Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-04 / 80. szám
Szabad hazában Tizenhárom esztendővel ezelőtt, 1945 felejthetetlen tavaszán, sok- évszázados vágya teljesült népünknek. Amiért hazánk legjobbjai, Rákóczi kurucai, Kossuth honvédéi, az első magyar Tanácsköztársaság vöröskatonái harcoltak, de az egyenlőtlen küzdelemben alulmaradtak az elnyomók túlerejével szemben, megvalósult. A német fasizmus utolsó óráit élte, hordái pusztítva, rombolva menekültek a diadalmas Szovjet Hadsereg csapásai elől. Budapest. Bécs, majd a fasiszta fenevad barlangja, Berlin fölött kitűzött vörös zászló hirdette a nagy győzelmet az emberi haladás legsötétebb erői fölött. Győzelem volt ez a magyar reakciós uralkodó osztályok fölött is, a hős szovjet katonák meghozták a magyar népnek is a szabadságot. „Három millió koldus országa“ volt Magyarország, ahol a néhány- ezer nagybirtokos kezében volt az ország földterületének több mint a fele. De negyvenöt tavaszán — amikor az ország nyugati felében még dörögtek az ágyúk, amikor még német csizma taposta hazánk földjének egy részét, a Magyar Kommunista Párt szavára a nincstelenek hada megjelenik az urasági földeken. De most már nem éhbérért robotolni, nem a gazdagok vagyonát gyarapítani, hanem birtokba venni ősi jussát, a földet. „A föld azé, aki megműveli’“ — mondta a párt és rövid pár hónap le. forgása alatt a paraszté lett a föld. Elindulhatott a magyar falu a szebb, virágzó élet útján. Nincs olyan üzem, gyár az országban, ahol a nép állama ne fordított volna az elmúlt tíz esztendő alatt sckszázezer, sokmiiíiő forintot a gyár bővítésére, újabb épületek emelésére, a gépi berendezés korszerűsítésére, szociális és kulturális létesítményekre. Uj zománcozócsarnok a Bony hádi Zománcmű vekben, futószalagok a Bonyhádi Cipőgyárban, új üzemrészek a Paksi Konzervgyárban, korszerű gépek a Dunaföldvári Kendergyárban, hogy csak néhányat említsünk az elmúlt évek beruházásaiból. Alig találhatók már meg a régi, egészségtelen munkatermek, amelyeket majdnem mindenütt korszerű, világos, tágas épületek váltottak fel. Képünk a Simontornyai Bőrgyárat ábrázolja, amely többek között egy új talpgyárral gazdagodott az államosítás óta. Megindult a szocializmus építése a magyar falun is. A dolgozó parasztság igazi jólétének távlatait mutatta meg pártunk akkor, amikor 10 esztendővel ezelőtt meghirdette a mezőgazdaság szocialista átszervezésének politikáját. Ez azonban nemcsak azt jelenti, hogy önkéntes elhatározás alapján mezőgazdasági termelőszövetkezetekbe kell tömöríteni az egyénileg dolgozó parasztokat, hanem az ország lehetőségeihez mérten a legnagyobb segítséget kell adni a paraszti termelés korszerűsítéséhez. Traktorok, kombájnok, egyéb mező- gazdasági gépek ezrei jutottak évről évre a falunak. Parasztfiatalok tízezrei sajátították el a jobb és könnyebb munkát jelentő korszerű gépek kezelését. •• Üdvözöllek benneteket, magyar barátaim ! Irta: B. Jefimov, az OSZSZSZK érdemes művésze, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság vezetőségi tagja £945 emlékezetes évében utaztam Magyarországra, nem sokkal azután, hogy elhallgattak az ág yúk. Láttam az utcai harcok tüzétől megperzselt Budapestet is. S a gyönyörű város még akkor is megőrizte büszke szépségét. Az egész országgal együtt, a főváros is felemelkedett a romokból, mert telve volt energiával mert élni akart, mert hitt erejében. Azóta a magyar nép a sikerekben gazdag, alkotó munka esztendőit hagyta maga után. Testvéri együtt működés alakult ki Magyarország és a szocialista tábor más országai között, még inkább erősödött a magyar és a szovjet népek barátsága. Megismertük egymást és kicseréltük azokat a tapasztalatokat, amelyeket a munkában az építésben, a tudományban és a művészetben szereztünk. Népeink az egységes cél és a kölcsönös megértés szellemétől áthatva, síkraszállnak a béke, a haladás és a demokrácia ügyéért, s meggátolják a világ rendjének megváltoztatásáról álmodó imperialisták próbálkozásait. S a mi ügyünk győzni fog! A béke és a demokrácia ellenségei tehetetlenek népeink acélkemény egységével szemben, amely Marx és Lenin magasztos eszméiből meríti erejét. Boldog vagyok, hogy Magyarországra utazhattam és láthattam elbűvölő természeti szépségét, építészeti remekeit, s találkozhattam az egyszerű, vendégszerető és tehetséges magyar emberekkel. Magyarország felszabadulásának ünnepén, mi, szovjet