Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-30 / 101. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1058 április 30. Mit adnak aa államnak és mit kapnak as államtól a bölcskeiek? * Szerkesztették a Bonyhádi Petőfi Sándor Általános Gimnázium tanulói. Az iskolai szerkesztőbizottság vezetője: Kurcz Márton. La (Részlet) Jelige: Sursum corda (Laci és Zsuzsa középiskolás diá­kok és osztálytársak, akik vonzód­nak egymáshoz — egy hangverseny­re érkeztek a szomszédos városkába. A műsor kezdetéig az utcákat jár­ják. Hideg, csatakos idő van, fáznak. Zsuzsa azt javasolja, hogy hangle­mezvásárlás ürügyével térjenek be egy könyvkereskedésbe, ott meg is melegednek, el is szórakoznak.) fis Zsuzsa, a tettek embere, már benn is volt a boltban, csak félfüllel hallotta Laci rosszalló mor- molását: — Kidobnak, majd meglátod! Amikor azonban ő is benn állt az értékes könyvekkel megrakott pult előtt, melegben és nem csurgott az esővíz a nyakába, már nem sokat törődött a kidobással és helyeslő bó- logatással kísérte Zsuzsa mondóká- ját: — Tetszik tudni, elég szép ösz- szegünk van, szeretnénk válogatni, nehogy akármit vegyünk. — Csak tessék! — tárta szét kar­ját az őszhajú eladó. Nagyon szép dolgaink vannak. — Csak tessék! — mondta még- egyszer biztató hangon, s közben megnézte iskolajelvényükét, sőt azt is észrevette, hogy Zsuzsa idáig úgy tartotta kesztyűjét, hogy teljesen ép­nek lássék, de most mindenről meg­feledkezve lecsapta a táskájára és így pontosan látszott a sok stoppo- lás. Tudta már, hogy ezek ugyan nem fognak venni semmit, csak ját­szanak a gondolattal és kellemesen akarják eltölteni az idejüket. Volt már több ilyen vendége. Meg aztán... Igen, úgy harminc, negyven éve őis így hallgatta meg a H-moll balladát, lopva, mintha azt akarná kipróbál­ni, hogy teljesen hibátlan-e a lemez. A kereskedő azonban rájött a do­logra: — Piszkos suhanc! Itt koptatja a lemezeimet! Mars ki! és rögtön ki­dobta. Ezek a szegény gyerekek most hadd nézegessenek ... ^suzsa mindenek előtt a Mun- kácsy-könyvhöz rohant: — Még tartani is jó! — súgta La­cinak, aki belelapozott, mert szerin­te még az is külön öröm, hogy olyan selymes, fényes papíron vannak a reprodukciók. Amikor észrevették, hogy az őszhajú nem figyel oda, ha­nem valamit elmerülten ír, Laci gyorsan kiírt egy angol szonettgyűj­teményből néhány versszakot Brow­ningtól, hogy majd otthon lefordít­ja. Zsuzsa pedig Szabó Lőrinc ősz­ének utolsó versszakát olvasta el ötödször, hogy majd könyv nélkül tudja. Belemerültek a válogatásba, olvasgatásba, szinte nem is törődtek mással. Laci nagyképűen felír néhány cí­met: HÍREK az iskola életéből Május elsején — az idén először — az iskola tanulói egységes diáksap­kában vesznek részt a városi felvo­nuláson. Az 1953. évben érettségizet­tek ugyancsak május 1-én tartják öt­éves találkozójukat. Május 10-én az iskola megrendezi a hagyományos Ifjúsági Napot. Pro­gramja: az iskola KlSZ-szervezeté- nek nyilvános taggyűlése, délben a IV. osztályosok ballagása, délután szertornászaink bemutatója. Műsoros estünkön bemutatjuk az iskolai iro­dalmi pályázat legjobb alkotásait. Ezenkívül énekkari, zongora és he­gedűszámok teszik színessé az est műsorát. * A fiú- és leánydiákotthon tanulói Bródy Sándor: „A tanítónő“ című színművének bemutatására készül­nek. campone — Mert a többieknek is be kell számolnunk és közösen fogjuk meg­tárgyalni, melyiket vegyük meg — fordul magyarázattal az őszhajúhoz. Ez már előkészület arra, hogy vásár­lás nélkül fognak távozni. A jóságos eladó tudja is. Mosolyogva hallgatja Zsuzsát, aki tovább folytatja: — Ugyanis egy irodalmi szakkör könyvtárába lesz. — Kérem — néz rájuk barátsá­gosan — lemezeket nem akarnak