Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-04 / 80. szám
FODOR JÓZSEF: Szamuely — Ó, a Szamuely Tibor! — mosolyog Blázsik néni — igazán kedves, jó barátunk volt, akire mindig csak szeretettel tudtunk visszaemlékezni. S amíg lánya, Blázsik Piroska, a szekszárdi gimnázium tanárnője, erős feketével kínál, négy évtizedes emlékeket idéz Blázsik néni a fiatal fiumei újságíróról, akit Szamuely Tibor néven tart számon a történelem. — Ez még 1912-ben történt — emlékezik vissza — fiatal újságíróként került Szamuely Nyíregyházáról Fiúméba, ahol az Esti Újság munkatársa volt. Húsz—huszonkét éves lehetett ekkor, csinos, fess fiatalember volt, akit mindenki szeretett és megbecsült. A lapnál is becsülték, mert művelt, jó újságíró volt, élesszemű, ügyes riporter, aki amellett színházi kritikát is írt. Ö, nagy színházi élet volt abban az időben Fiúméban, talán nem leszek indiszkrét, ha elárulom, hogy a ma is ünnepelt Honthy Hanna is ekkor kezdte itt a pályáját, mint a pozsonyi társulat szubrettje. No, de nem is ez a fontos, hanem Szamuely. Naponta vendégünk veit, szegény férjemet különösen szerette és sokat vitatkoztak politikáról, gazdasági kérdésekről. Mi, fiatal asszonyok persze nem vettünk részt ezekben a beszélgetésekben s én Szamuely Tibort csak emberi oldaláról ismertem. MILYEN EMBER VOLT? Azt hiszem, mondtam már, jómegjelenésű, nagyon művelt, ragyogó humorral és bizony nem egy lányos ház volt annak idején Fiúméban, ahol szívesen látták volna. Szamuely azonban még csak nem is udvarolt senkinek, egyébként is feddhetetlen jellemű, nagyon becsületes ember volt. — Nagyon jól emlékszem — mosolyog Blázsik néni — ahányszor nálunk ebédelt, mindig egy csokor virággal kedveskedett nekem. Mert emlékek Szekszárdon nagyon figyelmes ember volt s máig sem felejtettem el, amikor egyszer a férjemmel egy hétre elutaztunk s a gyerekeket ott valakinek a gondjára bíztuk, Tibor mindennap többször is elment a gyerekekhez, megnézte őket, cukrot vitt nekik s még azt is ellenőrizte, hogy rendesen bánnak-e velük, kapnak-e eleget enni. Azt hiszem ezért szerette mindenki, hisz LEHETETLEN VOLT NEM SZERETNI No, és a társaságban! <3 volt mindig a társaság lelke, csupa szellemesség, sziporkázó humor! Egyszer együtt rándultunk ki Abbáziába s hazafelé szinte az egész hajót ő szórakoztatta. De a humorában sem volt semmi durva, vagy közönséges, mondom, igazi kedélyes, kellemes jó barát volt, akit soha nem lehet elfelejteni. Ez a barátság azonban, sajnos nem tartott sokáig. 1914-ben kitört a háború s őt rögtön az elején behívták katonának. De a fronton sem feledkezett meg rólunk, számos levele tanúskodik erről, amiket azóta átadtunk megőrzésre a Munkásmozgalmi Intézetnek. Utolsó levelezőlapját a hadifogságból küldte s ma is kedves emlékem, mert ezt írta „Örülök, hogy otthon van néhány jó emberem.“ Mi is ezek közé számítottunk, de ez volt tőle az utolsó üzenet. 1919-ben, amikor hazajött, nem találkozhattunk, ő Pesten volt, mi pedig a körülzárt Fiúméban rekedtünk. S azután csak tragikus haláláról értesültünk, de emlékét mindig igaz ragaszkodással, a jó barátot megillető szeretettel ápoltuk. MIT MONDJAK MÉG RÓLA? Csupa ilyen apró, emberi emléket őrzök Szamuely Tiborról, s bizony zavarba jönnék, ha arra kellene válaszolnom, hogy forradalmi volta azokban az években hogyan mutatkozott meg? Erről nem sokat tudok, nem is tudhatok, akkor még? az asszonyok társaságában nem pc-J litizáltak, azt pedig, hogy a férjem-]) mel miről vitatkoztak annyit, nem ( » hallottam. Annyit azonban tudok, i mert ez közismert tény volt abban ? ■az időben Fiúméban, hogy Szamuely ? baloldali, haladó gondolkodású*] ember volt s a lapja, az Esti Újság \ kifejezetten baloldali lapnak számi.]) tott. No, meg abból is lehetett kö p vetkeztetni erre, hogy társaságban | » nem egyszer tett maliciózus meg- )1 jegyzéseket az arisztokráciára s azt i1 még