolgozók testvéri együttérzése már eddig is, sokszor és megragadóan fejeződött ki. Emlékszünk azokra az időkre, amikor országunkban lezajlott az októberi forradalom és munkásosztályunk, a dolgozó parasztsággal szövetségben, megdöntötte az önkény- uralmat és kivívta a szovjet hatalmat. A fehérgárdisták és .sok más ország intervenciós csapatai akkor rárontottak a fiatal szovjet köztársaságra. Országunk munkásosztálya, valamennyi dolgozója harcba szállt a forradalom ellenségeivel. Kemény harc volt ez és a forradalmi erők oldalán ott küzdött sok magyar katona is, aki akkor hadifogoly volt Oroszországban. A magyar és más népek fiai országunk munkásaival és parasztjaival vállvetve harcoltak ellenségeink, a külföldi beavatkozók ellen. — Ezek a magyar dolgozók megértették, hogy amikor Oroszországban a szovjet köztársaság ellenségei ellen harcolnak, egyúttal a magyar nép ellenségei ellen is harcolnak. — Emlékszünk a magyar munkás- osztály, a magyar dolgozók nagyszerű cselekedeteire, amikor 1919-ben országukban megdöntötték a földesurak és a nagytőkések hatalmát, s kikiáltották a Tanácsjktöfcftársaságot. Gondolunk arra a felhívásra, amelyet Kun Béla, a Magyar Tanácsköztársaság vezetője intézett nagy vezérünkhöz és tanítónkhoz, Leninhez. — Az 1919-es magyar forradalom vereséget szenvedett. Azért szenvedett vereséget, mert a nyugati imperialista államok burzsoáziája a magyar reakció segítségére sietett és együttes erővel megfojtották a fiatal Magyar Tanácsköztársaságot. — Elvtársak! A Szovjetunió dolgozói, a kommunista párt vezetésével, harcban a belső ellenforradalommal és a beavatkozókkal, megvédték a szovjet hatalmat. Az imperialisták azonban nem tudtak beletörődni a szovjet szocialista állam létezésébe. Fondorlatokat szőttek ellenünk, gazdasági blokáddal próbálták megfojtani a fiatal szovjet köztársaságot, terveket készítettek szovjet államunk fegyveres megtámadására. A háború, amelyet Hitler indított a Szovjetunió ellen — mint tudják — a fasiszta Németország szétzúzásával végződött. A Szovjet Hadsereg felszabadította Magyarországot a hitleri fasizmus alól és szétverte a Horthy- rendszert. — A magyar munkásosztály, a dolgozó parasztság és a néphez hú értelmiség önfeláldozó küzdelemben vívta ki azt a lehetőséget, hogy érdekeinek megfelelően építhesse szocialista államát. A magyar nép földesurak és kapitalisták nélkül, szocialista alapon építi országát és nagy sikereket ért el. De őszintén meg kell mondanom, hogy az ország volt vezetői a múltban súlyos hibákat és torzításokat követtek el. A reakció kihasználta ezeket a torzításokat. A népi demokratikus rend magyarországi ellenségei, külső imperialista erők támogatásával, 1956 őszén ellenforradalmi lázadást szerveztek. A reakció megkísérelte, hogy megsemmisítse a Magyar Népköztársaság dolgozóinak vívmányait. A fasiszta lázadók terrort szerveztek a munkásosztály legjobb fiai ellen. A mi igazságunk a dolgozók igazsága Azokban a napokban előttünk, a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a szovjet kormánynak vezetői előtt, ott állt a nehéz kérdés: mit tegyünk? Erősek voltunk és a mi oldalunkon volt az igazság. A mi igazságunk, a munkásosztály igazsága, a dolgozók igazsága. De nehézséget okozott az, hogy a magyar dolgozók egy bizonyos, legkevésbé öntudatos része, az ellenséges propaganda hatása alá került, s részt vett azokban a rendzavarásokban, amelyeket az ellenforradalom szervezett. Ott állt előttünk a kérdés: mit tegyünk? A józan ész azt követelte, hogy segítsünk a Magyar Népköztársaság munkásainak és dolgozóinak. De más dolog az, hogy gazdasági segítséget nyújtsunk: fémet, gabonát küldjünk, tanácsot adjunk, s megint más dolog, hegy csapatokat küldjünk. Nem remeg a kezünk, amikor vissza kell vernünk az ellenség támadását, de láttuk, hogy a magyar lakosság egy része öntudatának hiánya miatt az osztályellenség eszközévé vált. Elvtársak! Higyjék el, nagyon nehéz volt döntenünk, de