Tolna Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-09 / 34. szám
Az iskola és a családi ház kapcsolata m GYENES ISTVÁN: Napjainkban sok szó esik a nevelésről. Szülők és pedagógusok mindinkább rájönnek arra, hogy szoros kapcsolatot kell kiépíteniük egymással, nem a pedagógusok vagy az iskola, de nem is a szülők, hanem elsősorban a gyermek és szocialista jövőnk érdekében. De az együttműködésnek nemcsak szavakban kell élnie, ez ne szóvirágokat és szép idézeteket jelentsen, hanem az a valósággá, élővé váljék. Szülőknek, pedagógusoknak, az egész társadalomnak egy a célja- Jel- lemes, művelt embereket kell nevelni, akik szilárdan megállják a helyüket az életben, a munkában, a szocialista építésben. E cél eléréséhez szorosan össze kell fognia mind a három nevelési tényezőnek: a szülőnek, pedagógusnak és a társadalomnak. Az iskola szocialista nevelést igyekszik megvalósítani. Szorgalmas, telkiismeretes, a közösség dolgai iránt érdeklődő, modem gondolkodású, öntudatos fegyelemmel bíró embereket akar nevelni. Az iskola megköveteli a szigorú magatartásbeli és tanulmányi rendet, a pontos időbeosztást és az önfegyelmet. Vajon ki tudná megmondani, hogy kány és hány család légköre, nevelési módja és egyéb körülmények egyáltalán nem segíti az iskola ez- irányú törekvéseit. Vajon ki lenn-- a megmondhatója annak, hogv társadalmunk hány kinövése és csorba- sága nemhogy nem segíti, hanem inkább csökkenti e cél mielőbbi elérését. Az iskolai nevelés nem lehet eléggé hatásos, ha a családi körben azt közöny, vagy gátló tendencia fogadja. A legtöbbször például nem is készítik elő a gyermeket az iskolai munkára, vagy az iskola nevelési munkáját nem támogatják. Az iskolai renddel és pontossággal szemben például igen sok családban roppant elnézőek a kisgyermekekkel Folyton dajkálják, dédelgetik, játékszernek tekintik őket és szinte mindent megengednek nekik. Ha illetlenül beszél, azt mondják rá, milyen „eredeti”, vagy milyen „jó pofa”, vagy „úgysem tudja még, mit beszél”. A rosszul értelmezett szülői szeretet nevében ellátják a szülők — magasan anyagi erejükön felül — minden jóval, drága holmikkal, mindennel kiszolgálják gyermeküket, de nem szoktatják rendre, önmaga, vagy szülei kiszolgálására. Sok szülő agyon dolgozza magát ezzel a jelszóval: „Míg SZÍNHÁZI LEVÉL a „Játék és ralóság^-ról Ditkán tapasztalt színházi él- c menyben volt része február 3-án a szekszárdi színházlátogató közönségnek. Tito Strozzi: Játék és valóság című színművét mutatta be Sennyei Vera és Kiss Ferenc a szekszárdi művelődési házban. A közönség egy részét meglepte — és éppen ezért előzetesen aggályaiknak adtak kifejezést — hogyan lehet két szereplővel színdarabot írni és játszani. Hát, leheti Akiknek voltak aggályaik, azokat meggyőzte ez az előadás. Mind a darab színvonalát, mind a színészek teljesítmé nyét illetően. A színmű első pillanatban nem több, mint egy szerelmi háromszög ábrázolása egy színészházaspár életén keresztül. De ennek a háromszögnek hiányzik a harmadik szöge, csak egy elképzelt, a műveszi teljesítmény érdekében felkeltett, ha szabad mondanom szimbolizált része és ha valóságos személyről van is szó a darab folyamán, az semmit sem változtat elképzelt, mesterségesen megteremtett voltán, ez az „idealizálás” — nem találok jobb kifejezést rá — a valóságérzet felkeltését, a realitás elmélyítését segíti inkább. Bizonyosan nemcsak nekem tűnt fel, hogy a darab alaphangja meglehetősen kiábrándult, fölényeskedik az élet problémáin, kézlegyintéssel szeretne elsiklani valóságos konfliktusok mellett, hisz is benne, meg nem is, szóval — ne beszéljünk mellé — cinikus. Hogy ez az érzet mégis csak mint háttér leb- bent m-eg időnkint, hogy határozott megértés helyett csak inkább érzelmünk engedett erre következtetni, az annak köszönhető elsősorban döntően, hogy Kiss Ferenc, a kiemelkedően nagy művész, rutinjával, mély emberségével, emberivé tudta varázsolni az általa alakított szerepet is. Kiss Ferencben nagy művészt ismerhettünk meg. Ezt nemcsak a hódolók ismerik el, hanem el kell ismernie a még kákán csomót kereső kritikának is. S minden bizonynyal feltűnt valami azoknak, akik még emlékeznek Kiss Ferenc régi alakításaira. Kevesebb a pátosz, kevesebb a modorosság, vagy úgy lehet megszűntek már ezek a felszínes eszközök, helyette mélységes em berség hatja át alakítását. Sallang- mentesség, a színészi fogások — itt felszínes fogásokra gondolok — legteljesebb elhagyása, helyette a humánum, az általa alakított ember lelkének bemutatása egyetlen célja. Es ezt kiválóan csinálja. Ez az alakítás is igazolása annak, hogy a nagy művészet, az igazi művészet és az egyszerűség édes testvérek. Persze csak úgy, ha a színész egyszerűsége kivételes tehetséggel párosul. Mert az az „egyszerűség” mégsem amolyan teljes egyszerűség. De hát ebben van a művészet titka. Sennyei Vera alakításáról azt hiszem a legtöbb, amit mondhatok: méltó partnere volt Kiss Ferencnek. Vagy talán nem is partner, együtt vitték színre Strozzi darabját, a sikerben egyformán részesek. Felejthetetlen volt abban a jelenetben ,ahol Desdemonát alakította, amikor Othello, a mór, megfojtja a hűtlennek vélt asszonyt. Bár azt hiszem Kiss Ferenc Is ebben a jelenetben nyújtotta a legkiemelkedőbbet. Már árnyaltabbnak éreztem Sennyei alakítását ott, amikor el kell hitetni a közönséggel, hogy vannak helyzetek, amikor az asszonyban megszűnnek a gátlások, s elhatározza magát a házasságtörésre. A cselekmény lelassításával azt hiszem valószerűbbé, hihetőbbé lehetne ten ni ezt a jelenetet. Eredetileg interjút szerettem volna csinálni Kiss Ferenccel és Sennyei Verával. Az interjúból nem lett sem mi, helyette inkább ez a színházi levél hird.esse előadásuk sokáig fe- lejthetetlenségét. Az interjúból nem lett semmi, de nem is baj, mert nem az a fontos, hogy egy művész mit mond, hanem az, hogy alakításával mit nyújt a közönségnek. LETENYE1 GYÖRGY én élek, hadd legyen gyermekemnek jó sorsa, majd dolgozhat í kkoi ha a maga lábán kell állnia”. Ilyen-'Jj kor elfelejtjük azt a sokszor beiga-J» zolódott tényt, hogy amit az emberé} fiatal korában, gyermekkorában meg-j nem szokott, attól később is mindig’ • húzódozik, s ha az élet mégis rá-éj kényszeríti, sértődött, elégedetlen vj követelőző lesz mártíromságot emle-Jj get s az ilyen hagyja el egykönnyen«} szüleit, otthonát, hazáját. ^jj Az így félrenevelt, önző, durva- íjj lelkű gyermekkel a pedagógus is rop j. pant nehezen boldogul, s nevelésé-éj nek eredménye igen-igen kétséges. Számos szülő elhárítja magától aéj nevelés feladatát, sőt kötelességét. JÍ „Neveljen az iskola” — mondja. Ez azx úgynevezett kényelmi állapot a fele-í} lősség áthárítása másra. Ezek a szü-J) lök elfelejtik, vagy nem gondolnak s' arra, hogy ha minden nevelő, intézményünk minden egyes tagja a végső összeesésig feszítené meg mag t, akkor sem lenne mindenki jólnevelt, mert nevel az utca is, a kocsmák kör--ü nyéke is, a kóklerek és jampecekjj* példája is, a rádió (külföldi) is. Ezt éj a sok ellenhatást pedig egyedül a pedagógusok nem képesek ellen súlyozni. Az iskola és a család közös neve lésének egyes hiányosságai mellett,!?) mégis azt állapíthatjuk meg, hogy*! igen sok történt és igen sokban fej-éj lődött az utóbbi időkben a szülők és M az iskola kapcsolata. Szinte minden:! iskolában nagyban emelkednek a éj szülői értekezleteken a részvevőkW száma- Mind nagyobb az érdeklődé a pedagógiai kérdések iránt. Jó szol y gálatot töltenek be ezen a téren az éj újságok és a Család és Iskola című«? kiadványok. Igen sok szülő rendsze-V) résén hallgatja a rádió igen értékes' j és nivós pedagógiai előadásait, vágyj j Dezséri László vasárnap déli társaéj dalmi-nevelési fejtegetéseit. Helyes [j és jó ez az út! A jövő társadalmát minden emberi »alakítja,' formálja, 'neveli,! Ki jól. i ki rosszul. Legyünk rajta, hogy aj „rosszul” minél kevesebb legyen. Erdős Emil igazgató, Decs 'íj Két villamos közt A 44-esről leléptél S a nyár, a Körúton az élet A Nemzeti s a villanyóra Egy szivfájdító állókép lett. A hangod szólt és én csak néztem Nem is tudom milyen szemedbe, ügy tettem, mintha Európa, A világ sorsa érdekelne. Járdaszigetünket a város Forró hullámverése mosta. Mitől féltem, hogy olyan gyorsan Felugrottam egy villamosra... FENYŐ LAJOS: PÁN Örök tavaszt kívánó mindig új szavú, mint napsütésben szálló röpke égi bú, ha kóborolsz e földön sípodtól rezdül rögtön sok leány szíve, hol rózsa ring majd nyáron s tünékeny csalfa álom rejtve száll ide. A fürge szél ahol jár tanyád ott virul, szemed kéjekre sóvár fák közt meglapul — mint kandi csíz az ágon — ha feltűnik a tájon halvány mosolya egy női testnek s hajló derékkal — vén sóvárgó — enyészik nyoma. Az égi nagy tekintet fénye hull reád és langy sugárban fürdet karcsú sok dryád. tevékeny játszi kézzel rejtik zenéd a fénnyel s halni soh’se tér, meyt bennünk él ha dér hull s a fákra kékes fény hull, mozdulatlan éj. Két Babits-kötet a könyvpiacon K önyvkiadóink éveken át adósak maradtak Babits műveivel. A Babits könyvek lassacskán kifejezett ritkaságokká váltak, s szülővárosának megyei könyvtárában is mindössze egykét kötetét lehetett megtalálni. Most két kiadó, az Európa’ és a Szépirodalmi, közös vállalkozásban kezdte meg Babits műveinek kiadását s a nemes vállalkozásból eddig két kötet látott napvilágot, az európai irodalom- történet és az egy kötetbe foglalt két regény, a Gólyakalifa és a Kártyavár. A vállalkozás feltétlenül dicsérendő, hisz a fiatalabbak most kezdik majd csak megismerni Babitsot, akiről eddig alig tudtak többet, mint ami az iskolai tankönyvek szűkszavú jegyzeteiből megtudható. De akaratlanul is felvetődik a kérdés, Babits irodalmi hagyatékának gondozói, Basch Lóránt, Illyés Gyula és Keresztúri Dezső, miért épp a Kártyavárral kezdték meg a sorozatot, miért épp egy elhibázott regénnyel akarják megismertetni és megszerettetni Babitsot az ifjabb olvasókkal? Nem kétséges: a Kártyavár a haladó, kora korrupt, panamista társadalma ellen tiltakozó Babitsot mutatja be. De csak a jószándék marad meg: a regényből alig hiszünk el valamit s a minden pszichológiát nélkülöző jellemábrázolás, a kacs- karingós mese, a teljesen valóiSzfnűtlen környezet egy percig sem hat hitelesen. B abits prózájáról úgyszólván alig esett szó. Kor- és fegyvertársai a feltétlen magasz- tálás hangján írtak regényei-ől is, de a régi Nyugatban megjelent recenziókból még Babitsnak is ki kellett éreznie, hogy csak hódolatról van szó és nagyon kis mértékben elismerésről. Babits előtt, akár a Kártyavár, akár a Halálfiai esetében Móricz példája lebegett: a kor társadalmi keresztmetszetét akarta megrajzolni. De ami Móricz- nál robusztus erő, gáttalanul áradó regény, az sajnos Babits- nál naívsággá válik. A Kártyavárban például alvilági alakok, betörők, prostituáltak szerepelnek. Babits minden során érzik, hogy eleven betörőt soha életében nem látott, s az elképzelés itt alig segít valamit Ezért lesz hamis a Kártyavár és ezért nem hisszük el a Halálfiai-t sem. A milyen szép néhány novellája, annyira széthulló, laza és valószínűt] >n minden regénye. Ezért csodálkoztunk, amikor a Babits-művek első köteteként épp a Kártyavárat vettük kezünkbe, mert alig hisszük, hogy ez a könyv jó bevezető lehet Babits megismeréséhez és megszerettetéséhez. Inkább tiszteletben kellett volna tartani azt az elrendezést, amelyet Babits jelölt ki az életében megjelent tízkötetes válogatott műveinél. Bizonyos mértékig ez vonatkozik az irodalomtörténetre is* amit Babits fel sem vett összegyűjtött művei közé. Voltaképp nem is irodalomtörténet ez. inkább olvasónapló, beszámoló egy gazdag élet könyvélményeiről. Ennek ellenére is sokkal nagyobb szolgálatot tesz a mai olvasónak, mint a két regény, mert bepillantást enged egy mindent átfogó kultúrába. Babitsról feljegyezték, bár kissé hihetetlenül hangzik, hogy 40 000 könyvet olvasott el életében. Az irodalomtörténet ennek a hatalmas olvasmány-anyagnak emléke és költői összefoglalása. E s még valamit. Sorozatról lévén szó, illett volna, hogy legalább a második kötet méretben és színben azonos legyen az elsővel. Azért persze nem szabad túlzásba esnünk. Az a tény, hogy megindult végre Babits műveineit kiadása, önmagában is eredmény* De úgy gondoljuk, az okos válogatás és — főleg a majd kiadásra kerülő tanulmányoknál —i a gazdagabb jegyzetanyag (amilyent Kardos Tibor készített a Dante-fordításhoz) nem fog ártani, sőt talán segít közelebb hozni a mai olvasóhoz ezt a nagy költőt. Cs. L.
