Tolna Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-19 / 16. szám
8 TOl,NA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 január It. VASÁR1VAPI HUMOR HAJÓTÖRÖTTEK — Megöl bennünket az unalom ezekkel. Még kártyázni sem tudunk... KOCSMAI ISMERETSÉG — Mondja, maga mindig dadog? — Nem k ... kérem, csak ha b ... beszélek. KOCSMAI VESZEKEDÉS UTÁN DUDÁLNI TILOS! — ... és beverték a fejed? (Kép szöveg nélkül) — A, dehogy! Bokánrúgtak, csak felcsúszott a kötés. HIDEG SZOBOR... FENYEGETÉS — Sárika, ha nem lesz az enyém, azonnal vízbe- fojtom magam. SlVERSENYEN — Megtetszik engedni, hogy kissé megmelegedjem? GYEREKSZÁJ A kis Karolina elcsúszott a konyhakövön és leült — Mondtam neked, te ökör, hogy a másik dombra a földre. Pillanatnyi meghökkenés után elkiabálta állítsd a célzászlót. magát: — Milyen szerencse, hogy nem vagyok tányér. BECSÜLET Garricktól, Anglia feledhetetlen nagy színészétől megkérdezték egyszer: — Mit ért ön tulajdonképpen becsületesség alatt? — Egyszerűen azt — felelte Garrick —, hogy ne avatkozzunk bele olyan dolgokba, amelyekhez semmi közünk. TANULÉKONYSÁG — Áztán San Jüanba utaztam... — Vigyázz, a „j”-t „h”-nak kell ejteni, tehát nem San Juan hanem San Huan. — Persze persze. Szóval két hónapig maradtam ott, húniustól húliusig... SZERÉNYSÉG — A zseni mindig szerény, — mondja a filmsztár. — Vannak például pillanatok, amikor majdnem kételkedem benne, hogy én vagyok a világ legnagyobb színésze. ŐSZINTESÉG Egy neves orvost ünnepi vacsorára hívtak. — Látják hölgyeim — mondta az orvos az asztalra mutatva —, ennek egyharmada is bőven elég lenne az önök életének fenntartásához. — És a másik kétharmad? — kérdezte az egyik hölgy. Mire az orvos hamiskásan mosolyogva: — Az biztosítja a mi megélhetésünket... TUDÁSSZOMJ — És kitől örökölte a gyerek ezt a nagy tudásszomjat? — A tudást tőlem, a szomjat a férjemtől... PIMASZSÁG — Mondja kérem, nem nagyon vén ez a marhahús? — Kérem, nem kaptuk meg a hússal együtt a marha születési bizonyítványát... o r D i r r a lat 1 $ I ft Minálunk is megtartották Az országos szép szokást, Bírálattal egybekötve A kadarka kóstolást. Tavaly már e nemes léből A hordókba is jutott, Lássuk hát a Bakta, Csatár És Előhegy mit tudott. A mintákból hamarosan Száznál több is összegyűlt Tanácsházán a bizottság Erre nyomban összeült. Jóbarátnak és a bornak, A magyar, ha keresi, Lelkét, színét, tiszta ízét Asztal mellett megleli. Karcsú talpas poharakban Tündökölt a hegy leve, Kilenc komoly férfiember Barátkozott el vele. Négy ebből a borszakértő, Végezte az iskolát, A másik öt keménykezű, Nem hagyta el a kapát. Felügyelőt vette körül Vezérként ama csoport, Emezeké Józsi bácsi, A hallgatag paraszt volt. Amíg tartott a bírálat Azon a két napon át, Felügyelő vezette a Vélemények fonalát. Irgalmatlan győzte szusszal Percig nem volt lankadó Lássa, hogyan kell bírálni, A többi, a hallgató. Szólott — kedves barátaim Legyünk tisztában eggyel: A szekszárdi nemes kadar ötven pontig mehet el. Bizottsági tagok előtt Papírlap és ceruza, Az árkusos rubrikákra Vonalazott rubrika. A fejlécre begépelve Tisztaság, szin, íz, zamat, Pontba foglalt vélemények Sorakoztak ezalatt. A bíráló ízlésére ft Van az bízva és ezért, Pontokban kell kifejezni Borokról a véleményt. Rubininál is szikrázóbbnak Kell, hogy legyen a hatos. Tízig mehet a bársonyos, Mélytüzű, nem zavaros. Ha bódultán csettint a nyelv Fűszeresen lágy ízre, Legfeljebb még kettőt lehet Reá tenni a tízre. Telítve* az ízlelő szerv A felséges zamattal? Hozzáértő megfejeli A tíz pontot még hattal. Némán folyó művelet ez, Összeadás, kivonás, így derül ki, hogy a borról Milyen az összbenyomás. Miután a kadarkákat Részekben is megmerték, Az utolsó rovat alján Kialakult az érték. A kétnapos bírálatnak A vége, hogy mi lett? Jegyzőkönyvek aláírva Tíz példányban, kelt. mint fent. Nem akarlak becsapni én Téged kedves olvasó, Nem hiszed azt_el