Tolna Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 230-256. szám)

1957-10-08 / 236. szám

1957 október 8.

TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG

Kilencvenkót hold föld...

Hideg őszi eső pásztázott végig a decsi utcákon. A templom toronyórája 12 óra 30 percet mutatott, de járókelőt nem igen lehetett látni... Szabó Imre és még négy új csoporttag azonban ott toporgott a földművesszóvetkezeti kocsma előtt bokáig sáros bakancsban, kopott eső- köppenyben. Valamennyien a decsi Szállásokról jötteki., földművelők, parasztemberek. Földügyben hivatták őket egy órára a községi tanácshoz. S ha mindjárt kisbalták estek volna, akkor sem maradnak otthon, mert sorsukról, a 92 hold földről döntenek a tanácsnál...

A tanácselnök irodájában

EGYÜTT VANNAK AZ ÉRDEKELTEK:

Szabó Imre, a legfiatalabb, a Haladás Tszcs elnöke és még négyen a Haladásból. Itt van Varga István és Horváth István a Kossuth Tszcs-ből. És most küldték el a kisbírót Meg- gyesi Jánosért a Petőfi szakcsoport elnökéért. Szemmel láthatóan mindenki ideges, egyik cigaretta után a másikra gyújt...

— Mikor szeptember 8-án megalakultunk, azt mondták megkapjuk a Meggyesi csoporttól azt az 52 holdat és még melléje 40 holdat, aztán 92 holdon gazdálkodhatunk. Tegnap az 52 holdat kiparcellázták, a 40-rői pedig már hallani sem akarnak. Mi meg itt állunk főid nélkül, pedig szántani, vetni szeretnénk, de hová, ha nincs föld, — adja elő a Haladás csoport panaszát Szabó Imre elnök.

— Maguknak is kell a föld, meg a Meggyesi csoport is ragaszkodik hozzá, a pedagógusok is jó földet akarnak, a Kossuth meg nem akar adni... Most mit tegyen az ember. Én nem tudok igazságot tenni. Én csak azt mondhatom, amit a végrehajtó bizottság határozott: a Kossuth Tszcs-től elvesszük a 25 holdat a

pedagógusoknak, maguk meg egy- gyezzenek meg a Meggyes ivei úgy, ahogy tudnak, és a vitának egyszer már legyen vége — kezdi a magyarázkodást egyre nagyobb indulattal Kovács elvtárs a községi vb. titkár.

— Álljon meg a menet:

— szól közbe határozott fellépéssel Arany István a megyei tanács mező- gazdasági osztályának kiküldötte. — Elsőnek a Haladás Tszcs földigényét kell kielégíteni. Mégpedig azért, mert ez magasabb fokú társulás, mint a Meggyesi-féle szakcsoport. Máskülönben pedig a volt tsz területek odaítélésében a megyei tanács mező- gazdasági osztálya mondta ki a végszót. A helyzet az, hogy a kisha- szonbérleti szerződések október 1-én lejártak és az állami tartalékot, ami nagytáblában van, elsősorban tsz- nek, utána a tszcs-nek, s végül a szakcsoportokak kell odaadni. Miután a tsz-nek itt nincs földigénye, így elsősorban a tszcs, mint magasabb fokú társulás jogosult a földre. Arról pedig szó sem lehet, hogy a pedagógusoknak vesznek el főidet a Kossuth Tszcs-től. Van éppen elég szétszórt községi tartalékterület, tessék abból kielégíteni a pedagógusok földigényét.

Közben a határtérképekkel megérkezett a községi gazdasági felügyelő, majd egy kicsit később Megy- gyesi János a Petőfi szakcsoport elnöke is „berobogott”. Ő mindjárt határozottan kijelentette, hogy egy talpalatnyi földet sem adnak oda senkinek, mert nekik is szükségük van rá. — Nálunk rövidesen közgyűlés lesz, és mi is átalakítjuk a szakcsoportot tszcs-nek, és akkor nekünk is jogunk lesz a földhöz — így Meggyesi János.

— Na tessék,

ŐK IS CSOPORTOT ALAKÍTANAK...

Most aztán tessék igazságot tenni — szól közbe Bencze József a decsi tanácselnök helyettese.

Ezután megint parázs vita kerekedett, ami több szempontból nagyon tanulságos volt. Kiérződött a vitából, hogy a községi tanács mindenáron azt akarta, hogy a Meggyesi-féle szakcsoport ne adjon le földet, mégpedig azért, mert ehhez tartozik a község vezetőinek egy része is ...