venni? S már hozza is Chopin H- moll balladáját, mert ő akkor régen, harminc éve ezt hallgatta olyan áhí­tattal, mely napokig zsongott volna benne, ha ki nem dobják. Most meg még széket is tol Zsuzsa alá, ülve még jobban elmerülhet a zenében. Mozdulatlanul várnak, míg lejár a lemez. — Különben itt a lemezjegyzék. Csak írják fel, melyiket szeretnék, aztán majd felteszek néhányat — s odateszi a vaskos könyvet Laci elé. A fiú olvasta a címeket, s Zsu­zsa írta, hogy melyiket pró­bálják ki, melyik jöhet szóba. Arcuk kipirult a játék hevében. Laci egyszer csak megáll az olva­sásban. Zsuzsa csodálkozva néz rá. Ő meg előbb zavartan mosolyog, aztán nevetni kezd. Olyan furcsán, mintha csak azért tenné, mert nem tud hirtelen mást csinálni. Aztán mégis odatolja Zsuzsa elé a könyvet és ujjával rábök egy sorra: Liszt Ferenc: La Campanella. Zsuzsa háromszor is elolvasta, szinte muzsikáltak a szó betűi is. Aztán mosolyogni kezdett ő is, de mintha valami a torkát is kaparná. Üjra látta az iskola széles, napsü­tötte folyosóját. Bánhidi sietett felé­je, a kultúrfelelős, akinek mindig ezer dolga van, mindig lót-fut, csu­pa rohanás az élete. Akkor is hadar­va beszélt: — Itt a La Campanella. Kísérni fogod Darázs Lacit. Remekül hege­dűi és olyan jő kísérő kell neki, amilyen te vagy. Azzal már rohant is és csak a folyosó másik végéből kiáltott vissza: — Első próba ma kettőkor a klub­teremben. A meg csak állt mozdulatlanul és arra gondolt, hogy a Cam­panella meseszép 'darab, meg arra, hogy Darázs Lacival fog együtt sze­repelni, aki még diák, csak két hete jár ebbe az iskolába és máris ő a „nagyszám” a lányok műsortervé­ben, mert nemcsak rendkívül csinos, de nagyon tehetséges is. Eddig, saj­nos mitsem törődött a lányokkal, s most együtt játszanak majd, hát a többiek megpukkadnak az irigység­től. A többi már gyorsan ment. Pró­bák, próbák és próbák késő estig, néha kilencig is. Nehéz darab a Campanella, de sohasem unták meg, sőt Zsuzsa alig várta már a gyakor­A KÖZÉPISKOLÁS ROVATBAN eddig többnyire az egyes iskolák éle­tével foglalkozó cikkek, riportok je­lentek meg. Mi most újítással próbál kozunk. Nem a szakkörök, nem a KISZ munkájáról, nem más iskolai kérdésekről írunk, hanem az isko­11a lás idejét. S mire engedelmesen sza­ladgáltak ujjai a billentyűkön és a hegedűből is kristálytiszta futamok hangzottak föl, már mintha évek óta ismerték volna egymást. Laci min­dig hazakísérte és mindig mentege- tődzött: Csak nem engedhetlek egye­dül, nem járhatsz magadban ilyen későn az utcán. Aztán jött a műso­ros est, fehér ruha, piros virág, si­ker és tánc. Laci akkor már nem is mentegetődzött a hazakísérésnél és a következő hetekben természetes volt, hogy segít neki elkészíteni, a szám- tanpéldákat, ő meg bonyolult latin mondatszerkezeteket magyaráz La­cinak. Ó igen! A La Campanella a leg­szebb, legcsodálatosabb mű, melyet valaha művész komponált. Külön ünnep volt, ha a rádióban játszot­ták, Jaj, milyen jó, hogy az őszhajú odajön és felteszi a Traviátát, leg­alább felriadnak, mert itt üldögél­tek volna holnapig. Kinn már egé­szen sötét van, a záróra is közeleg. Az eladó segíteni akar nekik, ne le­gyen most nehéz számukra üres kézzel távozni: — Szóval, holnap majd találko­zunk. Remélem sokat fognak vásá­rolni. Zsuzsa válaszolni akar, de Laci a zsebében kotorászik. Ott mindössze húsz forint lapul és an­nak már olyan komoly helye van, mint az órásüzlet, ahová két hete vitte el a karóráját javítani. Most mégis mást határoz. — Igen kérem, természetesen visz- szajövünk, de a La Campanellát már most elvisszük. Zsuzsára néz, aki ujongani sze­retne a boldogságtól és a mű első ütemeit trillázni. Csak kint az utcán szólal meg: — De Laci, hiszen