Tolna Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-02 / 28. szám

8

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

1958 i'ebroáa 2

HUMORRAL A

Törökország

— Allah növessze meg a szakállad Juszuf.

— Elég rosszmájú vagy! Inkább adj egy jó zsilett- pengét.

OLASZORSZÁG (MILÄNÖ)

— Erről jut eszembe, elfelejtettem fogpiszkálót venni.

KONGD

— Könnyű volt neki szépségversenyt nyerni, minden ékszerét magára rakta.

MEDVÉK ÉS RÓKÁK

II. Katalin orosz cárnő, férjhezmenetele előtt tudvalevőleg anhalti hercegnő volt. Mikor elutazott új hazájába, rokona, Henrik porosz herceg (Nagy Frigyes öccse) gúnyolódva intette:

— Hercegnő, ön most egész más világba megy — ott medvék fognak szolgálni önnek.

Mire a nagyszerű hölgy, aki már eléggé betelt a német udvaroncok hízelgéseivel, így válaszolt:

— Jobban szeretem, ha medvék szolgálnak, mint azt, ha rókák hajlonganak körülöttem.

PÁRIZSI TÖRTÉNET

Két filmproducer beszélget:

— Egész jó filmet lehetne készíteni Pierre Fresnay életéről. De kivel játszassuk a főszerepét?

— Hát bizony ez nagy kérdés. Fernandellel? Ga- binnel? Curt Jürgenssei?

— Na és mi lenne, ha magával Fresnay-vel játszatnánk?

— Ugyan kérlek, tudod, hogy' nem elég magas hozzá!

S. O. S.

Az ügyeletes rendőr felemelte a kagylót és jelentkezett: .Baleseti központ!”

„Kérem!” — mondta egy ijedt, reszkető hang a telefonba: — Küldjék gyorsan embereiket a Rakpart út 2 a. szám alá. Veszedelem fenyeget. Egy vad Lat hatolt be a nyitott konyhaablakon. Egyedül vagyok a házban, hozzámtartozóim színházba mentek.”

„Nyugodjék meg asszonyom” — felelte a rendőr, miközben feljegyezte a címet- „Három percen belül ott vagyunk. Zirja be jól az ajtókat és igyekezzék addig is biztonságba helyezni magát.”

„Az ajtó tárva-nyitva van” — hangzott a felelet. — „Én a lakószobában vagyok és az ellenség gyorsan közeledik.”

„Személyes ellenség?” — kérdezte a rendőrőrmester. — „Tehát ismeri? Gyorsan mondja meg, hogy hívják?”

„Nem tudom, hogy hívják” — hangzott a kétségbeesett válasz — mert egy macska”.

„Macska?” — kiabált az ügyeletes. — „Már feljegyeztük a címét és szigorúan felelősségre vonjuk, hogy ha tréfát űz velünk Normális ember egy betévedt macskáért nem hívja fel a baleseti kö pontot.”

„Én nem vagyok ember” — zokogott a hang. — „Én csak egy kis papagáj vagyok.”

körének: „Egy hegedűművész annyira szereti az állatokat, hogy az őserdő kellős közepén ad hangversenyt nekik. Gyönyörű dallamokat játszik a folyóparton, ahol a vadállatok szomjukat szokták csillapítani. Jön egy tigris, dörmögve lábaihoz heveredik és hallgatja játékát. Utána egy második, majd elefánt és párducok követik. Végül megjelenik egy hatalmas oroszlán, r-veti magát a zenészre és felfalja.

— Te disznó — támadnak rá a többiek — nem szé- gyelled magad, hogy széttépsz egy ilyen nagy művészt, aki ezenfelül a mi legjobb barátunk is!

Az oroszlán rájuk bámul és nagyothallók szokásához híven, kagyló gyanánt emeli mancsát a füléhez:

— Mit mondtok? *

A NAGY ÜR ÉS A NAGY TUDÓS

Billrothot, a híres bécsi sebésztanárt egyszer táviratilag hívták el egyik németországi uralkodó herceghez. A tanár rögtön vonatra ült és azonnal — csak úgy téü- kabatban és utazóruhában — a palotába hajtatott.

A fenséges úr hálószobájának ajtajánál feltartóztatta a tanárt az udvarmester és ijedt arccal kiáltott fel:

— De tanár úr, az isten szerelméért, frakk nélkül? A fenséges úr megsértődik és mit fog szólni az udvar?!

A híres orvos nyugodtan megfordult és kisietett a palotából. Az udvarmester utána szaladt:

— De tanár úr, a fenséges herceg. •.

— Majd elküldöm a hercegnek az új frakkomat — mondta gúnyosan Billroth —, talán az is meggyógyítja.