Minden megjegyzés, minden elejtett szó sejteni engedte az emberek földhöz való ragaszkodását, a termelni akarást, azt, hogy földnélküli mezőgazdasági munkások, kevés földdel rendelkező parasztokkal társulnak, hogy jobban boldoguljanak. S, hogy elérjék céljukat, megtesznek mindent. Zuhogó esőben kilométereket gyalogolnak, mert mindenük a föld, az életet adó jó sárközi, fekete főid.

VÉGEZETÜL

még azt szeretném elmondani, hogy a decsi tanácsnál összejött tszcs elnökök, tszcs tagok megegyeztek .. Testvériesen elosztoztak az állami tartalékföldeken és megegyeztek abban, hogy mind a két tszcs ad le földet a pedagógusoknak, ha már ők is szövetkezni akarnak. . De még így is jutott mindegyik szakcsoportnak annyi föld: ha azt jól megművelik, becsülettel megélnek belőle. Ha jól gazdálkodnak, betartják az alapszabályt, néhány év alatt meggazdagodnak. S e tekintetben akad feladata a decsi tanácsnak is. A decsi tanács többek között arra is hivatott lesz a következő években, ellenőrizze, hogy a most alakult tszcs-ék betartsák az alapszabályt, az államtól bérelt tartalékföldeken úgy gazdálkodjanak ahogy az elő van írva.

Molnár Lászlóné

Fejőgulyás család munka közben

KINT ESIK AZ ESŐ, a növénytermeléssel kapcsolatos munkák szünetelnek már napok óta, itt bent az istállóban azonban soha nem szakad meg a munka menete. Télen, nyáron, esőben, fagyban és ünnepnapokon egy aránt szükség van arra, hogy kifejjék, megetessék, megtisztítsák a teheneket és kialmozzanak alóluk.

Az alsónyéki „Petőfi” Termelőszövetkezet tehénistállójában Zörényi István látja el az állatok körüli tennivalókat feleségével együtt. A fejő- gúlyás házaspár most is szorgos munkában van. i

PISTA BÁCSI a „Piros” tehenet kötözi éppen, amikor melléje toppanunk.

— Rugós talán?

— A gyorspolka semmi ahhoz képest, ahogy ez ugrál amikor a tőgyéhez érek — mondja, ahogy hurkolja a kötele^ kellő távolságban állva a rú- góskedvű „Piros”-tól.

— Tejet is keveset ád a Piros?

— Nem mondhatnám — adja meg a választ — nyugodt hangon Pista bácsi, aztán kis idő múlva még hozzáfűzi. — Megad a „Piros” js naponként 8—10 liter tejet.

— Melyik az istálló legjobb tehene?

Zörényi néni ,aki eddig hallgatott,

egy jól megtermett tehén felé bök az ujjával, mielőtt megszólalna.

— A „Fant’’ adja a legtöbbet. Naponként 16—17 litert is átlagosan. — Ezzel a tehénnel be akarunk nevezni az országos versenybe.

ZÖRÉNYI NÉNI alig fejezi be a beszédet, máris megy tovább. Odaül az egyik tehénhez, s pár percen belül már csobog a tej vastagerezésű, nagy tőgyből a fejősajtárba.

Pista bácsi is elkészült közben a „Piros” lekötözésével és fejni kezd, munka közben tudunk azért beszélgetni.

— Mennyi a fejési átlag?

— Most már 8.9 litert fejünk átlagosan. Két évvel ezelőtt 4.5 liter volt,

tavaly pedig 6—7 liter között ingadozott az átlag. Szeretnénk jövőre 10 literre „felnyomni”, mert akkor mi is többet keresnénk.

— Az idén mennyi előleget kaptak?

LÁTSZIK,' hogy számolgat magában, jól meggondol mindent, mielőtt szólna, hogy pontos legyen a válasza.

— Az asszonnyal ketten az augusztus 1-ig végzett munkaegységre árpából 33 mázsa 80 kilót, búzából pedig 23 mázsa 24 kilót kaptunk előleg gyanánt. S ezenfelül minden munkaegységre 10 forint pénzt is adtak.

— Meg van elégedve a részesedéssel?

— Úgy számolom, hogy így nagyobb a jövedelmem, mintha egyénileg gazdálkodnék.

Kint kezd sötétedni. Az eső még mindig esik, ez azonban a tehenész házaspárt semmit sem zavarja mun-' kájában...

<—h~)

HÍREK

— Jó volt a dohánytermés tavaly

és a dohánytermelők dicséretére legyen mondva, jelentős mennyiség került ebből exportra, különböző nyugati országokba. Legutóbb az elmúlt napokban a nagydorogi dohánybeváltóból indítottak egy vagon kerti dohányt „világjáró” útra — Hollandiába. De nem kell attól tartani a hazai dohányosoknak, hogy esetleg nem lesz elég szívnivaló. Az idei dohánytermés ugyanis még a tavalyinál is jobb.

