Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-25 / 97. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 április 25. Hruscsov válaszolt Eisenhower elnök április 8-i üzenetére Moszkva (TASZSZ). Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Miniszterta­nácsának elnöke Menysikov was­hingtoni szovjet nagyköveten kérész, tül eljuttatta az amerikai külügymi­nisztériumba válaszát Eisenhower elnök április 8-i üzenetére. Nem lehetne-e lezárni a múltat és megállapodni abban, hogy az Egye sült Államok és Nagy Britannia ugyanúgy, mint a Szovjetunió, szün­tesse be az atom- és hidrogénkísér­leteket? — írja Hruscsov április 22-i üzenetében. A szovjet kormányfő megjegyzi, hogy Eisenhower üzenetében szüksé­gesnek tartotta megjegyezni: a Szov­jetunió a nukleáris kísérleti robban­tások egyoldalú beszüntetésére ak­kor határozta el magát, amikor már több ilyen kísérlet-sorozat befejező­dött. Hruscsov ehhez a következőket fűzi: — Nem tény-e, hogy az Egyesült Államok lényegesen több nukleáris kísérletet végzett, mint a Szovjet­unió? — írja Hruscsov, majd meg­jegyzi: — Biztosíthatom önt, elnök úr, ha az Egyesült Államok tette volna meg elsőnek ezt a lépést, mi őszintén üd­vözöltük volna. Az üzenet hangsúlyozza, hogy a kísérletek beszüntetése semmiképpen nem károsíthatja meg az Egyesült Államok biztonságának érdekeit és tekintélyét. Ha azt állítják, hogy a kísérletekre az Egyesült Államoknak az atom- és hidrogénfegyvereknek tökéletesítése céljából van szüksége, akkor meg kell jegyezni, hogy mivel az Egyesült Államok már jóval több ilyen kísérletet végzett, mint a Szovjetunió, következésképpen az Egyesült Államoknak semmiféle vesztesége nem származik abból, ha­beszünteti a kísérleteket olyankor, amikor a Szovjetunió már beszün­tette azokat. Eisenhower üzenetében utalt arra, hogy bizonyos kísérleteket lehet ti­tokban, ellenőrizhetetlenül is vé­gezni. Hruscsov erre a következőket írja : — Ismeretes, hogy ma már vannak olyan berendezések, műszerek és olyan észlelési módszerek, amelyek lehetővé teszik minden nukleáris kí­sérleti robbantás regisztrálását. Hruscsov üzenetében hangsúlyoz­za, hogy tekintetbevéve a meddő le­szerelési tárgyalások sokéves tapasz­talatait, nem érthet egyet Eisenho- wernek azzal az álláspontjával, hogy a kísérletek beszüntetésének átfogó leszerelési egyezmény részét kell ké­peznie. Mi vár ránk ezután — teszi fel a kérdést Hruscsov — ha a leszerelési vitákkal párhuzamosan folytatódik majd a mind hatalmasabb pusztító eszközök kipróbálása? Eisenhower elnök az atom- és hid­rogénfegyverkísérletek beszünteté­sére vonatkozó szovjet javaslat el­lensúlyozásaként emlékeztet üzeneté­ben a „nyílt égre” vonatkozó korábbi javaslataira, a kozmikus térség bé­kés felhasználása beszüntetésére. Hruscsov ezzel kapcsolatban ezt írja: — Attól, hogy országunk egyik vé­gétől a másikig amerikai repülőgé­pek cirkálnak légterünkben, a szov­jet repülőgépek pedig az amerikai égboltot hasítják, s közben közöttünk feszültség és bizalmatlanság uralkodik, aligha fogják országaink népei nagyobb biztonságban érezni magukat, aligha nyerik vissza békéjüket és nyugalmukat. Hruscsov üzenetében leszögezi, hogy a kozmikus térség katonai cé­lokra való felhasználásának eltiltá­sáról és a kozmikus rakéták felbo­csátásáról a Szovjetunió csak össze­hangolt nemzetközi tudományos ku­tatási program alapján hajlandó egyezményt kötni. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt — mu­tat rá —, hogy az atom- és hidrogén­fegyvereket nemcsak interkontinen­tális rakétával, hanem közepes, és kis hatósugarú rakétákkal is el lehet juttatni a célponthoz, nem is be­szélve a rengeteg amerikai katonai támaszponton állomásozó bombázó légierőkről. Hruscsov '"hangsúlyozza, hogy Eisenhowernek a kozmikus térség­gel kapcsolatos javaslata lényegében az interkontinentális ballisztikus ra- kjéták eltiltásával akarja elhárítani az Egyesült Államok felől a kozmi­kus térségen át érkező nukleáris visszavágást. Ezért kijelentették — folytatja Hruscsov —, hogy a kozmikus térség katonai cé­lokra való felhasználásának el­tiltását az idegen területeken levő katonai támaszpontok felszámo­lásának kell kísérnie. Mindenekelőtt vonatkozik ez az euró­pai, a közel- és középkeleti és az északafrikai támaszpontokra. Az üzenet megjegyzi, hogy a kér­dés ilyen eldöntése igazságos, teljes összhangban áll az Egyesült Álla­mok, a Szovjetunió és a többi ország biztonságának érdekeivel, nem bizto­sít egyiknek sem előnyösebb helyze­tet. A Szovjetunió Minisztertanácsa el­nökének üzenete külön emlékeztet arra, hogy az atomerő békés felhasz­nálása problémájának felbukkanása óta , a szovjet kormány következete­sen harcol az Egyesült Nemze­tek Szervezetében az összes atom- és hidrogénfegyverfajták alkalmazásának eltiltásáért, e fegyverek kivonásáért, készleteik megsemmisítéséért, a nukleáris fegyverek gyártásának beszün­tetéséért — megfelelő nemzet­közi ellenőrzés bevezetésével. . Hruscsov megjegyzi, hogy Eisenho­wer április 8-i üzenete nem tartalmaz olyan javaslatokat, amelyek a lesze­relés problémájának megoldására és az atomháborús veszély kiküszöbö- iésére irányulnának. A jelenlegi nemzetközi helyzet — olvassuk végezetül Hruscsov üzene­tében —, valamennyi államtól és elsősorban a béke sorsáért legfőkép­pen felelős nagyhatalmaktól nem általános szavakat követel a leszere­lés kívánatosságáról, hanem konkrét tetteket kíván. A Szovjetunióban többé nem robban egyetlen atom­bomba, egyetlen hidrogénbomba sem, ha az Egyesült Államok és Nagy-Britannia nem kényszerít ben­nünket erre. Annak a kérdésnek megoldása, örökre lezárulnak-e a nukleáris kísérletek, vagy pedig foly­tatódni fognak, most már csupán két hatalomtól függ — az Egyesült Államoktól és Nagy-Britanniától. Átnyújtották Moszkvában a nyugati emlékiratot A DPA jelentése szerint Francia- ország, Nagy-Britannia és az Egye­sült Államok továbbra is ragaszko­dik ahhoz, hogy Gromiko szovjet külügyminiszter a három nyugati hatalom nagykövetével együtt vitas­sa meg a csúcsértekezlet előkészíté­sét. Mint csütörtökön délben Párizs­ban közölték, a három nagykövet szerdán este emlékiratot nyújtottál a szovjet külügyminiszternek, amely­ben ismételten hangoztatják a nyu­gati hatalmak álláspontját ebben a kérdésben. A Pravda a Biztonsági Tanács üléséről Moszkva: (TASZSZ) A Pravda csütörtöki száma „Szemleíró” alá­írással cikkben kommentálja a Biz­tonsági Tanács legutóbbi ülését, amelyen a Szovjetunió előterjesztet­te azt a követelését, hogy szüntessék be az amerikai atombombázók pro­vokációs repülőútjait a Szovjetunió határai irányában. A Pravda rámu­tat arra, hogy a Biztonsági Tanács ülésén lehullt a lepel az erőpolitika híveiről, azokról, akik állandóan a háború küszöbén akarják tartani a világot. Az amerikai delegáció min­dent megtett, hogy felgöngyölítse a Biztonsági Tanácsban a Szovjetunió által felvetett rendkívüli fontos nemzetközi kérdés vitáját. Bár a Biztonsági Tanács ülése forma sze­rint lezárult, — hangsúlyozza a Szemleíró — továbbra is érvényben marad a Szovjetunió és a világköz­vélemény erélyes tiltakozása a tűz­zel játszó amerikai légierő provoká­ciós cselekményei ellen. A Szovjet­unió által felvetett kérdés továbbra is a Biztonsági Tanács napirendjén marad. Betiltották Párizsban a május 1-i felvonulást Párizs: (MTI) a párizsi rendőrfő­nökség most hozott döntésével be­tiltotta a párizsi dolgozók május 1-re meghirdetett felvonulását. A CGT Szajna megyei szervezem teinek uniója tiltakozó közleményé­ben hangoztatja, hogy Gaillard ex­k.ormányának önkényes intézkedése, amellyel a szakszervezeti és a gyüle­kezési jogokat ismételten megsérti a dolgozók újabb megdöbbenését vált­ja ki. A CGT rámutat arra, hogy ugyanez a kormány eltűrte és fel­bátorította a fasiszták mesterkedé­seit, akik büntetlenül parádézhat­tak az utcákon, megtámadhatták a demokratikus szervezetek helyisé­geit, a demokratikus gyűléseket és a baloldali politikusokat. A dolgo­zók, különösen a közalkalmazottak megállapíthatják, hogy ha a dolgo­zók bérköveteléssel lépnek fel, a fe­lelet rögtön kéznél van: „nincs kor­mány”, de mindjárt van kormány akkor, ha tiltó rendelkezést kell hozni a dolgozók május 1-i felvonu­lásának megakadályozására. A szak- szervezeti jog, a gyülekezés és a fel­vonulás alkotmányos joga alapján a CGT a köztársaság elnökéhez for­dul ünnepélyes tiltakozásával és ki­jelenti: a párizsi dolgozók nem fo­gadják el a tűrhetetlen betiltó hatá­rozatot. Az Egyesült Arab Köztársaság támogatja az atomkísérlet megszüntetését Kairó: (TASZSZ) Gamal Abdel Nasszer, az Egyesült Arab Köztársa­ság elnöke Hruscsov április 4-i üze­netére a többi között a következőket írja: — Mi állástfoglalunk amellett, hogy elengedhetetlenül szükséges megtiltani minden államnak az atom- és hidrogénfegyverek gyártá­sát és kipróbálását. Az Egyesült Arab Köztársaság kormánya támo­gatja az ilyenfajta kísérletek meg­szüntetését, felhívja a kormányokat, hogy hárítsák el az emberiség feje felől a szörnyű veszélyt — állítsák a tudományt a béke szolgálatába és versengjen egymással azokon a terü­leteken, amelyek a nemzetek haladá­sát és az egész emberiség jólétét szolgálják. KIS HÍREK A NAGYVILÁGBÓL Moszkva: (TASZSZ) Alekszej Pu- zin, a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő vallásügyi bizottság elnöke villásreggelit adott a Moszk­vában tartózkodó magyar katolikus és protestáns egyházi küldöttség tisz­teletére. A villásreggelin megjelent Boldoczki János, a Magyar Népköz- társaság moszkvai nagykövete is. * Párizs (MTI). René Pleven szerdán megkezdte tárgyalásait. Környezeté­ből kiszivárgott hírek szerint csupán HJ-TIIU-IUEX: A szülőföld Fordította: CSÁNYI LÁSZLÓ III. Osak annyit tudunk, hogy amikor nálunk Norvégiában este van, Viet­namban nappal. De mit lehet tudni, talán a véletlen segítségünkre jön? Készülékünk holland gyártmány s a kereskedő szerint az egész világot lehet vele fogni. De hát ki tudja? Lehet, hogy egy pillanatban csak fel­csendül a drága hang, amit itt, az idegen földön egyedül mi értenénk meg. A fiam már aludt. Barna, selymes haja a homlokába hullott. Milyen szép is ez a gyerek! A szemei feketék s az orra lapos, mint az apjáé. Tan papa épp ezt szereti benne s egyálta­lán nem örül, ha az anyjához hason­lítják. Helene is egész eddig velünk virrasztóit, de már alszik. Aranyszínű haja ráhullik a fiú barna hajára, a labda pedig legurult a földre. A rádió recseg. Kint kavarja a ha­vat a szél és veri az ablakokat. Tan papa rossz hangulatban van, mert minden erőfeszítésünk ellenére sem sikerült Hanoit fognunk. Két óra. — Nagyon rossz idő van, —mon­dom neki. Leül az ágyam szélére, s az abla­kon át nézi az eget. A szomszéd ház falán a szélben megvillan a fény. Só­hajt: — Hej, nem kedvez az idő! Legalább a látszatot akarom men­teni, s csendben, beidegzett mozdu­latokkal elkezdem csavargatni a rá­diót. A kereső fémszála lassan mozog a rádió üveglapján. Amerikai dzsessz! Még ez is! Hányszor találkozunk már ma este ezzel a bosszantó zenével! Mintha csúfolódnék velünk, s kigú­nyolná a bosszúságunkat. No most meg egy mexikói dal, gitárkísérettel, szomorú és reménytelen. Sokszor hal­lottam a kikötőben és a tengeren is, hosszú éjszakákon. Kint egyre erősödik a szél; úgy látszik, egész éjszaka tart majd a hóvihar. Tan hallgat. Kezével fogja a fejét és a mennyezet egyetlen pont­ját figyeli. Múlik az idő. Ebben a kései órában a legtöbb adó már el­hallgatott. S egyszerre, ebben az egy­hangúságban és távirati jelek között, egy indiai zene csendült fel. Mégis valami a Távol-Keletről! Figyelem Tan papát: becsukta a szemét, talán el is szunyókált. Tovább keresek, be­lekapaszkodva az egyre kisebb re­ménybe. Szemem előtt ott lebeg a napsütöt­te szülőföld. Látom a szülői házat, ami már nemzedékek óta áll, minden viszontagságot kibírt. A bátyáim és a nővéreim ott laknak-e még? És itt a falum is! Ügy maradt vajon, amilyen annak idején volt, annyi évvel a há­ború előtt? Hirtelen a másik ágy felé nézek, ahol a feleségem alszik a gyerekkel. Ugyanaz a kedves mosoly mindket­tejük ajkán. Ó, ha nem nősültem volna meg! Milyen boldogan indul­nék ismét a világba és biztosan előbb- utóbb haza is tudnék vergődni! Csak legalább kisírhatnám magam a szü­leim sírján. Megcsinálnám a házunk kerítését és... de mit is beszél ál­mában a kis Lien? Lien, a fiam. Igen, a fiam tart itt. És a feleségem. De lehetetlen, hogy egész életemen át itt tarthassanak. Egy napon mé­gis el kell majd mennem. Elmenni, velük együtt. A feleségem oly jó s meg kell értenie ezt, mert annyira szeretjük egymást. Négy óra! Még mindig ott vagyok, fogva tartanak az emlékek, amelye­ket tíz évig rejtegettem a szívem mé­lyén. És hirtelen megfogom a rádió keresőjét, mert hiszek abban, hogy egyszerre csak felcsendül az anya­nyelvem édes dallama. Fuvolák és tamburák ismeretlenül is meghitt hangját hallom, de ez egy kínai adó. Tan papp elaludt már. A fiam mégegyszer beszélni kezd álmában. Soha nem ismerte azt a földet, ame­lyet én úgy szeretek; nem is ismer mást, csak a tengert és az üzemet, ahol dolgozom. Nagyon kicsike még Ha nagyobb lenne, felébreszteném, hogy együtt keressük azt a hangot, amelyen második hazája őt is hívni fogja egyszer. De még nagyon kicsi. A szél rázza az ablakokat. De a vi­har már távolodik. És én még mindig itt ülök! Ki tudja, ki tudhatja, talán mégis sikerül. De félek, hogy a drága hang nem fog annyi ideig beszélni, ameddig szeretném, hogy minden változásról beszámolhasson a távolba szakadtnak. Nem, soha nem tudnám elhagyni! S áhítattal mormolni kez­dem, anélkül, hogy észxevenném: „Itt Vietnam hangja... Itt Viet­nam hangja.” Ügy hangzik, mint egy imádság, amely a lelkem mélyéből tör fel. Tan papa felkapja a fejét: •— Micsoda? Vietnam hangja? — Sajnos nem. *— De hallom a bemondót. Biztos, hogy elaludtál közben, te gyerek! Odaül a helyemre s így szól közbe: „Menj, hagyj engem keresni.” Ügy néz, mintha mérges lenne. Pislog és óvatosan forgatni kezdi a keresőt, fe­jét pedig egész közel dugja a készü- ' lékhez. Nem merem neki megmondani, hogy az előbb én beszéltem, mert fé­lek, hogy belőlem is elszáll minden remény. Mintha könny fátyolozná a sze­mem; rágyújtok és az ablakhoz me­gyek. Kint fúj a szél. A hópelyhek éjszakai lepkéknek látszanak, ame­lyek ott repkednek a tfény körül. ! Csend van, csak a távirati jeleket 1 hallani, amelyek úgy ismétlődnek, mint az aggodalom szava. Tan papa még mindig itt van, a hó pedig csendben esik kint. Ügy rémlik, ezen az éjszakán több hó esett, mint máskor egész nap. Ó Vietnam, Vietnam! napfényes hazám! vasárnap vagy hétfőn fog választ adni a köztársaság elnökének, hogy vállalja-e a kormányalakítást, tesz-e kísérletet a kormány összeállítására. Pleven a jobboldali függetlenektől a szocialistákig terjedő valamennyi párt megegyezését akarja elérni az algériai kérdésben. Tulajdonképpeni tanácskozásait a pártok vezetőivel csütörtökön kezdi meg — találkozni fog többek között Guy Mollet-vel, a szocialisták főtitkárával is. A párizsi sajtó a szocialisták maga­tartását véli a Pleven-Jkísérlet sorsát eldöntő tényezőnek. Egyes hírek sze- I rint Guy Mollet és a szocialista párt­vezetés nem nyilatkozik kedvezően j Pleven tervével kapcsolatban, mert I az tulajdonképpen a Gaillard-kor- mányéhoz hasonló többséget eredmé­nyezne a kormányban is és a par­lamenti többségében is „Mindenki benne lenne és végeredményben senki sem lenne benne.” Bukarest (MTI). A Román Népköz- társaság nagy nemzetgyűlésének el­nöksége törvényerejű rendelete ér­telmében április 28-án reggel 9 óra­kor összeül a nagy nemzetgyűlés. Az ülés napirendjén szerepel a többi kö­zött a nagy nemzetgyűlés külügyi bi­zottságának választervezete arra a felhívásra, amelyet a Szovjetunió Legfelső Tanácsa intézett az összes országok parlamentjeihez az atom­fegyverekkel folyó kísérletek meg­szüntetésének kérdésében. * Prága (MTI). A DÍVSZ világkonfe­renciája iránt, amelyet július 14 és 20 között rendeznek meg Prágában, az előkészítő bizottság közlése szerint világszerte nagy az érdeklődés. Eddig száz országból jelentették be a dol­gozó ifjúság képviselőinek részvéte­lét. A küldöttek száma megközelíti az ötszázat. * Î Moszkva (TASZSZ). A Szovjet Békebizottság elnöksége április 23-án j szakszervezeti ifjúsági képviselők, ■valamint tekintélyes tudósok és köz- I életi kiválóságok bevonásával kibőví- ' tett ülést tartott. Az ülésen egyhan­gúlag elfogadták azt a táviratot, amelyben tiltakoznak Dag Ham- marksjöldnél, az ENSZ főtitkáránál, a Biztonsági Tanács döntése ellen;

Next

/
Oldalképek
Tartalom