nincs is lemez­játszónk! Így mondta: lemezjátszónk, mintha közös lett volna a le­mez, pedig Laci vette. De ez olyan végtelenül jólesik neki. — Nem baj — válaszol derűs arc­cal. Mire kész mérnök leszek, te meg tanár, addigra lesz. Lemezeket meg már most is vehetünk, nem igaz? S a nagy boldogságtól elfelejtette az óráját, melyet csak a jövő hónapban hozhat haza, mert már egy fillérje sincs. — Ugye nyolcszázötven egy Supraphon? — hallja Zsuzsa hang­ját, s ő feleletül felemeli a lábát és úgy nézi a cipőjét. Még elsős volt, amikor csináltatta, akkor egész nyári keresetét ráköltötte. Igazán szép da­rab volt, finom bőrből. Csak a talpa kopott egy kicsit. — Ballagás után rögtön eladom. Mit gondolsz, mennyit adnak érte? — Talán kétszázat — mondja komo­lyan Zsuzsa, mert az már negyede egy lemezjátszónak. De ha nagyon szépen kitisztítod, talán kétszázöt­venet is. lai pályázatra beérkezett legjobb munkák közül közlünk néhányat. Miután a nyertesek nevét csak a május 10-i iskolanapon közöljük, a műveket most is névtelenül, csak a beérkezett jeligékkel adjuk közre. Bölcske nem tartozik a megyé­ben, de még a paksi járásban sem a nagy községek közé. Mégis any- nyi minden létesült, épült itt az el­múlt 10 év alatt, hogy azelőtt fél­évszázadban sem kapott annyit a község. Első helyen kell említeni a modern tanácsházát, amelyet ta­valy avattak, s a megye egyik leg­szebb ilyen intézménye. Erre leg­büszkébbek a bölcskeiek, mert ők is hozzájárultak a felépítéséhez. De több mint 200 000 forintot az ál­lam is adott hozzá. Ezenkívül az elmúlt esztendőkben bölcsődét, óvodát, napközi otthont létesítet­tek. Nagyarányú építkezések lesz­nek az idén is a községben. Száz­ezer forintos állami hozzájárulás­sal a volt Szakács kastélyt iskolá­nak alakítják át. Mozit is szeret­nének a bölcskelek, amihez szin­tén 200 000 forint állami támoga­tást kérnek. A község főterét több mint 600 négyzetméter területen betonnal öntik le, ami újabb közel 100 000 forint az állam kasszájából. Szóval, ha mindent felszámolunk, Bölcske községnek ebben az esz­tendőben több mint másfélmillió forint az évi költségvetése. j Ezt a meglehetősen nagy össze­get meg is érdemük a bölcskeiek. A nagyarányú állami támogatásra az a válaszuk, hogy pontosan be­fizetik az adót. Az első negyedévi adóbevételi tervét a község pél­dául 121,8 százalékra teljesítette. A második negyedévi adóval jelen­leg nem állnak ugyan a legjobban, van néhányezer forint napi elma­radás. De amint Árnyas Gyula, a községi tanács pénzügyi csoportjá­A termésnövelésnek különösen fon­tos módja a jó vetőmag. Ezen a té­ren legnagyobb jelentősége a hib­rid vetőmagvaknak van. Külföldön nagy eredményeket értek el a hibrid kukorica vetőmag használatával. A hibrid vetőmagot kettő, vagy több­fajta keresztezésével állítják elő, az ilyen vetőmag az úgynevezett hete- rózis hatása révén mintegy 25 szá­zalékkal magasabb termést ad a gaz­dasági fajtáknál. Különösen a bel- tenyésztéses hibridek jelentősek. A mi hazai hibridjeink, az óvári 5-ös fajta hibrid, a martonvásári bel, tenyésztéses hibridek versenyképe­sek, a világ valamennyi hibrid kuko­ricájával szemben. Ezek a hibridek 3—4 mázsa morzsolt kukoricával többet adnak a legjobb fajta kukori­cáknál is. összehasonlításképpen a következő termelési adatokat mutatom be. Az aparhanti Felszabadulás Tsz 40 hol­don termelt kukoricát és a betaka­rítás után a különböző kukoricáknál az átlagtermések a következőképpen adták. A martonvásári ötös fajta holdanként 31.5, az óvári ötös 28.5, az amerikai fajta 33.7, a gazdasági fajta pedig 24.9 mázsát adott. (Nem májusi morzsoltba átszámítva.) Szebb nak vezetője mondotta, június 20-ig így is teljesítik a félévre ki­vetett adót. Nagyobb összegű hát­ralék nincs a községben. Ellenben szép számmal vannak olyanok, mint D. Szabó István, Süveges Mihály, Kolonics János, akik már a II. negyedévi adó nagyobbik ré­szét is kifizették. A bölcskeiek pontos, rendszerető emberek. Tudják, hogy ami az ál­lamnak jár, azt meg kell adni és meg is adják. Nagyon találóan je­gyezte meg az egyik adófizető dol­gozó paraszt, Papp Sándor „mi úgy vagyunk, hogy csak akkor alszunk nyugodtan, ha nincs tartozásunk. Ha van egy kis pénzünk, az az első, hogy kifizetjük, ami az államnak jár.” így is van ez rendjén. De Papp Sándor szavait még igazol­ja az a tény is, hogy Bölcske köz­ségben már nagyon régen volt transzperálás adóhátralék miatt. Ebben az évben például még egy­általán nem volt. S mint a köz­ségben mondták, előreláthatólag nem is lesz. Bölcske tehát Tolna megye jó adófizető községei közé tartozik, amihez az is hozzájárul, hogy a tanácstagok az adóbeszedök állan­dóan tudatosítják a dolgozó pa­rasztok között, hogy hova teszi az állam az adófejébe befizetett fo­rintjaikat. Ezt nem olyan nehéz megmagyarázni, hiszen Bölcskén a kivetett, illetve befolyt évi adónak csaknem a háromnegyed része a községben marad. Pontosabban, közvetett, vagy közvetlen formá­ban visszakapják a községbeliek. átlagtermést mutat az ugyancsak aparhanti Március 15. Termelőszö­vetkezet 40 holdon termelt átlagter­mése. Ez a tsz az előbbi sorrend alapján 32, 30, 36 és 30.7 mázsás át­lagtermést ért el. Ezek az adatok is mutatják, hogy a kukoricatermesztés fellendítését lényegesen elősegíti a hibrid vetőmagvak alkalmazása, sőt a termésnövelés legegyszerűbb, leg­olcsóbb módjának tekinthető, ezért hazánkban is egyre nagyobb mennyi­ségben állítják elő. Megyénkben is nagyobb mennyi­ségben áll rendelkezésre termelőszö­vetkezetek és egyéni termelők ré­szére óvári 5-ös, martonvásári 5-ös és külföldi hibrid kukorica vetőma­gok. Tekintettel a vetőmag előállítási költségeire és magas belső értékére, a cserearány kissé magas. Az óvári 5-ös fajtahibrid kukoricánál másfél kiló, a martonvásári 5-ös és a kül­földi beltenyésztéses hibrid kukori­cáknál 2 kiló kukoricát kell egy kiló hibridvetőmagért csereként adni. Ez a cserearány azonban nem riaszt­hatja el a termelőket, mert ez a kis befektetés a bővebb termésben visz- szatérül. Somorjai Sándor növénytermesztési előadó. I Mi óriások vagyunk Jelige: Illés szekerén. Mi, emberek! Mint mennydörgés, olyan a szavunk, mint vulkán, oly erős a karunk, melytől az Ég s a Föld is megremeg! Ha dolgozunk, kezünk nyomán hegyek tűnnek el, s helyükbe városok nőnek fel, hirdetői az erőnknek. Tolna megye legjobb táncegyüttesei résztresznek az országos táncíesztiválon Június 21—22-én rendezik meg az országos táncfesztivált Gyulán. Ezen megyénkből is szerepel három népi táncegyüttes. megyei tanács népművelési csoportja most állítja össze, melyek lesznek azok a csopor­tok, amelyek ebben a megtiszteltetésben részesülnek. A felnőtt csopor­tok közül a sióagárdi, a középiskolások közül a dombóvári gimnázium, az általános iskolások közül pedig a tamási általános iskola népi tánc- együttese a legesélyesebb, hogy az ország legjobb tánccsoportjainak nagy találkozóján résztvegyen. A tervek szerint a többi kiemelkedő tánccso­portok is küldöttséggel képviseltetik magukat a gyulai találkozón. Folynak a Kapós-menti Napok előkészületei A megye népművelési szerveinek kulturális találkozója lesz. Részt­rendezésében a nyár folyamán kerül vesznek ezen a községek tánccsoport­jai, énekkarai és zenekarai. Ugyan­sor a Kapos menti Napokra, amely a ekben az időben mezőgazdasági kiál­Kapos-csatorna menti községek nagy lítást is rendeznek, Vessünk hibrid kukoricát!

Next

/
Oldalképek
Tartalom