— MEGJELENT a Nagyvilág című világirodalmi folyóirat legújabb száma. (A folyóirat minden hónapban megjelenik.) A mintegy 160 oldal terjedelmű díszes külsejű folyóirat szá mos külföldi és magyar író, költő művét közlj és hírt ad a világirodalom számos említésreméltó eseményéről.

— RENDŐRSÉGI KÖZLEMÉNYEK. Egy darab gyermektáskát és több kerékpárgumit találtak Szek- szárd területén. Rátaszék községben egy darab férfi kerékpárt találtak. A

jogos tulajdonosok a szekszárdi városi és járási rendőrkapitányságon átvehetik ezeket a tárgyakat.

— A szekszárdi megyei kórházban azzal is javul a betegellátás, hogy nemrégiben újabb két orvos öt ápolónő állt munkába.

— DOMBÓVÁRON a területi KISZ szervezet ünnepélyes gyűlést tartott október 3-án, ahol a fiatalok letették a KISZ-fogadalmat.

— Bonilládon, a Cipőgyár művelődési otthonában rendezi meg az Országos Takarékpénztár október

9-én a nyereménybetétkönyvek esedékes negyedévi sorsolását. A húzás este kilenc órakor kezdődik. A sorsoláson valamennyi érvényes betétkönyv részt vesz, minden ezer könyv közül tizennégyet sorsolnak ki nyereménnyel.

— TÁNCISKOLA indult a közelmúltban Bonyhádon, a járási Kultúr otthon keretében 64 résztvevővel. Az idén ezzel már a negyedik tánciskolát nyitották meg a községben.

A B. M. Tolna megyei Rendőrfőkapitányság felhívása

i.

A BM. Tolna megyei Rendőrfőkapitányság értesíti a megye 16 éven felüli lakosságát, hogy a személyi igazolványok érvényesítésének határideje szeptember 30-án lejárt. Azokkal szemben, akik saját hibájukból nem érvényesítették a személyi igazolványukat, a fennálló rendelet alapján szabálysértési eljárás alá lesznek vonva, mely pénzbírságolást von maga után.

A személyi igazolvány érvényesítésének elmulasztása a pénzbírságon felül még azzal a következménnyel is jár, hogy október 1. után munkába nem alkalmazzák, fontos ügyeit, például csomagátvétel, betegpénzfelvétel, nyugdíj, járlatlevél kiváltása, stb. nem tudja elintézni, mert az ügyintéző szervek utasításként kapták, hogy csak olyan személy ügyeivel foglalkozhatnak, akiknek személyi igazolványa érvényesítve van.

II.

A járóképtelen betegek, 70 éven felüliek személyi igazolványát a legközelebbi hozzátartozók kötelesek bevinni az állandó lakás szerint illetékes rendőrkapitánysághoz érvényesítés végett, a rendőrkapitányság által meghirdetett időben, legkésőbb

1957 november 1-ig. Az érvényesítéshez be kell szerezni: SZTK, vagy tiszti orvosi igazolást, amelyben az orvos igazolja, hogy járóképtelen beteg. A hozzátartozónak a községi tanácsnál — vagy ahol rendőrőrs van — az ott kapható meghatalmazási űr lapot kitöltve és aláírva magával kell

III.

Az 1957 október 1. után kiadott, illetve kiadásra kerülő új személyi igazolványok érvényesítő bélyeggel nem lesznek ellátva, azonban az új igazolványok az új népköztársasági címerrel ellátott szárazbélyegző lenyomatával lesznek érvényesek.

IV.

Azok a bejelentett ideiglenes lakosok, akik ideiglenes lakásukban 1956 szeptember 30 óta tartózkodnak, személyi igazolványát az ideiglenes lakóhely szerint illetékes rendőrkapitányság érvényesíti. Azok az ideiglenes lakosok, akik 1956 szeptember 30. után jelentkeztek be ideiglenes lakásukba. állandó lakóhelyük szerinti rendőrkapitányságnál kell, hogy érvényesíttessék személyi igazolványukat.

Orosz Lajos r. alezr. sk. megyei rendőrfőkapitány.

VÁGYAKOZÁS

‘Jjtanáa. — mexikói

búcsúzott tőlünk, kellemes éjszakai nyugovást kívánva.

Reggel, amikor elbúcsúztunk a ház népétől, a fiatalember megmutatta az irányt, hogy merre kell mennünk, ha a partizánokhoz akarunk csatlakozni. Az anyóka útravalóval látott el bennünket, az apó pedig a szerb népszokás szerint tenyerét kétfelől az arcunkhoz tapasztotta és gyors szavakkal mondott valámit, az egész úgy tűnt, mintha imádságot mondott volna.

Elindultunk a fiatalember által mutatott irányba. Ahogy haladtunk a vidék egyre járhatatlanabbnak látszott. Vastagtörzsű fák és sűrű bozótok között haladtunk. Néha csobogóvizű, sebes hegyi patakok és meredek sziklafalak keresztezték útunkat. Nyugodt mozdulatlanság, temetői csend uralta az erdőt. Már-már azt képzeltük, hogy rossz irányba tévedtünk, amikor éles hang sivított felénk.

— Sztoj!

— Megálltunk, feltartottuk a kezünket. Bárhogy is erőltettük azonban a szemünket, sehol nem láttunk senkit. Pár percnyi szünet után egy 22 év körüli fiatal ember lépett ki egy bozótból. A kezében géppisztolyt tartott, szakadozott ruhájára zöld gályák voltak tűzdelve, olyan volt, mint egy elevenen mozgó bokor. Ami kor mellénk lépett, láttam, hogy ötágú vöröscsillag van a sapkáján.

Alig telt el pár másodperc, megreccsent a tölgyfa ága felettünk, s egy másik partizán ugrott elénk, aki úgy látszik magas figyelésen volt eddig.

Megmotoztak bennünket, s aztán az egyik intett, hogy elindulhatunk.

Sokáig mentünk szótlanul. Schechter Vili arcán hónapok óta először láttam mosolyt. Szabó Miki szemébe könnyek tódultak az örömtől. Én is boldog voltam, s ideges nyugtalansággal vártam azt a pillanatot, amikor majd fegyvert kapok a kezembe. Minden vágyam az volt, hogy harcolhassak szüleim, s testvéreim gyilkosai ellen.

Gyönyörű volt a májusi erdő. A fákon és a bozótokban madarak ezrei csiripeltek. Dühösen horkanó vaddisznókat, kecses mozgású őzeket, villámgyors vadmacskákat riasztottunk fel útunkban.

Négy kilométernyi út állhatott mögöttünk, amikor a sűrű bozótok közül váratlanul kicsiny tisztás tárult elénk;

A tisztáson egy német sátor előtt a bogrács körül emberek ültek.

Kísérőnk vastagszemöldökű, feketehajú, 30 év körüli, magas, sovány férfihez vezetett bennünket. A férfin, aki az egység parancsnoka lehetett, német egyenruha volt. A sast és a rangjelzést leszaggatták az egyenruháról, helyettük apró kis vöröscsillag és háromszög alakú jelvény díszelgett rajta.

A parancsnok megigazította a derékszíján függő barabelon pisztolyt és nyugodt, egyenletes hangsúlyozással, szerbül kérdezett tőlünk valamit. Amikor látta, hogy nem értjük mit mond, bekiáltott a sátorba, ahol szemüveges bozontoshajú fiatalember ült egy lőszeresládán, kicsiny kis asztalka mellett, fején fülhallgatóval amely az előtte lévő rövid hullámú adó-vevő készülékhez tartozott.

A szemüveges fiatalember levette { fejéről a hallgatót, s kilépett a sátor- f ból. aztán felénk fordult és megkér- [ dezte.

— Wer spricht von euch deutsch?

(Ki beszél közületek németül?)

H. T.

(Folytatjuk.)

Két világsztár egy filmben — ezt a címet is írhatnánk, mert Michéle Morgan és Gérard Philipe valóban az élvonalbeli művészek sorába tartoznak. A Vágyakozás című filmükben ismét tanujelét adják nagy tehetségüknek, sajátos művészetüknek.

Kicsit szokatlan alkoholistának, szánalmas nyomorultnak látni Gérard Philipet. Egy mexikói orvost kelt életre, aki előtt valamikor nagy fejlődés állt, de az ital elvette az eszét, munkakedvét. S miután részegségében gyermeketváró asszonyát is megölte, nem józanodéit már ki soha sem. E

reménytelennek látszó emberben mégis felébred a szerelem, az emberi élet utáni vágy. Mindezt egy Mexikóba vetődött gyönyörű özvegyasszony idézi elő- Az ő szerepét játssza Michéle Morgan.

Érdekes művészi, mindvégig szórakoztató film a Vágyakozás. Sok benne a mi számunkra szokatlan idegen naturalista jelenet. Tele van a film egzotikummal is. Kocsmai verekedéstől népünnepélyig, szerelemrablásig minden megtalálható a filmben.

Dicséretes a fUni rendezése, amely Yves Allégret munkája.

nteyyei Hépúpá#

Szekszárd

Mártirok-tere 15-17