Tolna Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-02 / 28. szám

MŰVELŐDÉS Szovjetunióbeli tanulmónyútunk élményeiből Hazaérkezésünkkor sokan tették fel nekem a szokásos kérdést: — Mi tetszett kint legjobban? Végigszáguldott emlékezetem a sok műkincsen, az Ermitáge képein, a Téli palotán, a Kreml felbecsül­hetetlen értékű, történelmet lehelő műkincsein, a cári és hercegi palo­ták csodálatos építészeti alkot sán, a márványtermek és szikrázó csillá­rok lenyűgöző szépségén, a városok imponáló forgalmán, a moszkvai nagyopera ősi hagyományokkal ren­delkező klasszikus balettjén, a kievi parkok bűbáján, a leningrádi szige­tek, hidak sokaságán — vajon itt kell-e keresnem a választ? Ezekről meséljek-e, ezek gyakorolták rám a legnagyobb hatást? S a gondolatsor végén megjelent a szerényen öltö­zött, de baráti kedvességgel belém- karoló kievi pedagógus kolléga, aki este mínusz 25 Celsiusfok hidegben 11 órakor kijött az állomásra, hogy búcsúzzék tőlem, hogy még meg­kérdezze: Jól éreztem-e magam náluk? Nem volt-e hiány valamiben? Írjak neki feltétlenül. Itt a címe. S egy kis jelvényt, egy kis naptárt csúsztatott a kezembe emlékezésül. Megmutatták értékeiket, alkotá­saikat, büszkeségeiket, küzdelmeik­ről beszéltek. A leningrádi 900 na­pos blokád rémes emlékéről, ami­kor csak napi 15 deka kenyér volt a fejadag és a borzalmai hidegben nem nyúltak a kincset érő bútorok­hoz, a parkok ősi fáihoz. Megszorít­hattam a kezét annak az igazgató kartársnak, aki a blokád egész ideje alatt egyedül nyitva tartotta iskolá­ját és folyt a tanítás. Igen, nekem a szovjet ember volt a legnagyobb élményem. Ezt ma már világosan látom és tudom A küzdő, a lemondani tudó, a gyermeket, a népét, a városát mindenek felett szerető, szerény, fegyelmezett, tiszta s a kultúrát szomjazó közösségi em­bert láttam a nagy, fedett Lenin- stadion 18 000 nézőjében, a Lomo­noszov egyetem ámulatbaejtő mé­retein, s a tudás többi fellegv rá­múzeumok ruhatáraiban. Önkényte­lenül is összehasonlítást kellett ten­nem a hazai állapotok és az itteni szokások között. Feltűnő volt az is, hogy a pálya­udvarok várócsarnokai, bármilyen nagyok is legyenek azok, s egyszerű parasztemberek, gyári munkások, vagy szellemi foglalkozásúak vára­kozzanak ott, sehol egy papírszeletke, egy cigarettavég és eldobott zsíros papír, ételmaradék nem volt. B jár­tam az egész épületet, mert azt hit­tem, ez csak látszat, ahogy szokták mondani, „propaganda”, de bizony ragyogott minden a tisztaságtól. De így volt a metrón, az utcán a tere­ken, a kolhozban, golyóscsapágy- gyárban egyaránt , Sohasem gondoltam volna azt, hogy a szovjet emberben akkora vágy éljen a szépség, a megismerés, a tudás iránt. A múzeumok, kép­tárak előtt sorbaálltak a látogatók. Munkások, parasztasszonyok, vasuta­sok. katonák, kis- és nagydiákok vegyesen. Bent az apa, anya kézen­fogva két csemetéjét magyarázzák Van Dyck. Rubens, Tizian remekeit. A színházak, operák előadásai tele vannak annak ellenére, hogy a je- pvek jóval drágábbak, mint nálunk. Például a nagyopera első soraiban a helyár körülbelül 60 forint. A kultúráért nagy áldozatokra ké­pesek Ügy vettem észre, hogy in­kább más területen csökkentik igé­nyeiket- Szerényebben öltöznek, nem dohányoznak, nem fogyasztanak sze­szesitalt, inkább szörpöket és fagy­laltot. Ismeretlen az espresso, nem is ismerik az espressógépeket, feke­tét nemigen isznak. Mivel nem „cikk”, olcsó kint a szemes kávé körülbelül 68 forint egy kiló. Sört sem isznak, sörözőket sem láttam, a bor is drága mulatság. De azért van jókedvű, becsípett ember itt is. Jogosan büszkék hatalmas, új, nagy alkotásaikra. Hogy naponta 300 lakást adnak át csak Moszkvá­ban, a dolgozóknak. Hogy a 40 000 dolgozót számláló moszkvai egyik ban éppúgy, mint a moszkvai metró autógyár saját iskolával rendelke- ragyogó