Tolna Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-19 / 16. szám

198# január 19. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG Ä Jcsnyaiak Bőröksége n A felszabadulás után sok „örökö­se” akadt Janyapusztán a Szemző uraságnak — volt cselédei. Pedig nem végrendeletben hagyta rájuk a föld­jeit. Igaz, ha őrá lett volna bízva, másként végrendelkezett volna, de az „örökösök” nemvoltak kíváncsiak a véleményére. Éppen eleget dolgoztak neki, miért ne rendelkezhetnének ők azokkal a földekkel, amelyeket ad­dig is ők munkáltak. Az „örökösök” a föld mellé házakat is örököltek Szemző uraságtól. De milyen háza­kat? Olyanokat, amelyek valósággal kiáltó példái voltak a cselédnyomo­rúságnak. Rozzant nád- és fazsin­delytető, közös konyha, amely a cse­lédek közti perpatvarok melegágya volt —, de nem is kell ezt annyira részletezni. Nagyon sokan vannak még, akik hasonló körülmények kö­zött éltek, a maguk bőrén tapasztal­ták, milyen is a cselédsors. A földosztás után sok gond sza­kadt Varga Mihály bácsi, Szilágyiék, Révészék, és a többiek nyakába. Sok mindenre kellett kiadni a pénzt és arra nem futotta, hogy a fejük fe­lett a fedelet rendbehozzák. Az „örökség” maradt továbbra is a kö- zöskonyhás lakás, egyre jobban foszladozó tetővel. Egyszer aztán úgy határoztak a janyaiak, hogy termelő­szövetkezetet alapítanak, közös erő­vel könnyebben boldogulnak, köny- nyebben eltüntetik az „örökség”, a cselédsors nyomait. Ezért is nevezték el a szövetkezetét „Uj Élet”-nek. Aztán jött 1956 október, az ellen- forradalom. A szövetkezet tagjainak egy része kifelé készülődött, min­denki azt várta, hogy felbomlik, szét­szóródik a szövetkezet. Csak akkor kezdett kilábalni még a gazdasági bajokból, amelyekbe az előző vezetés vitte, nem ment úgy minden, aho­gyan szerették volna. A józanabbak, az előrelátóbbak azonban úgy lát­ták, maradniok kell, fenn kell tar­tani a szövetkezetét, úgy sokkal több re mennek. És ők győztek. Nem bőm lőtt fel a szövetkezet, sőt a kilépet­tek közül is többen visszamentek alig egy-két hónap múlva. És az élet azokat igazolta, akik­nek nem ingott meg a jövőbe vetett hite. Nem volt könnyű az elmúlt év, de az erejükből tellett annyira, hogy javítsanak a helyzetükön. Mert az „örökség” majdhogynem a nya­kukba szakadt már a szó szoros ér­telmében. Egy-egy eső után egyre gyakrabban fordultak meg az irodán, vagy szólították meg az elnököt munka közben. — Elnök elvtárs, kellene már va­lamit tenni ezekkel a lakásokkal. Igen, tenni kellett már valamit, mert az idő ugyancsak eljárt az öreg, rozzant, hajdani cselédlakások felett. A múlt év tavaszán már látta a szövetkezet vezetősége, hogy ezt helyzetet tovább tartani nem lehet, mert ebből ered az elégedetlenség forrása. Épületanyagot kellett besze­rezni, ami nem volt éppen köny- nyű. A termelőszövetkezet vezetői járták a különböző szerveket, még Budapestet is megjárták, hogy tető­cserepet és más anyagot kapjanak, amiből megjavíthatják a lakásokat. A sok utánjárás végülis eredményt hozott. Megkapta a szövetkezet a szükséges anyagot, többek között a 15 000 tetőcserepet. Megkezdődött a tatarozás. Négy épületről, két nádasról és két fazsin­delyesről dobták le a rozzant tetőt és raktak rá új, piros cseréptetőt. Ezzel egyidejűleg Szemző uraság „ha gyatékát”, a közöskonyhákat is meg­szüntették. Válaszfallal kettéosztot­ták a nagy, hodályszerű közöskony­hákat, és most mindert családnak külön konyhája, éléskamrája van. Csupán egy közöskonyha maradt még, — egyelőre. Tavasszal ezt is kettéosztják, a villanyt is ennek meg­felelően szerelték már be. Négy házon virít már új, piros cse­repes tető a roggyant, régi tető he­lyett és hét család, Antlfinger Jó­zsefék, Röss Ferencék, Rácz Fe- rencék, Oberlender Sándorék, Szi­lágyi Istvánék, Varga Mihályék, Ko­vács Gyuláék jobb, rendesebb la­kásban laknak. A nyolcadik lakást is helyreállították. Az most üresen áll, amíg nem jelentkezik újabb tag fel­vételre a szövetkezetbe. (Sőt, már van is jelentkező.) A házak tatarozása 152 000 forintjába került a szövetke­zetnek. A hajdani cselédlakások megvál­toztak már kívülről is, belülről is, de többen már kifelé vágynak belő­lük — saját házukba, öten — Kovács József, Fritz Ádám, Oberlender Sán dór, Szekeres István, Szalai Jenő — akarnak az idén saját házat építeni. Csak arra várnak, hogy megkapják a házhelyeket, amelyeket évekkel ez- , előtt már kimértek egyszer. — Hogyan és miből akarják fel­építeni a házakat? — kérdezzük Sza­lai Jenőt. — Természetesen közös erővel — válaszol. — A szövetkezet lebont két rozzant épületet — helyreállításuk már többe kerülne, mint az új és a kikerülő tégla, épületanyag egy részét kedvezményes áron megvásá­rolhatjuk. Azonfelül segítünk egy­másnak az építkezésnél, így keve­sebből kikerül az építkezés költsé­ge. Akarunk felvenni OTP-kölcsönt is. Úgy szeretnénk, ha az ősszel már be is költözhetnénk ... — És azért merünk belefogni ilyen nagy vállalkozásba, mert a jövede­lem is hozzásegít bennünket a ház­építéshez. Tavaly 42,71 forint volt egy munkaegység értéke, pedig sok régi adósságot kellett kifizetnünk. Erre az évre 43,45 forintos munkaegysé­get terveztünk, amelyből 28 forinton felül lesz a készpénz. Janyapusztán egyre kevesebb em­léke marad a múltnak. Azon vannak akik ott élnek, hogy mielőbb elfe­lejtsék ... Bognár István Betörő, aki sosem „lopott“ el semmit Ha szellemes betörő-históriát aka­runk hallani, nem kell mindig át­olvasni a világ sajtóját, néha még itt, Tolna megyében is akad. Kis- mányok községben a következő eset történt: Köztudomású, hogy Papp János polgártársunk szerfelett kedvelője a boritaloknak, olyannyira, hogy még „minőségi kifogásai” sem szoktak lenni. Szerinte, mint mondani szok­ta, nincs rossz bor, csak rossz bor­ivó. így aztán nem is válogatott a borokban, de még a megszerzési for­májában sem. Ha pénze nem volt a borvásárláshoz — többnyire így szo­kott lenni — szerzett pénz nélkül. Ehhez is megvolt a maga kialakult módszere: betört valamelyik tanyá­ba. Talán életében sem lopott még semmit, de bort, azt már igen. Azaz bocsánat... Erre sem illik rá min­den tekintetben ez a szó, hogy lo­pás. mert tulajdonképpen nem vitte el, legtöbb esetben,hanem csak meg­itta. Megivott annyit, amennyi bele­fért a gyomrába és utána tovább- állt... Ha ismét megszomjazott, fel­keresett és feltört egy másik ta­nyát. Persze az is előfordult, hogy egy pincében egy nap alatt három­szor megjelent és teletöltötte borral — a gyomrát. Illés Béla , „Szkipetárok” című művét a Magvető Kiadó adta ki ügy látszik azonban, időközönként megszólalt a „lelkiismerete”, pró­bálta „csökkenteni” a betörések szá mát, mégpedig azáltal, hogy később már egy kis „tartalékot” is vitt ma­gával. Talált a pincében egy 10 li­teres kishordót, teletöltötte és elvit­te. Mikor kiürült, „becsületesen” visz szavitte a kishordót... Ami pedig „betetézi” az érdekessé­gek sorozatát, a saját pincéjében lep­lezték le. A dolog úgy történt, hogy bérbeadta egyik ismerősének a ta­nyát. A bérlő ott tartotta a borát — hiszen ezért bérelte, Papp János pe­dig egy szép napon felszedte a te­tőcserepeket és a padláson keresztül bemászott a pincébe. Természetesen othonosan érezte magát, ismerte a pince minden zegét-zúgát s így a bort sem kellett sokáig keresnie. Meg találta, talált hozzá egy gumicsövet is. Leült a hordó mellé és a csővel szívni kezdte feneketlen gyomrába a bort. Közben elszívott egy-két ciga­rettát is, a gumicső pedig öntötte öblös torkára a hegy levét. Talán mondani sem kell, Papp János be­rúgott úgy, hogy talán maga sem emlékszik ilyen alapos berugásra. Annyi ereje azonban még volt, hogy elindult „hazafelé”. Fel is mászott a padlásra, hogy onnét a tetőn ke­resztül tovább menjen, de a pad­lásról már nem tudott tovább men­ni, nem volt hozzá ereje. Elaludt, el­nyomta a jó és „olcsó” bor. Szerencsétlenségére időközben a bérlő is meglátogatta a pincét. Ész­revette, hogy a tetőcserép nincs a helyén, mindjárt sejtette, hogy itt járt valaki és a padláson meg is ta­lálta a „valakit”. Persze felébresz­teni nem tudták, olyan mély álomban volt. Lift sem volt, amivel könnyen leszállíthatták volna a padlásról, vé­gül egy kötelet kötöttek a derekára és azzal engedték le. A rendőrség pedig őrizetbe vette. Jelenleg is börtönben ül, várja az ítéletet. „Szakértők” szerint ebben az újabb otthonában majd minden való­színűség szerint leszokik erről a gyengéjéről. BODA Madárv édel mi verseny ... A madárvédelem népszerűsítése és fejlesztése érdekében a bonyhádi is­kolák biológiai szakkörei madárvé­dő versenyre hívják ki a bonyhádi járás valamennyi iskolájának tanuló­ját. A verseny feltétele között sze­repel többek között, hogy melyik is­kola tanulói állítanak fel legtöbb ma­dáretetőt és fészekodút. (A tanulók létszámának arányában.) A verseny értékelése és a jutalmak kiosztása március első felében lesz. A nyertes iskoláknak a díjakat, — melyet a bonyhádi biológiai szakkör készít — Bonyhádon adják át ünne­pélyes keretek között. Első díj egy tükrös lepkedoboz- készítmény, második díj egy kitö­mött házinyúl, harmadik egy kitö­mött galamb és varjú, negyedik egy doboz rovarkészítmény, ötödik díj pe dig egy (100-as) herbárium. D---------­o---------­------------------------------:----------------------------­HÍREK — ~o| Várható időjárás vasárnap estig: felhős idő, több helyen eső, havas­eső, a hegyeken havazás. Mérsékelt, majd megerősödő nyugati, északnyu­gati szél. A hőmérséklet egyelőre alig változik. Holnap Nyugaton már csökken. Várható legmagasabb nappali hő­mérséklet vasárnap egy—négy fok között, távolabbi kilátások: hidegebb idő. — Ügyeletes orvos 1958 január 19-én: Dr. Ferenczy József. Rákóczi utca 19. Telefonszáma: 25—50. — A szedresi kultúrcsoport ma este mutatja be Molnár Ferenc: „Doktor úr” című vígjátékát. Az elő­adás iránt nagy az érdeklődés. — A bonyhádi járási KlSZ-bizott- ság és a járási népművelési osztály erre az évre is meghirdette a járási kulturális seregszemlét, ének, tánc és zeneszámokból, szavalatokból és színjátszásból. A körzeti bemutató­kat februárban, a járási bemutatót március második felében rendezik meg. A seregszemlére való beneve­zések már megkezdődtek. A nevezési határidő január 25. — A Lengyelben megtartott hat­napos KISZ-tanfolyamon 31 fiatal vett részt a bonyhádi, dombóvári és a tamási járásból, nagy többségük­ben alapszervi titkárok és vezető­ségi tagok. — Dunaföldváron 100 000 forintos költséggel az idei évben tovább foly­tatják a vízvezetéképítést. — Ma este Németkéren mutatja be az Állami Faluszínház Lilian Hell- man amerikai írónő: „A kis rókák” című színművét. — A MEZÖSZÖV már a várható tavaszi forgalomra készül fel. A Bonyhádon, Pakson levő mintabol­tokat ellátták megfelelő mennyiségű mezőgazdasági kisgéppel, a dombó­vári mezőgazdasági szaküzletet a dunaföldvári 95. sz. Népboltot ha­sonlóképpen. — A megye állami gazdaságai ki­lenc és fél vagon aprómagot termel­tek az elmúlt évben. Ebből fedezik a saját szükségletüket, a többit pe­dig átadják az államnak. — A Dombóvári Fűtőház a múlt évben 1 millió 200 000 tonna túlsúlyt továbbított. Ebből 1200 darab ezer tonnás szerelvényt lehetne összeál­lítani. — A Tanácsi Építőipari Vá'lalat üzemi konyháját az elmúlt napokban 5000 forintos költséggel „gépesítet­ték.“ Burgonyahámozót és villany- meghajtásos darálókat vásároltak. — Öc ény községben 50 taggal mű­ködik az ezüstkalászos gazdatanfo­lyam. A szakelőadásokat Szakáll László községi mezőgazdász, a szám­tani és egyéb előadásokat pedig Zsigmond Ferenc pedagógus tartja. — A Gerjeni Állami Gazdaságban az elmúlt évben 200 000 forinttal ha­ladta meg a tervezettet a gyapjúter­melésből származó bevétel. ISmikor már a tanács sem tud segíteni... (X) Nagydorogon történt most, tél­víz idején. Még jóformán meg sem virradt, amikor özv. Juhász Józsefné László nevű fia már kopogtatott Ko­vács István ajtaján, aki még ágy­ban volt. Kovács István nem tudott segíteni. Utána Bódai Mihályhoz ment, akiről tudta, hogy szintén fog­lalkozik biztosítási dolgokkal. Ko­vács István és Bódai Mihály is szí­vesen segítettek volna, mert özv. Ju­hászné szegény és jó asszony, nin­csen ellensége a faluban, de hiába... Özv. Juhász Józsefné ezután a ta­nácselnökhöz fordult. Sajnos senki se tudott segíteni. Özv. Juhász József- nének leégett a fél háza. Azelőtt minden évben volt biztosítása. Csak éppen most nem. Pedig az elmúlt évben is felkeresték. Akkor megta­karított 33 forintot. Sajnos, most sok­ba kerül számára ez a tavalyi meg­takarítás. JÓ TUDNI Rövidesen befejezik a postán a fővárosi új távbeszélő névsorral kapcsolatos tennivalókat. Jelenleg a próbanyomások ellenőrzésénél, a hibák kijavításánál tartanak. Ez­zel egyidőben a Kossuth Nyomdá­ban megkezdték a végleges név­sor első betűihez tartozó nevek nyomását. Az a és a b betűs olda­lakból már ötvenezret-ötvenezret nyomtak. * Az év elején önállóvá lett Föld­művesszövetkezeti Könyvterjesztő Vállalat a Mezőgazdasági Könyv­kiadóval együtt új sorozatot indít, a népszerű kincses könyvek me­zőgazdasági kiskönyvtárát. A tér- vek szerint az új szakkönyvsoro­zat minden kötetét tíz forintos egy­ségáron árusítják a földművesszö­vetkezetek és a vállalat háromezer falusi könyvterjesztője. A sorozatban tudósok, mezőgaz­dasági kutatók adnak olvasmá­nyos tájékoztatást egy-egy üzem­ág legfontosabb tudnivalóiról, a kevéssé ismert új termelési mód­szerekről. Megállapították a sertés, juh tenyész-apaáJlatok árát A földművelésügyi miniszter nem­rég megjelent rendeletében a sertés és juh tenyész-apaállatok árát a kö­vetkezőkben állapította meg: A felvásárlásra kerülő elit törzs­könyvezésű tenyészsüldők ára kilo­grammonként 35, I. osztályú törzs­könyvezetteké 30, II. osztályú törzs­könyvezett kansüldőké pedig 25 Ft. A törzskönyvi felügyelőségek iga­zolása alapján az eladott állatok származásától függően felár is jár a tenyésztőnek. A felvásárlásra kerülő törzsköny­vezett tenyészkosokért és kostok- lyókért a következő árat kell fi­zetni : elitrekord törzskönyvezésűért 38.40, elitért 28.80, I. osztályúért 22.40, Ií. osztályú törzskönyvezett­ért pedig 19.20 forintot kilogram­monként. Növendékkos elitrekordnak nem minősíthető. Ezek az árak a szabvány előírá­sainak megfelelő törzskönyvezett törzskönyvi ellenőrzés alatt álló, il­letve ilyen szülőktől származó te­nyészállatokért fizethetők. A méhek tisztuló kire­pülése Az enyhe, tavaszias idő hatására a méhészek legnagyobb örömére meg kezdték a méhek, az úgynevezett tisztuló kirepülést, amelynek az a célja, hogy a méh megszabaduljon a potroha hátsó végébe felgyülemlett salaktól. Az első kirepülést gondosan meg kell figyelni, amelyik család nem repül lei, azt a röplyukon át meghallgatjuk, a kaptár oldalát meg- koppintjuk és ha erre a méhcsalád erőteljesen felzúgó hangot ad, utána pedig azonnal elhallgat, akkor nincs hiba. Ha azonban a család tartósan zúg, akkor valószínűleg anyátlan, vagy vízhiányban szenved. Az anyát­lan családban a fészek megbomlik, a méhek úgy mászkálnak a lépeken, mintha az anyát keresnék. Ezen úgy segíthetünk, hogy az anyátlan csalá­dot anyás családdal egyesítjük, vagy anyásítjuk. Ha vízihány miatt zúg a méhcsalád, akkor a fészek közelében adjunk egy kis itatóba vizet, vagy langyos cukros vizet öntözzünk egy-két lépbe és ezt függesszük a méhcsomó köze­lébe. Hol lesz vásár? Január 20-án, hétfőn országos ál­lat- és kirakodóvásár: Mohács. Ja­nuár 22-én, szerdán: Hőgyész. Január 24-én, pénteken: Kaposszekcső.

Next

/
Oldalképek
Tartalom