Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-30 / 101. szám
1958 április 30. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Teremni, jövedelmezni kell a földnek... Látogatás egy szakcsoport kezdeményezőjénél A ház gazdája nincs itthon, amikor keresem, megtudom, éppen trágyát hord földjére. Már jó régen elment, így minden percben jöhet, hát megvárom. S valóban Topa István elvtárs, a szakcsi növénytermelő szakcsoport egyik tagja rövid időn belül meg is érkezik. A munka közbeni rövid ebédszünetben a szakcsoport dolgairól beszélgetünk, amelynek intézőbizottságába is beválasztották Topa elvtársat. Kezdeményezőnek Kanizsa Vendel, Ropoly István elvtársakat említi meg, magáról nem beszél. Amikor elmondom, hogy az ő nevét is az alapítók között hallottam, szerényen megjegyzi: „Nem akartam magamat is mondani”. Dehát ezek a tények, ha nem mondja is megtudja az ember. — Hogyan gondolták el a dolgot? — kérdezem. — Van rádióm, jár az újság is, tehát olvastam, hallottam a társulásokról. Ügy gondoltuk mindezeket meghányva- vetve, hogy a kedvezményekkel és saját munkánkkal több jövedelemre tehetünk szert. Ezért alakultunk meg az ősszel mintegy 60 taggal. A gyakorlatban is bebizonyosodott már tavaly, hogy közösen nagyobb eredményeket érhetnek el, mint egymagukban. Próbálkozásképpen már az elmúlt esztendőben 28—30-an közösen termeltek szerződéses burgonyát. Jól fizetett, de nem csekélység a munkában elért könnyebbség sem. A gépállomás burgonyaszedőgépe segítségével ötödmagammal egy nap alatt betakarítottuk a 800 öl termését — mondja —, de ha saját erőnkkel csináljuk, 10 nap is kevés lett volna. — Több mint 40 mázsát most szállítottam el, ezért számítok úgy 8000 forint körül. De az öregje, meg az apraja — legalább ugyanolyan mennyiség — az megmaradt nekem. Ezt látva, határozták el végképpen a társulás megszervezését, ez segített összehozni a tagságot. — Az idén is most már komoly szervezeti formában e tapasztalatokat használjuk fel — és sorolja, mit hogyan terveztek meg: — Először is a gépállomással szántattuk fel a több mint 120 hold földünket. Ez közösen ment, csak majd a művelés lesz egyéni. — Másodszor teljes egészében szerződéses növényeket termelünk: kendert, burgonyát, kukoricát, cukorrépát, dugványrépát, fűmagot. Még működési engedélyünk sem volt, de a cukorrépa földjét már felszántottuk és műtrágyával beszórtuk. Teremni, jövedelmezni kell a földnek, ha az életszínvonalat emelni akarjuk, márpedig mi ezt akarjuk — majd hozzá teszi — az életszínvonal emelését az hozza, ha jól dolgozunk és gondolkozunk is közben, hogyan, miként lehet többet, jobbat termelni. Mikor szakcsoportot alakítottak, amikor szerződtek, azt gondolkodásuk, számvetésük alapján tették. De a munkában sem maradtak el. A fűmagot árpával keverve már elvetették, a burgonya- föld is a vetőmag megérkezését várja, s amint az idő engedi, vetik a többit is. Még sokáig beszélgetnénk a szakcsoportról, de közben az ebédidő a végefelé jár, búcsúzom, s további jó munkát kívánok Topa elvtársnak és társainak. (i-e.) OTTHON Hófehér ruhába öltözött a cseresznye- s a körtefa, mindig feljebb nyurgul a zöld fű s a napsugár amelyet ma vendégként tisztel az ember, a kastély, s a fák botra támaszkodó és sétáló öregek árnyékát mintázza a földre. Elevenen lüktet az élet az egykori Sulkovszky herceg gyönki kúriáján. A kastélyt, a gyümölcsfákkal teli parkot 1949 óta az öregek, a magukramaradottak otthonává varázsolta az emberi lelkiismeret. Itt élnek ők, számuk ma 114-re gyarapodott, hogy dolgozgatással, beszélgetéssel, pipa és cigaretta „szó” mellett leéljék még visszalévő éveiket. Az otthonban található, az alapító tagok közül egy idős bácsika, aki azóta is a tehenészetben szorgoskodik. Nem ismeri az órát, így van, amikor hajnali 2 órakor felöltözik s kiballag állataihoz. Csötönyi Gyurka bácsi szintén alapító tag. Kilenc évig dolgozgatott és ma már csökkent az ereje, egyik nap is azon sírdogált, hogy ne haragudjanak rá, amiért nem tud dolgozni. Nem lehet haragudni az évek súlya alatt összetöpörödött ráncos arcú Gyuri bácsikra, akik 60, sőt 70 évükkel nem igen serénykedhetnek már. A kastélyban tavaszi nagytakarítás van. Friss mészillat tölti be a szobákat. Rovacsek János gondnok szavaiból meglepő dolgok tárulnak fel. Arról hallottam, hogy a szociális otthonhoz tartozó 41 és fél holdon ők maguk dolgoznak, termelik meg mindazt, ami az otthon lakóinak évi ellátásához kell. Kilenc évvel ezelőtt ők is semmi nélkül kezdtek, s ma fogatos vetőgépük, könnyű és nehéz fogasuk, hengerük és permetező gépük van. Két évvel ezelőtt 26 mázsás átlagtermést értek el őszi árpából, s ma arról beszélnek, hegy szeretnék növelni pillangós területüket elővetemény és takarmány-ellátás szempontjából, mert szép állatállományuk is van 4 darab tehéntől naponta 65 liter tejet fejnek, két évvel ezelőtt pedig 3 db tenyészbikát adtak el továbbtenyész- tésre. Büszkeségük egy 33 és fél literes törzskönyvezett tehenük, amely nek utódját a jövő évi budapesti Mezőgazdasági Kiállításon szeretnék bemutatni. Több mint 1000 db gyönyörű négy hetes csirke tanúskodik a gondos ápolásról, azonkívül 400 darab pulykát fognak keltetni, és szeretettel gondoznak 120 darab kiskacsát is. Az elmondottakon kívül még 38 darab sertés és 36 darab juh képezi állat- állományukat. A kertészet, ahol koratavasztól késő őszig megterem minden, a baromfi állomány, a tehenészet, a sertések és a juhászat az otthon lakóinak egész évi zavartalan ellátását biztosítja. Eredményeik meglepőek, mert a munkákat nagyobbrészt az otthon gondozottjai végzik el pillanatnyi kedvük s erejük szerint. Az idén már elvégezték a kukoricán kívül a kora tavasziak vetését és erejükből építkezésre is tellett. Tavaly építtettek — 15 000 forint értékben — egy baromfinevelő ólat. Még arról is lehet beszélni, hogy a gyümölcsfák nemcsak őket látják el, eladásra is jut, két évvel ezelőtt Csehszlovákiába, három évvel ezelőtt pedig a Német Demokratikus Köztársaságba szállítottak két vagon szilvát. •Száztizennégy ember otthonába, munkájába pillantottam be és amiről meggyőződtem, valóban dicséretbe méltó. Dicséretet érdemelnek azért, hogy úgy gondoskodnak és foglalkoznak azokkal az idősekkel, akik mögött nem egy esetben 60 munkában eltöltött év sorakozik, azért, hogy kedvesebb otthont és több szeretetet adnak az öregeknek, mint kaptak azelőtt, mikor még családjuk körében éltek, munkaképesek voltak. Pálkovács Róza i U S F Â gyár gőzkürtje a félnégy órás munkaidő végét jelezte. Poros, izzadt munkások ballagtak az öltöző-mosdó felé. A tilósok, akik mindig később jöttek