Tolna Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 257-282. szám)
1957-11-03 / 259. szám
1957 november 3. TOLNA MEGYEI NIPÜJ8ÁG 3 Egy vöröskatona emlékei... Beszélgetésünk Áron Lajos bácsival, aki a Nagy Októberi Szocialista Forradalom idején Oroszországban tartózkodott és mint vörös katona harcolt a proletárhatalomért, érdekes, tanulságos élményt adott. Kurdon a Táncsics-tér 6. szám alatt lakik. A felszabadulás után telepedett ide Szlovákiából, s most itt él feleségével és két unokájával. Estefelé sötétedéskor látogattuk meg, mert napközben a mezőn dolgozik. Éppen a szomszédból jött, hátán egy köteg kukoricacsumát hoz. Az istállóban leülünk a vályú szélére, de beinvitál a szobába. Végül a konyhában állapodunk meg. Nem nehéz szóra bírni Áron bácsit... Szívesen beszél... — Mikor esett fogságba és milyen volt a sorsa? — kérdezzük elöljárójában. — 1915 március 29-én fogtak el a? oroszok Galíciában, nem messze a Szán folyótól. Először Kievbe vittek, majd Jekaterinburgba, végül Nadezs dinszkijbe, a vasgyárba, illetve a mellette levő vasbányába. Elgondolhatja, milyen jó sorsa lehetett egy fogolynak a vasbányában... Itt dolgoztam és sínylődtem több társammal együtt, egészen a forradalomig. — Hogyan tudták meg, hogy kitört a forradalom? az ellenség gyűrűjéből. Igaz, a felszerelésünket ott hagytuk, de az embereink megmenekültek. — A forradalom vezetői közül kivel találkozott? — Egyik alkalommal Moszkvában szereltek fel minket. Itt díszmenetben elvonultunk Lenin elvtárs előtt. Mint katona, többször láttam. — Mire emlékszik vissza szívesen ebből az időből? , — Az egyik városnál megvertük a „híres’* kozákokat. A kozákok páncélautókkal vonultak, de nálunk meg volt bátorság. A legbátrabbak felugrottak egy-egy páncélautóra és a kilátónyílásokon belövöldöztek. Amikor 3—4 autót így tönkretettek, a többiek elmenekültek. Ott volt velem egy balatonfüredi tanító is, Szamosi nevezetű. Oersze, akkor állandó harc volt, sohasem volt az ember biztonságban. Nekem, mint telefonisr tának pedig mindig járni kelni kellett a vonalat. Nem egyszer az oszlopról. szerelés közben, kellett leugrani. mert tűz alá vettek. A harcok folyamán nem egyszer a magyarok háborús bunkeréit is felhasználtuk. A nép először kicsit félt tőlünk, mert a fehérek ijesztették, de rövidesen megbarátkoztunk és mindenütt segítettek. így tudtunk győzni. Egyszer érdekes módon menekültünk meg a fehérek fogságától. Szerelés közben láttuk, hogy jönnek a fehérek. Két hegy között voltunk, a két hegyben alagút volt és közte hidat építettek. A cementet hordókban szállították oda. Hirtelen bebújtunk az üres hordók alá, magunkba borítottuk és a felső csapnak való lyukon még néztük is, hogyan vonul nak el a kolcsakisták. Voltam a fehérek fogságában is. Ez idő alatt a Jekaterinburg—Szarapo közötti vasútvonal építésén dolgoztattak. Itt nincsenek jó emlékeim. Nekem ugyan nem történt semmi bajom, de saját szememmel láttam, hogy a fehérek az elfogott magyarokat és kínaiakat a kemény télben meztelenre vet- köztették és ott hagyták csonttá fagyni. A jobbérzésű fehér katonák ennek nyomán — no meg látták, hogy a vörösök igazán a népért harcoltak — csapatostul pártoltak át hozzánk. 1920 december 1-én jöttem haza. Sajnos, semmit nem hozhattam magammal, még a telefonkönyvet — a Morse-könyvet is elvették tőlem. • Ezután Áron bácsi elkísért bennünket, mert éppen erdőbirtokossági gyűlés volt, s ha el is fáradt 65 évével egész nap a mezőn, azért a gyűlést már csak nem hagyja. Minden kommentár helyett G. J. elvtárs munkás és kommunista. Kommunista a hite és a munkája szerint. Kommunista úgyis, hogy ebben a városban sokan szeretik, mint embert. Embert, akivel jó megállni az utcán beszélgetni. Jó vele vitatkozni még az olyannak is, aki úgy érzi, hogy a szénája nincs teljesen rendben. Ez az ember nem siet, nem fölényes, s nem haragszik meg, ha azt mondják néki, Jánoskám nincs igazad. Vagy ezt, mert azt bizony jobban csinálhattátok volna. Igen, tudja ő maga is, vannak dolgok. amit jobban kellett volna csinálni. Ö maga is azért dolgozik. Egyszerű, fizikai munkás, munkása a pártnak, eszével, a szívével, de a két kezével is. Valami különös vonzóerő van ebben az emberben. Az utcában még a gyerekeket is megbolondította. Ha meglátják, hozzászaladnak, kezébe kapaszkodnak, szinte már jobban szeretik, mint a saját szüleiket. Ha a napközi felé jár. rákiáltanak a gyerekek, hová megy János bácsi, egy mosoly, néhány kedves szó, s a csillogó gyermekszemekben visszatükröződik az ő életvidámsága. Nem hibátlan embert vele is gyakran zsörtölődik az asszony, hát te már csak a pártnak élsz, neked már jnincs is otthonod? Ilyenkor fogadko- zik, mint annyiszor, s néhány napig ujra jó családapa. S aztán ismét többet van a nagy családdal, s ilyenkor azzal vigasztalja magát, majd jönnek könnyebb napok is, s akkor jut idő erre is, arra is. Ha az arcát nézedt úgy első látásra semmi különöset nem hordoz magán, csak kissé mélyebbek a barázdái. Ismeretlen ember nem is hinnéd hogy az ellenforradalomkor az elsők között fogott fegyvert a munkáshatalom védelmében. Mikor elment otthonról, az asszony nem sírt, csak ennyit szólt. mi lesz a két gyerekkel? II Tolna megyei Tanács Bánya- ás Epitőanyagipari Egyesülés az 1957. évi nyerstéglagyártását az elmúlt hét fnlyamán befelezte — A bányatelepen minket csehek őriztek. Ezeknek jó dolguk volt. És a kutya is megvész jó dolgában. 1917 októberében mulatságot rendeztek. Mialatt ők javában mulatoztak, azalatt a forradalmárok összeszedték a fegyvereiket és így simán a kezükbe került a hatalom. Ekkor az új milicisták vettek át minket is, fehér- szalaejukon piros M-betű volt. A régi helyünkön maradtunk, de ekkor tói kezdve minket is úgy fizettek, mint a civileket. — Hogyan került a Vörös Hadseregbe? Külön magyar alakulatnál volt-e? — Amikor lehetett, elsők között jelentkeztem a hadseregbe. A nemzetközi hadseregben voltam, oroszok kai együtt. A telefonistéknál szolgáltam, „elsőrendű vizsgáló” volt a nevem (mert akkor rangjelzés nem volt, csak a tiszteknek vállpánt) ez ma szakaszvezetőnek felel meg. Goméiban szereltek fel minket. Gomel, Belacerkovka és Kiev környékén harcoltunk. A lengyelek ellen Bela- cerkovkáig mentünk. Egyik alkalommal Kievnél körülzártak, egyik oldalon a doni kozákok, a másik oldalon Petljura, a harmadikon Machlo. A parancsnok egy szobrá- nyie-t — gyűlést — hívott össze azon úgy határoztunk, hogy kitörünk Az ES dolgozói megfeszített munkát végeztek annak érdekében, hogy az 1957-es gazdasági évben az állammal szembeni kötelezettségüket teljesítsék. Megértették, hogy jobban kell dolgoz- niok, mint az elmúlt években, azért is, mert az ellenforradalom az ES-nek több mint egymillió forint kárt okozott és ez népgazdaságunk részére is komoly megterhelést jelentett. Az ES-hez tartozó 11 téglagyár 28 millió nyerstéglát készített el a 26 milliós tervvel szemben. Dicséretet érdemelnek az ES azon dolgozói, akik ebben a munkában derekasan kivették részüket. Különösen jó eredményeket értek el Zom- bán, ahol 132 százalékra, s a bonyhádiak, akik 121 százalékra teljesítették az előirányzott tervültet. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójára a bonyhádi és a teveli téglagyár dolgozói állnak versenyben. Ebben a nemes versenyben a bonyhádi téglagyár vezet, amely a készáru termelésében 106,5 százalékos eredményt ért el. De Tevel is 104 százalékra teljesítette tervét. Az 1957-es gazdasági évben különösen az önköltségcsökkentés terén ért el az ES jó eredményt, mert több mint 10 forinttal olcsóbban állított elő ezer darab téglát az elmúlt évhez viszonyítva. Az ES fennállása óta ráfizetéssel állította elő a téglát, amely komoly megterhelést jelentett népgazdaságunknak, viszont az 1957-es évben az eddigi adatok szerint a tégla előállítása a tervezett áron történik. Ez biztató eredmény valamennyi dolgozó számára, mert év végére nyereség- részesedésre számíthatnak. Az eddigi adatok szerint minden dolgozónak kétheti fizetésnek megfelelő összeg jut. Ameny- nyiben az eredményeket tovább javítani tudják, még a kétheti nyereségrészesedés emelkedni fog. A készáru termelését az ES 100,5 százalékra teljesítette és itt különösen jó eredményt ért el a gvönki, a bonyhádi téglagyár, a csatári és a teveli téglagyár. Most azon dolgoznak a téglagyárakban, hogy a szab ad szári tó területekről minél hamarabb behordják a téglát- Így azt az időjárás viszontagságaitól meg tudják menteni. Azért sikerült részben az önköltséget is megjavítani, mert ebben az évben minimális volt az elemi kár. Embertelen világ A világ népeinek békéjéért, a dolgozó emberek szabadságáért mennyi vér, . könny hullott már. Mennyi kép, film, elbeszélés örökíti meg ezeket a szomorú és egyben vérlázító eseményeket. De mennyivel közvetlenebbül érzi az ember a felháborodást, hogy egy arcon látja kétségbevonhatatlan jeleit a kínnak, az elmúlt úri világ pribékeinek keze nyomán. Magam is meghökkentem, amikor ebbe az arcba belenéztem. Még látszik az összezúzott orron, a felrepedt arcon, a szemek fölött az árulkodó heg. — Bizony, elvtárs, ezek a Horthy-pri- békek csizmáinak nyomai — mondja beszélgető társam a kisvej- kei Stritz Richárd. S mindez miért?... Mert egy életre eljegyezte magát a munkásosztály ügyével, kezdve 1918—1919-ben, mint vörös katona. A dicső Tanácsköztársaság leverése után nem maradhat az országban. Bejárja azután Ausztriát, Csehszlovákiát, maid 1923-ban visszatér. De az ellenforradalom urai nem felejtettek. „Nagy bűne“’ volt: fegyvert mert fogni a kizsákmányolás, a megaláztatás ellen... 1926-ban szabadult. A megfigyelések, zaklatások mérhetetlen kálváriáját élte ezután is. Az úri rend ezután is ott rúgott egyet-egyet rajta, ahol tudott. Míg odáig érünk a beszélgetéssel, önkéntelenül falábára tekint... Budapesten egyik villamosról, a vezető hibájából oly szerencsétlenül zuhant ki, hogy elvesztette a fél lábát. Perelte a társaságot. Az első fokon megnyerte a pert, kártérítés és évjára- dék erejéig. Utána azonban, mivel megtudták politikai múltját is, a hamis tanúk felsorakoztatásával elütötték a 8 gyermekes családapát jogos igényétől. — Embertelen világ volt az — mondja csendesen, s csak ahogy keze ökölbeszorul, érzem, milyen indulatok kavaroghatnak benne. A későbbiek során kiderül, hogy nem hiába forr a düh még most is benne annyi, év után. Igen, mert minden eddigi szinte gyerekjáték, ártalmatlan, apró szerencsétlenség a továbbiakhoz képest. Féllábba] sem szűnik meg az igazságot hirdetni. Ez már 1944-ben történik: Besúgók segítségével Budapesten el fogják, abból az időből valók arcán a beszédes bizonyítékok. „Bűne"- Azt próbálta megmagyarázni, hogy a szovjet csapatok felszabadítják az országot, s ez jó a munkás embereknek: S a mankós, féllábú embert összevissza verve nemcsak börtönbe zárják. A többi politikai foglyokkal, mikor szorul a hurok, Pest körül gyalog hajtják kifele az országból. Dunaszerdahelynél vagonokba rakják, s irány: Dachau. Mennyi ember pusztult el addig7 Ki kérdezte azt... És azután meg pláne nem törődtek vele az emberkínzók. — Mikor Dachauba értünk — mondja — soksok olyan deportált volt velünk, hogy egyenesen a gázkamrákhoz szállították. Megmozdulni sem tudtak az éhségtől, a kínzásoktól s nekik csak egy útjuk volt hátra már... Kíméletnek még az árnyékát sem láttam soha. Szélben, hóviharban, fagyban órákig álltattak, vagy meneteltettek bennünket, meztelenül. Nem sokan menekültek meg a háború végével. A hazatérés, a család a várható megváltozott élet, ez tartotta benne a lelket. Sokat lehetne írni szenvedéseiről, de sokat mond az élő fénykép, maga az egész ember, ha csak ránézek is. A mára fordul szavunk ezután, hogy újra háborúra készülnek azok, akik oly sok szenvedést zúdítottak az emberiség jó részére. Ekkor kifa- ’ kadt: „Még mindig nem volt elég nekik a vérontásból. Nem tanultak. S még vannak sötét emberek, akik hisznek nekik.1’ Elfullad a hangja, s látom, szeretné mondani: „Vigyázzatok emberek, ne higyjetek nekik.” De nem is kell mondani, csak a képet kell mindenki elé odatartani, amit búcsúzóul én láttam: A kis kapuban áll mankójára támaszkodva Striz Richárd, másik keze a nyolc élő gyereke közül (kettő meghalt), a legkisebbik fején. így int búcsút... Élő cáfolat, tiltakozás szótlanságával maga ez a kép is a háborús uszí- tók mesterkedései ellen. (i—e) November 2-a vóltt Pesten gyilkolták a kommunistákat. Ö azonban néhány kommunistával hozzákezdett a párt szervezéséhez. Hiába irja a Frankfurter Allgemeine Zeitung, hogy itt csak párttagok vannak, de hívei nincsenek a mi pártunknak. G. J. élő, eleven cáfolata és élő, eleven cáfolat az a sok tízezer G. J., akik kommunista módon élnek és dolgoznak a mi pártunkért. Egy kemény esztendő van a hátuk mögött, nehéz esztendő volt, de megérte. Ezt mondják sokan az olyan kommunisták, mint ő. Az ő cáfolatuk nem az írás, mert úgy, ahogy élnek, dolgoznak, hibájukkal és sikereikkel egyetemben nap, mint nap megadják a választ azokra a rágalmakra_ melyet reánk szórnak- Választ adnak nemcsak ők maguk, hanem azok is, akikkel együtt dolgoznak, akik szeretik és becsülik őt. S. A. Az időszerű kérdések tanfolyamairól Az idei pártoktatásnak egyik új formája az előző éviekkel szemben: az időszerű kérdések tanfolyama- Ezen a tanfolyamon a hallgatók a legaktuálisabb gazdasági és politikai kérdésekkel foglalkoznak. Ha az időszerű kérdések tanfolyamának szervezeti kereteit helyesen felhasználjuk, akkor ezzel elősegíthetjük a párttagság és az oktatásba bekapcsolt pártonkívüliek tisztánlátását, jelentős mértékben csökkenthetjük, sőt meg is szüntethetjük azokat az eszmei zavarokat, amelyeket az ellenforradalom demagógiája okozott. Még ma is, nemcsak a pártonkívüliek közül többen, de a párttagok közül is néhányan, különbözőképpen értékelik az ellenforradalmi eseményeket és számos részletkérdésben vannak eltérő vélemények. Éppen ezért teljes egyetértéssel fogadta a párttagság azt a döntést, hogy ebben az oktatási évben lehetőség nyíbk az október-novemberi események előzményeinek alapos megvitatására. A párt- napokon, taggyűléseken ilyenre már kevésbé van lehetőség, mert számos egyéb tennivaló tornyosul a taggyűlések, a kommunisták elé. Az időszerű kérdések tanfolyamainak anyagát a KB Ágit. Prop. osztálya állítja össze, negyedévenként adják meg a tematikát. Ez a módszer lehetővé teszi, hogy valóban időszerűek legyenek azok a kérdések, amelyekkel a tanfolyam hallgatói foglalkoznak. A tematika azonban nem kötelező, az csak javaslat, amit az adott területen dolgozó párt végrehajtó bizottságok meg is változtathatnak. Egyes témákat kihagyhatnak, másokat beiktathatnak helyettük olyanokat, amelyeket a hallgatók kérnek, vagy a végrehajtó biságoktól és a pártszervezetektől és a propagandistáktól nagy önállóságot és nigalmasságot kívánnak. Nincsenek kialakult vezetési módszerek, ezek majd zottság helvesnek tart megvitatni. |l|g|pMT|Tir~ ’1 ' A tanfolyamok irányítása a pár menet közben alakulnak ki. Két nézet alakult ki általában. Az egyik szerint a propagandista a foglalkozások alkalmával csak a vitát vezesse le- Ez a módszer természetesen feltételezi, hogy az anyagot előzőleg a hallgatók megismerték, otthon tanulmányozták. A másik javaslat szerint a propagandista a foglalkozás elején 15—20 perces bevezető, vitaindító előadást tartson, s utána vezesse le a Vitát. Természetesen a gyakorlat eldönti majd, melyik forma a helyesebb, eredményre vezetőbb- Anról is lehet szó, hogy a vita helyett, az előadás után, konzultációt tart a propagandista. . Az időszerű kérdések tanfolyamain sokkal inkább, mint egyéb pártoktatási formákon, alkalmazni lehet a helyi tapasztalatokat. Szükséges, hogy a pártbizottságok — főleg egy-egy kiemelkedően fontos anyagnál — helyi, járási tapasztalatok átadásával is segítsék a propagandisták munkáját. * A propagandistáknak nagy önállósága lesz a foglalkozások levezetésében. Az elmúlt években a propagandista „Útmutató” szinte még a kérdésekre adandó válaszokat is kidolgozta, s ezzel eleve elejét vették annak, hogy a propagandista a helyi körülményeket figyelembe véve határozza meg az anyag vitáját. Rossz mankónak bizonyultak. Most valóban segédanyagként szerepel az Útmutató, csak a fontosabb gondolatokra utal, hívja fel a propagandisták figyelmét, s ezzel lehetővé teszi — amellett, hogy a fontosabb kérdések nem kerülik el a figyelmét —, hogy sokoldalú, színes, eleven, az élet mindennapi problémáival kapcsolatban legyen a tanfolyam anyaga. Nem lesz könnyű a propagandisták munkája akik az elmúlt években különböző okok miatt elég merev, kötött módszert alkalmaztak. De munkájukban segít, ha a propagandisták a fontos pártmunkájuk során felhasználják a megjelent fontosabb cikkek, beszédek anyagát is.