mi, asszonyok is tudtuk, hogy a grófokat, mágnásokat, szívből * megvetette. Bevallom, engem an- , nak idején meglepett, amikor megtudtam, hogy milyen szerepet játszott a Tanácsköztársaságban, bár ha pontosan visszagondolok, forradalmi szerepe és fiumei évei között semmiféle ellentmondást nem * találok. Arról nem is beszélve, *, hogy teljesen lenyűgözhette az p orosz forradalom, amelynek szemtanúja volt. Ha szp'sény uram élne, nagyon sokat tudna mesélni, nemcsak azért, mert mindenre emlékezett, hanem ** azért is, mert nagyon sok régi új-*, ságot, levelet, feljegyzést őrzött, s\ a fiumei évekből sok írásos emléke,) volt Szamuely tői is. Ezeknek java-p része sajnos 1944-ben megsemmi-i sült, ami pedig megmaradt, amint? mondtam is, átadtuk a Munkás-*1 mozgalmi Intézetnek. * [ Hogyan él az emlékezetemben*1 Szamuely Tibor? Csupa jót tudok* csak mondani róla, s amikor meg 1, halt, kicsordult a könnyem. Mert \ egy igaz, hűséges barátot veszítet-p tünk benne. 11 A haza pedig, tegyük hozzá, egyi* kiváló államférfit. * * Eddig tartott Blázsik Ferencné * ] emlékezése s a Szamuely Tibor *, alakját felidéző újságírónak nem is , volt egyéb dolga, mint hogy lehe- p tőleg pontosan lejegyezze szavait, p Balatoni Sándor ( i A hetvenöt éves Juhász kJ a lenne hetvenöt éves, ha élne, — így kellene kezdeni a szokványos megemlékezést születésének évfordulóján. Nem így kezdem. Azt mondom, Juhász Gyula — ma hetvenöt éves. Ha Juhász Gyula az ember nem is él, ha ezt az annyit szenvedett, s oly kevés szépet és jót tapasztalt életet ki is oltotta a szándékosan elviselhetetlenül nagy adag Veronái — Juhász Gyula a költő él és tanít, ahogy egykor kézenfogta a fiatal József Attilát, s rávezette arra az útra, amely a legnagyobbak közé visz. És tanít ma is. Tanít művészetre, emberségre és tisztaságra és mindenekfelett hűségre tanít. Kevés alakja volt a magyar irodalomnak, aki olyannyira rendíthetetlenül hűséges maradt volna a tisztasághoz, az emberi méltósághoz, akkor is, amikor ezt a méltóságot méltóságosok és kegyelmesek vezényletével naponta meggyalázták, amikor erőszakot vettek a tisztességen, és a költőknek számosa — köztük nem is a tehetségtelenek — ha éppen az asszisztens szerepét vállalni nem is vette be a gyomruk, de hallgatásukkal cinkosává váltak az ezerszer vétkeseknek. Juhász Gyula hűséges maradt az emberhez, hűséges maradt a forradalomhoz. Hűséges volt és maradt a szocialista forradalomhoz, ha ő maga nem is jutott el a szocializmusig. 1883 április 4-én született Szegeden. Tehetsége korán kibontakozik és húszesztendős korában már öt—hat lap közli rendszeresen verseit, amelyek hangvételére már ekkor is Petőfi, Arany népben gyökerező költészete jelentette a legnagyobb hatást. À pesti egyetem bölcsészettudományi karán szerzett latin—magyar szakos tanári diplomát és mint tanár kerül Nagyváradra, ahol Adyval együtt 1908-ban kiadják a „Holnap” című antológiát. Juhász Gyula a Holnap köteteiben is egyre inkább azok felé fordul, akiket a társadalmi rend elnyom, a gyárak munkásai felé, a dolgozó ember felé, akik mind egy-egy „Utód az Isten örökén”. Ebben az időben virágzik ki szerelme egy vidéki primadonna iránt. Az irodalomtörténet ma is vitatja, hogy ez a szerelem menynyiben kapcsolódott Sárváry Anna személyéhez és mennyiben volt a magányos lélek szénségkeresésé- nek kiterjedése személytelenül az eszményi és áhított asszony iránt. Nagyváradról Szakolcára, majd Makóra helyezik. Az 1918-as forradalom már nem találja Makón. Felhagy a tanárkodással és Szegedre költözik. Ahogy rohant az ország a forradalomba, úgy tért vissza az életkedv Juhász Gyulába. Verseiből a jövendőbe vetett hit fénye tüzel: Az Embert ünnepeljük, Az Embert, aki alkot... Hogy ezután a földön Ünnep legyen az élet... S ember legyen az ember ... Gyula ]] O zegedet hamarosan megszáll- * ( ják az imperialista csapa- ], tok, de Juhász betegen is vállalja \ a proletárdiktatúrát. Soha nem, volt olyan öntudatos politikus, p mint Ady. Gyakran elmerült beteg ? álmaiba, oktalan bánatokba. Nem? csoda hát, ha betegen, támaszaitól*1 elszakítva, egy megszállott város-? ban, amely az ellenforradalmi ( gyülevész hordák tábora lesz ha-1 marosan, nem tudott kommunistá-A vá fejlődni. De hűtlenné sem lett i1 sohasem. |* A Horthy-korszak sötét észtén-*1 dőiben is következetes maradt ön-* magához és addigi műveihez. 