Tolna Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-15 / 295. szám

2

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

195: december Ifi.

Kádár Járnim elvtárs beszéde

(Folytatás az 1. oldalról.)

volt megsértődé», baj — ott sem ment minden lakodalom módjára, de azért a parasztság többsége akarta, meg is valósította, ß. egy olyan erős államot épített fel, amelyet a második világháború idején még az ellenség' is megtanult becsülni. Ezen js gondolkodni kell. Annyit összebeszéltek ellenségeink a kolhozrendszerről, hogy ott milyen szörnyű a paraszt sorsa. Hitlerék megszállták az egész Ukrajnát, negyvenmillió paraszt 'került megszállásuk alá. Nem volt ott szovjet fennhatóság, évekig tartották megszállva, mégis a kolhozparaszto- .kat sem pénzzel, sem ígérettel, sem egyébbel nem tudta Hitler rászedni, ■hogy egy négyzetméternyi földet is ki

sajátítsanak maguknak abból, ami valaha a kolhozé volt.

— A német megszállás alatt éjszaka kijártak megcsókolni a kolhoz földjét. És kiverték a nácikat, utána pedig helyreállították a gazdaságot. Kínában jelenleg a paraszti lakosság' 96 százaléka, ötszáz millió ember tömörült termelőszövetkezetekbe. Bulgáriában a parasztság 37 százaléka, Romániában több, mint 42 százaléka lépett be a termelőszövetkezetbe. Ez a helyes út! Mi nem csaphatunk be senkit, nem fogunk embereket bottá] beverni a szövetkezetbe, mert megtanultuk, hogy így nem lehet csinálni. Tessék szavazni, melyik jobb: a szövetkezés, vagy pedig visszamenni a régi kapitalista nyomorba?

Az akarjuk, hogy boldoguljon a szövetkezeti és az egyénileg dolgozó parasztság

— Mit kell csinálni, hogy előrehaladjunk? A párt KözpoAti Bizottsága és a kormány azt akarja a jövőbeli is, meg azután is, hogy mind a termelőszövetkezeti, mind az egyénileg dolgozó parasztság boldoguljon. Ez a mi politikánk. Azt akarjuk, hogy minden parasztember ,aki dolgozik és nem lótolvajlással, vagy uzsorával keresi a pénzt, boldoguljon. De az egyéni parasztok is gondolkozzanak azon, hova vezet az út, gondolkozó ember módjára mérlegeljék helyzetüket és így igazítsák el életük útját. Meggyőződésem, hogy az egyén; parasztság kilencvenkilenc százaléka néhány év alatt belátja a termelőszövetkezet előnyeit. De valahogy szeretik kicsit húzn; az időt.

— Panaszok hangzottak el az adóról. Akik régebben is gazdálkodtak, nagyon jól tudják, milyen volt azelőtt az adózás. A felszabadulás után megkezdődött a pénzromlás. Aki akkor önállóan gazdálkodott, semmi mást nem kellett csinálnia, mint két hetet késni az adófizetéssel és akkor öt cigaretta árával kifizette az év; adót. Emlékeznek rá, milyen szörnyű volt a pénzromlás az ipari munkásoknak. Az egyénileg dolgozó parasztemberek viszont a pénzromlás idején ténylegesen nem fizettek adót, a végén adósságuk is eltűnt. Az államnak azonban léteznie kell, kiadásai vannak, iskolát kell fenntar. tania, védenie kell határait. Az ehhez szükséges értéket is a dolgozó emberek teremtik elő. Tegyék kezüket a szívükre: igazság-e az, ha minden közterhet az ipari munkás visel? — Nyugodt lelkiismerettel nem rhond- hatja senki sem, hogy parasztságunk adóterhei elviselhetetlenek. Melyik parasztember nem tudja, hogy ha

fog magának egy disznót, felhizlalja és agyoncsapja, máris zömében előteremtette az adófizetéshez szükséges összeget. Ne sértődjék meg senki sem, ha valahol a közteherviselésről esik szó. Nem lehet elfelejteni, hogy munkásemberek is vannak a világon Az idén tavasszal és nyáron némi kis perlekedéssel, a kormány a munkabér-alapból a munkásoktól visszavette azt, ami törvényesen nem járt. Ha olyasmit juttatunk, ami törvényese,n nem jár, felborul az ország gazdasági egyensúlya.

Ha maguk megszavazzák, az adót felére lehet szállítani, de akkor tönk^ tesszük pénzünket; vagy inflációt csinálunk, vagy normálisan élünk. Mi azt mondjuk, hogy normálisan kell élni, az adót meg kell fizetni. Ez nem megy másképpen.

— A termelőszövetkezeteknek feltétlenül fejlődniök kell. Először is jobban kel! gozdálkod- niok.

Ebben a szövetkezetben jól gazdálkodtak, de maga az elnök is azt mondotta, hogy ennél még jobban is lehet! Meg kell keresni ennek módját és lehetőségét, mert ez az ország és a nép érdeke is. Ezenkívül a termelőszövetkezeti tagok érdeke is! Van itt néhány okos és helyes dolog — például a részesedés elosztása. Eredményesnek látszik ez a kísérlet. Nem okos dolog azonban, ha azt akkordnak, meg nem tudom minek nevezik, mert a termelőszövetkezet mégsem gyár. A becsületes neve ennek: a részesedés elosztása. Tapasztalják ki: ha jó. tartsák meg, ha nem jó, javítani kell rajta. Helyes, ha az árutermelés is növekszik. Ez a tagok nak sem rossz és általában a népnek meg az országnak is jó.

Ha az államot nem erősítjük, a szövetkezet sem lehet erős

Van itt egy-két dolog, amelyen lehetne vitatkozni. Bár most nem akarok vitatkozni a szövetkezettel, mivel szépen és jól dolgozott. Például sokan mondják — akik ismerik ezt a szövetkezetei — valamilyen címen valamicskét még lekanyarit saját magának. Egy évre jó, lehet. Mondok azonban valamit:

Ha az államot nem erősítjük, a szövetkezet sem lehet erős. Fordítva is így van: államunk akkor erős, ha a szövetkezetek is erősek.

A kilépettekről már szóltam. Nem tudom, jó-e, a hasonlat, vagy nem. Emlékszem, amikor két munkáspárt volt Magyarorszáeon — a felszabadulás után — a Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt, akkor nekünk a munkásegység volt az .általános politikánk. Minden kommunistát arra biztattunk, hogy egyetértésre törekedjék a szociáldemokratákkal. Ezt általában csinálták is, néhol azonban nem. Azt mondtuk az ilyeneknek: igaz, hogy most két pártban vagyunk, de arra gondolj:

ha a mi munkásosztályunk előre megy, akkor valamikor egy pártban leszünk — ilyen vagy olyan formában, de ez a te jövendő elvtársad, most úgy beszélj vele, hogy később ne legyen nehéz a kibékülés.

És így vagyunk ezekkel a kilépettekkel is. Persze a kilépettek között vannak úgynevezett gumiemberek, akik nekirugaszkodnak. Belépnek,

aztán 1953-ban újra nekirugaszkodnak, kilépnek, megint nekirugaszkodnak, belépnek és 1956-ban újra kilépnek. De azért legyenek türelemmel, mert akár haragszanak ezekre a kilépettekre, akár nem, vesznek-e be ilyeneket, vagy nem, én kijelentem: ha mi eljövünk ide három év múlva valami közgyűlésre — remélem mindnyájan jó egészségben tudunk találkozni — biztos vagyok, hogy azok, akikkel ma veszekszenek, itt fognak ülni, rendes és lelkes tagok lesznek. Ugyanez a helyzet az egyéni gazdával is. Ha nem is értünk vele egyet, próbáljuk őt megérteni.

Ha egy egyéni gazdát látok, aki életre-halálra kapaszkodik a saját kis gazdaságához, eszem ágába sem jut, hogy azt mondjam: gazember, vagy ellensége a köznek, mert ő nem azért kapaszkodik ahhoz, mert ellensége volna a szövetkezetnek, hanem mert gyermekkora óta látta azt a szörnyűséget, amelyben ő felnőtt, azt a sorsbizonytalanságot, amelyben a szegény ember volt és csak azt tanulta meg, hogy ha a kis földjéhez kapaszkodik, akkor a víz fölött marad, ha az kiesik a kezéből, elsüly- lyed. Innen ered aztán, hogy

az egyéniek egy része nem tudja olyan könnyen ráadni fejét a szövetkezetre. Ezt meg kell érteni, s nem mint ellenséggel kell beszélni velük, annál kevésbé nem, mert valamikor ők is itt lesznek

— ha szabad azt mondanom, a lelki szemeimmel látom: ez a falu egy nagy virágzó termelőszövetkezete lesz azoknak, akik itt szövetkeztek és dolgoznak. Ha mindennek ez a jövője, akkor eszerint „veszekedjenek“ egymással.

Rendezzük a tsz tagok nyugdíját is

— Mi, a szövetkezeti tagok nyugdíjkérdését is rendezni akarjuk. A közeljövőben meg fog jelenni a rendelet. Megmondom azt is, hogy ez a nyugdíj nem lesz akkora, mint a régi világban egy vezérigazgatónak a nyugdíja volt, de mi azt szeretnénk, hogy az ország és a termelőszövetkezetek erejéhez mérten feltétlen biztosítva legyen, "hogy

ha a termelőszövetkezetb«;n egy tag odajut, hogy koránál fogva, vagy más miatt kiesik a kezéből a munka, akkor ne legyen belőle koldus, hanem megbecsült ember legyen, akinek a közösség tartozik annyival, hogy eltartsa őt.

Ezt mi szabályozni akarjuk, azon a nívón, amire most a gazdasági lehetőség megvan. Ha majd valamikor jobb lesz a helyzet, akkor még javítani fogunk. De az elv a fontos: Ha mi azt mondjuk, hogy a szocializmus magasabbrendű, s a falun a szövetkezet a szocializmus, ennek úgy kell bánnia az öregeivel, ahogy az ember szokott az emberrel bánni,

— A pártszervezet irányításával £ helyi szerveknek is — a gépállomásnak, a tanácsnak, a népfrontnak — kell segíteniük a szövetkezetét. D« én itt az egyéni paraszttársunkkal értek egyet: nagyon óvakodjanak bármiféle erőszaktól. Nem szabad erőszakot alkalmazni. Fontos a felvilágosító szó. Nem szeretik az emberek ha lökdösik őket valami ajtj felé, eljönnek maguktól is, ha megmagyarázzák, hogy ott van dolguk és od£ kell menniök. Amíg mi itt tanako. dunk azon, hogy szövetkezetben, vágj nem szövetkezetben dolgozzék-e a parasztember, hogy az adót bor utár vagy szőlőterület után fizessék-e, mi. ve] foglalkoztak ez alatt is például a; amerikai imperialisták?

— Mi meg vigyünk győződve róla, hogy a szocialista tábor sok mindenféle oknál fogva erősebb, mint a nyugati imperialisták tábora, és ha nekik eszükbe jut az, hogy háborút robbantsanak ki, ez az imperializmus és a kapitalizmus vége lesz a világon. De m] nem akarunk háborút. Nekünk béke kell.

De mégis gondolkozni kell azon, hogy ők mivel foglalkoznak, mert résen kell lennünk. Nézzék meg milyen számvetéseket csinálnak most ők. Kiszámítják, hogy az atom- és hidrogénháború esetén az Egyesült Államokban körülbelül ötven millió ember pusztulna el. Ez az ottani lakosság egyharmada. Ezek úgy számolnak az emberekkel, mint nálunk a hentes a mészárszékben a disznóhússal. Azt mondják: körülbelül ötvenmillió emberük pusztulna el a százötven millióból. De azt is mondják: ezt az ötvenmilliót csökkenteni tudnák harminc millióra. Csak harminc millió amerikai pusztulna el, ha Nyugat-Európában: Angliában, Franciaországban, Nyugat-Németország- ban atomtámaszpontokat építenek ki, s hozzáfűzik — mert ezek cinikus emberek — igaz, hogy ez azzal járna, hogy Nyugat-Európában ^nyolcvan millió ember halna meg, de náluk Amerikában húsz millióval kevesebb és ez nekik jó.

Erős szocialista Magyar

ISépköztársaságot akarunk

— Mit tudunk mi tenni mi a b kéért? Nekünk nincs hidrogénbon bánk, mi kis ország és szegény n< vagyunk. Mi is tudunk mégis val mit tenni a békéért. Ha m; a né demokratikus államunkat olyan erő sé tesszük, a vezetés és a nép olys egységes, hogy abból minden imp rialista megérti, hogy itt köztür nincs keresnivalója, akkor ő már

V. V. Kuznyecov javaslata az ENSZ politikai bizottságában

New York (TASZSZ). A politikai bizottság legutóbbi ülésén, a békés együttélés elveiről szóló nyilatkozat vitájában felszólalt Kuznyecov, a Szovjetunió képviselője. Hangoztatta, hogy a szovjet kormány, amikor az Egyesült Nemzetek közgyűlése elé terjeszti a békés együttélés elveiről szóló nyilatkozat tervezetét, abból a szilárd meggyőződésből indul ki, hogy a jelenleg kialakuló nemzetközi helyzet súlyos veszélyéket rejt magában az általános béke szempontjából. Hangsúlyozta: a Szovjetunió és valamennyi szocialista ország számára a békeszerető külpolitika egész politikájuk alapját képezi.

A Szovjetunió kész arra, hogy kifejlessze és javítsa kapcsolatait Angliával, Franciaországgal, Japánnal, Olaszországgal, a Német Szövetségi Köztársasággal, továbbá minden más állammal, amely szintén kívánja ezt, a kölcsönös megbecsülés, az egyenjogúság és egjmiás érdekeinek figyelembevétele alapján.

Kuznyecov kifejezte a szovjet kormánynak azt a készségét, hogy hajlandó megegyezni a nagyhatalmak vezetőinek személyes találkozójára vonatkozólag. A szovjet küldöttség javasolja, hogy a közgyűlés intézzen felhívást minden országhoz, hogy építsék kölcsönös kapcsolataikat a békés együttélés elveire.

A szovjet küldöttség kormánya megbízásából javasolja, a közgyűlés jelenlegi ülésszaka vitassa meg az ál lamok békés együttélésének kérdését, és fogadja el a következő szövegű nyilatkozatot:

„A közgyűlés az Egyesült Nemzeteik egyik legfontosabb feladatának tekinti az általános béke megszilárdítását és — társadalmi rendjüktől függetlenül — az államok közti baráti kapcsolatok fejlesztését — megelégedéssel állapítja meg, hogy a legutóbbi időkben sok állam az alábbi elvekre építi más államokkal való kapcsolatait:

1. Egymás területi sérthetetlenségének és szuverenitásának kölcsönös tiszteletben tartása;

2. Meg nem támadás;

3. Egymás belügyeibe való be nem avatkozás sem gazdasági, sem politikai, sem ideológiai jellegű okból;

i. Egyenlőség és kölcsönös előny:

5. Békés együttélés.

Kijelenti, hogy ezeknek az elveknek alkalmazása valamennyi ország kapcsolataiban rendkívül fontos szerepet játszana a nemzetközi feszültség enyhítésében és a nemzetközi együttműködés fejlesztésében, s ezért felhívja az államokat, hogy kap csolataikban az említett elvekhez alkalmazkodjanak, s bármely köztük keletkező vitát kizárólag békés eszközökkel oldjanak meg.'’

Kuznyecov végül kijelentette: a? államok békés együttélésének elveiről szóló nyilatkozat elfogadása megfelelne valamennyi nép érdekeinek és vágyainak.

A szovjet küldöttség kifejezi azt a reményét, hogy a nyilatkozat-tervezet megnyeri minden ország támogatását.

ESEMÉNYEK SOROKBAN

Párizs (Reuter). A Párizs közelében fekvő Orsay atomfizikai laboratóriumban nyolcvan atomtudós pénteken „részletes sztrájkot’’ kezdett fizetésemelési követelésének támogatására.

A sztrájkolok hangoztatják, hogy időközönként csökkentett munkát végeznek, mindaddig amíg fizetésüket íel nem emelik.

*

Newyork (AFP). Az ENSZ közgyűlésen pénteken 57 szavazattal 17 tartózkodás mellett elfogadta Equador Peru és Venezuela határozati javaslatát, amelynek értelmében bíznak Franciaország kameruni intézkedéseiben, remélik, hogy hamarosan amnesztiatörvény szüáetik és a normális helyzet megteremtése végett „a politikai pártok lemondanak az erőszakról.”

*

Párizs (DPA)'. Párizsi illetékes körök megerősítették: Franciaország, Nyugat-Németország és Olaszország a fegyvergyártásban rálépett a mész. szemenő együttműködés útjára. Ez az együttműködés elsősorban a termelés megosztására vonatkozik. A Nyugat- európai Unió minisztertanácsának szombaton délután kezdődő párizsi ülésén is foglalkoztak a fegyverkezési együttműködés kérdésével.

kis hírek

NAGYVILÁGBÓL

UJ TENGERI ÁLLATOK AZ ÁLLATKERTBEN

Az elmúlt hónapokban az Állati kert igazgatójának megbízásából az akvárium és terrárium-osztály vezetője három világrész mentén gyűjtött tengeri állatokat és gazdag „zsákmánnyal’’ tért haza.

Van az új szerzemények között sok virágállat, tarisznyarák és ritka tengeri hal, többek között csikóhalak, fonákhalak, koráll szirti halak. A gyűjtemény „legsúlyosabb” tagja a két és félmázsás óriás tengeri teknős.

A madárosztály néhány porcellán bantam nevű tarka törpetyúkkal gyarapodott. A kis tyúkok minden tolla háromszínű, a töve fekete, a közepe fehér, a vége sárga, lábait pedig hatalmas toliseprő díszíti.

A magdeburgi állatkertből szép shetlandi törpe mént kapott az Állatkert.

Beszereztek hazai állatokat is, egyrészt vérfelfrissítés céljából, másrészt kipusztulóban lévő fajtákat, többek között fekete pödröttszarvú rackajuhokat, pásztorkutyákat stb.

AHOL MÉG SOHA NEM JÁRT EMBER

Mimij — megfigyelőállomás (TASZSZ):

A szovjet traktoros szánexpedició a Mirnij megfigyelőállomástól 1150 kilométernyire hatolt előre a déli földmágnességi sark felé, hogy itt megfigyelőállpmóst létesítsen. Az új megfigyelő állomás neve Kelet lesz.

Az előrehatolás a sarkvidék belsejében napról napra nehezebbé válik, mert a hó nagyon laza. A vontató traktorok hemyótalpa 60 centiméter mélységű nyomot vág a hóba.

A Föld mágnességi sarkig már csupán 260 kilométer van hátra, de azt teljesen ismeretlen úton kell meg tennie, ahol ember még sohasem járt.

világot nem tudja itt visszafordítani, s ez nagyon komoly hozzájárulás a békéhez.

— Amikor egy egyén; ember azon tanakszik, hogy be a szövetkezetbe, vagy vissza a szövetkezetbe, vagy mi után fizessen adót, vagy mi után ne fizessen adót, azért ügyeljen arra, hogy gyorsan erősítsük a mi népi demokratikus államunkat, mert ha nagyon sokáig osztozunk ilyen kisebb kérdésekben, akkor esetleg a béke kérdésében nem tesszük meg azt, amit meg kell tennünk: aránylag

gyorsan, egyetértésben, erős szocialista Magyar Népköztársaságot építsünk fel.

— Elvtársak! Azt hiszem'mindnyájunk nak ez a kötelességünk, egyénieknek js, meg termelőszövetkezeti tagoknak is, vezetőnek, meg nem vezetőnek is. Ezért dolgozzunk egyetértésben, dolgozzunk úgy, hogy ne egymást üssük, hogy az ellenség nevessen rajtunk, hanem értsünk egymással szót és ha kell, üssük az ellenséget — mondotta többek között Kádár János elvtárs.