tisztaságában, vagy a 100 méter széles sugárutak rendkívüli forgalmában­Nagyon meglepett, mikor azt lát­tam, hogy az autóbusz-, troli-, villa­mosmegállóknál egysorba sorakoz­nak az utazni akarók, s érkezési sor- P rendben lépnek fel az érkező ko- ^ csiba. Ugyanígy az áruházak kiszol­gáló pultjánál, vagy a szính zak, zik, van középiskolája, technikuma, főiskolája, rengeteg napközije, saját elsőosztályú futballcsapata és sta­dionja, színháza és mozija, stb. És jövőre egy utcát épít magának lakó­házakból dolgozói részére. A büsz­keség és szerénység sugárzik az ar­cokról. A céltudatosság ad határo­zottságot, a párt ereje biztonságot számukra. A szovjet ember akarata, tudásvágya, munkakedve töretlen, s mint ők mondják; — Ha a háborút elkerüljük, cso­dákat fogunk művelni a közeli idők­ben. Ha most valaki azt kutatná, azt kérdezné: — Mi a véleményem, mi segítette hozzá ezt a hatalmas néoet eredményeik eléréséhez? Gondolko­dás nélkül felelném: — Az iskola, a nevelés! A szilárd marxi-lenini alapokon álló, jól szervezett iskolarendszer, kiváló nevelők munkája tükröződik az utcák, terek, pályaudvarok, isko­lák mintaszerű tisztaság ban, az emberek rendszerete lében, egymás becsülésében. A nyugodt, idegesség­mentes biztonságukban, a tánc és zene szeretetében, a hagyományaik tiszteletében, a haza szeretetében. Mint pedagógus sem tudtam el­képzelni, hogy hogyan lehet ennyi áldozatot hozni a gyermekért, a ne­velési létesítményekért, a kultúra megszerettetéséért. A politechnikai oktatást szolgáló műhelytermek, az úttörőházak szakköri munkája, a gyermeki kutató- és alkotómunka biztosítását szolgáló laboratóriumok, a szépérzéket fejlesztő művészetek ápolása, a sport fokozott követelmé­nyei az iskolákban, mind, mind új embert kovácsolnak formálnak, s ennek sikerében nincs kétség. Vá­rosról városra járva, láttam a kará­csonyfaünnepélyek vidám szórako­zásait, a gyermekarcok egészséges derűjét, nyíltságát, játékaik minő­ségét, előadásaik színvonalát, a ne­velők hozzáértését és ügybuzgalmát, láttam az új célokat a behozni való­kat, a csiszolni való feladatokat, amiket itthon kell viszonyainkhoz alkalmazva megvalósítanunk. Hát így találtam én rá 12 nap alatt a szovjet emberre, kollégára, a társra és segítőre, akitől — mond­hatom — nehéz volt megválni. dr. Ványi Gábor ált. iskolai igazgató Bulgáriában jártam...* A közelmúltban a Művelődésügyi Minisztérium lehetővé tette számom­ra és egy fővárosi könyvtáros munkatársam számára, hogy Bulgá­riába utazzunk, s ott tanulmányoz­zuk a szocialista társadalom építésé­ben nagy eredményeket elért népi demokratikus testvéri ország életét. Bulgária kulturális viszonyairól, a bolgár kulturális életről, a legrész­letesebben természetesen a könyv­tárak helyzetéről, munkájáról mon­dok el egyet-mást. Először is a kul­turális életnek szilárd anyagi alapja van. Az ország nemzeti jövedelme 1953-ban már kétszer akkora volt, mint 1939-ben és e jövedelem 75 szá­zalékát a dolgozók anyagi és kultu­rális szükségleteinek kielégítésére fordítják. 1952 május óta öt ár- leszállítás volt, 2640 falut villamosí­tottak. 1956 végéig 6280 óvodát lé­tesítettek, amelyekben 9363 óvónő működik, szemben 1939-cel, amikor csak 790 óvoda volt az orsz gban, 815 óvónővel. Főiskolájuk 1939-ben mindössze öt volt, ma már 24 és 180 lakosra jut egy főiskolai hallgató, szemben Franciaországgal, ahol 500, Angliával, ahol 526, Törökországgal, ahol 833 lakosra jut egy főiskolai hallgató. A kultúrotthonok száma is ezerrel gyarapodott a felszabadulás óta. Jelenleg 1600 színjátszócsoport 600 énekkar, 300 tánccsoport és 50 zenekar működik- A felszabadulás előtt 1120 faluban nem volt iskola. Ma már ez a helyzet megszűnt. 1750 új iskolát építettek, a középiskolák száma 150-ről 245-re emelkedett. A felszabadulás előtt 333 főiskolai ta­nár volt Bulgáriában, ma már 1694,. Az olvasókörök és népkönyvtárak száma 2918-ról 4360-ra emelkedett. A mozik száma 268 volt, jelenleg 823. Most tekintsünk be röviden a meglátogatott könyvtárak közül né­hánynak az életébe. A „Vaszil Kolarov Nemzeti Könyv­tár”, amely körülbelül a mi Széche­nyi Könyvtárunk funkcióját tölti be Könnyű zene — nehéz percek Elkészüli a cigány versgyűjtemény Szekszárdim A rádió naponta több órán át su­gároz úgynevezett könnyű zenét. A j különböző szórakozóhelyek úgy ér- i zik, megkárosítanák vendégeiket, ha i a vacsora vagy a fröccs mellé nem i szolgálnának zenével is, népi muzsi- i kával dzsesszel. És ez végeredmény- 1 ben helyénvaló is: az emberek te- Több mint egy évi munka után el-' kintélyes része munka után szíve- késziilt Szekszárdon az a cigány sen hallgatja a könnyűzenét, a fia- népköltészeti gyűjtemény, amely tatokról nem is beszélve, akiktől magyar nyelven először mutatja be a mégsem lehetne kívánni, hogy tánc cigányság verseit. Az egyetlen ha- helyett Wagner operákat hallgassa- sonló gyűjtemény Wlislócki Henrik nak- Nem műfaú kérdésekről van munkája, amely 1890-ben jelent meg szó, mintahogy operett- és slá- németül ' §erszerzok állandóan es szándékosan I összekeverik a műfaj és a minőség A gyűjtést Csányi László végezte' fogalmát -, hanem arról, hogy mi- s az ő munkája az eredeti forma és lyen minőségű az a könnyű zenei és szöveg hű fordítása is. A kötetnek produkció, ami kéretlen-kelletlen eddig csak egyes darabjai láttak nap- naponta több órán át is felhangzik a világot különböző folyóiratokban, rádióból, de remélhető, hogy rövidesen az egész gyűjtemény is megjelenik. Az érdekes és irodalmilag is rendkívül értékes kötethez Andrásfalvy Berta­len hivatalos helyen is nagyon rit- mambóba, — amihez, nyelvtani pon-* kán, vagy egyáltalán nem emelnek tatlansága ellenére is csak gratulál- * szót? ni tudunk. Mert ezen a téren aztán olyan vad elburjánzás van, pedig ugyancsak Másik lantosunk viszont örök igaz) lenne mit kiirtani. Papírhiányról pa ságot repít a világba, mondván, ( naszkodunk, sajnos így is van, de ha hogy ezt nem a csillagokban írták > valaki bemegy egy könyvesboltba, meg... Ez kétségtelen, viszont saj-* kilószám találja az állványokon a nos a zeneműkiadónál jóváhagyták * zeneileg értéktelen, szövegében bár- és itt a baj. * gyú táncdalokat. Miféle kiadói meg­fontolás, üzleti ösztön, vagy milyen kifacsart művelődési szempont en­gedélyezi ezek terjesztését, vagy ad serkentést „megalkotásukra”? Le­Nagy gondot fordítunk irodalmunk eszmei és esztétikai tisztaságára és ez nagyon helyes is. A giccses ké-* pékét kiselejtezik a tárlatokról, ami het-e és szabad-e egy szellemiekben e^en ugyancsak nem lehet kifogás, igényes és egyre igényesebbé váló ^ rossz operákat, szimfóniákat va- közönséget olyan ostobaságokkal lóban csak ritkán adják elő, ami traktálni, mint amit egyesek a köny- szmtén méltányos. De miért nincs nyű műfaj ürügyén tesznek? valamiféle mérce a könnyű műfaj Miről szólnak ezek a táncdalok? területén is? A tánczenének sokkal lan készített bevezető amely végigkíséri a magyarországi' cigányság útját. A cigány népi verse-' lésről ugyancsak Csányi László írt részletes elemzést, amely önálló ta­nulmányként rövidesen a Babits Mi­Tizenkét esztendős művelődési po litikánk legszebb és elvitathatatlan eredménye, hogy igényesek lettünk, a szó igazi értelmében. Egy-egy tanulmányt,' rossz könyv, legyen szerzője még­Egyik jellemzőjük a nyúlós, émelyí­tő szentimentalizmus. Az egyik „köl­tő” például imigyen dalol: Szívem ég s e muzsika tiéd, £iess ha várlak, hisz meghalok utánad, légy enyém. Egy másik „költeményben”, ami­oly jeles író is, nem talál olvasóra. Egy gyenge opera, egy invenciótlan szimfónia megbukik, dicsérje bár­mennyire is a baráti kritika. Miért hát épp