művészek együtt valamennyi szovjet emberrel szívünk mélyéből, őszintén kívánjuk a testvéri magyar népnek, hogy még nagyobb sikereket érjen el az erős, virágzó, békeszerető és szocia lista Magyarország építésében. Üdvözöllek benneteket, magyar barátaim! Három éves szívós belpolitikai harc, sok kisebb-nagyobb győzelemmel előzte meg az 1948-as fordulatot, amikor a párt-vezette baloldali erők a munkásosztály egységének megvalósítása után a földbirtokos osztály után, az eddigi legnagyobb csapást mérték a nagytőkére. Nemcsak a föld lett a parasztoké, hanem a munkások kezébe került a gyár is. 1948 március 25-én került sor — az eddigi eredmények betetőzéseként a száz munkásnál többet foglalkoztató gyárak államosítására, megkezdhettük hazánkban a szocializmus építését. Képünk tíz esztendővel ezelőtt készült, amikor a Paksi Konzervgyár dolgozói ünnepelték a magyar munkásosztály újabb győzelmét. Ma már hiába keresné bárki a régi, egészségtelen épületeket, munkahelyeket. Tíz év alatt szinte új gyár épült a régi helyén. Mesterséges köd takarta a már'j beépített ágyúkat is. Egy-egy ágyú- ' óriás hosszú csöve lassú mozdulatokkal kereste a célt, amelyet holnap megsemmisít. Mintha megany- nyi templomtorony hajlongana a sűrű, csípős-szagú ködben. Árboc hadiszállásának egyik falára Budapest és környékének hatalmas térképe volt kiszegezve. A térképen 900 négyszögcentiméter volt az, ami a valóságban egy négyszögkilométer. Erre a térképre (melyen nemcsak minden egyes utca, de minden egyes budapesti ház is látható volt). Árboc vezérkari főnöke kékceruzával jelölte meg azt a széles, a Kerepesi temetőtől a Dunáig vezető utat, amelyet tüzérségi tűzzel kell szabaddá tenni. Egy asztalon Budapest domborművű térképe állott. Ezen vékony, ruganyos rézdrótok mutatták a pályát, melyet a nehéz és legnehezebb ágyúk lövedékei fognak befutni. — Valamivel több, mint hét négyszögkilométernyi terület válik pusztasággá — jelentette a vezérkari főnök. A tábornok megköszönte a jelentést. A domborművű .térképen egykét kisebb változtatást végzett. A vezérkari főnök a változtatásokat körzővel lemérte, aztán telefonon közölte a mesterséges ködben dolgozó műszaki csapatok parancsnokával. Mikor a vezérkari főnök elment, a tábornok telefonált Jászapátiba. Ott állomásozott a hadseregcsoport BUDAPEST parancsnoksága. A beszélgetés négy percig tartott. — Reggel öt óra harminckor! — mondotta Árboc Mihajlovnak, mikor a beszélgetést befejezte. — Reggel öt óra harminckor! — ismételte meg a parancsot Mihaj- lov. Ügy lesz, tábornok elvtárs! Éjfél után egy órakor Oldner Vlagyimir főhadnagy érkezett meg politikai információkkal. Debrecenből jött, az ideiglenes magyar kormány székhelyéről. Vologyja összekötő tiszt — a magyar kormány mellett. Folyamatosan, részletesen számolt be a politikai helyzetről, — Debrecen életéről — a volt ellenségek baráti együttműködéséről. Nagyon derűlátó volt. — Tábornok elvtárs, mennyi erő és mennyi tisztaság van egy felszabadult népben! — mondta lelkendezve. — Beszéltem magyar partizánokkal ... Itt Árboc félbeszakította: — Tud a magyar kormány arról, hogy Budapest jórészét ma napfölkelte előtt porrálöjjük? Vologyja felugrott. Arca egy másodperc alatt halottsápadt lett. — Csak nem? Csak nem? — Ülj le és folytasd a jelentést! Vologyja eldadogta mondanivalóját. _ — A bombázás előkészületeiről és tervezett méreteiről jelentés ment Moszkvába — mondotta neki Árboc, aki a kapott politikai információra egy szó megjegyzést sem tett Mintha Budapesten elültek volna a harcok, csak itt-ott hallatszott egy-egy tompa dörrenés. Oldner főhadnagy éjfél után kettőkor autóra ült. Kettő és három között Árboc többízben felhívta a telefonközpontot. Tízszer is megkérdezte: Nem kerestek Jászapátiból? Nem? Ha keresnek — azonnal küldjenek értem — a tüzérségi állásokhoz. Reggel háromkor kimentünk az ágyúk és tüzérek közé. Az éjszaka sötétjében és a mesterséges ködben rőtvörösen hunyorogtak a villamos zseblámpák. Aa ágyúk nehéz, sötét teste beleolvadt a sötétségbe Árboc minden egyes ütegparancsnokkal személyesen beszélt. A nehéz és legnehezebb lövegeket jelenlétében mégegyszer be kellett állítani — az előírt célpontra. Aa ütegparancsnok kezében lévő térképet zseblámpa világította meg. A sötétbe burkolódzott cél, az igazi, amely felé a hosszú ágyúcsövek meredtek, sejtelmesen fel-felmerült egy-egy pillanatra az égő házak lángjának sárgás fényében.
