Tolna Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 230-256. szám)

1957-10-20 / 247. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957 ok tó be,r 20. A kis Szíria sorsa minden békeszeretö népet érintő probléma lesz A TASZSZ az amerikai külügyminisztérium liiratalos nyilatkozatáról A magyar nép rokonszenvvel és együttérzéssel figyeli Szíria küzdelmét A Magyar Külügyminisztérium nyilatkozata Az Egyesült Államok, külügymi­nisztériumának szóvivője október 11-én felolvasta a külügyminiszté­rium hivatalos nyilatkozatát arról a beszélgetésről, aVnelyet Reston, a New York Times tudósítója N. Sz. Hruscsovval folytatott, közelebbről a beszélgetésnek a közeL és közép­keleti helyzettel foglalkozó részéről. Ezzel kapcsolatban egyebek között a következők közlésére hatalmazták fel a TASZSZ-t. A Szovjetunió vezető köreiben úgy értékelik az Egyesült Államok kül­ügyminisztériumának ezt a nyilatko­zatát, mint amely eltorzítani próbál­ja a dolgok való helyzetét, s takar­gatni igyekszik az igazságot Hender­son utazásának és az Egyesült Álla­mok nevében Ankarában, Isztambul­ban és Beirutban folytatott tárgyalá­sainak igazi céljait illetően. Az Egyesült Államok közel- és kö­zépkeleti politikájának igazi értelme és Henderson utazásának célja ugyanebben a nyilatkozatban meg­található. Ebben ugyanis az amerikai külügyminisztérium az agresszív NATO-szerződésre hivatkozva kije­lenti, hogy támogatja a Szíria elleni támadásra készülő Törökországot, s hangsúlyozza, hogy az Egyesült Ál­lamoknak eltökélt szándéka folytatni a Dulles—Eisenhower-doktrina ne­vében ismert politikát. E nyilatko­zatnak nyilván az a célja, hogy Tö­rökországot agresszió elkövetésére bujtsa fel Szíria ellen. Amint a nyilvánosságra hozott adatok, valamint a szovjet kormány rendelkezésére álló értesülések mu­tatják) Henderson Törökországban ^tárgyalásokat folytatott Mendereisz miniszterelnökkel, Zorlu állammi­niszterrel és más hivatalos szemé­lyekkel, valamint a török hadsereg főparancsnokságának képviselőivel, továbbá Fejszal iraki királlyal, Ajubi iraki miniszterelnökkel és Husszein jordániai királlyal. E tárgyalások során megtárgyal­ták a Szíria elleni fegyveres in­tervenció amerikai tervét, Az említett előkészületek követkéz tében a Szíria felett lebegő veszély minden hazafit felrázott az arab or­szágokban s világszerte széleskörű rokonszenvet ébresztett a független­ségét és szabadságát védelmező Szí­ria iránt. Ezzel az iraki és jordá­niai államférfiaknak is számolniuk kellett. Ezek elítélték a készülő ag­ressziót, s kijelentették, hogy támo­gatják Szíriát. Szíria támogatása mellett foglalt állást Szaud-Arábia is. Amikor ilymódon világossá vált, hogy az arab országok nem hajlan­dók hadat viselni Szíria ellen és az arab államok Szíria elleni támadásá­nak megszervezése meghiúsul, az Egyesült Államok nyíltan Török­országra kezdte építeni számításait, ahol Henderson látogatása nyomán intenzív előkészületek kezdődtek a Szíria elleni nyílt katonai támadás­ra, s hozzáláttak a támadási tervek kidolgozásához. Ahogyan ezt minden agresszív tervvel kapcsolatban történik, ezt a tervet is a legmélyebb titokban dol­gozták ki. De az olyan határozatok, amelyek népek sorsát érintik, nem tart­hatók sokáig titokban. Hitelt érdemlően ismeretessé vált nem­csak az, hogy e terv létezik, ha­nem e terv konkrét tartalma is. A TASZSZ nyilatkozata a továb­biakban részletesen ismerteti a had­műveleti tervet. Nem véletlen, hogy az amerikai külügyminisztérium nyilatkozata a Szíriái kérdést érintve az Egyesült Államoknak arról a szilárd elhatáro­zásáról beszél, hogy olyan politikát folytat, amelyet a kongresszus két háza a Közép-Kelet kérdéseire vo­natkozó közös határozatában elfoga­dott. Másképpen szólva: a „Dulles— Eisenhower doktrina“ szerint jár el, vagyis beavatkozik a Közel- és Kö­zépkelet országainak belügyeibe, még fegyveres intervenció árán is. Ez a nyilatkozat arról tanúskodik, hogy az Egyesült Államok a durva nyomás politikáját, a diktátum politikáját folytatja. Valóban nem kell nagy politikus nak lenni annak megértéséhez, hogy Törökország agressziója a független­ségét védelmező Szíria ellen ku­darcra van ítélve. Ugyanígy nem kell nagy hadászati szakértőnek sem lenni annak belátásához, meny­nyire értelmetlen volna Török­ország szempontjából, ha részt ven­ne az arab államok elleni háború­ban. A szovjet kormány, mint a Török­országgal szomszédos ország kormá­nya, a béke megóvására irányuló szándékból és a török nép iránti barátságos érzéstől vezettetve, meg­felelő lépést tett a török kormány­nál. A Szovjetunió ismételten kije­lentette, hogy baráti, jószomszédi, szívélyes kapcsolatokat akar fenntar. tani Törökországgal. Az Egyesült Államok külügymi­nisztériuma abban a törekvésében, hogy Törökországot minden áron belevigye a Szíria-ellenes katonai ka­landba, szükségesnek tartotta nyilat­kozatában annak hangsúlyozását, hogy szigorúan „ragaszkodik az északatlanti szerződésből ráháruló kötelezettségek teljesítéséhez." Az amerikai külügyminisztérium nyilatkozata ismét leleplezi az ag­resszív NATO-tömb igazi lényegét. Ha eddig valakinek illúziói lettek volna aziránt, hogy a Szíria elleni háborús kaland helyi összeütközés maradhat, úgy az amerikai külügy­minisztérium nyilatkozata után, amelyben a NATO-ról, mint a Szí­ria elleni török agressziót támogatni kész erőről van szó — nem maradhat kétség, hogy Tö­rökországnak, a NATO tagálla­mának, fegyveres támadása ok­vetlenül kiterjeszti az összetűzést más országokra is, Ilymódon a kis Szíria sorsa min­den békeszerető népet érintő problé­ma lesz. A Közel- és Közép-Kelet kérdésé­ben világosan látható a nemzetközi politika két ellentétes vonala. Az egyik vonal, amelyet a Szov­jetunió és a többi békeszerető állam félreérthetetlenül követ: a nem­zetközi béke és biztonság fenntartá­sára és megszilárdítására irányul. Ezj a vonalat követi szilárdan a Szovjetunió a mostani veszélyes pilla­natban is. Hruscsov Restonnak, a New York Times című amerikai lap tudósító­jának adott interjújában nagy erővel hangsúlyozta a Szovjetuniónak ezt a külpolitikai vonalát. Hruscsov a Szíria körül kialakult helyzetről ki­jelentette, a Szovjetunió mindent megtesz, hogy az események ebben a tér­ségben ne vezessenek háborúra. Hruscsov válaszaiban ismét meg­erősítette, hogy a Szovjetuniónak az arab országok irányában követett Po­litikája a belügyeikbe való be nem avatkozáson alapul és ha a nagy­hatalmak ünnepélyesen lemondanának a fegyveres erők Közel- és középke­leti alkalmazásáról, ez jelentősen hozzájárulna ahhoz, hogy a nagy fe­szültség enyhüljön a világ e térsé­gében. Van azonban egy másik vonal is, amelyet a nemzetközi politikában az Egyesült Államok követ. Ez a vonal: „háború szélén” folytatott politiká­ban, az úgynevezett erőpolitikában -fejeződik ki. Az Egyesült Államok külügyminisz­tériumának nyilatkozata után mindenki könnyen válaszolhat arra a kérdésre, ki akarja a béke fenntartását és ki provokálja a háború kirobbantását. A Szovjetunió más államokkal, egyebek között a Közép- és Közel- Kelet országaival váló kapcsolatait az ismert öt elvre és pedig a következő elvekre építi: egymás területi sérthe­tetlenségének és szuverenitásának kölcsönös tiszteletbentartása, meg nem támadás, egymás belügyeibe való be nem avatkozás, bármiféle, akár gazdasági, politikai, vagy ideológiai jellegű legyen is ez a beavatkozás, — egyenlőség és kölcsönös előnyök, bé­kés együttélés. A Közel- és Közép-Keleten az Egyesült Államoknak és az északat­lanti tömbhöz tartozó szövetségesé­nek: Törökországnak imperialista po­litikája következtében veszélyes há­borús tűzfészek keletkezik. Mit kell tehát tenni, hogy ez ne történhessék meg? Legelsősorban le kell mondani az erő használatával való fenyegetésről a Közel- és Közép- Keleti országaival szemben, le kell mondani az említett országok 'bel­ügyeibe való beavatkozásról. Ami a Szovjetuniót illeti, a TASZSZ felha­talmazást kapott annak kijelentésére, hogy a szovjet kormány eltökélten síkraszáll a béke megóvásáért és a háborús veszély elhárításáért a Közel- és Közép-Kelet öveze­tében, az Egyesült Nemzetek Szervezetének elveitől és céljaitól vezettetve kész megtenni az intézkedéseket az agresz- szió megfékezésére. A szovjet kor­mány kijelenti arra irányuló készsé­gét, hogy e célok szolgálatában az Egyesült Államokkal, valamint bár­mely más állammal együtt járjon el. fía az Egyesült Államok ellenzi a háborút és Törökország ellene van a háborúnak, s ha mindketten készek arra, hogy tiszteletben tartsák más államok határait és függetlenségét, akkor erről határozott kijelentést kell tenniük az Egyesült Nemzetek Szervezete előtt, amelynek az a hiva­tása, hogy a nemzetközi béke és a népek biztonsága felett őrködjék, s e kijelentésüket tettekkel kell bizonyí­taniuk. Ehhez elsősorban az szüksé­ges, hogy vonják vissza a török csapa tokát Szíria határáról, s vessenek véget a Szíriaellenes zsarolással. Az Egyesült Nemzetek Szerve­zete nem nézheti közömbösen a Szíria körül kialakult veszélyes helyzetet, nem maradhat tétlen. Ilyen körülmények között az Egye­sült Nemzetek Szervezetének az a kö­telessége, hogy haladéktalanul be­avatkozzék és elhárítsa a háború keletkezésének és továbbfejlődésének lehetőségét. Lehetetlen nem látni hogy a Szíria elleni támadás es a háború kirobban­tása a Szovjetunió dél) határai men­tén a legkomolyabban érinti a Szov­jetunió biztonságának érdekeit. Sen­kiben sem lehet kétség aziránt, hogy Szíria megtámadása esetén a Szov­jetunió az Egyesült Nemzetek alap­okmányában kifejtett céloktól és el­vektől, valamint a saját biztonságához fűződő érdékektől vezetve, minden szükséges intézkedési megtesz avégett, hogy segítséget adjon az agresszió áldozatának. Nincs szentebb, nincs drágább az emberiség számára, mint a béke meg­óvásáért ,az új háború elhárításáért vívott harc. Ezért mindazoknak, akik­nek drága a béke, a legnagyobb fe­lelősséggel kell eljárniok a kialakult nemzetközi helyzet megítélésében. Le­hetetlen fel nem ismerni, hogy a mai, a világ sorsa szempontjából oly fele­lősségteljes pillanatban mozgósítani kell az összes béke­szerető erőket, hogy azok az erők leleplezzék a béke ellen irányuló összeesküvést, megfé­kezzék a háborús gyujtogatókat és ne engedjék meg nekik ,hogy agressziót hajtsanak végre. Az utóbbi időben az imperializmus vezető hatalmai, elsősorban az Egye­sült Államok, újabb és újabb ag­ressziókat szerveznek és igyekeznek kirobbantani. Alig egy éve, hogy fegyveres felkelést szítottak hazánk­ban és megpróbálták az egyiptomi népet is megtörni a hármas szuezi agresszióval. E kísérletek azonban számukra csúfos kudarccal végződ­tek, de az imperialisták vereségeik­ből nem vonták le a szükséges tanul­ságokat. Ez év januárjában az Egyesült Államok kormánya meghirdette az úgynevezett Eisenhower-doktrinát, amely a „légüres tér" hazug koncep­ciójából kiindulva az arab országo­kat, a függetlenségüket elnyert arab népeket nyílt amerikai beavatkozás­sal újra imperialista igába akarja szorítani. Az Egyesült Államok agresz szív* körei arra számítottak, hogy a szu­ezi kaland miatt az arab népek előtt minden tekintélyüket teljesen elvesz­tett angol és francia gyarmatosítók helyére ülhetnek. Azért léptek ők a színre, hogy eltiporhassák a függet­len arab népeket, az állítólagos és hazug „szovjet veszélyről" hirdetett rágalmakkal az arab országokat a független politika folytatásától. Az arab országok többsége hamar fel­ismerte az amerikai imperialista „jóakarók" nem is kétes értékű szándékait: az Eisenhower-elv széles körben visszautasításra talált. Az imperialisták egyes arab álla­mokban elért átmeneti sikerektől megszédülve úgy gondolták, hogy Szíriában is politikájuknak megfe­lelő, gyarmatosítókkal rokonszen­vező politikusokat ültethetnek a nép nyakába. Az imperialisták azon­ban ezúttal is összecserélték vágyai­kat a valósággal: sem összeesküvés, sem az amerikai földközi-tengeri 6. flotta nyílt fenyegetései, sem' a török NATO-hadseregének nyílt provokációi nem tudták megváltoz­tatni a szír népnek és kormányának elhatározott szándékát, hogy meg­védik hazájuk függetlenségét s a sa­ját maguk által választott úton kí­vánnak haladni. Szíria ellenállása fokozta a provo­kátorok dühödt erőfeszítéseit. Az im­perialisták politikájuknak két közel- keleti hűséges követőjét — Török­országot és Izraelt — állítják elő­térbei Különösen Törökországnak szántak jelentős szerepet a Szíria el­lep tervezett hadjáratban. Ez az or­szág fenyegető hadgyakorlatokkal, határincidensekkel próbálja az im­perialisták kívánságainak megfele­lően a háborút elérhető közelségbe hozni. Megbízható hírek szerint a támadást a legközelebbi napokra tűzték ki. A szír nép azonban nincs egyedül hazája és függetlensége védelmében. Mellette vannak az arab országok, ezek közül is elsősorban Egyiptom, amely hűen teljesítve szövetségi kö­telességeit, csapatokat küldött a fe­nyegetett testvér segítségére. A többi arab ország is szolidaritást vállalt Szíriával. Most, miután az Egyesült Nemzer tek Szervezetében a közgyűlés napi­rendre tűzte Szíria panaszát, elvár­juk, hogy az ENSZ a tényeknek és az igazságnak megfelelően fog állást foglalni, nem úgy. mint legutóbb az úgynevezett magyar kérdés megtár­gyalásánál. Az amerikai—török—izraeli provo­kátorok elszámítják magukat, ha azt hiszik, hogy a békeszerető erők tö­mörülését megakadályozhatják. A provokációk következtében a közel keleti helyzet rendkívül kiéleződött. Világosan megállapítható, hogy Szí­ria esetében Dulles úrnak a hirhedt „szakadék szélén táncoló’’ aljas és cinikus, eléggé el nem ítélhető ka­landorpolitikája következtében a Közel-Kelet békéje közvetlep ve­szélyben forogi Semmi biztosíték nincs,.-hogy egy közelkeleti háború ki­törése esetén nem terjed-e túl az először érintett országok határain. Az imperialista provokációktól so­kat szenvedett magyar nép nagy ro­konszenvvel és együttérzéssel figyeli az arab népek, mindenekelőtt Szíria népének elszánt küzdelmét hazája szabadságáért és függetlenségiéért. Biz tosítjuk a szír népet, hogy népünk teljes szolidaritást vállal vele, felhá­borodva és mélységesen elítéli az im­perialisták agresszióit, s bizonyos abban, hogy e küzdelem az igazság győzelmével végződik, amely az arab népek oldalán van. Népünk meg­győződése, hogy a provokációk elle­nére a béke megvédhető, s meg van győződve róla, hogy az imperialis­táknak ezek az agressziói is a táma­dásra készülő erők teljes kudarcával végződnek. Az ENSZ közgyűlés megszavazta a török-szíriai válság azonnali megvitatását New York (AP). Az ENSZ közgyűlés nal megkezdi a török-szíriai válság pénteken összeült az ügyrendi bízott- vitáját. ság ama javaslatának megvitatására, A közgyűlés elhatározta továbbá, hogy tűzze napirendjére a Szíria által hogy a szokásos eljárás — a politikai javasolt új napirendi pontot. bizottságban folytatandó vita he­lyett magában a közgyűlésben vitat- A közgyűlés 66 szavazattal, ellen- jak; meg a török—Szíriái válságot, szavazat nélkül, egy tartózkodás mel- A közgyűlés ezután elnapolta ülését lett (Libéria) elhatározta, hogy azon- és jövő héten ül ismét össze. h í de. ami tíifvi, art ófzfn.nem afä- a /uafczfoiifát

Next

/
Oldalképek
Tartalom