Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-04 / 80. szám
Ipari termelésünk több mint háromszorosa annak, amit a magyar ipar a háború előtti években termelt Nincs üzem az országban — megyénkben sem — amely ne termelne többet, mint a tőkés világban. A termelés növelését azonban a tőkések elsősorban a munkások fokozottabb kizsákmányolásával érték el, mert olcsó volt a munkaerő. Mi szocialista iparunk korszerű gépek beállításával egyre több nehéz fizikai munkától mentesíti a dolgozókat és egyben biztosítja a termelés növelését. Valamikor a sajtüzemekben a keverést végző dolgozóknak napi 20— 30 kilométert kellett megtenni a kádak mellett föl-alá, ma csak irányítani kell a bolygókeverős sajtkádakat. Mosogatás, vízhordás, kapálás és még sokféle más ,,szakmunkát“ — no és persze, a pofonok elviselését is — kellett régen megtanulni az inasnak, míg valamit el tudott lopni az igazi szakmából, amit meg akart tanulni, mire segéd lehetett. Erről csak az öreg szakmunkások elbeszéléseiből tudnak a mai ipari tanulók, akiknek képzéséről népi államunk intézményesen gondoskodik. Ipari tanulólányokat ábrázol ez a képünk, akiket a Bonyhádi Cipőgyárban mind a gyakorlati munka terén, mind elméletileg a legjobb szakmunkások, műszaki vezetők tanítanak meg a szakmára. ’ DK! A most felnövő új nemzedék már nem ismeri meg a tőkés világ nyomorát, azokat az időket, amikor a dolgozó anya a legjobb esetben a szomszédokra, de legtöbbször az utcára hagyta gyermekét, amikor munkába ment. Bölcsődék, napközi otthonok gondoskodnak minden jelentősebb üzemben arról, hogy a kisgyermekek szakszerű felügyelet alatt nevelkedjenek, míg szüleik a gyárban dolgoznak. Mennyire más az életük a Tolnai Textilgyár napközi ctthona kis lakóinak, akik vidáman játszadoznak a napközi udvarán, mint szüleiknek lehetett a régi világban! A magyar nép tudja, hogy milyen sors várt volna rá, ha tizenhárom esztendővel ezelőtt a felszabadító Szovjet Hadsereg nem hozza el számára a szabadságot. Tudja azt is, Iiogy azóta milyen nagy segítséget adott a Szovjetunió minden téren további fejlődésünkhöz, nemcsak tanácsaival. a szocializmus építésében szerzett tapasztalatainak átadásával, hanem anyagiakban is mindig, amikor szükség volt rá. Legutóbb pedig az imperialisták által szervezett ellenforradalom leverésében nyújtott segítséget népünknek. A Szovjetunió léte. állandó harca a béketábor élén a béke biztosításáért, teszi lehetővé békés építőmunkánkat. Ezért szívesen fogadott vendégek mindig a dolgozók körében a szovjet emberek, a szovjet katonák. A hatalmuktól megfosztott és megvert volt uralkodó osztályok tagjai sohasem nyugszanak bele. hogy népünk szabadon építi boldog jövőjét. Külföldi szövetségeseik minden támogatást megadnak aknamunkájukhoz. Erről bizony — hatalmas eredményeink mellett — megfeledkezz tünk az utóbbi években. Az 1956 októberi ellenforradalom arra is megtanított bennünket, hogy éberen keli őrködnünk szocialista vívmányaink felett. Ezért hozta létre pártunk az ellenforradalom leverése után a mun kásőrséget, amely a proletárdiktatúra többi fegyveres erőivel együtt kész arra, hogy bármilyen támadással szembeszálljon. OSTROMA... Egy német repülőgép Kispest felé tévedt Másfél perc múlva lángolva zuhant le. Négy óra tájt lassú keleti szél kerekedett Elfújta a ködöt. Most már csak az éjszaka (lassan ritkuló) sötétségbe burkolt be mindent. Pontosan fél ötkor Pest felól géppuskatűz hallatszott — A mieink másodpercnyi pontossággal teljesítik a parancsot — mondotta Mihajlov. — Elhúzódnak a halálraítélt területek közeléből. Árboc karórájára nézett és igent bólintott. öt óra öt perckor négyen — a tábornok és vezérkari főnöke, Mihajlov és én — felkapaszkodtunk egy rommálőtt ház épen maradt, emeletnyi magasságú falára. Árboc heroin rakétát adott át Mihajlov- nak. — Egy vörös, egy zöld és ismét egy vörös, öt óra harminc perckor gyors egymásutánban — ebben a sorrendben mindhármat kilövöd. Ez lesz a jel. Igazítsd az órádat az enyémhez! — intézkedett a tábornok. — öt óra tizenkettő! — mondotta Mihajlov. Árboc igent bólintott. öt őrá tizenkilenckor Ignatyov tábornokot telefonhoz hívták. A hadseregcsoport parancsnoka akart beszélni vele. A tábornok futólépésben ment a telefonhoz. Nyolc perc múlva futólépésben jött vissza. — Hívd össze az ütegparancsnokokat, Mihajlov! — Tábornok elvtárs, — engedje meg, hogy figyelmeztessem — az órám öt óra huszonhét percet mutat. — Pontos órád van, Mihajlov. Hívd össze az ütegparancsnokokat. öt óra harmincegy perckor az ütegparancsnokok együtt voltak — az árva házfal tövében. — Jó reggelt, elvtár,sak! — köszöntötte őket Ignatyov tábornok. — Megparancsplom, hogy aki nincs őrségen, azonnal menjen aludni! Csend. — Azonnal aludni! — ismételte meg a parancsot Árboc. — Azonnal aludni. Ogy lesz. tábornok elvtárs! — válaszolt valamennyi jelenlévő nevében a vezérkari főnök. — Még egy pillanatra, elvtársak — így Ignatyov. — Az ütegparancsnokok délelőtt tíz óra harminc perckor az én hadiszállásomon gyülekeznek. Délután a nehéztüzérség és a legnehezebb tüzérség elindul Berlin felé. A pontos, részletes utasítást délelőtt tíz óra harminc perc-i kor kapják meg az elvtársak — aj hadiszállásomon. J — Délelőtt tíz óra harminc perc-J kor, a tábornok elvtárs hadiszállá-J sán. Ügy lesz! J — Nem tartóztatom tovább azj elvtársakat. Jó pihenést! J Futólépések döngése. J Halk parancsszavak. J Nehéz csizmák tapossák a havat. *, öt perc múlva — csend. Pesten erősödik a gépfegyvertűz. , Időnként egy-egy robbanás hallatszik. A rombadőlt ház épen maradt1, falának tövében sokáig állottunk? négyen: a tábornok és vezérkari fő-J nőké, Mihajlov és én. Árboc a rit-J kuló sötétségen át a vergődő várost1, kémlelte. — Megengeded, tábornok elv árs, hogy megkérdezzem, ml történt? Árboc sokáig késett a válasszal.1, — Nemcsak szabad tudnotok, —', szólalt meg végre — de tudnotok1, kell, hogy miért nem semmisítjük1, meg a várost. Sztálin megmentette1, Budapestet... ( Árboc itt szünetet tartott. — A főparancsnok azt táviratozta11 Jászapátiba a hadseregcsoport pa-f rancsnokságának — folytatta Igna- ? tyov —, hogy a Budapest körül har- f coló szovjet csapatok feladata nem ? a magyar főváros megsemmisítése, ' hanem a magyar főváros felszaba- f dítása. Nehéztüzérségünk Berlin alá f megy.. f (Részletek Illés Béla: Fegyvert s ? vitézt éneklek című regényéből.) ‘ További sikereket ! írta: J. Volkova, a pedagógiai tudományok kandidátusa, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság vezetőségi tagja Drága Barátaim! Magyar Pedagógusok, Szülők és Gyermekek! Szívem minden melegével köszöntelek benneteket nemzeti ünnepetek, Magyarország felszabadulásának napja alkalmából. Nemrégiben alkalmam volt Magyarországra tátogatni és résztvenni azon a konferencián, amelyen meg beszéltük, mit tegyen az iskola a csalid gyermekeink nevelése érdekében. Igyekeztem mindent megjegyezni, amit pedagógiai gyakorlatomban felhasználhatok. Éppen ezért nagy érdeklődéssel figyeltem a különféle tanintézetek munkáját, s örömöm te llett azokban az iskolákban, napközi otthonokban, bölcsődékben, amelyeket meglátogattam. Megfigyeltem azokat az érdekes kutatásokat, amelyeket a művelődésügyi minisztérium Pedagógiatudományi Intézetében, a Pécsi Pedagógiai Főiskolán, s a Magyar Tudomá nyos Akadémia mellett működő Gyermeklélektani Intézetben folytatnak. Alkalmam volt megismerkedni a csodálatos Budapest és az ősi Pécs nevezetességeivel, művészeti értékeivel. A magyar nép munkáját és éle tét megismerve, rájöttem arra, hogy számos közös probléma és megoldás ra váró kérdés foglalkoztat bennünket. Éppen ezért az egrjüttes megvi tatás, a kölcsönös tapasztalatcsere lehetővé teszi, hogy e kérdéseket még jobban oldhassuk meg. Szívemben még sokáig megőrző m azon baráti fogadtatás és vendéglátás emlékét, amelyet a magyar elv társak részéről tapasztaltam. Szilárd meggyőződésem, hogy a magyar pedagógia sok olyan kiváló tapasztalattal rendelkezik, amelyek minden külföldi pedagógus számára is igen értékes segítséget jelentenek. Magyar barátaimnak eredményes, sikerekben gazdag munkát kívánok egész népünk és gyermekeik javára!
