Tolna Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 283-306. szám)
1957-12-15 / 295. szám
/ 1957 december 15. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAÜ 3 Eldőlt-e már hazánkban As új párttagsági könyv a 99ki kit győz le66 — lenini kérdés ? adminisztratív eszközökkel megoldani. Az iparban 1927 végére dőlt el a kérdés. A mezőgazdaságban, s ezen keresztül most már az egész népgazdaságban a kérdés végleges megoldásáról még később, csak a szocializmus győzelmével beszélhetünk. MI A HELYZET NÁLUNK? Politikai téren már 1948-ban eldőlt a „ki kit győz le", amelynek előfeltételei éveken keresztül érlelődtek. Létrejött a proletárdiktatúra, győzött a forradalom. Gazdasági téren azonban egészen más a helyzet. Igaz az, hogy az iparban túlnyomó részt az az állami szektorok tartják kezükben a termelést, az irányítást, de itt is találunk — bár elenyésző arányban — magántőkét. A mezőgazdaságban már sokkal bonyolultabb a helyzet. Itt az állami gazdaságok és szövetkezetek mellett (amelyek szocialista szektorok), ott van százezerszámra menő egyéni gazdaság, nem is beszélve aztán arról, hogy még létezik a kulákgazdaság, a kisáruter- melő szektor. Ezek között a gazdasági szektorok között folyik a verseny. Versenyben van az egyéni szektor a szövetkezettel, a kulákgazdaságok is versenyeznek a többi szektorral. A harc gazdasági téren — ezt mindenki tudja, aki csak egy kicsit is ismeri a magyar mezőgazdaság jelenlegi helyzetét még ne,m zárult le. Ahhoz egy egész korszak kell, amelyben átalakul hazánk egész gazdasága; megsemmisül a kulákgazdaság, az egyéni parasztgazdaságokat hosszú, türelmes, nevelő munka és a meggyőzés eszközeivel átvezetjük a szocialista szektorba. Ez nem megy egyik napról a másikra, ez az átmeneti korszak egyik legnehezebb, legbonyolultabb feladata. Politikai téren utolértük és túlszárnyaltuk a legfejlettebb tőkés államokat is. Nálunk magasabb társadalmi forma van, mint a tőkés nyugaton. Ezen a téren messze előttük járunk. De gazdasági téren ezt még nem mondhatjuk el. Gazdasági téren a legfontosabb kulcspozíciók a szocialista szektorok kezében vannak. amelyek alkalmasak arra, hogy a tőkés szektor tevékenységét a szocializmus építése érdekeinek megfelelően korlátozza. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tőkés szektorok csak harmarendű szerepet játszanak a termelésben. A mezőgazdaságban a termelt javak jelentős része még a kisáru- termelő gazdaságoktól (kulák és dolgozó parasztok gazdaságából) származik. az Átmeneti kor legfőbb ellentmondása Átmeneti korszakban vagyunk. Ennek a korszaknak legfőbb ellentmondása a fejlődő szocializmus és a megdöntött, de még erős, a kisáru termelésben még jelentős, de egyre szűkülő bázissal rendelkező kapitalizmus egyidejű jelenléte. A „ki kit győz le" az átmeneti kor gazdasági kérdése, s majd csak akkor dől el, ha valamelyik szektor legyőzi a másikat, vagyis ha hazánkban is győz a szocializmus. A szocializmus az átmeneti kor végét jelenti. Tehát mindaddig, amíg nem győz egy országban a szocializmus. nincs megoldva az átmenet legfőbb ellentmondása sem. A „ki kit győz le’“ gazdasági téren nem jelentkezett egyetlen forradalom alkalmával sem olyan élesen, mint éppen a szocialista forradalomkor. Ez érthető is, mert hiszen az előző társadalmi osztályok egymást váltva a hatalmon, minden esetben meghagyták a kizsákmányolást. Ezeknek az osztályoknak forradalmai akkor robbantak ki, amikor már többé kevésbé még az előző • rendben kialakultak a magasabb társadalmi formáknak megfelelő gazdasági alakulatok. Éppen ezért lehetett például a polgári forradalmak legfőbb és végső célja a hatalom kivívása. A szocialista forradalmak esetében azonban nincsen így. A proletariátus a kizsákmányolás felszámolását, az osztálytársadalom megszüntetését akarja elérni, ennek érdekében társadalmi tulajdonba veszi a termelőeszközöket. Ezt pedig csak a politikai hatalom megragadása után képes elvégezni. Nálunk döntő súlyban van az állami ipar. Ez a fejlett ipar képes olyan segítséget adni a mezőgazdaságnak, amely biztosítja a mezőgazdaság szocialista átszervezésének technikai bázisát, biztosítja a mező- gazdaság átszervezésének egyik fontos előfeltételét, képes átvinni az egyéni gazdaságokat a szövetkezeti gazdaságba. Helytelen tehát az a nézet, hogy a hatalom megragadásával el is dőlt a „ki kit győz le". Ha ez így lenne, akkor a Szovjetunióban már 1917-ben eldőlt volna, valójában csak a 30-as évek közepén beszélhetünk erről. Az sem mérvadó a vita eldöntésében, hogy a szocialista államhatalom és államigazgatás szervei 1950-ben jöttek létre. Az sem jöhet számításba, hogy már 1945— 1946—1947-ben sok olyan gazdasági probléma oldódott meg, ami a proletárdiktatúra sajátossága, mert még ma is megvannak a különböző gazdasági szektorok, és e szektorok mögött ott vannak a megfelelő osztályok is. A vitákban annak lehet tehát igaza, aki azt vallja, hogy sokat kell előre haladnunk, amíg e kérdés lekerül a napirendről. K. Balog János A z imperialisták, a néphatalom ellenségei tudják; ahhoz, hogy hatalmukat visszaszerezzék a népi demokratikus országokban is, meg kellene előbb semmisíteni a proletariátus pártját, a kommunisták és a nép egységét. Ezt próbálták meg Magyarországon az ellenforradalom kirobbantásával. A revizionisták közreműködésével sikerült is a párt egységét, szervezeti erejét megbontani. Ezzel sikerült a munkásosztályt, a dolgozó parasztságot, a néphez hű értelmiség, kisemberek, a szocializmushoz, társadalmi haladáshoz hű tömegeket megfosztani vezérkarától, a párttól. Ujjongtak a siker láttán, de korai volt. Az ellenforradalom egyik főoka a párt ideológiai és szervezeti egységének szétzúzása, az árulás volt. A dolgozó tömegek, a kommunisták levonták a következtetéseket: soha többé nem megengedni, hogy a párt egysége meglazuljon; hogy jobboldali demagógiával a pártot eltéríthessék a helyes útról. De nem lehet azt sem megengedni, hogy egyes párttagok szektás, a tömegeket lebecsülő magatartása miatt az ellenség éket verhessen a párt és a dolgozók tömegei közé. A párt politikája most helyes. A júniusi Országos Pártértekezlet a dolgozók tömegeinek érdekeit fejezik ki. Ezt mutatja a termelési kedv növekedése, a munkafegyelem és az állampolgári fegyelem javulása, párttagok és pártönkívüli tömegek megnyilakozásai. és sok más, amit a mindennapi életben tapasztalni lehet. A párt helyes politikája tehát adva van. Rajtunk, kommunistákon múlik elsősorban, hogyan hajtjuk azokat végre. Hogyan sikerül a dolgozók tömegeit mozgósítani a termelés növelésére, gazdasági helyzetünk szilárdítására, hogy elszigeteljük a becsületes emberektől azokat, akik a nép, a rendszer ellenségei. A kommunisták mindig kötelességüknek érezték foglalkozni a társadalmi problémákkal, a falu, az üzem, a munkahely ezer és ezer ügyes-bajos dolgával. Most minden kommunistának még fokozottabban kell dolgoznia, magyarázni a párt, a munkásparaszt kormány politikáját. Ezt elvárja a kommunistáktól a párt, az egész nép, erre kötelez bennünket a párttagság, a párttagsági könyv. ' M őst