úgy sem, hogy Szónoklatról nem volt szó. Elhangzott bíz egv ragyogó Lendületes szónoklás, Mivel hogy ez már minálunk Ősidőktől ígv szokás, íme — mondd a felügyelő Bizonyítja az adat, Hogy ennyi bort elbírálni Nem egy könnyű feladat. Beszédére pontot téve, Kimerültén ekép szólt: — Bizony kedves gazdatársak A mi munkánk nehéz volt. Józsi bátyánk hörpint egyet. Poharába belenéz. — Barátom Ön nagyon téved. Ezt, kapálni volt nehéz. SZÁSZY SÁNDOR Miért nem megy úgy, mint azelőtt? A KISZ jelenlegi Évekkel ezelőtt jólműködő ifjúsági szervezet tevékenykedett a községben. Ma viszont csaknem névlegesen működik az ifjúsági szervezet. Mj az oka ennek? Mi az oka, hogy az azelőtti szervezeti élet manapság ismeretlen a majosi fiatalok között? Az okokat kutatva, többféle magyarázatot is kapunk erre. Az egyik ok, ami általában minden szervezetben megtörténik és megtörtént azelőtt is, az, hogy a fiatalok megnősülnek, férjhezmennek, s ezzel egyidejűleg kiválnak a szervezetből. Azok közül az ifjúsági vezetők közül, akik a DISZ idejében jól dolgoztak, s ennek eredménye a jólműködő szervezet volt, megházasodtak, és azzal az indokkal, hogy ők már „kiöregedtek”, nem vesznek részt a KISZ munkájában. Egy másik ok az, hogy Majoson megfogyatkozott a fiatalok száma, 1956 októbere után jónéhá- nyan elhagyták az országot. A Kommunista Ifjúsági Szövetségnek a községben 11 tagja van és ezt a tizenegy fiatalt sem lehet ösz- szefogni. Nem azért, mert a fiatalok nem akarnak a szervezetbe menni, egyáltalán nem. Az ok igen egyszerű. A tizenegy fiatal különböző munkahelyeken dolgozik, különböző műszakokban. Hidason, Szászváron, Mázán dolgoznak a bánvaüzemek- ben. Héija István, a titkár, például a bonyhádi cipőgyárban dolgozik. Még jó, hogy a szervező titkár, Szűcs István, otthon van, az ő munkahelye a vajüzemben van. így aztán a fiatalok legjobb akaratuk ellenére is legfeljebb csak vasárnap találkozhatnak. Annak, hogy a majosi ifjúsági szervezet nem tud megfelelő munkát végezni az elmondottakon kívül, az az oka, hogy a felnőttek nem érdeklődnek a munkájuk iránt. Szívesen sportolnak a majosi fiatalok is, futballcsapatuk van, szurkolótáboruk azonban alig van, és bizony, rosszul esik hallani nekik az olyan véleményeket: helyzete Majoson — Nem vagyok én ezekre kíváncsi. Elmegyek Bonyhádra, vagy Nagymányokra, sokkal jobb mérkőzéseket látok ott. Ezt tudják a majosi fiatalok is, viszont anyagi támogatást is jelentene számukra, ha a szurkolók megelégednének az otthoni mérkőzésekkel. Mindezeken felül a legszámottevőbb ok az, hogy a pártszervezet nem törődik azzal, hogyan tevékenykedik az ifjúsági szervezet. Tatár Lajos elvtárs, a KISZ járási titkára mondotta el ezt a megállapítást: — A helyi pártszervezet nem foglalkozik 'úgy a fiatalokkal, mint kellene. Amikor például a KISZ Országos Konferenciájának anyagát tárgyalták meg, a pártszervezettől senki nem vett részt a gyűlésen. Pedig várták a fiatalok, hogy valaki a párt nevében hasznos tanácsot ad nekik, mit és hogvan kellene megvalósítani. Nem azt várják, hogy a pártszervezet mindent a ..szájukba rágjon”, de útmutatást várnak — amit a párt- szervezet nem ad meg. — Most a KISZ járási bizottság foglalkozik a majosi ifjúsági szervezettel, — mondja Tatár elvtárs. — Megpróbálunk nagyobb segítséget adni, reméljük, sikerül megváltoztatni ezt a helyzetet. Szűcs István szervezőtitkár résztvett a lengyeli tanfolyamon, tapasztalatokat gyűjtött, hogyan lehet megjavítani a szervezet munkáját. Ehhez akarunk segítségét adni. A majosj fiatal pedagógusok segítségére is számítunk, akik — érthetetlen okokból — még távol tartják magukat a szervezettől. A pedagógusok közül egyedül Kedves Henrik iskolaigazgató az. aki elfoglaltsága mellett a fiatalokra is szentel időt. Azt akarjuk elérni, hogy ne csak az iskolában foglalkozzanak a gyermekekkel, hanem az ifjúságnak azzal a rétesével is, amelyik már kikerült az iskolából.