1920 őszén megismerkedik a Makón]) diákoskodó József Attilával ésp nem kis szerepe van abban, hogyd József Attila kora fiatalságában |* nem merült el a formabontó iro-1 * dalmi irányzatok útvesztőiben és*1 hogy elkülönült a Nyugat arisz-*. tokratizmusától is. , (J iába üldözték a fehérterror11 bérencei, nem tudták meg-1) változtatni. Még a halál-hangulat ] i is forradalmi érzületté hévül köl- ( i teményeiben. S hirdeti, hogy a <» jövő majd meghozza azokat a vál- ? tozásokat, amelyeket a magyar fa- ? sizmus jelenje üldözött, s kibonta- kozni meggátolt. Hogy szent az élet és hogy szent az ember.? Ki jövőt épít, mint korállt p a tenger,, ) Ki a sötét odúkból fényre vágyva, | » Majd győzni fog a földön d nemsokára! I1 „Fölmondjuk sok szép versedet”** írja József Attila Meghalt Juhász1] Gyula című versében. Nézetein ( túlléphet az idő, versei se mind]) időtállóak, de az a küzdelem, ( i amely a forradalomhoz, a munká-i hoz és munkáshoz vezérelte, időt-? álló, erőt és hitet ad szép szavá- ? nak. ? (I) * PIROS FEJFÁK Nyírfa leng sírjuk fölölt. Lágy szélütem, Aludjatok Csendesen. Aludjatok — A nagy élet ellobog. Hol a Don robog, Onnan jöttek ők, Hol a Volga ragyog — A halálba menők. Adj nékik magyar rög Lágy pihenőt. Hisz' kart érted emeltek E seregek. Érted aludt ki szivük, A hős meleg. Édes, furcsa daluk ajkukon Többé nem remeg. Onnan jöttek messziről S amerre a had haladt, Futott előlük az éj — S elhulltak a harc alatt. Elhulltak: a hosszú halál És az élet egy pillanat. Szergej, Iván, Nikoláj, Ott pihennek csendesen, A földért meghaltak ők, Amely nékik idegen. Légy hozzájuk jó anya, föld És jó apjuk, Istenem! Méla, furcsa daluk nem remeg Többé ajkukon. És nem mennek, ha megy a sereg Hazafelé az úton. Hiába várja a honi meleg, A Dnyeszter, a Volga, a Don. Hiába várja honi meleg, Mert elnyelte a halál — De áldott emlékű a sereg, Mely a szabadságért kiáll, Kik meghaltak a rögökért, Önts értük könnyet, mint ők a [vért! Itt alusznak ime sorba lent, A hű parancsteljesítők. Mint a néma, hű jóakarat, Ügy jöttek menteni ők. Sírjukat őrizze kegyelet, Emléküket az idők. (1945) CSÄNYI LÁSZLÓ: Szabadság, fogadj el fiadnak Változatok 1944-ből 1944. A télben megyek, megyek, magányos szökevény. Nem emberölésre születtem én s ami köröttem van, már azt sem értem. Marcalinál két halott. Csontkemény testük a fagytól és olyan meredten néznek utánam a dermesztő estben, hogy cserélnék is velük. Vagy talán a könnyebb részt így én választanám? * Mert csak a halál van mellettem és a hideg, mely átjár ruhát, csontokat. A holtakét is. Élnem sem szabad. Szökevény vagyok és úgy érzem néha, hogy nem ér utói a holnapi nap. Miben hiszek még? Semmit sem remélek. Megyek, éhezem. Percről percre élek. Ha elfognak, felkötnek. A hideg, az még ennél is rettenetesebb. * Meddig megyek és hová? Nem tudom. Parasztházakhoz bekopogtatok, a pénzem is már lassan elfogyott, égen és földön nincsen otthonom, halálraítélt s magányos vagyok. Bombarobbanás veri fel az éjét. Hírek jönnek, hogy elfoglalták Pécset, csak megyek s Olga vár Révfülöpön. Ma is igazán meghat. Köszönöm. * Arany szabadság, fogadj el fiadnak, szennyből, tűzből és vérből érkezem, nem maradt másom, csak az életem és a néhány rongy, amit raitam hagytak. Téged keresett szív és értelem, míg átvergődtem tűzön, szennyen, véren, bombarobaion, hat háborús éven. kifosztva. h"£fy az életem maradt csak, arany Szabadság, fogadj el fiadnak.