kerül sor az új párttagsági í könyvek kiosztására. Mit jelent a kommunistáknak ez a párttagsági könyv? Mindenekelőtt a párhoz való tartozást. Tagja lenni annak az élcsapatnak, amely szocialista országunkban a tőkés burzsoá rend maradványai, az imperialista ügynökök elleni szakadatlan harcban a tömegekkel együtt építi a szocializmust, a dolgozók boldogabb jövőÁz egész község lakossága segíti a hőgyészi tanács munkáját Az elmúlt napokban, hetekben elég gyakran felmerült a kérdés: hazánkban eldőlt-e a „ki kit győz le’“ kérdés? Vannak nézetek, amelyek határozottan azt vallják, hogy 1948-ban a proletárdiktatúra kivívásával ez a kérdés lezárult. Vannak, akik úgy vélekednek, hogy a tanácsok létrejöttével — amikor végleg felszámolódott a Horthy-korszakból ránk maradt közigazgatás utolsó része is — dőlt el a kérdés, mégpedig egyértelműen, a szocializmus javára. És vannak olyanok, akik azt vallják, hogy ez a kérdés még hosszú ideig napirenden szerepel, amíg sikerrel megbirkózunk vele. A nézetek sokrétűsége minden való színűség szerint azzal magyarázható, hogy összekeverik egyesek a politikai hatalom kivívását és az ország gazdasági rendszerének átalakítását. Néhányan határozottan egyenlőségi jelet tesznek a kettő közé. A kérdés vizsgálásánál zavart okozhat az is, hogy nem veszik figyelembe e kérdés vitatása során azt a lenini tételt, amely meghatározza a polgári- és a proletárforradalom közötti különbséget. Ezen kívül természetesen még számos egyéb okból eredhetnek az említett nézetek. A kérdés vizsgálását bonyolíthatja, hogy nálunk már a proletárdiktatúra kivívása előtt is számos olyan gazdasági feladat megoldódott, amelyet egyébként a proletárdiktatúrának feladata megoldani. Hogyan és mikor vetődött fel a Szovjetunióban a „ki kit győz le“’ lenini kérdés? Talán 1917-ben, amikor győzött a Nagy Októberi Szocialista Forradalom? Nem, jóval később, a NÉP bevezetésének idején, amikor egy sor gazdasági intézkedést hozott a szovjet állam. Miért vetődött fel egyáltalán ez a kérdés, hiszen ott már munkáshatalom volt? Azért, mert a „ki kit győz le’“ a gazdasági élet kérdése. Ekkor még az iparban jelentős egyéni tőke) is volt, a falun ott volt a kisárutermelő gazdasági szektor a kulákgazdaság, és millió számra volt található a kisparcellás egyéni gazdaság is, amely tendenciájában ugyancsak szülte a kapitalizmust, öt féle gazdasági szektor volt akkor a Szovjetunióban. Ezek között a gazdasági szektorok között állandó verseny. harc volt. Ahhoz, hogy a „ki kit győz le“' a szovjethatalom javára dőljön el, az kellett, hogy megszűnjenek a kulákgazdaságok, az egyéni gazdaságokat felváltsák a dolgozó parasztok szövetkezése útján létrejött szocialista nagyüzemek. Tudjuk, hogy a gazdasági szektorok versenyéből az állami és szövetkezeti szektorok kerültek ki győztesen, a kulákgazdaságok teljes vereséget szenvedtek, a kisparcellás gazdaságok kolhozokká szerveződtek. De ehhez hosszú idő kellett. A versenyt, a gazdasági átalakulást nem lehetett „A párt tömegkapcsolatainak igen fontos része az állami szervek útján fenntartott kapcsolata a lakossággal. Ez mindenekelőtt a tanácsok révén valósul meg.” (Az országos pártértekezlet határozatából.) Hőgyész a gyönki járás egyik legnagyobb községe. Ekkora községben igen szerteágazó a tanács munkája. Sok-sok problémával kell foglalkoznia, ami a hatáskörébe tartozik, de sok olyannal is, amely „hivatalosan“’ nem tartozik a hatáskörébe, nincsenek rá paragrafusok. Ezt a sokrétű munkát a hivatali apparátus nem tudja elvégezni és nem is lenne arra képes, hogy megoldja, még ha a tanács apparátusának létszámát megkétszereznék is. Ebben a községben a munka jelentős részét — nem az adminisztratív munkáról, hanem a tömegekkel való kapcsolatról van szó — maga a választott szerv végzi el. A községben rendszeresen megtartják a tanácsüléseket, s azokon a megválasztott tanácstagokon kívül sok vendég is — többségükben dolgozó parasztok — jelen van és javas- lataikkkal elősegítik a tanács munkáját. Ha bírálat szükséges a munka megjavításához, nincs belőle hiány, de ha tettek kellenek, egy-egy feladat megvalósításához, akkor ottvannak a tettrekész tanácstagok és ott van mögöttük az egész község lakossága. így történt ez például, amikor szóbakerültek a határban levő hidak és dűlőutak javítása. A tanács egyetértett azzal, hogy az ellenforradalom okozta jelentős károk miatt ebben az évben nem tud az állam az ilven jellegű munkák elvégzésére megfelelő összeget biztosítani. Hozzákezdtek a községben a társadalmi munka megszervezéséhez. Nem is volt hiba, s amikorra megkezdődött a nagyobb forgalom a határban, mindenütt jók voltak az utak és a hidak. A tanács lényegében csak a betongyűrűk árát biztosította. A tanácsülések — mint már említettük —, igen látogatottak. Ennek egvik magyarázata az is, hogy egy-egy tanácsülésen a községet leginkább foglalkoztató kérdéseket tűzik napirendre. így például megtárgyalták a lakosság közszolgáltatással való ellátottságát. Különösen a villanyhálózat bővítését és a vízellátás gyökeres megjavítását tűzték ki célul. A villanyhálózat bővítése főleg a község perifériáin igen szükséges, a belterületen az elmúlt években tettek egyet és mást, hogy megfelelő legyen az utcai világítás. A villanyhálózat bővítése azt is jelenti, hogy az utcai világítás bővülése mellett egyre több lakásba is bekapcsolhatják a villanyt. A vízellátás megyénk csaknem minden községében problémát okoz: Hőgyész sok községnél bizonyos mértékig előbbre haladt ezen a területen. Itt már megvan az ártézi kút, amely ellátja vízzel csaknem az egész községet. De egyelőre még nem működtetik, mert 1958-ban törpevízművet akarnak létesíteni, s ezen keresztül eljut a víz a község számos utcájába. A tanácsnak Hőgyészen is nagy gondot okoz a lakáskérdés. Ennek enyhítésére a tanács még az év elején úgy határozott, hogy házhelyeket kell kiadni az építkezni szándékozók részére. Az idén eddig 27 ház- helvet adtak el, s 14 telken megkezdték a családi ház építését. A többi telken előreláthatólag a tavasszal kezdik meg a lakásépítkezést. A község asszonyai is sokszor felkeresik a községi tanácsot, hogy a lehetőséghez mérten biztosítson számukra munkát. Komoly gondot okoz ez a helyi tanácsnak. Értesüléseink szerint már vannak bizonyos elképzelések ezen a területen. A községben sok asszony és lány igen szépen tud varrni. A tanács vezetésével szakszövetkezetet hoznának létre, amely rendszeresen foglalkoztatná a varrni tudó asszonyokat, lányokat, s a rendszeres munka mellett elvégezhetik a házimunkájukat is. Szűknek bizonyult a községi óvoda is. Jelenleg 70 férőhely van benne. A tanács tervei szerint ezt 150 főnyire kell emelni. Ehhez pedig legalább két szobára van szükség. A tanács a költségvetésben mindössze 30 000 forintot tud biztosítani. Ebből pedig nem lehet két szobát építeni De ehhez az összeghez járul majd az a társadalmi munka, amelyet már eddig is felajánlottak a község lakói. Ebből pedig mar meg lehet csinálni az óvoda bővítését. Emberek jönnek-mennek, egymásnak adják át a kilincset. Naponta ötven-hatvan ember keresi fel a tanácsapparátusát is. Bizalommal fordul Hőgyész népe az általa választott tanácshoz, mert abban a hatalom gyakorlója mellett benne látja a segítőt is, amely megoldja a köz- sé° éc benne sok-sok dolgozó egyeni problémáját. jét. Állandóan harcolni a burzsoá ideológiai maradványok ellen, a tömegeket közösségi életrej testvériességre nevelni. Nevelni a tömegeket más népek szere tetére, más népek eredményeinek megbecsülésére, hogy mindenki megértse a népek egymásrautaltságát a kizsákmányoló tőkés urak elleni harcban. Ennek a testvéri összefogásnak erejét, szükségét bizonyítja — különösen a mi számunkra — a magyarországi ellenforradalom is. A kapitalista országok munkásmozgalma, a szocialista orszá gok segítsége nélkül még nagyobb veszély zúdult volna ránk. Különösen nagy segítséget kaptunk a szovjet néptől. Tapasztaltuk és tapasztalhatta az egész világ, mennyire másfajta együttműködést jelent a mienk, mint a tőkés országok közötti. A párthoz való tartozás arra kötelez minden kommunistát, hogy mindenkor, minden körülmények között harcoljon a párt helyes politikájának érvényesüléséért. Igen sok még a tennivalónk, A munkás-paraszt állam megvalósításával még nem dőlt el véglegesen a „ki kit győz le." Hátra van még legnagyobb feladatunk, a mezőgazdaság szocialista építése. Erőssé, gazdaggá kell tenni meglévő termelőszövetkezeteinket, a még egyénileg gazdálkodó parasztokkal megértetni, hogy a mezőgazdaigazi fellendítése, a parasztság jobb, kulturáltabb élete, csak a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útján lehetséges. ^ párt munkája, a kommunisták feladata sokrétű, mint maga az élet. Sok feladatot kell végrehajtani, sok kérdés vár világos, érthető válaszra. Elsősorban a kommunistáknak kell a legtöbbet tenni, de ha a pártszervezet, a kommunisták akarnak mindent intézni, nem fogják bírni, meg nem is helyes. A pártnak minden fontos feladatot a tömegekkel együtt kell megoldania. Együtt kell dolgozni a különböző tömegszervezetekkel, a tanácsokkal, a szak- szervezetekkel, a Hazafias Népfronttal, Nőtanáccsal, a földművesszövetkezetekkel. A kommunisták vállaljanak munkát ezekben a szervekben és segítsék, lelkesítsék az ott dolgozó pártonkívüliek munkáját. A párt erős és megingathatatlan, ha a tömegekben él, ismeri azok véleményét, gondját, vágyát és a tömegek igazi érdekeiért küzd. A párthoz tartozni, a párttagsági könyvet magunkhoz venni nagy megtiszteltetés és nagy kötelezettségekkel is jár. Olyan kötelezettségek ezek, amik a párt, a dolgozó nép ügyét szolgálják. Aki jól szolgálja a nép érdekét, hű a párthoz, az a tömegek között is megbecsült ember, hallgatnak rá, szeretik és tanácsát kérik. Az ellenforradalmárok sok mocskot szórtak a pártra, szándékosan felnagyították a hibákat. A tömegek többsége azóta megértette, hogy a párt nélkül nincs népi demokrácia. A becsületes dolgozók meg nem akarják — mintahogy soha nem is akarták — a tőkés, földesúri világot. A fegyveres erők mellett, a tömegek együttérzésével, támogatásá-i val semmisítettük meg a néphatalom ellen törő pusztító erőket. Újjászerveztük a pártot, hogy további sikereket érjünk el. A párt azóta erősödött, szorosabb a párt egysége, mint az ellenforradalom előtt, öntevékenyebbek a párt tagjai és nőtt a tekintélye. Ezt még fokoznunk kell. Tűnnek jegyében kerül sor az ideiglenes tagsági igazolványok kicserélésére is. Ünnep ez számunkra és tegyük is azzá, ünneppé a tagkönyvkiosztó taggyűléseket. Legyen ünnep külsőségé- í ben és főleg tartalmában. Szabó Istvá*