az udvari munkások és préselők után, most ezen az áprilisvégi napon együtt jöttek ki a tiloló teremből. Elől a lányok, asszonyok, utánuk a férfiak. A férfiaktól különválik egy kis csoport. Hat-hét kóctilós, megállt a tiloló ajtajában és az eget kémlelte. Megnyugodt- nak látszottak, és sietve vonultak ők is az öltözőbe. A fürdőben, a forró víz által kicsapódott gőz miatt alig lehetett látni, ki bújik éppen a csap alá, ki sikongat azért, mert hideg vízzel locsolták le. * A legfrissebbek, már kint az országúton jártak, az asszonyok siettek haza — otthon még akadt munka — a férfiak kényelmesen ballagtak hazafelé. A férfi öltözőből akkor lépett ki a hat kóctilós, amikor már mindenki hazament. Csak a nappali őrt lehetett látni, amint ellenőrizte az üzemrészeket, bezárta az ajtókat, ablakokat. Mennyei Pista, Horváth Zsiga, Sipos, meg a többiek a kultúrterem felé indultak. A zöld asztalon javában pattogott már a labda, amikor beléptek. A párttitkári irodába mentek, ott leültek tanácskozni. A feladatokat elosztották. Kötélről, fűrészről, szalagokról, egy literes üvegről kellett gondoskodni. Mindegyik kóctilós kapott feladatot, s végül kijelöltek maguk közül négy fiút, akik majd a „feladatot” végrehajtják. * Nem tudom már, akkor a hányadik romi partit fejezték be, kint besötétedett, és ekkor indult el a négy fiatalember. Libasorban taposták a friss esőtől sáros dűlőutat. Elől kacsázott hosszú nagy léptekkel Mennyei, a további sor Kovács, Sipos, Horváth volt, A sötétből az erdő homályosan látszott, csak a gyakorlott szem tudja, hogy itt kell az erdőnek lenni; az igazodik el. A temetőn át vezetett útjuk. A csendet csak a lábak-tiporta galy zörrenése verte fel. Célhoz értek. Nem lehetett látni a fák tetejét, a kiszemelt fát azonban könnyen megtalálták, mert előtte való nap Mennyei megjelölte, tudta pontosan, hogy a nagy kriptától tíz lépést megy keletre, ott fordul jobbra és három lépés után a legvastagabb törzsű fa az, amelyért jöttek. A kis kézifűrész sírva, panaszosan nyöszörgött az éjszakába. Amíg egyikőjük a fát fűrészelte, a többiek addig feszülten figyeltek, nehogy valaki rajtérje őket a „szerzésen”. A fűrész hangja mind élesebbé vált. — Vigyázzatok, dől... — s a fa nehezen csapódott a földre, magával döntve az útjába eső kisebb cserjéket. Gyorsan le- galyazták, vállukra vették és sietve távoztak a „bűncselekmény” színhelyéről. Amikor elhagyták a temetőt, futni kezdtek a fával, nem válogatták az utat, mesz- sziről látták már a gyáriroda előtt a villanyfényt, az adta a célt. Félkilométert futhattak vállukon a hatalmas fával, amikor megálltak egy „szuszra” — pihenni. — Hát ez sikerült, — szólalt meg valamelyik. — Hát ez igen, s ha elkaptak volna bennünket? — Ugyan, holnap május elseje lesz, talán megbocsátották volna nekünk a fa „szerzést”. — Na, vállra, megyünk!... s vállra vették a hosszú nyílegyenes kokuszdiófát és újult erővel lépkedtek a gyár felé. Társaik már várták őket, a villanyfény alatt nézték csak meg, milyen szép példányt választottak ki, a többiek, akik nem vettek részt az „akcióban” feldíszítették a fát piros zöld meg fehér kreppszalagokkal, a literes üveget is megtöltötték — színes vízzel. HÍREK Várható időjárás szerdán estig: nappali felhőképződés, néhány helyen futózápor. Mérsékelt északkeleti szél. A nappali felmelegedés kissé fokozódik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet szerdán 15—18 fok között. Távolabbi kilátások, a hőmérséklet tovább emelkedik. — Szekszárd város három gazdakörében a tél folyamán 25 ismeretterjesztő előadást tartottak mezőgazda- sági, politikai és egyéb témákról. Az előadások iránt igen nagy érdeklődés nyilvánult meg. — Néhány nappal ezelőtt Páris- ban elárverezték Napoleon sajátkezűig írt egyik levelét. Az elárverezett levél 600 000 frankért cserélt gazdát. Minden valószínűség szerint ez az összeg messze felülmúlja a valaha is eladott hasonló dokumentum értékét. A levél 43 soros szöveget tartalmaz. — A Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén szabályozta a végrehajtó bizottság siófoki üdülőjének működési rendjét. Az új működési szabályzat kényelmesebb üdülési körülményeket biztosít az üdülő vendégeinek. — Az elmúlt évben egy-egy hónap alatt 1000—1200 látogatója volt Ér- tényben a mozi előadásainak. A legtöbb nézője a községben a Dankó Pista című filmnek volt. Ezt a filmet négy előadásban 1500-an tekintették meg. — Tegnap este mutatta be a Déryné Színház művészegyüttese Szekszárdon a Városi Művelődési Házban Selmeczi Elek: „örvény” c. három felvonásos színművét. — Mintegy 30 000 forintot költőt, lek ebben az évben a harci Petőfi Tsz tagjai az 5 holdas, 1956-os telepítésű szőlőjükre. A szőlőben 24 000 karót helyeztek el. — Milyen lesz Delhi 1968-ban: ez à kérdés foglalkoztatja India és természetesen elsősorban Delhi lakosságát. N>olc tagú tervező bizottság dolgozik ugyanis a hindu főváros teljes átépítésének, újjáalakításának, modem közlekedési életének tervezetén. A terv a főváros képét és életét teljesen megváltoztatná. Uj városrészeket és új közlekedési utakat is akarnak építeni; a lakosság egy részét át akarják költöztetni és így tovább. A nyolctagú bizottságban számos amerikai szakember is dolgozik. — A zombai Szentgál pusztai Jóbarátság Tsz-ben minden hónapban 10 forint munkaegységelőleget osztanak. Az előleghez szükséges pénzt a tehenészetből biztosítja a szövetkezet. A tehenészetből havonta 7500 forint bevétele van a szövetkezetnek. — Május első napjaiban ismét megjelenik a Moziüzemi Vállalat kiadásában a Tolna megyei Mozi. A májusi szám gazdag hír- és képanyaggal tájékoztatja az olvasót a havi filmeseményekről. — Április 12-én a japán főváros lakóinak ezrei özönlötték el a tokiói repülőteret, hogy szemtanúi lehessenek két TU—104-es típusú szovjet szemólyszállítógép megérkezésének. Az óriási érdeklődésre való tekintettel lehetővé tették, hogy az érdeklődők tömegei közelről megtekinthessék a szovjet lökhajtásos repülőgépeket. • • • Hogyan derült fény egy tanácsi dolgozó csalásaira „Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik“ — tartja a közmondás, így járt B. K. a pincehelyi tanács adminisztrátora is. Beférkőzött a becsületes emberek bizalmába, aztán gálád módon megcsalta, b°csanta őket. De végén mégis csak kibújt a szög a zsákból, mindenre fény derült és B. K.-nak mennie kellett a tanácstól. Hogyan csalhatta meg a nép államát, hogyan csaphatott be embereket egy tanácsi adminisztrátor — kérdezhetné bárki. Okulásképpen elmondjuk, tanuljanak belőle máshol is. B. K. mint adminisztrátor járlat- leveleket is kezelt a tanácsnál. A szokásos okmánybélyeg illetéket mindig — Na, menjünk, hozzátok a létrát, meg a kötelet. S a kis csapat már a gyárterületen otthonosan mozogva elindult az öltöző felé. Nehezen tudták felhúzni a több mint tíz méter hosszú fát a gyártetőre, beleizzadtak a nagy munkába, és még ezután volt vissza, a munka nehezebbik része. Hogyan tudják majd a fát beletenni az öltöző kéményébe? A szerelőlámpa gyenge fénye mellett csaknem egy óráig tartott a nagy munka, amikorra állt a kéményben a májusfa. Néhány tetőcserép zörögve hullott alá, amikor lemásztak a tetőről. * 1948. május 1. Ünneplő ruhába öltözött munkások sietnek a gyárba. Itt gyülekeznek majd, és innen indulnak felvonulni. Tegnap, akik elmentek a munkából, csodálkozva nézik az öltöző kéményében álló májusfát, kérdések hangzanak el: ki tette, ki állította a fát, s kinek? S amikor a zászlókkal, transzparensekkel elindultak a Dombóvári Kendergyáriak az egyik májusfa állító csendben megjegyezte: —■ Nektek állítottuk, asszonyoknak, meg a lányoknak ... Nem mentek el száz métert, de már tudta mindenki, hogy a kóc- tilósok állították a gyári asszonyoknak, meg a lányoknak a májusfát. P. J. lerótta, másszóval elfogadta a dolgozó parasztoktól a pénzt, bélyeget viszont nem ragasztott a járlatleve- lekre. Hogy mennyi az az összeg, amivel így megkárosította a helybelieket, azt még pontosan nem tudják. Az ügyészség most folytatja a nyomozást, de amint Sárdi elvtárs, a járási tanács jelenlegi elnöke mondotta, többezer forintról van szó. Az egyik ez, amiért B. K.-t azonnali hatállyal elbocsátották a tanácstól, a másik ügye még súlyosabb, még el- ítélendőbb. B. F. helybeli lakosnak hosszú ideig tartozott 500 forinttal. B. F. hiába ment a pénzéért, az adminisztrátor mindig azt mondta, most nem tud fizetni. Végül is abban állapodtak meg, hogy 500 forint tartozását B. K. befizeti B. F. adójába. Nem fizette be. Ellenben írt egy kérvényt a járási tanács pénzügyi osztályához B. F. nevében. Kérte, hogy 500 forintot töröljenek adójából, mert 1956-ban elhullott két szarvas- marhája az összes szaporulatával és három szerződött sertése. A járási tanács pénzügyi osztálya — anélkül, hogy a helyszínen meggyőződött volna arról, hogy ténvleg akkora elemi csapás érte-e B. F.-et, a törlést megadta. Ekkor derült fény az okirathamisításra. Az adótörlésnél ugyanis tannak rendje- módja szerint a pénzügyi osztály B. F. dolgozó parasztot értesítette. Ekkor B. F. dolgozó paraszt feljelentést tett a járási tanácsnál és ,megkezdődött a vizsgál aL ! Tizenhárom napig tartó körültekintő és mindent mérlegelő vizsgálat után a járási tanács megállapította, hogy B. K. hivatalával visszaélve becsapta a lakosságot, megkárosította a nén államát. Mert még azt is megtette, hogy mikor kiadta egy- egy helyi lakosnak az építési engedélyt, minden alkalommal jogellenesen 15 forintot kért költségre. Mikor mindez kiderült, B. K.-t azon. nal clbocsájtották a pincehelyi ta^ nácstól De, hogy történhetett meg mindez — vetődhet fel teljes joggal. Csak úgy, hogy a községi tanács végrehajtó bizottsága és a járási tanács illetékes osztályai elmulasztották az ellenőrzést. B. K.-nak majd felelni kell azért, amit tett. De az esetből okulni lehet és kell a megye többi községi tanácsának és a járási tanácsoknak is. mindenkinek.