úgy véltük, nem nézhetjük közönyösen, hogy pimasz fasiszta elemek Budapesten és más magyar városok utcáin és terein állati kegyetlenséggel gyilkolják le a munkásokat. a parasztokat, kommunistákat és a magyar nép más legjebb fiait, s hogy az ellenforradalom megkísérli a nép vérébe fojtani a magyar ídolgozók szocialista vívmányait. Nem nyugbattunk bele, hegy ismét a fasiszta rend diadalmaskodjék s Magyarország újabb háborús fészekké váljék. Amikor elhatároztuk, hegy teljesítjük a magyar dolgozók felhívását és segítségükre siettünk, jól tudtuk, hogy a munkásosztály minden ellensége, az imperialista világreakció, a saját céljainak megfelelően használja majd ki ezt a lépésünket. De hittük és meg voltunk győződve róla, hogy a magyar munkásosztály, minden magyar dolgozó és a világ ösz- szes országának valamennyi haladó embere végül is jól megért bennünket. Ismétlem. nem lehettünk tétlenek, amikor az imperialista reakció kardot rántott a magyar dolgozó nép ellen. Ezért a szovjet kormány teljesítette a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány kérését, és úgy döntött, hogy fegyveres segítséget nyújt a magyarországi ellenforradalmi lázadás elnyomásához. A magyar nép nehéz napjaiban megadtuk ezt a segítséget. Elvtársak, magyarok! Úgy vélem, nagyon jól tudják, hogy amikor harcba küldtük harcosainkat, és tisztjeinket a fasiszta lázadók ellen, nem volt más célunk, csupán az. hogy segítsük barátainkat, akik átmenetileg bajba jutottak. (Taps.) A Szovjetunió segítsége Amikor a burzsoá államok egy másik országba küldik csapataikat, hódító célokat követnek és arra törekszenek, hegy az illető ország dolgozói felett megszilárdítsák a kizsákmányolok uralmát. Mi azért segítettük Önöket, hogy a maroknyi fasiszta összeesküvővel szemben megvédhes- sék érdekeiket, megvédhessék azt a jogukat, hogy kizsákmányolok nélkül építhessék életüket. Amikor segítettünk a magyar népnek az ellenforradalmi erők szétzúzásában, internacionalista kötelességünket teljesítettük. De többet is tettünk ennél: nagy gazdasági segítséget nyújtottunk a Magyar Népköztársaságnak a fasiszta lázadás szétzúzása után, hogy gyorsabban helyrehozhassa az ellen- forradalmi összeesküvők okozta károkat. A Szovjetunió szenet, acélt, gabonát küldött Magyarországnak. De nemcsak a Szovjetunió segítette önzetlenül a magyar dolgozókat, hanem valamennyi szocialista ország is, mert a szocialista országok őszintén kívánták, hogy az az anyagi kár, amelyet az 1956. évi október- novemberi események idején a magyar népgazdaság elszenvedett, ne csökkentse erősen a magyar nép életszínvonalát. Cselekedhet-e így egy olyan állam, amely hódító célokat követ? Amikor a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és a Népköztársaságuk kormányának, Kádár elvtársnak meghívására eljöttünk (Önökhöz, mélyen meg voltunk győződve arról, hogy teljes megértésre találunk Önöknél, s hogy nyíltan és becsületesen nézhetünk a népi Magyarország munkásainak, parasztjainak és dolgozó értelmiségeinek szemébe. Úgy jöttünk Önökhöz, mint leghívebb, barátainkhoz és testvéreinkhez. Örülünk, hogy nem csalódtunk várakozásainkban. Mióta a népi Magyarországon vagyunk, mindenütt azt tapasztaltuk, hogy a magyar nép a legbarátibb érzésekkel viseltetik a Szovjetunió iránt. Elvtársak! Emlékeznek, milyen dühödt lármát csapott a nemzetközi reakció az 1956-os magyar események napjaiban. Mi mindent össze nem írtak akkor ellenségeink. Azért, hogy félrevezessék az embereket, párhuzamot vontak az 1956-os események és az 1848-as magyar forradalom között. Az ellenséges propaganda azt rikácsolta, hogy amint a cári Oroszország kormánya az 1848- as magyar forradalom elnyomására küldte csapatait Magyarországra, most — úgymond — ugyanez ismétlődött meg, amikor a szovjet csapatok elnyomták az állítólagos „népi” forradalmat. De efféle párhuzamot csak a magyar és a szovjet nép ellenségei vonhatnak. Ki ne látná világosan, hogy az 1848-as magyar forradalom és az imperialista reakciós erőktől támogatott 1956 október—novemberi ellenforradalmi fasiszta lázadás két tökéletesen különböző dolog. A különbség az, hogy 1849- ben Oroszország cári kormánya, vagyis a kizsákmányolok kormánya, sietett a magyar népet kizsákmányolok kormányának segítségére. A magyarok jól tudják, hogy 1849-ben az orosz cár a Habsburg- ház segítségére küldte csapatait, mert a magyar forradalom veszélyeztette az orosz önkényuralmat is. Az orosz cár nemcsak a magyar, hanem az orosz nép ellensége is volt. (Taps.) Kíméletlenül leszámolt a haladó orosz közéleti férfiakkal, fegyveresen törte le a dekabristák lázadását, s megsemmisítette vezetőiket. Volt azonban elvtársak, egy más Oroszország is. Herzen és Cserni- sevszkij Oroszországa együttérzett az elnyomói ellen feltámadt magyar néppel. Mi ennek az Oroszországnak vagyunk közvetlen örökösei. El akarok mondani itt valamit, ami biztosan nem tetszik a burzsoá nacionalistáknak. Valószínűleg közülük is akad egy-kettő itt ezen a gyűlésen. A magyar burzsoá nacionalisták azt. állítják, hogy minket terhel, a felelősség a cári kormány múltszázadbeli eljárásáért. Hallgatnak azonban arról, hogy Hitler hadseregével együtt magyar csapatok is harcoltak a Szovjetunió területén és eljutottak Sztálingrád alá. Ez nem is olyan régen volt, mindössze 15— 17 évvel ezelőtt. Mit mondanak erre a magyar burzsoá nacionalisták? A szovjet emberek tudják, hogy Magyarország dolgozó népe nem felelős Horthy fasiszta klikkjének cselekedeteiért. Mi tudjuk, hogy Horthy egyaránt ellensége volt a magyar és a szovjet népnek. (Taps.) Azt hiszem, hogy ez világos a munkások, a dolgozó parasztok és értelmiségiek előtt. (Hosszú taps.) Aki előtt pedig nem világos, azt fel kell világosítani. (Taps.) Elvtársak! A sztálinvárosi gyűlésen is elmondtam: amikor hírül adtuk, hogy delegációt küldünk Magyarországra, — de még nem jelentettük be kikből fög állni ez a küldöttség — az imperialista reakció azt írogatta a külföldi sajtóban, hogy — úgymond — Hruscsov nem utazik Magyarországra, mert úgy fogadnák ott, hogy hosszú orral kellene onnan távoznia. (Derültség.) Sőt mi több, kaptam táviratokat nem szocialista országokból. Az egyik táviratban egy jóakaróm ezt írta: Hruscsov úr, ne utazzék Magyarországra, de ha mégis odautazik, vigyen magával jó nagy őrséget. Azért javaslom ezt Önnek — írta továbbiakban ez a jóakaróm—, mert látom, hogy Ön jó ember. Ön a béke ügyéért harcol. (Nevetés, taps.) Természetesen, van velünk őrség, de akármilyen és akármekkora legyen is az, a nép támogatását semmiféle őrség sem pótolhatja. A nép nagy erő, királyokat dönt le trónjukról, nagyszerű forradalmakat hajt végre és nehéz rákényszeríteni idegen akaratot, ha ez ellenkezik a nép osztályérdekeivel. — Minden félelem nélkül jöttünk ide Önökhöz, magyar elvtársak, mint a testvér a testvérhez és örülünk, hogy nem csalódtunk. (Viharos taps.) — Jól esik nekünk, hogy itt tartózkodhatunk az Önök városában, amely kiemelkedő szerepet játszott Magyarország történelmében. Itt stóláit fel először Kossuth, a magyar nép dicső fia, amikor harcba hívta Magyarország népét hazája függetlenségéért és szabadságáért. Lángoló beszédeiért, szabadságszeretetéért, a haza érdekeinek odaadó szolgálatáért szeretik és tisztelik Kossuthot Magyarország és a Szovjetunió dolgozói. De az az idő, amikor Kossuth élt, a burzsoá forradalmak időszaka volt. Most más korban élünk, a szocialista forradalmak idején, amikor a munkásosztály harca folyik a nagytőke ellen. A szocialista országok gazdasága felfelé ível Elvtársak! Ügyünk a Szovjetunióban, Magyarországon, a Kínai Nép- köztársaságban és valamennyi szocialista országban igen jól halad. A szocialista országok gazdasága biztosan ível felfelé, gyors ütemben fejlődik a szocialista tudomány és kultúra. Mi örülünk ezeknek a sikereknek. A lázadók okozta nagy károk ellenére a Magyar Népköztársaság ha(Folytatás a 2. oldalon.) /•
