Tolna Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-10 / 290. szám

1957 december 10. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Öregek tanúiéi Ifjak szórakozni akarnak Várong, de ehkes segítség is kellene Varong kis községé a dombóvári járásnak, alig 540 lakosa van. Vajon milyen társadalmi életet élhetnek az emberek, van-e itt kulturális élet, vagy a tél beköszöntővel, mély érdek­lődés nélküli álomra hajtják fejüket? Érdekes és érdemes erről beszélgetni. — Szórakozást egyedül a film nyújt — mondotta a vb elnök. — Más lehe­tőség a szórakozásra, művelődésre nincs. Színdarabot évekkel ezelőtt ta­nultak és mutattak be, de kevés a fiatalság és mivel rendszerint a két főszereplő összeházasodott, megint kátyúba sűlyedt minden. És az idő­sebb korosztály? — Hát a sógor, meg a koma össze­jár, el-ellátogatnak egymáshoz, be­szélgetnek és nincs tovább. Röviden tehát úgy látszik az a helyzet, hogy Várongon semmi sem érdekli az embereket, élik a maguk külön világát. így van ez? A válasz az újságíró részéről határozott nem, mert a várongiak is érdeklődnek a világ eseményei iránt, fiatalsága tett­erős csak az ébredésben kell segíteni és a kipattant szikrát szítani. MI AZ IFJÚSÁG TERVE? — Az ősszel kerültem haza — mondotta Nagy Lajos. — A Lengyeli Mezőgazdasági Szakiskolán tanul­tam. Meglepett engem is, hogy kultu­rális élet, szórakozási lehetőség nincs de senki nem is törekszik arra, hogy legyen. Egyikét barátommal már beszélgettünk erről és a tanács- titkárt kértük, hogy segítsen. — Hol szórakoztak eddig? — Míg jó idők voltak — mondotta egy másik fiatal, Varga Sándor, a környező községekbe járt a fiatalság és, sajnos, mindenhol jól érezte ma­gát, csak itthon nem. Ezen szeretnénk változtatni és ehhez kérnénk segítsé­get. A titkár és az iskolaigazgató segít... ... és itt hadd folytassam én to­vább. De több segítséget adhatna a járási KISZ-bizottság is. A fiatalok arról beszélnek, hogy még nem ala­kult meg a KISZ-szervezet a járáki bizottságtól senki nem kereste fel őket. Régen még a diszesek jártak kint, de segítségük csak a bélyegek elintézéséig terjedt. — Már kiválasztottunk egy nép­színművet, — mondotta Nagy La­jos, —• kiosztottuk és írjuk a szere­peket. Megcsináltatjuk a rádiót, be­rendezzük a kultúrotthont, megpró­báljuk elérni hogy saját otthonában jól érezze a magát a fiatalság. Az előadásokon keresztül pedig több szó­rakozási lehetőséget akarunk nyújta­ni a község lakóinak. MI ÉRDEKELNÉ AZ IDŐSEBBEKET? A várongiak többsége földdel fog­lalkozik, gazdálkodik. Talán szívesen hallgatnák az ezüstkalászos gazda- tanfolyamot. Tóth János, Takács Sán­dor B. Nagy János és a gazdák közül még többen arról beszélnek, hogy igenis érdekelné őket, ha ágról hall­hatnának, beszélgetnének, hogy mi­lyen a gazdálkodás mai, fejlettebb formája. Egyszer már volt egy ilyen előadás a helyes vetésforgóról, a ta­laj táperejének kihasználásáról. Vi­tatkoztak, érveltek a gazdák, jó lenne ilyen többször is. A kívánság pedig HÍREK — A dombóvári Nőtanács megven­dégeli a szovjet helyőrség katonáinak gyermekeit és a Dombóvári Általá­nos Iskola legjobb munkát végző út­törőit. A szovjet és magyar úttörők közös műsort adnak majd a találko­zás alkalmával. — Szombaton hajnalban tűz ütött ki a decsi pékműhelyben. A tűz tovább­terjedését megakadályozták. A tűz keletkezésének kikutatása érdeké­ben vizsgálatot indítottak. — Szombaton délelőtt a Tolna me­gyei termelőszövetkezetek legrégibb tagjai részére megbeszélést tartottak. A megbeszélésen értékes hozzászólá­sok és javaslatok hangzottak el. Nem hálátlan a föld .. • — Az állattenyésztésről is tanul­tak? — Igen és én különös figyelemmel hallgattam az állatok, takarmányozá­sát és főleg a takarmány összeállítást. Sertéshizlalással is foglalkozom és tapasztalom, hogy a „csak’’ kukoricá­val való hizlalás nem előnyös. Dara­keverékem árpából, napraforgódará­ból kukoricadarából és babból áll. Az idén öt darab sertést szerződtem le, amelyből egyet már le is adtam. Pintér Imre nem rendelkezik fo­gattal és arra a kérdésemre, hogy a szántást hogyan tudja elvégezni, a következőket mondta: — Nekem traktor szánt, és mond­hatom azt, hogy olyan munkát végez, amelyet fogatoserővel nem lehet el­érni. Természetesen sok függ a trak­torostól. Mikor nálam dolgozik kint vagyok a földön, megmondom milyen munkát akarok és csakis azt veszem át. Szeretem a traktort, jó munkát végez és olcsóbb is. Sok mindenről beszélgettünk. A több jövedelmet biztosító szerződéses növénytermelésről ugyanis Pintér Imre jövőre 800 négyszögölön cirkot fog termelni. — Az idén községünkben nem a legjobban sikerült a ciroktermés, de Látogatás a szekszárdi kórház proszektúráján — Három felújított autóbuszt kap januárban a Szekszárdi 25-ös AKŐV és ezzel már 30 fölé emelkedik azok­nak az autóbuszoknak a száma, ame­lyekkel segítik a megye utasforgal­mát. — A Bonyhádi Vörösmarty Járási Kultúrház színjátszó csoportja az „Egerek és emberek” című szín­darabbal december 22-én délután Alsónána, este pedig Mórágy köz­ségben vendégszerepei. — Bátaszéken december 12-én ál­lattenyésztési tapasztalatcserét ren­deznek a Búzakalász Tsz-ben. A ta­pasztalatcsere résztvevői megtekintik a tsz törzsállományát. — Bikács községben a földműves­szövetkezet tagjai az utóbbi hetek so­rán 2500 forint értékű részjegyet vá­sároltak. — A szekszárdi IBUSZ ezév júni­usától hat különvonatot indított a Balatonra és Harkány fürdőre. Ezen­kívül 17 autóbusz különjáratot szer­vezett a Balatonra, Harkányra és Budapestre. A vonatok 4000 sze­mélyt, az autóbuszok pedig 500 sze­mélyt vittek a kirándulásokra. — A Szekszárdi Levéltárban egy eddig ismeretlen Tolna megyei újság nyomára bukkantak. Az újság a 900-as évek elején jelent meg és a „Bátaszék és Sárköz’1 nevet viselte. — A tamási Uj Élet Termelőszö­vetkezetben kataszteri holdanként 170 mázsás cukorrépa és 118 mázsás burgonya termésátlagot értek el az idén. — Jó volt a bortermés a szekszárdi Béke Termelőszövetkezetben. Az Állami Borforgalmi Vállalatnak 170 hektó vörösbort és 30 hektó rizlin- get adtak el az idei termésből. A Fővárosi Operettszínház és a Madách Színház tagjaiból alakult együttes ritkán tapasztalt közönség- sikert aratott december 7-én Szek- szárdon az „Ipafai lakodalom’1 című zenés bohózat előadásával. A közö# ségsiker elsősorban és döntően Lata- bár Kálmán Kossuth-díjas, kiváló művész szereplésének volt köszön­hető, de méltán rászolgáltak a taps­ra, sőt nem egyszer ünneplésre, az együttes többi tagjai is. A darabról azt hiszen nem sokat kell mondanom, hiszen jórészt ismert a közönség előtt, akik nem látták, azok is ismerik tartalmát, másrészt pedig a darab sem nem különlegesség sem nem valami kiváló alkotás, ha­nem egyszerűen zenés bohózat. Nem több ennél, de nem is kevesebb, s önmagában már ez is valami. Nem akar többet, mint két és félórán át szórakozást, önfeledt nevetést biztosí­digha teljesül, mert a vb elnök az1 nondja, hogy az ezüskalászos gazda- anfolyam megszervezése, nem a ta- lácsra, hanem a gazdasági felügyelő- e tartozik. Gellén József gazdasági elügyelő pedig arra vár, hogy a lombóvári járási tanács mezőgazda­ági osztálya beindítsa a tanfolyamot A FŐÚTTÓL MESSZE ESIK A KÖZSÉG A járási szervek munkatársai fehéi lollók, pedig a helybeliek rájuk 'árnak. Az emberekben, fiatalokba­s idősebbekben egyaránt megvan az rdeklődés, amit bizonyít az is, hogy z aránylag kis községben 80 darab izabad Föld jár, ezt olvasgatják, ta- Lulmányozzák a gazdák. A fiatalság aár bontogatja szárnyait, de segíteni ellene őket és ahhoz, hogy a hosszú éli estéken a gazdák is megtalálják zt a szórakozást, amely őket érdekli, végrehajtó bizottságnak kellene enni valamit, nem pedig a várakozás lláspontjára helyezkedni. nég így is megadta holdanként a 15 názsát, amelyet mázsánként 400 fo- 'intért vesznek át. Ha ezen a 800 légyszögölön mondjuk nyolc mázsa érmést tudok betakarítani, akkor is :öbb mint 3000 forintot jelent. — Fő jövedelmét mj biztosítja? — Említettem már, hogy sertéseket iizlálok. A múlt évben is olyan szép isszeget tudtam összegyűjteni, hogy negengedhettem magamnak, 10.800 orintért egy motorkerékpár vásárlá- ■át. Az idén már vettem egy hatkala- lácsos újtípusú darálót 2000 forintért, i következőkben pedig egy mosógép vásárlása szerepel a tervemben. Ér- leklődtem már, állítólag egy hollandi ipusú mosógépet kap a szövetkezett körülbelül 2200 forintos áron. Amint a beszélgetésből is kitűnik, lem hálátlan a paraszti munka. — 'gaZ' korán kell kelni, fáradtant ké- :őn kerül ágyba a gazda, de megéri. Bár egyedül, gondtalanul él Pintér Imre, mégis elégedett, szereti a rá- liót, rendszeresen olvas újságot, sza­rná perceiben pedig esténként a KRESZ-t tanulmányozza. Hiába egy notortulajdonosnak erre is szüksége tan. PÁLKOVÁCS RÓZA Először is elnézést kérek a föld idősebb művelőitől amiért azt mon­dom: ha a földből és állatból többet akarnak kihozni, haladni kell a kor­ral, bátran kell alkalmazni az új agro technikát. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ahogyan öregapáink dolgoztak, nem ért egy fabatkát sem. Nem, de a föld mai művelői okosab- baw könnyebben gazdálkodnak. * A napokban Kocsolán jártam és a fejlődésről, az újszerűségről, a köny- nyebb életről beszélgettem Pintér Imre gazdálkodóval. — Nem vagyok éppen fiatalember, ezért erősen gondolkodtam tavaly azon, hogy látogassam-e az ezüstkalá­szos gazdatanfolyamot. Hallgattam az előadásokat és a hallottakat ki­próbáltam földjeimen. Látom, hogy a helyes, megfelelő mennyiségű és kellő időben elszórt műtrágya nagyobb ter­mést biztosít. Azelőtt bizony nem igen használtunk és jó magam sem voltam tisztában azzal, hogy a kü­lönböző fajta műtrágya milyen ha­tással van a talaj táperejének foko­zására. Csak nézem az őszi árpámat milyen gyönyörű. Vetés előtt egy holdra 150 kiló szuperfoszfátot szór­tam, tavasszal pedig majd pétisót. tani, s ezt meg is teszi. Végig derűs, kedves humora feledtetni tudja a lo­gika igen gyakori hiányát, humorá­ban nem ízléstelen és szellemessé­geiben nem szellemtelen. Persze ez­zel nem akarom azt mondani, hogy lám ez igen! Ez a jó bohózat, csak annyit — a darab kellemesen szóra­koztat, sokat lehet nevetni az előadá­son. A szereplők közül magasan kiemel­kedik Latabár Kálmán — bár azt hi­szem, ezt nem is kellett volna mon­danom. Nem adott újat a szónak ab­ban az értelmében, hogy állandóan újabb és újabb bemondásokat vár­junk, eddig nem látott mozdulato­kat reméljünk, de teljesítménye égj igen magasfokú művészet megnyilvá. nulása volt. Hiába akarnám hasonlí­tani bárkihez, bármelyik élő, vágj holt nagy komikushoz, Latabárt neír lehet senkihez hasonlítani, csak ön­magához. És azt hiszem ebben kere­sendő művészetének titka. Nem ta­gadom, némi előítélettel ültem be a nézőtérre — ennek oka, hogy szerez­tem már rossz tapasztalatokat is fő­városi művészek előadásai során — de mostani előítéletem felesleges volt, mert azt hiszem minden mű­vész tudása legjavát nyújtotta. Nem kívánom valamennyi színészt felso­rolni, de úgy érzem, Serfőző Ilona Cilikéjét külön dicsérni kell, s ha már róla külön is írok, hadd mond­jam el azt is: az a véleményem, hogy Borzsák János szerepe nem felel meg Bakai Lajosnak. Az egész előadás sikerét nagyban növelte az a rutinos és önmagában is élményt jelentő zongorakíséret, amelyet Hajdú Júlia zeneszerző és zongoraművésznő látott el. Az első előadás után alkalmam volt néhány szót beszélgetni Latabár Kál­mánnal. Meglepett és örömmel töl­tött el, hogy a két előadás közti szü­netben az együttes fiataljait oktatta, ievekezett lefaragni azokat a hibá­kat, amelyek az első előadáson még megmutatkoztak. Bántotta, hogy lá­bát görcs kínozza, s félt, hogy emiatt nem tudja azt nyújtani, amit sze­retne. Igyekeztem megnyugtatni: a közönség észre sem vette, hogy mi­lyen erőfeszítésébe került végigját­szani a két és félórát. Kérdéseimre így válaszolt: — Mi a véleménye a közönségről? — Óh, ismerem én már a szek­szárdi közönséget és igazán csak jót mondhatok róla. Mi színészek persze örülünk a tapsnak, de higyje el, igyek szűrik azt meg is szolgálni. — Mik a közeli és távoli tervei? — Jelenleg a „Kard és szerelem”- ben játszom. Azt sajnos nem lehet vidéki színpadokra levinni. A távo- labbiakról csak annyit tudok mon­dani, hogy nem is sokára, ismét talál­kozunk majd Szekszárdon. — Mi a véleménye a színdarabról és az esztrádról? — Higyje el, én is jobban szeretem a színműveket, több, teljesebb, mint az esztrád, de azért arra is szükség van néha. Szó esett még sok mindenről és a beszélgetés folyamán meggyőződhet­tem róla, sok esetben tévhit az, amely a közönségben elterjedt, hogy a fővárosi művészek csak „ledobják" a vidéki előadásaikat. Nagy munka, amíg egy előadás, akár Szekszárdon bemutatásra kerül és itt éppúgy tu- iásuk legjavát adják a színészek — persze, sajnos vannak kivételek is mint mondjuk egy fővárosi színház­ban. Azzal fejezném be beszámolómat az „Ipafai lakodalom' ’-ról, hogy sze­retnénk rövidesen ismét ilyen jó együttest látni a szekszárdi színpa­pon, különösen jó lenne Latabár Kálmánnal az élen, mint ez volt. De búcsúzóul hadd tegyem még hozzá, gényesebb, színvonalasabb darab­ján, mint az „Ipafai lakodalom”. Letenyei György Latabár Kálmánról és az „Ipafai lakodaloméról Az ifjúság életéből------- ..v» Mvuviin ,.i av5tan.nubl.1v a k alaznói KISZ-szervezet. A többi kö­zött azt tevezik, hogy a szervezet a községi tanácstól néhány hold tarta­lékterületet bérel ki, s azon közösen gazdálkodnak. A jövedelemből a KISZ-szervezet részére, különböző felszereléseket vesznek. A közös mun­kának már jelentős hagyományai van­nak a község fiataljainak körében. Az elmúlt esztendőkben a DlSZ-szer- vezethez tartozó fiatalok is műveltek közösen földet. * A Magyar Úttörő Szövetség Tolna megyei Elnöksége a napokban ülést tartott, amelyen értékelte a megye úttörő csapatvezetőinek egész évi munkáját. Az elnökség a járási út­törő elnökségek véleményének kiké­rése után javaslattal élt az országos központ felé több pedagógus, úttörő­vezető pénzbeli jutalmazására. • A mázai iskolások is erejükhöz mérten hozzá kívánnak járulni a Gyermekváros építéséhez. Amint hírlik, álarcosbált rendeznek a far­sangban, a tiszta bevételt pedig át­utalják a Gyermekvárosnak. • ­Szombaton a megye egész területé­ről 22 úttörő csapatvezető utazott el Csillebércre, ahol a kéthetes csa­patvezetőképzőn vesznek részt. A nagyobb létszámú általános iskola mellett képviselve vannak a kisebb iskolák is, mint például Pusztahen- cse, Mucsi, Kisvejke, Bikács. * A bonyhád—börzsönyi Vörösmarty Termelőszövetkezetben az idősek mellett igen szorgalmasan dolgoztak egész évben a fiatalok is. Ennek ered ménye a többi között az. hogy alig 40—80 munkaegységgel maradtak le az idősebb dolgozóktól. * Januárban Bonyhádon az iskolai szünidőben több mint 100 fő részvé­telével örsvezetőképző tanfolyam lesz. * A közeli napokban megkezdik munkájukat a KISZ megyebizottság mellett működő munkacsoportok. Fel­adatuk lesz: megvitatni a KISZ 1953. évi megyei programját. Hétfőn első­nek összeült a KISZ szervezetek szer­vezeti életével foglalkozó bizottság. nak meganapuasara, ae végzünk tu dományos kísérleteket is. — Ez itt a boncterem — kalauzol tak tovább. — A legjobban örülünk í boncterem mellett lévő hűtőkamra nak. Különösen a nyári időszakbai volt eddig lehetetlen a munkánk. A proszektúra egyik legérdekesebt terme a múzeum. — Itt helyezzük majd el megfele­lően konzerválva és színezve az elő­forduló érdekesebb eseteket. Láthatc például egy kéthónapos, kétfejű, mell kassal összenőtt ikercsecsemőpár. Égj másik üvegben egy agysérves, a har­madikban pedig szem, orr és szájnyi. lás nélküli csecsemő látható. Élénk, szorgalmas élet, munka fo­lyik a proszektúrán, valamennyier törekedve arra, hogy munkájúkon ke. resztül előrébb segítsék az orvostudo­mányt. Mór -hírt adtunk arról, hogy a szek- zárdi Balassa János kórházban mint- így 800.000 forintos költséggel új és nodem proszektúra épül. Az építke- ést befejezték és átadták rendelte- ósének. A munkában eltöltött első lapokról beszélgettünk Kovács Ká- ■oly főorvossal. — Nagyon régi, 30 éves probléma ildódott meg ezzel. Mondhatom, rogy eddig egy kis lyukban végeztük t boncolást, a kórszövettani labora- óriumi munkát pedig még mostohább ;örülmények között oldottuk meg. — Ez a munka pedig nem jelenték- elen és nagy figyelmet, körültekim. ést igényel — mondotta dr. Krucsai Jiklós, a laboratórium alorvosa, ivente átlag 3—4000 szövettani vizs- 'álatot végzünk a betegek diagnózisé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom