Tolna Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 230-256. szám)
1957-10-13 / 241. szám
8 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957 •ktét>«r 13. Közúti tündérek66 Már az újság is adott róluk hírt: őrizetbe vették F. A. 19 éves bonyhádi és Sz. M. 22 éves budapesti lakosokat prostitúció miatt. Sokan ismerik őket. Többen a 6-os műút mentén látták őket Bonyhád és Szekszárd között, amint gyalog róták a kilométereket és közben igyekeztek ismeretséget kötni az utasokkal, gépkocsivezetőkkel. Aki megtetszett nekik — persze nem a külseje, hanem a pénze miatt — azoknak aztán odaadták magukat. Mások Szekszárd szórakozóhelyeiről ismerik őket: ki a feltűnő viselkedésükre lett figyelmes és arra, hogy látszólag minden férfi könnyen megismerked- hetik velük, ki pedig azért ismeri őket, mert közelebbi kapcsolata volt valamelyikkel... A rendőrségi szervek is erre lettek figyelmesek és természetesen — kellő anyagok birtokában — eljárást indítottak ellenük. Kiderült, hogy állása egyikőjüknek sincs, nem Ízlik egyiknek sem a munka, ezért választották a pénzszerzésnek ezt a módját: ötven—hatvan forintért, és persze kivel hogyan tudtak megegyezni ... Ebből igyekeztek fenntartani magukat. Mindketten csinosak, „jóképűek” fiatalok, de annál szánalmasabbak. Azzal mentették magukat a rendőrségen, hogy senkinek sincs joga beleavatkozni más szerelmi ügyeibe. Ez igaz, a szerelmi ügyekbe nem is avatkozik bele senki, de itt már nem szerelemről van szó. Ez a két fiatal leány már régen sárba taposta a szerelem tiszta, magasztos fogalmát, szembefordúltak a közerkölccsel, a józan Ízléssel, az emberiség Íratlan törvényeivel és náluk a szerelem csak pénzforrást jelent. Mint ahogyan a piacon a kofák árulják a zöld séget, vagy a gyümölcsöt, ők úgy árulták saját magukat — alkudoztak szerelmükre. Talán nem is kellene foglalkozni ügyükkel, mert hiszen az utóbbi tíz évben erősen megcsökkent a kufárkodás a szerelemmel, és a rendőrség ezekkel is megfelelően eljárt, de mégis érdemes megnézni, hogy hogyan jutott ez a két fiatal leány a lejtőre. F. A. apa nélkül nevelkedett. Anyja tisztességes munkásasszony, gyárban dolgozik, abból tartja fenn magát. Féltette mindig leányát, szerette is, de a leány mégsem kapta, mégsem kaphatta meg azt, amire szüksége lett volna a serdülő korban. Hiányzott az apa, az apai szigor, az apai szeretet és ezt nem tudja az anya pótolni. A gyerek nevelése csak akkor lehet egész és kielégítő, ha egyaránt jelen van az anya is és az apa is. Elősző ipari tanulónak ment a leány. Nem tetszett neki a munka. Közben jártak az évek, az anya azt gondolta, hogy már „nagylány’' az ő leánya, tudja, hogy mit csinál és így egyre jobban kezdte magára hagyni. A leány, látva, hogy most már nem törődik vele senki, elvégre is az ő dolga, hogy mit csinál, kezdett fokozatosan könnyelmű lenni ... Az anya — miután megtudta, hogy leányát letartóztatták — felkereste a rendőrséget. — Nem igaz, nem lehet igaz, hogy az én lányom így viselkedett — mondotta. — Az én lányomat ártatlanul vették őrizetbe. Persze ott vannak a bizonyítékok és nem is akármilyen bizonyítékok. Az anyának pedig tudomásul kell vennie, amit eddig talán nem is sejtett, hogy leánya a züllés mélyére került. F. A. barátnője, Sz. M. 22 éves leány. Neki élnek a szülei és dolgoznak. Az apának tisztességes foglalkozása van és jól élnek. De egyről ők is megfeledkeztek, arról, hogy van egy leányuk, aki már ugyan „felnőtt” korba lépett, de azért jó lenne továbbra is figyelemmel kísérni, hogy milyen életet folytat. Ezt nem tették meg, pedig a szülők minden bizonnyal meg tudták volna állítani leányukat a züllés útján. A A leány Budapestre ment a szülői házból, vadházasságba lépett egy férfivel s két gyermeke is született. Vadházastársa — bevallása szerint — disszidált, ő pedig elkezdett újabb „vadászterületeket” keresni, mert Pesten már „bealkonyodott” az ilyen „tündéreknek”. A munka nem kellett neki— nehezére esett. Inkább vállalta az országutakon a gyaloglást, hogy hozzájuthasson 50—60 forinthoz. Egy harmadik ilyen „útszéli tündérről” is értesültünk. Ez egy szekszárdi 16 éves leány — a szülők züllött életének az áldozata. Szülei már több mint két éve külön élnek s mindegyiknek szeretője van. Az anyának nem kell a leány, mert az „rontja” szerelmi ügyeit. Az apánál volt a leány, de itt meg ő nem bírt megmaradni. Dolgozott, volt munkahelye, de apja mindig elvette tőle a pénzt és elmulatta — a leánynak sem ruhára, sem élelemre nem tellett, pedig dolgozott. A leány ezért apjánál sem bírt megmaradni, hanem elkezdett csavarogni. A csavargás közben persze jelentkeztek az ismerősök, nem volt munkahelye és így fokozatosan fellépett ő is „pénzes tündérnek”. Szánalmas életű leányok mindhárman, de valamennyijük sorsa a szülőket vádolja, akik nem érezték és nem érzik a felelősséget gyermekük jövőjéért. (B. F.) A humor viiágábói A GONDOS ANYA SIÖ-PARTON HALLOTTUK vadAszvacsorAn jr X? a. *r.\v_ vLf®-ry i ,— Még ezzel a kefével sem tudom tisztára mosni. REAKCI-JÓS © — A feleségem Hévizén tölti az őszt. — És jót tesz neki? — Azt nem tudom, de nekem feltűnően jót tesz. HAJÓTÖRÖTTEK :Á í isH' — Hallja barátom, maga még bizonyára egész kezdő vadász leket. — Honnan gondolja? — Mert olyan ügyetlenül füllent. A KARL-ZEISS GYÄRBAN FÉNYKÉPEZŐGÉPET SZERELTEK A MIKROSZKÓPBA — Minek szánt, vet, János gazda, úgysem maga fogja learatni... — Igaza van, szerződést kötök a gépállomással gépi aratásra. MAI GYEREK Fölösleges sorsot húzni, hogy melyikünk eszi meg a másikat, ur^anis én a hajón felejtettem a fogsoromat. KONKURENCIA Bac—Iluska, mosolygó arcot kérek! FÉRJI SZEMPONT Istenkém, mivel ma jól viselkedtem, engedd, hogy a holnapi Lottóhúzáson megnyerjem a Wartburg- kocsit. CSAK SORJÄBAN — Vettem a feleségemnek egy pa- pagályt. — És beszélni is tud? — Nem tudom, a feleségem még nem engedte szóhoz jutni. GRIBACSOV CIKKÉHEZ fim. — Apu, most telefonáltak, hogy a mamát elütötte az autó! — Neki mindig van kifogása, lia elkésik. JOHN BULL ELMÉLKEDIK — Ja, baráton a „borral, nővel és dallal” fel kell hagynia. — Rendben van doktor úr, majd a dallal kezdem. ... Ez egy elhajított bumeráng, amely a szerzők fejére hull vissza. Gyönyörű ez a májusfa, csak kár, hogy nincsen gyökere. SZEKSZÁRD város ugyan, de legna gyobb részében mégis jellegzetes falusi élet folyik. Ilyenkor ősztájban a kukoricafosztás az esti „szórakozás”. Amikor valamelyik gazda kukoricát szed, meghívják fosztani a szomszédokat, ismerősöket — függetlenül attól, hogy azok gazdálkodók-e, vagy éppen valami hivatalnokfélék. A Zrínyi utcában Hauszknechték- nél is népes csoport jött össze. Amikor megérkeznek a „segítségeik”, a gazda természetesen elmeséli a fosz- tanivaló kukorica történetét. Mert minden kukoricának külön története van és ilyenkor fosztáskor az az első beszédtéma. Egyszer az a történet lényege, hogy megkésve vetették a kukoricát, mégis szép csövek teremtek, máskor pedig éppen ennek az ellenkezője. De itt nem ilyen „közismert” a kukorica története.. — Tudja-e szomszéd, hol termett ez a kukorica? — kérdezi a gazda, mintegy bemelegítőként a beszélgetésbe. — Nem én — mondom, — mert hiszen hogyan is tudnám, amikor még 10 kilométeren tulra is elnyúlik a szekszárdi határ. De azt gondolom, hogy nem akárhol termett, mert ez szép nagy csövű kukorica. — Ez egy különös földben termett. — mondja a gazda. — Erre úgy nézzen. hogy ez egy 600 forintos földben termett. Az egész... Ha nem veri meg a jég, mégegyszer ennyi is termett volna. CSODÁLKOZOM és nem értem, hogy milyen 600 forintos földről beszél. — Emlékszik talán arra az időre, amikor mindenki szabadult a földKukoricafosztás a Zrínyi utcában tői... Én akkor sem tartottam értéktelennek a földet, mert reméltük, hogy nem nyomják mindig agyon a parasztot a beszolgáltatással. Szóval, mi akkor is földben láttuk a jövőnket. — Egyszer aztán szól nekem egy ismerős, hogy nem venném-e meg a földjüket, mert ők szabadulni akarnak tőle. ’ Én azt gondoltam, hogy csak tréfálnak, aztán én is azt mondtam nékik viccből, „megveszem, ha eladják”. Utána megkérdezték, hogy mit adok érte. Csak úgy kapásból mondtam egy számot, hogy 500 forintot. Ezzel azután maradt a dolog, de pár nap múlva ismét jelentkezik az ismerős, hogy ötszázért nem, de 600 forintért odaadják. így jutottunk hozzá 600 forintért ehhez a majdnem egyholdas földhöz, amelyiken ennyi kukorica termett. Nézem a kukoricát — jó lesz, ha egy este tudunk végezni a fosztással, mert akkora halom és ha leszámítjuk a munka díját, az idei haszon is nagyobb 600 forintnál. Persze az asszonyok nem szívesen beszélnek ilyen dolgokról, őket jobban érdeklik a „szerelmi ügyek” és hát éppen akad most egy ilyen friss téma is. A szomszédlány vasárnap volt háztűznézőben az egyik „ajándékozónál”. Már csak azért is jobban érdekli őket az a téma, mert ez a menyasszony már egy kicsit meghaladta a „lányéveket”, mert bizony túl jutott már a harmincon és hát egy kicsit hirtelen is jött ez a hír, hogy menyasszony a szomszédlány, mert azt sem tudták, hogy udvarlója van... DE NEM SOKÁIG lehet a „háta- mögött” beszélni az ő szerelmi ügyeiről, mert megérkezik a szomszédlány is, mivel ő is hivatalos a kukorica- fosztásra. Neki már nem a kukorica történetéről mesélnek, de még csak nem is a szokásos asszonytémáról, a ruhavásárlásról, hanem mindjárt elhalmozzák a „legdiszkrétebb” kérdésekkel: ki a vőlegény .hogyan szerették meg egymást .mikor lesz az esküvő, hogy zajlott le a háztűznéző, milyen a vőlegény és legény-e még? Szegény leány alig győz válaszolni a kérdésekre — jobban mondva alig győzi elhárítani azokat, mert hát a lelki-ügyek mégsem arra valók, hogy itt kukoricafosztás közben megvitassák azokat „röpgyülés” formájában. De aki túlesett már az ilyenen, az annál kíváncsibb mások lelkiügyeire. Tovább ostromolják és hát szegény „menyasszony” akármennyire is elővigyázatos, csak kitudódik néhány kulisszatitok Kiderül például, hogy „komendáták” a leánynak ezt a vőlegényt ... Persze többet én sem árulok el, mert a leány megkért bennünket, hogy „de aztán köztünk maradjon ám”, s még máskor is lesz Hausz- kneehtéknél kukoricafosztás... Egy óvatlan pillanatban váratlan kérdést tesz fel a házigazda: — Érzi? Már előzőleg is éreztem valami nagyon különös és főként kellemetlen illatot, amely valami elhanyagolt latrina illatához hasonlít, de nem tudtam, honnét ered és így azt sem tudtam hirtelenében ,hogy most mit illik válaszolni mert hát „tapintatosság1’ is van a világon... Végülis mégis kinyögtem szerényen: — Érzek valamit, de nem tudom, hogy mit. — Most eresztették meg... Hallja, még csobog is... VALÓBAN hallatszik az utcáról valami vízcsabogásféle. az illat pedig még erőteljesebben tölti be a levegőt. Az egyik idős nénike prüsszögni kezd, a többiek pedig — úgylátszik, már valamennyien „szakavatottak” —kórusban kezdtek átkozódni: — Ezt kell szagolni az embernek egész nyáron. Ilyenkor az esti órákban megeresztik, aztán végigfolyik itt az utcán az árokban ... Ezután már én is bátrabbá váltam a kíváncsiskodásra, annál is inkább, mert én is kellemetlenül éreztem, hogy nem kölnis hordót borítottak bele az árokba. — Erről írjanak már egyszer... Az árvaházban — most itt van a fiúko! légium — nincs megfelelő vezeték e emésztőgödör, így aztán ami napköí ben felgyülemlik szennyvíz i egyéb._.. azt egyszerűen kiengedi az utcára, az árokba. Az erre lakó egész évben ezt szagolják. Képzelj el, mennyi szennyanyag jön össze ot ahol ennyi ember él... Nem volt nehéz mindezt elképzelő mert engem még nem kapott el e ázsiai influenza. Elmesélték azt i hogy már fordultak fűhöz-fáho mindenkihez, de a szennyvíz továbl ra is ott csörgedezik a házak élőt rendszerint szabályos időközönkint < állítólag a környéken többen mi azon tanakodnak, hogy vásárolna egy gázálarcot — csak nem tudjá hogy hol lehet kapni — és ha másh< gyan nem lehet segíteni a baja majd az talán használ valamit... - Megkértek, hogyha lehet, foglalko: zunk ezzel a dologgal. Telefonálta a városi tiszti orvosnak, dr. Maj< Györgynek. Az a közegészségügyi k< vetelményekre hivatkozva, kollégiu bezáratásáról beszélt ha nem oldjá meg sürgősen a szennyvíz-kérdést, kollégium gondnoka azt mondja hoj már régóta megvan a pénz is a mei felelő csatornarendszer megépítés hez, csak az illetékes vállalat külö: féle okokra hivatkozva, még nem cs nálta meg. A HELYZET tehát az, hogy „nap renden" tartják ennek az áldatlan é lapotnak a megszüntetését, csak é; pen nem szüntetik meg. Kíváncsit várjuk, hogy a kö-.-otkező őszi kuk ricafosztásra íreg'-ldják-e... Vaj talán még akkor sem? TODA FERENC