EGYENLŐSÉG

Euklides, a modern mennyiségtan megalapítója, geometriára tanította Ptolomeus egyiptomi királyt. A királynak kissé nehezen ment a fejébe a tudomíny, türelmetlenkedni kezdett és végre így szólt a tudóshoz:

— Nagyon döcögős ez az út, amelyen végigcipelsz. Nincsen valami könnyebb módja a tanulásnak?

Mire a tudós büszke fölénnyel válaszolt:

— A tudáshoz még a királyok sem juthatnak más úton, mint a többi halandók.

A tekintély

Csehák Jutka a tolnai gimnázium KlSZ-szervezetének titkára. Negyedik osztályba jár. Nem túlzók, ha azt írom róla, hogy büszkék rá az iskola tanulói, s még a tanári kar is másképp tekinti őt, mint egy másik diákot. Mert egy kicsit különös diák. Azért különös, mert ritka tehetsége és szervezőkészsége van. A diákok, ha valamilyen problémájuk van, hozzá fordulnak tanácsért, s ő szívesen segít nekik. Jellemzője az is, hogy az életben nyitott szemmel jár és észreveszi, hogy hol segíthetne valamit, vagy diáktársaival közösen hol végezhetnének valamilyen hasznos munkát. Nevét a községben is ismerik... Legutóbb diáktársaival együtt egy vak ember megsegítésén fáradoztak. Elvitték orvoshoz, s amikor kiderült, hogy az orvosi tudomány már nem tud rajta segíteni, lépéseket tettek annak érdekében, hogy nyilvánítsák 100 százalékos rokkantnak és részesítsék segély ben... És hasonló eseteket említhetnénk régebbről is...

Beszélgettem az egyik tanárnővel s amikor megkértem, hogy mondjon valamit Csehák Jutkáról, így jellemezte:

— Megbízható, szorgalmas, egyenes jellemű...

E pár szónál többetmondóan akkor sem jellemezhette volna, ha fél óráig beszél arról, hogy milyen jó tanuló, milyen jó szervezőkészsége van és hányszor felelt jelesre az idén.

Létay Menyhért igazgató már említette egyszer ezt a diákját. Büszkén beszélt róla, mint az apa, gyermekének valamilyen sikeréről. Akkor mondta, hogy ez a diákja már órákat is vezetett le néhány osztályban ... Most ismét hozzá fordultam kérdésekkel a KISZ titkárral kapcsolatban.

— A Csehák kartársnőről van szó?

— Nem! — Szabadkoztam. — A KISZ titkárról, aki diák létére már órákat adott. — S már kezdtem kényelmetlenül érezni magamat, arra gondolva, hogy régebben talán félreértettem amit mondott.

— Igen, igen, róla. Mi csak úgy emlegetjük magunk között, hogy kartársnő. Csehák kartársnő ...

... A történet úgy kezdődött, hogy megbetegedett a biológia szakos tanárnő, — jelenleg is beteg — s óráit Csehák Jutka tanuló vezeti le. A diák eljár a tanárnőhöz, megbeszélik az anyagot, felkészül az órára 6s levezeti ... Felelteti a diákokat, osztályoz, s osztályzatát a diákok éppen úgy elfogadják, mint a tanárok.

— Van olyan nap, hogy öt órát ad le. Voltam óráján én is, — mondja az igazgató — s csak egy kis taktikai hibát tapasztaltunk az óravezetésben. Két diákot kihívott a táblához, egy harmadikat pedig a katedránál feleltetett és úgy helyezkedett el, hogy a táblánál álló diákokat nem láthatta ... Ehhez rutin kell, amivel 6 természetes, még nem rendelkezik. ... Egy igen érdekes eset történt a harmadik osztályban is. A csontvázról tanultak éppen és a kéz csontjait magyarázta. Amikor a kéztő- csontokhoz ért, megjegyezte a diákok felé: „ezeknek a neveit nektek nem kell tudni” és felsorolta valamennyinek a latin nevét. A diákok csodálkoztak és elismerő pillantásokat váltottak egymás között... Ez az eset, mint KISZ titkárnak is növelte a tekintélyét. A diákok felnéznek rá, látják, hogy többet tud, mint ők. Politikai képzettsége is nagyobb a többi diákénál. Faddon pártiskolat oktatáson vesz részt. De ezek az elfoglaltságok nem rontják tanulmányi eredményét... Pedagógiai pályámon még csak egy ilyen diákkal találkoztam, aki engem kifogástalanul helyettesített közel egy hónapon keresztül. Most bányamérnök hallgató az illető.

— Csodagyerek — jegyeztem meg...

— Nem! Nem csodagyerek. A nevelés eredménye. És arra törekszünk, hogy minél több ilyen diákot neveljünk.

B G.

Leányszöktetés

Amikor mesélték nekem az esetet, a leány már „biztonságban” volt. Először Dombóvárra szöktették a leányt, de kezdett napvilágra kerülni a dolog és tovább szöktették Bonyhádra egy autóbuszon. A szök- tetés oka még nem volt teljes egészében tisztázva, amikor a hatóságok tájékoztattak bennünket az esetről- Volt olyan gyanú is, hogy féltékenységből és bosszúból tették. Ugye, milyen különös? A leányszök- tetések oka a regényekben, régi me- ségben mindig a szerelem volt és most, amikor élő példa van a leány- szöktetésre, kiderült, hogy az ok: rossz emberi tulajdonság. Pedig a szemtanúk szerint igen csinos, szépen öltözött, bájos a leány, ső„ jómodorú, ami pedig az életkorát illeti, ha jól emlékszem a tájékoztatásra, már elmúlt tíz (10) éves.

A történethez — amelynek hiteles aktái a dombóvári hatós-goknál megtalálhatók — tudni kell a következőket: adva van egy család, ahol három leány van és egy férfi, akinek nősülési szándékai vannak- A férfi a három közül kiválasztja a középsőt — szerelem, majd házasság lesz a dologból. A házasságból pedig egy kisleány. Telik az idő, a családot egy tragédia éri — az anya tízéves hazassag után meghal, s o,t. marad a kislány árván. A kisleányt a nagyszülők, az elhúnyt édesanya szülei nevelik, a férfi belegyezésével. Közben mit tesz a sors, az özvegy ember „kiszemeli” magának elhúnyt feleégének a húgát és feleségül veszi. Eddig még rendjén is lenne a dolog — gondolhatná az ember —, de nem ezt gondolja a még pártában levő idősebb testvér. Irigykedni kezd húgara, bosszút akar állni az apán — talán azért, hogy nem őt vette feleségül és mivel mást nem tud tenni, elhatározza anyjával együtt, hogy a leányt elidegenítik az édesapjától és a mostohaanyjától. Mindent elkövetnek, hogy a gyermeket a szülők magukhoz szoktassák, „babusgatj k”, „kedveznek” neki és ugyanakkor a szülők ellen bujtogatják. ,

Az édesapa végül kénytelen volt a bírósághoz fordulni gyermeke ügyében. A bíróság természetesen az apának ítéli a kisleányt, hiszen ki lenne jogosultabb a gyermekhez^ mint a saját édesapja. A kisleány Vissza is kerül az apához, de az „anyós” és a nővér ebbe nem nyugszik bele, továbbra is igyekeznek elidegeníteni, magukhoz csalni az apától a leányt. Kihasználják az olyan eseteket, amikor az apa — kötelességéhez híven — néha megfenyíti a leányt és azt mondják neki: „gyere hozzánk, ott nem lesz ilyenben részed”. Sikerül is elszöktet..iök egy alkalommal a szülői háztól a kisleányt. Az apa rohan a hatóságokhoz, hogy segítsenek rajta, ne engedjék, hogy illetéktelenek — a bírósági határozat ellenére is — beleavatkozzanak családi ügyeibe és elrabolják tőle sajat gyermekét. A hatóságok sietnek az „anyós” (Dombóváron lakik) lakására, keresik a gyermeket, de az „anyósék” elrejtették valahova, azt mondjak, elment játszani és nem tudjak, hol van- A kisleányt —, hogy a hatóságok meg ne találják — időközben Bonyhádra szöktetik. Itt pedig — sajnos — akad ember, aki „biztonságba” helyezi a leányt s a szöktető védelmére kél.

Eddig a történet. Az ügyészség és a rendőrség eljárást folytat az ügyben és nyilván meg is torolják majd a szöktetés részvevőit. Nem tudni, hogy mi lesz az ítélet, de ettől függetlenül, el kell mondani egy megjegyzést. Az „anyós” és a „nővér” azt mondják, hogy a gyermek érdekében tették mindezt, nagyon szeretik a leányt. Vajon milyen „érdek” és „gyermekszeretet’’ az, amikor bárki is a szülőtől veszi el a gyermeket és igyekszik felbujtatni ellene? Aki képes ilyen cselekedetre, annál nyoma sincs a gyermek szeretetének, mert az éppen a legértékesebbet, a gyermek egyéni jövőjét teszi tönkre. Ezért csak azt mondhatjuk, hogy a törvény szigorával is le kell sújtani az ilyen személyekre.

Bőd*