a könnyű műfajban az a több a hódolója, mint Wagnernek, — ez a világ rendje. Viszont a leg­határozottabban fel kellene lépni azok ellen, akik népbutítással hatá­ros működést folytatnak a könnyű műfaj ürügyén. Szórakoztatásra szükség van, de egyáltalán nem mind hály Társaság kiadásában megjelenő hallatlan, immáron a népbutítás ha- „Tolna megyei Füzetek“ sorozatában tárain járó nívótlanság, aminek saj- jelenik meg. i nálatos fültanúi vagyunk s ami él­hez társszerző is kellett, mert egy egy, hogy milyen az a szórakoz- ember valóban képtelen ilyesmit ki- tatás. És ahogyan — nagyon helye- találni, azt kérdezik, hogy „miért zo- sen — harcolunk a Tarzan-féle iro-f kog és dobog úgy a szívem?”, — dalmi ponyva ellen, ugyanúgy itt* ami egy szívtől nem is kis teljesít- lenne a legfőbb ideje, hogy harcol-* mény. A következő szerző ilyen meg junk a zenei ponyva ellen is. \ állapítást teszen: Mindenkinek kell valami jó ma, megtaláltam én is a CSÁNYI LÁSZLÓ i Bulgáriában, a felszabadulás előtt 220 000 kötet könyvvel és 24 könyv­tárossal rendelkezett. A régi épüle­tet kétszer lebombázták, katalógu­sai elégtek. A mostani épület 1954- ben készült el. A gyönyörű parkkal rendelkező külsőben és belső elosz­tásában, felszerelésében egyaránt csodálandó könyvtár 600 000 kötet könyvállománnyal rendelkezik. A könyvtárat naponta 800—1000 olvasó látogatja. A napi könyvforgalom 2000 kötet Évenként mintegy 50 000 kötet könyvvel bővül ez a könyvtár. A könyvtár reggel 8-tól este 10-ig van nyitva. Nemrégen kapta meg a könyvtár Dimitrov 12 000 kötetes és Kolarov 13 000 kötetes magánkönyvtárát* amelyeket külön gyűjteményként őriznek­Megnéztük Szófia egyik kerületé­nek csitaliscséjét (olvasókör) is. Az épület már messziről impozáns be­nyomást kelt. Olyan, mint egy mo­dern, ‘ nagy kultúrpalota. Alapjait 1925-ben rakták le, amikor még mindössze egy szobából állt. Létre­hozását még az illegális Kommunista Párt kezdeményezte. Kezdetben a lakosság körében gyűjtötték a köny­veket a csitaliscse részére. Később ugyancsak a lakosság körében gyűj­töttek az önálló épületekre. Ma már a csitaliscsének 600 férőhelyes óriási színháizterme van, modern zsinór­padlással, széles színpaddal, a szín­padi technika minden eszközével. Külön zeneiskola működik a gyer­mekek számára, nyelvtanfolyamok folynak, működik egy 80 tagú ve­gyeskórus, van egy 37 tagú tambura, 39 tagú harmonikás zenekar. Szín­játszó csoport kettő van, 10—15 éve­sekből 25 fő, idősebbekből 30 fő. A könyvtárnak 7500 kötet könyve van. Szófia egyik kerületében megnéz­tük az Anton Stasimorivról elneve­zett olvasókör munkáját is. Itt azt tapasztaltuk, hogy a bolgár hók is gyakran bejárnak ide, hogy elbeszél­gessenek az olvasókkal. Ottlétünkkor beszélgettünk az éppen a könyvtár­ban tartózkodó Rambusz Ilik íróval is- A könyvtárnak 18 000 kötet köny­ve van és könyvbeszerzésre évi 20 ezer lévát fordítanak (egy könyv átlagára 6—8 léva). Egyébként jól­esett látni, hogy még a falusi könyv­tárakban is megtaláltuk Gárdonyi, Jókai, Petőfi, Mikszáth és Móricz bolgárra lefordított műveit. Ebben a könyvtárban például december hó­napban Gárdonyi Egri csillagok című művéből tartottak olvasói meg­beszélést. Dimitrovóban két üzemi könyvtá­rat is megnéztünk. A Lenin kohá­szati művekben 8600 kötés könyvtár van és a munkások 60 százaléka (1100 dolgozó) olvasója a könyvtár­nak. Két függetlenített könyvtáros is dolgozik itt. ötven folyóirat jár a könyvtárnak. Felszerelése gyö­nyörű, tágas olvasóterme, külön gyermekkönyvtár részlege van. A Pektingyár könyvtárában 6000 kötet könyv áll a munkások rendelkezé­sére és egy függetlenített könyv­táros dolgozik benne. dr. Máté Géza megyei könyvtárvezető Részletek dr. Máté Géza Bulgária kulturális életéről Irt tanulmányából.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom