Tolna Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-29 / 305. szám

1 Xfl december 29. TOLNA MEGYEI NfPÜJSAG A társadalmi bíróságról 2. A közönynek egyre inkább széle­sebb körben történő elharapódzásá- ban nagy szerepe volt az állami szer­veknél mutatkozó, különösen a bírói ítélkezésen fellelhető hiányosságok­nak. Az ítéletek sokszor kevésbé bű­nös személyt sújtottak egyrészt, más­részt a felelősségrevonás ideje elhúzó­dott, az elkövetett cselekményt nem követte a gyors megtorlás. Ez aztán természetszerűleg az emberek gondol kodásmódjára is kihatással volt. Ko­moly szerepet játszott a jelenlegi helyzet kialakulásában az is, hogy nem használtuk ki eléggé a különbö­ző eljárásokra a törvény által bizto­sított lehetőségeket. Az 53/1953. M. T. V. számú rendelet módosításáról szóló 14/1956 M. T. számú rendelet 18. §-a a következőképpen szól, „A vállalat igazgatója az olyan jelentékenyebb, vagy helyileg nagy számban előfor­duló ügyekben, amelyek a vállalat dolgozóira nagyobb fokú nevelő ha­tással járhatnak, az eljárást a vállalat, vagy az érintett üzemrész dolgozói előtt nyilvános tárgyaláson foly­tatja le.'1 A nyilvánosság továbbszélesítésére és a dolgozók fokozottabb bevonására a minisztertanács és a SZOT együt­tesen még a múlt évben létrehozta a társadalmi bíróságokat. A módosí­tott M. T. V. 180. §-a ezzel kapcso­latban kimondja, hogy a munkafe­gyelem megszilárdításában az igazga­tót az üzem dolgozóiból választott az a társadalmi bíróság támogatja, ame­lyet a dolgozók széles körére tá­maszkodva választanak, s mely bí­róságnak feladata a fegyelemsértők nevelése. A fegyelmi ügyek elbírálása tartozik tehát hatáskörükbe. A társa­dalmi bíróságok tárgyalásai minden esetben nyilvánosak és ezeken a tárgyalásokon a dolgozók nemcsak, mint hallgatók vesznek részt, hanem hozzászólásaikkal közvetlenül is se­gítik a bíróságot a helyes döntés meghallgatásában. A Társadalmi bí­róságnak közvetlenül büntetés kisza­bási joga is van. A módosított M. T. V. 175. § 4. bekezdése kimondja, hogy „szóbeli feddést és írásbeli megro­vást fegyelmi büntetésként a társa­dalmi bíróság is kiszabhat.’1 Ezen túlmenően azonban javaslatot tehet a vállalat vezetőjének súlyosabb fe­gyelmi büntetés kiszabására is, sőt ezen túlmenően javasolhatja, hogy a vállalat vezetője bűntett miatt felje­lentést tegyen a rendőrségen, illetve az ügyészségen. A társadalmi bíróságnak igen nagy szerepe van tehát a munkafe­gyelem megszilárdításában, a dolgo­zók nevelésében és elsősorban an­nak a légkörnek a kialakításában, ami a törvénysértő, a szocialista er­kölcsbe ütköző cselekmény elkövető­jét kell, hogy körülvegye. Jelentő­sége azonban abban van, hogy a dol­gozók közvetlenül részt vesznek egyes cselekmények elbírálásába" és így megítéléseik feltétlenül előbbre fogják vinni a társadalmi együttélés fejlődését. Az a körülmény, hogy a vállalat igazgatója a fegyelmi eljárás lefoly­tatását a társadalmi bíróság hatáskö­rébe utalta egyben azt is jeíenti, hogy a társadalmi bíróság által kisza. bott fegyelmi büntetést a későbbiek során azon a címen nem kifogásol­hatja, vagy a fegyelmi eljárást újból saját hatáskörébe nem vonhatja, hogy a büntetés szigorú, vagy enyhe, viszont nem kötelező az igazgatóra a társadalmi bíróságnak olyan javas­lata, amely alacsonyabb munkakörbe helyezésre, vagy azonnali elbocsá­tásra vonatkozik. Az igazgató tehát a javaslatától eltérhet. A társadalmi bíróság által kiszabott fegyelmi fe­nyítést viszont az igazgató csak ak­kor változtathatja meg, ha az tör­vénysértő módon született.­Tisztán kell látni azonban azt,1 hogy/a társadalmi bíróság szervezete semmiképpen nem akar egy újabb, lépcsőt jelenteni a fegyelmi eljárások hierarchiájában. Csupán kiegészíti és szélesebb, demokratikusabb ala- ] pokra helyezi az igazgató fegyelmi eljárását. A társadalmi bíróságok jelentősé-! gének értékelése után a megye több vállalatánál és üzemében megszer-! vezzük a társadalmi bíróságot, segí­teni fogjuk annak működését, mert minden reményünk megvan arra, hogy az öntudatos, becsületes dolgo­zók ezen a szerven keresztül, hatal­mas olyan nevelő munkát fognak ki­fejteni, ami a társadalmi együttélést előbbre fogja vinni. Kadnai Zoltán megyei ügyész. A tehetségtelen nyugati „jósolt“ Megteremtik a belterjes gazdálkodás feltételét a tamási Uj Élet Tsz-ben A tamási Uj Élet Termelőszövet­kezet zárszámadó' közgyűlésén a leg. több tsz tag amellett foglalt állást, hogy a több mint 700 holdas gazda­ság fő üzemága az állattenyésztés legyen. Azért határoztak így az Uj Életbeliek, mert látják, hogy a fej­lett állattenyésztés alapja a jól jöve­delmező növénytermesztésnek és leg­több pénzt biztosít a szövetkezetnek. A tamási Uj Élet tagjait erről az is­mert tényről az elmúlt gazdasági év gyakorlata győzte meg. Adtak el pél­dául' hízott-! és tenyészbikákat, amiért átlagban több mint 15 000 forintot kaptak darabonként. Hasonlóan sok pénzt kaptak a hízottsertésekért is. Úgy, hogy a csupán féléves múltra visszatekintő tamási Uj Életben a zárszámadáskor 26 forint készpénzt kapott egy-egy tag egy munkaegy­ségre. Legtöbbet a tamási járásban, összesen pedig 52 forint 78 fillér volt az egy munkaegység értéke a szövet­kezetben. Ezért mondta ki a tagság a zár­számadó közgyűlésen, hogy a ve­zetőség szerződjön le 190 sertés hizla­lására. valamint 33 szarvasmarha hizlalására és gondoskodjon arról, hogy legyen aki megvásárol 13 darab tenyészüszőt, ha azokat mái tovább lehet adni. Ez mind meg is történt Hízik a 190 koca, a 33 szarvasmarha, és nagy gonddal nevelik az eladásra szánt 13 tenyészüszőt. Természetesen arról is gondoskod­nak az Uj Élet Tsz-ben, hogy szarvasmarhákból és sertésekből meg felelő törzsállomány legyen a gazda­ságban. A karácsony előtti napok­ban vásárolt például a szövetkezet 30 anyakocának való törzskönyvezett süldőt a Biritói Állami Gazdaságtól. A tehenek számát is megkétszerez­ték az elmúlt hónapokban. Egész pontosan, mikor közösen kezdtek gazdálkodni 1957 tavaszán az Uj Élet­beliek. akkor 20 tehén volt a közös­ben, ma pedig 45 van. De többen el­mondták, hogy fokozatosan, egyrészt saját tenyészállataik felnevelése ré­vén, másrészt vásárlás útján tovább szaporítják a tehenek számát. A gyengén tejelőket kiselejtezik, meg­hizlalják és az árukból másikat vesz­nek, mert a cél az, hogy törzskönyve, zett, jól jövedelmező tehénállománya legyen a tsz-nek még ebben a gazda­sági évben. Mindezt azért teszik az Uj Élet Tsz-ben, mert meggyőződtek arról, hogy belterjes, jól jövedelmező, kö­zös gazdaságról csak fejlett állatte- .nyésztés mellett lehet beszélni. Kik legyenek as üsemi tanácsokban J Igen nagy jelentősége volt a for­radalmi munkás-paraszt kormány azon rendelkezésének, hogy meg­szüntette a munkástanácsokat és he­lyükbe létre kell hozni az üzemi ta­nácsokat. Véleményem szerint a MEDOSZ Megyei Bizottságának igen komoly segítséget kell nyújtaniok az üzemi bizottságoknak ehhez a munkához, nehogy olyanok kerüljenek bele, mint az ellenforradalom alátt az úgynevezett forradalmi tanácsokba, akik a kapitalizmus visszaállításán fáradoztak, persze nem minden egyes tagja, mert volt köztük becsü­letes ember is. Olyan dolgozók le­gyenek az üzemi tanácsok tagjai, akik készek minden időben a szocializ­mus építését segíteni. De arra is feltétlenül vigyázni kell a pártszervezeteknek és üzemi bi­zottságoknak, hogy ne úgy történje­nek az üzemi tanácsválasztások, mint az ellenforradalom idején a forradalmi tanács és a munkástanács választások, mert akkor nem fogják a szocializmus építését szolgálni. Feltétlen hazáját és népét szerető emberekből tevődjenek össze az üzemi tanácsok. Ki kell rekeszteni belőlük a talpnyalókat, akik nem képviselik sem az üzem, sem a dol­gozók érdekét. Komoly tennivalója lesz az üzemi tanácsoknak a munkafegyelem meg­szilárdítása, az állami vagyon meg­őrzése terén is, mert a társadalmi tulajdon elherdálása terén még Is­zony van mit tenni. Az üzemi ta­nácsoknak a jól előkészített és le­folytatott választás után, vélemé­nyem szerint, igen fontos és döntő befolyásuk lesz a termelékenység emelése terén is. Komáromi Sándor Juhé-pusztai Állami Gazdaság MEDOSZ MB tag Á tolnai verebek csiripelik .. . Ne csodálkozzanak a Tolnai Tex­tilgyárban, hogy az alábbi kulissza- titkokat megtudtuk, hiszen minden j veréb ezt csiripeli a tolnai akác- ' fákon. íme...: Csip-csirip, hallottad, hoey milyen ; sokat megvalósítottak már a nőgyű- | lésen megígért sok jóból? Elintézték, hogy a dolgozók ki­vihessék az ebédet és vacsorát, és vi­het mindenki, aki csak akar. A házi­asszonyok reggel leadják a rendelé­seket a gyárnak kijelölt üzletben és hazafelé elviszik az elkészített cso­magot. Milyen jó, hogy műszak után nem kell gyerekkel együtt ott tolon­gani az üzletben. Nem kell késő este stoppolni sem, mert határozat van arra, hogy „foltozó-szobát” szervez­nek. Az üzem terhes asszonyai szé­pen megstoppolják, megvarrják a beadott ruhaneműeket. Legalább nem kell nekik a konyhán dolgozniok. Mennyivel könyebb munka ez! És tudvalevő, a terhes asszonyok na­gyon érzékenyek a szagokra. Most örülnek, hogy hagymatisztítás, ba­romfiforrázás helyett szép csendesen elvarrogathatnak. ! ... És azt hallottad, hogy rövidé- - sen felépül az üzem bölcsődéje? ; Hosszú évekig hiába kértek pénzt, I sosem volt keret. Pedig azóta, de ] sok mindenre volt. Az is jó lesz, ha legalább ezután nem kell egy anyá- , nak két helyre vinni gyermekeit. i ... Még azt is hallottam, hogy a ' textilgyárban milyen igazságos, be­folyásolhatatlan üzemi bizottság van. Az OMB-előlegeket, segélyeket min­dig a legigazságosabban osztják szét. Nem is olyan régen történt egy nagyon „szívhezszóló” eset. Egy ide- l génből idekerült, egyedülálló fiatal lány fordult az üzemi bizottsághoz segítségért. Nagy szüksége volt me­leg ruhákra, tüzelőre. Az üzemi bi­zottság azonnal segített rajta: OMB- előleget adott neki. Enélkül szegény biztosan a kórházba került volna, — idejében jött a segítség! ... Csip-csirip ... most már ne pletykáljunk többet, mert nagypn fázom. Majd legközelebb megint rhe- sélek, mert tudok ám még sok min­dent. .. Jó, addigra talán én is hallok valami érdekeset. * Ezeknek a dolgoknak így kellene lenhiök. Szegény verebek, abban a biztos tudatban élnek, hogy szín­igazságot mesélnek egymásnak. Pe­dig mindennek a fordítottja igaz. Amikor ők meghallották az ígéretet, továbbrepültek és mesélték fűnek- fának. Kicsi madáreszükkel nem tudják elképzelni, hogy olyan is lé­tezik, hogy csak ígérnek egyesek ... így történhetett, hogy az ígéretekből valóságot kerekítettek. Nincs semmi új a nap alatt, de különösen vonatkozik ez a meg­állapítás a Szabad Európára és az Amerika Hangjára, s az ott dolgozó kalandorpolitikusokra. Megszokott dolog, hogy szidják és gyalázzák a kommunizmust, a népi demokrá­ciákat és mindent, ami osztályhely­zetükből adódóan nem tetszik ne­kik. Még csak az sem új, hogy egyszer nyíltan, máskor még nyíl­tabban végzik „munkájukat”. A minap például arról beszéltek, hogy lejárt az újévi jósok ideje. S így példálózgatott: valamikor ezer évekre mondták meg a jövendőt, de a fejlődéssel ezek eltűntek, ké­sőbb száz évre, majd még később csak évekre mondtak jövendőt. A Szabad Európa szerint azonban most már nem lehet egy évi idő­tartamra sem jósolni, mert oly gyors a fejlődés. Ügy látszik, ezt a némi igazságot saját keserves ta­pasztalataik alapján fogalmazták meg. Emlékeztetőül itt megemlít­jük, hogy 1957 közepén bejárta a a hír a világot, hogy 1958-ban az Amerikai Egyesült Államokban fel­lövik az első mesterséges holdat. Ami a jóslatukat illeti — a jósok nagy bánatára — c_sak részben tel­jesült, s még korábban is, mint sze­rették volna. Való igaz lett, hogy fellőtték a mesterséges holdat, sőt, alig egy hónapra rá megkezdte a Föld körüli útját a féltonnás súlyú mesterséges hold is, de ezek közül egyik sem Amerikában, hanem a Szovjetunióban hagyta el a vén bolygót. Persze vannak — ha úgy tetszik jóslatok —, amelyek régebbi kele­tűek, de azért érvényesek, bár­mennyire is igyekeznek megakadá­lyozni teljesedését, Szabad Európa, az Amerika Hangja munkatársai és sugalmazóik. Ilyen könyörtelen jóslat például Leninnek az a taní­tása, hogy a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalommal megkezdődött az imperializmus gyarmatbirodal­mainak széthullása. Nos, ez a „jós­lat” elég szemléltetően éppen nap­jainkban teljesedik be. Ugye, ugye, kicsit elhamarkodták a dolgot, ami­kor fenntartás nélkül kijelentették, hogy egy évi idő tartamon túlra szóló „jóslások” elvesztették érvé­nyüket. Ha már a nyugati rádiók ma­gyarnyelvű rágalmairól van szó, megemlítjük egy másik adásukat is, amelynek címe: a kommuniz­mus problémái. Ebben az adásban arról beszéltek, hogy a kommuniz­mus nem űzi el a nyomort, meg­szüntet minden önálló gondolko­dást. Úgy látszik, hogy nem elég következetesek a Nyugatra disszi­dált urak, mert amikor a két szputnyikot fellőtték a Szovjet­unióban, arról voltak kénytelenek beszélni, hogy a mesterséges hold az ember magasan szárnyaló gon­dolatainak megtestesülése. (Már­pedig, ha magasan szárnyaló, akkor hogyan lehet béklyóba vert? — erre nem valószínű, hogy ép magyará­zatot tudnak adni az urak.) Már­pedig a szárnyaló gondolat a Szov­jetunióban repítette fel messze, sok-sok kilométer magasba a mes­terséges holdakat. Van „némi” el­lentmondás a Szabad Európa ré­gebbi és legújabb nyilatkozata, va­lamint a szavaik és a tények kö- • zött. Ezen nem változtathat még az sem, ha naponta órákon keresz­tül fecsegnek a szellem megbék- lyózásáról. Ami pedig a nyomor elűzésének problémáját illeti (úgy látszik, el­ismerik, hogy a szocialista országok nyomort „örököltek” a kapitaliz­mustól, mert nyilván ennek a nyo­mornak elűzéséről lehet csak szó) erről az a hárommillió koldus éke­sen szólhat, akiket a többi között éppen a disszidens urak is a nyo­morban, az embertelenségben tar­tottak. Ezek az egykori koldu­sok ma termelőeszközökkel és föld­del rendelkeznek. Ez a tény is el­lentmond az urak kevésbé bölcs nyilatkozatának, jóslatának. A pártélet hírei a bonyhádi járáshólj Befejezéséhez közeledik a járás­ban az új párttagsági könyvecskék kiosztása. Mindössze a bonyhádi alapszervezetekben és néhány falusi alapszervezetben van vissza már csak az ünnepi taggyűlés. * Az ünnepi tagkönykiosztó taggyű­léseken a járás alapszervezeteiben a kommunistákon kívül mintegy 180— 200 meghívott pártonkívüli dolgozó is résztvett. Közülük számosán fel­szólaltak és az alapszerv tagjainak eredményes munkát kívántak. * Az elmúlt időben a járás területén 25 helyen tartottak pártnapot. Eze­ken összesen mintegy 1000—1100 párttag és pártonkívüli vett részt. Megvitatták a nemzetközi helyzet alakulását, s ezen belül is mindenek előtt a szocialista országok kommu­nista- és munkáspártjainak közös nyilatkozatával és a békekiáltvány- nyal foglalkoztak. * Az ünnepi tagpvűlések beszámolói a szervezeti szabályzattal, a tagok jogaival és kötelességeivel, a moszk­vai nyilatkozattal és Békekiáltvány- nyal foglalkoztak. Számos dicséret is elhangzott a taggyűléseken azok felé, akik az elmúlt esztendőben kiemel­kedő munkát végeztek a párt újjá­szervezésében, a párt politikájának népszerűsítésében. * A pártoktatásban résztvevők — né­hány hely kivételével — rendszere­sen járnak a foglalkozásra. Van olyan szeminárium is, ahol az előző fog­lalkozások nyomán újabb hallgatók is bekapcsolódtak az oktatásba. Javaslat a szekszárdi közlekedés megjavítására Az egyik képes újság a nyáron ri­portot írt a városról. A riportban többek között szó volt a szekszárdi közlekedés lassúságáról is. Egy sze­rencsétlenség után — mint a szek­szárdiak tudják — sebességkorlátozó jelzőtáblákat raktak ki a város kü­lönböző útjaira. Először úgy gondol­tuk mi is, hogy helyes ez. Az idő — a gyakorlat — azonban mást igazol. A vállalatok gépkocsivezetői pa­naszkodnak amiatt, hogy feleslege­sen kell a sebességet csökkenteni a város területén 15, illetve 25 kilomé­terre. S ebben igazuk van. A lassú fordulattól romlik a motor, és sem­mivel sem biztonságosabb a közleke­dés, mint a figyelmeztető táblák megjelenése előtt. Sőt az a tapaszta­lat: akinek példát kellene mutatni, azok sértik meg a sebességkorlátozá­sokat. Több száz gépkocsivezető kér meg­oldást a sebességkorlátozás módosí­tására. A szerkesztőség munkatársa a gépkocsivezetők elképzeléseit azért írja meg, hogy végre megoldást nyer­jen Szekszárd belterületén a közleke­dés rendezése. Elöljáróban hadd idézzük a BM Országos Rendőrfőkapitányság Köz­lekedésrendészeti Osztályának véle­ményét az ügyről, melyet egy szek­szárdi gépkocsivezető javaslatára küldtek. „Szekszárd belterületén ér­vényben lévő sebességkorlátozások­kal kapcsolatos véleményével telje­sen egyetértek. Annak felülvizsgá­latára és a szükséges intézkedések meghozatalára a megyei rendőrfő­kapitányság közrendvédelmi és köz­lekedésrendészeti osztályát utasítot­tam’1. Mint a véleményből is kitű­nik, az illetékesek foglalkoznak az üggyel. A kérdés megoldásához néhány javaslatot adunk: Úgy véljük elegendő volna, ha az újvárosi templomtól a 25 kilométer helyett 35 kilométeres sebességre korlátoznák a forgalmat és az AKÖV teleptől a Garay-térig pedig 25 kilo­méterre emelnék fel a 10 kilométe­res korlátozást. És feltétlenül a táb­lákon fel kellene tüntetni, hogy a nap melyik órájától meddig érvé­nyes a korlátozás, köztudomású, hogy 21 órától 6 óráig alig egy-két kocsi közlekedik csak a városban. Van még egy másik elképzelés is. A szekérforgalmat átirányítanák a kórháztól a Szluha György utcáig a mellékutakra. És gyakoribb ellenőr­zést kellene a közlekedésben részt­vevő szekerek felett gyakorolni. Ez a néhány javaslat a szekszárdi közlekedés megoldásánál úgy gondol­juk figyelmet érdemel, de ha vala­kinek elképzelése van az ügy meg­oldásáról, közölje azt a szerkesztő­séggel, hogy az illetékeseknek to­vábbítani tudjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom