Tolna Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 230-256. szám)

1957-10-13 / 241. szám

1957 október 13 • '■/- . TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Dolgozhatnak-e 8 órát a Selyemfonógyár fiataljai? Mikor hoznak megfelelő döntést az illetékesek? Államunk nagyon sokat tesz a fia­talok védelme, megfelelő oktatása, képzése érdekében. Népi demokrá­ciánk tíz éves eredményei is mind ezt bizonyítják. Törvények védik a fiata lók, a kiskorúak munkáját, idejét, testi épségét. „A Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsának 1.082/1956. (VIII. 25.) számú határozata a fiatalok munkalehetőségeinek és továbbtanu­lásának biztosításáról“ is a fiatalok védelmét hivatott teljesíteni. A hatá­rozat 1. a) pontja a következőket tar­talmazza : „A népgazdaság egyes területein — lehetőleg termelő munkára — napi 4—6 órás munkaidővel, 14— 16 éves korú fiatalokat kell ki­segítő munkaerőként alkalmazni olyan munkakörben, amely fi­zikai adottságuknak megfelel.“’ így szól a rendelet, de érdemes meg­vizsgálni mi a helyzet a Tolnai Se­lyemfonógyárban? A gyár vezetősége dicsérhető azért a tettéért, hogy a községi és vidéki fiatalok munkalehetőségét biztosítja, s ez érezteti hatását, Tolnán megöl-: dódott a fiatalok munkába állításá­nak kérdése. Jelenleg a selyemfonógyárban több mint ötven olyan fiatal le­ányt alkalmaznak, akik még eb­ben az évben nem töltik be 16. életévüket. S ezek a gyerek-lányok valamennyien nyolc órás műszakot töltenek le, ha­sonlóan az idősebb, a régi gyakorlat­tal rendelkező dolgozókhoz. A gyár­vezetőség erről tud, azonban szükség van a munkaerőre, és még több mun kást is tudnának alkalmazni, azon­ban munkaerőhiány van s a tervezett létszámot, amely a terv megvalósítá­sához szükséges, nem tudják biztosí­tani, csak így a fiatalok nyolc órás foglalkoztatásával. Ez a tény, s a rendelet ezt is hely­teleníti. Azonban furcsa, a különle­ges tolnai helyzet csak most jön elő. S ezt, illetve a dolgozók véleményét, érdemes meghallgatni. Az ügyben legilletékesebbeket — a fiatalokat — hallgattuk meg elő­ször. Horváth Erzsébet 15 éves, gubó. főző mondja: — Nem nehéz a munka, ki le­het bírni a nyolc órát. Kell a pénz, a nyáron maradtam ki az iskolából és segíteni kell szüleim­nek. Ha csak négy órát engedné­nek dolgozni, akkor elmennék inkább napszámba, kukoricát meg répát szedni, ott legalább többet is keresnék. — Bottyánszky Katalin 15 éves: „Na­gyon keveset keresnénk, ha csak 4 órát dolgozhatnánk. Most a tanuló­időm lejár és azután már én is 800— 900 forintot keresek majd. De nem tudom mi lenne azokkal a lányokkal, akik vidékiek, a lakásra meg az étkezésre nem volna elegendő a csökkentett munkaidő után járó fizetés. Jól van ez így, hagyjanak bennünket dolgozni. Különben úgy tudom, hogy az ipari tanulók nyolc órát dol­goznak, nekik lehet?” Sok fiatallal beszéltünk a selyemgyárban, akik leg illetékesebbek az ügyben, mindegyi­küknek az a véleménye, hogy nem nehéz a munka és akarnak 8 órát dol­gozni, szeretnek a gyárban lenni. Megkérdeztünk néhány idősebb fonónőt is. Wittinger Katalin most 19 éves, 15 éves korában már font: „Nem nehéz a munka, nővérem is ennyi idős korában kezdte és most a húgom is 15 éves és már itt dolgo­zik.“ Felker Anna több mint húsz éve fonónő. Tizenhárom éves korá­ban már a fonógép mellé ült, s nem nyolc, hanem 12 órát dolgozott. Ö így vélekedik a rendeletről, a fiata­lokról: „Nagyon sokat megengedtek már nekik, nem nehéz ez a mun­ka, nyugodtan ledolgozhatják a nyolc órát, ha akarják ez egyál­talán nem megerőltető. És nem kell elkényeztetni a fiatalokat.'“ Schell néni a gyár legidősebb dol­gozója már több mint 40 éve, 1910- ben, 12 éves korában ült először a fonógép mellé. Azóta megszakítás nélkül a gyárban dolgozik, jelenleg a selyemszobában, ő így vélekedik az ügyről: “„Nehéz volt a 12 óra, 30 évig így dolgoztam, de ha már dolgozni akarnak a lányok, talán lehetne valami megoldást találni, hogy többet is keressenek és ha vállal­ják a nyolc órát, meg kell nekik engedni.” Lehetne sorolni ezeket a példákat. Gátosnét, aki 11 éves korában már gyárban dolgozott és most lánya 15 éves korában ismét eljött anyja örö­kébe, most együtt, egy műszakban dolgoznak. Talán író Mária látja leg­jobban a fiatalok helyzetét: de ő is óvatos. „Lehet, hogy sok ez a nyolc óra, ezt nem vitatom, de hogy dol­gozni kell, az biztos és miért ne ke­ressen többet az a lány, ha akar és ha nem is esik nehezére, miért ne se­gítsen családján. Én tavaly érettsé­giztem, azóta a selyemgyárban dol­gozom. Nem nehéz a munka, még el sem lehet fáradni, csak munkaidő után tudnának a vidéki lányok megfelelő helyen pihenni. Talán ezt kellene megoldani, ez volna, a legfontosabb, hogy ne legyenek a vidékiok háziurak kényének, kedvének kitéve.“ Különböznek a vélemények, a lé­nyeg azonban egy az, hogy jó ha dolgoznak a fiatalok, erre példák is vannak, de főleg megfelelő körülmé­nyeket kellene teremteni- a pihenés­hez azok részére, akik nem helybe­liek. Mindezt a munkások mondják, a gyár vezetőinek, a tömegszervezetek vezetőinek is érdemes meghallgatni a véleményét. Bolváriné, az MSZMP alapszervezet titkára azt mondja: „Illő lenne már, ha az illetékesek döntenének, hogy mit szabad ten­nünk, mert így, ilyen bizonyta­lanságban — nehéz dolgozni. A szakszervezet utasította a vállalat- vezetőt, hogy négy órára állítsák át a fiatalokat, szakmai központunk viszont még nem tett semmi pozitív sem negatív intézkedést.1’ Novákné, a szakszervezeti bizottság elnöke mondja: „Most kaptam egy • levelet a központtól, hogy a fiatalo­kat ne dolgoztassuk 8 óra hosszat, ez így helytelen, majd az illetékesek, a felsőbb szerveink talán megegyeznek, de hogy akkor mi lesz fiataljainkkal — valamennyien 8 órát akarnak dol­gozni — már sokan elmentek a gyárból, amióta a rendeletet megtudták, s elmentek inkább napszámba, ott pedig nincs szakszervezet ,aki el­lenőrizze, hogy könnyű munkát kapjanak — ami itt megvan, s ott nincs munkaidő ellenőrzés,, mert a napszámot csak reggeltől estig végzett munka után fize­tik ki.” Fridrich Gyula főmérnök szerint: „Szükségünk van a munkaerőre, tud juk, hogy törvénytelen, ami itt van —, de így akarnak dolgozni a lányok és még felsőbb szerveinktől nem kap tunk utasítást. Ha négy órára kell átállni, akkor munkást kellene fel­venni, de honnan?’“ Ezeket tapasztaltuk a selyemfonó­gyárban. így vélekednek a munká­sok, vezetők a rendeletről és azt mondják, hogy Tolna egy különleges hely, nem úgy, mint a nagy pesti üzemek. Itt a viszonyok megfelelők és nem nehéz a munka sem. és fog­lalkoztatni tudják a község fiataljait. Az a véleményünk, hogy az illetéke­sek, a Textiiszakszervezet és a selyem fonógyár központjának sürgősen kell döntést hozni a tolnai ügyben, ezt kívánja a fiatal munkások és a ter­melés érdeke is. Pálkovács Jenő Emberek a viharban VI. ÉJSZAKAI VÁLLALKOZÁS Nem sokáig tartózkodtunk a kije­lölt helyen, ahol a III. partizán had­test egységeit összevonták. A hadtest hadműveleti osztálya pontos, jól ki­dolgozott terv alapján adta ki a pa­rancsot az osztagoknak. Feladatunk az volt, hogy északkeleti irányban haladva, különböző akciókat hajtsunk végre fasiszta katona; objektumök megsemmisítése céljából. Hadműve­leteink összhangban voltak az egyre nagyobb ütemben előnyomuló szovjet hadsereg balkáni offenzivájával. Az első feladatunk a kiindulási pontúktól mintegy 40 kilométerre lévő fasiszta élelmiszerraktár meg­semmisítése volt. Hosszas felderítő­munka előzte meg támadásunkat. — Előbb -meg kellett állapítanunk, hogy mekkora raktárt őrző katonai alaku­lat létszáma, mennyi őrszemet állíta­nak a raktár köré és mikor váltják az őröket. Parancsnokunk 70 embert jelölt ki a támadás végrehajtására. A parti­zán brigád nagyobbik része tartalék­ban maradt. Beosztottak engem is az akciót végrehajtó egységbe. Az idő alkalmas volt a feladat végrehajtására. Az ég felhős volt, sűrű sötétség borult a tájra. Amikor a hatalmas uradalmi magtárt ,ahol a fasiszták nagymeny- nyiségű élelme; őriztek, óvatosan kö­rülzártuk, az épületből alig láttunk valamit. A magtártól 120—130 lépésnyire, az egykori ispánlakásban volt az élelmi­szer őrzésével megbízott SS szakasz pihenőhelye. Vártunk. A géppisztolyomon fel volt húzva a súlyzár, ujjam az elsütő billentyűn pihent, szemem a sötétsé­get kémlelte. Az -agyamban ideges türelmetlenség tombolt. Vojovics Mladen, aki civilben hiva­tásos birkózó volt és a villámgyors Péro Csákovics indult el, hogy a két fasiszta őrszemet elnémítsa. Éjféli tizenkettőt ütött a közelben lévő falu toronyórája. Ideges remegés fogta el a gyomromat. Éreztem, hogy a halántékomat elönti a verejték. — Egyre türelmetlenebb lettem. Végre aztán felhangzott háromszor egymásután a megbeszél; jel, a ba­golyhu-hogás. — Végeztek az őrökkel — gondoltam magamban és egy ár­nyalattal nyugodtabb lettem. Az öt ember, aki a 4 kg-os ekrazitos kötegeket cipelte eddig, előre­szaladt a magtár irányába, s az abla­kokon keresztül bedobálta a robbanó­szert. Minden úgy történt, ahogy előre megbeszéltük, futólépésben igyekez­tünk az erdő felé. Sietnünk kellett. Az ekrazitos kötegekre erősített 50— 60 centiméteres gyujtózsinór égési se­bessége egy centiméter volt másod­percenként és mielőtt a robbanás megtörtén; volna, el kellett érnünk az erdőt. Alig 60 méter választhatott el ben­nünket az erdő szélétől, amikor a falu felől vezető útkanyarban egy motorkerékpár bukkant fel. Reflektor rának fény csóvája széles félkört írt le fordulás közben. Hasravágódtunk. Valaki későn feküdhetett le közülünk a földre, mert észrevették bennünket. Az oldalkocsiban ülő fasiszta golyó­szórós pásztázn; kezdte a terepet. (Folytatjuk.) JÖ TUDNI, hogy takarmányozásra különösen a te­jelő teheneknél igen hasznos a csicsó­ka. A vetőgumót a csicsóka kísérleti üzem (Bp. XI., Budafoki út 187.) osztja szét. A vetőgumó ára mázsán­ként körülbelül 80 forint. AZ ÉDES MUST TARTÓSÍTÁSA Szüretkor, mikor a szőlőt kiprése­lik, a mustot egy napi pihenés után üvegekbe, vagy kishordókba szűrjük. Minden 5 liter mustra egy csapott kávéskanálnyi szalicilt teszünk. A szalicilt nem szabad a mustba bele­keverni, csak az üveg száján át a te­tejére tenni. Az üvegeket sűrű tüllel lekötjük, s egy hónap múltával le­dugaszolhatjuk. Nem forr ki, édes marad és vitamin tartalmát is meg­tartja. CSIPKEBOGYÓSZÖRP az ázsiai influenza ellen. A magyar erdők és mezők eddig mostohaszámba vett gyümölcsének, a csipkebogyó­nak C-vitamin tartalma messze fe­lülmúlja a többi európai országban termő csipkebogyó fajták vitamin tartalmát. A csipkebogyó C-vitamin- jából készített csipkebogyó-szörp, ez az édeskés, savanykás ital 100 grammonként átlagosan 60—100 mil­ligramm C vitamint tartalmaz. A szörp jellegzetes gyümölcs savai je­lentős mennyiségű természetes ás­ványanyag tartalma kiváló hatást biztosít az úgynevezett „ázsiai influ­enza ellen.” ötven gramm csipke­bogyó-szörp a szervezet napi C-vita­min szükségletét fedezi. Azonkívül gyermekeknek, szívbetegeknek, gyen gelkedőknek, fiatal anyáknak erősí­tőként, a nehéz testi és vegyipari munkásoknak védőételként szolgál. A szörp ásványvízzel, mint üdítőital vagy forró vízzel, mint tea fogyaszt­ható, Tekintettel a megnövekedett igényekre, a csipkebogyószörpöt az ország mindé,n földművesszövetkezeté ben árusítják. AZ A MÉHÉSZ. aki a rossz hordás miatt szállítási szerződését nem tudta teljesíteni — múltévi előlegének visszafizetésére haladékot — a méhcsaládok betelel- tetéséhez szükséges cukcrvásárlás- hoz pedig új előleget kérhet. MIT KELL TUDNI A GABONA ÖRÖLTETÉSÉRÖL A malmok és a lisztcseretelcpek az őrlésrí? átvett, szokványminőségű búzából és rozsból 13 százalék sze­mes porlást vonnak le. Az így nyert úgynevezett „tisztított súlyt“ kötele­sek az őrlemény kiszolgálási alapjá­nak tekinteni. Ha az őrlésre átadott gabona nedvességtartalma 14.5 száza­léknál magasabb, minden félszáza­lék víztartalom után 0.5 százalék súlyt vonnak le. Dohos, romlott, egészségre káros kenyérgabonát vámcserére nem vesznek át. A mal­mok és lisztcseretelepek kötelesek a vámra, elszámolásra, az őrlemények mennyiségére és minőségére vonat­kozó adatokat és tudnivalókat tar­talmazó „Tájékoztatót* ’ kifüggeszteni s az őrlető gazdákat a rendelet alap­ján tájékoztatni. HOL LESZ VASÁR? Országos állat- és kirakodóvásár lesz október 13-án, vasárnap: Dombó­vár. Október 14-én, hétfőn: Bonyhád, Nagydorog, Szekszárd. Október 17-én csütörtökön: Értény. H I-R E-K — ÜGYELETES ORVOS 1957. ok­tóber hó 13-án dr. Horváth József, Széchenyi-u. 68. Telefonszám: 26—21. * — VARRÓ- ÉS SZÖVÖTANFO- LYAM indul október végén Szekszár- don a városi kultúrotthonban. A tan­folyamra a 14—18 éves. leányok je­lentkezhetnek, de indokolt esetben ennél idősebb jelentkező; is felvesz­nek. * — VARSÁDON a körülbelül 300 holdas vizenyős legelőt lecsapolják. A munkálatok jelentős részét társadal­mi munkával végzik. Ezt a területet eddig alig tudták hasznosítani, de most a lecsapolási munkálatok után nagy hasznot jelent majd a község állattenyésztőinek. , * * — MÁR HIRT ADTUNK ARRÓL, hogy Dombóvár KISZ-fiataljai nagy­szabású szüretibált készítenek elő ok­tóber 13-ra. Legújabb értesüléseink szerint a szüretibált el kellett halasz­tani — az ázsiai influenza miatt, mert a dombóvár; fiatalok között is fellé­pett ez a járvány. — A BÁTASZÉKI TÖREKVÉS SK labdarúgó játékosait biztosították baleset ellen. Németh Ferenc játékos bajnoki labdarúgó mérkőzésen 10 szá­zalékos maradandó rokkantságot szén vedett. Az Állami Biztosító 3364 fo­rint kártérítést fizetett a sérült Né­meth Ferencnek. * — A MADOCSAI általános iskolá­sok Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátékát tanulják és mutatják be a jövőben a község lakosságának. • — VISSZAVONJUK. Az október 5-i számunkban a Rendőrségi Hírek című rovatukban, „Megsértette a levéltitkot” címmel közöltünk egy hírt a cikói postavezetőről. Ez a hír teljes egészébén téves információn alapult, ezér; ezt ,a hírt visszavonjuk. * — A DUNASZENTGYÖRGYI kul- túrcsoport Molnár Ferenc Doktor úr című vígjátékának bemutatására ké­szül. T&Imí (negyei Szekszárd Mártirok-tere 15-17 H. T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom